A játék történésének ideje 994 őszének egy napja, helye az esztergomi fejedelmi rezidencia. A katedrális még nem áll, de a váron belül már átalakítottak egy helyiséget kápolnává. A szín a játék kezdetén azt a nagy teret mutatja, amelybe a cselekmény kívánalma szerint hol a Gyula, hol a Géza, hol a Vajk szobája, hol a kápolna kerül, oldalt s fenéken folyosó- és lépcsőjelzésekkel. Jelenleg a fejedelem az egyenes lépcsősor tetejéről nyíló szobájának tágas előterét látjuk, ahonnan Vajk szobájába léphetünk. Kora reggel van, bizonytalan, majd egyre ércesebbé váló harangszó indítja el a cselekményt. A felszakadó homály utáni fényben egyelőre csak Vajk van a színen, már vendégfogadó parádéban: olyan, mint egy frank királyfi. Középen áll, feszülten a lépcső felé figyel. Iszonyú, tömör csend. Megjelenik Géza, hétköznapi, magyar szokás szerinti öltözékben, kezében a megölt sámántól elvett amulettek. Arcán, lényén ott van annak a megerősítése, amit Vajk a fenti zajokból amúgy is gyaníthatott. Lesiet a lépcsőn, és követi fiát a Vajk szobájába, ahol egy padon az ő nyugati szabású díszruhája is ott hever. Az első pillanatok tökéletesen némák, most már a harang se szól.
7Az izgalomtól rekedten. Adj inni!
Vajk vizet tölt egy faragott fakupába.
Víz? Megőrültél?
Adalbert püspök csak a betegeket mentesítette a böjt alól. Tata este begyűjtött ételt, bort, és bezárta a kamrákat.
Isten marhája, hogy azt hiszi, valakit idegesít az égben, ki mikor mit vedel vagy zabál. Tehetetlen kínjában, hisz nem Tatára haragszik, hanem a sámánra, akit nem tudott legyőzni. Az isten verje meg, ahány mániákus pap van a világon!
Közbevág, figyelmezteti. Ne kiabálj, apám! Bejönnek.
Akkor majd kimennek. Ebben a várban én rendelkezem.
Ebben a várban a józan ész rendelkezik, és ezt te százszor jobban tudod nálam. A püspök úr, az apát úr mindjárt indul az első misére, és a német delegáció közeledését már este jelezték. Öltöznöd kellene.
Még nincs ereje hozzá. Nem is védekezett.
Így akart rád hatni. Gondolta: megfélemlít.
Nem volt fegyvere sem.
Ó, dehogynem. Tele volt aggatva a ruhája csengőkkel az ártó hatalmak ellen. Megfogja a sámán amulettjét, amely apja kezében csüng, és felmutatja. Mit érnek a varázsszerei, most meggyőződtem róla. Semmit.
8Elkapja a Vajk nyakában csüngő keresztet. A két szimbólum szinte keresztezi egymást a levegőben. Te csak ne légy olyan fölényes. Ha Adalbert püspök úrba szúrok, éppúgy felfordul, mint a sámán, hiába dugdossa az orrom alá a keresztjét. Vadul, gonoszul. Kipróbáljuk? Akkor mindjárt két mártír fekszik egymás mellett. Vagy azt hiszed, a sámán nem mártír? Nem hitvalló?
Morbid ötleteid vannak ma reggel.
Más egyelőre nem telik tőlem. Gyászom van, fiú.
Sose láttalak ilyennek. Akkor sem, amikor anyámat temettük.
Sarolt meghalt. A sámánt megöltem.
Anyám a feleséged volt. A sámán ellenség.
Most áll fel, elkezd öltözni, Vajk segít neki. Csendesen, szomorúan. Nekem nem. Szeretett engem.
A terveidet nem szerette. Nem hallottad, mit ordított? Ahogy meglátja az első vendégeket, a kapuba csődíti a népet, és a német urak előtt végzi el a szertartást. Ki hitt volna nekünk? Mit szóltak volna az idegenek?
Fáradtan. Dögöljenek rakásra. Csend. Nem gyanított semmit.
Persze hogy nem. Hónapokon keresztül itt a várban agitáltad.
Tegnap meg is ütött. Pedig csak arra kértem, tűnjön el a környékről néhány napig.
Már régen meg kellett volna halnia. – Az öved.
Földhöz vágja az övet. Ha majd király leszel, és meg kell szabadulnod valakitől, akit együtt szeretsz 9önmagaddal, meg az emlékeiddel, te se találod majd olyan természetesnek azt, ami elkerülhetetlen.
Éppen elég sokáig próbáltad elkerülni. Ha csak egy félórát vársz, összefut a vendégeiddel.
Nem vártam meg azt a félórát. Elrendezi a ruhája redőit. Csak azt nem értem, ma hogy került ide. Tegnap úgy rohant ki, mint aki soha vissza nem tér. A megfigyelők azt jelentették, tárgyalt egypár harcossal, aztán ki se mozdult többé a jurtából.
Félt.
Persze hogy félt. Azért nem értettem, minek jött ide. Ha valaki, ő aztán tudta, miféle nap ez, és azt is, hogy nem engedünk, sem ő, sem én.
Hívatták.
Ugyan már. Ott voltál, mikor arra kértem, utazzék el.
Hangjelzés.
A németek. Az öv! Hívatták, ha mondom. Érte küldtek.
Te?
Te. Az én szavamra nem jött volna. Engem gyűlölt.
Az én nevemben rendelted ide?
Tata aggódott, és aggódtam én is. Túl sokáig húzódott ez az ügy. Azt gondoltam, meglökjük egy kicsit a holnap érdekében.
Sikerült. Szegény bolond. Nyilván azt hitte, azért rángattam ki az ágyából hajnalban, mert meggyőzött. Mosolygott, mikor belépett.
10Később már nem mosolygott. Megátkozott. Hallottam, apám, megátkozott, és azt kiáltotta, ahogy kinn lesz a kapun, meggyújtja a jelzőtüzeket. Mi mást tehettél volna, mint amit tettél? Boldog lehetsz, hogy végre megoldódott.
Hát boldog éppen nem vagyok. De azért ne sértődj meg. Jó, hogy mellettem vagy. Vajk, iszonyú volna mindez egészen egyedül. Csönd. Nagyapáddal kapcsolatban is döntöttem.
Belép. Uram, a német küldöttség rövidesen eléri a palota körzetét.
A fiammal beszélgetek, még nem fejeztem be, Tata.
Majd később folytatod. A vendégfogadásnak, sajnos, megvannak a nemzetközi szabályai. Kínos következményekkel járna, ha elvétenéd az első lépést. Szinte hangsúlytalanul. Bizonyos problematikus ügyet lezártál, uram?
Ne félj, szent férfiú, megdöglött. Nem akarod megnézni? Ritka ronda halott.
Tata keresztet vet.
Képzelem, mennyire sajnálod. Kezdettől vonzódtatok egymáshoz.
Két percetek van. Megengeded? Valamit megigazít. A herceg a kapu előtt álljon, te a lépcsősor tetején. Salvete amici animae nostrae, Vajk! Willkommen, Willkommen, fejedelem! Jó volna, ha indulnátok.
11Vajk, elvarrtátok a szálakat?
Ha a vendégek nem lelnek a helyeteken, megsértődnek, uram.
Fogd be a szád. Elvarrtátok a szálakat?
Attól félek, nem.
Miféle szálakat?
Mikor az én nevemben a palotába csaltátok szegényt, milyen utasítást kapott a kapuőrség?
Semmilyet, uram.
Isten hülye gyilkosa, te. Vajk, rohanj, mielőtt a vendégek belépnek. Közöld a kapuőrséggel, a sámánt egyelőre ne várja vissza senki. Itt marad a palotában, ősi szokásaink szerint részt vesz a megbeszéléseinken.
Egyéb tilalom?
Semmi. Normális ünnepi nap. A sámán épp csak nem mehet haza, mert benn ül a delegációkkal, és végignézi, hogy vizsgázol, és holnap hogy keresztelnek meg. Minél inkább hasonlít ez a nap a többihez, annál biztosabban megéred a holnaputánt.
Hangjelzés.
Siess. Kiengedi Vajkot, aztán óvatosan. Uram, elpróbálnád még egyszer a meghajlást?
Géza hozzávágja az immár üres poharat. Tata kimenekül, Géza követi.
12A fejedelmi család és a keresztelésre érkezett egyházi személyek és külföldi követek a másnapi szertartásra várnak. A legtöbb vendégnek szabad programja van, csak a keresztelést előkészítő és majd végző papok és persze a herceg nevelője – a magyarok Tatának nevezték el, valódi neve Deodatus – nem pihenhetnek még. Főleg Tata, akinek élete nagy műve kerül rövidesen tető alá. Elragadtatását az az állandó idegesség kíséri, ami sose hagyta el, amióta ezen a földön él, amelyet megszeretett, de amely lakóinak reakcióit már nem bírja kiszámítani. Most éppen Adalbert püspököt kíséri a lakosztályába. A színről eltűnt Vajk szobája, a nézővel szemközti lépcső- és folyosószakaszok nagyobb hangsúlyt kapnak, a fel-felbukkanó szerzetesek, a nürnbergi gróf az emeleti folyosón tűnnek fel majd egy-egy pillanatra, e folyosórendszeren látjuk majd később a futó Tatát, a Borbélyt, a távozó Lányt. Adalbert és Tata megjelenése előtt rendkívül hangos, majdnem kakofón papi kórus hangzik fel: Nunc te rogamus, licet servi pessimi, ab Ungarorum nos defandas iaculis. Az ének végeztével meglátjuk Tatát és Adalbertet, a püspök már díszornátusát viseli: közelednek. Nürnbergi Hermann a folyosóról meghajlással köszönti Adalbertet. Tata rémülten veszi észre, hogy a Gyula szobájába igyekvő Bönge is itt sántikál – elkerülhetetlen lesz a főpap és a gyászmagyar találkozása. Tata kétségbeesve érzékeli, hibát követett el, elfelejtette Böngét figyelmeztetni, hogy be ne tegye a lábát a palotába, míg a vendégek itt vannak. Adalbert megbámulja a sajátságos jelenséget, az orratlan-fületlen Bönge ellép előttük, majd a szín bal szélén lekuporodik. Tata kínos igyekezettel iparkodik elvonni a 13püspök figyelmét Böngéről, de nem sikerül. Adalbert le sem veszi a szemét a riasztó jelenségről. Nemcsak a keresztelő pap, az egyházpolitikus is szemlélődik most: ebben az országban sok lesz a tennivaló. Maga is leereszkedik egy alacsony zsöllyére.
Esedezve kérem eminenciádat, szíveskedjék elfordítani a fejét.
Fiam, mitől kímélnél? Megszoktam a halál különféle ábrázatait, miért riadnék meg egy összevissza kaszabolt sántától?
Eminenciád fényes elméje dönti el, észreveszi-e a szegény Jóbot. Bátorkodom megjegyezni, mindenkinek könnyebb volna, ha nem venné észre.
Na de miért, fiam? Mint látom, sem orra, sem füle, tehát valamikor rablóként veszélyeztette szegény a lelke üdvösségét, és ti megbüntettétek már a világ törvényei szerint, mint ahogy egyszer az Úr is megszámoltatja a tetteiért. De ha itt járhat e várban, nyilván engedéllyel teszi, s ez azt mutatja, hogy az igazi hitre áhító fejedelem oly határig gyakorolja már az irgalom és megbocsátás szép erényeit, hogy a koldusok, ami, meg kell mondanom, még a Nyugat udvaraiban sem igen tapasztalható, a koldusok magába a palotába járhatnak alamizsnát gyűjteni. Ez nemes szívre vall. Járjunk elöl mi is jó példával, így serkentve Krisztus új híveit. Szólítsd ide. Te tudsz a nyelvükön.
Térden állva könyörgöm eminenciádnak, nézzen másfelé. A jótékonyság gyakorlására kiválasztott és 14megfelelően előkészített koldusokat holnap a szertartás után vezetik elő. Ez nem koldus. Szabad magyar. Egy szerencsétlen külügyi akció utolsó tanúinak egyike.
Csak nem?
Sajnos igen. Egy hírnök Augsburgból, Gyula úrhoz jár, akivel ifjúkorában sokat harcolt. Gyula úr öreg, és semmi dolga. Jóformán teljes ténykedése az emlékezés.
Igen, igen, igen. Már emlékszem. Egy augsburgi hírnök… Különös társaság a fejedelem apósának.
Gyula úr nehézkes. A fejedelemné halála óta magányosan él, és olyan kapcsolatokat létesít, amelyek nem mindig egyeztethetők össze a jó ízléssel. Szereti a sérülteket.
Bönge továbbsántikál Gyula szobája felé.
Sérült lélek. No persze, mi adna neki erőt és vigasztalást súlyos óráiban? A Balkán hite?
Megjelenik a Lány, lókoponyát cipel. Megcsodálja hátulról a papokat, s indulna fel a lépcsőn, mikor Bönge eléri. Örülnek egymásnak, váltanak is pár szót, aztán a Lány eltűnik a lókoponyával, Bönge meg továbbsántikál Gyula szobája felé.
Eminenciád információi pontosak. Gyula urat valóban megkeresztelték pár évtizede Bizáncban. Sajnos nem látni a nyomát, az ő lelkét is nekünk kell majd munkába vennünk. Javasoltam is a fejedelem15nek, nem kívánta. Most csak a legszűkebb család járul eléd, a fejedelem, az öccse, annak a gyermekei és a herceg. Gyula úr nem vérrokon, és mint tudod, fejedelemnek réges-régen van új felesége.
A bajor követ az imént pillantott ki az ajtaján. Jó volna, kedves fiam, figyelmeztetni tán ezt a… szerencsétlen külügyi akció tanúját, tartózkodjék pár napig Gyula úr látogatásától, amíg a vendégeket itt látjátok. A német követeket deprimálhatja ez a sajátságos külsejű harcos. Ez most nem okos. Ne veszélyeztessük a jövendőt.
Magamat marasztalom el, mert gondolnom kellett volna erre is. Alázattal esedezem bocsánatért.
Deodatus, kedves fiam, téged csak dicséret és elismerés illet. A herceg fényes pajzsa lesz szent hitünknek, és a herceget te nevelted. Nem lehetett könnyű ebben az országban, ennél az udvarnál. Kis csend. Kérlek, mutasd meg a szobámat.
Erre parancsoljon. Szabad elmélkedésed csöndes perceit a Szűzanya kegyelmébe ajánlanom?
Sőt megkérlek rá. De oszd meg őket velem.
Izgatott, ki akarja dobni Böngét, mert tudja, fennáll a veszély, hogy Gyula fütyül a nap jelentőségére, és megint gajdolni kezd a barátjával. Amellett üzenetet vinne Gyulának Gézától. Eminenciád engedelmével nem zavarnék. Szeretném, ha holnap tökéletesen menne minden. Még volna dolgom.
Jóságosan. Minden tökéletes lesz. De csak kísérj be, fiam. Látni akarom már, hogy végre leülsz. Megvár téged az a dolog.
16Tata bánatosan engedelmeskedik neki, s vele együtt távozik. A szín elsötétül, bal felől leereszkedik Gyula szobája, amelyet a nyílt tér és a folyosó- és lépcsőrendszer felé ajtó, hátul pedig kárpittal fedett bejáratú fülke tagol. Gyula szobája előtt a homályban, kezükben fáklya, testőrök mozognak. Bönge most ér Gyula ajtaja elé, Tar, az őr rávigyorog, még tiszteleg is neki, ahogy Tata tanította. A szín kivilágosodik.
Hát te?
Őrzöm Gyulát.
Tán féltek, hogy ellopják?
Így akarták.
Házban őrködni! Ha még réten vagy erdőn.
Most itt kell.
Ő kijöhet?
Ha bolond. Nem láttad az idegenek pofáját? Ki szereti azt nézni?
Tar, bemennék.
Benyit és bekiált. Gyula úr, vendég!
Hát ez mi?
Nagyon tetszik neki. Tata szerint így szokás.
Bönge bemegy. – Gyula szobája kivilágosodik. – Tar elsétál az őrhelyéről. Gyula kiront a kárpit mögül.
Ingerülten. Hol voltál idáig? Meddig várjalak?
Tele a vár papokkal meg idegenekkel. Itt ólálkodtam már régen, de nem mertem bejönni, féltem, valaki meglátja, mit hozattál. Tata újabban motoz, nézeget.
Orgyilkosoktól fél. Olasz.
17Leülnek egymással szemben. Harangszó.
Mi ez a kongatás? Hát sose lesz már vége?
Gyakorolnak.
Napok óta felborult itt a rend. A kosztomat hol hozzák, hol nem. Ma meg egész nap böjt. Na, azt leshetik.
Ne félj, annyi húst hoztam, hogy mindnyájatoknak elég.
Hetek óta nem nyitják rám az ajtót. De nem is kell ezeknek. Tesznek mindent úgy, ahogy Tata diktálja. Tata mindenhol szimatol, csak itt nem. Én nem számítok. Annyira nem, hogy engem ellenőrizni se kell.
Neked még az is fáj, hogy nem lesnek? Örülj neki, hogy Tata békén hagy. Nincs annak most ideje. Láttam az imént, már sárga az áhítattól.
Tata nem az áhítattól sárga, hanem a félelemtől. Tata most vizsgázik. Úgy, mint mi kisfiú korunkban, mikor arról döntöttek, mehetünk-e már magunkban vadászni.
Engem mindjárt nagyvadra küldtek.
Tatát is, attól sárga. Megszaglássza Bönge tarisznyáját. Jó szagú a tarisznyád. Ma mit danoltál össze?
Sódart.
Azt is ritkán adnak.
Holnap nem jövök, oszd be az ételt. Holnap itt olyan lesz a vár, mint a méhkas. Szeretlek, de ne mutogassák nekem a németek pofáját, mert itt a kezem ügyében ez a kés, aztán hátha véletlenül leka18nyarítom valamelyik úr orrát meg fülét, és mehet haza hírül vinni, hogy nem úgy sikerült a keresztelő, mint gondolták.
Vihog, majd csendesebben. Mit szólnak odakinn?
Nyugtalanok. A sámán tegnap irtózatosan veszekedett Gézával. Verekedtek is.
Igazán?
Nagy hecc lesz holnap, jól kinyisd a szemedet.
Én? Csak nem képzeled, hogy részt veszek a szertartáson?
Miért ne vennél részt? A te famíliádat keresztelik.
Évtizedek óta azt várják, hogy elpatkoljak, majd éppen az ünnepségre invitálnak. Még jó, hogy nem öltek meg!
Pedig az a tiszta munka. Annak is, aki öl, annak is, akit ölnek.
Ismét harangszó.
Már egészen jól megy. Igaz, hogy megtanulhatták. Eleget harangoztak elibénk meg utánunk.
Vihog. Magyar kongat?
A nyavalyát. Tata valamelyik cselédje. Olasz.
Azt hittem, már leltek rá vállalkozót.
Még nem.
Majd kerül. Ha az olasz megsérti a kezét, akár az unokám is elharangozgat. Még ő jár hozzám legtöbbet, pedig nem is küldi senki, és olyan szépen beszél 19velem, mintha rózsalevél volna a szájában. Csupa szeretet meg alázatosság.
Szárazon. Tud még magyarul?
Barom.
Mert Tatával másképpen szól, a követekkel is, ki hogy beszél.
Mi, magyarok hamar megtanulunk minden nyelvet. Én még most is tudok görögül.
Én meg németül! Hund! Krepier! Ausradieren! A dögök!
Csak voltak. Baráti nép.
Barátai a fekete istennyilának.
Kibékültünk, kész. Aki nem veszi tudomásul, nehéz napok virradnak rá.
Tőlem már nemigen van mit elvenni, Gyula.
A kezedet még levághatják, és akkor enni se tudsz majd.
Ugyan?
Ne ellenkezz se Gézával, se Vajkkal. Az egyik nyílvessző, a másik tőr. Ha az útjukba állsz, meghalsz.
Vajk egész nap imádkozik meg a könyveket bújja, és most mondtad, hogy úgy beszél, mintha rózsalevél lenne a szájában.
De kezében kard van, nem rózsaszál. Még egyszer mondom: ne ingereld. Eltapos.
Az az imádkozó herceg? Engem?
Téged, engem, mindenkit, aki mást akar, mint ő. Vigyázz!
És ugyan miért? Nincs dolga velem. Meg se lát, mióta Tata kezelésbe vette.
20Csak hiszed. Mindent számon tart, akár az apja. Kis csönd.
Rémeket látsz, öreg. És azt se tudom felfogni, miért ne nézhetnéd végig a holnapi parádét. Még tanácsot is kérhettek volna tőled, te megtanultad ezeket a dolgokat valamikor…
Géza, tanácsot? Akkor se tette, mikor még szüksége volt, mert a lányom után koslatott. Meg aztán értelme se volna. Tata mást tanít, mint amit én tanultam valaha. Még a keresztet is másképp veti az unokám. Megmutatja Böngének.
Elvigyorodik. Kereszt… A keresztekkel mindig nagy hecc volt.
Gyönyörűséggel. Emlékszel?
Úgy ölelgették meg csókolgatták a papok, hogy csak néztük. Eleinte nem tudtam, mi, aztán egyszer egy templomban végre rájöttem, mire való, azért feszítettem keresztre azt a nyolc barátot. Gondoltam, örülnek neki. Nálunk másképp ölnek, de ha náluk így szokás… Egész jól állták. Volt, aki danolt közben.
A legtöbb azért visított. Emlékszel arra a püspökre, aki összeszedte a csecsemőket és kirakatta velük az oltár elejét? Olyan bőgés meg ordítás meg csecsemőszag volt odabenn, hogy be se mentünk. Gusztustalan ötlet.
Szakértelemmel, tárgyilagosan. Ilyenkor fel kell gyújtani az épületet. Ha nem akarnak benn égni, kijönnek.
21Általában kijönnek, mert utálják a tüzet. Én ilyenkor mindig a fiúkat küldtem gyakorlatra. Nagyszerűen lehetett rájuk célba lőni.
Akit eltalált a nyíl, éppen olyan lett a pofája, mint a templomban azoknak a faragott szörnyeknek.
Nem kajánul, tárgyilagosan. Itt is rakják már a katedrálist.
Ugyanúgy. Majd leég.
Monostorról beszélnek… A cseh szervezi. Asztrik.
Az is leég, ha nincs ónteteje.
Szakszerűen. Ha kivárod, az ón is enged. Egyszer Németországban úgy csurgott az olvadt ón a bajorok nyakába, mint az eső.
Láttam megérkezni a bajor követet, Géza úgy rázta a kezét, hogy azt hittem, kiszakad a karja. A német meg megcsókolta a vállát. Gondolod, hogy már nem haragusznak?
Dehogyisnem. Te tán megbocsátottál? A német úgy helybenhagyott, hogy olyan lettél, mint Lázár.
Az ki?
Valami zsidó.
Zsidót nem ismerek, csak mórt. A mór is zsidó?
Majdnem.
Váratlanul, teli torokkal, elragadtatva fújni kezdi a dalt.
Tata rohanva közeledik az emeleti folyosószakaszon. Tar visszasétál Gyula ajtaja elé, maga is dünnyögi a dalt, néhány őr is odagyűl, dúdolnak. A fülsiketítő üvöltésre rémült fiatal papok bukkannak elő, s ismét lenéz a folyosóról Nürnbergi Hermann is.
Szárazon. Várt is az!
Váratlanul, üvöltve.
Tar az utolsó sorok alatt már feszesen a helyén áll, mert a felháborodott Tata már előtte fut el. Tata beesik Gyula ajtaján.
Uram! Gyula úr! Az isten szerelmére! Ennyi tekintettel igazán lehettél volna ránk. A palotában egyházi, világi méltóságok… Követ követ mellett. Te is, öreg, hogy ennyire nincs eszed! Menj, Bönge, indulj. Menj már! Iparkodj!
Itt maradsz. Az urak olyan ritkán nyitnak rám ajtót, hogy igazán nem értem, miért érdekli őket, mivel mulattatja magát két vén katona. Ünnepeljetek, kereszteljetek, csak engem hagyjatok szórakozni.
Gyula úr, én meg vagyok róla győződve, hogy a követek mind értenek magyarul. Mi lesz, ha a burgundi küldött erre téved, és meghallja, mivel szórakozol?
24Bár meghallaná! Burgundi Konrád ott állt a szorosban a lovagjaival, egy nagy szűzmáriás lobogó mögött gyúrta a kezét, úgy imádkozott, és a marha mór is azt hitte, neki segít, és mi, marhák is ugyanezt hittük. Aztán, mikor a mór is alig élt már, és mi is alig maradtunk pár százan, és mind a két sereg rekedtre ordította magát, hogy jöjjön már segíteni, akkor szépen elindult a pihent páncélos lovasaival, és lekaszabolta a maradék mór sereget is, meg a maradék magyart is. Óriási trükk volt, Tata! Én úgy utálom, hogy azt kívánom, hogy a holttestét a túlvilágon mindennap más és más halálnemmel pusztítsa el hol egy mór, hol meg egy magyar, de mérhetetlenül tisztelem is. Amit csinált, azt úgy hívják: nagypolitika.
Uram, hagyjuk a gyűlölködést, az éneket, a vitát is. Tudod, mi lesz holnap. A fejedelem úgy méltóztatott dönteni, hogy részt veszel a szertartáson.
Na, mit mondtam?
Elképedve. Én?
Te, uram. Azonnal hozzák a ruháidat, a megfelelő ékszereket. A fejedelem azt kívánja, különös gonddal nyírják meg a hajadat.
Már összeszedte magát, és döntött is. Gyanús szelídséggel. A hajamat, Tata?
Azt, uram, a diadém miatt, amit viselni fogsz. Mindjárt itt a borbély. Menj, Bönge, szegény jó fiam, menj, és kerüld az idegeneket.
Itt maradsz. Tata, mondd meg a vejemnek, hogy nem veszek részt a szertartáson.
Gyula úr, ez parancs.
25Valaha diplomata voltam, és a hallásom jó. Persze hogy parancs. Fütyülök rá.
A fejedelem haragudni fog.
Amilyen indulatos, az is lehet, megöl. De mondd meg neki, ma tegye. Holnap sok a program.
Ó, az Isten szerelmére! És kirohan.
A fiatal papok eltűnnek.
Utánaüvölt az ajtóból, Tar is énekel.
Meggondoltad, Gyula?
Nagyapám sokat mesélt Velencéről. Tömlőkön úsztak be a lagúnákba. Elsőnek Cittá Nuova égett, az olaszok választhattak, mibe haljanak meg, vízbe vagy tűzbe.
Én elmennék.
Megijedtél Tatától?
Gondolod, hogy én még tudok félni valamitől? De minek hozzak bajt rád azzal, hogy Géza itt talál? Elfelejtetted, hogy a törvény annak idején kitiltott minden hajlékból. Jó az neked, ha épp a szobádban lel?
Én kértelek rá, hogy naponta meglátogass.
A törvény téged is köt, engem is.
26Hát akkor vétettünk mind a ketten. Azt hiszed, érdekli más, mint a holnapi nap?
Vigyázz! Géza őrzi a törvényt.
Persze hogy őrzi. Ha nem őrzi, nem tudja sem a terveinek megfelelően felhasználni, se kijátszani. Csend. Én annak idején is ellene voltam annak a törvényjavaslatnak, de ki hallgatott rám. Csend. Szép dolog, mondhatom, kitiltani valakit a közösségből, mert véletlenül nem esett el a csatában, és tetejében gyászhírt hozott.
A borbély feltűnik a keresztfolyosón. Csengőn, jókedvűen énekel: O Roma nobilis, o Roma nobilis. Gyula kést vesz elő.
Gyula, ne tedd. Ha már nem haltál meg ott, ahol a többi, ne hagyd, hogy a végén Géza kaszaboljon össze. Az utolsó időben annyit öltek már ebben a várban meg a vár körül, hogy lassan alig marad ismerős.
Azt hiszed, Gézát akarom bántani?
De már itt a borbély. Fiatal, jókedvű, tisztelettudó.
Szép jó napot kívánok, Gyula úr… Csak egy icuri kis alkalmatlankodás, Gyula úr, ameddig a hajacskát rendbe hozzuk. Kicsit sötét van itt, de ezen majd segítünk. Hozom a pántocskát is, a kis diadémot…
A pántocskát? Igazán? És ledöfi a borbélyt, aki sikolt.
Madonna! Segítség! Megöl…
27A borbély halálra sebesült, meghal. Estében nagy csörömpöléssel kigurul kezéből a borotválótáskája, ollója és a diadémosdoboz. Több úr kinéz az ajtaján, szemmel láthatólag találgatják, mi történt. Tar megáll a küszöbön.
Hát ez mi? Kis csend. Melyikőtök háborodott meg? Minek kellett megölni ezt a nyomorult borbélyt?
Vidd ki, és tüntesd el.
S ugyan hogy? Dugjam tán zsebre? Vagy hurcoljam végig a folyosón, mikor jönnek-mennek az idegenek? Gondolkodik, végre megtalálja a megoldást. Hívom Tatát, Tata majd elintézi. Elsiet.
Milyen izgatott! Mintha itt még sosem öltek volna meg senkit.
Nem kellett volna, hát hiszen parancsra jött. És köszönt szépen. Olyan szépen köszönt neked. Küldték.
Ha nem rázza felém azt a nyavalyás diadémot, csak megijesztem, és kikergetem. De mikor megláttam a kezében, azt éreztem, hogy nem tudom másképpen kifejezni, amit gondolok, csak azzal, ha megölöm.
Felemeli a díszpánt dobozát. Ez volt az a…
Ráförmed. Tedd le! Tedd az olasz mellé. Hogy tudnak ezek visítani – fúj! Remélem, meghallotta valaki.
A süket is.
Nem baj. Tata majd megmagyarázza, hogy valamelyik hölgynek a fogát húzták, vagy szült, ha ugyan Tata ki mer mondani egy ilyen szót: szülni. 28Add csak ide azt a másik kést is. Nyugodtabb vagyok így. Visszaül.
Megteszi, aztán óvatosan. Én elmennék. Bajt hoz rád a borbély. Lesz a rovásodon nélkülem is éppen elég.
Itt maradsz. Danolunk!
Nincs már nekem kedvem énekelni.
No. Berengárról még nem danoltunk.
Hallgatnak egy kicsit.
Borzasztó ez a csend…
A csendtől is félsz?
Fél a nyavalya. De haza akarok menni. Most nem jó itt a várban.
Nekem évek óta rossz. Nem mindegy? Add közelebb a sódart, megéheztem. Tanulmányozza a tarisznyát. Kell?
Most nem kívánom.
Ha belép, ülj a fenekeden. Köszönni se kell neki.
Csak nem akarod azt mondani, hogy Géza is idejön?
Már útban van.
Megtudta a borbélyt?
Mindig mindent azonnal megtud. Azért jön, mert Tata azóta már elmondta neki, hogy nem akarok ott lenni a keresztelőn.
Megyek.
Ha kilépsz, éppen szembetalálod. Az jobb?
29Bönge nézeget a szobában, hová bújhatna, emelgeti a faliszőnyeget. Odakinn Géza és Tata most indultak el az emeleti folyosón, Tata karján Gyula bizánci díszruhája.
Oda ne bújj! Mióta egyre több a politikai ellenfele, nem kedveli a faliszőnyeget.
Mit mondasz neki, mért vagyok itt?
Csak nem képzeled, hogy számon kéri? Olyan lesz hozzád, mint egy édesanya. Ma szüksége van rám, hát bűbájos lesz, varázsló, amilyen csak ő tud lenni, ha akar. A másik arcát majd akkor mutatja, amikor már téged hazaküldött, ahhoz nem kell tanú. Igazán nem kérsz? Kínálja a sódart, Böngének nem kell.
Idegesen. Valaki jön.
Több valaki. A fülem is a régi. Mondtam már. Ne ugrálj, maradj a fenekeden.
Bönge a kárpit elé kucorodik, szinte egybefolyik a ruhája és a faliszőnyeg. Géza belép Tatával. Tata karján Gyula bizánci díszruhája. Tar fáklyával bekíséri őket, majd visszatér a posztjára.
Lám-lám-lám. Mindig mondtam neked, Tata, vigyázz jobban, kit engedsz a közvetlen környezetünkbe. Apám, annyira bánt, igazán annyira bánt. De hát honnan sejthettük volna, mi lakozik ebben a vézna borbélyban? Hallom, egyszer csak elkezd őrjöngeni, rád ront, mikor a ceremóniára kellene előkészítenie téged – még jó, hogy nem tartottatok a borotvál30kozásnál, elvághatta volna a torkodat szegény eszelős. Hálásan köszönöm, hogy megszabadítottad tőle a palotát.
Szárazon. Örülök, hogy örömet szerezhettem.
Nincs itt elég világos, Tata!
Tata leemeli a fáklyát, világít.
A diadémban szerencsére nem tett kárt a bolond, a díszruhádat, ünnepi cipődet elhoztuk neked. Bizonyára vétettünk a protokoll ellen, ugye, Tata, mikor téged kértünk meg, hogy személyesen keresd ki a kincstárból Gyula úr holmiját, de beláthatod, hogy nem zaklathattunk az események után holmi idegen szolgákkal.
Gyula megbűvölten nézi visszakapott kincseit.
Tedd le valahová, míg felveszi. Oda tán.
Tata letenné, de nincs hová: amerre Géza mutat, ott Bönge ül.
Van ott valami?
Egy illető, uram.
Emeld csak fel a fényt! Megismeri Böngét. Gyula úr kegyes szívét dicséri, hogy pártfogol. Te egy vagy a hetek közül, igaz?
Csend, Bönge hallgat.
31No felelj bátran! Ugyan felelned se kell, látom. Hány tavaszt éltél, Bönge?
Sokat.
Akkor sok emlékeznivalód lehet.
Gyula kívánta.
Tata egy kampóra akasztja Gyula palástját.
No persze. Neked se lehet könnyű. Gonosz hírrel érkeztetek, s a nép csalódása benneteket büntetett. Tudom a törvényt, de szemet hunyok felette, tapasztalhattad már, máskülönben nem lehetnél minden délután a palotában. Gondolkozik egy kicsit. A törvény azt is megszabta nektek, hogy koldulásból kell élnetek. Tehetnék érted én is valamit? Jön a tél. Van megfelelő ruhád, Bönge?
Van neki, uram.
Legyen még több! Mikor kikíséred, Tata, teríts a vállára egy jó meleg köpönyeget. Bő legyen, hadd fedje el az arcát is. Hűvös a szél.
Máris. No indulás, öreg! Már majdnem kiléptek, mikor eszébe jut valami. Uram, a holnapi vendéglistát jóváhagytad már?
Majd a fiam. Azt mondtam, menjetek már.
Istennek ajánlom.
Tata és Bönge eltűnnek, Gyula nem köszön, egyáltalán semmi reakciója nincs, csak akkor szólal meg, mikor már kettesben marad Gézával. A hangja hideg, engesztelhetetlen, egy sértődött, okos férfi hangja, aki nagyon 32jól tudja, hogy a jótékonyság játéka mögött egyéb sincs, mint hogy a csonka öreg minél hamarabb kint legyen a palotából, úgy bebugyolálva, hogy ne lássák az arcát.
Tatának nem adsz köpönyeget? Őt így dobod ki? Simán?
Tata nem számít. Tata maga a tapintat. Közelebb megy a hullához. Micsoda dobás, apám! Iskolában taníthatnák! Attól félek, még ma is jobban célzol nálam.
Ne udvarolj, és fenyegetőzéssel se fáraszd magad. Nem veszek részt a szertartáson.
Részt veszel, apám, csak azt nem tudom egyelőre, ki fog megnyírni, hogy elférjen az a pánt az üstöködön. Azzal hízelgek magamnak, hogy kezemben tartom az ország minden dolgát – s lám, nem tudtam, hogy borbélyból is több kell egy palotában. Legalább kettő.
Ide figyelj, Géza! Valaha szerettelek, sőt ami több, a lányom is szeretett, és volt idő, mikor boldog volt melletted. A múlt emlékére kérlek, hagyj engem békén a zugomban. Negyvennégy évvel ezelőtt egy fiatal diplomata indult fontos küldetéssel Bizáncba, s hogy jól szerepelt, ez a pánt és ez a díszruha mutatja: ez a legnagyobb kitüntetés, ami idegennek adható. Ahhoz, hogy elfogadhassam, fel kellett vennem a görögök hitét. Azzal bíztak meg, hozzam tető alá az államszerződést mindenáron. Ha a császár pederaszta, háljak vele, ha felesége nimfomániás, azzal háljak. Ha az a rögeszméjük, hogy meg akarnak keresz33telni, álljak a víz alá, csak a szerződés meglegyen. Megkötöttem. Meg is háláltátok.
Rólam ne beszélj, én még akkor gyerek voltam. Apám tudta az igazságot, sosem engedte, hogy bajod essék. Persze ő is röhögött. Hogy az istenbe ne röhögött volna, mikor évekig legendáztak róla, milyen voltál, mikor megérkeztél. A hajad körbenyírva, az arcod illatos, a köpenyedre meg valami szomorú képű szent volt hímezve, akkora szemmel, mint a szilva. Diadémod is volt, meg udvari cipőd, és a szerződésnek minden pontját megvalósítottad. Hát persze hogy azt hitték ezek az ordasok, áruló vagy. Nem ismered a magyarokat?
Sikerem volt. Nem tudták elviselni.
Diadémod volt, azt nem bírták. Az összes kölyök téged utánzott, fűzfavesszőből fontunk magunknak diadémot, meg sáfránnyal befestettük a pucér lábainkat, az volt a bíborsaru. Összecsináltuk magunkat a gondolattól, hogy van élő férfi, aki ilyet hord a fején meg a lábán. Nem mindegy már? Senki se bántott miatta.
Senki se bántott, csak éppen soha többé nem adtatok semmi megbízatást, se diplomáciait, se harcit. Ha nem akartam, hogy az arcomba vigyorogjanak, vagy elharapják a szót, amikor belépek valahová, okosabb volt hazamennem Erdélybe.
Ostoba. Más majmot meg szőnyeget hozott a házába Délről, te meg egy nyurga bizánci papot. Apám igazán csak kényszerűségből ölette meg, de mi mást tehetett volna. A sámán ideges lett.
34Szelíd fiú volt az a bizánci. Valamit folyton el akart magyarázni nekem, de nem volt időm, és mire lett volna, már nem élt. Aztán betörtetek hozzám, elloptátok a köpenyegemet, a pántomat, a díszcipőmet, és maradt a porondon apád mellett diplomatának meg vezérnek Bulcsú. Kész. Miért? Törhettem a fejemet, volt rá elég időm. Bulcsú is keresztény volt, mint én, ő is megkapta a diadémot, két évvel énelőttem. Akkor nem volt ideges a sámán?
Hogy lett volna? Bulcsú nem egy görög pappal érkezett, hanem három görög ringyóval, a diadémját ráhúzta a kutyája nyakára örvnek, a köpönyege meg lábszőnyeg lett az ágya előtt. Mikor felkelt, mindig kinézte, hova hágjon. Mire én láttam azt a köpönyeget, már csak nyaka volt a szentnek. Elkopott a feje. Mit akarsz Bulcsútól? A csontja sincs már meg, te meg itt ülsz a palotában, és élsz.
Élek? Én? Él Bulcsú, él Botond, él mindenki, akiben bíztak, akit megbecsültek, és akit szerettek.
Mit sajnáltatod magad? Félreállítottak, örülj neki. Bulcsút nem állították félre, karóba húzták Augsburgnál. Lehelt se állították félre, ott fityegett a kötélen Regensburg előtt. Most sírjak, amiért kimaradtál az augsburgi csatából? Több mint százezer magyar veszett oda, elfértél volna még te is.
Azt hiszed, bánnám?
Jaj, ne akarj meghatni, nincs erre időm, öreg. Apám szeretett téged, nem tehetett róla, hogy a katonák nem bíztak benned többé. Így is a fejedelem 35rokona lettél, a lányodat én vettem feleségül. Nem tiltotta senki.
Tilthatták volna, akkor is elveszed, mert Saroltnak nem lehetett ellenállni, nem volt hozzá hasonló gyönyörűség. De attól még nem emeltél fel, és nem védtél meg, akkor se tetted, mikor már te lettél a fejedelem. Érdekelt téged, hogy nekem mi fáj, hogy én mit érzek? Néha azt hiszem, azért hívattál vissza Erdélyből az utolsó években, hogy könnyebb legyen szemmel tartanod.
Hát akkor örülj, mert most felemellek; eljött a perc, amit annyira vártál. Nem törődtem veled, de igazán sok dolgom volt, és őszintén szólva untalak is. Mióta a gyáva barátaid lekoptak rólad, teljesen ránk maradtál, a családra, és ki győzte folytonosan hallgatni az emlékeidet. Még Vajk se, pedig annak példátlan türelme van, csak ez a csonka szörnyeteg, ez a gyászvitéz, a kispajtásod. Nem mondhatod, hogy nem voltam nagyvonalú, egy szót se szólt neked senki, mióta idekapattad inni meg játszani a morbid játékaitokat, felsorolni, mikor kinek nyomtátok ki a szemét, vagy vágtátok fel a hasát Nyugaton. Valahányszor erre jártam, mindig hallottam a gajdolásotokat. Olyanok voltatok, mint a megkergült történelemkönyv. Burgundi Konrád… Berengár király… Fúj! Kis csend, teljesen más hangon. Az isten verje meg, hogy pont a borbélyt ölöd meg, és pont ma! Ülj nyugodtan, apám, megnyírlak, eljött a rehabilitálásod pillanata. Összeszedi a borbély elgurult kellékeit, 36fehér borbélykendőt köt Gyula nyakába, a kendő nagy, Gyula fél testét ellepi. Lenyomja a székre, és elkezdi rendbe hozni a haját.
Mit beszélsz?
Holnap részt veszel a szertartáson, és holnaptól fogva jelen leszel mindenütt, ahol én vagyok, vagy a herceg, ott ülsz a tanácsban, egy szót se szólsz, csak mosolyogsz. Ezt fogod tenni, ameddig csak élsz. Ha elkopik a görög ruhád, ugyanilyet csináltatok neked. Lesznek szolgáid, kamarásaid, titkáraid, mint a bizánci uraknak.
Megőrültél?
Ne fészkelődj, mert belevágok a füledbe. Még sose nyírtam embert. Azt mondtam, ülj nyugodtan! Megsüketültél?
Olyan régóta nem kérdeztél tőlem semmi érdemlegeset, hogy nincsenek is szavaim. Olyan sokáig nem kényszerítettek problémák megoldására, hogy azt se tudom, mit válaszoljak.
Sem választ nem kívánok, sem hogy bármin törd a fejedet. Nem figyeltél? Azt mondtam, ott leszel mindenütt, ahol én és a herceg, egy szót se szólsz, legföljebb frázisokat mormolsz, és sejtelmesen mosolyogsz. Abban a percben, hogy mást teszel, megromlik az egészségi állapotod, és vissza kell vonulnod a közéletből.
Gyula megérti, hogy tévedett, nem aktív, passzív szerepet kap Géza sakktábláján. Keserű csalódásában elsírja magát, mint egy gyerek.
37Ingerülten. Ne bőgj! Még csak meg se verhetlek, mert meglátszik a bőrödön, és észreveszik az idegenek. Hát férfi vagy te? Vagy az voltál valaha? Tán ki is heréltek Bizáncban a szent palotában?
Összeszedi magát. Először kémnek néztetek, megfizetett árulónak, kidobtatok a pályámról, és mert gyanús lettem a sámánnak, ti sem tartottatok többé alkalmasnak semmire. Elloptátok a diadémomat, a díszruhámat, a tanút, aki látta, milyen fogadtatásban részesültem Bizáncban, megölettétek. Én már régen csak a múltban élek, és csak azokra gondolok, akik olyan régen éltek, hogy nem volt idejük megsérteni engem. Most, mikor már megbékéltem a csenddel és azzal, hogy nincs más a számomra, csak a halál, idejössz, és kiderül, megvan minden, vissza is kapom, sőt azt kívánod, vegyem fel, és bejelented, holnaptól ott leszek mindenütt, ahová még élő koromban vágyódtam. És mikor végre azt hiszem: újra élek, azt mondod, egyetlen feladatom az lesz, hogy mosolyogjak, de szólnom nem szabad. Nekem, aki úgy tudok beszélni, és mindenféle nyelven.
Öreg, én jelentős diplomáciai feladattal bíztalak meg, csak – úgy látszik – nem vetted észre. Neked dialektikusan kell mosolyognod, mindig úgy, ahogy a helyzet megkívánja, aszerint, hogy kire és hogy mit akarunk elérni. Holnap részt veszel a szertartáson, nézed, hogy vedlik le rólunk a pogányság, állsz, nézel, és mosolyogsz.
Nem értelek.
38Adalbert megkereszteli Vajkot és a család többi tagját Róma hitére. Óriási szertartás lesz, nincs egy üres lyuk a várban, Tata ide-oda rohan, mint egy üdvözült egér. Ez ma boldog vár, itt mindenki röhög. Az idegenek azon, milyen vén nálunk minden testőr, majdnem aggastyán, a testőrök meg, hogy miféle maskarát varrattam nekik, és hogy mit szólnának az idegenek, ha tudnák, hogy ők nem is testőrök, hanem katonák, a régi nagy sereg fiai. Ki-ki olyan küldött ajtaja előtt áll, akinek a nyelvét érti, nem árt tudni, miről folyik a szó, mikor az urak nem latinul beszélnek. A latint egyébként, ha Tata keresztényi alázatból és a pápa iránti engedelmességből elfelejtené híven tolmácsolni, lefordítja Vajk vagy a feleségem. Adalhaid jobban tud latinul, mint én.
Nem szeretem a feleségedet.
Én se. Ne kapkodd a fejed, mert beléd vágok. Dolgozik az ollóval. Mindjárt kész. Szóval ketten álltok majd, régi keresztények, a szertartáson, Adalhaid és te, Adalhaid ájtatosan, te sejtelmesen. Adalbert Róma hitét hozza, és Adalbert mögül a pápa néz. Nem akarom, hogy Róma teljes biztonságban érezze magát. Ezért fogsz mosolyogni.
Gyula megérti, mi a fejedelem elgondolása. A sóhaj, amivel reagál, mély és elragadtatott.
Ezért mondhatsz csak frázisokat, mert még elrontasz valamit. Nem gyanút akarok kelteni, csak egy kis bizonytalanságot Rómában. Eszem ágában sincs a 39görögökkel paktálni, nekem nem kell Bizánc, de azért Róma se érezze magát egészen nyeregben. Fiatal királyság leszünk. Vajk lesz közülünk az első király, udvaroljanak neki egy kicsit a bíborosok. Teljesen más hangon. Gyula, piszkos a fejed. Igazán megmoshattad volna.
Sértődötten. Felállhatok végre?
