Tolnai Ottó árvacsáth 1992 3-108
Tolnai Ottó
árvacsáth
árvacsáth
3 4
árvacsáth
a pagodáig kellene átvonszolni magam
ám pontosan érzem
az ilyen dolgokat mindig pontosan
érzem a makk
a makk ütését nem bírnám elviselni
nagyobb ütést igen
a legnagyobbat is
a föld az ég a nap ha rám zuhanna
ha rám zuhanna a föld az ég a nap
mint minden pillanatban ahogy rám zuhan
a föld az ég a nap az égő
azt igen
a legnagyobbat elviselném
ám a makk
a makk ütését nem
keserű kis márványterméseiddel
melyeknek a pagoda lépcsős tetőzete
kiszámíthatatlan falsot ad
mint kifújt tojáshéjat
keserű kis márványterméseiddel
ne célozgass engem uram
5
árvacsáth
nem sül ki a szemed
szokták volt mondani
ha netán nagyot találtam mondani
és én máris rettegtem
a kis véres énekestojás
sisteregni kezd a csonttégelyben
sül ki
sül ki a szemem
azóta nem győzök kicsit mondani
a semmit
munka közben egy selyemszálra kötött
hangyát sétáltatok papirosaimon
szórakozni is csak bolhacirkuszban
tollam moccanatai abszolút semmisek
homályos gyerekkori emlékek
valaki átment az utcán és felsértette
egy fűszál köszörült árnyéka ilyesmik
és mégis érzem sül ki a szemem
sül ki
akárha az isten forró tenyerébe
talált volna tojni a kis énekes
6
árvacsáth
a jéghideg váróteremben
magának hegedült
a cigány
olyan új zene
olyan új zene sosem is lesz
kisgyerek vigyázza úgy
lombfűrészének egyszál élét
ahogy húzta
olyan új zene
olyan új zene sosem is lesz
ahogy körülfűrészelte koponyám
hadd hűtse a vattásan hulló hó
ami már úgyis lehűthetetlen
magának hegedült
meg ne fagyjon a váróteremben
megfagyott
csak a mozdonyon konyult le
szították a tüzet az ördögök
csak a mozdonyon konyult le
a kezében a vonó
olyan új zene
olyan új zene sosem lesz
7
árvacsáth
csáth egy csótányt fixál
se nem sváb- se nem muszkabogár
csáth egy csótányt fixál
közben természetrajz-tanárára
harcsabajszú csajkás úrra gondol
se nem sváb- se nem muszkabogár
csáth egy csótányt fixál
a rendelő frissen súrolt
sáfránysárgára színezett padlóján
a RIGÓ-féle padlószínező kis zacskóját
fertőtlenít férget pusztít fertőtlenít
(készíti MARGÓ vegytisztító vállalat)
valaki a köpőcsészébe dobta
s az lassan átszínezi a porceláncsészét
se nem sváb- se nem muszkabogár
csáth egy csótányt fixál
MARGÓ miért nem pusztította el a férgét
utálkozva követi noha a pantopont
a morfiumot befixálta már
se nem sváb- se nem muszkabogár
csáth egy csótányt fixál
a csótány egy óriásszálka előtt megáll
ki veszejtette arany nyakkendőtűjét
kivel csalt meg MARGÓ
tán csak nem ismét azzal a csónakossy gedeonnal
csáth egy csótányt fixál
csáth feláll
filmzene hangzik maga komponálta
és akárha valami vitézi tornára indulna
csáth megütközik a csótánnyal
8
ó nem csáth nem változik sváb- vagy muszkabogárrá
csáth megütközik a csótánnyal
letépi a korcs szárnyakról
sosem is repült volna fel
sosem is repült volna fel a férge
letépi a csillogó bakelitpáncélokat
magára kötözi őket
térdepelve leszereli (hisz állandóan zsebében
a nikkel browning mellett a kis nikkel gurbli)
térdepelve leszereli mind a négy korcsolyát
az isteni CSÓTÁNY-féle pörge korcsolyákat
amilyenekkel désirével firkálták palics
aranykacsás kék páncélját
és felszereli dagadt lábára
felszereli remegő lilakörmű kezére
önfeledten bógnizik
fel-felsiklik az aranyfalakra
csörömpölve zúzva szét a műszeresszekrényt
kadétugrásban érkezik egy feszty-nyomatra (golgota)
koszorú előre
koszorú hátra
mérleg
csáth hibátlan mérleget csinál
miért nem láthatja ezt désiré
csáth hibátlan mérleget csinál
piruett őrli lánglisztté
a mennyezet gipszrózsáját
nincs többé sub rosa
nincs többé sub rosa
krisztus hátratett kézzel keresztezve korcsolyázik
a liszt lángoló tengerén
hármasokra nyolcasokra vált
9
mind sebesebben köröz a grálkehely körül
mit minden jel szerint MARGÓ ajándékozott neki
s ő köpőcsészének vélte volt
mind sebesebben
mind sebzettebben
mind sebzettebben
10
árvacsáth
a kertész lenyírta a sövényt
s most itt piroslik
ablakom alatt a teniszpálya
ha sikerül átpréselni magam
dagadt gólemet a rácson
mint gyermek habzsolhatom ismét
az édes szegedi (horgosi-
martonosi) törött paprikát
bátyám egyszer csípősre cserélte
már akkor látszott méregkeverő lesz
s én a szép mérgek fogyasztója
miközben ajkamat köröm-
nyelvemet sárkefével csutakoltam
üvöltöttem mint a vadszamár
és akkor megpillantottam bátyámat
amint csillogó drótkefét nyújt felém
mondván egy aranyszájú esetében mindig
kéznél kell legyen a drótkefe is
11
árvacsáth
a kis toll percegve suhan
a kifehérített (megőszült)
szalma őrölt szemetén
s ha a fekete lébe mártott
edzett kis gyiloknak
sikerült átszúrnia hova
a szikről írt s sziké
villant a kezében átszúrt oda
kínosan feljajdult
mintha a kis foltozóvarga dikicse
önnön combjába ugrik véletlenül-e
avagy mert olykor önnön combjába kell
döfnie dikicsét a kis foltozóvargának is
aki hajnalonta a virágágyás violájára fingik
neked ezután csak büdöskét ültetek
kiáltja még csipásan az asszony és vihog
szagolja buján az ultraviolát
kínosan feljajdul
de azon nyomban ugrik leragasztani sebét
rózsaszín flastrommal ragasztja le
ha nincs már flastrom a nagy gurigán
pincettával használt flastromot hasít
a beteg hátáról
eldobott gennyes flastromot csíp ki
a szemeteskosárból porcelán köpőcsészéből
le kell tapasztani momentán
ő (a mindentlátó) se lássa
a fekete sort
flamingószín (ultraviola) flastrommal
kell letapasztani a fekete sorokat
12
a lét fertelmes
a lét fertelmes fertelmének levecse
ne üssön át
ne mocsarasítsa el ismét
palics meg a tisza közét
ne buggyantsa
a pokol ne buggyantsa pannon-tengerét
13
árvacsáth
az én esetemben ó
biz nem titok esésem
nem titok mit vétettem
befolyt a vér a cipőmbe
gombaszattyán simim
akár egy vitéz piros csizmája
ki vezérel engem e förtelembe
14
árvacsáth
ha újra kezdhetném
kis tengeri csikót szeretnék
ezt minden jel szerint
én írom désirének
egy másvilági anzikszon
csak egy kis tengeri csikót
15
árvacsáth
kínlódva húzza lila ujjaira
nikkelbokszerét
rálehel
és erről eszébe jut ráchel
ismét rálehel
ám szájbűze durván visszabokszol
szédülten liheg
lehel kürtjével verik ki fogsorom
hibbant agg grófnő
vihogva gyönyörködik gyűrűiben
melyekből már rég kilopdosták
üvegre cserélték a drágaköveket
rálehel
a lajbi selymén fényesíti
a zsebében lapuló browninghoz koccan
csőre töltve
ugyanis már rég le kellett volna puffantani
le mint rühes kutyát magamat
vihogva gyönyörködik
rálehel
erről ismét eszébe jut ráchel
briliánst csapok a pofájába
briliánst és más köveket
a hosszú tollszárért kap
milyen szép lenne
tömérdek gyűrűvel ujjaimon
ismét írni
bár még csak ezt a más köveket
ismét írni ráchelnek
ám bokszerrel kezén képtelen megfogni
16
nagy ívben repül el tőle a toll
dárdaként csapódik a súrolt padlóba
teljes súlyával az elsötétülő lapba
a bűzlő fekete hattyúba bokszol
bokszol brilliánst és más köveket
17
árvacsáth
mondják ady híres versének előbb
a fekete hegedű volt a címe
de hát nem csoda hogy megváltoztatta
hisz tényleg a zongora a fekete
fekete mint a koporsó meg a gondola
a hegedű az sárga
dohány- vagy citromsárga
sőt mint dufy egyik képén meggypiros