Rögtön, csak ezt itt még megigazítom. Így. Bevégzi a munkát, de nem veszi le a kendőt Gyuláról. Ráilleszti – ferdén – a diadémot az öreg hajára. Borzasztóak a keresztény felekezetek, egyik riasztóbb és lehangolóbb ideológiájú, mint a másik. Nem, itt szó se lehetett volna Bizánc hitéről, tömjénéről, csengetéséről, ezt a római változatot se tudom, hogy nyelik le, azzal a rettenetes szomorúsággal. Hát mit adunk a nyomorultaknak a vidám lovak és a tűz fényes istene helyébe? Életöröm helyett bűntudatot és absztrakciót – félelmetes gondolat. Csend. Megnézi Gyulát, felnevet. Szavamra, impozáns vagy ebben a diadémban. Olyan lettél, mint egy pátriárka. Adalbert el fogja ejteni a keresztelőkancsóját, ha észrevesz. Belebotlik a tarisznyába. Ez mi?
Sódar.
Leül Bönge elhagyott helyére, nekilát az evésnek. Végre valami emberi, valami normális a napban. Te nem kérsz?
Nem.
Jól él ez a nép, ha ilyen sódart ad a koldusainak. Eszik. Ritka jó páca van. Más hangon. Keresztelő után nagy trakta lesz annak örömére, hogy létrejött a 40legújabb európai keresztény udvar. Impozáns vallás ez, és igazán régen tanulgatjuk, mindjárt szemléltető oktatást kaptunk belőle, mihelyt kitettük a lábunkat Nyugatra. Kiváló mestereink voltak, főleg a németektől lehetett sokat tanulni. Mikor Kusályt vacsorára hívták a lovasaival, aztán vacsora közben rájuk rontottak hátulról, és átvágták mindnek a torkát, nyilván valami modern értelmezése volt valamelyik parancsolatnak. Megjegyzem, én a hadifoglyok elevenen való eltemetését is praktikusnak tartom, főleg abban a formában, hogy az érdekeltek előzőleg megássák a sírjukat. Figyelemre méltó nép ez a német, én különösen Augsburg óta méltányolom. Eszik, aztán más hangon. Ha egészen sötét lesz, dobjátok ki a borbélyt az ablakon. A várárokból könnyebb lesz elszállítani. Na jóccakát, apám, ideje, hogy benézzek a fiamhoz. Gyakorold a járást a köpenyben, kicsit roggyant vagy. De botot nem engedek, rontja a hatást.
Maradj. Még nem döntöttem.
Ebben a várban én szoktam dönteni. Hagyj mennem, sok a dolgom.
Mikor kidobtatok magatok közül, megesküdtem, hogy ha egyszer értem jönnétek, nem megyek vissza, ha térden hívtok is.
Jaj, apám, mióta örök érvényű egy diplomata esküje? És egyáltalán: kinek esküdtél? A mi istenünknek, az öregnek vagy a bizánci újnak? Mert az nagy különbség. Az öregisten holnap lelép a színről, hát ha neki esküdtél volna, nem számít, a bizánci 41meg nagyjából a rómaival azonos, az meg felold az eskü alól a jó ügy érdekében.
Nem bírja megállni. Most nem ideges a sámán?
Nem.
Pedig most volna oka. Óvatosan. Azt hallom, verekedtetek.
Na és?
Nem félsz a holnapi naptól? Akik a vár alatt élnek, a sámán hívei, nem az Adalberté. És a sámán haragszik rád. Mondták.
Már nem haragszik, öreg.
Én másképp hallottam.
Nekem higgy, ne másnak. Kivételt akartam tenni vele. Felajánlottam neki, csatlakozzék a családom tagjaihoz, és Adalbert holnap őt is megkereszteli. De nem volt sem elég értelmes, sem elég rugalmas.
Ellenállt.
Ellen. És milyen szemtelen volt, és milyen szájas! Akkora aktivitás volt benne, hogy szinte irigyeltem, annyi összeesküvést szervezett ellenem, hogy az nem közönséges. Az utóbbi időben állandóan ki kellett végeztetnem valakit. Mire jó ez? A végén nem marad magyar.
Légy türelmesebb. Nem hiheti annak az ellenkezőjét, amiben egész életében hitt.
Ó, nincs probléma már.
Hát mégis enged?
Elhunyt szegény ma reggel. Már el is temettük. A körülmények sajnálatos összejátszása miatt csendben és feltűnés nélkül. Csend. És még valami, te. 42Holnap visszakerülsz az udvar körforgásába. Gondolom, most már nem lesz szükséged játszópajtásra. Megértettél?
Meg. Bár nem tudom, téged miért idegesít? Hozzám jár, nem tehozzád.
Hozzád kardinálisok járnak ezentúl, vagy nyugati megfigyelők, akikkel az időjárásról fogsz beszélni, vagy a magyar népművészetről, és akikre mosolyogsz, mint a tavaszi ég.
Ha vendégem jön, bejelentik, akkor elküldöm Böngét.
Nem, Gyula, nem. Részben iszonyatos külseje van, részint meg ha vele vagy, nem tudod megállni, hogy ne énekeljetek. Ám holnaptól fogva békét kell hagynotok a Nyugatnak, mert Nyugat leszünk mi is. Egy keresztény államban nem lehet olyan dalokat üvöltözni, amelyekben állandóan arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a jelenlegi szövetségeseink meg miközöttünk nem volt mindig minden rendben. Nem is illik, nem is jó politika.
Ő akkor is mellettem állt, mikor neked még nem voltam sem elég okos, sem elég megbízható.
Képzelem, milyen nehezére eshetett, mikor ki volt tiltva mindenünnen. Ne alkudozz velem. Vagy Bönge, vagy a rangod. Kétféle nem lehet. Lekapja a fejéről, s odatartja elé a diadémot. Kell?
Add ide. Csend. Majd… ritkítom a találkozást. Csend. Nekem nagyon kínos ez.
Csalogatja, játszik vele. Kell?
Kell.
43Akkor rúgd ki innen.
Nem intéznéd el helyettem?
Ezt is én?
Neked könnyebb.
Persze. Az én teherbírásom végtelen.
Elintézed?
El. Itt a pántod, próbálgasd, és el ne felejtsd megmosni a fejedet.
Jó éjszakát.
Kimegy. Egyedül van a félhomályos színen, hívnia kell a távolról közeledő őrt. Tar! Tata?
Hozzá siet. Kivitte a gyászmagyarkát a keleti szárny felé.
Kicsit gondolkodik. Az öreg Gyula holnaptól kezdve különös öltözékben fog megjelenni. Figyelmeztesd az őröket, hogy ne röhögjenek rajta. Megtiltom.
Az egyenrangú barát hangján. Rajtad se röhög senki, fejedelem, sem az ifjú Vajkon. Azt hordtok, amit akartok. Nyilván oka van. Fuldát annak idején én kémleltem ki, és térképeztem fel apádnak. Mikor utamra indított, dalmát ruhát adott rám a fejedelem, és egy kutyát vittem, amelyik táncolni tudott, meg tányérozott is. Azzal jártam be Németországot. Fulda piacterén adtuk a legnagyobb műsort. Három nap múlva már nem volt piactér. Fulda sem volt. Apád bevonult a seregünkkel.
Gyulának ezentúl azt mondjátok, kegyelmes úr.
Jó.
Ezt a csonkát, aki idejár, ismered?
Ki ne ismerné? Ő az utolsó a hetek közül.
44Fáradt lehet már. Törődött. Megviselt.
Bönge? Vasból van minden ina.
Akkor nehezebben végzi.
Mit?
A haláltusát.
De hisz semmi baja.
Nem konspiráció: parancs. Ha letelik a szolgálatod, megkeresed, és megölöd.
Én?
Te. Én nem érek rá.
Én ugyan meg nem ölöm, nem én, soha. Bönge az utolsó, aki még minden dalt tud. Ha a vén Gyulánál… ha a kegyelmes úrnál énekelnek, mindenki idegyűl az ajtó elé.
Simán, tárgyilagosan, érdeklődve. Azt mondod, nem ölöd meg?
Azt hát. Nem vagyok én szolgád, hanem barátod és segítőtársad, fejedelem. Mindenben a kezedre járok, amiben egyetértek veled, még abban is, ami most a várban folyik, mert tudom, hogy célod van mindennel. Most te játszol úgy, mint én, mikor elindultam Fulda felé. Akik ellened beszélnek a vár alatt meg a vár körül, nem ismernek úgy, mint én, és nem élnek a közeledben. Ha nem vagyok szolgálatban, mindig csitítom is őket, hogy nekem higgyenek, ne az ifjú Vajk frizurájának vagy annak, amit te az idegeneknek hazudol. Ebben segítek, mert előbb-utóbb csak kiderül, mi az elgondolásod, de Böngét ne bántsd. Bönge fejében ott van a múlt.
45Dönt. Ha nem vagy szolgálatban, akkor beszélsz a vár alatt… Mondj rólam jót Saroltnak. Bocsáss meg. Leszúrja.
Csak leheli, mielőtt meghal. Géza…
Azt hiszed, örömből tettem, te boldogtalan? Áll maga is feldúltan, lihegve, így látja meg a visszatérő Tata.
Elszörnyedve. Jézus, Mária, Szent József! Fejedelem!
Tüntesd el valamerre! Este ki kell dobni a borbéllyal együtt. Mit bámulsz?
Mit csináltál, míg a fiad imádkozik?
Elmondtam én is a magam imáját. Kivitted azt a szörnyet?
Láthattad az urakat a folyosón, hogy tudtam volna köpenyért is szaladgálni, meg ki is vezetni? Beparancsoltam szegényt a kápolnába, ott szerencsére nem volt senki, csak a herceg, az se vette észre, olyan buzgón imádkozik. A félhomályban meg se látni, megbújt a sarokban. Megváltó Krisztusom, mit kezdjünk ezzel az új hullával?
Ha csak táncolsz, meg nyüszítesz, ahelyett, hogy vinnéd már a fenébe, és közben idetéved valaki, azt fogom mondani, te vagy a gyilkosa.
Én?
Ki más? Én nem lehetek, mert szélnek ugrasztom ezt a vendégkoszorút, ki merne meghálni a házunkban, mikor a borbély rikkantására is úgy berezeltek, hogy zöld a pofájuk. Te megölheted, nem vagy házigazda. Valaki csak feloldoz.
46Viszem már, viszem. Irtózatos vagy, fejedelem. Ha fiad nem volna olyan, amilyen, nem lett volna erőm melletted élni. Alázattal könyörgöm, uram, hagyd abba végre a gyilkolást. Te adsz rossz példát itt mindenkinek.
A Vajk idomítását bíztam rád, Tata, nem a magamét.
Most már indulatos. Kérlek, legalább míg az egyházi méltóságok és a követek itt vannak, hívj a nevemen.
Deodatus úr, San Severino grófja, megkérnélek, uram, iparkodj azzal a hullával.
Tata erőlködik.
Nem áll a kezedbe, még fogni se tudsz becsületesen. Húzzuk be Gyulához. Segít neki. Teljesen mindegy, egy halott van-e nála, vagy kettő. Igazán nem tudom, miért nem jó neked az, ahogy az Udvar elnevezett. Mi csak olyannak adunk nevet, akit szeretünk.
Ugyan már, uram.
Tessék, most összekentem a kezem is. Szerezz egy másik őrt az öreg ajtaja elé. Nem kell hogy szabad magyar legyen. Lehet idegen.
És ha kérdezik, hol van a régi őr?
Azt mondod, szívszélhűdés érte, vagy leszállt a mennyből Illés, és elvitte szekerén. Ha a feleségem keresne, ne zavarjatok. Hetek óta alig láttam a fiamat. Zavard ki a kápolnából, mondd meg neki, a szobájában várom.
Uram, imádkozik.
Már eleget imádkozott. Futás, Tata!
47A fejedelem holtfáradtan leereszkedik valami kis padra. Iszonyú nap van, s milyenek jönnek még! Pihen egy másodpercet, hogy összeszedje magát: szerette Tart. Ekkor hallja meg a szőttesekkel, kárpitokkal a szín mélyéről felé közelgő Lány énekét.
Dala.
Nem mondták neked, mire készülünk?
Nyájasan, természetes derűvel. Mondták. Valami nagy vendégség lesz nálatok, fejedelem. Itt lesz a fél világ.
Itt.
Nem érti, mi a probléma. Tata azt mondta, hozzak be faliszőnyeget, és cseréljem ki a bőröket, hogy minden gyönyörű legyen. Hadd bámuljanak az idegenek.
Dolgozz némán.
Némán?
Hang nélkül, ha már Deodatus úr ideküldött.
Kicsoda, fejedelem?
Deodatus úr, akit te Tatának nevezel. És ha még egyszer meghallom, hogy ezt a pogány dalt énekeled, 48kidobatlak a várból, nem szolgálhatsz többé idebenn. Egyáltalán, ki vagy te? Nem emlékszem az arcodra.
Egy árnyalattal hűvösebben. Nem vagyok én a szolgálód, szabad magyar vagyok, lenn élünk a vár alatt. Segítek rendbe rakni a termeket, mert Tatától tudjuk, nagy nap lesz holnap, és a rabjaid nem győznek ellátni mindent. Apám nem szeretné, ha szégyenben maradnál az idegenek előtt, hát felküldött segíteni. Ha dolgozom, mindig ezt a dalt szoktam énekelni.
Köszönöm a szíves segítséget. Megsimogatja, a Lány arca kiderül.
Máskor is, fejedelem. És már dalol is tovább. Az a szép, fényes nap… Kimegy, majd feltűnik az emeleti folyosón, ott haladva énekli végig a dalt.
Felordít, tudatosul benne mérhetetlen magányának és a rá váró embertelen feladatnak szinte elviselhetetlen súlya. Fáradt vagyok. Fáradt vagyok! FÁRADT VAGYOK!
Függöny.
49A kápolnában. Vajk a térdeplőn elmélyülve imádkozik a majdnem teljesen sötét román helyiségben, melynek egyik sarkában búvik meg Bönge. A térdeplő kétszemélyes, közepén feszület, ketten térdepelhetnek-imádkozhatnak benne, nyitható ajtaja van. A játék indulásakor a fohászkodó Vajk arcát nem látni, úgy elmerült imájában. A bajor követ, Hermann nürnbergi gróf benéz a folyosóról, meglátja, Vajk egyedül van, s beoson. A herceg éppen befejezte az imáját, mikor Hermann letérdel vele szemben, s maga is fohászkodik egy keveset. Szinte egyszerre mondják ki ketten az áment, vetnek keresztet, emelkednek fel. Vajk udvariasan rámosolyog a vendégre.
Ámen. Bármit kértél, uram, teljesüljön, kívánom.
A te kérésed is, Hermann úr.
Talán a Megváltó a te kezedbe tette le az én óhajom teljesülését.
Mit tehetek érted?
Sokat.
Úgy közöld Deodatus úrral, és tedd hozzá, támogatom a kérésedet.
50Herceg, én veled szeretnék beszélni. Veled, és itt.
Uram, a hely, ahol vagyunk, kápolna.
Herceg, soha méltóbb és okosabb főre, mint a tiéd nem hull még keresztvíz, így a kereszten függő megbocsátja, ha szent hajléka nyugalmát megzavarom a beszéddel, mert ő, aki mindent tud, tudja, hogy amit mondani fogok, az ő célját szolgálja. Többször megpróbáltam már a közeledbe jutni, de sose sikerült.
Délelőtt a püspök és az apát úr a szent tudományból vizsgáztattak, uram. Ezen részt vettetek valamennyien. De ha sejtem, hogy beszélni akarsz velem, módját ejtettem volna, hogy szót váltsunk.
A mondandóm nem tartozik senkire, csak terád. Henrik, a bajorok ura, azt parancsolta, úgy szóljak veled, hogy ne lássa más.
Vajk nem érti, csodálkozva nézi a grófot.
Üres a folyosó. Nem zavarhat meg senki. Tedd meg, amire kérlek!
Ha hatalmamban áll.
Térdelj ide mellém, úgy mondom el, amit rám bíztak, és ha bárki belépne, folytasd az imát. És ha megengeded, hagyjuk a latint, amit ebben a várban minden követ beszél, bár attól félek, hogy a német törzsek képviselői éppúgy tudnak magyarul is, akár jómagam. A Tannenbergi, a sváb, közismert nyelvtehetség, mért ne értene éppen az ugorok nyelvén. Wolfger, a frank, azért járt annyiszor Cordobában, a 51kalifánál, mert sose kellett neki tolmács, a szász Heidrich meg felkapta a fejét, mikor az Udvarotokból azt mondta mögötte valaki: hányan jöttek ezek zabálni?
Vajk mosolyog.
Nem tisztáztuk egymás között, ki ért magyarul, ki nem, de úgyse lett volna értelme. Ifjú vagy még, uram, de azt már nyilván megtanultad, hogy a politikus, hogy úgy mondjam, nem mindig a valóságnak megfelelően közli azt, amit tud. Abból kell kiindulnunk, hogy tud magyarul itt mindenki, de annyira talán mégsem, hogy a suttogást is megértse. A latint vagy a németet, akármilyen halk, esetleg ki tudja venni a küszöbről.
Te nemcsak hibátlanul, de választékosan beszélsz a nyelvünkön, Nürnbergi Hermann úr. Magyar dajkád volt?
Ahogy vesszük. Ha egy férfi is lehet dajka, akkor igen. Volt az előttünk élőknek úgy negyven évvel ezelőtt egy, az egyik fél számára se túl kellemes találkozása Augsburgnál, nyilván hallottál vagy tanultál róla, uram. Bizonyára lesznek majd elfogult történetírók mindkét oldalon, akik úgy írnak majd az emlékezetes csatáról, hogy abban minden magyart kiirtottunk a Lech mezején, néhány futár kivételével. Remélem, az utókor nem veszi majd túl komolyan. A mieink azért rögzítik így, mert szebb, kerekebb, a tieitek meg nyilván azért, mert a hősi halott ké52nyelmesebb veszteség, mint a hadifogoly, akit ki kellene váltani, de nincs rá pénz, vagy egyszerűen annyi baj van otthon, hogy nem is érdekel már a sorsa senkit. Csend. Sok foglyot ejtettünk, ez az igazság. Az értelmesebbje közül válogattuk a nyelvtanárokat. Csend. Káromkodni is tudok magyarul, egészen ocsmányul. Elképesztő az ilyen jellegű szókincsetek.
Azért tartottál vissza a Megváltó hajlékában, hogy obszcenitásokat közölj?
Előhúz a ruhájából egy tányérnyi kerek faképet, és odamutatja Vajknak. Ezért, herceg. Hogy átadjam neked ezt a valamit, amit a hivatalos és holnap átadandó keresztelési ajándék mellé küldött neked Henrik király. Tessék.
Feláll a térdeplőben, hosszasan nézi. Ez mi?
Látod…
Ki ez a hölgy?
A bajor király és a burgundi hercegnő lánya, Gizella.
Vajk átveszi a képet, kilép a térdeplőből, úgy szemléli.
A festő hízelgett. A hercegnő nem ennyire szép, nem is ennyire fiatal. De erős és bátor és vállalkozó szellemű, mint az apja. Aki rá épít, sziklára épít, és maga mellett találja minden harcban.
Mit mondtál, hogy hívják?
Gizella. Beszélő neve van: a Geisel szóból ered. A ti nyelveteken azt jelenti: túsz. Csend. Henrik király azt üzeni…
53Nem kell megmondanod.
Most már érted, miért nem szólhattam mások előtt? Miért nem akartam, hogy lásson a Tannenbergi gróf, Wolfger úr, Heidrich és a többiek?
Igen. Nyilván minden törzsetek urának a házában van egy hajadon.
Kilép a térdeplőből, és közeledik Vajkhoz. A sok gyermek Isten ajándéka, és lehet szerepe mindegyiknek, a lánynak olykor még nagyobb is, mint a fiúnak. Majd megtudod magad is, ha király leszel. Herceg, ha a német urak megkörnyékeznének, el ne feledd, hogy én voltam az első, akit meghallgattál, mert ha a frank királylány szép, mint a nap, és a szász még szebb, és a sváb olyan, hogy elvakul a szem tőle, a bajor Gizella, aki nem is olyan gyönyörű, neked szebb kell hogy legyen mindenkinél.
Ugyan miért?
Mert nincs a német törzsek között még egy, amelyik annyira gyűlölné a népedet, mint a bajor, és nincs még egy, amelyikkel annyit harcoltatok volna. Keresztény udvarban keresztény király oldalán királyné áll. Olyan valószínűtlen, hogy Henrik úr, a bajor, megtámadná azt a földet, amelynek a trónján a lánya ül. Olyan valószínűtlen, hogy a magyar király az apósa ellen törne. Csend. Gizella. Így hívják a hercegnőt, Gizella. Túsz. Megtartod a képet?
Urad ajándékot küldött egy ünnepi nap emlékére. Népem szokása szerint sértés volna visszautasítani.
Jelentős alkotás. A festőnek, aki készítette, nagy híre van.
54Úgy is tartom meg, mint egy képet. Mint egy műalkotást.
S a válasz?
Mire, uram?
Amit Henrik király kérdezett. Csend. Ha elfogadod az ajánlatát, királyom azt szeretné, ha Regensburgban tartanátok meg az eljegyzést.
Visszaül a térdeplőbe, előzőleg a képet egy közeli kis székre teszi. Hermann úr, imában találtál, amit folytatni szeretnék. Ma még nem vagyok se több, se más, mint egész eddigi életemben: a fejedelem fia, e percben még csak ismerője a szent tannak, de hivatalosan nem is keresztény. Várj, uram, élvezd házunk vendégszeretetét. Mielőtt visszatérnél a hazádba, megadom a választ.
Az utolsó mondatok alatt kiolvad a homályból. Előront, egyszer csak ott van a térdeplőnél, s felkapja Gizella képét. Most adod meg neki! Most.
Felméri Bönge külsejét. Fúj! Ki ez a rabló?
Felfogja a helyzet súlyosságát, szeretné megmenteni Böngét. Nem rabló. Nem rabló ez. Már itt sincs, uram.
Lázban, félig magánkívül. Odakínálja Vajknak Gizella képét, de nem adja a kezébe. Taposs rá! A pofájába! Taposd össze!
Ide azt a képet, és kotródj!
Elállja a kijáratot. Csak nem akarod kiengedni? Hátha fecseg. Hívd az őrséget! Hívd ide, aki becsukja valahová ezt a szörnyet.
55Bönge kezében felvillan a kiskés. Hermann is fegyvert ránt, tőr van nála.
Ide azt a kést! Kilép a térdeplőből, és kirántja Bönge kezéből a kését.
Én megölném, uram, ezen nem múlik, de félek, hogy ordít, és becsődülnek. Ha meglátják a vért és a halottat, újra kell szentelni a kápolnát.
Darabokra töri Gizella képét, meg is tapossa. Így. Ez volt a nyaka, amit kitörtem. Ez a szeme. Most már nincs neki szeme. Gizella. Túsz!
Megőrültél, Bönge?
Hermann moccan.
Szúrd le! Szúrd le, Vajk! De előbb száztízezer Augsburgban megrohadt vagy rabszolgának eladott magyar nevében válaszolj neki, hogy dögöljön meg a bajor király, és magvad szakadjon inkább, de nem fekszel le a lányával.
Bönge, ne kényszeríts olyanra, ami visszavonhatatlan!
Mondd már, hogy kuss, keressen más vejet az urának. Mihelyt kimondod, elmegyek.
Hívom az őrséget!
Ha kiáltasz, vagy kilépsz a kápolnából, megfojtom ezt a papagájt. Közöld vele, hogy minálunk nem szoktak Nyugatról házasodni. Közöld, hogy a Zsolt felesége kazár volt, a Taksonyé besenyő, és a te anyád a Gyula lánya, Sarolt, de még Adalhaid is, a 56mostohád, ez is lengyel, és nem nyugati. Mondd meg neki, köszönöd a figyelmet, amivel Regensburgba invitáltak eljegyzésre, még kalauz se kell a nászmenetnek, eltalálunk könnyen, merthogy jártunk már arrafelé, a keleti kapunál. Ott lógott az akasztófán Botond meg Lehel, ott ásta meg a sírját Sur vezér, Bulcsú is ott ült egy karóban, és nem tudta összefogni a kibuggyant belét, mert hátrabilincselték a karját. Mondd, hogy köpsz rájuk, hogy menjenek a fenébe!
Uram, bocsáss meg, öreg harcosom megőrült.
Megsemmisülten, mikor felfogja: Vajk a másik oldalon áll. Herceg, amit az augsburgi csata még meghagyott belőlem, te most befejezted.
Uram, legyen vége ennek a kínos jelenetnek. Ha országotokban egy csonka koldus megfélemlítheti a jövendő királyt…
A kápolnaajtóban, teljes bizánci díszében, diadémmal, megjelenik Gyula, belép.
Az Isten küldött. Áldott legyen az ő szent neve!
Új reménnyel, hisz itt a barátja, emlékező társa. Vedd el Vajktól a késem, mert nem akarja megölni, és szúrd le te, vagy tartsad, amíg én leszúrom.
Átveszi a kést, aztán újra megnézi a nürnbergi grófot. Ez ki?
Öld meg már!
Uram, számítok a józan értelmedre.
Ne bámulj, öld meg! Szukát kínált a kannak, aranyalma van a szájában. Felajánlotta Vajknak a Henrik lányát, Gizellát.
57Nagy csönd, Gyula, a diplomata azonnal felfogja, milyen lehetőség kínálkozik.
Ki ez az úr, herceg? Nem is tudtam, hogy a görög császár is képviselteti magát a szertartáson. Uram!
A bizánci protokoll szerinti mély meghajlással. Uram!
Mintha mi se történt volna, bemutatja őket egymásnak. A nagyapám, Hermann úr, Gyula. A görög császár vendégbarátja, bizánci gróf.
Nürnbergi Hermann, Henrik király képviseletében.
Bönge nézi őket, még mindig reménykedik, Gyula segít neki.
Még mindig nem tudom, mi történik itt.
Hogy került ide, nem tudom, egyszer csak itt volt, és tanúja lett egy beszélgetésnek.
Elsírja magát, olyan feldúlt és boldogtalan. Csakhogy itt vagy, öreg!
Miért sír ez itt?
Ott álltak, és volt, akin csak jelentéktelen seb volt, pár karcolás. Ott álltak az árok peremén, és néztek bele, mennyire mély… még csak nyilat se pazaroltak rájuk, úgy rúgták bele őket elevenen… és Sur vezér felemelte a jobbját, amivel a sírját megásta, és megcsodálta, mert sosem ásott még életében, és hólyag lett a tenyerén… aztán összekötötték a karját neki is, és beledobták az árokba élve. Mozgott a 58homok az árkokon. Mozgott sokáig. Henrik király meg ott ült a regensburgi kapunál, és úgy röhögött, hogy a könny csurgott a szakállába.
Gyula és Vajk összenéz. Ez most, ha kínos is, olyannyira igaz és cáfolhatatlan, hogy nincs mit vitatkozni rajta.
A lovaink… az a sok ló… A folyókanyarban mindenütt mocsár. Úgy sírtak a lovak… úgy tud egy ló sírni, mikor süllyed, meg mikor felmetszik a hasát…
Herceg, ez csakugyan őrült! Sír a lovak miatt, amik ezelőtt negyven éve beledöglöttek a Lech mocsarába. Dobjátok már valami tömlöc fenekére, és végezzünk!
Gyula! Felajánlotta azt a lányt Vajknak. Azok után.
Mondtad az imént.
Nem érted, mit beszélek? A bajor lányt ajánlotta fel. A Henrikét.
Hallottam.
Gyula, Gizellát!
Adtál választ Hermann grófnak, herceg?
Csak áll, a térdeplőre támaszkodva, szívével Bönge, eszével a politikai lehetőség mellett. Nem.
Tulajdonképpen nem is vártam, kegyelmes úr. Aligha történhetik érdemleges döntés a fejedelem jóváhagyása nélkül.
De arra csak volt időd, hogy megköszönd Henrik király megtisztelő ajánlatát, mielőtt családunk mérlegelés tárgyává teszi?
59Uram, élvezettel vagyok tanúja államférfiúi bölcsességednek. Országotok csillaga egyre magasabbra száll – nyilván bölcs és józan javaslataid alapján.
Kitör. Be volt csukva idáig egy kamrába, német, és nem kellett senkinek, csak nekem, és úgy utál benneteket, hogy kiköp, ha meghallja azt a szót: bajor. Most adtak neki valami hacukát, meg visszakapja a diadémját, és megkergült. Gyula! Ébredj fel! A bajor támad megint!
Dönt: most nincs más, csak a jövő biztosítása. Azt hiszem, Hermann úr, illetlenül sokáig igénybe vettük a türelmedet ebben a szerencsétlen félórában, amely azonban, szívből hiszem, még fordulhat szerencsésre. Bönge, a fejedelem majd eldönti, mi legyen a büntetésed, amiért megzavartad a szent hely nyugalmát, és bántalmaztad azt, akit a nemzetközi jog véd. Kérem bocsánatodat, gróf úr. Még fiatal nép vagyunk Európában, számítunk a megértésedre.
Gyulának. Mi az a nemzetközi jog? Annak az alapján vágták le az orromat? Annak az alapján végeztek ki Regensburgban magyar katonatiszteket bitófán? Mindenki megsértheti, csak mi nem, magyarok? Mindenki lehet érzékeny, mindenki visíthat, hogy csavarják a karját, csak nekünk tilos észrevenni, ha minket csigáznak?
Uram, a sebek lassan gyógyulnak, nagyon lassan. De behegednek egyszer. Bönge, Hermann úr kegyesen elbocsát. Ígérd meg, hogy elfelejted, amit itt hallottál. Hermannhoz. Ha megígéri, kiengedheti60tek, uram. Inkább kitépi a nyelvét, de hallgat, ha megígérte. És bocsáss meg neki.
Bocsáss meg neki. Én is kérlek rá.
E kápolnában illetlenség és szentségtörés volna mást mondanom, mint hogy megbocsátok.
Menj, Bönge! Menj, öreg barátom! Mondd, hogy hallgatni fogsz örökre. Augsburg régen volt, nagyon régen. Menj.
Megindul, aztán megtorpan. Én nem adom a szavam semmire.
Hát megtagadsz?
Te száztízezer magyart tagadtál meg, mikor szóba álltál ezzel itt, és a népünk egész történelmét.
Bönge, nem állhatsz az útjában semminek. Amit nem akarsz elfogadni, azt úgy hívják: múló idő.
Már nem emlékszel az Augsburgi Siratóra?
Most már indulattal. Hallgass már, elég volt!
Mit ígér neked a hosszú orrú bajor lány a hősi halottak emlékének meggyalázásán kívül?
Örök baráti szövetséget és a megnemtámadási szerződés lehetőségét, te őrült!
Na, állj vele a nép elé! Jelentsd be, Vajk. Oldalfájást fognak kapni a röhögéstől. A sámán holnap duplán áldoz örömében.
Hidegen. A sámán nem él.
Bönge megrendül.
A sámán nem áldoz többé sem egyszer, sem duplán. A sámánt eltemették…
61Rámered. A gyilkos isteneteket! Halkan, majd egyre hangosabban, míg Vajk nyugtalanul elmozdul az ajtó felé. Emberek! Emberek! A sámánt megölték!
Bönge! Hallgass, Bönge!
Hívd az őrséget!
Kiront a folyosóra, ott ordítja. A sámánt megölték, és Vajk elveszi az augsburgi gyilkos unokáját!
Késő! Kirohan, kezében Bönge késével.
Vajk szoborrá meredve nézi az üres ajtórést. Nagyon kurta szünet, kinn Gyula leszúrja Böngét, aki felordít. Vajk visszatér a térdeplőhöz, beleroskad. Kis csend, aztán Gyula visszatér. Nincs már nála a kés.
Lassan jön, alig bír lépni. Ne félj, fiam, a folyosón történt, nem a kápolnában, és az én kezemtől. Holnap megtarthatjátok a keresztelőt.
Bizánci gróf úr, engedelmeddel megemlítem a nevedet Henrik királynak. Ha létrejönne népeink között az, ami a veled való kellemes együttlét után nem látszik lehetetlennek, nagy szükség lesz államférfiúi bölcsességedre. Félek, az átállás nem lesz olyan egyszerű, mint ahogy azt uram képzelte. A hercegnő nehéz terepre jönne.
Gyula mélyen meghajol. A nürnbergi gróf gondosan összeszedi Gizella képének darabjait.
Belép. Vajk uram, meghalt Bönge. Gyula úr megölte.
62Hová rendeltek őrségre? Első önálló uralkodói gesztusa következik: merev, tárgyilagos, megfontolt.
A te szobád elé. De azt gondoltam…
Azt parancsolták, hogy a szobámat őrizd, nem hogy a fejedet törd valamin.
Miért kellett bántani, uram?
Takarodj! Ha a szolgálatod letelik, jelentkezel Deodatus grófnál, közlöd, hogy elhagytad a posztodat, és büntetést kérsz.
Uram, nem válaszoltál.
Helyedre. Süket vagy?
És azt kiáltotta, hogy a sámán nem él. Mért kellett megölni őket? Nem válaszoltál.
Majd most felelek. Felpattan s az ajtóhoz siet, kikiált. Őrség! Riadó!
Kiáltására bedobog az őrség.
A várbörtönbe Empet, aki sem míg viszed, sem odalenn nem válthat szót senkivel. Ha megszólalna, megölöd.
Elképed. Empet, uram?
Őt. Aki meg akarja vele osztani a celláját vagy a sorsát, vele is maradhat. Akarja valaki követni?
Nem akarja, uram.
Akkor az őrség elvezeti.
Igenis, uram… Értettem.
63Emp kivonultában jól megnézi mindhárom arcot. Vajkot, Gyulát, Hermannt: személyében Koppány leendő első híve távozik.
Hermann úr, a szobádba kísérlek. Remélem, megkapom rá a fejedelem beleegyezését, hogy azt kérhessem Henrik királytól, bízza meg udvari festőtöket egy másik mellkép készítésével. Nevelőm és lelkiatyám, San Severinói Deodatus megtanított arra, hogy kívánjam és keressem a békét. Térj meg majd hazádba azzal az óhajommal, hogy szeretném újra látni Gizella hercegnő vonásait. Egy leheletnyi szünet után, súlytalanul. Én úgy találtam, gróf úr, hogy igen szép. Csend. Még egyszer kérem bocsánatodat azért, ami történt.
De hiszen nem történt semmi, csak megismerkedtem egy ifjú és egy idősebb nagy reálpolitikussal. Elköszön Gyulától. Uram!
Mélységes fájdalommal. Uram! Köszön.
Vajk és Hermann kimennek. Gyula háttal áll a közönségnek, a térdeplőre támaszkodik, nem látni az arcát. Elbillent a diadémja is. Kis szünet, aztán a kápolnaajtón belép Tata, karján a Böngének szánt köpönyeg.
Csöndesen, fáradtan. Ki ölte meg?
Én.
Megdöbben. Te?
Most mondjam azt, hogy Henrik király? Úgysem értenéd.
64Feltúrtam mindent, amíg végre leltem egy olyan köpönyeget, amilyet a fejedelem kívánt. Mire megtaláltam, és elhoztam…
Terítsd rá!
Megváltó Krisztus, segíts át a mai napon, meg a holnapin.
Átsegít. Ne félj.
A herceget a szobájában várja a fejedelem.
Elkísérte a bajor Hermannt, aztán nyilván odamegy.
Beviszem Böngét a szobádba.
Vidd. Még fér.
Uram, elbillent a diadémod.
Menj. Üvölt. Menj!
Tata kimegy.
Keservesen, gyerekesen felsír. Bönge. Barátom. Bönge!
Gyula lassan kilépdel, bizánci pompája felizzik a homályosodó színpadon, amely távozásának pillanatától már Vajk és Géza szobáját mutatja. A két helyiséget csepp fülke köti össze, mindkét szoba felé nyitott ajtóréssel, a fülkében térdeplő áll, a néző szemszögéből jól látható kereszttel. A játék a kibomló indulatoknak megfelelően e hármasan tagolt színen folyik, a szereplők hol együtt vannak, hol különválva más-más helyiségből szólnak egymáshoz. A tagoltság egyben az eszmei különválást is érzékelteti. A játék a Vajk már ismert szobájában indul, 65ahol Géza a fiára vár. A fejedelem ideges, fáradt, szomorú, Vajk puszta közelléte is orvosság számára ebben a súlyos időszakban, amelyben azokat kell tömegesen elpusztítania, akik a legközelebb állnak hozzá. A sámán, az őr, bárki halála a régi gárdából elsősorban Gézát sebzi meg. Vajktól azt reméli, megkönnyíti számára ezeket a keserves órákat.
Dúdol.
Belép. Ne énekelj!
Felszabadultan. Na végre! Azt hittem, sosem érsz már ide. Egy pillantással Vajk arcára. Rossz kedved van?
Vajk némán megrázza a fejét.
Azt hittem. Elnyűtt az arcod. Persze fáradt vagy. Ki nem, ezekben az őrült napokban. Csend. Az a szép, fényes…
Kérlek!
Miért ne énekeljek? Gyönyörű dal.
Pogány.
66Az. A legszebb pogány dal, amit valaha ezen a tájon énekeltek. Anyád dala volt. Holnaptól csak titokban fogják énekelni. Betiltottam. Csend. Mikor belefogtam, nem hittem, hogy ilyen iszonyú lesz.
Pedig tudni való volt. Mit képzeltél voltaképpen?
Hányat még? Hány szabad magyart, aki mind megy a maga feje után? Hányat azok közül, akiket szeretek?
Nem érdemes számolni. Sokat.
Bönge itt mászkál mindennap, és Burgundi Konrádról gajdol a nagyapáddal. Zeng a folyosó. És nincs olyan szabad magyar, aki vállalkozik rá, hogy elnémítsa.
Jobban kellene fegyelmezned a testőrséget. A megbízhatatlanokat le kell váltani.
Leváltani… Nem hallottad, hogy szeretik Böngét? Bönge minden dalt ismer, Bönge fejében ott a múlt, ő egy személyben a meótiszi láp meg az Atlanti-óceán. Uszítsd rá az embereket Adalbertékre, garantálom, hogy estére nem marad közülük élő.
Nem valami biztató perspektíva. A testőrség egy része túlságosan önálló, ami nem szerencsés semmiképpen. Itt nem lesz pretoriánus gárda, amelyik megbuktatja az uralkodót, mint a rómaiaknál. Kis csönd. Majd én kézbe veszem a testőrséget.
Csak meg ne harapják a kezedet. Most ő tűnődik el. Az Isten verje meg ezt a Böngét, hogy nem halt meg már eddig magától! A kora felől igazán megtehette volna, de ez csak kornyikál, meg él, hogy még több legyen a bajom.
67Ne izgasd fel magad: halott. Leszúrta az öreg.
Kicsoda?
A nagyapám. Tiszteletlen volt a bajor követtel.
Nocsak… Elgondolkodik. Lám, mit tesz a diadém. Csönd. Te Vajk! Ki kell dolgoztatnunk Tatával valami díszruha-tervet vagy kitüntetést, valamit, amit csak kapni lehet, és csak tőlünk, amit nem árul semmiféle kereskedő. Csend. Hát akkor elment Bönge is. Állt Konrád, a burgundi Konrád, és nézte…
A játék eddig a Vajk szobájában folyt, a dalt már a fülkében énekli, apa és fiú a térdeplő hátoldalán állnak.
A bajor király felesége burgundi hercegnő. Ha már Böngétől megszabadultunk, célszerű volna békét hagyni Burgundi Konrádnak.
Igazad van. Marhaság itt kornyikálni, mikor hetek óta alig beszéltem veled, papok zsákmánya vagy. És ez a Tata mindig ki is talál valami új tennivalót számodra, csak minél távolabb tartson tőlem. Kezd megenyhülni, annyira szereti Vajkot, hogy máris jobban érzi magát. Te sem tudsz magadon segíteni, fiam, nem tudom, mire viszed, ha még Tatát se tudtad rászedni. Ha velem próbálta volna azt tenni, amit veled, én kiugrom az ablakon, vagy bebújok egy ládába, csak hagyjon már egy kicsit békén. Hogy lehet valaki ennyire engedelmes?
Mesterem így kívánja.
Félreérti. Tata nem mester. Tata: Tata. A nevelőd. Nekem szegény sámán volt a nevelőm, átkozódva 68keresett, ha meglógtam, én meg a feje fölött röhögtem, ott lapultam egy fa hegyében, a lombok között. Nem vagy könnyed, Vajk, pedig az sem árt egy uralkodónál. Nincs humorod.
Nem Deodatus grófról beszéltem, hanem a Mesterről.
Még mindig nem kapcsol. Ja, hogy Adalbert? No hiszen! Soha még két ember nem örült úgy találkozásnak, mint ő meg én. Kapóra jöttünk egymásnak, mi pláne neki, mióta úgy kikészítették az idegeit a prágai rokonai. Végre pihent is egy kiadóst a sok kóborlás után, s ha a holnapi nap lemegy, nyugodt lehetsz, hogy honorálják neki a Vatikánban.
A Mesterről beszéltem, apám. A Krisztusról.
Elégedetten, humorral és boldogan. Jól van, fiam. Nagyon jól van. Ma, mikor végighallgattam a vizsgádat az új hitből, büszke voltam rád. Az az alázatos fejtartás, mintha már át is vágták volna a nyakadat, és csak egy bőrkén lógna az egész, az a papos, mégis fejedelmi kéztartás! Én már nehezen tudnám megtanulni. Igaz, hogy engem nem Tata pallérozott annak idején. Kis csend. Na, még holnap tarts ki, aztán végre csend lesz. Nemes vendégeink hazamennek, a futárok elindulnak, Európa boldogan fejére húzza a takaróját, és megkönnyebbülten elalszik, a történetírók meg bejegyzik a nagykönyvbe, hogy a magyar kérdést végre le lehet venni a napirendről. A bitang istenüket, valahányan vannak! Beül a térdeplőbe.
Fel s alá lépdel a szín fenekén. Kérlek, ne káromkodj!
69Mért ne káromkodnék? Egész életemben káromkodtam. Csend. A bajor követ ma megdicsérte a külsődet.
Igazán?
Azt-azt. Tetszettél neki… Azt hittem, összeesem, mikor hallgattam, mert pont olyan voltál, mint az öregapád öregapja, aki ennek a német követ öregapja öregapjának felvágta a hasát. És volt pofája dicsérgetni. Magasztalt. Nem csak a szépségedet, az erényedet is. Aztán arról beszélt, van az ő urának egy lánya…
Most kerül vissza a szín elejére. Gizella.
Te már azt is tudod, mi a neve?
Hermann úr utánam jött a kápolnába, és átadta a képét.
Igazán? Csend. Gratulálok. Hosszú idő után ez a legjobb hír, amit hallottam. Ha a bajor Henrik a lányát kínálja, az azt jelenti, hogy elhitte, amiről azt akartam, hogy elhiggyék odakinn. Gizella. A bajor Gizella. Csend. Milyen az a lány? Szép?
Nem szép. De Hermann úr azt mondja: bátor.
Nyilván. Ha hajlandó ideköltözni, akkor nincsenek idegei. Csend. Feláll, Vajkhoz lép. Elmondtam Hermann-nak, hogy változik az államformánk, most már értem, miért csillant fel az a ronda szeme. Már látta a koronát, amit a német császár bepakol, és szerető üdvözleteivel együtt elküld neked, kedves öccsének. Egy frászt! A lány jöhet, ha vállalod, de a koronájukat csak tartsák meg. Majd ad neked a pápa, már megbeszéltem Adalberttel. A pápa is vazallussá 70tesz, de valahogy kevésbé konkrétan, Isten vazallusa leszel, Vajk, és Istent még nem látta senki, a császárt viszont ismerjük, a dögöt. Nagyon mulatságos lesz, ha majd megkoronáznak. Szeretném megérni! Remélem, nem ölnek meg addig. Te, szerezz már valami használható italt! Ha nincs a szobádban, lopjál a kamarából. Te tudod, Tata hová dugta a kulcsokat.
Komolyan, mint mindig, ha új hite szabályaira gondol. Mondtam, hogy nevelőm böjtöt rendelt.
Derűsen. Előttem nem kell játszanod! Te még elővigyázatosabb vagy nálam is. Még jó, hogy legalább ettem valamit. Istentelenül jó sódar volt öregapádnál. Erről jut eszembe, hogy ma annak is nagy napja van. Kiadtam neki a kincstárból az aranypongyoláját, amiért évtizedekig vinnyogott.
Szemrehányóan. Már hordja. Hogy juthatott eszedbe, hogy engedj neki? Mióta élek, mindig kérte. Most adod vissza neki, a legkínosabb pillanatban?
Ez neked kínos pillanat? A lehető legszerencsésebb. Kell az egyensúly, fiam, ne legyen Rómának olyan egyszerű. Nem árt, ha egy kicsit izgulnak a Vatikánban, hogy Dél felé is kacsintunk. Adalbert mindent ígért, de meg kell látnom, mi teljesül belőle. Ha majd biztos leszek Róma felől, nagyapád megint nyugdíjba megy. De egyelőre aktív lesz. Hadd mosolyogjon sejtelmesen, mint aki tud, de nem akar megmondani valamit.
A jövendő király határozottságával. Erről szó se lehet, apám. Gyerekes is, veszedelmes is, illetlen is. 71Hogy juthatott eszedbe. Nyugtalanítani, bizonytalanságban tartani őszentségét!
A tényleges uralkodó kezdődő ingerültségével. Ki az az őszentsége, te? És egyáltalán: miért ne legyen nyugtalan? Száztízezer magyart kaszáltak le az augsburgi ütközetben, hét gyászvitézzel üzente meg a dicső Nyugat, hogy ne várjuk haza a többit, a vezéreinket, a famíliánk tagjait elevenen nyúzták meg, és földelték el, utána meg rohantak tedeumot tartani. Őszentsége, az akkori pápa nemigen siratott meg senkit, pedig milyen szépen elfelelted délelőtt, miféle erényekkel ékeskedik az igazi keresztény. Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! Aki téged kővel dob meg, dobd vissza kenyérrel! Mióta élünk, a holtunkat kívánják, harangszóval riasztottak előttünk, a papok fel s alá rohangáltak az ereklyékkel, hátha valami reves csont ránk hozza a rontást. Igazán nem látom be, miért ne lehetne őszentsége egy kicsit ismét nyugtalan?
A térdeplőre rögzített hátsó kis tartóból előveszi alkotmánytervezetét. Úgy tudom, holnaptól új lap nyílik a nemzet történetében.
Új lap, fiam. Azóta fogalmazom a szöveget, ami majd rákerül, mióta röhögve lesnek át a határon, és figyelik, nem jut-e eszünkbe újra felkerekedni, hogy újra leckét adhassanak nekünk a Tízparancsolatból. Csakhogy mi nem mentünk. Nem ám. Huszonkét éve irányítom ennek a népnek a politikáját, huszonkét év alatt huszonkétezerszer kellett összevesznem a hőzöngőkkel, akik megint indulni akartak. Csakhogy 72nincs kalandozás, külföldi expedíció, idegen városok idegen illata. Hogy akartak pedig mind menni, boldog Isten! Mintha tigriseket tartottam volna kantárszáron. El tudod képzelni, milyen fáradt a kezem? De hál’ istennek, vége ennek is. Holnap indulunk, pedig senki se lépi át az országhatárt.
Indulunk, Isten kegyelmével. Ha eszembe jut, mi mindent terveztem, néha el se tudok aludni. Most oldott, lelkes, boldog. A mi udvarunk lesz a legstabilabb Európában, a mi közigazgatásunk a legmintaszerűbb. Mindent kidolgoztam a legapróbb részletekig. Megmutatja az apjának, egymás mellett ülnek. Úgy illik majd intézkedés intézkedéshez, mint lánc a láncszemhez.
Jókedvű. Előbb csak várd meg, mit szólnak a törzsek, ha meghúzod a birtokok határvonalát, és hogy nyelik le azokat a fogalmakat, hogy vármegye meg magántulajdon. Csupa frank varázslat lesz minden a törzsfők szemében, a pénzeddel együtt, amit veretni akarsz. A vár alatt nem sokat tudnak Nagy Károlyról, de van valami sejtelmük, hogy a frank újításokat utálni kell. Öröklött ellenszenv.
Nagyon komolyan – ez már királyi koncepciója! Az államszervezést nem befolyásolhatja sem öröklött, sem új keletű ellenszenv, mint ahogy nem befolyásolhatja rokonszenv sem. Csak a nép érdeke, még akkor is, ha annak momentán fogalma sincs, mi van javára. Majd megtanulja! Lelkesen, vidáman. Megtanultak a törzsek már eddig is egyet-mást Hunor és Magyar óta. És akkor mi is elfelejtjük, amit el 73kell felejtenünk, amazok is odakinn, bocsánatot kérünk mindazért, amit tudatlan pogány létünkben Európa ellen vétettünk. És élünk lovagok módjára a lovagok közt.
Még mindig gyanútlan. Az Isten cifra nyilát felejtjük el! Az Isten cifra nyilát kérünk bocsánatot! Európa táncos föld. Ha nem táncolsz vele, az a rossz szokása van, hogy megöl. Akik előttünk éltek a Duna-medencében, nem táncoltak, és nézd meg, hol vannak. Én is szántam tanulnivalót a törzseknek, fiam, én majd megtanítom ezt a népet táncolni, ha belefeketedik is, aztán ha eljött az ideje, majd abbahagyhatja.
Nem értem a képeidet. Túlságosan keletiek.
Most már haragos. Mondjam tán latinul, fiam? Úgy könnyebb?
Vajk sértődötten feláll mellőle, s odamegy a térdeplőhöz.
Lenyeli a mérgét, valahogy nem tudja elképzelni, hogy ekkora felfogásbeli különbség lehet kettőjük közt, a fiához lép. No, nincs baj. Még fiatal vagy, talán túl sokat vártam tőled. Figyelj, Vajk! Én megtanítom ezt a népet felejteni, te meg a fiad vagy az unokád, megtanítja emlékezni újra. És akkor abbahagyhatjuk a táncot végre.
Ingerült. Miféle táncot? Megint erről beszél?
Miféle táncot, ne légy már olyan ostoba! Két nemzedékre van szükségem, Vajk, két nemzedékre, amelyet békén hagynak, míg újra meg nem erősödik a 74nép, és olyan hatalmas nem lesz, mint volt az első nagy generáció. Én meggyilkolom, aki nem segít, aki ellenem izgatja a népet, aki nyilvánosan pogány dalt énekel a halleluja helyett, vagy a régi dicsőségről gajdol.
Még nem érzi az áthidalhatatlan különbséget kettejük között, még szeretettel, lelkesen. Nekünk nem két erős és hatalmas nemzedékre van szükségünk, hanem valamennyire, ahány csak születni fog. Megmondtam: számíthatsz rám. Itt nem fognak a szép, fényes napról énekelni, dobokat rázni és jurták előtt aszalni lókoponyát, ne félj. Itt, ahogy elképzelted, holnaptól fogva Európa is lesz, nem csak Magyarország, és Isten segedelmével rövidesen megkoronázzák az első magyar királyt.
Isten segedelmével? Az én segedelmemmel, ostoba! Ki az az Isten? Mi közöm van nekem a keresztények Istenéhez? Azt se tudom, hány van belőle, egy? kettő, három? Az egyiket nem látni, a másik lóg a kereszten, a harmadik meg egy galamb.
Elszörnyed. Hogy beszélsz te Istenről?
És ha nem három, csak egy, akkor is végignézte, hogy pusztítottak bennünket, és nekem akkor se kell. Elég gazdag vagyok ahhoz, hogy megtarthassam a magam privát istenét. Előrántja a ruhája alól a sámán amulettjét. Augsburgba úgy ment el az a nép…
Tudom, apám, elemeztem a hadjáratainkat, taktikai és stratégiai szempontból egyaránt. Döbbenetes brutalitásunknál igazán csak döbbenetes szerencsénk volt 75a nagyobb. Pedig naiv harcmodorunk volt. Tulajdonképpen egyebet se tudtunk, csak menekülést színlelni.
Leül, kényelmesen. Ne becsüld le, sokáig hatásos maradt. Mire belebuktunk, mi is tudtuk már, hogy kiment a divatból. Mindegy már, mert most úgyis hamut hintünk a fejünkre, fiam, kibékülünk mindenkivel, és mert fiatal kis keresztény palánta leszünk, egész Európa bennünket fog locsolgatni, mert ez így illik. És aztán megtanuljuk, mi az új harci divat, maguktól a németektől fogjuk megtanulni, mert behívjuk szíves szeretettel a német urakat, hadd tanítsanak meg az ő módszerük szerint vívni, és a csiszárok is csak járjanak továbbképzésre az ő fegyverkovácsaikhoz. Megtanuljuk a jó modort is, Tata majd szervez valami iskolát vagy mit, ahol diplomatákat képez, meg nyelveket oktat. És aztán várunk.
Hát várni nemigen lesz időnk. Meg kell kezdeni az építkezést. Először templomot építek, templomot és monostort. Már kértem pallérokat Itáliából.
Építkezünk, persze. Ez vele jár. Monostort, kolostort, katedrálist, kápolnát, mindenféle egyházi épületet, Adalbert ígért valami ereklyét is. Hej, ha tudták volna az ősök, hogy egyszer szükség lesz rá, nem szórták volna azt a sok csontot meg miegymást tűzre, mikor szegény megtévedt pogány seregünk a Nyugatot sarcolta. No mindegy. Ha nem kapunk, veszünk. Az olaszoktól, azoknak van a legtöbb. És aztán jöjjenek a papok minél többen! Itt annyi alkalom lesz a gyóntatásra, hogy egész nap lesz dolguk. Ölnünk kell, Vajk.
76Nyugodt természetességgel. Nem pontos a szó. Ölni állatot is lehet. Legyet. Lesznek, akiket egy magasabb cél érdekében meg kell fosztanunk az élettől.
Egy kicsit meglepődik, ránéz Vajkra, aki most a háta mögött áll. Lesznek, fiam. Meglepően sokan. Azt hiszed, ingyen ideadják a dalaikat? A hitüket? Az emlékeiket? A bánatukat meg a haragjukat? Az édes, szép, mulatságos és félelmetes Istent ezért a szomorúért, akinek az elgondolásai egyszerűen ellenkeznek az emberi alaptermészettel? Azt hiszed? Ez a nép, amely csak szívességből szolgál, s amely tagjai közül csak az idegenben elfogott rabszolga engedelmeskedik, mert a többi mind szuverén, mint én, a fejedelem? Hogy adnák ide olyan valamiért, aminek a hasznát méghozzá nem is ők élvezhetik majd, hanem az unokáik, és amikor még csak meg sem magyarázhatom nekik, hogy amit csinálok, miért teszem. Az ország tele van kémmel. Európa ott guggol a határon, és figyel. Vajk, én ölök, még azt se mondhatom, hogy új az élmény, több izgalmas találkozásom volt különféle külföldi urakkal, akik úgy fordultak fel, hogy sose jártak vissza hozzám éjjelente kísérteni. Csakhogy ezek most magyarok.
Pogány magyarok, akik késsel rontanak majd rád, és tönkre akarják tenni a vállalkozásodat, jövendő földi és régi életünk egyedüli biztosítékát. Ugyan, apám! Idézetet mond. Milyen sokan megpróbálták leigázni az egyházat, hány fegyvert kifentek ellene, s hová lettek az ellenségek? Eltűntek a homályban, az egyház pedig ragyog. Könnyeden, nagy szeretettel 77ráhajol, s megcsókolja apja haját. Te is tanulhatsz Johannes Chrisostomustól. Megölöd őket, az ország és a lelki üdvük érdekében. Nem mártírokat ölsz, csak az idő kerékkötőit.
Módfelett megnyugtat, hogy téged az új hit ilyen szépen eligazít mindenben. Nekem, szegény pogánynak, határozottan az a kényszerképzetem, hogy attól, hogy valaki az idő kerékkötője, még van anyja, felesége, gyereke, múltja, álmai, valami elgondolása, ha nem is éppen korszerű, és lehet, hogy nem mártír, de magyar, és én megölöm. Örülj neki, ha a te lelked békéje biztosítható egy szent szöveggel. Maga mellé húzza a fiát, átöleli, ez most nagyon meghitt pillanat. Remélem, arra is találsz valami jó idézetet, amit most fogsz hallani tőlem, s amiről nem szólhatsz majd senkinek, érted, senkinek, legkevésbé a feleségednek, a bajor Gizellának, Vajk, figyelj! Most elmondom neked a végrendeletemet.
Mindeddig azt hittem, én vagyok a végrendeleted. Én személyesen.
A titkos záradékát most fogod megismerni. Megmondtam, két nemzedékre van szükségem. Addig neked egész nap a vaskezű és hitbuzgó királyt kell játszanod, és azt mutatnod Európának, minden erődet leköti az ország szervezése. Meg kell tanítanod a népet mindenre, amit a nyugatiak tudnak, s ha visszatért a régi erőtök, és az unokák is felnőttek, pontosan olyan iskolázással, mint azok odakinn, akkor indulhattok, fiam. A német törzsek akkorra, remélem, félig már felfalták egymást, szabad lesz az út. Mire 78észreveszik magukat, lerohanhattok az óceánig, és ott lehettek Belgiumban, mint a nagyapám.
Elneveti magát. Azt mondtad, fáradt vagy, s mi mindenre futja az erődből. Még tréfálsz is velem. Láttad a kémek jelentését, a császár évtizedek óta csak annak adományozott birtokot, aki erődítményt építtetett ellenünk a gyepű mentén. A melki apátság álcázott erőd. Sankt Pölten még csak nem is leplezi magát, Felső-Itáliában állandó helyőrséget tartanak a hercegségek. Nagyon jól tudod, nem lehet eljutni Belgiumig. Most már nagyon komoly. Én házakat és várakat tervezek a népnek, amely végre megpihent. A te rosszízű tréfád mögött megint lovasok ügetnek, kezükben nyíllal, és lángolnak a mit se vétett városok.
Vajk, teljes elismerésem, hogy ha akarsz, szakasztott olyan közhelyeket tudsz már mondani, mint Tata, csakhogy fáradt vagyok ahhoz, hogy a stílusodban gyönyörködjem, pihenni szeretnék végre. Szükségem van az erőre. Holnaptól nyíltan áll majd a harc a nép egy része és miközöttünk, és lehet, hogy nem az okosabb, de az értékesebb része lesz az, amelyik ellenünk fordul, azt elhiheted. A vár alatt még nem sejtik, hogy a sámán már nem él. Mit tudom én, hogy fogadják a hírt, ha kiderül, s hogy megérem-e akár csak a holnapi estét? Én nem magyarázhatom el kívüled senkinek, hogy amit teszek, miért teszem, mert elsőnek a német tudja meg. Ne játszd itt a nagyokost, Vajk. Mondd, hogy igen, hogy érted, hogy nem felej79ted el, aztán kész. Feküdjünk. Odaát nálam van bor. Iszom egyet, aztán ágyba. Aludnom kell valamit, hogy kibírjam a holnapi napot.
Nagy csend. Vajk mereven áll, farkasszemet néz az apjával, aki most már rámered: hát mi ez a hallgatás?
Jó. Rágódj rajta még. Mosolyog, megcsóválja a fejét, elindul kifelé.
Utánamegy, megállítja. Apám, állj meg, félek, nem jól értettelek, és eddigi célzásaidat se jól értettem. Esztendők óta bámulattal figyeltem, mit teszel, és hogy készíted elő az országot a változásra. Nagyobb voltál a szememben, mint Tata hősei. Mint Nagy Sándor, mint Caesar. Augsburg az én szememben is emlékezetes vállalkozás volt, mikor tanultam róla, nem volt kétségem, még egy hasonló expedíció, és végünk. Szerencse, hogy nem került sor újabb kísérletre, hogy nem volt már erőnk hozzá. Mintha csúzt kaptunk volna ez alatt az éghajlat alatt, a nép már nem bírja a sátort. Vár kell. Házak, városok. És kell még sok minden más. Polgárjog Európában, a keresztény szokás és erkölcs szerint. Apám, én néha megirtózom, ha az őseimre gondolok, mert nem kétséges, hogy valóban rablók voltak, és pogány haramiák.
Vígan. Azok, fiam, azok. Majdnem akkora rablók és pogány haramiák, mint a nyugati keresztények, amikor még azok ölték egymást egy darab földért meg a főhatalomért. Tulajdonképpen hálásak lehetnek nekünk, mert ha mi nem jövünk, sose csinálják 80meg ijedtükben ellenünk az európai koalíciót. Jól van, fiam, értjük mi egymást. Feküdj le te is, te még nem tudod, milyen nehéz lesz a holnapi nap.
De én nem tudok úgy meggyónni keresztelés előtt, hogy hazugságban váljunk el. Megzavartál, apám, és nem hagytad, hogy befejezzem, amit mondani akartam. A koncepciód csodálatos. Mindenben számíthatsz is rám, kivéve a napkeleti ábrándodat.
Mit beszélsz?
Ez majdnem olyan ízléstelen, mint a bizánci öltözék a nagyapámnak. Mit képzeltél, hogy kétfelé játszom? Mentális rezervációval?
Mi az isten fenéje az a mentális rezerváció?
Titkos mellékgondolattal, hogy a szövetségesek pusztulása érdekében veszem fel a kereszténységet, és azért állítom a magyart a katolikus népek sorába, nem benső meggyőződésből. Gyűlöljem Európát? A keresztény népeket? Én a pogányságot gyűlölöm! Mit hittél rólam, mondd? Hogy hízom, erősödöm, mint a vad, lapulok a barlangomban, aztán mikor már elég biztosnak érzem az izmaimat, ugrom és gyilkolok? Ok nélkül?
Ok nélkül? Amíg a német a szomszédod, mindig lesz okod. Mit komédiázol itt nekem? Ki mondta, hogy nekimenj mindenkinek? A mostohaanyád lengyel, szeresd a lengyeleket. A lányom apósa a dózse, a sógorom a cseh király, Adalbert, Asztrik szlávok, élj békében a csehekkel, felőlem akár az olaszokkal is. Azt mondtam, várjatok ki két nemzedéket, erősödjetek meg annyira, hogy ne legyen a vállalkozás 81kockázatos, és akkor induljatok Nyugatra, és verjétek szét a németeket. Ne várjátok meg, míg a törzsek észbe kapnak, és egymás pusztítása helyett egyesülnek, és átkelnek a Lajtán.
Apám, lelked rajta, ha gyűlölet él benned, amely nem engedi, hogy elfeledd a múltat, és lelked azon is, ha más terveid is vannak a szent keresztséggel, nem csak a megváltás igénye. Én segítek neked újjászervezni az országot, hogy ezen a mindig gazdát cserélő földön megvethesse végre a lábát Európa; nemcsak azért, mert tudom, mint ahogy te is rájöttél, hogy másképp nem lehet, de mert vonz a feladat. Boldoggá tesz. Kiirtom innen Isten dudváját, gázolok vérben Krisztusért, ha másképp nem megy. Új Augsburgot azonban nem vállalok. Sem új kalandozást. Ha megtámadnak, védekezem. Ha nem, hát jó barátságban élek mindenkivel.
A némettel is?
A némettel is, amíg okot nem ad az ellenkezőjére.
Nagy csend.
Hogy képzeled, apám, hogy mihelyt eléggé erősek vagyunk, újra hajrá, aztán neki Európának? Mit szólna a művelt világ? Mit szólna a pápa?
A pápa utálja a németeket, és fél tőlük, és azonnal találna a számotokra valami mentséget, ha megszabadulhatna tőlük meg a császáruktól. Ami pedig a művelt világot illeti, fogalmad sincs, milyen gyorsan 82magáévá teszi az elveidet, mihelyt mind a két kezedben fegyver lesz, és úgy kívánsz neki jó napot.
Ha az Úr ránk méri a megpróbáltatást, hogy csalódnom kell, engem készen talál a veszedelem. Bárki támad, vagy fenyeget, felveszem a kardot, és küzdök ellene, mint küzdenél te, vagy küzdöttek az ősök. Magasba emeli az alkotmánytervezetet. De én a békére készülök, nem a harcra.
Most már kitör. Napkeleti ábránd… te mondod ezt nekem, te napkeleti herceg? Itt akarsz élni, a földnek ezen a pontján, és közös misére járni a németekkel? Mióta Árpád idejött, egyre csak azon törik a fejüket, hogy tudnának végképp kiirtani, szerintem a németeknek van egy külön hivataluk, amelyik csak ezzel foglalkozik, a megsemmisítésünk terveivel. Napkeleti ábránd. Jó. Hát csak emlékezz rám, ha majd nem leszek, és emlékezzenek rám a fiaid és unokáid, ha egyáltalán lesznek utódaid valaha.
Nagy csend megint.
Bocsáss meg, hogy megszomorítottalak. Letérdepel. Nézd, eléd térdelek. Most térdelek világi ember előtt utoljára. Győzd le magadban a haragot a német iránt, a keresztény Európa iránt, énirántam. Áldj meg, apám!
Megáldani… Fiú, mikor a követ elgördítettem, azt hittem, társam leszel egy olyan küzdelemben, amilyet még sose vívott ez a nép, amelyben magunkat fogjuk irtani, hogy aki megmarad, annak a maradéka ne úgy éljen majd egyszer, mint a törzsek, hanem 83mint a nemzetek. Még megállíthatok mindent. Ebben a pillanatban még én, és csak én vagyok a fejedelem, az történik, amit én akarok, és arra veszem rá a vár alatt élőket, amire akarom. Ha megparancsolom, hogy gyújtsák fel ezt a várat, irtsák ki az idegeneket, akik itt tollászkodnak, és lengetik a kalapjukat, öljék meg Asztrikot, Adalbertet, a követeket, Tatát…
Elszörnyedve. Apám!
…és éljünk a magunk ízlése és vallása és rögeszméi szerint addig a kevés ideig, míg az a művelt és finom Európa, amelyre utaltál, és amelynek valaha annyit nyugtalanítottuk az álmát, úgy nem dönt, hogy nem állja már tovább a szagunkat, inkább nekünk ront, és megsemmisít, és haljunk meg, mint annyian már mielőttünk ezen a földrajzi egységen, síratlanul, hát megtörténnék. Csakhogy én életet szántam ennek a népnek, nem halált. Attól a perctől fogva, hogy király leszel, tied a felelősség. Én figyelmeztettelek. Sok dolgom volt mostanában. Emberfelettien sok. Keveset beszéltünk, és kurtán. Valahogy nem realizáltam, hogy keresztény lettél. Más hangon, majdnem unottan. Állj fel! Rövidesen társam leszel a kormányzásban, és nemsokára uralkodó. Állj fel, ha mondom. Indulattal. Gyűlölöm, ha térdepelsz!
Kértelek: áldj meg!
Tele a ház papokkal. Majd Adalbert megáld.
Adalbert idegen, és te vagy az apám. Az életemet kaptam tőled, és ebben a percben azt hiszem, hogy mindenki, aki ezen a földön élt, vagy születni fog, tőled kapta az életét. Áldj meg!
84Nem hiszek a keresztény varázslatokban.
Nem kelek fel addig, míg meg nem áldasz.
Hidegen, nem az apa hangján, mint egy fejedelem. Benedicat te Dominus… Jól mondtam?
Ámen. Haragszol rám?
Mint az imént. Nem haragszom.
Nem bízol bennem?
Bízom.
Félsz rám bízni a népedet?
Nem vagyok ijedős.
Akkor?
Nincs akkor, készülj a holnapi napra.
Apám, én nem szeretlek kevésbé azért, mert nem hiszel abban, amiben engem neveltettél. Mért húzódol el tőlem, mert én sem hiszek abban, amiben te? Te gyűlöletre alapoznád az új egyházat, én a Krisztus szeretetére, hogy támasza legyen ennek az országnak. Hagyj meg engem a hitemben, hogy az én alapom a szilárdabb.
Nagy csend. Nézik egymást.
Majdnem hisztérikusan. Apám! Ki neveltetett kereszténynek?
Ne kiabálj! Jó éjszakát.
Szeretném megcsókolni a kezedet.
Nem ajánlom. A Tar vére. Megtagadta az engedelmességet. Leváltottam. Vágytam veled lenni, hát siettem. Nem volt időm megmosni még.
Isten megbocsátja.
85Ó, persze. Aludj jól.
Te is, apám. Holnap nagy nap lesz. A te zsenialitásod napja.
Az. Szép, fényes nap.
És már indulna is, mikor belép Gyula. Gyula összeszedte magát, elrendezte a lelkiismeretében Bönge halálát, s a politikus fegyelmével meggyőzte magát arról, hogy a távoli, nagy cél érdekében nem nézhet rokonszenvet, barátságot. Szomorú, de magabiztos most, hiszen azt képzeli, megoldott egy lehetetlen helyzetet, s mindjárt igazolta, milyen jó úton járt a fejedelem, amikor reaktiválta.
Vajkhoz, hiszen mindennek Vajk volt a tanúja. Elmondtad neki?
El.
Most már Gézához. És? Azt se mondod, köszönöm?
Mi az istennyilát? Világéletemben szerettem, mikor a bajor követ szeme láttára gyilkolnak a családtagjaim. Azt hiszed, nem akadt volna más, aki elintézi?
Makacsul, igaza tudatában. Nem. A kápolna elé nem rendeltetek őrséget. Mire bárki odaért volna, szegény már telekürtöli a palotát, hogy a sámán nem él.
Na és? Az idegeneket meg a papokat módfelett megnyugtatta volna a közlés, a várbelieket meg talán még én is féken tudom tartani.
Még mindig azt reméli, megdicsérik, legalább amiatt, hogy feláldozta Böngét. Nagyon nehezemre esett. Nagyon.
86Akkor minek csináltad?
Megbolondultál? Életem egyik legnagyobb sikere, hogy megoldottam ezt a képtelen szituációt. Mit nézel így rám, mintha téged bántottalak volna? Hiszen érted tettem, fiú! És most már bizonyos, hogy hozzád jön a bajor királylány. A feleséged lesz, Vajk! Mit állsz itt, mint a bálvány? Gézának. És te is? Hát te se fogod fel a horderejét?
Felfogom én, csak azt nem tudom, teneked mi közöd ehhez azon túl, hogy engedélyem nélkül kinn andalogtál már, és vendégekre vadásztál a folyosón.
Elképed. Nekem mi közöm?
Kérem a diadémot.
Gyula csak néz rá, nem érti, azt képzeli, talán rosszul hallja.
A diadémot. A díszköpönyeget. A cipődet.
Mit akarsz a ruhámmal?
A bizánci kellékeket szíveskedj beszolgáltatni a kincstárba.
Mi az, hogy bizánci kellékek? Micsoda kifejezés ez?
Azt mondtam, szíveskedj beszolgáltatni a ruhádat.
Akkor én miben járok?
Amiben szoktál, nagyapám.
Abban a… egy bizánci gróf?
Bizánci gróf… Ugyan, öreg! Na, szolgáltasd be a kellékeket, hallottad. A herceg úgy érzi, nem aktuális.
87Küzd. Nem adom! Dehogy adom! Azt ígérted, holnaptól fogva mindenütt ott lehetek, ahol te és Vajk. Leül, hogy a testével is tartani tudja a köpönyegét.
Na és?
Már kapkod. Azt mondtad, azt akarod, hogy a Vatikán ne érezze teljes biztonságban magát.
Azt mondtam – azt mondtam. Hát aztán?
Légy belátó. Öltözéked kedvezőtlenül befolyásolhatná őszentsége lelki nyugalmát.
És az én lelki nyugalmam?… Hát emberek vagytok ti? Ledobtok, felemeltek, megint ledobtok? Nekem senkim se volt, semmim se volt már évtizedek óta, csak az emlékeim meg az a nyomorult Bönge. Megöltem miattad, Vajk, mert azt gondoltam, most semmi más nem számít, csak a te jövőd.
Ott kint, láthatatlanul a Lány újrakezdi a dalt.
Megölted, mert azt hitted, te vagy a nagy politikus, és széket akartál magadnak a tanácsteremben.
Gyula már szólni sem tud. Belép Tata.
Jó, hogy jössz, Deodatus úr. Nagyapám szeretné visszaadni a bizánci ruháját.
Ég a vágytól, hogy visszaadhassa.
Naivul, mert fogalma sincs az előzményekről. Ó, de jó, uram, de jó! Annyira bántott. Nem tudtam volna aludni sem, egyre az járt az eszemben, milyen 88gyanú kelt volna holnap a vendégeitek szívében. És a püspök úr is… Deo gratias!
Tata, még mindig nem vagy elég magyar. Túl sokat beszélsz.
Kegyelmes úr, ha volnál akkor szíves ideadni…
Nem! Ne engedd, Géza! Ne tűrd! Ha felemeltél, ne hagyd, hogy Vajk visszadobjon abba a szakadékba, amiben már Bönge sincs.
Deodatus úr, ezeket a ruhadarabokat azonnal el kell szállítani, mielőtt még jobban szemet szúrnának bárkinek. Nagyapám, kérlek, ne ellenkezz. Olyan méltatlan volna, ha rabszolgákat kellene beparancsolnom.
Vajk visszaül a térdeplőbe.
Add oda! Hallod?
Tata elviszi Gyula kincseit, aki egy ingben marad, mezítláb.
Menj, feküdj le te is. Nem vagy valami felemelő látvány így félpucéran. Sokkal szelídebben, szeretettel. Menj már, öreg. Menj szépen!
Gyula végighordja a pillantását mindhármukon, aztán magukra hagyja őket. A Lány dala közelebbről hallatszik, erősebben.
89Deodatus úr, ha te is pihenni térsz, keresd meg azt a lányt, aki valahol a nagyteremben énekel, utasítsd ki a palotából, és közöld vele, a tömlöc fenekén találja magát, ha még egyszer pogány dalt énekel.
Rábeszélem, hogy távozzék, uram. Isten bocsássa meg, rá se figyeltem, miket dalol itt.
Van az úgy, Tata, az ember csak rohan, nem jut hozzá mindenkihez.
A mennyek királynő asszonya őrködjék az álmotokon. Jó éjszakát. Keresztet rajzol Vajk homlokára, Gézát nem érinti meg, csak megáldja. Már indulna, mikor Géza szava megállítja.
Várj csak, Tata. Talán tilos neked ékszert viselni?
Nem tilos, uram, csak nem vonz semmi, ami elfordítja a figyelmemet az örökkévaló dolgokról.
A kereszt nem cifraság, és nem fordítja el a figyelmedet semmiről. Úgyis a kincstárba mégy, nézz szét odabenn. Van annyi egyházi kincsünk, hogy leszakadnak a polcok.
Ne emlékeztess a szomorú időre, amikor idekerültek.
Ne a kincsekre haragudj az őseim bűne miatt. Válassz ki valami emléket Adalbertnek és Asztriknak, és állíts össze egy szép gyűjteményt a létesítendő egyházi intézményeknek is.
Boldogan. Uram, az üdvözítő megsúgta neked, hogyan engeszteld az ég haragját.
És magadnak is keress egy keresztet. A legszebbet, ami csak van. Szebb legyen, mint a hercegé. Ez parancs, Tata.
90Teljesítem uram, hálás szívvel, bár eddig is elhalmoztatok mindennel. Nem vagyok én erre érdemes, uram.
Megérdemelted, Deodatus úr. Emberfeletti munkát végeztél. Felnevelted a népemből az első lovagot.
Tata most már némán meghajol, és távozik. Géza is indulóban.
Na, megyek én is. Ideje, hogy eltegyük magunkat holnapra.
Van valami Géza bálványarcán, ami új. Vajk szereti az apját, tiszteli is, s most először támad tériszonya arra a gondolatra, hogy elvesztette a fejedelem ragaszkodását, s egyedül kell lennie az uralkodás irtózatos felelősségével.
Maradj! Bizonyos vagy benne, hogy eleget beszélgettünk?
Teljesen bizonyos.
Bizonyos vagy benne, hogy értesz engem?
Ó, hogyne.
Akivel beszél, az már nem az apja. A fejedelem szól hozzá, akinek ebben a percben képtelen kitalálni, mi járhat a fejében, csak azt érti, messze került tőle. És abban is, hogy olyan közel állok a szívedhez, mint akár délben is?
Tata valamit makogott a díszvacsora vendégei névsoráról, amit nem értem rá átnézni. Jóváhagytad?
91Persze. Csak Koppányt húztam ki. Koppány nemkívánatos a palotában, kiszámíthatatlanok a reakciói. Csend. Ne jöjj most nekem a protokoll-listával. Kérdeztem valamit.
Benézek öregapádhoz. Nem tetszett a tekintete. Lehet, hogy vénülök? Megsajnáltam.
Nem akarsz válaszolni?
Feleltem én. Figyelj, ha hozzád szólnak, s a szavak mögé is figyelj. Szükséged lesz rá, ha király leszel.
Érti, mi a kimondatlan válasz, s ezt nem könnyű elviselni, mert valóban szereti az apját. Szeretném, ha velem maradnál ma éjjel.
Pihenj csak egyedül. Imádkozz. Jó éjszakát, István.
92A trónterem előtti ún. kisteremben vagyunk, ahol általában az udvartartás egy-két tisztviselője tartózkodik. Most a kormány Budán levő tagjait kérette ide a nádor, aki – kezében írással – informálja a király parancsára az ország báróit és az elhárítást. Az írás: Batu kán üzenete, a jelenet időpontja: 1241 nagyböjtje, színhelye Buda, Béla király rezidenciája.
Tessék! Lássa a nádor, a főlovászmester, az országbíró, a tárnokmester és a vajda! Felolvas. „Én, Batu, az ég fejedelmének küldöttje, bámulok rajtad, Béla király, hogy egyetlen üzenetemre nem válaszolsz. Tudom, ki vagy, dús és hatalmas magad is. Nem könnyű küzdelmek után hódolsz meg majd nekem, de meghódolsz, mint meghódolt mindenki, s könnyebb volna neked, ha nem várnád meg, míg rákényszerítelek. Hódolj meg nekem népeddel, küzdj velem együtt a karakorumi szent birodalom tagállamaként a nyugatiak ellen, és élsz sokáig az árnyékunkban, dicsőségben! Ha nem teszed, meghalsz, és elpusztítom népedet. Parancsolom, hogy a hozzád 97menekült kunokat, Kötöny királyt és népét elkergesd, nehogy miattuk rád is kiterjedjen a haragom. A kun jurtában él, te házban. Ha futnod kell, te hogy viszed el a palotát? Siess felelni, szűk az idő!”
Krisztus ereje! Hogy került ez hozzá?
Egy szőnyegbe volt beleszőve a budai piacon, ami olyan szép volt és olyan drága, hogy csak az udvar tudta megvenni.
Csak nem az, amire külön utaltam pénzt?
Az. Evsztratisz vette meg a királynénak.
Gratulálok az elhárításnak!
Kikérem magamnak! Arra igazán nem gondolhatok, hogy a budai piacra szőnyegszakértőt küldjek ki, aki négykézláb bogarássza, mi van a mintákba szőve. Van a keleti szőnyegeken sárkány meg madár meg gyümölcs meg fityfene.
Mutasd azt a nyomorult írást! Azt se tudtam, hogy vannak írástudói.
Nagyobb apparátusa van, mint képzeltem.
Talán gratuláljak neki dísztáviratban?
Ki fedezte fel, hogy írás van a szőnyegen?
Ki az, aki órákat sétál fel s alá, és hátratett kézzel nézi a padlót?
Jézusmária, szegény Béla úr! Most mit csinálunk?
Attól függ, ő mit csinál.
Kínos félóra lesz! Csodálom, hogy még nincs itt.
98Ma összefutottak a dolgok. Valami szobrászt vár, meg itt a pápai legátus is, vele tárgyal a harmadik teremben. Evsztratisz még nem közölte a napirendet.
Ha nem intézték volna el már Nikeában, én most herélném ki. Van annyi szőnyegünk, hogy belefojthatunk harminc delegációt. Minek vásárol újat?
Az országos takarékossági intézkedések nem vonatkoznak az udvarra.
Gyenge a tárnokmesterünk.
Na, szálljatok le rólam, míg hallgatok! Én aztán ismerem az urak tranzakcióit.
Gondoljátok, hogy ez a legalkalmasabb pillanat arra, hogy egymásnak menjetek?
Tranzakció! Jó vicc! Talán körülmetéltettük magunkat az utolsó konferencia óta? Mert anélkül nincs tranzakció Magyarországon.
Nem érti a tréfát. Arról szó sem lehet. Ilyet nem tűrnének Erdélyben.
Idáig az írást tanulmányozta, most lecsapja. Mit hülyéskedtek a vajdával? Hogy van kedvetek most tréfálni? Idegességében elneveti magát.
Mi olyan nevetséges?
Két év óta elkaptuk minden mongol futárját, átfogalmaztuk az orosz meg a lengyel jelentéseket, ne riogassák rémhírekkel, és most itt van, ni! Hát ki gondolt arra, hogy Batu ezúttal nem embert küld, hanem amit üzen, azt beleszöveti egy szőnyegbe?
99Énrám nem lehet panasz. Én biztosítom a rendet és a nyugalmat. De egy szőnyeget nem tudok megölni.
Nem lett volna szabad megölnötök a parlamentereket. Én mondtam!
Ezt véletlenül én is mondtam.
Mondtátok, mondtátok, mégis megöltük! Nektek a szemét mongol küldöttje parlamenter?
Most már mindegy. Azon gondolkozzatok, hogy mászunk ki az egészből!
Hol a kalmár, aki a szőnyeget hozta?
Megkapta a pénzét, és eltávozott.
Akkor az a felelős, aki megvette. Evsztratisz.
Ugyan! Benne vagyunk mind. Legjobban Gerecse, de mi is, valamennyien.
De a Jézus irgalmára, hát ki veszi ezt a mongol izét komolyan? Egy koplalástól félbolond szerzetesnek akármi maszlagot be lehet adni az Ob partján két kanál levesért! Julián, és a Julián hírei! És egyáltalán: hol van Julián? Fontoskodott, ágált, aztán Rómába rendelték jelentéstételre, és többé nem látta senki.
Gerecse, rólunk van szó, nem Juliánról! Nagyon sajnálom, de nyilvánvaló, hogy te vagy a felelős. A hírszerzés a te reszortod. Készülj fel a védekezésre!
De hiszen évek óta tudjuk már, hogy van valami mozgolódás keleten! Csak nem akarja valaki elhitetni velem, hogy a magyar királyság és az Urál meg a Kárpátok közötti fejedelemségek azonosak? Ha 100Kijev vagy Szuzdál betojik, mi van akkor? Ha a kunok hozzánk menekülnek, már vége a világnak?
Hát nekem küldhet egy palotára való szőnyeget a beleszövött életrajzával, akkor se vagyok hajlandó állandó pánikhangulatban élni egy ázsiai horda miatt. Ha jönnek, majd itt lesznek!
Lehetőleg mellőzzék a látogatást. Nem telik nekünk az idén háborúra.
Vertünk mi már agyon annyi embert a nyugati gyepűnél, hogy az osztrák csak nézett. Majd ezentúl a keleti gyepűnél laknak jól a farkasok.
Egyikőtök se gondol a királyra.
Mindannyian a királyra gondolunk, Dénes. Add csak vissza azt a levelet! Én, Batu, az ég…
Belép, méltóságteljes, nincs benne semmi komikus, semmi operettekben ábrázolt herélt jelleg, bölcs, higgadt, komoly. Őszentfelsége Béla király elindult a lakosztályából. Elsőnek az ország báróit kívánja látni.
A koronatanács várja a királyt.
Nem lesz haszontalan megemlítenem, hogy őszentfelsége borús.
Mit javasolsz? Hányjunk cigánykereket?
Megpróbálhatják az urak, bár hosszú szolgálatom alatt volt alkalmam megfigyelni, hogy va101lahányszor az uralkodónak nincs jókedve, a kormány is elborul. És kimegy.
Eriggy az anyádba!
Mondd, te mért a parlamentereket irtod? Miért nem ölted meg ezt a heréltet?
A parlamentereket Batu küldte. A ceremóniamester a királynét oktatta illemre kislány korában.
Mit mondott a királyról? Hogy dühös?
Azt könnyebb volna kivédeni. Borús.
Majd a keresztfia felvidítja.
Tényleg. A keresztgyereke. Kötöny.
Kötöny és a keresztség! Blaszfémia.
Megette a fene az egészet!
A király!
Belép. Közel van a negyvenhez, szép férfi, komor férfi. Valóban borús, ahogy Evsztratisz jelezte, de melankóliája iszonyú indulatok és időnként feltörő hisztéria takarója. Az urak jól ismerik, tudják, hogy gyerekkora óta attól fél, egyszer megölik őt is, mint az anyját, így legritkábban kap valóságos tájékoztatást a stábjától; ki tenné ki magát szívesen kiszámíthatatlan reakcióinak egy-egy súlyosabb pillanatban? A válság perceiben általában helytáll, csak a váratlan, kiszámíthatatlan, a betervezetlen zavarja meg. Hangsúlyozottan, megfontoltan nyugati udvart tart, csak a protokollja nikeai, dupla okból: részint így kedvez feleségének, Laszkarisz Máriának, részint nem emlékeztet anyja gyűlölt meráni protokolljára, amit szíve szerint tartana, csak elég okos hozzá, hogy ne 102tegye, ami nem azt jelenti, hogy nem várja a percet, mikor visszaállíthatja, megteheti. Béla, mint Gertrudis mindegyik gyereke, imádja anyját holtában is. Csak egy fél tucat apostol, és valamennyi Júdás.
Uram, nem árult el senki.
Elárultatok valamennyien. Egy király nem járhat fedett arccal. Én hogy takarjam el, ha pirulok?
Uram, esküszünk, soha senki se fogja megtudni tőlünk, mit mert üzenni neked Batu kán.
Azt hiszed, felér a magyar király trónusáig egy megalomán keleti vezér fenyegetése?
De hiszen megsértett, uram!
Ti sértettetek meg valamennyien.
Mi, uram? Nem értelek.
Azt látom, mert szemmel láthatólag nem zavar, ha én leszek a Királytükörben az a nyugati uralkodó, akinek határai szélén megszűnik a civilizáció. Csend. Hány mongol futárral végeztetek, urak?
Kínban. Többel, felség.
Hánnyal?
Nagy csend, nehéz a válasz.
Feleljetek a királynak!
Dönt: elmondja az igazságot. Kilenccel, uram.
Szabadna tudnom, miért?
Mind veled akart beszélni személyesen. Hogy engedhettem volna eléd fenevadakat?
Azok voltak, Gerecse?
103Fenevadak, felség. Mind ferde szemű és pocsék.
Nem a személyleírásuk érdekel, hanem hogy volt-e náluk fegyver?
Nem volt.
Bicska sem?
Semmi. Kanál, fatányér, csupor.
És rátok támadtak?
Nem.
Vagy védekeztek?
Azt sem.
Akkor mért nem jöhettek a közelembe?
Ejnye, uram, a palotád rendje szigorúbb, mint a német-római császáré, majd éppen a tatár urakat hoztuk volna be egy kis csevegésre! Nem akartak szóba állni senkivel, csak teveled, hát ha egyikünk se volt elég megbízható a számukra, elintéztük őket. Azt hiszed, bánták? Embert még nem láttam úgy meghalni, mint ezeket.
Parlamentert nem ölnek meg sehol. Hogy nézzek a többi uralkodó szemébe?
Uram, ha veled közli, amit a szőnyegről olvastál, te döföd szíven. Ilyet nem lehet üzenni a magyar archiregnum urának.
Nyugaton élünk és nem dolgozunk ázsiai módszerekkel. Nem adtam volna meg a követnek a mártírhalál lehetőségét, sem Karakorumnak azt a reményt, hogy legendás vérszomjunkra apellálhasson. Nem vállalom Attila örökségét.
Jól van, uram, ha mondod, akkor így van és akkor tévedtem, de csak azért, mert szeretlek és én 104nemcsak a mongol futárt, de a kunjaidat is kiirtanám, mert nem bízom bennük egy szemet sem. De hát én nem értek a külpolitikához, nem vagyok nagy ész, mint Bánk bán volt annak idején, vagy diplomata, mint Petur. Fegyelmezett konsternáció: ezzel az erővel az Istent is szidalmazhatta volna a mélyen vallásos király előtt. Bánk bán nevét nem szabad kiejteni a meráni fiú udvarában – most megtörtént.
Megpróbálja figyelmeztetni. Gerecse, hallgass!
Most már igazán olyan mereven, mintha nem a legbizalmasabb munkatársaival beszélgetne. Az elhárítás vezetőjét nem óhajtom többé látni az udvarban. Az elhárítással és a hírszerzéssel a főlovászmestert bízom meg.
Elrémül. Uram, én… Béla egy mozdulata belénémítja a szót.
Értem, felség. Megyek. De téged védtelek, ha nem is hiszed.
Szeretsz ölni, Gerecse. Szeretsz ölni!
Nem én, uram, csak néha muszáj. És nem tehetek róla, ha nincs érzékem a diplomáciához, amihez egyébként senkinek sincs a kormány tagjai közül, pedig a nádorispán még zenét is hallgat, meg olvas is. Nem kellett volna elkergetned a bánokat. Bánk úgy ismerte a világot, mint a tenyerét.
Gerecse, azt ajánlom, ne maradj Magyarországon!
Ne félj, uram, magam sem óhajtok már. És elmegy.
Összeszedi magát, valamivel enyhültebben. Nádorispán úr! Válasz Karakorumba természetesen nem 105megy, legalábbis nem közvetlenül. Felelünk azért Batu kánnak a mi módszereink szerint. Intézkedj, hogy a ceremóniamester megrendezze azt a vacsorát, amely kellőképpen kifejezi a fegyverbaráti rokonszenvet, amit a magyarság Kötöny és népe iránt érez.
Boldogtalanul. Intézkedem, felség.
A meghívást nem Evsztratisz tolmácsolja. Bács. A vacsorát is ő rendezi.
Ez örvendetes hír, uram.
És mi az, ami nem örvendetes?
Uram, hiszen tudod! Ezt rendszeresen jelentette neked mindenki…
Komolytalan információ volt.
Uram, mindenki gyűlöli őket!
A kunokat mindenki szereti, nádorispán úr, mert a kormány így határozott. Csend. Felhívom az urak figyelmét arra a tényre, hogy könnyűlovasságunk kiegészítésre szorul, és Kötöny király félszázezer kitűnően kiképzett harcossal áll a rendelkezésünkre, ha szükség lenne rá.
Ezzel az indokolással fogadtuk be őket, felség.
A főlovászmester szerezzen friss híreket lengyel és orosz földről, a kormány gondoskodjék az ország megfelelő közhangulatáról és szenteljen külön figyelmet annak, hogy a hitélet aktívabb legyen a szokottnál. Kérem az ország báróit, hogy a misén ne húzódjanak el a kun udvartartás tagjaitól, mint a múlt vasárnap. Észrevettem. Észrevette Kötöny király is. Különösen a nádortól kérem ezt, aki a neofitákra jellemző ellenszenvvel kezeli a szövetségesek ügyeit. 106Nem értem, hogy fér meg a magatartása szokatlan műveltségével. Csend. Kérem délután kettőre a kamaraispánok jelentését és az adománybirtokok visszavételével foglalkozó bizottság jegyzőkönyveit. Dolgozzanak az urak!
És a király kimegy.
Életében először mondott neked ilyet.
Ha azt akarja, hogy itt maradjak, akkor utoljára.
Mi az a neofita?
Friss eresztés. Új keresztény. Új magyar.
De hiszen a nádor famíliája ősrégi! Besenyők az ősei.
Erről van szó.
Volnál szíves abbahagyni?
Marha Gerecse! Hiányozni fog.
Gerecse ma nem volt normális. Kimondani a király előtt Bánk nevét!
De hát igaza volt! Bánk bán értett mindenhez.
Az nyilván tudta volna, mit kezd az ember egy mongol parlamenterrel.
Azt is, mit csinál voltaképpen a hírszerzés meg az elhárítás.
Jézus ereje, most eszmélek! Te lettél Gerecse.
Én, hogy verje meg az Isten!
Értesz te hozzá?
Hogy értenék?
107A főinkvizítor szobájában. Egyszerű asztal, feszülettel, a színen Pál atya, a magyar főinkvizítor, aki egyben a király gyóntatója is, és Teuton János, a pápai legátus. Egyetlen díszes szék van az asztalnál, erre ül majd a király; a papok ülőhelye hangsúlyozottan egyszerű, majdnem komor. A pápai legátus éppen befejezte a néhány napja megkezdett egyházi vizitációt.
Főinkvizítor atya, őszentsége annyi terhet visel, hogy Isten kegyelme nélkül rég összeroskadt volna. Örülök, hogy a vizsgálat végeztével azt a hírt küldhetem Rómába, nem kell aggódnia kedves magyarjai miatt. Mária országa őrzi a hitet.
A Szentatyának sajnos minden oka megvan rá, hogy aggódjék miattunk, pápai legátus úr. Batu kán üzenete félreérthetetlen: jön a tatár.
Őszentsége magyar népe bátorságát a világ minden krónikája megörökítette. Ebben van egy csepp elmarasztalás is, majdnem irónia. Mi okotok volna a félelemre? Bár közelebb élnétek Itáliához, s ti segíthetnétek a Szentatyát az Antikrisztus császár ellen, aki lüktető seb a kereszténység testén.
Béla király nyugodalmasabb időben nem ismerne más feladatot, mint hogy a Kúria rendelkezésére álljon, de látod az ország szorongatott helyzetét. Ne 108mulaszd el majd megemlíteni a jelentésben, amit a Vatikánnak küldesz!