(dufy festette a legszebb hangszereket
az a mediterrán hangszereket mázolva muzsikált
egyik képének például kék mozart a címe
a másiknak meg vörös koncert
s a vörös koncert közepén fekete zongora)
mondják előbb a fekete hegedű volt a címe
s az a hegedű tényleg fekete volt
fekete kos belét csavarták ébennyakára
vonóját misztikus fekete rózsáról vágták
görbítették íjjá görbítették tovább
töviskoronává
napon felejtett kátrányoshordóból
folyt belőle a fekete zene
ráfolyt a költő kamásnijára
folyt nagy tócsákban csillogott már
mint az alvadt vér a szalon kék halina-szőnyegén
s az emberek tapsoltak felhasogatták a párnákat
hattyúkat téptek szét hogy a költőt meghempergessék
az a hegedű tényleg fekete volt
üszök mi felparázslik miből égő méhlabda száll fel
hogy égi billiárdot játsszon a gömbvillámmal
az a vésztjósló hegedű
nem a vészi-lányok hegedűje volt
az a hegedű mind inkább én is úgy hiszem
csáth géza fekete hegedűje volt
18
árvacsáth
kéklilán izzó hosszú
tövisben gyönyörködtem
és csak a felébredés előtti pillanatban
értettem meg egy pápua fújta át szívemen
a lehető legrosszabb irányba ugrottam: felébredtem
19
árvacsáth
most hogy befagyott a duna
pánikszerűen keresem korcsolyakulcsom
reggelre biztosan befagy a palics is
és egy kisgyerek kifut a középre
mint valami titkos szerződés alá
aranykacsát ütni
pánikszerűen keresem korcsolyakulcsom
de állandóan csak nikkelboxerembe
gabalyodnak ujjaim
pánikszerűen keresem korcsolyakulcsom
hogy lecsavarozzam lábamról pörge korcsolyámat
ne csússzak át a sötét kőlyukon
hol a köszörült gusztonyom hogy védekezzek
nem csúszhatok át a sötét kőlyukon
ne csússzak át a pokolba
ne csússzak át ilyen könnyedén
megvan
itt volt a lajbizsebben a korcsolyakulcs
tán még lecsavarozhatom pörge korcsolyámat
noha ez már a sötét kőlyuk
jege
tán még lecsavarozhatom
nem
már nem csavarozhatom le
ez már a csontkorcsolya
a csontkorcsolya mit annyit bámultál
a szegény kisgyerekek meztelen lila lábán
20
árvacsáth
a csarnokban sétáltunk kissé léhán
amikor désiré váratlanul kezébe vett
egy szép jonathánt
félek mondta
nem fogom tudni mint tell vilmos
lelőni fiam fejéről az almát
21
árvacsáth
olvasom borovszky samu barátom
bács-bodrog vármegyéjében hogy szabadkán
a szent istván téren egykor
szabadon bocsátott nyulakra agarásztak
olvasom és máris látom magam
ahogy eszeveszetten kapaszkodom a szentháromság szoborra
(láttam bécsben mit a pestis ellen emeltek az eredetijét
egy magyar gazda a hentes kirakata elé vonszolta épp fiát
gyere megmutatom neked a valódi császárszalonnát)
míg alattam mint porrongyot tépték szét
a nyuszit az agarak
olvasom s látom hogyan rebegtem s rebegem most is
légy te is karcsú agár
majd mikor leült a por elült a zsivaj
az agarászó gazdák a kerthelyiségbe telepedtek
lemásztam a szentháromság szoborról
és cipőm talpával itattam fel a nyuszi vérét
désiré megdöbbenve meredt cipőmre az uzsonnánál
(tartoztam neki egy spiccvassal azért kémlelte talpam)
mi az jósika te vérben gázoltál
igen feleltem elkapva zsömléjét mi kiesett volt a kezéből
igen bokáig gaz gyáva vérben
22
árvacsáth
volfrámpöszmet gyúlt a kálvin téren
azonnal tudtam az a világoló volfrámpöszmet
csakis b (bartók béla) lehet
és valóban b (bartók béla) is lelassított
gondoltam engem szippantott meg a tömegben
már messziről érezni romlok
mint ezek a lila pecséttel vert
beköpött húsok itt a kirakatban
ám váratlanul
akárha egy kissé magasabbra sikeredett talapzatra
a volfrámszobrocska b (bartók béla)
fellépett az utcai mérlegre
s rettent szemmel máris lesni kezdte
moccan-e a mutató
vagy egyszerűen közli
halk kis kattanással közli hogy: semmi.
és még ott fenn noteszébe könyvelt mindent
mármint azt a néhány kilogrammot
megrettentem levonja a galambszürke öltöny
a krumpliorrú kis cipő a nyúlszőr kalap
a nyak- és zsebkendő súlyát
(a gatya a harisnya harisnyatartó súlyát
szeméremből úgysem könyveli)
levonja s abban a pillanatban
a nagy mérleg halk kis kattanással
az égbe katapultálja
itt az orrom előtt katapultálja az égbe
a világoló volfrámpöszmettel hintett
csilingelő (vacogó) kanül-csontocskákat
23
itt az orrom előtt katapultálja
a zengő hupikék egekbe
én meg gennyes
hátamra vert lila pecsétekkel
tovább süllyedek
záp lövedéke az isten nagybertájának
tovább süllyedek
lövöm a föld szívét
a föld dülledt fekete szívét lövöm
szét
24
árvacsáth
könyékig véresen támolyogtam ki
rózsavölgyi zenei antikváriumából
megöltél valakit
toppant elém sassy a sápadt aiglon
ó dehogy öltem
hogyan is öltem volna új porcelánnadrágban
csak don carlo gesualdo partitúráit lapozgattam
a herceg madrigáljait dudorásztam magamban
25
árvacsáth
harangszentelés volt ó-kanizsán
a helyi járattal hangvillával kótapapírral
ki kellett volna szállnom a helyszínre
legalább lett volna aki segít leadogatni
a csodafürdőbe utazó tanti kalapdobozait
melyek mind inkább úgy tűnik nekem
az órjás égi bronzpoharak öntőformái
szeretek palicsra ludasra a kamarási erdőbe
ó-kanizsára döcögni lépegetni szinte
lépegetni a világ legvége felé
désiré meséli hasonló érzése van ha pestről érkezik
kelebiánál már kezdi kifűzni cipőjét
hogy a semmibe lógathassa lábát a világ legszélén
és ez egy borzongó jóérzés egyeztünk meg
csak most láttam kanizsai ferenc lokálpatriotizmusának heroizmusát
szóval harangszentelés volt ó-kanizsán
a kongó órjás bronzpoharakban
már sistereg
már gyengébb edények falát szétlökné
már detonál a semmi
26
árvacsáth
valaki a récékről beszélt palicson
vermes jégvitorlásnak rekonstruálása közben
a récékről kisbukókról
és engem akárha kettéfűrészelt volna valami
már bizony kisbukó nem leszek
ha más nem hát bukásom lesz tőkém
(tőkésréce)
és akkor bent a tavon hirtelen
akkorát bődült a rianás
hogy a parti hóbuckába ugrottam meredek fejest
hát ez egy szép kis bukás volt
szólt oda valaki a startoló jégvitorlásról
27
árvacsáth
a nagyitól lopott birs- és mustsajt
masnival átkötött kis csomagját
désiré hátamögött átnyújtottam
irmuskának
színházunk drámai szendéjének
ami persze még véletlenül sem jelenti azt
hogy egyszer nem fogjuk a felhalmozódott
nagy lila szögekkel az ágyra szögezni őt
szeretem simogatni a kalapácsok alacsony
homlokát borzalmas tarkóját
a múltkor désiré meglökött a hittanórán
nézd INRI feje körül a gledícsia
olajoslila mint az új szög
és arról sem mondottunk le még egészen
hogy csendes alicet is az ágyra szögezzük
ugyanis olajoslila nagy szög felhalmozódott elég
igaz ismerek teóráikat amelyek szerint a tollal
borított torkot nem lehet átvágni
tollba nem lehet szöget verni
28
árvacsáth
ó dehogyis csipke csipkerongyika
ördögcérna csak
egy csúnyán összekócolt ördögcérnabokor
mert hát elvben az ördöglakatnak is
van nyitja méghozzá elég egyszerű
(az ami nincs)
de ha ezzel az idült ördögcérnabokorral
állítanál be mondjuk a selyemgyárba
sikítva szétszaladnának
pedig sűrű selyemgubót motringolni sem semmi
(ez a sem semmi akár egy selyemfonál márka)
beállítanék szóval magammal
mint egy tövestől kitépett ördögcérnabokorral
a selyemgyárba
és a selymeslányok sikítva szétszaladnának
és én ott állnék sefűsefa: semsemmi.