Ó, a Szentatyát a mongol ügyek szakértői rég informálták. Nem kell eltúlozni a dolgokat. Majd rendeződnek.
Testvérem nyilván tudja, hogy az orosz minden hősies küzdelme ellenére nem tudott ellenállni.
Óhitűek.
A lengyelek római katolikusok, és elpusztultak a lengyelek is.
Ismétlem, nem kell a dolgokat eltúlozni. Még nincs itt a tatár, de ha jönne is, majd lebírja a királyi hadsereg. Az égre kell koncentrálni, testvérem, az ég a fontos. Csend. A Szentatya persze nemcsak szent, de atya is, tehát belátó. Most is megérti majd, hogy ez a nyugtalanító külpolitikai akcidencia kissé lekötötte atyaságod figyelmét, s így nem intézkedhetett sem elég szigorúan, sem elég idejében. Most már, hogy mi ketten átbeszéltük a dolgokat, nyilván megindul a munka.
Testvéremet tévesen tájékoztatták.
Csak nem? Értesülésem szerint a magyarországi Szent Hivatal a feljelentések alapján tizenkilenc esetben kapta rajta az ország különböző részein tevékenykedő sámánokat, hogy bűbájos igék és pogány szertartások kíséretében kuruzsló tevékenységet folytatnak, s bár ez alig hihető, atyaságod felmentette valamennyit. A tény, hogy kétszáz évvel István szent király uralkodása után még mindig van sámán-ügy ezen a földön, annyira elbúsította a Kú109riát, hogy azonnal útra keltem. Csend. Atyaságod jelentését nyilván bogumil eretnekek semmisítették meg útközben, mert minderről nem magyar forrásból értesültem. Csend. Mikor indította el testvérem Rómába a futárját?
Legátus atya, miért terheltem volna őszentségét feleslegesen? Ezek, amikre utaltál, nem ügyek. Ezeket nem érdemes jelenteni.
Nem ügyek?
Nem, testvérem. Méltatlan szolgája vagyok Istennek, de azt remélem, az én együgyűségem is felfigyel rá, ha a hazámban Isten ellen vétkeznek.
Pál atya, hogyan mérkőzhetnék a te tudásoddal az én nehézkes teuton képzettségem? Mire én Kölnből Bolognába kerültem, a te híredtől már zengett nemcsak az egyetem: Európa. Meg vagyok győződve róla, nemcsak elfogadható, de méltánylandó magyarázatát fogod adni annak, hogy a szent inkvizíció, melynek magyar irányítását rád bízta a Szentszék, pogányokat véd, és meggátolja őket abban, hogy a világi büntetés révén legalább az üdvösségüket megmenthessék.
Legátus atya, ezek nem pogányok. Ezek keresztények, mint te vagy én. Abban, amit tesznek, nihil contra fidem.
Nem vétenek a hit ellen? De hiszen Győri Jakab – Lapoz az iratok közt. – a beteg ütőerét fogdosta és a fülét rászorította a mellére.
Krisztus sehol se mondta ki, hogy tilos hallgatni a szívdobogást.
110Asszony mellkasa volt.
Ott állt a férje az ágynál. Nihil contra fidem.
Az öregistent hívta segítségül.
Az ő szókincsében az öreg azt jelenti: felséges, örökkévaló. Az öregisten azonos a világ teremtőjével.
Pál atya!
Azonos, testvérem. Bocsáss meg az udvariatlan szavakért, de teuton vagy. Német. Nem érted a mi népünket.
A magyar a római katolikus anyaszentegyház egyik népe. Mi van rajtatok, amit nehezebb megérteni?
Ezen én is el szoktam tűnődni. Mikor kiderül, hogy más népek adójánál nagyobbat vetettek ki ránk péterfillérként, vagy amikor Rómában járva őszentsége világtérképén nem azt látom felírva országunk neveként, hogy Hungaria, hanem terra gentium. Ilyen-olyan néptörzsek földje. Csend. Ismétlem: nihil contra fidem.
Káld község. A sámán a testet lemeztelenítette, becsukta egy kamrába tüzes téglák közé, és pirosra verte nyírfavesszővel. Erkölcstelen varázslat.
Meggyógyult a beteg, legátus atya.
És a dalok a forrásvizek mellett? A csontkovács Sümegen? Az az istentelen, aki hályogot metélt és karácsonykor megáldotta a sólymokat?
Népszokás. Olyan régi, mint a történelem. És meggyógyult a beteg.
Nem érdekel a betegek állapota, engem a dal érdekel, főinkvizítor atya, amit a gyógyítás mellé dalolnak. Az ének, a szöveg.
111Nem tudják, mit dalolnak, testvérem, nem értik. Már az apjuk, a nagyapjuk sem értette. Régi dalok ezek, nagyon régiek. Kértelek, ne foglalkozz ezekkel a dolgokkal, nincs értelme. A nép nem hívathatja el a király orvosait, a nép ahhoz fordul, aki meg tudja gyógyítani.
Mind a tizenkilenc vádlottat felmentetted.
Fel. Elmondták a miatyánkot, keresztet vetettek, és nem értették, miért fogták el őket.
A sámánok kék gyöngyből font karkötőt húznak az újszülött karjára.
A Szűzanya ruhája is kék azokon a képeken, amelyeket Itáliában láttam. Nem mindegy, hogyan fejezi ki valaki az eget? Nem kezdem újra a pereket, hiába unszolsz. Magyarországot én ismerem: itt nincs pogány.
Doktorolni csak orvosnak van joga, ezek a sámánok írástudatlan parasztok. Ha orvosi képzettség nélkül is eltávozik a szavukra a betegség, akkor az ördög segít nekik, azt pedig meg kell égetni. Idéztesd be tanúnak az orvosokat!
Még beszélgetni se tudnak majd egymással, a doktor urak arabok, spanyolok, franciák. Amellett anyagi kár éri őket a révükön; a sámán ingyen gyógyít. Eleve vesztett ügyük van.
A győri püspök öccsét sámán kezelte. Nem sül ki a szemetek?
A király orvosa nyilván nem tudta meggyógyítani. Csend. Legátus atya, kíméld a szegények koldus kis doktorait! Hirdess szent háborút, elmegy ez a nép 112nyugodalmas időben, de abból, ami nem az, ne csinálj ügyet! Én nem küldök ártatlant se börtönbe, se máglyára semmikor, nemhogy olyan időben, mikor még a gyilkosnak is fegyvert kellene adni a kezébe.
Én Istent szolgálom, nem múló nemzeti érdekeket. El tudok képzelni olyan időt, amikor talán valóban nem volna ennyire indokolt a hitünk megkövetelte szent szigorúság, de most félszázezer cinikus pogány van az ország területén, félszázezer látszat-keresztény, akik bálványt imádnak a jurtáik mélyén, és annyi közük van Krisztus úrhoz, mint Batu kánnak. Itt példát kell statuálni, méghozzá olyat, hogy ne csak a magyar, a kun is értsen belőle egy életre!
Isten hozott, uram!
A papok felállnak, a király egy mozdulattal engedélyezi nekik, hogy visszaüljenek. Leül maga is.
Megegyeztek Isten szavának közvetítői?
Gyümölcsöző beszélgetést folytattunk, felség. Pál atyával együtt lenni igen tanulságos. Most már értem, miért nevezték őt Bolognában Paulus Hungarusnak, Magyarországi Pálnak. Feltűnően magyar.
113Csend, a mondat élét csak Pál érti meg.
Szabadna megkérdeznem tőled, miért lanyhult az eretneküldözés a Balkánon?
Legátus atya, a katonai kapacitást keletre kell tartalékolnom, míg a mongol veszedelem így kívánja. Boldog vagyok, hogy olyan valaki kéri majd nevemben a Szentatya esetleges segítségét, aki tisztában van azzal, mennyire indokolt.
Szent Erzsébet asszony fivérét aligha kell azzal biztatnom, hogy az anyaszentegyház mindenre figyel. Majd elbántok a mongollal. Imáink segítik Magyarországot.
Üzenem a Szentatyának: az egyetlen, ami valóban megnyugtat, az a tudat, hogy a Lajtán túl vagy Fiumétől délre sem közömbös, mi történik nálunk.
Hogy volna, uram? A kereszténység nagy európai karámjának vagytok ti megbecsült bárányai.
Osszátok meg velem Isten birodalmának békéjét! A ti szavatok mindig felfrissít, mintha a gondok zavaros vize mellett friss forrás fakadna. Csend. Atyám, ugye nem tévedek? Ha sor kerülne rá, Európa segít?
Mondtam az imént: imáink ostromolják érdeketekben a mindenhatót. Csend. Egyébként úgy értesültünk, van segítséged már. Őszentsége azt reméli, nem válik károtokra, hogy a kun fejedelem idemenekült.
Kötöny királyt az Isten küldte. Egy tigris bátorságát egyszerre kapta meg születésekor egy jó eb hűséges szívével.
114Pál atya gyermekei. Tőle kapták a szent keresztséget. Bizonyos tekintetben persze csakugyan gyerekek, egyelőre nincs még európai szókincsük. Nem ismerik az alapfogalmakat: rend, fegyelem, magántulajdon…
Érzékenyek és tanulékonyak, felség.
Főleg érzékenyek, atyám. Olyan öntudattal élnek köztünk, mintha ők fogadtak volna be minket, nem fordítva. Nehéz.
Óvatosan. Őszentsége meglepődött, mikor annak idején ezt a szövetséget jelentették a Kúriának. Tudomásul vette, de nem örült.
Ezt nem tudtam, atyám. Azt hittem, majd félszázezer pusztai pogány civilizálása a Kúriának sem lehet közömbös.
A hit ilyen masszában történő felvétele mindig problematikus egy kissé. Ha a Balkánon terjesztitek a hitet azzal, hogy kiirtjátok a bogumilokat, tisztább a képlet. Sokkal tisztább.
Kötöny nem pusztán térítési, katonai potencia is.
S nem félsz, hogy amit a katonai potenciával nyertek, az a friss keresztények révén más téren elvész?
Szorgalmaznunk kell, Pál atya, a kunok aktívabb lelki gondozását. Teuton atyának igaza van.
Én is tudom, uram, de jön a tatár. Ha elmúlik a veszedelem, ráérünk szondázni, milyen mély már a keresztény tudatuk.
Lám, Pál atya mindig megtalálja a megoldást. Nem vagyok meggyőződve róla, hogy a sorrend kér115désében egyetértek vele, de ez talán most nem is számít. Az én optikám beszűkültebb. Számomra az ideológia mindennél fontosabb. Mindennél!
Számomra is, atyám. Annak idején Julianus útját is ideológiai elgondolások miatt engedélyeztem. Sajnos, hiába járt. Az Urálon túl nincs már másik Magyarország.
Sajnálattal vettük a hírét. Egyébként jó, hogy említed, uram, mert ha lelnétek még valamerre rokont, őszentsége nevében arra kérnélek, ne küldjetek a térítő útra magyar amatőrt. Bízzátok a kapcsolat létesítését Rómára. Ott nagyobb az apparátus.
Most már tagadhatatlan a két pap kölcsönös gyanúja és ellenszenve.
Kétségtelen. Egyébként milyen jelentést kapott a Szentatya Karakorumból?
A kunok ilyen jól tájékozottak, atya?
Mi köze a Vatikánnak a mongol fővároshoz?
Őszentségének volt valami elképzelése arról, nem lehetne-e a mongol orkánt a mi szent hajónk vitorlájába fogni. Ha a tatár és a keresztesek együtt indulnának a palesztin föld felszabadítására, visszaszerezhetnők végre ezt a sokat vitatott területet, amelyért annyi keresztes hullatta a vérét hiába. De nincs politikai érzékük, nem vállalták. Először Koreával kacérkodtak, Indiát akarták bevonni az érdekszférájukba, utóbb mégis úgy döntöttek, nem dél felé indulnak.
Értem. Nyugatra.
116Pedig nagy üzlet lett volna Itáliának, óriási üzlet! Genova nemcsak rabszolgákat röpített volna a gályáin, de új keresztes lovagokat is, és végig se merem gondolni, mit kerestek volna a fegyverkovácsok, és mennyivel olcsóbb lett volna Velencében a fűszer és a bársony.
Nem veszi észre, mi folyik a papok között, leköti a momentán aggodalom a bárók tájékozatlansága, a tatár közeledte miatt. Hát most nem úgy jön, mint az egyház szövetségese, és ezért nézze el nekünk őszentsége, ha Krisztus kun gyermekeivel próbáljuk növelni a katonáink számát. Jó volt a társaságodat élvezni, Teuton atya. Feláll, mindenki feláll. Hiányozni fogsz, ha elhagysz bennünket. Ha együtt voltunk, még én is azt éreztem, béke van körülöttem. Pedig csak nincs még háború. Csend. Befejezte az egyház a vizsgálatot?
Befejezte, uram.
Tolmácsold fiúi hódolatomat a Szentatyának, ha visszatérsz hozzá. Segítsen imával, segítsen fegyverrel is, ha kell! A veszedelem munka közben talált, nagy munka közben. Szeretném befejezni.
Tudja, hogy lebukott, okos, művelt, európai látókörű, az egyházi apparátust is ismeri, de megpróbál legalább a sámánokon segíteni. Béla úr, nem írsz őszentségének?
De hisz most üzentem neki, atyám.
Kérj kegyelmet nekik!
Kinek kérjek kegyelmet?
117A sámán nem varázsló. A sámán egy vén paraszt, aki ismeri, milyen erő lakik a fűben, a vízben, és a jó Isten tudja, mitől, de ért valamit az anatómiához.
Miféle sámán? Hol?
Nincs köze ördöghöz! Nem felelhet az inkvizíciónak!
Nagy lélek ő, felség, és Krisztus ereje segíti majd, amikor tizenkilenc sámánt ad át világi hatóságaidnak, hogy erősödjék az anyaszentegyház.
Ez megsemmisítő hír. Gertrudis valamennyi gyereke mélyen vallásos, Erzsébet vezeklő ruháját maga Szent Ferenc küldte, Kálmán Szent József házasságában él; Béla egyedüli garanciája arra, hogy talán mégsem ölik meg, a hit elszánt védelme és a mélységes bizalom a pápában és Istenben.
Nálunk sámánok vannak?
Csak a nép hívja így őket, uram. A falvak vénei.
Szelíden. Nem sok. Tizenkilenc.
Ebben az országban, ahol Szent István uralkodott? Ahol Szent Imre született? Ahol Szent László harcolt, ahol Szent Erzsébet a világra jött? Hisztérikusan, mert ez az utolsó évek legnagyobb sokk-élménye. Miért nem tudott erről a király?
Nem volt lényeges, uram. Nem volt lényeges.
Megpróbálja összeszedni magát, de azért mégis crescendo. Pál atya, évtizedek óta te vagy a lelki vezetőm. Te tudod a legjobban, bűnöktől mentes országot akarok, mert csak ártatlanokkal és igazakkal lehet biztosítani a magyar föld európai hitelét, ame118lyet cinikus gazemberek és istentelen összeesküvők a morális és gazdasági csőd szélére sodortak. Én rendet teremtettem, és azt reméltem, ha semmi másért, ezért irgalmas lesz hozzám az Isten minden szorongattatás óráiban. Te hozod rám az ég haragját, akiben a legjobban bíztam?
Uram, csak énekelnek. Rég nem tudják, mit és miért.
Tizenkilenc vajákos, akiről hallgattál!
Tizenkilenc magyar, aki nem vétett senkinek! Kimondja, pedig tudja, a meráni fiú a „magyar” szó mögött azt gyanítja: az ország szemében ő bezzeg csak félig az.
Hidegen, nyugodtan, most már indulat nélkül. Comburantur! Máglyára velük, ha bűnösök! Folytassátok le a vizsgálatot!
Most már neki mindegy. Uram, ki gyógyítja meg a falvak betegeit?
Keresztény országot akarok, nem keleti varázslók birodalmát. János atya, kérd számomra a Szentatya bocsánatát. Az inkvizíciót ti irányítjátok Itáliából; Pál atya nem maradhat főinkvizítor többé. Sem az én gyóntatóm.
Gyöngéden, szelíden. De hiszen már nem az, uram. Most akartam rátérni. És mint a legyezőt, elővarázsolja a maga iratait. Tessék. Kelt Szent Péter városában, a lateráni rezidencián. A megbízás megvonása. Az új tartózkodási hely: a pesti dominikánus kolostor. Megbízólevél. Az új főinkvizítoré.
Majdnem humorral, s ugyanakkor elismeréssel a Vatikán elképesztő szervezettsége iránt. Már kijelölték, testvérem?
119Negyedéve, testvérem. Csend. Őszentsége úgy érezte, nem szerencsés az, ha a főinkvizítorotok magyar. Túl sok itt az álom meg az emlékezés. Király úr, így nem tudod bűntelenekkel és igazakkal biztosítani az ország európai hitelét.
És ki az új magyar főinkvizítor?
Szerényebben, mint bármikor. Én.
Kötöny egyik szobájában. Nagy társaság: Kötöny teázik, pici, fületlen csészéből, az egyik ágyasa szolgálja ki, nem a főfelesége, az meg se mozdul, nézi, az ágyas hogy végzi a teaszertartást. A szobában általában sok nő van, menyek, lányok, ágyasok. Kötöny egyik siheder fia apja mellett áll, a jelenet kezdete előtt nyújtott át apjának egy rovásírásos pálcát, a király azt tanulmányozza. Kötöny az övéivel csak jelekkel érintkezik, a fiúval is csak jeleket vált, a nők a néző fülének érthetetlenül halkan csivitelnek. Kötöny jelbeszéde védekezés: éppúgy nem bízik a magyarokban, mint azok őbenne. Kitűnően tud magyarul, de csak akkor fog majd megszólalni, amikor Bács miatt kénytelen. Az ajtó közvetlen közelében egy idősebb kun herceg áll, jelzi, valaki közeleg. Kötöny tovább tanulmányozza a pálcát. Bács óvatoskodik be, mély udvari meghajlással. Kötöny bólint, az asszonyok csivitelése elnémul, Kötöny fia és az idősebb kun is fogadja Bács köszöntését.
120Felség, örömhírt hoztam! Nagy hírt!
Nincs válasz.
Felség, örömmel közlöm, hogy őfelsége üzent neked.
Kötöny új csésze teát kezd, tovább elemzi a futárjelentést.
Kötöny úr, kitűnően tudsz magyarul. Hogy lehetséges, hogy most nem értesz?
Kötöny teázik.
Kijöttél a gyakorlatból?
Kötöny teázik. Kétségbeesetten elvonítja magát.
Tolmács! Tolmács!
Menj innen, szolga, dolgozom.
Uram, Bács vagyok, őfelsége palotatisztje. Béla király ma estére vacsorára hív.
Kötöny teázik.
Hat órakor. A nagy ebédlőteremben.
Kötöny teázik.
Felség, vacsorára!… A… szóval azzal a kedves feleségeddel, aki valóban a feleséged.
121A tolmács – Kötöny egyik fia – jelzi az asszonyoknak, mit mondott Bács. Fejhangú, magas, keleti nevetésben törnek ki a feleségek.
Béla úr szereti a pontosságot.
Kötöny teázik.
Az urak úgy örülnek, hogy együtt töltitek az estét.
Kötöny teázik.
Ha szabadna figyelmeztetnelek: udvarképes ruhában.
A tolmács jelzi a szobában levőknek, amit Bács mondott. Megint felcsap a furcsa, fejhangú nevetés.
Alig várja, hogy kint legyen az ajtón. Akkor hatkor. Bizánci meghajlás, ahogy Evsztratisztól tanulta. Felség!
Szolga, mondd meg Béla királynak, én a családommal vacsorázom.
Uram, azt hiszem, nem jól hallottam.
Jól hallottad.
De felség, amit mondtál, az lehetetlen!
Kötöny teázik.
Én ezt nem merem Béla úrnak megmondani!
122Kötöny teázik.
Meghívtak, uram! Maga a király! Fehér asztalhoz, baráti vacsorára.
Kotródj! Üzenem Béla úrnak, hogy beszélni akarok vele, de vacsora és az ország bárói nélkül. Még ma.
Felség, nekem nincs bátorságom ilyet…
Kötöny jelzésére az idősebbik kun kihajítja Bácsot, aki majdnem elsodorja a befelé igyekvő Pál atyát. Pálnál pár könyv, valami kis motyó van, láthatólag költözik a dominikánus kolostorba.
Bács után. Menj már a fenébe! Észreveszi Pál atyát. Te is menj innen, sámán! Ma nem imádkozom.
Pál atya csak áll.
Ingerülten. Hallottad? Nincs áhítat. Nem érek rá.
Nagyon komolyan, mert figyelmeztetni szeretné Kötönyt a megváltozott helyzetre, s arra is, nem találkozhatnak többé. Kötöny, beszélnem kell veled!
Máskor.
Kötöny úr, hallgass meg, fontos!
Tudom. Péter volt az első, kit követett András, Jakab, János, Fülöp, Bertalan és Tamás. Az összes nyavalyás apostolokat úgy fúvom, mint a gyermek. Csakhogy Batu elérte Boroszlót.
123A trónterem előszobájában, ahonnan már elmentek a bárók. Magát a tróntermet, amely nagy, téglalap alakú szoba, egyetlen impozáns, királyi, s egy valamivel kisebb ún. királynéi trónszékkel a királyi család is, a beavatott udvari személyzet is a fenékről, az elképzelt királylépcső felől közelíti meg, amelynek külső kijárata valahol a palota hátán, a beavatatlanok szemének észrevehetetlen építészi megoldással teszi lehetővé, hogy az erre kijelöltek úgy lépjenek be a rezidenciába, hogy a kinn torlódó tömeg ne tudjon róla. Egyelőre csak a kisterem világos, Bács, az udvartartás egyik magasabb, és Kepe, egyik alacsonyabb rangú tisztviselője van a színen. Kepe csendes, derék fiú, Bács gátlástalan karrierista. Beszélgetnek.
Elvitte a kis motyóját. Alig volt valamije.
Mit töröd Pál atyán a fejedet egy ilyen nagy napon?
Mitől nagy ez a nap? Én nem örülök annak, hogy elment.
Azt hiszed, azért vagy palotatisztviselő, hogy örülj vagy ne örülj valaminek? Még mindig nem tanultál meg politikusan gondolkozni. Kettőt reggel kilőtt, szerintem percek múlva ki lesz lőve a harmadik is. Megkezdődött az új nagytakarítás.
De én sajnálom Pál atyát. Sajnálom Gerecsét is.
Te csak ne sajnáld egyiket sem! Pál atya nem tudom, mit csinált, mert azt titkolják, de nyilván valami 124nagy marhaságot, de hogy Gerecsének mért kellett mennie, azt hallotta a legutolsó lovászfiú is, mert míg nyergeltetett, úgy szidta Batut meg a kunok istenét, hogy elpirultak a lovak. Ja, igaz. Ne hívjad Kötönyt ezentúl Bikafejnek.
De hisz te nevezted el.
Röhög. Rosszul emlékszel. Mindig nagyra becsültem őfelségét.
Frászt becsülted nagyra! Gerecsét magasztaltad, aki behozott az udvarhoz, meg Pál atyát. Kötöny nevére köptél.
Kitűnőséged felejtse el, akkor kitűnőséged is feljebb fog menni egy lépcsővel.
Vigyázz, a herélt elintéz, ha meghallja, hogy csúfolod!
Hát nem figyeltél? Mondtam, hogy nagytakarítás van.
Megy a herélt is?
Szerintem igen.
Evsztratisz is lebukott?
Mint a vöcsök.
Lehetetlen.
Annyira lehetséges, hogy a francia urat már nem ő fogadja.
Hát ki?
Te meg én.
Megbolondultál?
Béla úr parancsa.
Szerinted te leszel Evsztratisz?
Nem is a kalocsai érsek!
125És én leszek te?
Ha jól viselkedel.
És mi lesz a herélttel?
Kepe, te olyan vidéki vagy. Mondtam, hogy nagytakarít.
No de kilőni három olyan emberét, aki meghalt volna érte! Ezek nem a bánok! Nem az ellenségei!
Mondtam, hogy nem értesz a politikához. Mikor egy hatalomnak elfogynak az ellenségei, elintézi a barátait. Így jön ki a létszám.
Én ezt nem szeretem csinálni. Énhozzám mindig jó volt Pál atya is, Gerecse is. Szeretem őket.
Szeresd őket diszkréten.
Diszkréten! Ha tudni akarod, utálom Teutont, aki kifúrta Pál atyát a helyéről.
Ez nem okos érzés. Teuton atya német.
Na és? Nem te mondtad, hogy azért van nálunk nikeai protokoll, hogy ne legyen meráni, mert arra az ország allergiás?
Nem hallottad, mit üzent Batu?
Hogy jön Teuton atyához Batu kán?
Jézus urunk, hogy kitűnőséged milyen gyermek! Őszentfelsége Béla úr eddig csak a magánéletben érzékeltette a rokonságához való ragaszkodást, de szerintem ezentúl nem barátkozhatunk csak négyszemközt a németekkel. Hát kibe kapaszkodhatunk, ha netán kapaszkodni kell? Nyilván csak a famíliába meg Frigyes úrba.
Hogy megint az a mocsok német meg osztrák…
126Vigyázz a szádra, mert Frigyes herceg rövidesen baráti látogatásra érkezik. Itt az idő, indulj le a királylépcsőn, ha a francia úr megjön, rutinmotozás, aztán hozd fel és fuss a királyért! Iparkodj!
Kepe elmegy. Bács bepillant a néző szemének láthatatlan nagyterembe, minden rendben van-e, majdnem összeütközik az onnan kilépő Evsztratisszal.
Mért tartózkodik kitűnőséged a kisteremben? Befejeződött a takarítás.
Ellenőriztem, hogy dolgoztak a szolgák, ceremóniamester úr.
Ha őszentfelsége nincs jelen, senki se tartózkodhatik a trónterem közelében.
Milyen igaz! Ezt magyaráztam én is a kun hercegeknek a minap, amikor itt akartak falatozni és tüzet méltóztattak hevenyészni a mozaikon. Sajnos, nem hallgattak rám. Illetlen szavakat alkalmaztak, sőt néhányan köptek is.
Kitűnőséged nem fog köpni, hanem távozik. Ha a kun hercegek nem távoznak a felszólításunkra, akkor a kun hercegek nincsenek jelen. Nem vesszük észre őket. Nem is jártak a palotában.
Evsztratisz, micsoda fej vagy! Micsoda fej! Bár átadhatnál valamit lenyűgöző bölcsességedből a mi népünknek, amelynek a szeme még nem idomult az áttétes érzékelésre. Azoknak a primitív magyaroknak, akik nem jutnak be a kancelláriára, hasztalan mondom, hogy a kun hercegek nincsenek, amikor azt 127látják, hogy belépőcédula nélkül egyszerűen csak besétálnak az ajtón. Ezért ordít odalenn a tömeg. Van, aki már három éve vár.
Őszentfelsége világosan körvonalazta a programját. A lenti kiabálók nem figyeltek a koronázáskor.
Figyeltek azok, Evsztratisz. Ahogy őszentfelsége kiejtette a száján a mondatot, hogy revideáltatni fogja boldogult apja káderpolitikáját és adományleveleit, már szét is spriccelt körötte a társaság. Ki menekült, ki meg rohant haza megnézni, megvan-e még az adománylevele. Tágas lett körötte a tér. Szokatlanul nyugodalmas koronázás volt.
Azóta nem lehet panasza kitűnőségednek. Azóta a kancellária környéke rosszabb egy tuniszi bazárnál. Az urak úgy rázzák a beadványaikat, mint a legyezőt. Egyetlen tisztviselőnek nem épek az idegei már.
Majd ha a te birtokodat is visszaveszi egy ukáz, te is idejársz lármázni, hogy megsérült az alkotmány.
Fel nem foghatom, miért érzi valaki az alkotmány sérülésének a ráció érvényesülését az államháztartásban. Országotok vármegyéinek zömét őszentfelsége atyja szíves jóságból szétosztotta ennek-annak. Ha nem kerülnek vissza a szentkorona tulajdonába, rövidesen nem lesz, hogy mi felett rendelkezzék a magyar király.
Véreztek azokért az adományokért, Evsztratisz.
A birtokadományozásokat revideáló bizottság elnöke a nádor, vele szíveskedj a kételyeidet 128közölni. Bár nem ajánlom. Sem őszentfelsége, sem a nádor nem kedveli, ha bírálják.
Ki bírálta őket? Téged bíráltalak. Nincs nálad gyűlöltebb ember Magyarországon.
Kitűnőséged téved. Van.
István szent királyhoz úgy járt ez a nép, mint a kútra.
István szent király idejében sok minden lehetett és sok minden nem lehetett, uram. Nehéz megértenem, hogy a magyar alkotmány a beadványoktól és az udvari rendtől csorbul, és nem attól a gusztustalan tartalmú aranypecsétes írástól, amely csak azért nem tekinthető felségsértésnek, mert úgyse veszi komolyan senki. Távozzék kitűnőséged, semmi dolga itt!
Máris. Bár nehezen nélkülözöm azokat a magvas igazságokat, amelyekkel szerény tudásom melletted gyarapul. Kérlek, uram, nézz le a kancellária elé, talán ha téged megpillantanak, már a látványtól is enyhül a zsivaj.
Evsztratisz kimegy.
Dögölj meg! Vár.
Benéz. Itt van. Elvettem tőle minden vágót, szúrót. Nem örült. Volt vésője is meg kalapácsa. Most már nincsen.
Hívd a királyt!
129Kepe eltűnik, a szobrász jelenik meg, útiköpenyben van, amely kicsit zilált; nem látszik éppen boldognak az őrszobai motozás után.
Uram, miért motoztak meg odalenn?
Protokoll. Isten hozott, uram! Őfelsége azonnal itt lesz. Itt fogtok tárgyalni.
És most világosodik meg a trónterem, impozáns ürességével, a két trónnal. A szobrász szakmai érdeklődése felébred, méltányolja.
Ó!
Tetszik?
Ezek a méretek! Ez az arány! Ki tervezte ezt a szép vonalú termet, uram?
A király.
A szobrász nem érti.
Endre úr idejében nem volt ilyen impozáns, a zsúfoltság miatt. Mindenütt szék meg szék, az urak kényelmére. Mikor Béla úr trónra lépett, feleslegesnek érezte a berendezést. Elégettük a székeket.
130Őfelségének nagy érzéke lehet az esztétikához.
Az udvar ízlése még nem eléggé fejlett. Nem mindenki méltányolta.
Most tér vissza Evsztratisz két őrrel, akik megragadják a szobrászt. Evsztratisz is fegyvert szegez rá. A szobrász megrémül.
De uram!
Evsztratisz, ne bomolj! Ez az a szobrász, akit Béla úr Párizsból iderendelt. Ne csiklandozd, mert kitöri a nyavalya. Az őrszobán már elszedték mindenét. Nem kell olyan idegesnek lenned pusztán csak azért, mert van valami, amiről még te sem tudtál.
Változatlanul tartja a tőrt. Kitűnőséged azt hiszi, történhetik valami, amit én nem tudok? Villard de Honnecourt mesternek Gerecse úr távozása miatt nálam vagy a főlovászmesternél kellett volna jelentkeznie és bemutatni igazoló iratait. Ez, ami történt, konspiráció.
Konspiráció!? Béla úr Kepére meg rám bízta a fogadását. Lebuktál, herélt! Nem érted?
Miközben jobbjában a tőr, baljával szakszerűen végigtapogatja a szobrászt, aki egyre kínosabban érzi magát. Szíveskedjék az elbocsátását kérni. Ebben az országban, ahol az urak időnként hol ennek, hol annak ajánlgatják a magyar koronát, aki elmulasztja az éberséget, távozik.
Uram, mit csináltok ti itt?
131Tovább motoz. Míg kitűnőséged arra használta fel a királylépcsőt, hogy üzleti tevékenységét bonyolítsa le rajta, fékeztem az indulatomat. Most már nem teszem. Ahogy be nem jelentett idegeneket, maholnap összeesküvőt vagy kémet fog csempészni a palotába.
Miért vették el a munkaeszközeimet is?
Üzleti tevékenység, te hitvány! Mert felhoztam egypár aggot, egypár beteget, akik már alig éltek, és becsempésztem őket a kancelláriára? Gondolod, hogy velencei dukáttal fizettek érte? Hisz már az eladott lovuk árát is megették!
Nem gondolom, uram, tudom! Akiknek már nem volt egy garasuk sem, furcsa módon sose kerültek az írnokok elé.
Evsztratisz, nem szeretem, amikor egy hulla hőzöng. Eszmélj már fel, te ki vagy nyírva!
Minden elképzelhető, uram, még ez is. Magyarországon mindenkit kinyírnak előbb vagy utóbb, ezt ki kell bírni, mert később visszanyírják, ha van még feje. Ez nem változtat azon a tényen, hogy kitűnőséged hűtlen hivatalnok, akinek a szókincsét nem szeretem. Menjen!
Uram, nem engednél végre el?
Menjen kitűnőséged, mondtam már! Ne várja meg, hogy mint felelőtlen és összeesküvéssel gyanúsítható személyt lenyilazzák vagy karóba ültessék, mint Peturt.
Ne fenyegess, Evsztratisz, mert még találkozunk. Az élet hosszú.
132Uram!
Ebben kételkedem, uram. Én ugyanis, ellentétben a kormánnyal, hiszek a mongol veszedelemben, és van valami gyanúm, hogy rövidesen kitűnőséged is hősi halott lesz és én is.
Belép a király.
Őszentfelsége, a király!
Evsztratisz, megbolondultál?
Szentfelség, ezt írja elő a palotarend.
A kivont tőrt? A fojtogatott művészt? Magyarországon úgy fogadunk vendéget, mintha orgyilkos volna?
Honnan tudjuk, hogy nem az, szentfelség?
Felküldte Kepével Frigyes herceg ajánlólevelét. Mit gondolsz, lelte a bécsi utcán? Azonnal ereszd el!
Az őrök elengedik a szobrászt, a király intésére kimennek.
Felséges úr… elvették minden holmimat odalenn.
Nem láttam a levelet, szentfelség, nem látta az elhárítás sem, és a palota biztonsági rendjén nem áll módunkban változtatni. Bács, ha kapott is különparancsot tőled, nem maradhat a szolgálatodban, mert nem tudja, hogy téged akkor is védelmezni kell, amikor te valami okból nem akarod.
Hát ki parancsol nekem, féreg, Istenen kívül? Evsztratisz, vigyázz! Nem jó, ha én haragszom!
133Szentséges úr, te dolgoztattad ki a biztonsági protokollt.
De akkor változtatok rajta, amikor akarok. Kotródj!
Megyek, szentséges úr. De bárkit állítasz a helyemre, ugyanolyan lesz, mint én, hacsak nem felelőtlen vagy barbár. Távozik.
Bácshoz fordul. Indulj a mester holmijáért.
Bács kimegy, Béla arcán kisüt a nap.
Bienvenu! Bienvenu!
Sire…
Felejtsd el a méltatlan fogadtatást! Mennyire vártalak s milyen régen, mester! Ne foglalkoztasson semmi ezentúl, csak ami miatt idekértelek! Lehet, hogy távol attól a helytől, ahol dolgozni fogsz, lesz valami csatározás: ne figyelj a hírekre!
Háború lesz, felség?
A mongol azt hiszi, szabad az út egész Párizsig.
Sire, én nem vagyok katona.
Nem arra kértelek, hogy segíts a főlovászmesternek. A Pilisben dolgozol majd, egy kolostorban, és olyan márványt adatok neked, amilyet még nem láttál sehol. Piros és nevet. Tudsz olyan sírszobrot faragni, aminek az arca sugárzik?
Azt hiszem, tudok, sire.
Megfaragod a legszebb arcot. Egy tündérét, aki álmodik. Azt az asszonyt faragod meg, Villard de Honnecourt, akit a legjobban szerettem ezen a földön. Egy tündért, koronával.
134Sire, nem tudtam, hogy megözvegyültél, és a királyné halott. Angyalt faragok, ha így kívánod, és Isten is megsegít. Piros márványon szendereg majd Laszkarisz Mária, és a két cipője mellett ott könnyeznek a nikeai oroszlánok.
Az anyám sírszobrát faragod meg, mester, Pilisszentkereszten, ahol a gyilkosai ízekre tépték. Egy tündért, mondtam már. Gertrudist, a meránit.
A színen a herélt és Laszkarisz Mária. A királyné pár hónappal idősebb férjénél, de sokkal fiatalabbnak látszik; neki se volt egyszerű gyerekkora, de nincsenek olyan emlékei a múltból, mint a férjének. Evsztratiszt szívből, gyerekesen szereti, szereti a királyt is, akit pedig nem könnyű szeretni. Szentek családjába ment férjhez, szentet fog szülni; Laszkarisz Mária nem szent, ha vallásos is. Ha lehetne, nagy nikeai ceremóniatermeket varázsolna a pusztákra, de megtanult alkalmazkodni, bár néha lázad. Most éppen eléggé feldúlta a hír, amit Evsztratisz hozott, nem is akarja elhinni.
Nem gondolhatta komolyan!
Komolyan gondolta, szentséges úrnő.
Talán csak felizgatta valami. Pál atya elvesztése nagy csapás.
135Teuton atyának viszont németül gyónhat. Ez pozitívum. Nem, szentfelség. A király váratlanul úgy döntött, hogy megvonja tőlem a bizalmát. Kegyvesztett lettem.
Esztelenség! Majd én elintézem.
Bács, mint az utódom, tragikus választás. Kepe primitív, a származása se tökéletes, de Kepének van jelleme, Bács meg korrupt és nem is hajlékony. Hogy oldja meg az első feladatát, fogalmam sincs. Mondhatnám, hogy az ő baja, de a tietek is, szentséges úrnő. Elmarad a kun díszvacsora.
A király másképpen rendelkezett?
Kötöny úr nem fogadta el a meghívást.
Evsztratisz, ilyen nincs!
Mégis megtörtént.
Ki kellene kergetni a palotából!
Nem lehet.
Ha apám egyáltalán fogadott egy barbárt, annak arccal a padlón kellett feküdnie, amikor a császár megjelent.
Ez nem Nikea!
Észrevettem.
Kötöny úr magánkihallgatást kért őszentfelségétől, és azt üzente neki, nem kíván az udvarral együtt vacsorázni.
És a király?
Fogadja.
Arra tanítottál gyerekkoromban, felejtsem el ezt a szót: megalkuvás.
136Nem ti alkusztok meg, szentséges úrnő. A szituáció.
Na de hát mégis lehetetlen, hogy úgy támaszkodjunk erre a barbárra, mint egy botra! Frigyes herceg azt írta, rövidesen elhagyja Bécset.
Egymaga. Kötöny viszont már itt van a hadával.
Nem akarom többé látni a feleségét. Ha kihallgatásra jelentkezik, ne engedjétek be!
Nem fog jelentkezni. Alighanem te fogod meglátogatni őt, szentséges úrnő.
Megbolondultál?
Te voltál az egyetlen a császári gyermekek között, aki azonnal megértetted, hogy a világ teremtője megvonta tőled a magántermészetű indulatok jogát, amikor a nép fölé emelt. Azt teszed, amit a politika kíván. Súlyos a helyzet.
Annyira talán mégse, hogy én keressem annak a pusztai bálványnak a kegyét.
Szentséges úrnő, nekem az az érzésem, Kötöny úr csalódott az udvarban. Ha meg nem győzitek arról, hogy téved, könnyen magatok maradhattok néhány meleg hangú fejedelmi levéllel és az imákkal, amelyeket Rómában mondanak el Magyarországért.
No de hát ez mégis felháborító!
Az. Ha az urak megtudják, hogy a kun király nem óhajt együtt lenni velük, kiszámíthatatlan lesz a következménye.
137Nem érdekel az urak reakciója. Épp elég elviselnem, hogy egy kun haramia arcul ütheti a magyar királyt.
Az urak reakciója éppoly fontos, mint a kun királyé, szentséges úrnő. Őszentfelsége aligha űzi el a tatárt a határból kezében István szent király kardjával, amit fogni se tud rendesen.
Vigyázz a szádra, még ha te neveltél is!
Evsztratisz letérdel.
Érdekes, eddig a pillanatig nem vettem komolyan, hogy itt baj is lehet egyszer, csak most. Életedben először voltál tiszteletlen.
Szentfelség, ha a király eltilt a közeledből, ami e percben felettébb valószínű, sose szabad elfelejtened, hogy Béla király nagy uralkodó, de nem katona. Leszámolt az ellenségeivel, rentábilissá tett egy majdnem reménytelen államháztartást, elég ez egy élet eredményének. Isten nem ad mindent.
Minden csatában győzött. Hogy beszélhetsz így?
Szentséges úrnő, a csata nem háború. A háborúnak más a koncepciója.
És az nem is igaz, hogy nem vív jól. Elég jól vív. Csak lovagolni nem tud szegény.
Tudom. Hildegard is tudja, azért adatom alá mindig. Elmehetne cirkuszi lónak. Béla belép, mély meghajlással fogadja. Szentfelség!
Kötöny királyt hat órakor fogadom. Széket kérek a trónterembe.
138Intézkedem, szentfelség.
Menj, Evsztratisz! Később majd tárgyalunk.
Evsztratisz kimegy. A király fáradtan a falnak támaszkodik
Kötöny bosszantott fel? Engem is felbosszantott, úgy érzem magam, mintha végigöntöttek volna valami mocskos lével.
Kötöny is úgy érzi.
Sok oka van rá, mondhatom. Köszönje meg, hogy befogadtad!
Nem érted te ezt.
Hogy érteném? Nikeában nem tanítottak politikát. Csak Meránban meg Budán.
Szegény szívem! Apám számtalan bűne között talán az volt a legnagyobb, hogy a hóna alá vett és magával hozott ide a Szentföldről, mint egy szuvenírt.
Most kacér. Rosszul tette, uram?
Nagyon fáradt, de belemegy a játékba. Persze. Elhozott egy császárkisasszonyt, aki arcra boruló udvartartásról álmodott és titkos szerkezetekhez volt szokva, amelyek megbőgetik a trónőrző oroszlánokat.
Hogy jutott ezen a napon az eszedbe Bizánc?
Mert igazán erről álmodtál, amikor megtudtad, hogy magyar királyné leszel. Családi örökséged ez az álom, a csontotokba szívódott az igény, hogy gyöngyös diadémban lépkedjetek és aranypor legyen a cipőtök talpa alatt.
139Bizánc elpusztult, ami megmaradt belőle, az Nikea, amelyet nyilván nem látok többé. Hogy az emlékét megőriztem, azt nem veheted rossz néven. Neked is megvannak a magad emlékei.
Hogyne. Ha az álmomban visszatérnek, felköltesz, mert ilyenkor üvöltök. Nagyon boldog vagyok, hogy tudok ordítani, mert amikor végignéztem, hogy ölik meg az anyámat, egy időre elment a hangom. Azt hitték, néma maradok.
Beszélsz-beszélsz-beszélsz! Mi az, amit olyan nehéz megmondani? Mit kell a Kötöny pimaszságán túl is elviselnem?
Mária, döntenünk kell, nem először életünkben! Mikor apám elválasztott tőlem, mert nem tudott már a te kis figuráddal lépni a szentföldi sakktábláján, akkor is együtt határoztuk el, mi legyen. Még csak nem is sírtál, azért külön hálás voltam neked. Mentél, pakoltattál.
Ellenállhatatlan érveid voltak. Azt mondtad, menjek el az udvarból, mert itt egyszer már megöltek egy királynét. Menjek el talán?
Evsztratisz menjen el a közeledből!
Nem! Úgy hozzám tartozik, mint a kisujjam. A fülem.
Pedig el kell mennie, legalábbis egy időre. Az urak ötmillió dolgot követelnek tőlem, amit nem fogok teljesíteni, az ötmillió közül ez az egyetlen, amit átnyújthatok nekik, mint egy szál virágot: az Evsztratisz pozícióját. Ebben a pillanatban őket kettőjüket 140gyűlölik a legjobban, Kötönyt és őt. Kötönyt nem nélkülözhetem. Evsztratiszt igen.
Mióta befolyásol az urak hangulata?
Mióta elolvastam Batu levelét a szőnyegen. Utasítottam a tárnokmestert, ajándékozza meg fejedelmien. Küldd haza Nikeába, rendelek mellé kíséretet, biztonságban hazaér, ne félj! De el kell mennie, mert sérti az urak önérzetét a jelenléte, sérti a népét is. Eddig is sértette, de befogtam a fülemet. Most már nem lehet. Herélt nem rendelkezhetik a palotában, és nem lehet bejáratos a királynéhoz.
Az ingerli az ország báróit, hogy herélt? Bizáncban minden jelentős funkcióra kijelölt hivatalnokot kasztráltak, hogy ne futkossanak nők után, ne áruljanak el ringyóknak hadititkot és csak a szolgálatra koncentráljanak. Bár a kormányod állna heréltekből! Csakhogy ebben az országban a papjaid zöme is olyan, mint a bakok.
Ha a mongol betörne, nemcsak hadműveleten múlik a sorsunk. Káderpolitikán.
És ha rádobod nyomatékul a politikád mérlegére az Evsztratisz állását, bizonyos vagy benne, hogy felénk billen?
Nem. De ha nem dobom rá, bizonyos, hogy ellenünk.
Ne kívánj tőlem emberfelettit! Én nem vagyok szent, mint a húgod. Evsztratisz nemcsak a nevelőm. A múltam is.
Annyit kívánok tőled, mint önmagamtól.
És azt hiszed, lehet? Hogy tudom nélkülözni? Téged mikor látlak? Ha minden jól megy, éjszaka. 141A gyerekek még kicsik. Kell a palotában valaki, akivel úgy beszélhetek, mint teveled. Evsztratisz a családom.
Nem örömből hagylak mindig egyedül.
Tudom. Nem érsz rá. Mikor is érnél? Szervezel, átszervezel, újjászervezel. A palotád nem is palota. Irodaház.
Rendet kell csinálni.
Igen. Én is csinálnék, de minek? Itt nincs udvari élet, mert spórolunk, nekem még kötelességeim sincsenek. Nem, még tréfának is rossz az az élet, amelyben már Evsztratisz sincsen. Tudhatnád, innen senki se ment el, akit magammal hoztam Nikeából.
Elnyúlik a heverőn, a szemét is lehunyja, holtfáradt; Mária odahúzódik mellé. Afrodiszia már elment, Mária.
Afrodiszia Istenhez ment azon a csónakon, ami felborult szegénnyel. Sose tanult meg úszni.
Afrodisziát megölték. Mindenki tudta, csak te nem. Megtiltottam, hogy elmondják.
De hát kinek véthet egy dajka?
Afrodiszia nem dajka volt, hanem te meg én meg az udvar: a kormány, az új rend, minden királyi rendelet. Afrodiszia Kötöny is volt meg a kunok.
Megölni egy nyomorult vénasszonyt!
A gyerekek görögül fogadták a köszönéseket.
És? Téged Sólom mester tanított meg magyarul meg a Türje fiú, aki most a főlovászmestered, voltál már vagy tízéves is. Mondta a nádor, milyennek látott, amikor megismert. Anyád valami játékra tanított 142benneteket, ott táncoltatok mind a várkertben, Kálmán, Erzsébet meg te. Te kis trubadúrnak voltál öltözve, a hajadban rózsakoszorú, és falsul azt énekelted: „Ich steh, ich steh im Rosengarten.” A bánok azt hitték, elájulnak.
Káromkodnom kellett volna, vagy ocsmány jeleket mutatnom a kis karommal, akkor elégedettek lettek volna a bánok. Csend. Mária, nem terhelhetem tovább a helyzetet Evsztratisszal, és nem kockáztathatom tovább az életét sem. A szőnyeg jó ürügy, logikus lesz a távozása.
Nem tudtam, hogy ennyire gyűlölnek.
Nem gyűlölnek. Afrodisziát se gyűlölték. Csakhogy itt most mindenki képlet. Mindenki Kötöny.
Azt ígértem neki, elintézem.
Evsztratisz abban a percben tudta már, hogy mennie kell innen, mikor azt mondtam neki: féreg.
Attól félek, nem bírom elküldeni.
Tőle tanultál királynénak lenni. Ha visszatartod és megölik, te leszel a felelős a haláláért.
Mária könnyezik.
Beküldöm hozzád, búcsúzzatok! Ne sírj! Csak zavarba hozod vele.
Béla kimegy. Evsztratisz visszatér. Már úthoz van öltözve, köpenyben, a vállán pénzes iszák, amit a tárnokmestertől kapott.
143Evsztratisz, el kell menned innen.
Már utasítottam a szolgákat, hogy csomagoljanak, szentfelség.
A király testőrökkel kísértet hazáig. Jó lesz?
Nem érdemlem, szentfelség.
A tárnokmester…
Már megkaptam, szentséges úrnő. Itt van. Sok ez. Túl sok.
Evsztratisz, nem tanítottál meg rá, ilyenkor mit kell mondanom.
Semmit, szentfelség. Ilyenkor hallgatni kell.
Felé nyújtja a kezét, hogy az ujjaival is érzékelhesse még egyszer nevelője testi közelségét. Evsztratisz…
Nem szabad megérintened, szentfelség.
Csecsemő voltam, mikor meghalt az anyám. Te neveltél fel. Lehet, hogy nem látjuk egymást többé. Meg akarlak csókolni.
Hátrál, tárgyilagosan, mereven. Szentséges úrnő, ezen a vad földön elvesztetted a mértéktartásodat. Nem erre neveltelek.
A két trónus közelében egyetlen szék áll, amelyet Béla Kötönynek hozatott be. Kötöny e pillanatban lépett be, a nádor éppen most veszi át a fegyverét. Kötöny nem várt társaságot, az ország bárói láthatólag zavarják.
144Őfelsége már elindult, Kötöny úr. Szíves elnézésedet kérem, átvenném a fegyvereidet – tudod, Béla királynál mi a szabály.
Ti is jelen lesztek a magánkihallgatáson?
Őfelsége így rendelkezett.
Jól van, nádorispán úr. Jobb szerettem volna másképpen, de így is jól van. Amit mondani fogok, szívesen elismételtem volna az egész udvar előtt, de úgy éreztem, tekintettel kell lennem a házigazdámra, a magyar királyra.
Felség, remélem, nincs panaszod?
Nincs, főlovászmester úr. Vádjaim vannak és döntéseim. Az kettő.
Most siet be Béla. Udvarias, nyájas, fegyelmezett, nem mutatja, hogy sérti, hogy valaki nemet mondott a meghívására. Politikus, hát a helyzetnek megfelelően viselkedik.
Kötöny király, örülök, hogy alkalmunk lesz egy kis fesztelen beszélgetésre. Kellemesebb lett volna, ha fehér asztalnál történik, de a vendég kívánságát figyelembe kell vennünk mindenképpen. Nyilván nem lesz ellenedre, hogy a főlovászmester és a nádor is hallja, amit közölni óhajtasz. A főlovászmester egyébként mától fogva a hírszerzés és az elhárítás vezetője.
Béla úr, nem szeretném sokáig igénybe venni az idődet. Ami miatt felkerestelek: közlés. Köszönjük eddigi szívességedet, holnapra virradóra elhagyjuk az országodat.
145Ugyan már, Kötöny!
Ne nevess, uram, nincs okod rá! Mindenért, ami történt, elsősorban magamat hibáztatom, mert mielőtt helyet kértem volna nálad, tájékozódnom kellett volna a magyar helyzetről. Sajnos a tatár nem hagyott rá időt.
Magyarországon nem helyzet van, felség. Biztonság.
Én másképpen érzékeltem: megyek.
Kötöny úr, így nem szoktak a magyar király előtt beszélni.
Tapasztaltam, főlovászmester úr, csakhogy nekem nincs időm se meráni, se nikeai protokollra. Király úr, nem akarlak sérteni, nem rajtad múlt, hogy nem azt adtad, amit reméltem; váljunk el békességben! A Balkán nagy. Valahol csak találok egy pusztát, ahol kifeszíthetem a sátraimat, ahol a lovaim legelhetnek.
Nem értelek, Kötöny. Voltak súrlódások, kocódások…
A súrlódás és kocódás olyan természetes az életben, amint hogy jó napot kívánunk egymásnak. Nem súrlódás ez, nem kocódás, a te néped gyűlöli az én népemet, így nem tudunk fegyvertársak lenni. Kérlek, utasítsd a határőröket, nyissák meg előttünk a déli gyepűt, ha odaérünk!
Kötöny, Kötöny! Megsértődtél, mert egy-két megyében rendre utasítottak pár fékezhetetlen forrófejűt a fiataljaid közül? Rendeletem ellenére történt, mindig elégtételt is kaptatok. Nem vártam tőled 146szemrehányást, mikor a magyarjaim naponta átélik: tiétek az elsőség mindenben. A megyésispánok tudják, hogy kímélni kell a kunok érzékenységét. Nem vettétek észre, hogy kivételeztünk veletek?
Nekünk nem kivételes bánásmód kellett volna. Valami más.
Felség, mikor megérkeztél, nem voltál ilyen öntudatos. Akkor egy földönfutó nép nevében kértél menedéket, s megkaptad. Itt béke várt és új haza.
Nádor úr, haza csak egy van, és az nem Magyarország. Mikor arra kértem a királyt, fogadja be a népemet, nem kértem ingyen. Cserében felajánlottam neki azt a dühöt és harci kedvet, amit az életben maradottak testében idáig mentettem a tatárok feldúlta földről. Azt hittem, olyan országba jövök, ahol nem leszek egészen idegen. Magyarok vagytok, valaha ugyanúgy menekültetek el Etelközből, ahogy most bennünket elűzött a tatár. De tévedtem.
Kötöny, mi az a más, amit kívántál volna tőlem?
Béla úr, szinte restellem kimondani. Hogyha már nem tudtok szeretni, legalább értsetek meg minket!
Megérteni! Felség, a néped nem tudja, mi a magántulajdon, a legázolatlan vetés, a feltöretlen hajlék, a hajadonok érintetlensége. Béla király védelmet és fegyverbarátságot kínált nektek, a nép érzelmeit nektek kellett volna formálnotok.
S hogyan, uram? Mennyi időt engedtetek rá? Mi három éve érkeztünk, ti három évszázada kerültetek Európának erre a részére, azóta gyalulnak ben147neteket német lovagok és bizánci heréltek. Bizonnyal türelmesebb tanítómesterek voltak, mint ti.
Szabadna tudnunk, ha annyira vágyódol a gyöngédségre, miért nem veszed észre a gesztusokat?
Gesztusok? A díszvacsorák, amelyeken a kun vendégeket alkalmazzátok udvari bolondnak? Csend. A magyar királyság olyan szorgalmasan iparkodik nyugatinak látszani, hogy az már zavarba ejtő. Minek? Kinek? A nyugat bevégződik a Lajtánál.
Felség, ha Kötöny úr távozni óhajt, menjen. A megyék csak megkönnyebbülnek.
Magyarország maga is megvédi határait.
Látod, uram, a bárók most kimondták. Búcsúzzunk el!
Kötöny, nem így egyeztünk. Ha hiba esett, mindkettőnk hibája volt, s akkor beszélnünk kell róla. Ne érzékenykedj, látod, én is visszanyelem a kemény szavakat, amelyeket egyébként válaszként hallanál, mert a tatár valóban fenyeget, s úgy döntöttünk, együtt harcolunk ellene.
Én nem tudok olyan fegyvertárssal harcolni, amely nem bízik bennem.
Ki nem bízik benned, Kötöny?
Te sem, uram. A nádorispán úgy fogja a kardomat, mint a szentelt barkát. Kínos csend. És nem bízik a néped sem. Hallom a híreket.
Pletykákra ügyelsz, mint a vénasszonyok?
148Ne becsüld le a pletykát, felség. Szavakkal is öltek már. Mikor megkötöttük a szövetséget, még nem ismertem eléggé Magyarországot. Most, hogy tudom már, mi van nálatok, szinte a holnapot is későnek érzem az indulásra.
Felség, nem kell őfelségét tartóztatni.
Nagyon figyel. Mi nem tetszik nálunk, Kötöny?
Rend van, uram. Abszolút, tökéletes rend.
Különös logika. Európában örül a szövetséges, ha a szövetségese országában rend van.
Lehet, uram, nem ismerem Európa szokásait. Én csak azt látom, Béla király rendet csinált, vaskézzel és irgalmatlanul, és a magam tapasztalata arra emlékszik, hogy minden rendnek nagy ára van. Bélához. Rád az apád hagyott egy tönkrement országot, az anarchia szélén. Te vasseprűvel kiseperted, most tiszta. Uram, szerintem téged mindenki utál.
Felség!
Hagyd, hadd mondja. Van benne valami kedves és egyszerű. Amellett lehet, hogy igaza van, vagy majdnem igaza. Eggyel nem számolsz, Kötöny. Lehet, hogy a rendnek, amelyet csináltam, áldozatai vannak és ellenségei, de a tatár a magyar haza ellen készülődik, nem Béla király ellen.
Ha tévednél és a néped azonosítaná a kettőt, eszedbe jussak. Az én elhárításom azt jelentette, az ország azt hiszi, a mongol veszedelem híre szimpla egyházi trükk, a papok nem akarnak elmenni a lateráni zsinatra, mert unják a költséges és hosszú utat. 149Momentán jobban izgat mindenkit, hogy intézkedel a sóvámról és maradhat-e vezető állásban zsidó.
Te kémekkel figyelteted az országot?
Király vagyok. Vigyáznom kell a népemre.
Felség, azonnal intézkedem a határőrségnél. Kötöny úr, nem lesz akadály a távozáskor.
De engem érdekel, amit őfelsége mondott. Főlovászmester, miért nem tudok én az ilyen buta hírekről?
Miért kellene neked minden ostobaságot elmondani, uram? Amellett az elhárítást idáig Gerecse végezte, és tudod, hogy Gerecse már nincs.
Csak nem azt akarod mondani, hogy Gerecsének nem voltak munkatársai? Hogy Gerecse volt az egész magyar elhárítás?
Felség, az effajta munkát nemigen vállalják. Ha felkérünk valakit, ugyanaz a válasz, mint az adószedésnél: nem magyarnak való.
Azt mondod, hogy nincsenek képzett kémeink?
Vannak, uram. Gyéren.
Honnan kaptunk hírt a tatárok létszámáról?
Azt is Gerecse révén. Uram, nem érdemes felizgatnod magad! Szervezetlen, barbár, kisszámú horda, aminek a híre nagyobb, mint a tényleges ereje. Csak pusztai népeket tudnak legyőzni, igazi országgal nem volt még dolguk. Ne nyugtalanítsd magad feleslegesen!
Urak, évtizedekig jártátok Halicsot, Lodomériát, sose mentetek el Kijevig? Nem hallottatok Szuzdálról? Azt hiszitek, az orosz fejedelemségek pusztai népek? Azt hiszitek, akár az én pusztai népem 150is elfújható, mint a falevél? Most döbben meg, most ért meg valamit, amiről eddig nem esett szó, mert fel se tételezte, hogy szükség volna rá. Hát nem beszélt itt nektek senki a tatárról? Mit tudtok ti egyáltalán?
Azt mindenesetre, Kötöny úr, hogy akármilyen, okosabb, ha őfelsége búcsút vesz tőled. Minden szavatok csupa vád, keressetek olyan országot magatoknak, ami jobban megfelel a kun ízlésnek!
Béla úr, megyek. Védjen a te Istened, szükséged lesz az oltalmára!
Várj! Te láttad a mongolt, harcoltál vele. Azt ígérted, megosztod velünk a tapasztalataidat. Kötöny, kérlek, ne sértődj meg, vagy ha mégis, hát egy alkalmasabb pillanatban! Mondtál valamit, amit nem tudok elfelejteni. Csend. Nádorispán úr, hányszor konzultáltál Kötöny királlyal? Te leszel az Oroszkapu védője.
Egyszer sem, uram. Én nem szoktam munkaközösségben dolgozni.
Főlovászmester, kérem Gerecse kimutatását a mongol haderőről!
Nincs, uram. Gerecse nem tudott írni. Meg aztán ahány kém volt, annyiféle számmal jött haza. Kiértékeltük és rájöttünk, hogy nem érdemes komolyan venni a jelentéseket. A népek, amelyek eddig találkoztak a tatárral, nyilván presztízsből felfújták a jelentőségét.
A létszámot kértem!
Uram, nem értem, mi ragadt rád, miféle izgalom. Vannak pár ezren. Rondák. Nomád lovasok, tincs van a koponyájukon.
151Hányan vannak? Felelj!
Valami húszezren.
Csöndesen. Száz.
Ugyan már, felség! Hadifoglyok masíroznak előttük, azt mondta Gerecse. Még fegyverük sincs, csak valami kés vagy fejsze.
Százezren vannak, bőrsisakban, bőrpáncélban, karddal, lándzsával, kampóval, a közembereknél balta és kötél, a vállukon három teli puzdra.
Jaj, de megijedtem! Ha a királyi hadsereg feláll, nálunk még a lovakat is páncél borítja.
Százezren vannak, azt mondod, Kötöny?
Százezren, igénytelen, koplalásra edzett lovakon. Aki még nem ölt, nem is házasodhatik.
Hát az ölés éppen minálunk sem ismeretlen fogalom.
Uram, a mongolt nem láttad még ölni. A mongol nem haragszik, nem kurjant, nem beszél. A mongol némán öl, szenvedély nélkül, tárgyilagosan.
És elpusztítja Béla király lovagi seregét. Ugyan már, felség!
Kérdeztetek, feleltem. Ti átvettétek Európa harcmodorát, réges-régen nincs keleti rutinotok többé. Lovagokkal harcoltatok, vagy az éhségtől meg a kínzástól félőrült eretnekeket gyilkoltatok halomra Boszniában. Csakhogy a mongolok nem lovagok, nem is körbezárt bogumilok. Azok katonák. Azok megölnek mindenkit, akit lelnek. Asszonyt, vént, katonát, csecsemőt.
Mért ölnének meg, ember? A hadifogoly érték. Ki lehet váltani.
152A mongolt nem érdekli a pénz, csak az elv. A mongol ideológiából öl.
Hisztéria.
Na, jöjjön ide az a néma mongol, hadd legyen már egy jó napom! Szívesen megtanítom rá, hogy harcolnak erre mifelénk.
Elgondolkozik. Százezer tatár…
Húszezer. Tizenöt. A többi szemét.
Százezer. Mint a farkasok.
Százezer mongol, amely más filozófia szerint ítéli meg a halált. Csend, gondolkodik. Nádor, hogy juthattak ezek egyáltalán ilyen messzire?
Ezen már én is tűnődtem, uram.
Az embereket, a lovakat élelmezni kell. Mit jelentett Gerecse?
Gerecse röhögött, felség, bocsánat a szóért, és felpofozta a hírszerzőt, olyan marhaságokat hazudott neki. Hogy a nők keblét átlyukasztják ezek és úgy hurcolják őket a lyukakon átfűzött szíjon, aztán meg levágják előbb a mellüket, aztán a fejüket. A katona mást csinál a nőkkel, uram. A mellükkel is, a fejükkel is.
Nyilván az oroszok találták ki, akik nem tanúsítottak valami nagy ellenállást.
Az oroszok? Van nektek arról fogalmatok, hogy tudnak harcolni az oroszok és hogy gyűlölik a mongolt? Uram, hadd menjek, nincs értelme, hogy beszélgessünk!
Most fog gyanút, hogy a környezete nem tájékoztatta kellőképpen. Mit mondott még a hírszerző, nádor, ami miatt az elhárítás vezetője megpofozta?
153Felség, ne kezdd megint! Olyasmit, amivel nem állhattunk eléd. Lehetetlen dolgokat.
Most már haragszik. Feleljenek az ország bárói!
Jól van, uram, ha éppen szórakozni kívánsz. A hírszerzőt nyilván a tatárok preparálták. Azt mondta, a hadtáp ellátta a hadosztályokat étellel és váltott lovakkal.
A hadtáp? Karakorumból? Ez valóban esztelenség!
A mongol postaállomásoknak Karakorumtól a Kárpátokig tart a láncolata. Negyven kilométerenként várja a kánok seregét az élelem, az abrak, a szárított vér juhbélben, s az akciós programnak megfelelően hadigépek, ostromgépek, nyílpótlás, orvos, fegyverkovács.
Ezek szerint az urak tudtak róla?
Felség, hát feltételezed, hogy igaz? Postaállomások! Mese ez, uram! Keleti mese.
Azt se tudom, Batu hol fogott magának egy facér papot, aki megírta ezt a pimasz levelet a szőnyegszövőnek.
Karakorumban iskolák vannak, főiskolák, Dzsingisz tanait a Góbi pásztorainak is tudniuk kell. A róla szóló himnuszokat is.
Ezeregyéjszaka!
Király úr, sose kérj véleményt ázsiairól egy besenyő hercegtől! A nádorispán úr nem a mongollal csatázik ilyenkor, hanem a saját eredetével.
Felség!
Megtiltom a választ! Ez nem a szópárbajok ideje. Mérlegeli, amit hallott, aztán a főlovászmesterhez 154fordul. Ezeket a karakorumi adatokat jelentette a hírszerző Gerecsének?
Mondott valami ilyesmit, felség.
Hol a hírszerző?
Nem tudjuk, uram.
Másképpen fogalmazom. Melyikőtök ölte meg?
Azt hiszem, uram, Gerecse. Ilyen hülyeségekkel, hogy hadtáp meg kifúrt mellű nők, nem lehet hergelni egy nemzetet.
Kérem az ország báróit, távozzanak!
Uram, tiltja a palotarend. Az Evsztratisz protokollja.
Evsztratiszt elcsaptam és azt mondtam, a nádor úr és a főlovászmester úr várakozzék a kisteremben.
Az urak nem mozdulnak, csak Kötöny emelkedik fel búcsúra.
Isten áldjon, felség!
Ingerült. A magyar urakat kérem távozásra, nem a kun királyt.
Uram, nem maradhatsz kettesben senkivel!
Hogy az urak vakok, arról már meggyőződtem. Nem szeretnék arról is meggyőződni, hogy süketek is. Tessék visszaadni őfelsége fegyverét!
155A főlovászmester vad dühvel átnyújtja Kötöny fegyverét, a nádor merevvé fagy sértődött haragjában. Kimennek, a két király kettesben marad. Béla egy mozdulattal visszaülteti Kötönyt a székére. Nézik egymást.
Kötöny, most valami olyan történt, ami először esik meg velem, amióta az anyámat megölték. Egymagam vagyok, fegyvertelenül, egy fegyveressel.
Késő, uram, már késő.
Ha te is akarod, nem.
Hajnalban elmegyek. Megmondtam már.
Nem. E perctől fogva valóban királyi feladat vár rád. A keleti gyepűhöz a nádort rendeltem és az öcsémet, de az öcsém maradjon csak Szlavóniában és figyelje Velencét. Helyette te leszel a vezérkar főnöke.
Uram, nem tudod, mit csinálsz!
Tudom. Rábízom a haditervet valakire, aki érti a dolgát.
Meggyűlölnek, uram.
Magad mondtad, úgyse vagyok népszerű. Viszont nekem nem lehet nemet mondani. Ezt már mindenki megtanulta.
A nádor és a főlovászmester a legjobb híveid. Elveszítheted őket, ha engem megnyersz.
Ha nem nyerlek meg, Kötöny, attól félek, elveszítem az országomat, és ez fontosabb.
Uram, mit fog szólni a nép?
Nem kérdeztem soha.
Nagy baj, király úr. Nép nélkül nem nyerhetsz meg háborút.
156Ha elmégy, felszív a Balkán. Lehet, hogy életben maradsz, de nem álltál bosszút azokon, akik elkergettek az ősök sírjai mellől. Én nem kínálhatok neked vagy a népednek életet, csak a bosszút, amelynek megállására megkapod a lehetőséget. Nem lesz okod panaszra többé. Én garantálom, én, a király!
Nagy csend, aztán Kötöny dönt. Csak egy gesztussal érzékelteti, hogy maradni fog.
Akkor Isten hozott Magyarországon másodszor is! Ráver a gongra, az urak visszatérnek. Bejelentésére kővé dermed a főlovászmester és a nádorispán. Őfelsége engedett a kérésünknek, és ezzel nagy örömet szerzett mindannyiunknak, mert velünk marad. Köszöntsék az urak a nádor mellé rendelt vezérkari főnököt!
A bárók leplezhetetlen, csalódott ellenszenvvel, egyszerre fejet hajtanak.
157A trónterem előtti kisteremben Kepe hanyagul vár valami utasításra. Most ő tölti be Bács eddigi tisztét, aki valóban ceremóniamester lett, és szédült önmagától, új rangjától. Bács siet be – Ugrin érsek érkezését már jelezték neki, utasítást akar adni Kepének.
Mért tartózkodik kitűnőséged a kisteremben? Már befejeződött a takarítás.
Azt hiszi, viccel. Mert itt melegebb.
Ha őszentfelsége nincs jelen, senki se tartózkodhatik a trónterem közelében.
Gyönyörködik a vélt produkcióban. De jól adod! Tudod mit? Mondjuk azt a többieknek, hogy ki is heréltek, akkor mind beenged a feleségéhez.
Ezt a felelőtlen locsogást régi ismeretségünkre való tekintettel nem hallottam.
Hinnye, hogy nincs közönségünk! Hiszen jobb vagy, mint az udvari bolond! Mást nem tudsz utánozni? Mondjuk Kötönyt. „Ezek a lovak parádéra valók, nádorispán úr, nem katonalónak. Túl vannak táplálva.”
Ha kitűnőséged nem ismeri fel a helyzetét, elcsapatom.
158Most figyel fel. Megvesztél?
Próbáljon megfelelni a bizalomnak, ami a helyemre állította. Csend. Ha őeminenciája végzett az étkezéssel, értesítsen, én óhajtom fogadni. És a továbbiakban mellőzze a bizalmaskodást.
Értettem, főceremóniamester úr!
Bács bemegy a trónterembe, Kepe elképedve néz utána. Azon a járáson, amelyen az első színben a szobrászt hozták fel, most Pilve jelenik meg, Kepe utódja.
Te, Kepe! Bikafej pálcát parancsolt a terepszobába.
Vigyél neki!
Honnan? Nincsen itt bozót.
A tanító atyának van pálcája.
Ugrin mindjárt itt lesz. Pál atyát kereste, de szerencsére hozták a kappant. Nem adtál utasítást, mit kell csinálni, ha valaki Pál atyát keresi. Mégse mondhatom a kalocsai érseknek, hogy elvitte a cica!
Bács majd megoldja. Bács remek. Bács nagyszerű. Fuss a pálcáért! Pilve már fordul is, utánaszól. Pilve, te!
Pilve visszanéz.
Vigyázz a szádra, ha Báccsal beszélsz! Ne nevezd előtte Kötönyt Bikafejnek.
Miért?
Szóltam. Na, menj! Vidd a kegyelmes kun király őfelségének a vesszőt, ha ezt parancsolta!
159Viszek én kötelet is, hátha felakasztja magát. Hallaná, mit beszélnek róla az országban!
Kedvetlenül, mert szereti Kötönyt. Hülyeség!
Ugrin belép.
Itt az érsek úr! Elfut a pálcáért.
Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!
Mindörökké. Hol lelem Béla urat?
Azonnal, érsek úr! Beszól a trónterembe, ahol Bács várja őket. Megjött, akit vártunk, uram!
Kilibeg, első nagy vendége: az érsek. Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Mindörökké. De ha folyton csak dicséritek itt, ahelyett, hogy történnék már valami, akkor túlzottak a hírek, amelyek Kalocsára jutottak. Most veszi észre, hogy nem Evsztratisszal tárgyal. Hol a félember?
Őszentfelsége úgy méltóztatott határozni, hogy távozzék az udvarból.
Jól megnézi. Te ki vagy, fiam?
Vérig sértve, mert azt remélte, eddigi látogatásai alkalmával megjegyezte arcát az érsek. Azt reméltem, eminenciád ismer. Bács vagyok, az udvari hivatalok ellenőre és a ceremóniamester.
Szelíden. Magyar ember vagy, fiam, ugye?
Büszkén. A foglalók közül!
Akkor nyilván mindened megvan a helyin, és felesleges, hogy úgy viselkedj, mint egy görög eunuch. Béla úr nyilván nem ok nélkül csapta el Evsztratiszt, aki volt, én ki nem állhattam, de annak, ami 160volt, legalább eredeti volt. Te, fiam, epigon vagy, ami undorító. Ha még egyszer meghallom, hogy magyar ember létedre szentnek nevezed Béla királyt, kerestetek a helyedre valakit, aki még tud magyarul.
Bács megsemmisül, csend.
Hová kell nekem mennem?
Kötöny király őfelsége terepszobát létesített, ott oktatja az ország báróit hadműveletre.
Milyen figyelmes! Csend. Hol van Pál atya?
Már nincs az udvarnál, érsek úr. Isten békéjét keresi egy kolostorban.
Ahá! Merre találom Gerecsét?
Kezd kínos lenni az ügy. Eltávozott.
Mikor a király mindenkit Budára rendelt?
Őt nem rendelték, érsek úr. Inkább, hogy úgy mondjam, megkérték, hogy menjen el.
Látom, mozgalmas az élet. Ki lett Béla úr gyóntatója?
Teuton János atya.
Őt is oktatják?
Ugyan! Egy olyan egyháztisztelő király udvarában, aki kilenc jelentős szentnek…
Fiam, te olyan tájékozott vagy és olyan nagyképű, hogy azt hiszem, kénytelen leszek megkérni, szerezz nekem egy csóré katonát, aki elkísérjen. Megszaglássza. Te kened is magad valami illatszerrel! Rút indulat, elismerem, fiam, de annyira utállak, hogy nem tudlak elviselni. Eriggy a fenébe!
161Kepe megdicsőülten hallgatta a párbeszédet, Bácsnak külön kínos, hogy az ügynek tanúja volt.
Kepéhez. Vezesse kitűnőséged őeminenciáját a terepszobába! Érsek úr, vigasztalhatatlan vagyok! Vigasztalhatatlan!
Dolgozz, fiam, csinálj valami hasznosat, mindjárt megvigasztalódol! Míg csak a pofádat kened börzsönnyel, tart a depresszió.
Kötöny, a nádor, a főlovászmester, a vajda, a tárnokmester és az országbíró állják körül az asztalt, amely szabályos terepasztal, homokból primitíven, de felismerhetően felgyúrt Kárpát-vonulattal, hágójelzésekkel. Ennek a terepasztalnak a záró jelenetben szerepe lesz, durván, de pontosan ábrázolt Magyarországot kell hogy mutasson. A szokott veszekedés folyik, Kötöny ingerült lesz.
Urak, ha folyton a kunok morálját analizáljátok, nem tudjuk nemhogy közös ütközetre, de közös hadgyakorlatra se vezényelni a csapatokat!
Fékezd meg a népedet, akkor béke lesz!
Mondom! Ha összejövünk, nincs más, csak panasz. Pedig döntenünk kellene végre. A nádor úr elgondolása nem jó – elnézést az egyenes beszédért.
162Majd’ szétrobban. Ne zavartassa magát a kun király! Csak mint otthon. Mindig örültünk az építő bírálatnak. Kötöny úr nyilván taktikai és stratégiai zsenialitása miatt kénytelen nálunk állomásozni a seregével.
Nádor úr, nem volt a kun pusztákon olyan neveletlen bojtár, aki meg merte volna sérteni a vendéget!
Ez, sajnos, primitív ország, uram, ez csak a magyar nagybirodalom.
Abban különbözik a kun pusztától, hogy itt a vendégnek szabad sértegetnie.
Urak, mért sértés az, ha a rosszra azt mondom, hogy rossz? Én ismerem a mongolt, én harcoltam vele. Ti nem.
Békíteni próbál. Tartsunk rendet! A nádor támadó hadjáratot javasolt, mért ellenezted?
Pilve belép a pálcával, átnyújtja a kun királynak.
Köszönöm, fiam! Mikor Pilve már eltűnt, felel az uraknak. Mért mennétek ki arra a földre, amit az ellenség már nagyrészt el is foglalt?
De miért a magunk ételét fogyassza a had? Egyék a lengyel falvak kenyerét!
Hol vannak már azok a lengyel falvak? Eltévednétek a romok között.
Mi? Úgy ismerjük, mint a tenyerünket, még a halicsi hadjáratokból.
163Ide nézzetek! Mutatja a pálcával. Ez a Kárpátok vonulata. Az első tatár hadoszlopot Krakkó és Boroszló felől vezeti Bajdár. A déli szárny Erdélyt akarja átkarolni, Batu a főseregnél van, körülbelül itt. Ha aktivizálni tudnátok Novgorodot, az egyetlen orosz fejedelemséget, ami nem esett még el, akkor sem bírnátok már a Kárpátokon túli területeken a tatárral.
Most lép be Ugrin, s az ő gúnyos szava felel a bárók helyett Kötönynek.
Igazán?
A bárók megörülnek. Szeretik is Ugrint, tudják is róla, hogy ellenzi a kun szövetséget.
Ugrin!
Jó napot az uraknak! Miért nem fáradnak le labdázni a várkertbe? Fiúgyermeknek az való.
Még nem találkoztak. Te ki vagy, és mért zavarsz bennünket?
Kalocsa érseke, felség. Ugrin atya.
Elnézést, érsek úr! Nem viselsz egyházi ruhát és kardod is van.
Gondolod, hogy baldachin alatt lovagolok?
Most látják egymást először, az antipátia tüstént kölcsönös lesz.
164Mi az az asztal?
Térkép. Nem egyezünk a taktikában.
A főlovászmesterhez. Hány kutyád van otthon, te?
Tudom is én. Tán nyolcvan. Száz is.
Mit csinálsz velük, amikor be akarnak menni a konyhába? Mert nálam Kalocsán az udvaros fog egy ólomgombos ostort, aztán szétver köztük. Ha a szemük is rámegy, ők keresték a bajt.
Kis csend után. Érsek úr, te tagja vagy a haditanácsnak?
Király úr, minden magyar főpap tagja minden olyan bizottságnak, ami országos dolgokról dönt.
Kötöny úr, végül is nem mondtad el, hogy képzelted az együttműködést! Érsek atya, megengeded, hogy a király ismertesse a haditervét? Még csak a nádor elgondolását ismerjük, hogy ugyanis fogadjuk a tatárt a Kárpátokon túl, ne a hegyeken innen.
A hegyeken innen? Csak nem képzelitek, hogy olyan primitív sereg átjön a gyepűn az Oroszkapunál?
Nem fölényes, igazán mindent megpróbál, hogy ne legyen újabb baj, fékezi az indulatát, pedig érzi az ellenszenvet, érzi, hogy Ugrin gyűlöli őt. A mongol lovak tudnak hegyet mászni.
A mongol lovak szállni is tudnak. Szükség esetén dalolnak is. Hárfával.
Urak, befejeztem!
Pedig de szépen felraktad azt az izét! Biz’ isten ügyes!
165Nem méltóztatnál mégis körvonalazni, amit a terepasztalon előkészítettél?
Kalocsa érseke eldöntötte a kérdést. Én az egyházzal nem vitatkozom.
Ez nem a kun rónaság, Kötöny úr. Itt lovagok fogadják azokat a haramiákat, akik elől a te hősies néped úgy megfutott, mint a nyúl. Nálunk a papok is harcosok.
Hatvanezer halottat hagytunk szerte a mezőkön, csak a harmadik támadáskor sikerült Batunak hozzánk férnie. Ha egyszer sok lesz az időd, mondj misét hatvanezer senkinek sem vétett halottért, érsek úr!
Király, nem hiszek abban, hogy hinnél az imában, vagy hogy akármelyik kun is keresztény volna, hiába ömlött rátok hordószám a keresztvíz. Miért mondanék misét nem is nagyon bátor pogány halottakért?
Méltósággal, nagyon egyszerűen. Igazad van, érsek úr, miért is mondanál? Még olyan járatlan vagyok szent hitünkben, hogy valami más vallás istenségével tévesztettem össze a Jézus Krisztust. De mintha aki keresztelt, azt mondta volna róla, hogy maga az irgalom. És kimegy a terepszobából, meghajlás, köszönés nélkül.
Az urak utánanéznek, aztán mindenki Ugrint keresi a tekintetével, akiből most aztán fékezhetetlenül kibuggyan az indulat.
166Urak, mit tűrtök ti el?
Csak te beszélhetsz a királlyal, Ugrin! Itt már mindenki olyan, mint az őrült.
De hát hogyan fajulhatott idáig ez a dolog, hogy itt konferenciáztok ezzel a pogány kalandorral? Mi ez a pánik egy várható rutincsetepaté miatt?
Kötöny haragos volt. A király neheztelni fog.
Majd az egyház meggyőzi, hogy ne tegye!
A király vonzódik Kötönyhöz. Meglepő, de így van.
Majd az egyház arról is meggyőzi, hogy ne vonzódjék.
Most aztán nem fogjuk megtudni, mit javasolt volna. Elment.
Bár elmenne végképp és vinné a haramiáit.
Hogy gyűlölöm a szeme állását is, a gyilkos kis kérdéseit, az álpuritánságát! Tömény kelet! Tömény csalás! Tömény árulás!
De ha igaz, amit mondott, és Krakkó meg Boroszló felől csakugyan jön az a Bajdár…
De jól tájékozott! És honnan tudja ilyen pontosan?
Azt mondja, az ő kémei nem keltenek gyanút. Mongolosak az arcvonásaik.
Igazán?
Azonnal, boldogan megérti, mi a burkolt vád az egyetlen szóban. Csak nem képzeled?
Én? Az ország képzeli.
167Sajnos, így igaz! Honnan szedte a nép, nem tudom, de mást se hallani.
A kereskedők is locsogtak róla a piacon.
Pedig a nép megérzésére figyelni kell. A nép szava Isten szava. Régi igazság.
Nem azt mondtad a múltkor, a nép olyan, mint a légyraj? Ha zümmög, el kell hessenteni, ha meg csíp, verjük agyon légycsapóval.
A nép szavának értéke a politikai helyzettel együtt változik.
Ne lovagoljatok mondatokon! Semmi se szól Kötöny mellett.
Csak a félszázezer katonája.
Annyi katonánk lesz, amennyit akarunk, ha végighordatom a véres kardot.
Persze. Megjegyzem, voltaképpen megtehetjük, hogy nem megyünk túl a gyepűn. A tatár lefelé tart, északról, valahol az Oroszkapunál várható az érkezése. Zárassuk el a hegyi utakat. Kidöntött fatörzsek között át nem jön a ló meg lovas, az lehetetlen!
De Kötöny azt mondta, a mongol ló tud hegyet mászni.
Tud hát, mondtam már. Utána leveszi a süvegét és kéreget. Ironikus csend. Hogy fértek meg az új főinkvizítorral?
János atya igen korrekt.
Előzékeny.
Nem haragszik, mulat rajta. Ennyire utáljátok?
Ugyan, Ugrin!
168Nagyböjtben nem illik hazudni. Nagyon német?
Szívből. Borzasztóan német, atyám!
Még mindig inkább partner, mint egy bizánci félember vagy a kunok söpredéke. Szegény Gertrudis halálának innen-onnan harminc éve. Bánk és Petur francia orientációjának nem lehet örök áldozata a normális politikai helyezkedés.
Minket nem zavar. Inkább a Pál atya hívei idegesek. És persze a nép.
Valaki valamitől mindig ideges Magyarországon. Én például Kötönytől. Csend. Mit csinált a vén Pál, hogy leváltották?
Sámánokat fedezett. Teuton atya azóta már felszámolta őket.
Valami baj lehet a börtönrendszerünkkel, mert a fele sem érte meg az ítéletet. Kihallgatás közben elhalálozott.
Az ilyen világszerte előfordul. A magyar jogrend igazán mintaszerű. Igazán.
Sámánok! Vannak is itt sámánok! Hát már minden nemzeti hagyomány tilos? És Gerecse? Tán Gerecse is sámánkodott?
Nem volt elég éber.
Nem egyezett a kunokkal semmiképpen.
Akkor száműzhettek engem is, mert én sem egyezem.
A bánokat is emlegette. Tudod, kiket.
Ez nem vall nagy diplomáciai érzékre.
Él még az a Bánk bán?
169Csak a fia. Én láttam egyszer Szlavóniában.
Félt. Azóta el is költözött Magyarországról.
A bánok voltak, amilyenek voltak, de legalább magyarok voltak. Csend. Urak, ezt a Kötönyt mindenképpen távol kell tartani a királytól. Én szentül hiszem, hogy a kunok kémek, vagy még annál is rosszabbak: előreküldött mongol hadosztály.
Kötönyt nehéz lesz távol tartani a királytól. Szerintem e percben már nála van és minket vádol.
Nem ismerek az ország báróira. Hát én tanítsam meg az urakat arra, hogy vannak olyan pillanatok, amikor maga Krisztus se tiltaná meg Szent Péternek, hogy felvegye a kardot?
A király és Laszkarisz Mária van a színen, a jelenet egy megkezdett beszélgetéshez kapcsolódik. A teremben jól látható helyen a Batu szőnyege.
Iszonyú! A balomon Kötöny, ha ezúttal megtisztel, a jobbomon meg Frigyes. Kötöny barbár, azt már megszoktam, de Frigyest utálom. Így ketten együtt igazán túlzás.
170Frigyes rokonunk és Ausztria uralkodója. Igazi nagy vacsora lesz, felveheted a legszebb ruhádat. Amellett Frigyest kedvelted valaha.
Most már nem kedvelem. Azt se tudom, mért jön. Nem látogatjuk egymást.
Dehogynem. Fegyverrel.
De már évek óta béke van.
Frigyest mindig érdekelte, mi van nálunk, nem mondhatod, hogy nem tartotta a kapcsolatot a magyar néppel.
Ha azt akarod mondani, hogy az elmúlt idők során különböző frakciók többször felajánlották neki a koronádat, és te ezt humorosnak találod, sőt bankettet rendeztetsz a tiszteletére, közlöm, ma nincs érzékem a tréfához.
Nem tréfálok. Akkor sem tréfáltam, mikor pár éve szétvertük a seregét a nyugati gyepűnél, és annyi sarcot kellett fizetnie, hogy belekékült. Tudom, mi hozta ide, neki mindent látnia kell, ami nálunk történik. Hallott a mongolokról.
Gondolod, hogy fél?
Nem. Én félek. Olyan irtózatosan félek, hogy nem tósztokat szeretnék most mondani osztrákokra és kunokra, hanem elbújni egy kolostorba, és felvenni az egyetlen olyan viseletet, amelyben biztonságban érzem magam, a csuhát. Mindig szerettem volna pap lenni.
Akkor nem volna feleséged. Néha azt gondolom…
Rosszul gondolod. Ha egyáltalán jutott valami jó az életben, a te réveden jutott, minden más csak ered171mény. Melletted el tudok aludni. Ne kívánd, hogy udvaroljak neked!
Pedig szebben bókolsz, mint egy provanszi dalnok. Ha meghalok, azt vésesd latinul a síromra: Itt nyugszik Laszkarisz Mária, aki mellé aludni járt Negyedik Béla király.
Ha olyan öreg lennél, mint én, ősöreg, megértenéd, mit jelentenek a te görcsoldó ujjaid valakinek, aki gyerekkorában rettegve gubbasztott át minden éjszakát, és ha mégis elszenderedett, visítva ébredt fel.
Egy fél évvel idősebb vagyok nálad.
A kort nem évek mérik, Mária. Emlékek. Élmények. Mi testvérek mind a hárman ősöregek voltunk kiskorunkban is – Erzsébet most már időtlen. Ha egyszer elhagynál, úgy elvinnéd az álmomat magaddal, mint egy fátyolt, amit becsomagolsz. Lehetőleg ne hagyj el.
Most mégis mondtál valami szépet, és este mosolyogni fogok mindenkire. Csend. Hozott ez a Frigyes csapatokat?
Nem. Szerintem eljött megnézni, milyen vagyok mint nyúl a hurokban. Gerecsét elparancsoltam Magyarországról, nyilván megsértődött, márpedig ha nálunk megsértődik valaki, menten disszidál. Keleten most nincs hova menni, Gerecse csak Frigyeshez lovagolhatott bújában, és alighanem elmondott neki mindent. Máskülönben nem valószínű, hogy Ausztria ura éppen Budán akarná lebonyolítani a nagyböjti ájtatosságot.
Kérsz tőle katonát?
172Még nem történt semmi, ami indokolná.
És ad majd, hogyha kérsz?
Szerintem igen. Európa csak látszatra tagolt, valójában tagolatlan. Frigyesnek létérdeke, hogy nálunk rend legyen, különben oda Bécs.
És mit fog szólni Kötönyhöz?
Majd köszön neki szépen. Őt is a Királytükörből nevelték.
Azért mégis furcsa, hogy eljött.
Ó, te még emlékszel az átkaira? Ha minden fenyegetést komolyan vennének, amivel az országok vezetői megtisztelik egymást, senki se merne kormányt alakítani. Sok minden izgat, van, ami kiskorom óta és szüntelenül, de annak nincs neve, nincs formája, és azért nem tudok megszabadulni tőle, mert magam se tudom, hogy mi az. Néha azt hiszem, attól félek, hogy nem vagyok alkalmas arra, ami a feladatom. Néha meg azt, hogy Isten kevésnek érez. Nem fogad el. Elhajít. Csend. Nem, Frigyestől nem tartok. Más nyugtalanít.
Mi van veled?
Több időm van. Úgy elszoktam már attól, hogy megülhetek melletted, hogy ez a csepp nyugalom is fellazít. Fecsegek.
Elszánja magát. A szőnyeget fel kell szedni.
Nem.
Ez önkínzás és szégyenletes is.
Az.
És ha elolvassa? Frigyes tud magyarul.
173Legalább gyakorolja a nyelvet. Nem szoktam Istennel packázni. Felajánlottam neki engesztelésül a szégyenemet amiatt, hogy nem figyeltem fel valamire. Ezentúl majd figyelek.
Isten mértékegysége egy szőnyeg?
Az én mértékegységem. Az alázatomé.
Ti mind olyan szigorúak vagytok. Olyan félelmetesen azok. Az öcséd meg sem érinti azt a gyönyörű feleségét, nem is látjuk az udvarnál, őrzi a tengerpartot, te többet viseled a csuhát, mint a bíbort, Erzsébetre meg már nem is tudok úgy gondolni, mint a húgodra. Egy szentnek nincs sógornője. Én olyan rettenetesen világinak érzem magam köztetek.
Ne akarj hozzánk hasonlítani!
Megpróbálja felemelni a szőnyeget, Béla meggátolja. Én azért mégis…
Tedd le!
Frigyes kinevet.
Ez hozzátartozik. Isten nem irgalmaz olcsón.
Égessük el! Ha elégett, akkor volt-nincs.
Megfogadtam: marad.
Teuton atya feloldoz.
Én nem áldozom fel magam. Az apám fogadalmai úgy szálltak hajdan, mint a labdák. Csodálom, hogy az egyház olyan elnéző volt. Ha én vagyok a pápa, nem háromszor, de tízszer kiátkozom.
Hát téged nem fog kiátkozni senki. Te krónikába kerülsz a szőnyegeddel.
Gondolod, hogy valaha szégyellni fogják, hogy éltem?
174Bolond.
Egyelőre a jelen jobban foglalkoztat, mint az utókor. Szeretnék életben maradni, hogy befejezhessem, amibe belefogtam. Fogalmad sincs róla, milyen emberi és momentán milyen kevés reménnyel kecsegtető óhajtás.
A palota egyik folyosóján, Béla király ajtaja előtt Kepe áll és Kötöny. Kepe kínban van, Kötönyt kell megakadályoznia abban, hogy bemenjen a királyhoz.
Uram, hányszor akarod még hallani, hogy a király most nem fogadhat? Este úgyis találkoztok. Király úr!
Kötöny csak áll és néz, mint a bálvány.
Kérlek, felséges úr, ne csináld ezt! Mondom, hogy nem mehetsz be! Elfelejtettél magyarul?
Kötöny nem tágít. Feltűnik Frigyes, már vacsorához van öltözve, feléjük lépeget, megy a királyhoz.
Azonnal felfogja, pillanatok múlva milyen jelenetre kerül itt sor, egyre rosszabbul érzi magát. Kötöny úr, nem érted, mit beszélek? Ma nincs kihallgatás senkinek.
175Most ér melléjük az osztrák herceg.
Isten hozott, uram! Erre parancsolj!
Frigyes nem lép be, megcsodálja Kötönyt. Érdeklődése sértő, ironikus.
Senkinek, szolga?
Senkinek, felség, hisz mondtam már. Az osztrák herceg rokon.
Ki ez a lenyűgöző jelenség?
Kínban. Kötöny király. Fáradjon be hercegséged, őfelségéék már várják!
Frigyes alaposan megnézi Kötöny ruháját, meg is fogja a kelmét, Kötöny kirántja magát az ujjai közül.
Bámulatos! Szavamra, bámulatos! Ez ázsiai bőr? Tulajdonképpen szép. Folklór! Na! Az indulatszó Kötöny ingerült mozdulatának és annak szól, hogy a király keze a kardja felé moccan.
A ruháimmal az asszonyok törődnek, nem ismerem a kelméket. De az acélt igen. A kardomat Damaszkuszban edzették. Érdekel?
Drága úr, ha volna humorérzéked, most azt mondanám, túl festői vagy ahhoz, hogy párbajképesnek tekinthetnének Európában. De bizonyára nincs, hát nem mondom.