lassan meggyökerezve a csarnok olajos közepén
pedig vannak emberek akiket legyenek bármily
bonyolultak zagyvák összevisszák szétszórtak
azonnal leforráznak és szó nélkül felmotringolnak
aztán mint puha motringgal találkozhatsz velük
ha végére érnek önnön fonaluknak szépen meghalnak
29
árvacsáth
mint lasszóval csíptem el
ródlim gurtnijával
azt hitte magától gabalyodott bele
esett térdre előttem a havon
30
árvacsáth
napközben is látom
széthintődve a városban
fogaim között ropogtatom
nemlétező gerincét széthullott ujjpereceit
elgurult holdkóros fejét
nyuszivéráztatta cipőben lépkedek
a szemeire hullott homokemberen
látom lágy dűnékben izzani a tó körül
dűlő tűhegyes tornyokat csöpögtetek
gurábliformákkal szaggatom testét
ropogtatom
szemenként ropogtatom
csak esetefele rántja formába ismét félelmem kis
mágnespatkója
31
árvacsáth
a sárgarigó órjás fúrója
órjás édes fúrója jár
furkál le-föl
szépen olajosan dolgozik
bólogat a világ szívében
ott legbenn mondja hogy igen
az én szívemen is átjár
átfúr olajosan
ha így dolgozna egész nap
az ablakom alatt
így furkálna langyos olajban
tán nem is lőném be
ha egész nap így fúrna-fütyörészne
ilyen simán olajosan bólogatva
nem lőném be
se agyba-főbe magam
ha ilyen simán bólogatva
ismételgetné legbenn hogy igen igen igen
ám éppen ezért állandóan kéznél hatlövetű csúzlim
imádom hallani az aranytoll-vérten az ütést
és ahogy leáll a kis szív
leáll a bólogató órjás olajfúró
32
árvacsáth
nemcsak a homokban
a homokvárak omló tornyaiban
olykor még járdán a sötét löszben is
kigyúl ilyenkor a darált gyöngyház
ünnep és nem is kicsi
kijött az ELŐRE első száma
hihetetlen de ma még a házimuzsika
a grieg is erről szólt
apa meg is jegyezte ha mindig így meg tudnám emelni
a gyöngy hogy visszakanyarodjak véletlen felcsípett motívumomhoz
egész óceánt elbír csöpp hátán
akkor az én gyöngybetűim is ki fogják bírni
az eljövendő korok súlyát
mit bizony máris érezni vélek hátamon
ugyanis az igazgató úr (désiré édesapja)
szimatot fogott
és a foglár is mind erősebben szorongatja fia nyakát
elzárta a fogda litográfiáját amelyen a kéziratot lehúztuk
végül még majd minket is lefognak csíkos göncöt húznak ránk
nincs kizárva mi hibáztunk fellengzős koncepciónkkal
egy fogdai közlönyt kellene szerkeszteni csupán
akkor sosem is zárhatnának be minket
a fogda közlönyének szerkesztőit ha hibáznak
büntetésül legfeljebb szabadon bocsátnak
egy fogdai közönyt kellene szerkeszteni csupán
és csak titkon darálni bele olykor egy kis gyöngyöt
mint ahogyan a pannon-tenger darált be előre
gyöngyházat homokváraink omló tornyaiba
33
árvacsáth
nem értem az érintetlen
damasztszalvéta
kékarany porcelángyűrűje
hogyan szorult a nyakamra
ki és hogyan szemfényvesztett
mosolyogni próbálok
ordas nyakán porcelánörvvel
majd szépen elvezetnek
34
árvacsáth

„Zongora, bélyeggyűjtés.”

Kosztolányi

nagy füst kiáltozni kezdek
ég a kosztolányi igazgató úr lakosztálya
ég a gymnasium (oh)
berohanok désiré rezzenetlen arccal
kissé könnyezve igaz
celebrál
bélyegalbumait füstöli
mi történt az istenért kérdem
hisz a tűzoltólaktanya itt egy köpésre
pestis kolera idején kezdi magyarázni
a kottatartóra helyezve az egyik már felfüstölt berakót
a passzusokon felállított egészségügyi állomásokon
mindig füstölték a leveleket
tűszúrásokkal vagy csapószerkezettel több helyen átszúrták
majd ecet borókabogyó narancshéj gőzében füstjében
tartva fertőtlenítették
a füstölés tényét a megpörkölt kolera- és pestisleveleken
kezelési jelzéssel igazolták – – –
majd a zongorához ült és akárha valami kiszínezett
kiparfümözött kottából önfeledten játszani kezdett
amikor az oldal végére ért mármint az angol királynőhöz
én alázatosán lapoztam egyet
intettem a berohanó tűzoltóparancsnoknak ne zajongjon
35
árvacsáth
a bálványfára kötött hintán gubbasztottam
meg voltam győződve a szellő himbál
csak másnap vallotta be hilda hogy
ellopta nővére szaténkesztyűjét
ő volt a sellő
de én nem mertem bevallani hildának
a bálványfára kötött hintán gubbasztva
miről is álmodoztam
vannak dolgok mondta a nagyi amiket
sírba visz magával az ember
hát bizony nekem jó nagy batyum lesz
hordárral érkezem a túlvilágra is
36
árvacsáth
mégiscsak hiányzik az a tengerecske
hiányzik néked az adria árvacsáth
jegyezte meg sassy miközben az azúr
halinaszőnyeget szobám szabálytalan
padlójára szikémmel szépen beszabta
most majd lubickolhatsz önfeledten
császkálhatsz le-föl a víz színén
császkálhatsz árvacsáth mint krisztus
vagy saját nevelésű cápáid közé merülhetsz
hogy széttrancsírozzanak árvacsáth
mint ahogyan te trancsíroztál szét
fehéregérkét s rút szőrös varangyot
37
árvacsáth
valaki rám zárta a kiskamrát
bujálkodjak csak a partvissal
38
árvacsáth
a tölgyesben lófráltam festőállványommal
de nem pakoltam ki fázott a kezem
csupán egy labirintustaplóval benőtt
agg tölgyet skicceltem föl mellé jegyezve
parafahúsa legyen a képnek
hát most majd kísérletezhetek
kínomban rághatom mostohám parafatalpát
39
árvacsáth
az ablaktól balra
az elhasznált gyógyiszap fekália
sperma vér lápjának kis szigetén
agg fenyő
csupasznyakú dögkeselyű
hiába hessegetem kalapommal
hessegetem itt felejtett legyezővel
lustán kúsznak alám a gyökerek
pillanatok kérdése mikor ütik át
a korhadt padlót mikor tekerednek derekamra
hiába lövetek sortüzet a részeg vadászokkal
keresztbetett puskákkal mint temetéseken
még csak odébb se lebben
ilyenek az agg fenyők jegyezte meg
jakabovics vasúti orvos barátom
ő utána is futkos egy ilyen kopasznyakú
tour-retour
szabadka és fiume között
40
árvacsáth
még elbujdoshatnék valamelyik kis adriai szigeten
tán azon (nem emlékszem már a nevére pedig a tanti
kizárólag csak ott azon a szigeten volt hajlandó
üdülni ott azon amelyen sűrű őserdő nőtt
és a közepén édesvizű kis tó csillog
csak ott azon mert hát palics nélkül
a tengeren sem tudtunk meglenni)
még elbujdoshatnék valamelyik kis adriai szigeten
csak vinném hordanám át a vásznakra a kéket
amelyek valójában zöldek
ezt désiré írta egy raguzai anzixon
mármint hogy azért isteni adriánkon a kék mert zöld
én meg visszaírtam neki
hiszen mégiscsak én vagyok a családban a piktor
visszaírtam és nem csak azért hogy megzavarjam kissé a poétát
visszaírtam neki hogy azaz indigó
igen adriánk nekem mind inkább indigóban ég
41
árvacsáth
miért visel négermaszkot
tüzes panna
miért is néger a bodobács
miért nem hisz ez a verőköltő tűzbogár
senki sem döf ily precízen (preciőzmód)
senki sem roppantja így át
a rovarok foszforeszkáló páncélját
senki jegyzi meg a tanárnő