A nyakában függő értékes feszület után nyúl, amelyet Béla királytól a keresztelőjére kapott. Odamutatja Frigyesnek. Ez ki?
176Még ezt sem tudod?
Ki ez a szánni való figura, akinek még ágyékkötőre is alig tellett?
Aggódva. Uram, ha Istent gyalázod, baj lesz. Nagy baj.
Nem gyalázom, kérdezek. Ki ez a pucér?
Védené Frigyes előtt. Kötöny úr még nem régen keresztény. Az nem pucér, uram, az a Megváltó.
Hát ilyen göncben nemigen volna párbajképes a kun pusztákon. Csend. Vigyázz, herceg úr, a szádra, mert megbánod! Ha férfit látsz, előbb a fegyverére vess egy pillantást, aztán cibáld az ingét. Ez a pucér itt, ez se volt akárki. Ez megváltott benneteket a világ bűneitől egy fél ágyékkötőben.
Megjegyzem, drága úr. Te is jegyezd meg, hogy megjegyeztem.
Szeretné már biztonságban tudni mind a kettőt. Frigyes úr, elnézést, de várnak.
Frigyes végre bemegy a királyhoz.
Kötönyhöz fordul. Szépen, emberségesen. Nem mennél a szobádba, felség? Nem illik a rangodhoz, hogy itt ácsorogj egy ajtó előtt.
Letép egy aranydíszt a ruhájáról. Nesze! Te vagy az első, akinek ez az eszébe jutott. Csend. Szolga, hol a sámán szobája?
Ugyan már, uram! Kit keresel? Béla király gyóntatóját?
177A sámánt, aki engem megkeresztelt. Öreg, jó arca van. Tud kun nyelven is.
Most új sámánunk… Jézusmária! Új gyóntatója van Béla úrnak. Teuton atya. Ő a folyosó végén lakik.
Teuton?
Igen. Német szegény. Nem tehet róla.
Nekem a másik kell. Aki megkeresztelt.
Csak nem gyónni akarsz? No lám, ez szép! Hogy örül majd Béla király!
De. Gyónni akarok.
Pál atya nincs már az épületben, Pál atya Budán sincs. Pesten kell keresned, a dominikánusok kolostorában. Lebu… áthelyezték.
Utolsó szavai alatt feltűnik az ellenőrző körútját végző Bács, aki meghallja a beszélgetés végét.
Mit ad itt kitűnőséged információkat?
Kötöny úr Pál atyához kívánkozott. Gyónni szeretne.
Pál atya házon kívül van, Kötöny úr csak János atyánál gyónhat. Kepe, értesítsd Teuton atyát a király dicséretes szándékáról! Kisétál a színről.
Maradj! Én csak a másikkal beszélek.
Felség, János atyához kell menned! Hallottad.
Nem.
Csak Pál atyának gyónnál? Senki másnak?
Csak neki.
Hát ha másképpen nem békélhet a szíved, keresd meg ott, ahová küldték!
178Csend. Szolga, ha kimennék a palotából, milyen jelszóra nyit kaput az őrség? Mindenki jobban ismer már, mint az édesanyját, mégis megkérdezik.
Ez az utasítás, felség. A jelszót nem mondhatja meg neked csak a főlovászmester, aki naponta megkapja a jelentést Pest és Buda hangulatáról. Bizalmasan, rokonszenvvel. Tudod, kunoknak nem egyformán biztonságos a séta mostanában. Valami kereskedők rágalmaznak benneteket, uram.
Sugárzó fölénnyel. Szolga, a mai jelszó Ausztria, hajnali négykor vette át a napos tiszt az őrszobán. A tegnapi az volt: Andechs, a tegnapelőtti: Merán. Ha a kun királynak nem egyformán tanácsos a séta a szövetségese fővárosában, akkor a kun királynak egy órával hamarabb tudnia kell mindazt, amit nem akarnak neki elárulni.
Elhűlve. De hát ki mondta meg, uram?
A kun protokoll.
Pál atya cellája. Pál mellett Gerecse áll, a szentföldi zarándokok ruhájában. Pál ideges, zaklatott, fél is.
Te őrült vagy! Őrült! Most mit csináljak veled? Itt nem maradhatsz. Azt se tudom, biztonságban vagy-e még e percben. A kapus testvérnek minden látogatót 179jelentenie kell a priornak. Azóta nyilván már jelentette is. Azt hiszed, engem látogat valaki?
Ilyen gyávák?
Mit vártál? Neked hány barátod maradt?
Nem volt időm próbára tenni. De egy bizonyosan van: te!
Sokat is érsz velem.
Mikor láttad a királyt?
Amikor ideparancsoltak.
Ő se jár hozzád?
Egész életében a lelki üdvét féltette. Gondolod, hogy kockáztatja miattam?
Te veszélyezteted a lelki üdvét?
Ki más?
Akkor most aggódni fog miatta, mert idehívatod. Azonnal!
Mondom, hogy megőrültél. Azt hiszed, engem lelkigyakorlatra küldtek ide? Ez a kolostor a börtönöm. Ha kinyomoztad, mi történt velem és hol találsz rám, igazán tudhatnád. No, menj innen, bármiért jöttél, mert végig se hallgatom! Menj már, fiam, iparkodj! Nem magamat féltem, nekem már mindegy. De téged száműzött és a száműzöttekkel nem szokott kukoricázni. Menj!
Zavarj érte valakit! Süket vagy? Nem érted?
Fiam, valami nagyon megriaszthatott, de nem tudok rajtad segíteni.
A hírszerzője voltam. Pocsék, rossz hírszerző. Mielőtt meghalna ő is, én is, el kell neki mondanom valamit. Dugj el már valahová, és hívd a királyt!
180Majd pattintok neki és üget is. Gyerekkorától attól retteg, egyszer megölik őt is, mint az anyját. A prior minden pillanatban itt lehet, és akkor csak a gyanú marad utánad. Menj innen!
De másutt nem beszélhetek vele, csak nálad. Ha átmegyek Budára, eltüntetnek, mielőtt szólhatnék: ki merne bejelenteni egy száműzöttet?
Magad is látod, megoldhatatlan. Indulj, fiam!
Dehogy megyek, örülök, hogy idáig eljutottam anélkül, hogy a herceg katonái felismertek volna!
A király öccse Pestre jött?
Az osztrák herceg van Pesten, atyám. Polgárházakban helyezte el a testőrszázadát; rosszul áll a testőrökön a kereskedő álruha, kinyomják a vértek.
Frigyes itt van Magyarországon?
Baráti látogatás. Nem tudtad?
Ide nem jut el hír. Csoda, hogy téged beengedtek.
Azt mondtam, fogadalmas vagyok, neked tettem, csak te oldozhatsz fel. Küldj már a királyért! Elbújok, te ordíts, hogy a halálodat érzed, a bocsánatát kérnéd, vagy meg akarod áldani. Csináld már! Csináld!
Nem érted, hogy nem jön el? Hiába várod.
Kétségbeesetten kutat valami megoldás után. Te kimehetsz innen?
Nem.
És ha felveszed az én ruhámat, én meg itt maradok?
Nem vagyunk Itáliában. Fel se jutnék a királylépcsőn. Menj, fiam, menj már! Valaki közeledik. Ó, Szűzanyám! Ugye, megmondtam?
181Idős férfi, parasztarcú, derűsen nyugodt. Mosolyog, amikor belép. Laudetur! Keresnek, Pál atya. Valami udvari méltóság, aki csak nálad akar gyónni, senki másnál.
Küldd el, testvérem! Én is elbocsátom a szentföldi zarándokot mindjárt. Keressen az udvari méltóság más gyóntatót.
Azt mondta, ha nálad nem gyónhat, másnál nem teszi. Te keresztelted.
Én csak a kun királyt kereszteltem az udvarnál.
Akkor alighanem ő jött el hozzád, mert nagyon olyan, mint egy király. Beküldöm; tudod, hogy aki gyónni áhít, azt tilos elutasítani. Végeztél már a fogadalmasoddal, Pál atya?
Közbevág. Nem.
Akkor elvezetem a kápolnába, mert nem lehet a kolostor előtt ácsorogtatni a gyónni vágyót. Máris csődület van körülötte, ő meg úgy néz, mint aki annyira vágyik a feloldozásra, hogy ha meg nem kapja, hát szétveri a kaput. Gerecséhez. Erre, testvérem! Mondj el egypár Miatyánkot, míg Pál atya beszél a vendégével! Kiviszi magával Gerecsét.
Pál most még idegesebb lesz, még kevésbé érti, mi történik körülötte. Kötöny belép, nézik egymást.
Kis csend után. Mit keres a kunok királya egy kolostorban?
Az egyetlen embert, akit méltónak érzek arra, hogy szóba álljak vele. Téged, sámán.
182Arra tanítottalak, hogy így nevezd Isten szolgáját?
Mindegy, mire tanítottál. Mosd le, vedd vissza! Ez az első ok, ami miatt jöttem. Lesz egy másik is.
Mit vegyek vissza, király úr? Nem adtam neked semmit.
A vizet.
A keresztvizet? És ugyan miért?
Mert elmegyünk innen és nincs értelme, hogy bármit is magammal vigyek Magyarországról. A király varázsszere volt, add vissza a királynak!
Megkereszteltelek, keresztény maradsz mindörökké: a víz az egyetlen, amit nem lehet lemosni vízzel. Azt hittem, tanultál tőlem valamit. Olyan szépen imádkoztál már.
Sámán, sosem vetted észre, hogy itt senki se keresztény?
Király úr, ez Európa legvallásosabb országa.
Nem azt mondtam, hogy nem vallásos. Azt mondtam: nem keresztény.
Béla úr nem ezt érdemelte tőled, uram.
A magyar király is csak vallásos, sámán. Majd ha egyszer nem az égre bámul, hanem a földre, még lehet az. Leveszi a nyakából a Frigyes-jelenetben már szerepelt keresztet, leteszi Pál elé. Add vissza neki!
Kötöny úr, az udvarban gyakori a hullámverés. Próbálj meg alkalmazkodni és imádkozz. Vedd vissza a keresztet! Tedd el szépen!
Nem. Ha az ösztönömre hallgatnék, most nekivágnék az útnak, de éjszaka képtelenség: látnom 183kell, mi van körülöttem, különben meg se lelem a népemet, amelyet ide-oda telepítgettek az urak a vármegyékben. Sámán, figyelj! Ha valami váratlan történnék, legyen gondod a gyermekekre!
Uram, ne sértsd meg a magyar királyt!
Ma éjjel nem hálnak velünk. Indulásig a legkisebb menyemmel együtt abba az istállóba csukom őket, amelyet az udvartartás a lovaimnak kijelölt, és a menyem elfedi őket szénával. Megjegyezted?
Meg. Fáj, hogy ennyire nem bízol bennünk. Így nem lehet veletek együttműködni. Csakugyan nem.
Utolsó szavainál megjelenik a kápolnából visszatért Gerecse, aki persze odakintről végighallgatta a párbeszédet.
Igazad van, Kötöny. Jó, ha elkészültök mindenre.
Kötöny reakciója villámgyors, már ott is a kard a kezében.
Pillarebbenés nélkül állja a veszélyes helyzetet. A válasza sem indulatos. Tedd el azt a fegyvert! Barátod vagyok, bár ezt sose hittem volna.
Te, barátom? Rosszabb vagy a nádornál, mert te örömből támadtál, szórakozásból. Hányszor uszítottad ellenem a bárókat, hányszor rágalmaztál a király előtt? Sámán, sajnálom, ha bajt hozok rád, de tudja a titkomat, nem maradhat életben.
Mintha nem önmagáról beszélne. Ölj meg, nem érdekel. Csak egy apró szívességet tegyél meg 184előtte, aztán rajta! Pál atya fogoly, engem a király kitiltott az országból, hármunk közül e percben egyedül te vagy szabad. Menj vissza az udvarba, és beszélj helyettem a királlyal!
Kötöny meglepődik, de még nem hisz neki.
Szólj már neki, atyám, hogy hallgasson rám, különben képes lesz megölni! Megőrzöm a titkát, a Szentháromságra esküszöm!
Gerecse, mondd az üzenetedet, s aztán menjetek innen mind a ketten! Hát ki vagyok én, hogy az Úr tüzes parazsat szorítson mind a két kezembe? Mi közöm nekem államtitkokhoz, politikához?
A kardja még mindig Gerecsét fenyegeti. Beszélj!
Először, ami rád tartozik. Király, Frigyes herceg miattad jött Budára. Neki úgy kell a te könnyűlovasságod és a magyar győzelem, mint a szálka a körme alá. Frigyes a holtodat akarja. Vigyázz!
Elhűl. Honnan tudod te ezt?
Ausztriából, ahol elvégeztem, amit itt kellett volna, a hírszerzés munkáját. Üzenem Béla úrnak, a mongol az és olyan, amilyennek állítottad, Kötöny úr, Temudzsin világbirodalom alapítására utasította népét.
Még mindig támadó állásban, de már hajlandó szóba állni Gerecsével. A király nem hiszi. Az urak nem hiszik. Nem hiszi senki.
Üzenem a királynak, ha Magyarország elpusztul, egyenes út vezet a mongol birodalomban a kínai 185faltól a Lajtáig, és ezzel forradalmasítani lehet a világkereskedelmet, Genova, Velence, Lübeck, Amszterdam elkerülhetik a kínos tengeri utat. A német-római császárnak nem érdeke, hogy a magyarság megmaradjon. A pápa is, Frigyes is ígéretet kapott, hogy a mongol invázió megáll a nyugati gyepűnél.
Gerecse, ez lázálom! Ilyet nem tűrhet a Vatikán!
A pápai zsoldosok a császár ellen vonulnak, a Kúriának millió baja van, a pápa örül, ha a császárt kivédi, hogy küldene segítséget nektek és ugyan miért? Zsidók és izmaeliták sarcolják a népet, a kolostoraitok zöme förtelem, a király birtokadományozást revideáló bizottsága az egyházi birtokok közül is visszaperelt jó néhányat. A Vatikán megjegyezte. Egy országot nem lehet percenként kiátkozni. Tanulhat a magyarság más leckéből is istenfélelmet.
Halálnak adtak benneteket, sámán? Eladott Európa?
Uram, ez lehetetlen! Ha jön a mongol, mindenki segíteni fog.
Pál atya, én soha nem akartam hazatérni Ausztriából, de van egy pillanat minden emigráns életében, amikor kilép a biztonságos idegen hajlékból. Eleinte csak unatkoztam, megszokásból szereztem értesüléseket innen-onnan, kereskedőktől, udvaroncoktól, futároktól, bárkitől, aki bárhol részegen fecsegett. Atyám, hidd el, a világ máris leírt benneteket, álljatok ellen magatok, ahogy csak bírtok! Kötönyhöz szépen, komolyan. Felség, könyörgök, 186vedd le rólam annak a tudásnak az iszonyatos terhét, amit viselek! Mondd el Béla úrnak, mit üzentem!
Végre dönt: hisz Gerecsének, most már elteszi a fegyverét. Jó. Majd ha indulok. Aztán tegyen az információval, amit akar.
Letérdel elé. Csak nem mégy el valóban? Itt ne hagyd, uram, mert akkor nem lesz, aki segítsen neki!
Majd a rokona. Az osztrák.
Nem hallottad, hogy Frigyes azt akarja, veszítsük el ezt a háborút? Frigyes hírszerzői hónapok óta tanítják a magyarokat arra, hogy ha mégis lenne tatár veszedelem, azt ti hoztátok a nyakunkra, kunok, s veletek kell végezni először. Vigyázz, felség!
Már találkoztam a herceggel. Nem tett rám félelmes benyomást.
Uram, nincs egyedül. A testőrgárdája itt lappang Pesten, nem a gyepűn át jöttek, a kíséretében, hanem egyenként, külön utakon. Hát nem beszéltem elég érthetően? Frigyes mindkettőtök halálát akarja és Magyarországot is mellé. Ne hagyd itt a királyt!
Amit rám bíztál, azt elintézem. Mást ne kérj, úgyis hiába!
Ha te sem leszel itt, olyan egyedül marad, mint az ujjam. Külföldön senki se bánja, ha letaposnak minket, az ország meg csak azt látja, ha valahol felbukkan a boldogtalan: itt a meráni nő fia, aki begyűjtötte a korona javait, és senkinek nem jut eszébe, hogy emellett mit tett meg ezért az országért. Ha végigfutnak a véres karddal, ki jön el a csatába? A király katonai antitalentum. A nádor a párja. A főlo187vászmester magában semmi, Kálmán hercegnek délen kell maradnia, mert Velence az első kedvező pillanatban megszállja Dalmáciát. Uram, nem lesz senki a király mellett, ha te távozol!
Nem!
Felség! Kérlek!
Sámán, miért legyek én egyedül keresztény ezen a földön?
Imádkozom érted mindenképp. Visszaakasztja a nyakába a keresztet; Kötöny tűri.
Ma éjjel azt imádkozd: ott vannak a széna alatt.
És Kötöny távozik. Alighogy elmegy, a kapus atya tér vissza.
Pál atya, prior atyánk elindult az ellenőrzésre. Az udvari méltóság ellovagolt, mostanra tán végzett a fogadalmasod is.
Végzett, testvérem. Menj, fiam! Isten vigyázzon rád! Hol hálsz ma éjjel?
Sehol. Fordulok vissza.
Ott, ahol te élsz, nem ér el majd a mongol…
Az Isten verje meg az én biztonságomat! És letérdel áldásért, megkapja, azután elmegy.
Pál megrendülten néz utána, de nem sokáig marad egyedül, mert a kapus visszatér.
Kiengedtem. A prior atyának azt mondtam, imába merültél.
188Hazudtál, testvérem?
Természetesen, bűnbánat és sunyiság nélkül. Hazudtam, atya. Nem a kaput őriztem, hanem a te ajtódat, még sose volt neked idáig semmilyen látogatód, most meg egyszerre két ilyen különös. Végighallgattam, hogy mi készül. Egy gyermek természetességével. Ha a tatár betör, én a kápolna nagy feszületével verem majd agyon őket.
Te is úgy beszélsz, mint egy őrült.
A dal teszi, atyám, a német katonanóta, Frigyes herceg emberei itt fújják a szomszéd utcában, ha megnyitnád a fatáblákat, te is hallanád. Elébb tán a németeket kéne agyonverni. Ugyanígy danoltak kisfiú koromban, ha átlovagoltak a falunkon vadászni, szakasztott így danoltak a merániak.
Mária, Béla – Frigyessel. A szőnyeg, Batu szőnyege, jól látható helyen fekszik, Frigyes már szemmel láthatólag elolvasta, de oda-odanéz. Egyébként jól mulatnak. Frigyes nevet.
Te tréfálsz!
A király nem tréfál, rokon.
Azt akarod mondani, a nádor itt hagyta az udvart, mert a lengyelek kopácsolnak?
189Nem tudjuk, ki kopácsol. Nem látni át. Az utászok kidöntötték a fákat, és eltorlaszoltak minden bejárót.
És kopácsolnak valahol?
Kopácsolnak.
És azt akarod elhitetni velem, hogy a nádor, a legelegánsabb az ország bárói közül, személyesen odalovagolt a gyepűhöz, mert a feltételezett keleti arcvonalon minden rendben, csak éppen bizonyos láthatatlan favágók kopácsolnak?
Igen.
Mért nem mindjárt te mentél? Te is vagy olyan erdészeti szakértő, mint a nádor.
Nincs igazad, rokon. Nem értettük a futárjelentéseket. A hágónál vagy csendnek kellene lennie, vagy üvöltésnek. Ha te eltorlaszoltatod a nyugati gyepűt, és nem látsz át, csak azt érzékeled, hogy a mi oldalunkon valami zaj van, te is eljössz ellenőrizni.
A szőnyegre pillant. Dehogy jövök! Te olyan maximalista vagy mindenben. Ez az izé is itt… micsoda ötlet, igazán. Lassan olyan leszel már, mint az az assisibeli Ferenc, vagy szegény Erzsébet. Csend. Mondd, nincsenek ott a gyepűnél valami nők? Izgalmas hegyi nimfák? Nincs ennek a kiszállásnak valami idillibb magánoka?
Ugyan már, rokon!
Szerinted ki kopácsol? A figyelő lesekről nem látni.
A harkály.
Szégyelld magad, rokon!
Mi más? Ezer harkály… tízezer harkály…
190És csak ott?
Ott szeretnek kopácsolni.
Ne viccelj, engem nyugtalanít.
És szerintetek mi ez a zaj?
Mondom, hogy nem tudom.
A koronatanácsban az urak egy része támadó taktikát ajánlott. Talán a mongolhoz is eljutott már a hír, és most torlaszt ácsoltat ellenetek a lengyelekkel.
Te honnan tudod, hogy az urak milyen taktikát javasoltak a koronatanácsban?
Ausztriában mesélte valaki.
Ezek szerint Gerecse hozzád ment.
Sajnos. Hálás volnék a mongoloknak, ha elmennének már a fenébe. Az én országom nincs berendezkedve ilyen tömegű emigránsra. Ausztria kis állam. Nem férnek el.
Tudtam, hogy áruló lesz. Nem meglepetés.
Ugyan mit árult el, rokon? Hogy az urak veszekednek? Hogy mind utálják azt a dekoratív külsejű vadembert, akit befogadtál? Szicíliából, a császári udvarból hetekkel hamarább elért ez a hír, mintsem Gerecse Bécsbe jött volna.
Most nálad szolgál?
Senkinél se szolgál. Duzzog, mint minden politikai menekült, és magyarázza, miért kellett eljönnie… Jaj, de unom őket, a száműzötteket, az disszidenseket, mindet! Ha annyira izgatja őket, mi történik Magyarországon, minek jönnek el?
Nem érted te ezt.
191Te sem értenéd, ha hozzád járnának menedékjogot kérni a környékről. Csakhogy hozzátok nem emigrál senki.
Ne adj neki hivatalt. Nem megbízható.
Hivatalt, hogyne! A magam urait se tudom kielégíteni. Egyébként nem unatkozik, nem is nélkülöz. Brix várába raktam, ott a klub.
Frigyes, aki Kötöny elpusztítására érkezett, és akinek katonái Pesten és vidéken már régóta terjesztik a kunokról a rágalmakat, most kezdi meg a palotában is a Kötöny elleni akciót. Gyerekkorától ismeri Bélát, tudja, hol a gyenge pontja, mivel érveljen. Brix vára nincs. Frigyes egész, a magyar urakra vonatkozó szövege meggyőzően előadott hazugság.
Mi van Brix várában?
Ott élnek az uraitok. Kár, hogy nem látjátok, mikor ölik egymást. Mulatságos.
Hol az a Brix?
Délen, a Frinau partján. Nagy paláverek vannak, állandó konferencia. Drága rokon, beszélj a férjeddel, ne tisztogasson többet, mert nálam lassan betelik minden státus. Nem elég nekem a saját embereimet figyeltetni? A legjobb kádereimet lekötik a magyar urak.
Sokan vannak nálad?
Hát vannak egypáran. És ezek nem kopácsolnak, rokon, ezek politizálnak. Most Gerecse a friss vad, vele vitáznak. Ott a Bánk bán-féle frakció 192maradéka, a Kán László-frakció töredéke, sok új is érkezett, mindenki nálam van, aki eredetileg Lengyelországba menekült. Nem tetszik nekik odaát.
Brix vára. Csend. Lehet, hogy újabb összeesküvés?
Á! Mondom, hogy klub. Összejönnek, beszélgetnek. Csak egyben egységesek, hogy mindjüket megsértetted, mikor az első tisztogatáskor azt mondtad, te steril, bűnöktől mentes Magyarországot kívánsz. Mindegyik azt állítja, ő is azt akart.
Egyre növekvő indulattal. Azért ölték meg az anyámat, ugye? Azért fejték holtáig a boldogtalan apámat, hajrá, szórjuk szét Harmadik Béla napkeleti vagyonát. Ha Isten túlsegít ezen a mongol válságon, felégetem Brix várát a magyar urakkal együtt!
Igyunk rá, rokon!
Frigyes, a király nem úgy gondolta.
Frigyes érti ezt, Mária. Ő sem örülne, ha azt tudná, hogy az én egyik váramban naponta konferenciáznak az osztrák elégedetlenkedők.
Vagyok olyan jóakaród, hogy azt mondjam, voltaképpen örülnék. Ez azt jelentené, annyi várad van, hogy egyet luxuscélokra is nélkülözhetel.
Belép, nem örül, hogy zavarni kell, szégyelli is magát, hogy Kötönyt, akit furamód ő valóban kedvel, kinn kell várakoztatnia. Felség, Kötöny úr szeretne bejönni.
Kérd meg a kun királyt, legyen türelemmel. Még rengeteg időnk lesz a beszélgetésre.
193Felséges asszony, ezt már mondtam. Nem érdekelte.
Ha nem tudsz érvényt szerezni a szavadnak, elkergetlek a palotából!
Megteheted, uram, de én akkor se vezettethetem el az őrséggel Kötöny urat. Nem vagyok azonos rangú a kun királlyal.
Kemény dió, rokon.
Üzenjük Kötöny úrnak, sajnáljuk, most nem tudjuk fogadni. Ne merj visszatérni, Kepe!
Asszonyom, tőrrel fenyegetett, szövetségesetek és királyi vendég.
Én az uralkodó vagyok, nem az udvartartás tisztviselője. Oldd meg, ahogy tudod! Indulj!
Felség, bocsáss meg, hogy még mindig itt vagyok, de miért nem jöhet be, uram? Most meg is tisztult, gyónni volt odaát Pesten.
No lám! Istenfélő. Akkor a brixi magyarok tévednek. Azok úgy tudják, pogány.
Brixben a kunokról is tárgyalnak az urak?
Persze. Beszélnek azok mindenről.
Uram, azt mondja, fontos, és olyan komolyan állítja, hogy elhiszem.
Azt mondtad, gyónni ment? Nem tévedtél?
Nem én, uram. Most ért haza.
Hogy ment ki, hogy jött vissza? Nem ismerhette a jelszót.
Ismerte, felség. Megmondta: Ausztria. És köpött.
Rokon, azért vagy rokon, hogy megbocsáss.
194Ugyan! Hát mit várjak egy ilyen Kötönytől? Tárgyalj vele, ha ennyire akarja, csak engem engedj távozni. Sose volt érzékem a népművészethez.
Akkor a vacsoránál találkozunk. Kérlek, kísérd el a királynét! Nem említette, de jó néven veszi, ha megmutathatja neked a gyerekeit. Kepe, fogadom a kun királyt. Csak őt egyedül a mai napon, és persze a futárt, ha jönne még valahonnan.
Értettem, felség. És távozik.
Te, ne maradjak veled mégis?
Ne, rokon, köszönöm.
Nyilván rágalom, de annyi mindent beszélnek a kunokról Brixben is.
Nem érdekel a brixiek véleménye.
Komplex dolog ez. Utálnak, rokon, szívből, de ugyanakkor féltenek is.
Hát persze. Sajnálnák, ha más végezne velem. Ők szeretnének megölni. Kis csend. Miért? Mitől féltenek a brixiek?
Hát például Kötönytől. Azt mondják, s innen jött a hír: a kun lovasság az első számú mongol hadosztály. Nyilván rágalom. Persze azért nem árt, ha vigyázol.
Hirtelen aggódni kezd. Ne küldjek be valakit?
Ne jöjjön be senki! Ismerem a királyt. Jó mulatást, rokon! Menjetek!
Mária és az osztrák kimennek. Kötönyt beengedi Kepe.
195A visszavonuló Kepére pillant. Jó szolgád van, király. Derék pillantású, bátor. Állta a tőröm hegyét, nem is ijedten nézett, csak szomorúan. Ha eladod, elviszem.
Kepe nem sólyom: nem adható, nem vehető. Honfoglaló volt az öregapja. De ha sólyom volna, hová vinnéd?
Magammal, délre.
Megint távozni kívánsz?
Most véglegesen.
Azt hittem, megegyeztünk.
Magam is.
Ismét megbántott valaki?
Valami érsek, de majdnem mindegy, kicsoda. Ő volt a jel. Aki a jeleket nem ismeri fel, elpusztul. Én vezettem hozzád a népemet, a jel azt mutatja: vigyem el.
Miféle jel, király, miféle jel? Ugrin egy csupor paprika és egy percenként százhúszat verő tiszta szív. Tudni kell a nyelvén.
Megyünk. Nem kívánok veletek veszni. De előbb átadok neked egy üzenetet, mert megígértem.
Annyiszor fenyegetsz távozással, hogy kezdem is már unni. Az osztrák herceg kinevette az aggodalmaimat, amikor említettem neki a futárjelentéseket, és ő is azon a véleményen van, te túlzol egy kissé. Ha mindenképpen menni akarsz, könyörögni nem fogok neked.
Nekem nem mutattál egyetlen futárjelentést sem.
Kötöny, nem ismered a latin ábécét.
196Nem az én feladatom. Miért nem olvastattad fel?
Mert sértette volna a haditanácsot, ha kineveted a hírszerzést. Nehéz veled dolgozni.
Mi nevetnivaló lett volna egy hadijelentésen?
A hírszerzés úgy találta, mongolnak nyoma sincs.
Az lehetetlen.
Látod, hogy nem hiszed el? Nincs mongol semerre. Pedig szerinted már itt kellene lennie.
A mongolt látnia kellett volna a felderítésnek.
Hát nem látta. A gyepűt elzártuk, nem jelentkezik senki, nincs a torlaszok túlfelén, csak valami kaparászás.
Kaparászás?
Kopácsolás. Frigyes herceg azt mondta: harkály. Persze viccelt.
Sok oka is van viccelni, uram.
A nádor elment, hogy utánanézzen, mi van a hágónál, mert a felderítés egy hete mást se jelent, csak mindig ugyanazt: embert nem látni, valami kopog. Ezt kellett volna közölnünk veled?
Kis csend, majd majdnem részvéttel. Készülj, Béla úr, megjöttek! Két nap múlva itt lehetnek Pesten.
Megőrültél?
A fejszéseket halljátok, akik Batu hada előtt menetelnek. A szálfákat metélik, a torlaszt tüntetik el a lengyel föld felől. Akkor is folytatják majd a munkát, mikor a tieitek már nyilaznak rájuk, és nem értik, hogy miért állják, hogy miért nem félnek. A mongol kivégző osztag ott van mögöttük fedezékben, aki 197megfordul vagy menekül, azok lövik le. A háború kitört.
Kötöny, megtiltom, hogy pánikot kelts! Egy szavadat sem hiszem. Ilyen nincs, amiről te beszélsz, emberek, akik akkor is vágják a fát, mikor szemközt és hátulról is ölik őket. Ez látomás! Lázálom! Ilyen nincsen.
Hadifoglyok. Mindenképpen meg kell halniuk, tudják. Van a rettegésnek egy olyan foka, amikor az ember már nem is fél, csak teszi, amit mondanak. Kopácsol.
Most már kitör nehezen fékezett hisztériája, a térdeplőre veti magát. Isten nem engedi! Isten!
Uram, ne imádkozz! Intézkedjél!
Ez döntő mondat, később Kötöny halála lesz. Béla megérzi, elmarasztalták, a hitét értékelték kevesebbre a cselekvésnél. Nem akarja se mutatni, se éreztetni Kötönnyel, hogy megsértette, e percben nagyobb szüksége van rá, mint egy félórával ezelőtt hitte. Jó képet vág hát, még nyájas is megpróbál lenni, kihúzni az iménti másodperc méregfogát.
Kötöny, ki hiszi el a te hitetlenségedet? Csak játszod a pusztai vadembert, pedig gyónni jársz.
Réges-rég elfelejtette, miféle hazugsággal tudta meg Pál atya címét. Én?
Te hát. Voltál ma is. Mondták.
Nincsenek bűneim, s ha volnának, sem locsognék róluk senkivel. Az öreg sámánt akartam látni, aki egyszer sem sértett meg.
198Valami nyugtalanság járul az iménti iszonyú hírhez. Te Pál atyánál jártál? Tőle az üzenet?
A vendégétől. Úgy hívják, Gerecse.
És ebben a pillanatban eldőlt Kötöny sorsa. Béla gyerekkora óta konspirációktól retteg, Pált félreállította, Gerecsét kitiltotta az országból, amellett alig egy órája, hogy végighallgatta Frigyes hazugságait a nem létező Brix-társaságról. Igyekszik nyugodtabban, izgalom nélkül beszélni, hogy minél többet kiszedjen Kötönyből, akit most már ellenségének, valóban tatár kémnek hisz ő maga is.
Gerecse Pesten van?
Hogy most hol van, nem tudom, ott leltem a sámánnál. Üzeni neked, a mongol annyi és olyan, ahogy tőlem hallottad. Üzeni, hogy az osztrák határon megáll a tatár, és nem megy Itáliába sem, Frigyes megegyezett Karakorummal. Zavard haza az osztrák herceget!
Fegyelmezett iróniával. Mást nem üzent? Csak ennyit?
Nem érzékeli a király különös feszültségét. Mást is, hogy senki se fog segíteni, hiába hívod. Meg hogy forradalmasítani lehet a kereskedelmet, ha elpusztul Magyarország.
Most már nem bírja fékezni magát. Érdekes!
Felfigyel. Nem hiszed, amit mondtam?
Hogyne hinném. Tetszetős és jól komponált. A bánok nem buták.
Gerecse azt üzente még…
199Most már király megint. Elég volt! Köszönöm.
Nem akarod hallani?
Egész ismeretségetek alatt arra biztatott, kergesselek el, ölesselek meg, mert a tatároknak dolgozol. Honnan a friss barátság, Kötöny?
Rájött, hogy tévedett. Figyelmesen Béla arcába néz, megérti a helyzetet. Uram, mire hagylak itt? Megint rosszul gyanakszol, megint nem arra, akire kellene. Gyanakodj az osztrákra, félek, van okod.
Béla merev, néma. Kötöny habozik, nehezen dönt, aztán gyémánt karaktere mégis győz a haragján.
Én azzal jöttem hozzád, búcsúzom. De ha most itt hagylak, ennyire gyanútlanul, ennyire egyedül, semmi se mossa le a nevemről, hogy sorsodra bíztalak a halálveszélyben. Súlyos, kurta hallgatás. A kun király határoz. Maradunk.
Kötöny, nem illenék visszaélnem a nagylelkűségeddel. Vidd csak el a népedet, ahogy eredetileg is szándékodban állt!
Figyeli az arcát, megérzi, hogy Béla valami érthetetlen okból már szívesen venné, ha elmennének. Nem sejti a valót, arra gyanakszik, a magyar archiregnum ura kicsit megsértődött a sok maradok – nem maradok – mégis maradok huzavona miatt. Béla király, ez nem a sértődöttség órája. Meggondoltam most már igazán és véglegesen: nem hagylak egyedül. A vacsorádon nem veszek részt, nem kedveljük mi egymást Frigyes herceggel. Ha ellenőriztettem a 200róla szóló híreket és igaznak bizonyulnának, megkérlek, küldd őt haza, különben nem tudom majd garantálni a biztonságát, hiába a rokonod, uram. Ha futár jön, üzenj értem, bármilyen későn is. És már indul kifelé, aztán jó szíve megállítja, és kimondja azt a mondatot, amely végképp eldönti a jövendő halálát és azt, hogy Béla hűtlenül a sorsára hagyja. Szeretettel, szelíden biztatja az ajtóból. Ne félj, Béla úr! Itt vagyok. Itt vagyok, uram. Ne félj!
És Kötöny kimegy, az utolsó két szavával olyan ingerült haragra lobbantja a királyt, hogy azonnal a gongjára ver. Kepe benéz.
Teuton atyát… És visszaroskad a térdeplőre, elfedi az arcát. Teuton futva érkezik, Béla úgy beszél vele, majdnem sírva, mint egy gyermek egy nagyon okos és mindenen segíteni tudó felnőtthöz. Atyám, körülvettek engem a halál sóhajtásai…
Mi történt?
Kötöny a tatárok kémje. A kun sereg tatár előőrs. A magyar urak nyugatról szervezik a zavart, ők itthon bentről.
Elgondolkozik. Nem szereti a kunokat, igazán nem, de a hír az ő diplomata fülének még nagyon is ellenőrizhetetlen. Vakon bíztál Kötönyben.
Mert Pál atya azt mondta, az életével felel róla, hogy hűséges. De Pál atya nemcsak bűbájosokat védelmez, hanem áruló is. Most már sikolt hisztérikus 201félelmében. A brixi összeesküvés magyar főhadiszállása a dominikánus kolostor!
Keményen. Király, az egyházat vádolod!
Új rémület, hogy esetleg megsértette az egyházat. Nem azt, atyám, csak Pált, akit bűnösnek találtál te is. Olyan világos képlet ez, olyan szomorúan világos. Ne bízzam az osztrákban, mert megegyezett a mongollal, Európa elhagyott, mert a világkereskedelemnek kapóra jön Magyarország pusztulása, és a Kúriának a maga baja is elég. Most már látom a koncepciót: Kötöny belülről ront nekem, a bánok meg, Bánk bán utódai, békét kötnek Batu kánnal a csontjaim felett. Tulajdonképpen egyszerű.
Honnan ez a badarság az osztrákokról, a kereskedelemről, Európáról?
Kötönytől.
Ha zavart akar kelteni, ügyes teória.
Gerecse Pál atyánál bujkál, ő üzent Kötönnyel, Gerecse kintről jött, osztrák földről, mögötte ott vannak a Kán László emberei, Kánék mögött a Bánk rokonok. Csend. Atyám, nekem nincs hatalmam a kolostorokon. Fogasd el Gerecsét!
Magam megyek oda. Beszélnem kell Pál atyával.
Berohan. Uram, a futárjelentés, amit vártál.
Elolvassa, hirtelen, egészen váratlanul halálosan nyugodt lesz, majdnem egykedvű. Az Oroszkapu elesett. A mongol bent van az országban.
Megrendül, de fegyelmezett. Hívassam össze a koronatanácsot?
202Igen. És testőröket is kérek, két szakaszt, akik elkísérik Teuton atyát a dominikánus kolostorba.
Értettem. És indul ki Teutonnal.
Megállítja. Megállj! A hangulat nyugtalan. Őrt kérek Kötöny úr lakosztálya elé.
És ha csak a gyerekeket küldenénk? Én nem félek. Csak nem számoltok azzal, hogy…
Mindennel számolok. Induljatok!
Nem mondanál valami vigasztalót?
Nagyböjt van. Együtt szenvedünk Isten fiával.
Egy emberi szót! Hogy iszonyú a válás.
Ha nem tudod, hiába mondanám.
Legalább ígérj valamit! Hogy mire eljön a Húsvét…
Menj! Ne tedd még nehezebbé!
Mondd ki, amire gondolsz. Mondd ki!
Nem tudom, mit csináljak a kunokkal.
Ezen gondolkozol, míg búcsúzunk?
Ezen.
Nem én járok az eszedben? A kunok?
Azok. Menj!
203Isten veled, uram! Most már nikeai császárlány, ez a búcsú már protokollbúcsú. Isten óvja a fegyvereiteket!
Mária!
Mária csak visszanéz.
Félek.
Megint a régi. Tudom. Azért akartam maradni.
Ha maradsz, még jobban fogok félni. A tatár minden elfoglalt föld egész uralkodóházát kiirtja. Ez Temudzsin egyik törvénye. Menj!
Üzensz naponta?
Persze.
Majd elmúlik. Minden baj el szokott múlni.
Majdnem mindegyik.
Végtelen szeretettel. Jaj, szívem! Nem vagy te katona.
Nem vagyok. Indulj már!
És Mária kimegy. A király nem sokáig marad egyedül, mert Teuton atya visszaérkezik a dominikánus kolostorból.
A kolostorban nincs idegen. A kapus az oltári szentségre esküdött, hogy Gerecse zarándoknak álcázta magát, azért jutott be, és Kötöny is arra hivatkozott, gyónni kíván. Pál atya szerint nem tudták, hogy találkozni fognak, Gerecse csak élt az alkalommal, hogy üzenhetett neked.
204A Gerecse hűsége!
A város nyugtalan. Az utcán többen látták a futárt, nem volt nehéz kitalálni, milyen hírt hoz olyan lovon, azokkal a sebekkel. A kolostortól idáig követett a lárma, a pestiek a katasztrófáért Kötönyt okolják.
Odakinn azt remélték, majd Frigyest teszik felelőssé. Kicsit hallgat, összeszedi magát. Atyám, a királyné és a gyerekek már úton vannak Hainburg felé. Ez a Gecsemáné éjszakája.
Határoztál, uram?
Gondolkozom.
Nincs rá idő. Valakinek hinned kell! Vagy a gyanúnak, vagy Gerecsének.
Te bízol a kunokban?
Nem. De ez nem jelent semmit. Neked kell döntened.
Kötöny már indult volna. A veszély híre állította meg. Azt mondta, szégyellné ilyenkor elhagyni a szövetségesét.
Ez lehet nemesség. Lehet ravaszság.
Te elküldenéd őket?
Pap vagyok, nem király.
És ha Kötöny ártatlan? Ha alaptalan a gyanú? Én is tévedhetek.
Akkor tévedtél.
Az egyház mit helyeselne?
Ha választanál végre. Kötöny az, akik voltatok. Frigyes, akik lehettek valaha.
205Atyám, én nem szívesen búcsúznám el Kötönytől.
Hazudsz!
Hogy mersz velem így beszélni?
Döntsd el, ki áll előtted, uram! Ha a gyóntatód, térdre kényszerítelek az udvarod előtt. Ha Teuton János atya, én térdelek a magyar király lábához.
Bocsáss meg, atyám! Csend. Kötöny a keresztfiam, tudod.
Tudom. Jól lovagol.
Hittem benne. Szövetséget kötöttünk. Rokonszenves is.
Kiváló katona. Az idegei vasból.
Atyám, én vonzódom Kötönyhöz.
Kötöny minden, ami te nem. Te gyűlölöd Kötönyt.
Belép, jelent. Felség, az urak együtt vannak, Kötöny király kivételével.
Ez rendkívüli ülés lesz. Nem kell a kun királyt felkelteni.
Uram, ébren van. Hozzá is érkezett üzenet. Valami pálcát küldött fel neki a futárja az őrszobából, faragott jelekkel.
Ha megzavarták az éjszakáját, annál inkább hagyjuk pihenni a királyt. Őrt kérek a terepszoba ajtaja elé!
Magam megyek, felség.
206A trónterem előtti kisteremben. Mint az első rész megfelelő jelenetében, csak minden fordítva van. Most a trónteremből kilépő Bács döbben meg attól, hogy Evsztratiszt ott találja, majdnem összeütközik vele: a herélt most ért fel a királylépcsőre és lépett az előtérbe.
Te itt vagy?
Hol a király? Életében először nincs ideje rá, hogy nikeai cikornyáival fejezze ki magát.
Sehol. Hogy mertél visszajönni? Már túl kellene járnod Kalocsán.
Hol a király, Bács?
Őszentfelsége nem elérhető, neked pláne nem. Ki engedett be? Akárki, repül. Bevontuk kitűnőséged állandó belépőjét.
Az őrség értelmesebb nálad. Hol a király?
Tessék lefáradni a kancelláriába, keresni egy ráérő tisztviselőt. Figyelmeztetem magasságodat, kicsit várni kell. Palotarend.
Engedj be, te őrült! Azonnal beszélnem kell a királlyal!
Szíveskedjék írásba foglalni a közlendőjét, a segédirodán átveszik.
Bács, olyan hírt hoztam a királynak, amit azonnal tudnia kell.
207Őszentfelsége éppen elég hírt hallott mostanában, torkig van a hírekkel. Takarodj! Most fizet neki az első színbeli hajdani fenyegetéséért. Ne várd meg, hogy mint konspirációval gyanúsítható volt tisztviselőt lenyilaznak vagy karóba húznak, mint Peturt.
Evsztratisz most előmutatja a királyné úti ajándékát, a tarsoly pénzt.
Műfelháborodással. Ezt külön jelenteni fogom! Hogy meg akart vesztegetni!
Még a jellemtelenséged is felületes. Előbb nézd meg, hogy mennyi, azután kiabálj testőrökért.
Nem tud ellenállni, bepillant a zacskóba, elhűl. Óvatosan, más hangon. Béla úrral nem lehet beszélni. Tudod te jól.
Azt kérdeztem, hol van.
Akit egyszer elzavart, nem fogadja.
Hol?
A szobájában. Teuton van nála, de nem engedhetlek be hozzá. Lehetetlen.
Evsztratisz elhúzza a tarsolyt.
Akkor nem kötünk üzletet.
Azt mondom, bántani akartad, visszasompolyogtál. Elfogatlak, és enyém lesz a pénz.
Nem tanultál te semmit. Az államfogoly pénzét elkobozzák, megy a kincstárba. Vedd el és tűnj el innen! Nem láttál, nem jártál erre, nem találkoztunk.
208Nem lehet.
Magyarországon mindent lehet. Ne akadályozz már! Eriggy!
Az én felelősségem…
Nem a tiéd.
Ha kiderülne…
Megesküszöm szent Athanaziuszra, hogy nem láttalak.
Kikapja kezéből a tarsolyt. Pár perc múlva megy a koronatanácsra. Várd meg Szent László szobránál a folyosón! Ott mindig megáll egy imára.
A koronatanácsban. Az urak a terepszobában várják a királyt. Jelen van a főlovászmester, a vajda, az országbíró, a tárnokmester, a súlyosan sebesült nádor helyett viszont Frigyes herceg és Ugrin vesznek részt a tanácskozáson. Kötöny nincs ott. Ugrin az iménti pesti sétája történetét mesélte el a báróknak, akik elképedve veszik tudomásul a történteket; legjobban Frigyes sajnálkozik, aki az egész felfordulást megszervezte.
Elképesztő! Atyaságod türelme valóban krisztusi.
De nem végtelen, herceg.
Mi ütött a lakosságba? Megbolondultak?
209Istenem, minden kehely kicsordul egyszer.
Kinek panaszkodjanak, ha nem a kalocsai érseknek?
A panasz nem elég. Itt intézkedni kell. Már régen kellett volna.
Most lép be Bács, végigpillant az urakon.
Őszentfelsége elindult a szobájából, azonnal itt lesz. Hercegséged ide álljon, az országbíró úr, a tárnokmester úr és eminenciád… Észreveszi Ugrin megviselt öltözékét. Atyaságod öltözéke nem udvarképes.
Nagyböjt van, fiam, annak köszönheted, hogy nem kaplak szájon. Ez igazán a legjobb pillanat, hogy a divatról tárgyaljunk.
De a protokoll…
Marha!
Érsek úr, én csak a kötelességemet teljesítem.
Tudod is te, fiam, mi a kötelességed.
A kötelesség dialektikus fogalom.
Na, menj ki innen!
Bács sértődötten távozik.
És mit érez a főlovászmester a perc kötelességének?
A haza védelmét, herceg úr.
210Akkor is, ha a haza védelmének módszerét ugyanolyan dialektikusan kell felfogni, mint a kötelességét?
Tárt kaput dönget hercegséged. Engem nem kell meggyőzni, sem az urakat. Győzze meg a királyt!
Miről beszél eminenciád?
A kunokról és Kötönyről, vajda.
De hiszen másról volt szó.
Róluk beszélt, hidd el.
Egyszer se hallottam ezt a nevet: Kötöny.
Majd hallod még elégszer.
Most lép be Béla.
A király!
Béla Evsztratisz kíséretében jelenik meg. Élete legkínosabb órái egyikét éli, úgy kell neki Evsztratisz abszolút korrektsége és a kapott információ, mint tüske a körme alá. De nem tagadhatja el, ami történt, s tudja, intézkednie kell.
Evsztratisz, ismételd el az ország bárói előtt!
Az ország fegyverben áll, urak.
Hisz ez megnyugtató!
Nem a tatár ellen. A kunok ellen. A Duna-Tisza közén halomra gyilkolják őket.
Ennek a népnek mindig hibátlan ösztöne volt. Félember, sose hittem volna, hogy valaha így lesz, de most igazán örülök, hogy megjelentél. Igazán.
211Kérem eminenciádat, mérlegelje az emberirtást a kun szövetséges fél és a külpolitikai renoménk szempontjából. Ami itt történik, diplomáciai abszurdum.
Az is, hogy a koronatanácson egy herélt exceremóniamester oktasson ki bennünket.
Demokratikus. Határozottan demokratikus.
Főlovászmester úr, nemcsak az egyénnek van hitele és jó híre. Egy országnak is.
Most már legalább tudom, mire szült téged az a nikeai anyád. Hogy az ország bárói tőled tanuljanak etikát.
Köszönöm, Evsztratisz, elmehetsz! Küldj három különleges gyorscsapatot a királyné hintajának esetleges védelmére, és azokhoz csatlakozz te is! Nyugodtabb leszek, ha ott tudlak a királyné közelében.
Köszönöm, szentfelség. Nagyon kurta csend. Kötöny úrnak tudnia kell, mi történt. Informáljam?
Egyelőre nem.
Ha a szentséges úrnő után indulok a gyorscsapatokkal, talán küldhetnék egy rendcsináló osztagot az Alföldre.
Nini, milyen kis katona! Hogy kitalálta!
A koronatanács majd eldönti, mi történjék. Menj, Evsztratisz! Nyargalj a királyné után a katonákkal!
Menj már, félember! Iparkodj!
Felség, ha az ország bárói nem intézkednek, olyan szégyen éri őket, hogy ezer évig a ne212vükhöz tapad. Szentfelség! Csak Bélától köszön el, az urakat tekintetre sem méltatja, kimegy.
Urak, Evsztratisz kimondta, ha nem is adtuk meg neki azt az elégtételt, hogy elismerjük. Ami az Alföldön történik, valóban diplomáciai abszurdum. Kérem koronatanács után a főlovászmester intézkedését!
Megpróbálom, uram, bár kétlem, hogy sikerrel. Az események elibénk vágtak. Én meg tudok fékezni egy vad lovat, de egy néphangulatot… Kockázatos dolog.
Most minden kockázatos. Jelentést kérek!
Felség, a nádor fekszik, a sebe súlyos, a keleti gyepűnél a seregrész megsemmisült, a tatár Pest-Buda felé közeledik. Ősi szokás szerint hadba szólítottuk az ország népét, a csapattesteket Budára vezényeltük, öcsédhez futár ment még az este Szlavóniába. Az urak és az egyház vezetői megkapták az értesítést, hogy gyűjtsék össze a hadaikat, Ausztria hercege volt szíves felajánlani személyes támogatását. A kalocsai érsek úr is.
Hogy döntöttek az ország bárói a védekezés módjáról?
Korbácsot nekik, megmondtam. Küldtek volna engem a szoroshoz, elvettem volna a kedvüket a látogatástól!
Érsek atya, a nádor jó katona. Ami történt, azt nem lehetett kiszámítani. Ilyen ellenséggel mi még nem harcoltunk.
Csak Kötöny király. Az ismeri őket. Az megjósolta.
213Uram, meg kell mondanom, a helyzet súlyos. Másképp súlyos, mint képzeltük, de az.
Rokon, ha volt valaha köztünk vagy népeink között súrlódás, most elfeledjük.
Köszönöm. A helyzet tegnap is súlyos volt. Mi nyugtalanítja a főlovászmestert?
Az ország reakciója, uram.
Kevés a katonánk? E percben még nem lehet több. Pár órája szólítottuk táborba őket.
Nem tudom, eljönnek-e, uram.
Béla csak a szemével kérdi tőle: mikor itt a tatár?
Jól hallottad, felség, nem tudni, kire számíthatunk.
De hiszen, ha a véres kardot végigviszik, mindenki hadba száll, akit a törvény kötelez!
És ha nem, uram?
Mindig hadba szoktak szállni.
Eddig.
Látod az öltözékemen a cibáló kezek nyomát? Ez Pest-Buda üdvözlete. Az emberek ott imádkoztak meg átkozódtak köröttem, és nyúlkáltak a kezem után. Egy óra habozás még, és kitör a forradalom.
A nép nyugtalansága válságos időben olyan régi, mint a nép maga. Pici házakban élnek pici életet; minél kisebb az az élet, annál jobban féltik. Ha megjelenik a királyi hadsereg, majd megnyugosznak.
Tegnap már olyan volt délután a város, mint a vadméhek.
214De hiszen estig nem történt semmi! Alkonyattájt jött a futár.
Pest-Buda mindent tudott.
Nem tudhatott semmit. Még nem tört be az ellenség.
Az ellenség három év óta itt van, Béla úr. Most fog egyesülni a fősereggel. Ha jártál volna kívül a palotán, a piacon veled is közlik.
Valami baj lehet, nekem is feltűnt. Máskor ilyenkor, ha izgatottak, megverik és kifosztják a zsidókat. Most nem zsidózik senki. Most kunozik. Nem természetes.
Mi a főlovászmester úr ajánlata?
Védekeznünk kell, felség, amíg a sereg össze nem gyűl. Aztán kikergetjük a tatárt.
Vajda?
Azt tesszük, amit parancsolsz, felség. Támadunk vagy védekezünk.
És mi atyaságod véleménye?
Támadjunk, uram! Használni fog a kedélyeknek. Elibük, aztán szétverni a csőcseléket.
Egyedül, Ugrin? Csak mi, magyarok?
Félreérti. Még nem hoztam katonát, rokon. Nem sejtettem, hogy szükséges. Még ma menesztek futárt osztrákokért.
Nem ezt kérdeztem, rokon. Az érsek úr érti.
Nyomatékkal. Egyedül, uram, csak mi, egyedül. Ha nem így lesz, akkor jó volna, ha eltekintenél a jelenlétemtől. Őszentsége mindig fontosnak tartotta 215a magyar főpapok részvételét a zsinatokon. Velencében ott vár a gálya, már kibéreltem.
Restellem azt mondani Kalocsa érsekéről, hogy zsarolja a magyar királyt.
Uram, hogy győzzelek meg másképpen? Nekem ez a hazám.
Nekem talán nem? Meddig bizonyítsam az uraknak és mivel? Csend. Nem volna egyszerűbb, ha valaki kimondaná végre, amit senki sem akar megfogalmazni?
Igazad van, felség. Én majd kimondom. Te úgy akartad, pusztuljon el, aki ellenséged, s pusztult Bánk bán és köre, apád vezérkara, Kánék, a mostohád is, fiastól. Miért habozol kijelenteni, pusztuljanak a tatárok szövetségesei, a beépített kémek, hogy pusztuljon Kötöny? Miért kívánod, hogy a katonák megfékezzék az Alföld indulatát?
Mert mindez csak gyanú. Mert lehet, hogy tévedünk, hogy én is tévedek. Nincs bizonyíték. Sem azt nem tűröm el, hogy a politikai döntéseket Pest-Buda piaca diktálja, sem hogy az ország bárói távozással fenyegessenek! Az Udvarnak én parancsolok! Nem vettétek észre?
Dehogynem, uram. Csak hát nem vagyunk sokan, alig többen, mint akiket itt látsz ebben a teremben. Hogy megyünk el minden hajlékba, ahonnan fegyverest várunk a hadba, hogy agitálunk? Pünkösd tüzes nyelvei sem győzik meg a népedet az igazadról, amíg az országban van Kötöny.
216Akinek mindenképpen célja, hogy a kun eltűnjék a magyar földről. Rokon, van az úgy néha, hogy a közhangulat eldönti a tennivalót.
Urak, az ország tudta, hogy együtt fogunk harcolni a kunokkal.
Hogyne, felség, csak éppen nem kérdezted meg, kívánja-e?
Minek neked ez a pusztai csorda? Menjenek Isten hírivel!
Kötöny király tegnap azt mondta, harcolni akar.
Hogyne akarna, uram. Elöl Batu, a kun lesz a hátvéd, mi meg a középen csak felmorzsolódunk. Egyszerű.
Felség, ha az ország látja, hogy a kun kivonul, akkora sereged lesz, hogy elfúvod a mongolt a leheleteddel.
Mi ez a lárma?
Kintről valóban indulatos szóváltás hallatszik: Kepe mindenképpen megpróbálja visszatartani a befelé igyekvő Kötönyt.
Hangja. Uram, ne! Kötöny úr, a Krisztusra kérlek! Tilos, uram! Lehetetlen!
Ezt nem látni, csak érzékelni, Kötöny leszúrja Kepét, s belép. Dermedt haditanács fogadja, eleinte nem szól senki.
Ha valahová be akarok menni és elállják az utamat, elhárítom az akadályt.
217Az európai, civilizált király fölényével. Kötöny, így nem viselkednek Európában!
Mondtam, nem ismerem a Nyugat szokásait. Ha volna időm, nyilván sokat tanulnék. Egyet-mást így is tudok. Például, hogy lehet haditanácsot tartani a szövetségesünk nélkül is. A pusztán nem lehet. A barbárok morálja más.
Kipillant, s visszatér. Undorodva nézi a kun királyt. Uram, ez megölte Kepét.
Nyugodt, majdnem fölényes, hiszen időközben döntött ő is. Meg szegényt. Majd gyónjátok meg!
Mi gyónjuk meg? Hát mi öltük meg?
Aki azt parancsolta neki, ne engedjen be.
Én voltam, Kötöny.
Akkor te számolsz el vele az Istenednek.
Rokon, ez mégiscsak képtelenség. Ha ennek híre megy…
Ennek nemigen megy híre, ausztriai herceg úr. Annak, ami az országban történt az éjjel, inkább, mert azt holnapután tudni fogja az egész Balkán. Itt járt a futárom, minden területen, ahová kunokat telepítettek, valami kereskedők száguldoznak, terjesztik a hírt, hogy mi a tatárt segítjük tiellenetek, és a magyarok nem a mongolra várnak, bennünket irtanak. Amerre csak járunk, magam mondom el mindenkinek, mit ér a magyar király szövetsége.
Béla urat mered vádolni, pogány?
Nyugalom! Kötöny, ami történt, azért nem az én népem felelős, hanem a tiéd, és azonnal intézkedem is, hogy vége szakadjon. Főlovászmester, az elhárítás 218nézzen utána, miféle kereskedők veszélyeztetik a közbiztonságot! Sajnálom, ami történt, de nem én tehetek róla. Ti nem vagytok civilizált környezetbe valók.
Ti sem, uram. Azért hagynak a mongol prédájának. A frigyet felbontom. Levágja Béla elé a keresztet, a felháborodott Ugrin veszi fel. Ezt tőled kaptam, tessék. Köszönd meg, hogy nem lettem az ellenséged, de barátod se vagyok többé!
Milyen kegyes!
A szolgát, szegényt, már megöltem. Én mind a két kezemmel tudok vívni, és bár nagyon sietek, rád meg az érsekre szakíthatok egy kis időt még!
Kötöny!
Rokon, ne tüntessétek ki annyira, hogy komolyan veszitek.
Most csak Bélát látja már. Király, volt egy óra, amikor megszólalt bennem valami, és benned is megszólalt ugyanaz, és egymásnak feleltek. Most elhallgatott. Megyünk.
Magadra vess!
Ha meg nem ölnek, keresd meg azt, aki szítja a tüzet, mert leég a palotád. Az egyetlen segítségedet most engedted el. Elmegy, nem is köszön a királynak.
Ki szít itten tüzet?
Képletesen beszélt. A keletiek gyanakvók. Pusztai hisztéria.
Ez ugyan nem volt hisztérikus.
Uram, örülj! Most már a félholt is eljön a táborodba.
219Pap, suhanc, aggastyán.
Valami mégis bánt. Valami félresikerült. Bután. Én nem vagyok Isten, aki belelátok a szívébe.
Jobb is, uram. Mi néznivaló volna benne?
Rokon, ezek olyan felesleges önvádak. Örülj, hogy kinn a házból! Az egyetlen reális utat követted.
Nagy izgalommal belép. Felség, bocsáss meg, erősítést kérek. A nép körülvette a palotát és üvölt. Kötöny úr nem tud kilépni, ha megteszi, széttépik, mint a rongyot.
Ide mertek jönni?
Nem mondtam? Pest-Buda.
Főlovászmester, kísértesd a királyt védőőrizettel a lovához és a szekereihez!
Nem lehet, uram. Már nincs se szekere, se lova. A szekerek égnek, a lovakat leszúrták.
Nyergeltess neki friss lovat a királyi istállóból!
Uram, nem érted? Meg akarják ölni. Evsztratiszt, aki lekísérte és megpróbálta fedezni, már megölték.
Evsztratiszt…? Főlovászmester, kergesd el a népet a palota elől, és hozd vissza a királyt! Hol vannak az íjászok? Hol a királyi testőrezred? Lövess a tömeg közé!
Hová?
A magyarok közé?
Uram!
Ezek nem magyarok, ezek nem európaiak, ezek banditák!
Felség, csendesen! Nem érted, hogy jön a tatár? Ha a nép közé lövetek, ellened fordul 220egész Magyarország. A királyné már úton van. Amilyen most a hangulat, utána erednek, vagy betörnek ide hozzád…
Már szinte visít, annyira ideges. Uram, intézkedj! Megölik a kun királyt!
Felség, ez nem neked való ügy. Vonulj vissza, majd mi elintézzük!
Mindenki ért mindent, Bácstól kezdve a királyig. Ugrin hirtelen olyan kenetes lesz, mint egy falusi plébános. Frigyes a jelenet végéig viszont hangsúlyozottan hallgat, annak jelzésére: ő nem is tud, nem is tehet semmiről, ő itt csak vendég. A király távozása után nagyon lassan körbe-körbejárja a terepasztalt, az urakat, s kifelé figyel, mikor történik meg az, amit kitervezett.
Menj, édes felség, a kápolnába, kérd Istent, adjon segedelmet!
A főlovászmester már indul is. Mi is megyünk. Mindenki.
Megyünk. Menj, uram, nyugodtan! Majd mi intézkedünk.
Bács nézi őket, felfogja, neki itt mi a szerepe, de nem boldog. Bács olyan, amilyen, de iszonyút látott az imént, s még benne a borzongás, ő tudja, hogy pillanatok múlva lincselés következik.
Jóságosan, mint a Mikulás. Hát akkor jöjjön vissza Kötöny úr! Elleszünk vele legfeljebb még egypár napig.
221Mint a kígyóbűvölő. Menj, uram. Menj már!
Öt perc múlva rendben lesz minden.
Béla összeszedi magát, elindul a kápolnába. A vajda most fogja fel, le kellene menni az irritált tömeg közé. Tiltakozik.
Én ugyan le nem megyek! Nem őrültem meg.
Nem baj, vajda. Csend. Még van egy kis idő. Gyerünk már ahhoz a terepasztalhoz!
De valakinek le kell mennie.
Le hát.
Az urak odagyűlnek a terepasztalhoz, csak a vajda marad egymaga.
Nézi a makettet. Ha mégis bejön a tatár, elibe kéne vágni.
Ki fog lemenni?
Mintha sakkoznának vagy bridzseznének, szimultán beszélgetnek. Senki. Szerinted hol fogadjuk őket?
Ne a hegyek közt. Valahol, ahol átlátni a terepet.
Mezőn?
De akkor megölik, te!
Meg azt. Nézi az asztalt. Víz legyen a lovaknak.
És ha a király számon kéri?
Nem fogja számon kérni. Csend. Ne a Dunánál. A Tiszánál se.
222Hogyne kérné. Ő a keresztapja. Őrjöngeni fog, ha megtudja, hogy megölték.
Vajda, a király tudja.
Jó lesz a Sajó?
Hogy mi most nem megyünk le?
Igen. Csend. Ugrin, itt látok valami pusztát, de Kötöny azt mondta, rossz hely.
A király tudja? Csend. Honnan tudja?
Király.
Mért ne volna megfelelő? Hogy hívják azt a pusztát?
Mohi.
És nem bánja?
Bánja az.
Hát akkor legyen Mohi.
Be kell várni, míg a tatár odaér, aztán végzünk vele a Mohi pusztán.
Akkor mért tűri, ha bánja?
Mert félig meráni. Az anyját is ízekre tépték. Béla úr emlékszik rá, milyen az, mikor az ország haragos.
És ha Kötöny úr ártatlan?
Nem ártatlan.
Honnan tudod?
Onnan, ahogyan vége lesz. Mert most már, ha olyan ártatlan is, mint a Jézus Krisztus, bűnösnek kell lennie, ha nem akarja a kormány, hogy szemen köpjék.
223Béla a térdeplőn. Teutonnak gyónik. Teuton értetlenül próbálja megfejteni a király érthetetlen lelkiállapotának rejtélyét.
Gyónom a mindenható Istennek és helyette neked, lelkiatyám… Elakad, kifigyel.
Folytasd!
Gyónom a mindenható Istennek és helyette neked, lelkiatyám, hogy legutolsó gyónásom óta… Alig tud beszélni.
Mért nem beszélsz?
Gyónom a mindenható Istennek és helyette neked, lelkiatyám… Oldozz fel! Oldozz fel! Oldozz fel!
Hajnalban, amikor a királyné útra kelt, együtt gyóntatok, áldoztatok. Időd se volt rá, hogy elkövess valamit.
Félek.
Ember vagy, ha király is. Hogyne félnél.
Most iszonyú kinti hangzavar jelzi, hogy amit a király pontosan kiszámított, bekövetkezett: Kötönyt megölték.
Gyónom a mindenható Istennek és helyette neked, lelkiatyám, hogy legutolsó gyónásom óta nem védtem meg kellőképpen egy embertársamat a nép haragjától. Kötöny király halott.
224Requiescat in pace. Isten nyilván így akarta. Nem a te bűnöd.
Azt mondtad, választanom kell.
Azért mondtam, hogy nem a te bűnöd. Te csak választottál.
Magyarország nem Ázsia. Nem napkeleti föld. Ugye, nem?
Nyugat védőbástyája. Az is marad időtlen időkig. Szép és nagy feladatok várnak rá. Ne emészd magad!
Kötöny barbár volt és alighanem tatár kém. És mögötte Brix sugalmazott, Brix vára, Ausztriában. Brix nem támogat akárkit.
Brix?
Brix vára. A Frinau folyó partján.
Ausztriában nincs Frinau folyó.
Hogyan?
Ausztriában Brix nevű hely sincs. A király csak nézi. Nincs olyan vár, hogy Brix. Miről beszélsz?
Nincsen? Most fogja fel, mi történt, hogy szedték rá, s hogy maradt a tatár veszedelemben tökéletesen egyedül. De nem ez kínozza igazán, hanem a bűn, amit elkövetett. Akkor, atyám, én gyilkos vagyok!
Béla király!
Gyónom a mindenható Istennek, és helyette neked, lelkiatyám, hogy tudva, akarva, előre kiszámítva, hogy mi fog vele történni, a halálnak adtam az egyetlen szövetségesemet, Kötöny királyt.
225 226A Mohi pusztán, a királyi táborban. Sátor, teljes berendezéssel és realitásban csak egyetlenegy van, a többit el kell képzelnünk, ez hófehér, lobogó leng a tetején, őrök őrzik, ez a király sátora. Kihívóan szép, mindenhová való, csak táborba nem. A nézőtérről jól kivehető a tábor szerkezete: mintha valaki makramét csinált volna a talajon, kötélrendszer indázik szerteszét. Akik itt táboroznak, igényt tartanak arra, hogy kényelmes helyük legyen, és el ne fújja a sátrukat a szél. Nincs itt egy talpalatnyi üres hely, csak rögzítőkötél meg cölöpök.
Hainburg. Végvár a nyugati határszélen, ritkán használják, az ausztriai herceg se gyakori vendég benne. Eredetileg a magyaroké volt, Aba Sámuel vesztette el.
229Klissza vára Dalmáciában. Spalatótól egy kődobásnyira, megmászhatatlan, bevehetetlen sasfészek. Ennek furcsa történelme van, számtalan, IV. Béla előtt élt és vallási okokból üldözött királynak szolgált menedékhelyül már, ez se valami szívderítő hely, de mégis más, mint Hainburg, van benne valami dalmata iparkodás, hogy aki a védelmére bízta magát, valahogy el tudja viselni az életet. Építészeti elemeikben a várak érzékelhetően különböznek egymástól.
A játék ideje: 1241. április 10-től 1242. április közepéig.
A játék kezdetén Bácsot látjuk a királyi sátor közelében, Pilve társaságában épp „eligazít”. Frigyes herceg, aki nemrég távozott Magyarországról, és akinek hainburgi várába Béla király a családját és a kincseit menekítette, itt hagyta két emberét, hogy hírt vigyenek neki a csatáról. Bács már régóta kínlódhatik a két osztrákkal, mert ingerült. Délután van. Bács tábori öltözéke komolytalanul ékes.
Te süket is vagy, nemcsak hülye? Frigyes herceg nagylelkű gazda. Nálunk nem tartanának.
Az osztrák száj nehezen ejti ezeket a különös neveket, uram.
230Ha ezzel arra célzol, hogy a magyar száj a tatáréhoz hasonlít, azért bírja kiejteni őket, máris kotródhatsz haza információ nélkül. Itt ugyanis forró lesz a levegő.
Ausztria hercege megparancsolta, hogy vigyünk neki hírt a csatáról. Béla király hozzájárult.
Én nem járulok hozzá. A mi futárunk – Pilvére néz. – már mindent tud, és csak az ütközetet várja, indul a királynéhoz, aki egyébként ugyanott van, ahol a te herceged. Minek annyi futár?
Mindig kettő kap megbízást. Hátha az egyik elpusztul.
Lehet, hogy az osztrák elpusztul, a magyar nem. Na, figyelj, nyavalyás, de ez a legutolsó próba. Pilve, kezdd újra!
Béla király Mária királynénak és Ausztria hercegének, Frigyesnek. A tatár sereg a hírszerzők szerint három irányból készül támadásra, Kádán Erdélynek tart, Peta a napokban ért le a morva hegyekből, és egyesült a Sajónál Batu főseregével.
Állj! Ki tart Erdélynek?
Kódó.
KÁDÁN!
Azt mondta, uram!
Felajánlom a butaságod eltűrését a Szűzanyának a győzelemért. Tovább. Ki jött északról?
Boeto.
Nem Boeto. PETA! Hallod?
Hallom, uram. Jött morva földről Boeto.
231Krisztus, micsoda élet! A tatár ott lappang a túlparton a dombok mögötti erdőben, mi egész nap építkezünk, mint a hódok, s tetejébe fogyatékos elméjű futárokat oktassak. Peta, te boldogtalan. PETA! Ki van ott a folyón túl? Ki a fővezér?
Pátu!
Nem bírom! Végezzünk, Pilve, mielőtt még jobban megsínyli az idegrendszerem.
A Duna vidéki seregrésszel előbb Batut és Petát semmisítem meg, majd Erdélynek fordulva végzek Kádánnal. Seregem létszáma megközelíti a nyolcvanezret, az ellenségé körülbelül negyven. Kérjétek Isten és Szent László segítségét. Vége.
Utolsó ismétlés. Hol vagyunk, szerencsétlen?
Nuhhon.
Ott, ott. A Nuhhi pusztán. Hülye. És a kánok?
Kódó most halad Erdel felé.
Ki jött északról?
Boeto.
A fővezér?
Pátu.
Gondolod, hogy képes leszel észben tartani?
Hogyne, uram. Boeto, Pátu és Kodó. De csak Pátu és Boeto számít, mert azok vannak itt.
Gratulálok. Ha megkezdődik az ütközet, bújjatok el valahová, mert nem bodzabéllel lőnek. Láttatok már nyilat?
Hogyne, uram.
Ahogy megvertük a tatárt, indulás lóhalálában Hainburgba. Pilve más úton megy, nem kedveli a butákat.
232Pilvével együtt kimegy a színről. Az osztrákok utánuk néznek, várnak egy kicsit, aztán kezdenek el beszélgetni.
Pusztulnának el, valahányan vannak.
Az is eljön.
Fölényben vannak, hallod.
Nem a létszám a lényeg. Az alázat.
Hisz folyton miséznek, térdepelnek.
Istent tisztelik, azt majdnem akkora úrnak tartják, mint egy magyar bárót. Az embert nem tisztelik, Wulf. A porszemet.
Meddig játsszuk még, hogy szalma van az agyunk helyén?
Tökéletes kiejtéssel. Csak míg Batu és Peta leveri őket. Hallottad a paprikajancsit, még fogalmuk sincs róla, hogy Radna megadta magát Kádánnak, és a tatárt Ariszkáld emberei vezetik az erdélyi utakon.
Csak már mennénk. Én gyűlölöm ezt az országot.
Mit szeress rajta? A gőgjét vagy a hiszékenységét? Tarts ki, ami még hátravan, azt elintézi a mongol. Mióta a kun királyt meggyilkolták, nyugodt vagyok.
Vigyázz!
Bács tér vissza Pilvével, aki ennivalót cipel, és úgy hajítja oda a futároknak, mintha kutyákat etetne.
Zabáljatok. Otthon nincs ilyen étel. Igaz?
Hogy volna, uram!
233Halljam még egyszer a neveket, hátha tudod már!
Boeto. Pátu. Kódó.
Ó, Krisztus öt sebe!
Az osztrákokat kitereli a színről, mert sok a dolog. A királyi sátor egyelőre minden oldalon leeresztett sátorlapjai körül nagy a mozgás, ládát, kupákat, állati bőröket cipelnek a szolgák, tányérokat, ezüst étkészleteket, még lavórt is. Bács irányít, Pilve segít. A színre most a kalocsai érsek lép a szlavón templomosok nagymesterével, Montroyal Jakabbal. A nagymester bámulva nézi a hófehér sátort, előtte a nagy, nyitható ládát, ami később ülőalkalmatosságul szolgál. Ugrin nem figyel, bele is botlik valamelyik kötélbe.
Erre, testvérem, erre. Botlik. Hoppá! Bácshoz. Hol a király?
Őfelsége a tábort járja, és lobogókat osztogat.
És Kálmán herceg?
Kíséri, érsek úr.
Megjött Montroyal atya, a templomos lovagok nagymestere.
Isten hozott, atyám. Azonnal intézkedem a szállásról, az étkezésről. Tisztálkodni óhajtanál előbb, vagy küldjem a szakácsot?
Tessék?
Ordítva és szótagolva, mert azt hiszi, a nagymester nem tud magyarul. Azt kér-dez-tem, tisz-tál-kod-ni…
234Montroyal atya tud magyarul, és nem süket. A királyt akarja.
Már itt kellene lennie. Foglaljon helyet atyaságod. Csak egy láda. Szégyellem, de alig hozhattunk bútort. Ugrál köröttük. Szolgálhatunk frissítővel? Semmit? Akkor, engedelmükkel, megyek. Szólít a kötelesség.
A papok kettesben maradnak. A sátorőrző katonák sosincsenek olyan közel, hogy bárki beszédét meghallhatnák.
Ez ki?
Udvaronc. Még nem láttam a kezében kardot, csak tükröt. Nem fog harcolni, ne félj. Nem lesz láb alatt.
Épelméjű?
De furcsákat kérdezel!
Ugrin, a lovagjaim nem akármilyen katonák, de volt, aki leszédült a lováról, mire ideértünk, olyan erőltetett menetben haladtunk Szlavóniából.
Így szólt a parancs, testvér.
Amerre jöttünk, füstölögtek a romok, és minden faluban temettek. A Szávánál itatni se tudtunk. Véres volt a víz.
A kunok söpredéke a Szerémségen át vonult ki az országból. Mi mást vártál tőlük, mint gyilkolást és gyújtogatást?
Induláskor azt hittem, a legvadabb vágta is csigamozgás. Itt meg frissítővel kínálják az érkezőt!
235Ez a Sajó-part, nem a Szentföld. Nekünk van vizünk. Borunk is.
Nincs kedvem tréfálni. A király üzenete halálos veszedelmet jelzett. A templomos lovagok csatára készültek, nem tavaszi kirándulásra.
Fogtok harcolni, ne félj!
Teli hassal? Bevedelve? Undorral, mert körülnézett. Ülőalkalmatosság, hogy meg ne erőltesse magát a vitéz. Tábori konyha. Üdítő ital. Jó!
Jeruzsálemben üres hassal kísértétek a zarándokokat?
Hófehér vezéri sátor, hogy a vak is lássa, hol a király!
Béla úr ad a tisztességre.
Mi ez a farsangi bál? Van itt mongol egyáltalán?
Akad. Vácott már nincsenek, mert Vác sincsen. Miséztél te valaha Vácott? Úgy égett a templom a bent imádkozókkal együtt, mint a zsír.
Hol a táboruk?
Megmutatja. Ott, ni, azon az erdős részen, a túlsó parton. Harcra egyelőre nem került sor, még előcsatározásra sem, pedig szinte hadiszabály kóstolgatni egymást egy kicsit. De ezek lapulnak, mint az egér. Lepihenhetsz nyugodtan, nem fog történni semmi.
Mutasd még egyszer, merre vannak?
Arra.
Jobb pozíció.
Félannyian vannak, mint mi, és idegen földön. Ahogy lép, megint botlik egy nagyot. Hopplá! Az Isten verje meg ezt a sok kötelet! Kitörik a nyakam.
236Te, Ugrin, ha itt valami félresikerül, elszabadul a pokol. Szűk ez a tábor, rossz helyen is van, minden csupa kötél. Rakjuk más helyre.
Nem lehet.
Hogyne lehetne!
Nem lehet, és kész.
Nem mondom, hogy könnyű, mert valami őrült még be is kerítette a terepet azokkal az összekapcsolt szekerekkel. De majd megoldom valahogy.
Harmadszorra mondom: nem lehet.
Én másodszorra: ha itt félresikerül valami, kész a katasztrófa.
Imádkozz a Szűzanyához, hogy védjen meg bennünket.
A Szűzanya nem hadimérnök.
Szép válasz, mondhatom. Testvér, hagyd békén a tábort! A helyét Béla úr választotta, ő is tervezte, és mindenki boldog volt, hogy végre kilendült az apátiából. A kun király halála megviselte.
Hát nem vagyok boldog. Ez nem táborhely, Ugrin. Ez karám.
Az Isten áldjon meg, hallgass már. Ha csak egy százalék esély volna arra, hogy nem mi győzünk, kitalálnék valamit, hogy meggyőzzem a királyt, de olyan szimpla ütközet ígérkezik. Megvan az ilyen csatának a technikája. A mongol ordít majd, fenyegetőzik, lövöldözik ránk, de nem tud hozzánk férni, mert ahogy közeledik, a pajzsok meg a szekerek mögül lenyilazzuk őket. Na. Aztán majd itt se fogsz tudni itatni, mert itt is véres lesz a folyó.
237Honnan ez a féktelen biztonság?
Matematika. Minden vad hordát legyőztünk.
És Vác?
Amatőr küzdelem volt, polgárok harca. Itt a királyi hadsereg vonult fel.
Látom. Étkészlettel és lavórral. Mégis beszélek a királlyal.
Nem! Nekem le ne törd megint, Kötöny miatt iszonyú állapotban volt, alig bírtuk megnyugtatni. Még egyszer kérlek: hallgass!
Akkor szólok az öccsének.
Azt hittem, a templomos lovagok vakmerőbbek.
A Szent Sír lovagjainak a nap huszonnégy órájában huszonnégyszer kell végiggondolniuk, hogy eléri őket a halál. Én itt is a templomosok nagymestere vagyok.
Ne huhogj! Két nagy csapattestet várunk minden percben, a csanádi meg a váradi püspök hadát. Az az utasításuk, kerüljenek a tatár hátába. Érted már végre, miért nem számít, miféle terepen és hogyan sátorozik a király?
Montroyal rámered. Szólni nem tud neki, mert most lép a színre Béla öccsével, Kálmán herceggel. A templomos kis meghajlással köszönti őket.
Felség, Montroyal atya Szlavóniából.
Isten hozott, atyám. Mi régi ismerősök vagyunk.
Valóban Isten hozott. Elláttak mindennel?
Elláttak, uram.
238Volna valami kívánságod? A templomosok mindig közel álltak a szívemhez.
Csak az, felség, hogy győzz. Csepp hallgatás után, hangsúlytalanul. Salome asszony üzent Kálmán hercegnek. Ha átadhatnám…
Maradj itt a herceggel, atyám, beszélgessetek. Ugrin, ha a püspökök akármelyikétől hír érkezik, azonnal jelentsétek. Közöld a kapuőrrel.
Már indul kifelé. Megyek, felség.
Az öccsének. Nehéz délután van, fejfájós, ólmos délután. Ha végeztél, gyere utánam. Bemegy a sátrába.
Kálmán herceg és a nagymester kettesben maradnak, fürkészve nézik egymást.
Az én feleségem sose szokott nekem üzenni, csak imádkozik értem, és én sem üzenek neki soha, csak imádsággal. Mit akarsz közölni velem úgy, hogy ne hallja más?
Felség, a csanádi püspököt megölték a kunok, a váradi és az egri a tatárok mártírja lett. Az utolsó csapat, amely elérte a Mohi pusztát, az enyém. Bontasd le a tábort, mielőtt késő lesz.
Béla sátrában.
Tábori, de királyi berendezés, két fekvőhellyel. Házioltár, térdeplő. A néző úgy látja meg a sátor belsejét, hogy az ajtót képező egyik sátorlap felhúzódik. Kálmán belép, fivérét imában találja. A király hátranyújtja jobb239ját, így érzékelteti, csatlakozzék hozzá, most ketten térdelnek, imádkoznak pár másodpercig, egyszerre állnak fel, s mondják:
Ámen!
Mit kértél, hogy úgy legyen?
Ó, sok mindent.
Anyánk lelki üdve?
Azt mindennap.
A feleséged?
Persze.
A csata?
Most elsősorban a csata.
Kit kértél? Szent Lászlót?
Bettit.
Betti nem tudna állást foglalni. Sajnálná a tatárt is.
Sajnálná, de nem segítené.
Még mindig rettenetesen hiányzik Betti.
Nem érzed, hogy itt van, ha hívod?
Nem. Betti sose jön vissza. Aki eljön, az Szent Erzsébet.
Az is ő. Ő választott utat magának.
Isten választott neki.
Isten nem választ senki helyett.
Olyan helyett sem, akiből szent válik egyszer?
Olyan helyett különösképpen nem.
Te vagy az egyetlen, aki nem bosszant fel, ha ellentmond nekem.
Szerencsémre. A kapcsolatunk amúgy se tipikus. A mi családunkban az öccsöknek megvan a maguk barátságtalan programjuk.
240Összemosolyognak.
Igen, ez hagyomány.
Az Árpád-ház hercegei szinte törvényszerűen fordultak egymás ellen. A fivérek erre gondolnak, Béla, mintha védekeznie kellene, kihúzza kardját, Kálmán azonnal vállalja a játékot, és vívni kezdenek.
Lejjebb fogd! Még lejjebb! Most jó!
Vívnak. Sose szeretted volna, ha meghalnék?
Idióta.
Ilyen szót nem merne kimondani senki az udvaromban. A felségsértőkkel nem szoktam tréfálni.
Tudom. Mikor a feleségem meghallotta, hogy úgy meghámoztattad az apánk orvosát, mint egy almát, rosszul lett. Vigyázz! Ha komolyan csinálnám, már nem élnél.
Nem vonz, hogy akkor te lennél a régens?
Nem. Védekezz!
Miért nem?
Mert én nem uralkodásra születtem. Lejjebb fogd! Mindenki születik valamire. Én arra, hogy védjelek, és őrizzem a tengerpartot. Vigyázz!
Lehet, hogy mindent jobban tudsz nálam?
Ugyan már! Hol van belőlem az a tárgyilagos kegyetlenség, ami az uralkodáshoz szükséges? Közülünk csak te lehettél király, mert csak te hasonlítasz igazán az anyánkra. Támadj!
241Ha elesem, úgyis a helyemre kerülsz. A fiam csecsemő.
Nem fogsz elesni. Támadj! Támadj már!
Olyan bizonyos, hogy győzök?
Nem. A győzelem sohase biztos.
Akkor mi a garancia?
Betti.
Megvéd téged is?
Remélem.
Csak reméled?
Betti magyar királylány volt, elsősorban a királyának segít. Leereszti a kardját. No elég volt. Nem akarsz lepihenni? Én nem vagyok fáradt, összehívnám az urakat. Nincs tiszta képem semmiről.
Nagyon komolyan. Kálmán, ezt a csatát én vezetem. Én egyedül.
Ki más? Te vagy a király.
Kérlek, ne oldd meg helyettem, mint gyerekkorunkban annyiszor, a harci feladatokat. Ez az én csatám. Nem kell aggódni, nem komplikált ütközet. A tatárt még én is elintézem.
Kis csend.
Nem akarsz gyónni?
Most?
Nem Ugrinnak. Nekem. Mikor ilyen emelt hangon beszélsz, valami bajod van. Mi bánt?
Semmi.
Félsz valamitől?
242Nem. Most egész kivételesen nem félek.
Mint az orvos, aki ki akarja deríteni, mi baja a betegnek. Jó. Hallom, mindenről intézkedtél. Volt felderítés, haditanács, a haditerv is kész…
Kérlek, ne kívánd, hogy felmondjam a leckét. Mindenki tudja, mit tegyen. Még én is.
Kivéve engem és Montroyal atyát, mert mi érkeztünk utolsónak. Irtózatos utam volt. Amit a kivonuló kunok műveltek, túllép minden fantázián.
Ami Kötönnyel történt, az is.
Mondták. Van ilyen, sajnos. A nép nyugtalan lett, ítélt. Nem tehetsz róla.
Gondolod, hogy ilyen egyszerű ez?
Ilyen egyszerű, mert megtörtént, mert nem vagy Isten, nem tudod feltámasztani a halottakat, se megbüntetni a gyilkosát.
Azt hiszed? Kötöny gyilkosa itt van a táborban, és Isten ítél majd fölötte a csata folyamán.
Azt hittem, nem tudni, ki ölte meg.
Én tudom.
Akkor add a törvény kezére, és ne hagyd, hogy hősi halált haljon olyanokkal, akik nem vétettek semmit. Gyilkos nem érdemel lovagi halált. És mi lesz, ha megszökik?
Nem tud. Nem lehet.
Hogyne tudna, ha nem tartod láncon.
Nem teszi, ha mondom, magam vigyázok rá. És mert az ösztöne neki is ép, és arra biztatja, fusson, hát elálltam az útját. Nem néztél körül? Innen nincs menekülés. Ez a tábor börtön.
243A tábort át kell építeni még ma, mielőtt a tatár akcióba lép. Életveszélyes.
Ha Isten így ítél, ne meneküljön a gyilkos.
A te gyilkosod miatt nem kockáztatjuk a királyi hadsereget. Végeztesd ki azonnal, aztán intézkedj. Nem játszunk istenítéletet. Az élet nem arra való.
Béla újra felemeli a kardját, s úgy nyújtja markolattal Kálmán felé, az öccsének, hogy a hegye a saját mellének szegeződik.
Most se kedvem, sem időm tovább vívni. Dolgoznunk kell, rendelkezz!
Azt mondtad, végeztessem ki a gyilkost.
Kálmán most fogja fel, mi volt az iménti célzás.
Ha megöltél, megvívod helyettem a Mohi csatát?
Kálmán csak néz rá. Béla nagyon egyszerűen indokol is.
Én öltem meg Kötönyt.
Együtemnyi csend után, mert neki is össze kell szednie magát. Nyugodtan, egy cseppet ironikusan is. Ez újdonság.
Nem doboltattam ki.
Miközben haditanácsot tartottál, a kun király pedig kilépett a palotádból, a sátán elvarázsolt. Egyik feled tovább tanácskozott, a másik utánaosont Kötönynek, és ledöfte. Ügyes.
244Nem hiszed el?
Nem én. Nincs ember, aki ne tudná, hogy az ország nem tűrte a keleti szövetségest. Kötöny a népharag áldozata lett, a pestiek széttépték. Ha végiggondolom, miféle rémképeket vetít eléd a hisztériád, megsajnálom a feleségedet.
Rémkép? Tudtam, hogy megölik, ahogy kilép a kapun. Hagytam kilépni. Frigyes megtévesztett.
Frigyes nagy játékos, gyermekkorunkban is olyan szép gömbölyűeket tudott hazudni. Ha ő zavart meg, miért nem őt vádolod? Miért magadat?
Mert hittem neki.
Meggyóntad?
Meg.
Kaptál feloldozást?
Az egyháztól igen. Magamról magam ítélkezem. Engem a bűntudattól csak az oldoz fel, hogy ebbe a karámba zártam magam, ahol minden lehetséges. Győzelem, halál – csak éppen menekülés nem. Ez, látod, teljes penitencia.
Nem teheted.
Én vagyok a király.
Azért nem teheted, mert te vagy a király.
Bűnt követtem el.
Lehet. Majd megbeszéljük. Ez ráér. A tábor lebontása nem. A te istenítéleteddel kockára teszed az országot. Na, adj parancsot! Adj parancsot már!
Nem adok.
Az érsek jó katona. Az érsek szerint…
245Béla belevág.
Az érsek imádkozzék! Én vagyok a király.
Montroyal atya…
Mint az imént, Béla közbevág.
Montroyal atya is imádkozzék. Kálmán, elég!
De ezek nemcsak papok! Ezek szakemberek! Katonák!
Ez az én csatám.
Ez az ország csatája meg a tatáré. A tábor szerkezete rossz. Mindenki véleménye.
Nem igaz. Masszív, biztonságos és hagyományos.
De az ellenséged nem hagyományos! Bontasd le a sátrakat, őrült!
Most király. Szlavónia hercege távozhat.
Nem én! És ismét kardot fog, a királynak szegezi. Nagyon komoly.
Béla eleinte mozdulatlan. Az imént játékból vívtak, azt hiszi, ez ismétlődik, csakhogy most nincs kedve már. Merev, sértődött, elutasító.
Azt mondtam, mehetsz. Nincs kedvem vívni már.
Védekezz! És nekitámad.
Béla kedvetlenül kardot fog, azt hiszi, megint gyakorlatozásra akarja kényszeríteni, a harc azonban durva, kíméletlen. Egyenlőtlen is, mert Kálmán úgy vív, mint egy varázsló. A király hátrálni kényszerül.
246Elég!
Kálmán nem engedelmeskedik.
Hagyd abba! Nem hallod! Dobd el azt a kardot! Parancsolom!
Védekezz, mondtam már! Mert hátha hazudtam az imént, és szeretném a koronát.
Ki hiszi ezt, bolond?
Hátha a trónod kell? Ha megtévesztettelek? Ha nem is ismersz? Addig üldözi a királyt, míg ki nem veri a kezéből a kardját. Most megöllek. Még mindig szebb halál lesz, mint egy tatár kivégzés.
A király dermedten áll.
Elébe térdel, és mindkét kardot a lábához teszi. Ne fizettesd ki a magad számláját egy nemzettel. Add ki a parancsot, Béla király!
Csend. Béla öccse arcába néz, visszaadja a kardját. Nagyon kis szünet, míg elrendezi magában Kálmán viselkedésének feltételezhető okait.
Mit tudsz, amit eltitkoltak előlem?
Senki se titkolta. Most jött a hír Montroyallal. Sem az egri, sem a váradi, sem a csanádi püspök serege nem jön. Magunk vagyunk a Mohi pusztán.
247Béla csak áll. Ez nagy csapás. A király összeszedi magát. Ő kihívta Istent viadalra, nyilván elkezdődik a küzdelem.
Isten első válasza.
Hívhatom a főlovászmestert?
Nem. Megvárom Isten második válaszát.
De Montroyal…
Ne fáradj, és a szakemberek se fáradjanak. Nem tűröm, hogy rajtam nevessen a királyi hadsereg, míg én a szlavón nagymester parancsára átrendezek egy hibátlan szerkezetű tábort.
A jó tanács még nem parancs.
Kímélj meg a közmondásoktól. Azt mondtam: menj.
Kálmán megérti, itt most minden hiába. Meghajlik, kifelé hátrál. Most Árpád-házi fejedelem ő is, egy hajszállal sem kevésbé király, mint a másik. Béla az, aki utánakapna most, Béla, aki valahol mélyen érzi: a többieknek igazuk lehet, de nem szabad eltérni a tervétől, mert így kockáztatja Isten válaszát.
Kálmán!
Felség?
Emlékszel, mikor anyánkkal táncoltunk a várkertben?
Nem emlékszem, uram.
Énekeltünk is. Ich steh im Rosengarten und muss…
Régen volt, uram.
Betti selypített.
Igazán?
248Tudod még a dallamot?
Én egyetlen dallamot ismerek most, felség. A tábort le kell bontani.
A tábor marad. A kapott hírekre tekintettel majd a haditervet módosítjuk. Nem tűröm, hogy a tábort bárki megemlítse még egyszer. Kéretem a haditanácsot.
Ugyancsak a királyi sátor előtt: az ajtót képező sátorlap zárva, le van húzva. Mögötte megbeszélés folyik: Montroyal, Ugrin, a főlovászmester és a fivérek tárgyalnak. A sátor előtt Bács magyaráz Pilvének.
Reggel haditanács, délben haditanács, este haditanács. Kíváncsi vagyok, lesz-e éjfélkor újra.
Csata lesz.
Az. Illetlen dolog, összezavarodik minden. Ha az ember megpróbálja biztosítani a civilizált körülményeket, úgy beszélnek vele, mint egy árulóval.
Montroyal atya jót akart.
Azt talán én döntöm el, nem? Montroyal atya lemondott a nőkről az egyház szolgálatának érdekében, azóta a katonaságba szerelmes.
Nem akart megbántani. Csak dühös volt, mert lavórt talált a sátrában.
Őszentfelsége udvarában szoktunk mosdani. Nem tudtam, hogy a templomos lovagokat irritálja a tisztaság.
Sokallja a felszerelést.