senki sem nyúz így
mintha szaténkesztyűt húzna le blazírt pofával
senki sem nyúz így fehéregérkét rút varangyot
ki varrt fordulok bokáig láthatatlan varangy-
és látható fehéregérkevérben váratlanul a tanárnő felé
ki varrt kérdem még blazírtabbul
és a tanárnő máris fut ki sikítva
ki varrt tán éppen ön tanárnő
ki varrt az én farkaslényemre szatén emberbőrt
42
árvacsáth
barkaszentelésen désirével a teréz templomban
a plébános úr már távozott de mi még maradtunk
amikor egy bunyevác néni érkezett egyetlen ággal a kezében
kosarában cérnával kötött petrezselyemcsokor őrölt paprika
a templom üres volt mint mondtam a szentelés lezajlott már
a néni tétován elindult az oltár felé
és ahogy elhaladt mellettem láttam a rekettyefűz
egyik aranytamponját még döfködi
önfejűen épp erről az ágról akarja megpakolni puttonyát egy méhecske
még az oltár előtt is dolgozik
a pillanatban ezt désiré is megérezte volt valami feszültség
nem tudtam ugyanis mi fog történni
hisz a megfeszített oldalán frissen volt festve a lándzsa
ütötte seb szinte bugyogott
a néni térdet hajtva az oltár előtt a mellékajtón kicsoszogott
a sekrestyébe
tán még elcsípheti a plébános urat a szekrényben
ha nem száll a sebre a méhecske tán nekitámad a levetkezett plébánosnak
kint a templom előtt szótlanul álldogáltunk a friss fényben
úgy tettem mintha megfeledkeztem volna arról hogy a virágvasárnap
désiré szülnapja
szép életrajzod lesz szólaltam meg váratlanul
egyetlen hét lesz az életed
könnyezve öleltük meg egymást
de nem említettem neki hogy azt a bizonyos hetet én már részletesen
megfigyeltem
43
meg a húshagyókeddet a hamvazószerdát (homlokomon még tán mindig
ott a langyos hamu nyoma mit a sekrestyés kapart a kályhából)
megjegyeztem hogyan készítik zöldcsütörtök csalánlevesét
hogyan végzik könyékig véresen a nagypénteki herélést
sokáig álldogáltam a spájzban a nagyszombati vacogó
kocsonyák között
szép életrajzod lesz désiré mondtam
egyetlen hét lesz az életed
nagyhét
de arról nem tettem említést míg désirét öleltem
hogy az én életem annak a hétnek csupán egy napja lesz
nem véletlen szögeztünk annyi denevért a zsíros gerendákra
44
árvacsáth
angyán a gyógyszerészinas elvitte désirét
a kuplerájba
és désiré az ELŐRE forgótőkéjét (egyforint ötven krajcár)
feláldozta egy szőke démon oltárán
miközben én itthon zokogva hánykolódtam
rágtam a lilacsíkos párnát
rágtam míg pihetollal nem tömődött a szám
ahogy visszaértek azon nyomban közöltem velük
nincs többé előre
hogyhogy előre
ha lesz ismét lapunk annak hátraarc lesz a címe
valamint közöltem velük azt is hogy míg ők
tiszta vagyonunkat (egyforint ötven krajcár)
a kuplerájban feláldozták
én itt a tisztaszobában egy angyalt erőszakoltam meg
egy angyalt durva
durva és válogatott kegyetlenségekkel
angyán a gyógyszerészinas a számból kibomló
príma pihét látván mely akár a hab
azt hitte megvesztem és gyorsan belémdiktált valami port
ám én álmombam továbbra is vezényszavakat kiáltozom
akár egy idegenlégiós káplár forró homokban
a hátraarcot gyakoroltam végnélkül a kis csapattal
45
árvacsáth
egy szög
egy szög volt fönn
szétnyomott légynek véltem a tükörben
jóllehet hallottam ahogy verik
éreztem a kalapácsvas ízét
egy szög volt fönn
s azon lám máris nemezkalapom
ki húzta
ne látsszon ki verte
homlokomba
belülről verte aki verte
kívülről csak elgörbítette
gyorsan rádobta kalapom
ideje kicseréltetnem a kecskebőr szalagot
a verejték ne zuhanjon azonnal az arcomba
ideje átgőzöltetni nemezét a bolond kalapossal
istenem egy finom érintésű nemzet
a szétnyomott légy akárha moccanna a tükörben
még majd elrepül a kalapommal
arcomba zuhan
bemocskolja nyakkendőm azúrját
bemocskolja a véres sárga agysár
46
árvacsáth
désirével a kiserdőn lázasan
még lázasan
mindketten közvetlen skarlát után
illetve már ismét komolyan belázasodva
mert a skarlát mégiscsak gyermekbetegség
désirével a kiserdőn lázasan: a fűszálról.
mármint hogy ő kosztolányi désiré
csupán egy fűszállal áll szemben
és hirtelen felrántotta új őzbőrkesztyűjét
mintha csak birokra szándékozna kelni vele
mármint azzal a bizonyos fűszállal
vizsgálni kezdtem a pázsitot
melyik is lesz az a fűszál
amely majd földhöz csapja porcelánöltönyében désirét
csupán egy fűszállal ismételgette
mert ha megfordul
mert ha hátat fordít neki az már a halál
és közte kérdeztem közömbösen
mármint a fűszál és a halál között
közte mi van
akár egy szétfolyt kékháj buddha az isten
(az ég és a tenger)
pacsulivá buggyant használtam ki az alkalmat
buddhára alliterálva minden bizonnyal
megbuggyant a tengervíz mit apa hozott fiuméból
palicsvízzé buggyant
a helyszínre kell mennem azúr & csikóhal-ügyben
egy lovacska (hippocampus) amely azúrral üzemel
ahogy például a vasalóban meg parázs
(tűz) van
47
a helyszínre kell mennem
mindinkább azon tűnődöm désiré a helyszínre és tovább
talán éppen vojnits oszkár bácsival elillanni désiré el innen a balkánról
afrikában ráncolta össze homlokát désiré
hová a fenébe mennénk oda az égő homokba
nem más az sem mint egy állandóan égő balkán
mi már csak a hűs hyperboreusokhoz hátrálhatnánk
ha valahová netán hátrálni támadna kedvünk
és kosztolányi désirével a kiserdőn tűnődtünk azon is
milyen különös hogy én a zeneköltő & piktor
aki eleve olyan kékháj-szerű anyagokkal mesterkedem
miért mutatkozom az irodalomban határozottan prózaíró alkatként
aki lombfűrésszel dolgozik
s ha nincs kéznél vagy ha már minden éle eltörött
postabélyeg szűz fogazatával fűrészel
véres kis jeleneteket
amelyek akárha egy nagy átláthatatlan háborús jelenetté készülnek
összecsimpaszkodni a háta mögött
és akkor désiré a pázsitra vetette magát zokogva
48
árvacsáth
sötétedésig festegetek
és akkor a sok indigó foszforeszkálni kezd
testem tele égési sebekkel
hogy miért festem pesten csupán az adriát
ismerek itt a szomszédban egy bunyevác
gabonakereskedőt akinek cápa kapta le a lábát
vidám bácsi csak azt nem szereti ha fellengzősen
tengerinek találom mondani a kukoricát
szóval sötétedésig festegetek
még tavaly álmodtam meg egy adria-opust
naponta oktopodává változom
aztán hegedülök
ami nyolc karral nem is olyan könnyű
vagy imígyen tollammal végzek
a papiroson belletrisztikai szárazfosást
49
árvacsáth
mint ótvar
vagy mondjuk tán inkább tülöknek
lehull a tövis is
ám tavasszal új zöldgumi tövis
új zöldgumi tülök nő
s egy éjszaka valaki megedzi
acéllá edzi kiköszörüli
mind a zöldgumi tövist
mind a zöldgumi tülköt is
50
árvacsáth
„Csak én tudom ennek okát,
Én, kit földöntúli izék
Földöntúli izékbe avattak.”

Petőfi

ismét parázs vita désirével a poézis mibenlétéről
ízekre szedtem szegényt s ízeit külön-külön izzasztottam
mi végre a folytonos linkelés (fenegyerekeskedés)
pöröltem a poézis jóval fennebb dolog
ő csak szenvedte az izzasztást pörölycsapásaimat
akkor hirtelen észrevettem ám már késő volt
észrevettem hogy orromnál fogva vezet
jóelőre felállított csapdája felé
egy szomorúfűznek dőlve petőfit kezdte szavalni ugyanis
akit én azt hittem kívülről tudok hisz megállás nélkül
rajzolom (keresem) arcát szerb vonásait külön tanulmányban
mutattam ki hisz megállás nélkül illusztrálom verseit
ám a désiré által idézett sorokon valamiféleképpen átsiklottam illetve hát
más összefüggésben konzumáltam a vészre összpontosítottam amely még
ma lesújt a világra miként a mészáros taglója
lesújt az ökörnek szarva közé és nem az izére mint olyanra
szavalt a szomorúfűz alatt s nekem tátva maradt a szám
a magyar költészet központi mozzanata e három sor
meghaladhatatlan mondta ijesztő komolysággal immár
mivel nyelvünknek nincs még egy ilyen link szava
a napra utal a részlet a nap gombóca piroslott valamint a paprika
51
vagy mint a spanyolviasz azt kérdezte miért piros
próbáltam gyorsan bizonyítani mennyire bírom petőfi e motívumát
s hetykén szavalni kezdtem én is a napról mely házas legény
papucskormány terhét nyögi de ha fellegekbe öltözik a láthatár
kocsmába baktat iszik mint a kefekötő és ha jő az este
piros pofával az égről lezuhan vagy azt a másikat
amelyben meg nagy szappanbuboréknak nevezi
amit valami óriás fiú kifúj reggel keleten s szétpattan
este nyugaton és ez minden nap így megyen – – –
de kintornám hetykeségem (linkségem valójában) hiábavalónak
bizonyult és végül már csak makogni tudtam izé mondtam
izé*

„-Izé, -miszter.” Hamvas

 meg ecet**

„Elfelejtettem megtölteni a töltőtollamat s itt fenn sincs tinta. Fanni néhány csepp ecetet pöttyent a kiszáradt tintatartóba, a tintát is így csinálják! – biztat s én dolgozni kezdek a Gyerekkori naplón. Ecettel írok.” Radnóti

mire désiré egy pingálóasszonyról kezdett mesélni
elviselhetetlen részletességgel
egy pingálóasszonyról akinek azúr szemevilágába
a szó szoros értelmében mész oltatott
52
árvacsáth
kanizsai ferenccel kimentünk kanizsára
kanizsai ugyanis kanizsán született
ő mindig hozzáteszi ó-
ami szerinte (az abszolút lokálpatrióta szerint)
több mint a nagy-
örök vita hová is megy az a bizonyos gőzös
kanizsán roxer kottái kitünő mikroszkópja
majd lyukasbilliárd és sok fröccs
én tán ludasnak nevezhetném magam
tűnődtem hazafelé döcögve
tehát mégis inkább nagykanizsára mehet az a gőzös
én tán ludasnak nevezhetném magam
nagyludasnak
53
árvacsáth
mintha csak éreztem volna baj lesz
egy bagolypillét kínoztam (pörköltem) egész nap
s akkor már messziről felhangzott bakancsuk trappja
berontott désiré és battancs a hírrel
az igazgató úr (désiré édesapja)
feldúlta a szerkesztőséget megsemmisítette a kéziratokat
az ELŐRE nincs többé betiltatott
mi az hogy előre kezdtem kiabálni ismét
hogyhogy előre
a kiskutya vérvörös faszát előre
ha lesz ismét lapunk hátraarc lesz a címe
és álmomban akárha angyán megint port diktált volna belém
mint amikor megerőszakoltam azt a lilacsíkos angyalt
megint az az idegenlégiós káplár voltam
aki hátraarcot gyakoroltat végnélkül a kis csapattal
amely már nyakig süllyedt a forró homokban
54
árvacsáth
apáék első magyar dalköre
fiuméban vendégszerepel
hallgatózom
csak a verandára szokott verebek zavarnak
de hát apáék koncertjébe is belesírnak a sirályok
gyöngyházkagylókat szerkesztek fülemre
hallgatózom
az egyik kagylón azt írja abbázia
a másikon meg azt hogy cattaro
így sikerül a fülemre szerkeszteni az egész adriát
hallgatózom
hallgatózom ahogy folyik be nagyratátott szájukon a sós kék
állandóan így kellene hordanom ezeket a rózsaszín kagylókat
nem fagyna csörögévé telente a fülem
mindezt kifejtettem az ELŐRE összejövetelén is
de battancs a börtönőr fia gonosz bírálatban részesített
ami a jegyzőkönyvbe is bekerül majd röhögnek rajtam
az eljövendő századok ugyan jósika ki látott már ilyet
bármily mélyen búgnak is a női nemiszervek nem arra valók
hogy a fülünkre csatolva viseljük őket
hallgatózom
apa azt mondotta ha visszajön az adriáról
(magával vitte mind a két kötött fürdődresszt
mire édesanya megjegyezte ki mossa majd le rólatok
azt a borzalmas kéket
és palicsot is összemocskoljátok majd mint egy tintatartót)
55
apa azt mondta ha hazajön az adriáról
kámfort tesz a zongorába
mintha csak attól rettegne
koncertezni kezd a szú koncertezni a moly
hallgatózom
hallgatózom a síró sirályokat
zenét szerzek szúnak molynak
56
árvacsáth
a női fürdőnél korcsolyázunk
angóra sálam angóra érmelegítőm van
a női fürdőnél korcsolyázunk mert alant
akárha meztelen hölgyek hemperegnének
a napon
száll az angóra akár a nyárpehely
a szeméremdomb is mind angóra és nyárpehely
57
árvacsáth
félretolják az éjjeliszekrény
súlyos márványfedelét
ha veszteg maradok a kacsa mellett
most szépen feltámadhatok
58
árvacsáth
apa ma vet utolsó pillantást
az adriára
míg a dalkör hátul halkan dallik
apa nem vezényel áll egy óriásagavé mellett
amely épp virágot explodál
(százévenként explodál)
ha megbotlana netán
apát átdöfné a nagy lila agavétövis
áll tehát és a kék vízre veti
utolsó pillantását
csak túlélje
csak ne repedjen ketté
csak ne explodáljon a szíve
59
árvacsáth
akár egy operett is indulhatna így
zsonglőrködöm a forró tojással
zsonglőrködöm
majd vigyázva a kékarany tojástartóba
süllyesztem
és ütögetni kezdem a kis ezüstkanállal
akár egy operett is indulhatna így
körül almaborszín díszletek
ám hiába kopogok
malőr
hiába
a nyikorogva alászálló vasfüggönyön
kopogok
hiába kopogok
bévülről az acéltojáson
60
árvacsáth
jelentette a szikratávíró a tűzoltólaktanyába
apáék első magyar dalköre hazaindult fiuméból
nem azért szikráztattak a tűzoltóknak
mert fel szándékozták gyújtani laktanyájukat a szép paripákkal
hanem mert majd a tűzoltózenekar fogja várni őket
megkértem volt apát hozzon nekem egy üveg vizet
egy üveg tengervizet csak úgy
ahogyan egyiptomból pedig egy stanicli sivatagi homokot kértem
szóval egy üveg tengervizet csak úgy
hogy néhány szemcse azúrt vonhassak ki belőle
désiré születésnapjára
ugyanis désiré szerint azúr nélkül képtelenség
bárminemű poézist gyártani
éjjel-nappal papírhajókat hajtogatok
még a cselédek vérrel teli vájdlingjában is
papírhajókat eregetek
a papírhajó-építés komolyabb dolog mint a fahajó-építés
mivel a fa nem ázik nem süllyed el
már nagyon közel a végleges modell amelyet SZABAD-
KA néven fognak bejegyezni és amely nincs kizárva
egyszer majd a bélyegekre is rákerül
ugyanis vannak ismerőseim a főpostán
61
árvacsáth
kiket legjobban szerettem
relatíve könnyen mészároltam
ám a bűzös nagyvadat
magamat sehogyan sem sikerült leteríteni
még mindig futkos ligetről ligetre
a kapitális agancs-fogas
lám még mindig rúgkapálnak
ássák
nézem hogyan ássák
a bakelitpatákká mocskolt
gombaszattyán simik
az ég kék gödrét
kubikolják az azúrkloákát
62
árvacsáth
apropó tövis
nem pontos hogy az a pápua fújta
át szívemen
azt a kéklilán izzó tövist
én úsztam át valamiféleképpen a tövisen
63
árvacsáth
vonulunk a tűzoltózenekar után
mindig ők várják a hazaérkező dalkört
mindig a dalkör várja a tűzoltózenekart
ha valahol vidéken vagy a nagyvilágban versenyeznek
létramászásban mondjuk
és máris fékez a fiumei gyors
tust húznak a fényes tűzoltók
válaszul a dalkör rágyújt egy dalra
mire a tűzoltóparancsnok felkapja fejét
csak ne a vizet
csak ne apa kezéből kapja ki hogy oltson a tengervizet
apa egyik kezében a tengervíz mit én rendeltem
a másikban a karmesterpálca mit én faragtam neki somból
tehát apa túlélte a tengert
nem is kékült meg olyan nagyon
a guta jobban kékít jegyeztem fel titkosírással
a guta jobban kékít mint az adria
futok a tengervízzel a padláson felállított
alkímiai műhelybe azúr nélkül ugyanis
désiré poézise képtelen moccanni
64
árvacsáth
elaggott ló
amelyet annyira megsajnál a gazdája
hisz egy életen át együtt poroszkáltak ide-oda
együtt túrták a földet körbe-körbe
annyira megsajnál hogy homlokon lő
igen olyan arckifejezése van
olyan abszolút elaggott arckifejezése
ennek a tengeri csikónak
amely mintha csak most futott volna ki először
az örök azúrmezőkre
egy csikó
egy csikó árvacsáth abszolút elaggott lópofával
65
árvacsáth
bele-
beleolvasott az agyonolvasott gozsdu-kötetbe
ki felejthette a rendelő asztalán
és véletlenül-e
és ha nem véletlenül akkor satöbbi
ki felejthette e kiégett halasi csipketerítőn
a csipkék általában zenei rongyikák
magyarázta désiré
a halasi viszont akár epikusnak is mondható
(őrzött bibliájában egy kis halasi csipkekeresztet)
egyszer már felkapta a terítőt hogy a kályhába dobja
de éppen belépett valaki
és csáth ott állt kezében a csipkével megszégyenülten
bele-
beleolvasott az agyonolvasott gozsdu-kötetbe
gúzsbakötöttebben írta a naplójába abszolút gúzsban
és egy emberpofájú legyet rajzolt
szorosan behálózva
66
árvacsáth
apa fügét is hozott
hét darab fügét az adriáról
bontani kezdte az ovál asztal közepén a szalvétát
azt hittem az elemózsia maradéka
(sirály látta kenyér csirkecombcsont etcetera)
és ott volt a hét füge a vászonszalvétán
uram mondotta apa ez a stilleben az öné
ám én azóta sem vagyok képes eltrafálni
az olívzöldnek ezt a petróleumos tónusát
tán meg sem is adatott nékem
istenem tán meg sem is a nature morte
67
árvacsáth
az első nyári zápor
ki merné állítani
nem isten megnyilatkozása
hűs beszéde
innen asztalomtól hallgatom
nézem
gyermek leskelődik így
lesekedi az istent
lesekedem hogyan fürdik egy fa
én már nem bírok bemászni a kádba
tavak lehúznának folyók elvinnének
tengerek feltrancsíroznának
tenyérnyi pocsolyában végzem
és egy kisgyermek majd leseked
hallgatja hörgésem
továbbfut a káposztalepke után
68
árvacsáth
ma kellene indulnunk az adriára
amely akár az a tisza melléki kisváros
adorján
hadriánus császártól kapta a nevét
abból kifolyólag tegnap belepillantottam
a kézi lexikonba
az igazság az kapkodom kissé (légszomj etcetera)
ugyanis a habláb hableány habokádó
valamint a hagymáz címszavaknál is elidőztem
agyi tünetek idegláz és megdöbbenve láttam
az üdülés szónak (lassú üdülés) más jelentése is van
szóval belepillantottam a kézi lexikonba
és arra a megállapításra jutottam hogy adorján
tán inkább valamelyik hadrián (adorján) pápától
és nem hadriánus császártól kaphatta nevét
szóval csak még jobban összezavarodtam
ma kellene indulnunk az adriára
holnap hajnalban fogjuk először megpillantani
a kéket mint olyant
ám a mama egyenlőre az üdülés szó másik jelentésével él
(fürdődresszem kötését sem fejezte még be
hiányzik a melléről két csík)
veri magát a földhöz (anyaföld)
nem hajlandó tintatartóban strandolni
döglött légyként lebegni az antracénban
(valójában palicsi kártyapartnereitől képtelen megválni)
apa türelmes (hajókötélidegzet)
én mint jeleztem kapkodom kissé (légszomj etcetera)
69
mivel a megkékült szörnyeteget
mint désiré mondja a gutalilát
egyként szeretném vászonra kenni
valamint a kottavonalak huzalai közé fogni
hangvillám hegyét a biztonság kedvéért kiköszörültem kissé
70
árvacsáth
az ágy alatt aludtam ismét
és tényleg jöttek értem
rám tekerték
durván rám tekerték szárnyaim
és összekötötték őket hátul
mint mocskos bolondzubbony lebenyeit
összekötötték hátul szárnyaim
ki pocskol ezután azúrral teli
égi lavórban
az édes désiré
az édes désiré még gyáva ahhoz
jóllehet háromszor is körülérik szárnyai
igen jól tudom
majd désirével is megtörténik
meg tudom bizonyosan
ám az ő szárnyait masnira kötik
mint a szitakötőét
(a bunyevác gyerekek vilin konjic-nak mondták
miért is nem tanultam több szavuk)
71
árvacsáth
a mama mind magasabbra kapaszkodik
a mama mondja valaki akár egy zerge
mindig is szerettem volna a kalapom mellé
mondja a vízből apa zergetollat
a mama mind magasabbra kapaszkodik
ha lenne ideje felpillantani átláthatna itáliába
a mama mind magasabbra kapaszkodik
szedi a babérlevelet
egy lezárható dunsztosüvegbe szedi
mind magasabbra kapaszkodik
ha le nem zuhan
lesz babér mint mondja
lesz egész évre a savanyúlevesbe
72
árvacsáth
ma kezembe került sárga semmiség
a bácskai hírlap bejelentője
a varázsló kertjéről (1908)
azt írták: Nem féltjük őt.
reszketni kezdett a lábam lecsúsztam
kezemben a sárga semmiséggel
le a kék halinaszőnyegre
(minap vontuk be vele szobámat sassyval)
de hát miért nem féltettek
miért nem írták azt: Féltjük őt.
miért nem őriztek legalább ők a bácskaiak
miért nem láncoltak súlyos láncokkal
miért nem ástak nyakig homokba
nyakig homokba az almafák
a törpe almafák alá királyhalmán
73
árvacsáth
a sok
párolgó sós női test
elvonja figyelmemet
magáról a kékről (blaue an sich)
és a halványan párálló horizontot felöklelő
csöpp fehér vitorlákkal sem tudok még mit kezdeni
annyira könnyed minden és mégis sérvet kapni a súlyától
jól tudta mit tesz az úr amikor azúrba oldotta arcát
hogy a fenébe lehetne megoldani egy üde veronikakendőt
74
árvacsáth
apropó tövis (másodszor)
az a pápua mégiscsak fújta
de nem mint gyilkot fújta
hanem mint pitypangot fújta
a semmibe mélázva a pöszmet ejtőernyő után
75
árvacsáth
apa kötött kezeslábas fürdődresszét
a szekrény aljában
a kalapos dobozok piramisa alatt
kiverte a só
míg napóleonról tanulgatok
akárha szent ilonáról szökve odalopakszom nyalogatom
odalopakszom naponta míg a kacsacsőrű emlősről tanulgatok
odalopakszom nyalogatom fehér kaucsuktövét
apa harántcsíkos fürdődresszét kiverte
a kalapos dobozok piramisa alatt
istenem kiverte a tengeri só
76
árvacsáth
a szél egyszerre csapta arcomba
a szil miriád selyemtallérját
egyszer képelt fel noha már képem nincs is
egyszerre a teremtő miriád üres selyemkesztyűjével
kifizettettél
(szélszilvész)
77
árvacsáth
mészöly miklósnak
azzal a bizonyos veronikakendő-problémával kapcsolatban
amely olyannyira meggyötört volt engem abbáziában
kikértem désiré véleményét
mármint hogy elképzelhető-e muszlinból
elképzelhető-e halványazúr muszlin veronika kezében
désiré tekintete srégen végigsöpört rajtam
báró brenner jósika mondotta
hagyd kérlek az ilyen halvány muszlin-ügyeket a verselőkre
mi prózát írunk mint a halál: tőmondatokban.
78
árvacsáth
palicson királyhalmán ludason
ma kezdődik a szüret röszkén és horgoson
ma kezdődik a szüret
kivéve ha őrült seregély
egyszemélyes tatársereg
ki nem döfködöm a szemeket
az édes szemeket ki nem döfködöm
ki nem döfködöm tűmmel mind
simim a tőkék között botladozik
döfködöm az édes szemeket
most döföm ki kezdődhet a szüret
most döföm ki hallga mekkorrát durran
nagyobbat a seregélyágyúnál
most döföm ki
a teremtő lüke lufiját a teliholdat
simim fekete kádban toporzékol
gombaszattyán simim szüreti táncot jár
79
árvacsáth
kisebb botrányt okoztam amikor
nem az új disznóbőr övet fűztem be
sötétkék elsőáldozási nadrágomba
hanem apa fürdődresszének fehér kaucsukövét
s még az oltárnál is
a szent test magunkhoz vétele előtt voltunk ugyanis
a püspök úr szeme láttára nyalogattam róla
a tengeri sót
kisebb botrányt okoztam
de állítólag a püspök úr azt mondta hogy
egy rutin gyónással áthidalható lesz
a sóval kivert kaucsuköv esete
kivéve persze ha kezemben a véres papírhajóval
apa kötött kezeslábas fürdődresszében jelenek
meg a gyóntatószékben
80
árvacsáth
szajbély mihálynak
noha legszívesebben falnak mentem volna különben is
vannak emberek akik tényleg falba verik a fejüket
bambát tettetve hallgattam désiré új tézisét
miszerint egy költőnek sok édességet kell ennie
sok bonbont és rumos bombát
imád mondja az adria túlsózott tintalevese mellett
kis cukrászdákban nagy habostortákban fuldokolni
már nem tetettem a bambát
a fal tényleg véres volt a fejemtől
de désiré közömbösen folytatta
a költő olyan mint a cigány
disznóvágáskor elmegy hazulról
kezében fordított újsággal hideg kocsmákban didereg
mert nem bírja a zsírszagot
de akkor kis lila áriáit végképp félbeszakítottam
mondd désiré ki az a költő
aki megállás nélkül azt sugdossa nekem
aki egész opusát erre a refrénre építi hogy
árvacsáth
81
árvacsáth
azt hiszem apa lopja
mint én lopom a selyembonbont
azt hiszem apa lopja a mosókonyhában a cselédektől
apa lopja a kékítőgolyót
beledob egyet-egyet a pohárba
és egész nap ül előtte
szomját oltani képtelen alkoholista
ül bambán akár az úr belengte tengersík előtt
82
árvacsáth
ki cirkuszozik a galambdúcban
pocok vagy cibetke tán
cibetke mészárolja a hamukék postásokat
büntetésből zárd be a cibetkét a dúcba
a dúc legyen a cibetke karcere
majd fejem rendszeresen szelencémbe
fejem a fejemre direkt a cibetet
nem mosakszom
már nem tudok bemászni a kádba
és mégsem bűzlök majd mint mostanság
cibetkét hordok a belső zsebemben
a boxert már nem bírom ujjaimra húzni
ha bántalmaz valaki a cibetke torkának ugrik
ha kiásnak megdöbbenve tapasztalják nem dögszag
mósuszillat terjeng kotorékomból
83
árvacsáth
a tengerről hazajövet apa nem találja
a helyét szabadkán
ne várjuk meg júniust mondja
már most (október) hurcolkodjunk ki palicsra
és én azon nyomban támogatásomról biztosítottam
ugyanis akkor momentán elkezdhetném experimentumomat
elfelejtettem közölni hogy én (betyár így mondta)
egy függőleges kiscsikót is kaptam abban a tengervízben
amit fiuméból rendeltem volt
tehát akkor momentán elkezdhetném a csikóhal
palicsban történő meghonosítását
azaz a palicsi csikó kitenyésztését
rejtett szándékom tűhallal keresztezni
egyrészt mert a tűhal édes vizekben is honos
másrészt mert így formája tovább kecsesedhetne
meg fogom kérni vojnits oszkár bácsit
csípjen el (fűzzön be) nekem néhány tűhalat
ha legközelebb borneón vagy kongóban jár
netán vele kellene mennem
(a niger-folyóban állítólag nyüzsög a tűhal)
tehát apa palicsi exodusát én azon nyomban támogatásomról biztosítottam
ugyanis ha momentán elkezdhetném nagy experimentumomat
nem kellene őszre művészi pályán indulnom
egyértelműen a tengeri azaz hát a palicsi csikóhoz köthetném nevem (csáth)
nevem és hát egész életem (árvacsáth)
84
árvacsáth
gyakran megesik velem lefékezek
egy-egy vaskereskedés előtt
gyönyörködöm a láncokban drótkefékben
ma már nem árulnak régimódi bilincseket
órjás vasgolyóval
gyakran megesik velem lefékezek
egy-egy vaskereskedés előtt
gyönyörködöm a patkányfogókban alacsonyhomlokú
súlyos kalapácsfejekben
gyakran megesik velem lefékezek
egy-egy vaskereskedés előtt
bemegyek és kérek szépen fél kiló szöget
désirével halálosan szerelmesek voltunk
a vaskereskedő feleségébe
fizetek illedelmesen
és aztán viszem magammal egész nap
cipelem kávéházról kávéházra
a koncerteken is ölemben szorongatom
a fél kiló lila szöget
85
árvacsáth
alig néhány nap választja el az aranyeső
csak rám ne fagyjon
csak rám ne fagyjon égő arany
(a művészetek égő aranya már úgyis rámfagyott)
alig néhány nap az aranyeső robbanását a japánbirsétől
s akkor már itt az orgona is
futsz
kifutsz akárha valami mennyei aknamezőre
86
árvacsáth
nyelvemmel kellene illetni most
ám hol lelnék itt egy rézkilincset
itt ahol egyáltalán nincs kilincs
nincs kilincs árvacsáth
nyelvemmel kellene illetni
gyerekkoromban minden tizenharmadikán ezt tettem
nyelvemmel illettem nagykapunk rézkilincsét
hagytam ráfagyjon (hegesztődjön)
kis dózsa
(désiré nevezett így egyszer ahogy végignézte)
kis dózsa tűrtem
vártam valaki hirtelen kinyissa
kitépje gyökerestől
vagy ha már olyan szépen kiöltöttem
a hibbant borbély
(már csak hullákat borotváltattak vele)
tőből kimesse
nyelvemmel kellene illetni
ám hol lelnék itt rézkilincset
itt ahol egyáltalán nincs kilincs
nincs kilincs árvacsáth
lám valamihez mégis odafagyott
látom érkezni gyerekkorom hibbant borbélyát
istenem azóta itt tartják szegényt a zárt osztályon
mintha csak valaki tudta volna
egyszer majd engem is idehoznak
s akkor majd szükség lesz a hibbant borbélyra
hogy kivágja nyelvem
s majd szépen megborotválja borzalmas hullám
(istenem én még a hullámra sem tudtam vigyázni)
87
árvacsáth
dér zoltánnak
milkó izidor ugrott elém halálra rémisztve
a bambuszfüggönyön át kályhámért gratulálni
pacsulija szegénynek durván megütött
(pamflettet írni a pacsuliról)
izidor mondja látta hogyan kezdett hozzá
aczél henrik czodra bódog portréjához
mondtam én is összefutottam henrikkel
cikket kért BÁCSORSZÁG című induló lapjába
(tán a pamflettet a pacsuliról megírhatnám)
ám ahogy előttem termett úgy faképnél is hagyott
fekete macska sompolygott át előttünk
árnyéka hosszan csorgott a porba
mint kiöntött czikória
teljesen elfelejtettem mi járatban is voltam
ugyanis a szél is erősen csapta a szil selymét
zavartan sompolyogtam haza birs-stillebenem befejezni
ám a birs helyett önnön faképemet maszatoltam fel
majd BÁCSORSZÁG térképét színeztem
valamint pacsuli-törvényén
(csupán kölni kölnivizet engedélyezni a szalonokban
hullákat borotváló vándorborbélyoknak)
tehát az ország (BÁCSKA) pacsuli-törvényén dolgoztam
korahajnalig jóllehet holnapután örökre pestre távozom
a fakép valójában leesett éjjeliszekrényajtó
orra a csempe onixfogantyú
a faképen semmi csak a csorgó czikória
még jobban firkantottam noteszomba ambicionálni
a szépművészeteket a szép hölgyeket szerfelett coitálni
nem engedi hogy elöntsön mindent a czikória
távozás előtt még pillantást vetni czodra portréjára
88
nehogy pacsulit lélegezzen az is
nem engedni hogy mindent átjárjon a pacsuli
magammal vinni pestre az onixfogantyút
onixfogantyúkat szerelni fel pest-buda-szerte
onix tehát
onix és nem czikória meg pacsuli
görcsösen kapaszkodni
89
árvacsáth
apropó pitypang (először)
az apró semmis magnak bár pöszmetnyi
kínaiselyem ejtőernyője van
istenkém
ha én is úgy katapultálhatnék lebegve
a földbe
90
árvacsáth
évekig fogalmam sem volt arról hogy
itt áll ez a fal
azt hittem három fal határol
vasaló a szobám valami ilyesmit hittem
nem hogy még azt is észrevettem volna
hogy egy gobelin is lóg rajta
mármint a negyedik falon
csak most hogy végeztek a molyok vele
a gobelinnel
csak most vettem észre nem három
négy fal nem vasaló tehát a szobám
jóllehet évtizedes munka folyt itt
megszületett a gigantikus terv
(valami negatív maginot)
beletojni a gobelin közepébe felfalni könyörtelen
és tíz évig éjt nappallá téve zabálták
a sütös pamut sivatagát
csak azt nem tudom mit gondolhattak
mit például a molyok patriárkái
mi lesz a gobelin után
hogyan menekülnek ki az üveg alól
de hát miért is törné az örökkévalóságon a fejét
egy moly vagy száz
az ő küldetésük ez volt és semmi más
minden egyes fonalat szigorúan végig enni
mint chaplin a makarónit
s amikor vége
amikor végigettek minden egyes fonalat
amikor tutto completto felzabáltatott a gobelin
91
akkor volt egy pillanat amikor még állt a kép
patak felett facipős lányka
amikor állt még a pamutkép
noha valójában már csak terepszín molyok
tenyészete böfögött szárazon
állt még egy pillanatig
majd porolva összeomlott a pneumatikus üveglap alatt
akárha a kis palló hullott volna alá megfáradva
igen én akkor pillantottam csak a falra
akkor vettem észre hogy
negyedik fal is van
így hullathattak színesen porolva a semmibe
az úgynevezett civilizációk is mint e puha pamutkép
okoskodtam
majd szólok a takarítónőnek dobja a szemétbe
csak nehogy falastól dobja s nekem vissza kelljen húzódnom
vissza vas és ló nélkül immár hisz a többi fal is lehullott
vissza az órjás parázs alá
92
árvacsáth
apropó tövis (harmadszor)
jóllehet már rég mindegy
én még mindig pontosítok
ugyanis mégiscsak a pápua fújta
a borzalmas pállott pápua száj
mint izzó edzett gyilkot fújta
és én hülye a fal felől akartam
leugrani előle az ágyról
ezt már gyerekkoromban is megtapasztaltam
a leghegyesebb tű is tompa mint a fal
persze ezt is tovább pontosítani (köszörülni)
93
árvacsáth
éjfél körül kosztolányi désiré
a fejét kezdte keresni
nem találta
előbb az asztal alatt kereste
majd odaintett egy kis ribancot
szépen megkérte ötpercenként csókolja homlokon
hajnalban hazafelé botorkálva a piacon káposztalevet ittunk
csorgott alá az isteni lé
csorgott borostán kaucsuk ingmellen
egy rác néni mérte
és még emlékezett a káposztalé
a savanyított meg a legyalult fej
otthoni nevére: rasol prokola és ribanac
désiré elképedve kapott ismét a fejéhez
nem megmondtam hogy legyalulták le a kis ribancok
94
árvacsáth
bukásomban lám szabácsnál (sabac)
még egyszer el kellett esnem
én estem el s nem a vár
harsogva mint almát harapják a ponyva alatt
a bosnyákok a földből kikapart hagymát
kínomban a köveket karmolászom
(mátyás nyomait ha lelném legalább)
sinyelem nedves lópokrócom nem kevésbé
ha egyszer innen megszabadulok
tényleg csak lilákkal ultra-
violákkal élek jóllehet
borzalmas hadviselésemből engem már
maga a császár sem szabadságolhatna
rajtam már az sem segítene ha ezekből az esős erdőkből
kitennének a napra
95
árvacsáth
lesik vizsgálják miért is nyisszantottam le a rozsdás
nagyollóval nappalink földig érő függönyének bojtos
csücskét
miért meredek rá (s helyére is) olykor hosszasan
miért hordom állandóan magammal
mint b (bartók béla) egy rozsdás pléhdobozban
azt a kardbojtot
egyszer amint összefutottunk a gerbeaud előtt
vasárnapi ebédhez ment mákoskürtöt venni
én meg a klosettbe loholtam
(elmaradt dózisom sürgősen felvenni)
akkortájt jelent meg írásom róla amelyben
az új fülről értekeztem
szóval akkor mutatta meg bizalmasan kardbojtját
én szégyelltem elővenni zsebemből a már elmocskolódott
függönycsücsköt
szégyelltem akárha az a lemetszett új fül vérzett volna
zsebemben végigcsorogva lábszáramon
lesik vizsgálják miért is
nem értik hogy ez az egyetlen bizonyítékom
csak ezt tudtam megmenteni magamnak
a végtelen e csücsökre meredve nyílott meg nekem
csak ezt tudtam megmenteni
a végtelen e mocskos véresbojtú
csücskét
96
árvacsáth
egy verklist hallgattunk levett kalpaggal
könnyezve soká
majd már a kerti lampionok alatt
kisüti kispörkölt utáni karinthy frici
monoton imamalom a verklire alliterált
a vehiculum jelentéséről rögtönzött kiselőadást
majd pontosan láttam ahogyan désiré szeme
a vilajet szónál hirtelen megüvegesedik
somlyó désiré görcsét oldandó
a szabadkai kuplerájok leltárába kezdett
egy nyugdíjas főkönyvelő alapos kényelmével
egy németalföldi mester erejével csillantva meg
porcelán mosdótálat serblit
még jó hogy le van zárva a határ
így sem voltunk restek a keleti restijébe kötni ki
s az már nincs is oly messze
végső kikötőnktől a gombkötő utcától
ahol istván a pap egy kispörköltre való húst
harapott ki egy kurva clitorisából
frici mindenkinek vehiculumot rendelt
s amikor nem kapott szép verset írt e címmel a panaszkönyvbe
97
árvacsáth
ablakom alatt
hosszasan gyönyörködtem majd kiléptem
csöpp üvegfújó műhely üzemelt
ám ami az előbb még bájosan hajladozó
élő üvegvirág volt
az most villanykörte tejesflaska
betegek alá csúsztatott kacsa
csupán a kisénekesek csontváza utal még
ama másik világra
ahol a lények vázát
isteni vízfestékkel teli kanülök alkották
s ahol én mint vak hangoló
a vázak színes kanüljeit végtelen csengethetem
98
árvacsáth
mozart
kis semmiségek című kompozíciójával babráltam
az asztalomnál majd a zongoránál is
és egyszer csak úgy éreztem
désiré gyerekkori bélyegalbumában kutászkodom
gyarmati bélyegek indigójában orangejában
recéinek angyali gyilokjában gyönyörködöm
azonnal levlap désirének
kérlek küldd el nekem azt az indigószín szenegálit
halálom előtt még egyszer szeretném látni
postafordultával visszaküldöm
különben mozart kis semmiségek című kompozíciójával bajlódom
és egy azonos című (les petits riens) könyvről fantáziálok
ölel mint rossz szétcsúszó csatt
csáth
99
árvacsáth
géczi jánosnak
az a kék krokodilus
sokat tűnődtem tán üveg tán terakotta
az a kék krokodilus volt a legislegszebb tárgy
amelyről én a fetisiszta tudtam
már nem emlékszem ki fedezte fel melyik múzeumban
arra sem ki mesélt oly érzékletesen nekem róla
csak volt valahogy lapult noha egyiptomi lehetett
egy északi múzeumzúgban
majd egy éjszaka forró csatakban hemperegve megéreztem
a hüllőhideg üveg (vagy terakotta) élő
s abban a pillanatban a száz éve felállított
nagy rozsdás fogó csípőmre csapódott
gyerekkoromban ludason láttam amint a hattyúnyaknak
vagy berlini tőrnek nevezett csapóvas kettészelt
egy görényt
két kis lakkos körmű láb jobbra
két kis lakkos körmű láb balra szaladt volna a bűzbombával
100
árvacsáth
nem szemetelek
a madaraknak parázs kisénekeseknek sem szemetelek
nem szórok magam után morzsát melynek fonalán
a sötét erdőből visszalopózhatnék
nem szemetelek
egyetlen búzaszemet vonszolok
bokám mégis mint a muralovaké: ínpókos.
egyetlen szemet vonszolok
gombaszattyán simim tornacipőm már rég nem húzhatom fel
meztélláb lépkedek
egyetlen szemet vonszolok
egyetlen szemet
az Ő szemét
101
árvacsáth
désiré írja hajszolt anzixán
konzultálta somlyót szép ernőkét
az árvacsáth-ügyben
de semmi bizonyosat sem tudott kiszedni belőlük
milánhoz (füst) irányították
válaszoltam neki egy még hajszoltabb
herkulesfürdői anzixon (noha héra teje nekem
nem segített herkulesfürdő helyett földest ajánlják)
válaszoltam hogy itt a pincébe is ahová visszahúzódtam
egyre azt sugdossa hogy árvacsáth
s minden jel (hold etcetera) szerint
pillanatok kérdése csupán hosszú tűjével
szegycsontom mikor szúrja át
102
árvacsáth
az a szűk cső gyerekkori álmomból
a kőlyuk tele záp gesztenyével
egyszerűen csak folytatódott
szűkült
az lett az életem
az a szűk cső
nem lehet visszafordulni
egy tűben nem lehet
103
árvacsáth
töltőtollával akárcsak az én tűimmel
sokszor meglestem klorofillt vont ki
klorofillt fűből-fából (sefűsefából)
désiré klorofillal ír
most majd ciánnal szívja teli tollát
hogy megírja mi pitizésnek mégsem volt mondható
megírja betyár pusztulásom
104
árvacsáth
hallom milyen áhítattal hallgatják
ahogy fűrészelem az áriát
még jó hogy behozathattam hegedűm
hallom azt mondják még mindig mennyi tűz
ady is szerette hallgatni (bácskaias) játékát
meg azt mondják mégiscsak csodálatos ez a goldmark
a dalkör is műsorra tűzhetné az áriát
hallom milyen áhítattal hallgatják
az apáca és a lefogó fiúk vegyest
közben csupán arról van szó
erre rég még künn felfigyeltem
van ebben az áriában valami fémes
ez a rémes kompozíció az egyetlen ugyanis
amely ha rászorítom márpedig nagyon rászorítom
netán átfűrészelhetné cellaablakom rozsdás rácsait
szeretnék künn a szabadban végezni magammal
rágni közben a füvet
a háború és béke vége felé is van valami fű
noha én egy másik harctéren
a kényszerzubbonyon miért nincs epolett
a kényszerzubbonyra miért nem aggatnak kitüntetéseket
noha én egy másik harctéren
egy másik harctéren estem el
105
árvacsáth
még cincog
a ciánba jegecesedő szív
ki ékesített ily törökösen
ki tűzte mellemre e cincogó brosst
106
árvacsáth
igen lehet
de még mennyire hogy lehet
példámnál nem kell szebb bizonyíték
tehát szép is lehet nemcsak tragikus
egy szamár
üvöltése
immár csak antik színpadon hangozhatna fel
bevezetik
és a szamár felüvölt
aztán kicsapják száraz fához kötik vagy letaglózzák mindegy
107
árvacsáth
egy fűszál szorult
a fogak sáros márványtömbjei közé
108
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]