Mert csak egy irányban mozog az agya, és valami nyugtalanítja. Figyelj csak, Pilve! Én mindig azt hit249tem, ha csatára kerül majd a sor, őszentfelsége lesz, hogy úgy mondjam, ideges. Tévedtem. Nyugodt, csak kedvetlen. Tudod, ki ideges itt, bár úgy titkolja, hogy majd’ szétreped a szája a sok mosolygástól? Kálmán herceg meg ez a Montroyal.
Az érsek úr derült.
Ugrin sose vesz észre semmit.
A főlovászmester is jókedvű.
A főlovászmester kedve attól függ, hogy a királyt milyen hangulatban találja. Ha őszentfelségével nincs baj, márpedig momentán nincs, a főlovászmester felől jöhet a vízözön. Pedig van valami zűr, csak nem tudok rájönni, micsoda. No majd kiderül. Igaz is, nem akartál te tőlem valamit?
Szent Erzsébet asszonyunk, hát nem kiverted a fejemből? Bács, hívd ki a főlovászmestert!
Ne mindjárt a királyt? Hátha az is el tudja intézni.
Ne bomolj, te. Valami kém van itt, az keresi.
Kicsoda?
Kém, ha mondom. Átúszott a folyón, és jelentkezett az őröknél.
Jaj, de figyelmes! És mit mondott az őröknek?
Azoknak semmit. A királyt kereste, vagy a vezért.
Megmotozták?
Volt is azon mit. Félpucér. Jött a Sajóból.
Mint Mózes a Nílusból, és nyilván hírt hozott, amiért jó szót és pénzt remél, méghozzá duplán. Ez optimista kém. Először Béla úrtól vár jutalmat, aztán visszaúszik, és tartja a markát Batu kán elé. Hol tűnt fel ez a kan sellő?
251A Szent László őrhelynél.
Akkor szólj a Szent László őrhelynek, hogy öljék meg, és nem kell kihívni senkit.
Hogyisne! Önként jött!
Önként! Küldték. Be van táplálva az agyába a szöveg, hogy mit hitessen el velünk. Ezek a tatárok pont olyan orcátlanok, mint a kunok voltak, de olyan bátrak is. Van képe idejönni!
Te, ez nem tatár. Ez orosz.
Micsoda?
Az. Hadifogoly, aki átszökött hozzánk. Hívd már ki a főlovászmestert, hadd lássa.
A sátorban időközben befejeződött a megbeszélés, az urak előlépnek a sátorlap mögül: Ugrin, Montroyal, Kálmán herceg és a főlovászmester. Elsőnek a herceget látjuk meg. Az utolsó mondatot már mind hallják.
Gyerekkoromban se szerettem a meséket. Öljétek meg. Na, indulj!
Itt már meg is indult a csata? Kit kell megölni?
Végeztek az urak? Elvitethetem a kupákat?
Kit kell megölni?
Elvitethetem a kupákat a sátorból?
Kálmán herceg azt kérdezte, kit kell megölni.
Montroyal atya, nem zavarunk mi benneteket ilyen csip-csup ügyekkel.
Ha most se tudhatom meg, kit kell megölni, úgy szájon váglak, hogy lenyeled a fogad.
251Bács nem felel.
Ugrin atya, egy kém vagy micsoda, egy szökött fogoly keresi a királyt.
Ezt óhajtottad hidegre tenni anélkül, hogy engem informálnál?
Azt gondoltam, én is el tudom intézni.
Én nem tudom, mit csodáljak ebben az emberben, a butaságát vagy a merészségét. Hát adhatsz te parancsot ölésre? Hát vagy te valaki, te nikeai eunuchot majmoló barom?
Bács most, életében először, komolyan megsebződik.
Kálmánhoz fordul. Mi menjünk érte, vagy hozassuk ide, felség?
Ezt a csatát a király vezeti, atyám.
Mindenki megérti a burkolt figyelmeztetést.
Értettem. Bács, kotródj a fogolyért.
Bács elsiet.
Te is leléphetsz, Pilve.
Pilve távozik.
Nem azt mondtam erről az emberről, hogy udvaronc, és mindeddig csak tükröt láttam a kezében?
252De igen. Most van először csata előtt. Megveszett tőle.
Meg kell tanítani rá, hogy ebben a táborban nincsenek magánakciók.
Majd én elintézem, bár nem egyszerű. Ő biztosítja a király személyes kényelmét.
Béla király boldog lesz, ha életében egyszer végre katonaszámba veszik. Majd képzetlenebb udvarmestere lesz. Kibírja.
Még mindig nem volt idő rá, hogy körbejárjam a tábort, és megnézzem a terepet. Elképzelhető, hogy valaki átjut a folyón? Nem gátolják meg a mieink?
Batu előttünk érkezett, a híd túlsó állását ő tartja elfoglalva, az innensőt a mieink. A part egész hosszában őrlánc, bárki, aki valahogy átjutott, kellett hogy jelezze, hogy barátságos szándékkal jött, különben lelövik. Nem értem az egészet. Lehet, hogy nem is kém ez az ember? Lehet, hogy követ?
A tatár most már nem küld követet.
Bács megjön a fogollyal. A fiatal férfi félmeztelen, vizes. Szláv Krisztus arca van, nagyon fehér bőre.
Hívom a királyt. És érte megy a sátorba.
A fogoly csak áll, szemben a közönséggel. Ugrin körbejárja, érzékeli sebes, elrútított hátát, meg is érinti, aztán visszarántja az ujját.
253Hát téged jól helybenhagytak.
Tartozhatik a szerepéhez is.
Szintén a fogoly hátába kerül, megnézi a bőrét. Nem hiszem, atyám, ennek az embernek a háta olyan csíkos, mint a tigrisé. Ezt hetek óta verhetik. Csuda, hogy él. Ki vagy te?
Senki.
Nagyon szellemes.
Halicsban éltem, Daniló úr udvarában.
Akkor azért tudsz magyarul. A király kilép a sátrából, Kálmán kíséretében.
Térdre!
A fogoly letérdepel.
Mit akarsz elmondani nekem?
A tatár éjjel támadni fog.
Jobb szöveged nincs? Sosem indul csata hajnal előtt.
A tatár éjjel támadni fog, uram. Többet nem tudok, de ezt az egy hírt elhoztam neked, és ezért Krisztus talán megbocsát.
Hogy jutottál át a Sajón?
Tudok víz alatt úszni.
Aztán kiszálltál, partra léptél, az őrök azt mondták, adjon isten, és megkínáltak pogácsával.
Az őrök kockáztak és veszekedtek, uram.
Az nem igaz!
Miért hazudnám, uram?
Miért jöttél?
254Hozott a bűnöm.
Kém ez, felség. Nem is nagyon okos kém. Azt mégse hinném, hogy a tatárok megüzennék a támadásuk időpontját, ha csakugyan akkor jönnének.
Persze. Ha a kémükkel éjszakát jeleztek, akkor lefekhetik itt mindenki.
Mit mondtál, miért jöttél?
Vezekelni.
Biz’ isten, megható.
Megverettem magam a parton úgy, hogy a vízbe eshessem, és felétek sodorjon a folyó…
Hátra arc. Igen. Van rajta friss seb is.
Tovább!
Aztán a víz alatt átúsztam hozzátok, és az őrök mögé kerültem.
Itt a második hazugsága. Nem lehet az őrök mögé kerülni.
És ha csakugyan kockáztak, és nem figyeltek?
Ugyan már. Magam adtam nekik parancsot, hogy szüntelenül nézzék a vizet.
Akkor hogy került ide?
Mit tudom én.
Hadd fejezze be. Mit akartál levezekelni, ember?
Hadifogoly vagyok, uram, nem sikerült meghalnom orosz földön, azóta azt teszem, amit parancsolnak. Voltam fejszés a hágótok előtt, mikor Batu betört, most szurkot és csepűt kötözök a nyilakra, mert éjjel támadni fognak, azt mondták. Loptam, hogy úgy megverjenek, hogy a vízbe hullhassam és átjuthassak hozzátok elmondani, amit tudok. Kis 255csend, reménykedve. Jó vívó voltam valamikor. Nem engednétek meg, hogy veletek harcoljak az éjjel?
Van humora.
Jaj, felség, ez már túlzás!
Bocsáss meg, hogy idefárasztottunk. Pihenj le.
Ezek szerint amit mond, az elképzelhetetlen?
Nem.
Feltételezhető, hogy ez az ember itt igazat mond, és kiteszi magát a dupla halálnak? Feltételezhető, hogy a tatár éjjel támadásra készül?
Ugyan már, uram!
Felséges úr, a csatának szokott lenni logikája, de nem minden esetben. Vannak kivételek.
Ki hisz neki?
A főlovászmester és Ugrin csak mosolyognak. Ugrin legyint.
Én.
Én is hiszek, uram.
Templomos!
Ez európai ember, érsek atya, és belekényszerítették valamibe, amit gyűlöl, méghozzá azok, akik az ő hazáját is végigpusztították. Miért ne lehetne európai lelke is?
Mert háború van, felség, és ilyenkor nem tanácsos lélekelemzést végezni. Mindenki megtanulta már gyerekkorában, hogy a csatához világosság kell.
256Nem feltétlenül. A szaracén támad éjjel is.
Ez mindig ellenünk van, felség! Én nem értelek, Montroyal!
Dönts, uram, te eddig még csak kérdeztél. Te hiszel neki?
Nem. Azt hiszem, nem. Itt annyi bűnös van egy rakáson, hogy Isten nem tehet ilyen irgalmas csodát.
Felség, Isten akkor tesz csodát, amikor akar, és azzal, akivel akarja. Ha neki úgy tetszik, a bűnössel is.
Mi a parancsod?
A kán kémei nyilván tudják a létszámunkat, a táborunk belsejét egy jó szemű ember rég feltérképezhette a dombról. Nincs mit jelentenie, eredményt nem ért el – eresszétek haza.
Felség, se ruhám, se fegyverem, nem árthatok senkinek. Nem tűrnétek meg itt?
Eltaláltad. Köszönjük a vizitet.
Valószínűtlen, hogy visszatérhet ugyanazon az úton.
Hát hívta ide valaki?
A királynak. Emlékezz rám ma éjjel, és mondd, hogy megbocsátasz.
Indulj!
Felség, azért tettem meg ezt az iszonyú utat, hogy halljam a szádból, amit nem akarsz kimondani.
Bács!
Bács oldalt duzzog, félrehúzódva.
257Hol az a Bács! Gyere a fogolyért!
Béla úr, mondd ki!
Mondd ki neki.
Maga mondta, hogy segített szétverni a torlaszt a hágónál, mikor a tatárok betörtek.
Kötönyre céloz, a király meg is érti. Ki fejszével árt, ki mással. Bocsáss meg neki.
Igazad van. No menj, menj békével! Ha hazudtál, úgysem érvényes, ha azt mondom: megbocsátok.
Bűnbocsánat! Nem szeretem, mikor kémek játszanak ezzel a szóval. Bácshoz. Viszed már?
Állj!
Mert Bács már indulna.
Felség, hozzájárulásoddal elmozdítanám a jelenlegi beosztásából ezt a figurát.
Ha jónak látod. Nekem mindegy.
Mindegy, szentfelség? Hát nem szolgáltalak jobban, mint hivő az Istent? Mit vétettem, szentfelség? Mit?
Még kérdezed? Utasítást adtál, azt meg a magadfajtának nem szoktuk megengedni. Ne kavard össze a magadét a főlovászmester puvoárjával.
A helyedet majd átveszi valaki, te meg dobd ki ezt az alakot a Szent László őrhelynél. Vissza a folyóba.
Bács és a fogoly kimegy a színről, Kálmán a király felé fordul.
258Uram, most aztán csakugyan pihenj valamelyest. Ha történik valami, hallani fogod a kürtöket.
Mégis hiszel a hírnek?
Minden hírnek hinni kell egy kicsit minden csata előtt. Ezt te tudod a legjobban.
Mondjunk misét, felség?
Igen. Mindig megnyugszom utána.
Ministrálsz, templomos?
Nem érek rá. Hívd a főlovászmester urat.
Istentelen szaracén! Búvik a vackára. Nem, bocsáss meg, tudom, hogy nyeregben voltál egész nap. Majd imádkozom érted is, Montroyal.
Mindnyájunkért, Ugrin.
A király, Ugrin és a főlovászmester bemennek a királyi sátorba. Kálmán ismét kettesben marad a nagymesterrel. Nézik egymást. Kis csend.
Atyám, te hittél ennek az embernek.
Te is hittél, felség.
A hídfőnél kockáznak és veszekednek, ezt ellenőrzés nélkül, egy szóra elhiszem. Gyerünk a partra.
Ha csakugyan megtámadnak ma éjjel, itt nem marad élő. Ki tud harcolni ezek között a kötelek közt?
Meg kell szervezni a király védelmét.
Még nem kezdhették meg a misét. Beszól a sátorlapon. Főlovászmester úr!
A főlovászmester azonnal kilép.
259Főlovászmester úr, a legutolsó haditanácson már mind tudtátok, hogy a püspöki hadak nem jöhetnek, hogy magunkra vagyunk utalva mindenképpen. A tábor lebontását is helyeselted.
Igen, felség.
Elébe tartja a saját keresztjét. Esküdj meg, hogy ha valami váratlan történik, megmented a királyt.
Atyám, kétszer annyian vagyunk, mint ők. Ha be is következnék, amit ez a nyomorult félpucér habogott, nincs olyan erő, ami bevegye ezt a tábort.
Van.
Nincs idő vitatkozni, főlovászmester úr. Esküdj meg, bárhogy alakul, megmented a királyt.
A főlovászmester letérdel, ujját Montroyal keresztjére teszi.
A lelkem üdvösségére esküszöm. Kicsit sértődötten feláll. Atyám, ez felesleges volt.
Most már ministrálhatsz, Dénes úr.
Ha a misének vége, hívd össze a különleges osztag embereit. Készítsétek el a király menekülésének taktikai programját.
A főlovászmester visszamegy a sátorba.
A hídhoz?
A hídhoz. Az őrlánchoz. Mindenhová, amíg még van valami világosság.
260Elmennek. Most a tábor egy másik részére hull fény, a kötelek közt Bács bukdácsol a fogollyal. Bács őrjöng, olyan dühös.
Mint egy rongyot! Hallottad, te féreg? Mint egy rongyot! És mindezt miattad! Mintha nem lestem volna minden sóhajtását. Elhajított, mint egy rongyot. Mit bámulsz?
Uram, a tatár éjjel csakugyan támad. Te sem hiszel nekem?
Vidd a vizes patádat, ne ráncigálj!
Én vissza úgyse megyek a tatár táborba. Itt, a te rabodként még szabad vagyok. Nagyon szépen, egyszerűen. Uram, nem ölnél meg? Megköszönném.
Ne szült volna az anyád, vagy ne jutott volna eszedbe ideszemtelenkedni!
Nem hallottad, mire kértelek? Te keresztény vagy, tudnod kell, mi az irgalom.
Csak magára figyel. Ilyen hálátlan dögök! Ilyen felfuvalkodott disznók! Hát veszítsék el a csatájukat, égjenek porrá!
Égni fognak, uram, el is pusztulnak szegények. A tatárt nem lehet legyőzni. Imádkozz a népedért.
Imádkozzék értük a kárhozat, aki benyeli őket mindenestül. Ide figyelj, te nyavalyás! Előveszi a kését. Sok kárt nem tehetsz vele, hogyan is tehetnél. Ha elmondasz nekem valamit, neked adom ezt a kést. Vagy a körmöd metéled vele, vagy zabálsz, vagy a szívedbe szúrod, nekem az már mindegy. Válaszolsz?
261Mindenre, azért a késért.
Láttad te már, mi történik az emberekkel egy vesztes csata után?
Láttam, uram. Nem marad élő.
És az országban? Azzal, aki nincs a csatatéren?
Azt is elfogják. Az is meghal, csak kicsit később.
Mindenképpen?
Mindenképpen. De közben dolgozni kell. Addig még van egy kis haladék.
Nem ússza meg senki?
De igen. Aki átáll. Szükségük van vezetőkre.
Na, itt a késed. Mit bámulsz? Nem kell?
Uram, mért kérdeztél ilyen különöset?
Mi közöd hozzá? Eriggy a fenébe! Ugye, hogy csak a szád járt? Ölöd is te meg magad – szépen! Csak állsz, és bámulsz rám. Mi rajtam az a nagy látnivaló?
Uram, aki átáll a tatárhoz, az meggyilkolja Istent.
Bács ledöfi. A fogoly egy hang nélkül lecsúszik a földre. Bács alakja beleolvad a sötétségbe.
A király sátorában. Éjszaka van, valami csepp világosság – egy mécs – enyhíti a sötétet. Béla fekszik, nem alszik. Forgolódik, oldalra tapogat, nem leli, amit keres. Ráver a gongra, azonnal megjelenik a főlovászmester.
262Felség?
Szomjas vagyok.
Máris, uram. Italt tölt egy korsóból.
Ügyetlen vagy, Dénes. Ha az ellenség elfog, rossz sorod lesz egy tatár úrnál.
A tatár nem kér kegyelmet, nem ad kegyelmet. Ha elfog, megöl.
Biztató perspektíva. Csend. Sose hittem volna, hogy valaha még hiányozhatik nekem az a hülye Bács. Pedig hiányzik. Bács volt a hétköznap. Az ember csak a hétköznapokon érzi természetesen magát.
Nem hiszem, uram, hogy ez a mai éjszaka ne volna hétköznapi éj. Láttál te már elég csatát. Az uralkodók életéhez a harc is hozzátartozik.
Hétköznapi éjszaka… De akkor miért van ekkora hallgatás?
Alusznak, uram.
Most valahogy másképpen alusznak. Olyan a csend, mintha megállt volna az idő. Ló nem horkant, lánc nem csörög.
A lovak messze vannak a sátorodtól.
De az emberek nem. Azoknak érzem a közellétét. Miért ilyen néma minden ma éjszaka?
Így parancsoltad, felség.
Én?
Te, uram. Kálmán herceg hangsúlyozta, mindent te irányítasz és mindenben te rendelkezel.
Főlovászmester, mióta ismersz te engem?
Mióta élsz, uram.
263Parancsoltam én valamikor is ekkora csendet?
Nem, uram. Nem szereted. A halálra emlékeztet.
Akkor ma miért tettem? Indokold!
Kétségbeesetten iparkodik valami hihetőt kitalálni. Talán az ellenség miatt, felség. Hogy halljuk, mikor moccan.
Ne kínlódj, bár csakugyan kínozni akarlak, mert álmatlan vagyok, mert rossz kedvem van, mert fogalmatok sincs az ágyazásról. Ha a herceg rendelkezett így, nyilván igaza van, és el kell viselni ezt a világon túli érzést, amitől verejtékes lesz az ember. Csak a sírban van ilyen némaság. Csend. Rendben van minden?
Rendben, felség.
Felváltotta valaki az öcsémet?
Nem, uram, nem engedte. Kinn maradt Montroyal atyával a hídfőnél.
Az érsek úr?
Ugrin atya lefeküdt aludni.
Ugrin alszik, de te alkony óta itt kuksolsz a sátram előtt azon a ládán, és őrködöl. Ezek szerint te mégis hittél annak a kémnek.
Nem én, uram. Nekem küldhet Batu egy tucat pucér alakot a Sajóból olyan mesével, amilyennel akar, én, ha tehetném, most fordulnék a másik oldalamra, de szolgálatban vagyok, hát nem tehetem. Pedig az első, amit épp a te apád udvarában belénk vertek gyerekkorunkban, az volt, hogy várost támadunk éjszaka, terepen megvárjuk a fényt. Töltsek még?
264Nem. Én otthon is rossz alvó vagyok, ha a királyné nincs mellettem, hát még egy táborban, ami olyan néma, mint a temető.
Ha a sátradban maradok, el tudsz aludni?
Nem. Te nem vagy a királyné.
Nem akartam tolakodni, uram.
Ne sértődj meg. Te tudod a legjobban, nemcsak az vagy, aki, Magyarország főlovászmestere, hanem a barátom, ha ugyan egy királynak lehet barátja egyáltalán.
A főlovászmester egy mozdulatára.
Ne szólj közbe, érted ezt te, a király barátja is csak szolga. Kinn kuporogsz, köhögni se mersz, virrasztasz, vizet adsz, rám dobod a takarómat, és nincs más jutalmad, mint hogy bízom benned annyira, hogy iszom a kupából, és nem képzelem azt, hogy megmérgeztél.
Te is szolga vagy, felség. Mindenki az, csak te egyedül Istent szolgálod. Mégse úgy gondolsz rá, hogy ő a gazdád, hanem hogy az apád, odafenn. Csend.
Mondd, mennyire szeretsz?
Nem értelek, uram.
Majd másképp kérdezem. Elárulod miattam az öcsémet?
Most még kevésbé értelek.
265Te már először is értettél. Ezt a szolgálatot itt, ha már elmartátok innen Bácsot, elláthatná más is, kevésbé rangos úr. A főlovászmester mint udvaronc nagy luxus csata idején. Miért bízták a királyi sátor őrzését és az apró teendőket rád?
Ez rendkívüli időszak, felség. A túlparton ott a tatár.
Várost támadunk éjszaka, így mondtad, nem? Terepen megvárjuk a fényt.
Így van, uram. De Kálmán herceg semmit sem hagy a véletlenre.
Mi a parancsod?
Csak az őrködés, felség.
Mi a parancsod, Dénes?
Mondtam, felség.
Főlovászmester, hazudsz!
Uram, nem érdemeltem.
Hogy őrzöl, az természetes, még logikus is. Hogy miért őriztek ennyien, azt nem értem.
Uram, mikor volt királyi sátor őrizet nélkül?
Eddig kinn ültél a ládán, én meg füleltem a süket semmiben, és nem köhintésről, nem zajról, nem tudom, miről, talán éppen a semmiről rájöttem, hogy nem vagy egyedül, hogy legalább fél tucaton vagytok. Mit parancsolt neked a herceg?
Még mindig kitér. Rá nem szabad gyanakodnod, uram!
Nem gyanakszom. Ha gyanakodnám, nem élnél se te, sem azok, akik itt lélegzeni se mernek ebben az iszonyú hallgatásban. Válaszolj!
266Felség, tilos megmondanom!
Nekem, a királynak? Felkapja a mécset, és feltépi a hátsó sátorlapot. Teljes fegyverzetben egy fél tucat ember áll előtte. Béla visszahökken, majd összeszedi magát: akiket kinn lát, hívei gyerekkorától. Szabadna végre megtudnom, mire várnak az urak? Mit virrasztanak ilyen némán? Meghalt valaki? Zomotort tartanak? De akkor miért nem iszik senki? Szárazon nem szoktunk halottat siratni.
Uram, ereszd vissza a ponyvát. A tatár nyíl messzire hord, s neked fény van a kezedben.
Jéggé meredve. Kéretem a herceget.
Kálmán úr azt mondta…
Sejtem, mit mondott, egy percre azért idefáradhat a hídfőtől, amelyet, gondolom, ugyanolyan éberen őriztet, mint a királyt. Azt mondtam, a király barátja is csak szolga. Szolga, azt parancsoltam, hogy idejöjjön a herceg.
Most már mereven, sebzetten. Elküldök érte. És kimegy.
A király egyedül marad, eltakarja az arcát, legszívesebben sírna dühében és megalázottságában. Földhöz vágja a kupát, bele is rúg. Mire Kálmán belép, ismét mozdulatlan.
Mintha mi se történt volna. Ugrin úgy káromkodott, mikor felrángattam az ágyról, hogy boldog voltam, amiért Montroyal nem hallja.
Te gyalázatos!
267Kálmán nem védekezik, csak néz a bátyjára: csupa szeretet.
Te gyalázatos képmutató, aki Szent József házasságában élsz és naponta gyónol, áldozol. Te gyilkos!
Mondd! Mondd szépen! Könnyebb lesz.
Te féreg, te… Már nem talál szót.
Persze. Csak mondd! Panaszkodj!
Mért tetted ezt? Nem elég iszonyatos ez az éjszaka úgyis? Mért életed át velem, hogy… A mondat végét már nem mondja, nekiront Kálmánnak, az indulat csakhamar átmegy forró, testvéri ölelésbe.
Kálmán, mintha gyereket csitítana, vagy dajkadalt énekelne, majdnem suttog neki.
Tudod, mit énekelnek országszerte?
A király elcsöndesül, megnyugszik.
Na. Most engedj vissza szépen, és engeszteld meg a főlovászmestert. Nehéz szolgálata van.
268De mitől féltek annyian?
Éjszaka van. Vigyázni kell.
De mért kell annyira vigyázni? Hát nem tudok én vívni?
Nem eléggé. Ha megtörténik, amivel mindig számolni kell, a sohase várt, és éjszaka támadnak mégis, mi meg nem készítünk elő mindent, s te a lábadat töröd a kötelek közt, lemészárolnak, mint egy állatot. Neked pedig meg kell menekülnöd, mert ameddig te élsz, addig van egy fogalom, ami összetartja az országot a káoszban. Addig még van Magyarország.
Hogy én meneküljek?
Igen. Ne kezdd újra a hisztériázást, nincs idő. Az osztag a sátrad mögött készenlétben áll, megkapta az utasításokat, csupa olyan barátod, aki meghal érted, s ez még egyszerű, de hajlandó fogadni is helyetted a tatárt, ami már némileg komplikáltabb helyzetet eredményez. Feküdj le szépen, ne kínozz már bennünket. Ez nem a palotád. Ez a tábor.
Én nem menekülök. Nekem elég volt. Velem már annyi minden történt, hogy el kellett jönnie a percnek, amikor azt mondom: elég.
Végtelen nyugalommal. Veled nem történt semmi különös az anyánk halála kivételével, amit megbosszultál, és amit nem tudsz elfelejteni. Nem játszol itt istenítéletet, megmondtam már. Mindig magadra gondolsz? Csak magadra? A te lelkedre, a te rémképeidre, a te magánügyedre? Értsd meg már végre, mit jelent az, hogy te vagy a király.
269Neked kellett volna elsőnek megszületned.
Megmondtam már, hogy közülünk csak te vagy királynak való. Megtéveszt a veszély, ezért nem ismersz magadra, különben nélkülem is tudnád ezt. Majd elmúlik ez a válság, és visszatér az élet a régi medrébe. Te nem vagy háborús király. Te a béke királya vagy.
Ha meghalnék…
Dehogy halsz meg. Engedj vissza a hídhoz! Ha még egyszer megzavarsz, szégyellni fogom magam a nagymester előtt. Aludj! Most már magam is azt hiszem, csöndes éjszaka lesz.
Kálmán!
Hagyj már!
Hogy volt az a dal, vagy vers, vagy mi, amit mondtál az imént?
Majd holnap. Aludj szépen! Elmegy.
Béla visszafekszik, mélységes csend. A király sóhajt, elfújja a mécset. Egy pillanatra teljes sötét, aztán iszonyú detonáció. A főlovászmester hangja „riadó”-t kiált odakinn, ugyanakkor feltépik a ponyvát a különleges szolgálat vitézei. Az egyik kezében fáklya ég. Berohannak, elkezdik harcra öltöztetni a királyt. Iszonyú zaj. Sivítanak a nyilak.
A szín a királyi sátor előtere. A lezajlott ütközet után eufóriás győzelmi zsibongás, távoli nevetések, általános derű. A sátor előtt a főlovászmester áll, aki Pilvének és a két osztrák futárnak már elmondta a futárjelentés ki270egészítő részét. Most elismételteti Pilvével, amit Mária királyné és Frigyes herceg majd hallani fognak Hainburgban.
Folytatja a beszédet, Huldrich és Wulf figyel. Seregünk létszáma megközelíti a nyolcvanezret, Batu és Peta egyesült seregeinek létszáma körülbelül negyven. Kérjétek Isten és Szent László segítségét a győzelemhez. Kiegészítés: A tatár támadást szinte veszteség nélkül visszavertük, fényes győzelmünk után Batu visszavonult. Hajnalban serege maradékának és a többi tatár egységnek kiverésére hadunk útra kél, majd felszabadítjuk Erdélyt. Isten óvja Magyarországot!
Rendben. Jó utat! Nektek is, osztrákok.
Én csak reggel mehetek, uram. Frigyes herceg futárai mindig egy félnapi késéssel követik egymást.
Csak aztán el ne kapjanak egyőtöket sem, mert aki most a Batuék kezébe kerül, megírhatja a végrendeletét. A tatár ingerült.
Oka van rá, uram. Iszonyú kudarc érte.
Majd számolj be róla Ausztriában.
Huldrich meghajlik, megöleli Wulfot, aztán elmegy.
Pilve, indulóban szólj valakinek, kerítsék elő Bácsot. A csatát megnyertük, ennek örömére, ha megígéri, hogy tisztességesen megágyaz a királynak, elfelejtem a nagyzási mániáját, és megbékítem a bárókat is. Én 271nem tudok mit kezdeni sem a Béla úr ágyával, sem a kosztjával.
Őfelsége egyelőre nem kíván lefeküdni. Vacsorázni akar, azt mondja, meg azt, hogy szomjas. Uram, az osztrák már úgyis elindult, nem maradhatnék mellette én, míg harap valamit? Engem már megszokott.
Nem. Küldd ide Bácsot, te indulj a királynéhoz.
Bács nincs meg, uram. Már kerestük. Nincs semerre.
Pilve, huszonnégy órás szolgálatom volt, felpöckölöm a szemem, hogy le ne ragadjon, olyan álmos vagyok, de ha bosszantani akarsz, elintézlek alva is. Hogyhogy nincs semerre? Netán hősi halált halt, bátor jobbjában egy hajbodorítóval?
Nem tudom, uram, mi sem értjük. Csak a ruhája van a parton, ő maga nem.
Félreérti, ami történt. Jézus urunk, hát ennyire félt? Mondd meg Karának, nézzék a bozótban, talán még mindig ott áztatja magát. Ez jó. Ez nagyon jó. Ezen mulatni fog a király. Hogy áll a mise?
Csak egy kurta hálafohász volt, uram. Ugrin atya megköszönte Istennek a győzelmet. Reggel lesz a tábori tedeum.
A szolgák kinyitják a sátor előtti ládát, amelyen a játék folyamán már többen ültek, kirámolnak belőle, útiasztalt nyitnak szét, felterítenek, az ennivalót is felrakják a tányérok közé. A főlovászmester számba veszi, rendben van-e minden, Pilve segít a szolgáknak.
272Hideg hús. Bor. Kenyér. Jó. Pilve, indulhatsz! Ha utolérnéd, ne az osztrákkal menj, hanem külön úton.
Jöjjenek lerámolni vacsora után?
Nem. Menjen innen most már mindenki. Reggelig nem lesz itt moccanás. Jó utat, Pilve!
Pilve útra kél, az ellenkező járáson a diadalittas, megfiatalodott, friss és boldog Béla lép be, aki Ugrinnal beszélget. Kálmán követi. A csatát tárgyalják.
Ez után a diadal után?
Igen. Azt mondta, ő azért ellenőrzi még egyszer a hídfőt.
Ez kész csoda, ez a Montroyal!
Fáradt csoda lehet, felség. Mind a két kezében kard volt, és valahányszor döfött egyet, nagyot ordított franciául.
Hallottam, atyám, pedig igazán lekötött a csata.
Remélem, énrám nem volt időd figyelni, mert én, sajnos, magyarul káromkodtam. Szégyellem a rút szavakat, de olykor bizony jólesik. Leszúrom az ellenséget: mondok egy cifrát. Megint szúrok, megint mondom ezt meg azt. Mindig úgy érzem, ilyenkor igazolom magam. Hanem, uram, amit te csináltál, attól megállt az ész. Egyszer csak ott termettél a parton, és többé meg sem állt a kezed a kardoddal. Tán körbevettek az Árpád-házi szentek? Egyetlen nyílvessző el nem talált.
Boldogan. Láttál?
273Ki nem látott, uram? Egyébként, bocsáss meg, te is ordítoztál.
Elragadtatva. Bort kérek!
A főlovászmester tölt neki, s úgy néz rá, mintha nem a királya, hanem az öccse volna, aki először ízlel életében diadalt.
Ó, te szegény! Még mindig te töltesz? Hívasd már vissza azt a tökéletlen Bácsot!
Már keresik, felség. Tessék a borod. Tartsd a kupádat te is, Kálmán úr!
Nem, köszönöm.
Az asztalon levő étszerekből megpróbálja kirakni a terepet. Ide nézz! Ez itt a Sajó. Látod? Ez a híd.
Lelkesen. Itt álltál te.
Te meg itt. Itt állt Montroyal.
Itt Kálmán herceg. Egészségedre! Neked is, Dénes úr!
A főlovászmester nagyot húz. Kálmán herceg csöndesen figyelmezteti.
Főlovászmester, ne igyál!
Uram, szomjazom!
Azt mondtam, ne igyál!
Felség, csak nem hiszed azt, hogy…
Emelem a kardomat, jóformán hozzá sem érek, és esik is össze.
274Hát persze! Úszik a víz alatt, nagy ügyesen kibukkan, lejjebb azoknál, akik a hídra törtek, és hol bukkan ki? Ahol a király áll. Mire kikapaszkodik, már meg is halt. Hahotázik, a király vele nevet.
Csendesen, bár senki se figyel rá. Az osztag maradjon készenlétben. Szedd össze az embereket, álljanak vissza a helyükre.
Nagyon csalódottak lesznek, felség, ha most, mikor győztünk, nem hagyjuk őket se inni, se pihenni.
Sajnálom, Dénes úr. Túl könnyű csata volt ez. Nem szeretem a túl könnyű csatákat.
Felség, kétszer annyian vagyunk, mint amazok. Hadd pihenjen az osztag!
Főlovászmester!
Értettem, felség.
Húst! Sokat!
A főlovászmester szel, oszt. Montroyal atya most érkezik meg, leül Kálmán herceg mellé.
Te Dénes, ha szegény Evsztratisz ezt látná, a kést, a gyalulatlan deszkát, az asztalt… Óriási nevetés. Hiszen te nem tudsz rendesen szeletelni!
Kimaradt a képzésemből, felség.
Jön már az a Bács?
Kálmán úr úgyis adott valami megbízást, közben előkerítem. Szerintem ott szégyenkezik valami zugban. Pilve azt mondja, annyira erőt vett rajta a rémület, hogy ki kellett bújnia a ruhájából.
275Hallottad, atyám? A hitványt, aki lavórral molesztált, elérte a végzet.
Megölték?
Rosszabb. Egyél! Ne kérdezd! Egyél!
Montroyalnak. Egy eltűnt udvaronc és egy eldobott ruha.
Van mit elárulnia?
Nincs.
Akkor nem értem.
Én sem. Lehet, hogy most velem szalad el a fantáziám.
Montroyal atya, emlékszel arra a különös, pici fejű tatárra, aki egyszer csak kibukkant előttem a Sajóból?
Montroyal értetlenül néz rá: nem látta a jelenetet.
Emlékezz!
Rémlik, felség.
Akkor én azt mondtam: Szent Erzsébet, segíts, és leszúrtam. Visszahullt a vízbe.
Ritka sikerült szúrás volt, Béla úr!
Túl boldog. Bort! Loccsint az asztalra. Most lerajzolom a füzest. Segíts, Ugrin!
Az első nagy csatája?
Az első igazán diadalmas csatája. Hagyd meg az örömét.
Látod, hogy hagyom. De azért éjjel virrasztunk.
276Persze. A hídfőnél.
És reggel lebontatod a tábort.
Le. Itt nem marad cölöp, kötél, ponyva, semmi. A király győzött, most már nem lesz ellenvetése. Míg folyt a csata, folyton arra gondoltam, ha sikerült volna betörniük ide, vagy körbefogni bennünket, nem volna ilyen látványos magyar győzelem. De eszükbe se jutott próbálkozni. Nem is értem, miért.
Egyáltalán: várjunk reggelig?
Az ösztönöm azt mondja, nem, csakhogy hajnal előtt nem mozdulhatunk. Ha kivilágíttatod a tábort, lenyilaznak bennünket a dombról.
Így igaz. Minden fáklya célpont. Hát akkor hajnalban.
A főlovászmester visszatér.
Hol az a bátor férfiú?
Eltűnt. Megnéztem a ruháját, de tévedtünk. Nem is mocskos.
Ugrin felfigyel, összepillant Kálmán herceggel. Béla alig hallja, még mindig tüzeli az öröm.
Majd megkerül. Ugrin, a füzesen túl volt valami. Először nem tudtam, mit látok, csak azt éreztem, ettől már rettegni se lehet, olyan iszonyú. Egy emberalaknál kétszer nagyobb ember imbolygott a lován, és nézett át a parton.
277A hadibábokat láttad, felség. Ilyennel tévesztették meg az egri püspök seregét.
Lerajzolom, atyám, hol állt a rém.
Most Montroyal beszélget a királlyal. Ugrin Kálmánra néz.
Megszökött a festékes tégely?
Ezek szerint igen.
Isten nyugtassa a hitványt, mert azóta nem él. A tatár nem ejt foglyot győzelem esetén sem, nemhogy most, mikor menekül.
Azért én megkettőzöm az őrséget.
De ma éjjel én virrasztok. Feküdj le, herceg!
Úgyse tudnék aludni.
Egész nap a partot figyelted. Ma én virrasztok, megmondtam. Ne vitatkozz az egyházzal!
Ne szólj Bácsról a királynak.
Hát gyilkos vagyok én? Sose láttam még ilyen szívből nevetni.
Én meg tudtam különböztetni őket. Nem igaz, hogy egyformák. Emlékszem, volt egy színkopasz, egy sebesült vállú…
Én nem látok arcot soha. Ha volnának az ellenfelemnek vonásai, már nem tudnám megölni. Arra gondolnék, Isten műve ő is.
A tatár a sátán műve, nem az Istené.
Felség, holnap korán kell tábort bontanunk. Ideje lesz lefeküdni. Ahogy hajnalodik, Ugrin atya megtartja a tedeumot.
278Atyám, én harcoltam Halicsban, még győztem is valahogy, és harcoltam éppen eleget Frigyes herceggel meg az apjával, de sosem éreztem azt, amit az igazi katonák, csak ma. Holnap és mindenkor Istennek legyen dicséret, dicsőség és hálaadás a mai győzelemért a Mohi pusztán, amivel nekem, bűnösnek válaszolt. Jó éjszakát, urak!
Mindenki feláll.
Jó éjszakát, felség!
A hídhoz!
Megyek. Kiindulnak a színről, a király belép a sátorba.
Kálmánnak. A különleges osztag a sátor mögött készenlétben. Te hol töltöd az éjszakát, uram?
Azt hiszem, itt melletted, a padon.
Egész nap a hídfőnél lested a folyót, vagy harcoltál. Legalább most aludj egy cseppet, felség! Nekem itt a sátor körül mégiscsak könnyebb volt a szolgálat, mint neked ott a parton. Vetettem odabenn neked is ágyat. A király soha nem alszik, ha nincs mellette a felesége. Majd elbeszélgettek.
Azt hiszem, igazad van. Jó volna nyújtózni vagy egy félórát. Belép a királyi sátorba, de azonnal vissza is tér. Mosolyog. Dénes úr, a király úgy alszik, mint a gyermek.
Nem mégy lefeküdni?
279Nem. Ne zavarja most semmi. Hadd aludjék. Leülnek egymás mellé a leszedetlen asztal mögött a padra.
Csend van megint.
Igen. Mindig mély a csend a legvégén, a csata után. Eleinte még zaj van, de mikor már nem hörög meg sír senki, és a lovak is bevégezték, nagy a hallgatás.
Soha semmikor nincs akkora csend, mint egy csata után.
Irtózatos üvöltés, zaj, mintha a pokol szabadult volna el, sokkal nagyobb detonáció, mint az első alkalommal. Az ég körben vörös.
Felpattan a padról, s a királyi sátorra bámul. Ó, Krisztus, Krisztus, Krisztus! És beront a királyhoz. A főlovászmester utána.
280Hainburg várában. A színen Frigyes herceg kamarása postát szortíroz, a teremből, ahol ezt teszi, egy másik nyílik, ott most Laszkarisz Mária tárgyal az osztrák herceggel. A játék kezdetén a kamarás írások közt matató kezét Gerecse figyeli, a kamarás nem örül a kéretlen társaságnak. Új üzenet érkezik, átadója azonnal távozik is, a kamarás az írásba pillant, aztán jelzi Gerecsének, nem az, amire a magyar vár.
A császári udvarból.
Gerecse egy kelletlen gesztussal érzékelteti, hogy csalódott.
Az élet azért megy tovább. Nekünk itt, Ausztriában tudnunk kell, mi folyik a világban.
Magyarország talán kívül esik a világon?
Frigyes hercegnek bizonyosan nem, ő mindig a legnagyobb figyelemmel kísérte, mi van odaát. De hogy te miért vagy olyan izgatott, nem értem. Mit számít az neked, győz-e, veszít-e a tatár?
Minden gondolata otthon jár, de szégyelli. Hazudik. Életemben először maradok ki csatából. Érdekel a kimenetele.
281Üdvös volna, ha máshol érdekelne. A magyar királyné szintén a hírre vár, benyithat bármikor. Már közöltük veled: nem óhajt látni.
Nekem már nem parancsol. Én régebben vagyok Frigyes hercegnél, mint ő.
A királynét meghívta Frigyes úr, te, amikor Béla király száműzött, bekéredzkedtél. Az kettő. Újabb írást hoznak, ugyanaz a játék, mint az imént. Nem, ez sem az.
És ha elpusztult a futár? Minden lehetséges.
Annak a kivételével, hogy tovább örvendhessek a társaságodnak. A királyi vendég közelében nem maradhatsz, jeleztem már. Itt nem lehet idegen.
Mióta vagyok én neked idegen?
Rosszul fejeztem ki magam. Sajnos, a te itteni státusod érzékeltetésére nemigen van a nyelvünkben szó, ha meg még direktebb leszek, az nem udvarias. Úgy látszik, nem lehetek udvarias, mert te nem mozdulsz. Menj már innen!
Huldrich megérkezik. Öltözékén látszik a megtett keserves út, elüt tőle vadonatúj solymászsapkája és kesztyűje, amit Hainburgban húzott magára. Gerecse felfigyel rá, a kamarás közömbös arcot erőltet. Huldrich igyekszik nyájas lenni.
Jó napot az uraknak!
Ezt a mocskos figurát odaengedheted a hercegi vendég közelébe?
282Ez egy osztrák solymász, Gerecse úr, nem egy magyar emigráns. Volnál szíves kettesben hagyni vele?
Titok talán, mikor megy a herceg solymászni?
Ha a szomszédban bizonytalan a politikai helyzet, minden titok. Mégy már, uram?
Odaát háború dúl. Most akar a herceg vadászni?
Minket nem fenyeget senki. A tatár hírszerzés nyilván felmérte váraink erejét – nem vagyunk mi agrárterület. Huldrich egy türelmetlen mozdulatára. Itt vagy még, uram? Ha engem nógatnának ennyire, én megsértődnék.
Gerecse kimegy.
Barbár!
A herceg?
Bent van a magyar királynéval. Bemégy, vagy ők jöjjenek ki?
Csak a herceg.
Olyan rossz a hír?
Olyan rossz.
Szűzanyám! Az ajtóból. Te jöttél, vagy a solymász?
A solymász.
A kamarás benyit, be se megy, int. Frigyes azonnal kilép.
283Gyorsan, mielőtt utánam jön valaki.
Nagy magyar győzelem, felség.
Magyar?
Az. Mindent elsöprő, kétségtelen.
A kunok nélkül?
Nélkülük, felség.
Béla király?
Sértetlen. A kán visszavonult.
Huldrich, nem tévedtél?
Katona vagyok, felség. Tudom, mi az abszolút győzelem.
Ez elképesztő!
Így van, felség.
A királynénak fogalma sincs semmiről.
Pedig hozzá is küldtek futárt.
No persze. Béla király nem fogja elmulasztani a beszámolót élete első abszolút győzelméről. A társad?
Ahogy parancsoltad, egy fél nappal később érkezik. Ő majd fogja tudni a részleteket is.
Kis csend, Frigyes gondolkozik.
Huldrich, egy magyar emigráns szimatol itt a várban. Ne szimatoljon.
Milyen módon ne szimatoljon, felség? Csak itt Hainburgban, vagy sehol és soha többé?
A királyné körül. A hír után, amit kapni fog, őfelsége nyilván azonnal megbocsát neki örömében. Erre nincs szükség. Szeretem a sértődött embereket. Hasznosak.
284Elintézem, felség.
Leléphetsz. Ma egész nap pihenő.
Értettem, felség, köszönöm. Indul, Frigyes megállítja.
Míg a másik futár meg nem jön, hírzárlat mindenkinek.
A királynénak is, felség?
Azt mondtam: mindenkinek.
Huldrich kimegy, Frigyes és a kamarás egymásra néznek.
Ezek szerint hiába készítettem azt az okmányt?
Hiába.
És az egyéb rendelkezések?
Túl optimista voltam. Tévedtem.
Felség, abszolút bizonyos voltam abban, hogy bukás.
Nem állsz egyedül.
Mária kilép.
Csak nem a futár?
Csak a solymászom. Volna kedved vadászni?
Semmihez sincs kedvem. Egész délelőtt a bástyán álltam, és néztem kelet felé. Véres a szemem.
A tényt, hogy a had elindult, megüzente a férjed, a helyet, ahol tábort vert, tudod. Ott lehetsz gondolatban a Mohi pusztán.
Nekem az eredményt kell tudnom. Attól függ minden. Ország, élet, család.
285Minden eredmény ideiglenes. A jó is, a rossz is.
Mégis az szabja meg, hogy lesz tovább. Szeretnék már hazamenni.
Ilyen rossz a házigazda?
Ilyen hálátlan a vendég.
Nem hálátlan. Nyugtalan. Teuton atya egyik misét a másik után mondja a győzelmetekért, miért nem mégy a kápolnába, ha ilyen feszült vagy? Miért nem imádkozol?
Elkísérsz?
Nem én. Rokon, szívből örülök, hogy a magyar király gyóntatójának fedelet nyújthatok, de nem hiszem, hogy köteles volnék eltűrni, ha úgy néz rám, mint egy gyilkosra.
Egyikünk se vádolt semmivel. Teuton atya sem.
Nem vádolt, csak éppen nem hitte el, amit a férjed azonnal megértett, hogy engem néha iszonyatos kísértés izgat a tréfára. Rossz vicc volt, hogy kitaláltam egy nem létező összeesküvést. Ha nem teszem, a kun szövetségesetek talán ma is él. De hát én, mióta csak a világon vagyok, hol verekedtem a meráni Gertrúd fiaival, hol meg ugrattam őket.
Most már mindegy.
Dehogy mindegy! Sajnálom Kötönyt. De tanultam az ügyből. Nincs többé ugratás!
Akkor csak a verekedés maradhat.
Nagyon könnyedén. Ha elkerülhetetlen. Szóval menj csak egyedül imádkozni.
Nekem idegen ez a hainburgi kápolna. Az éjjel eszembe jutott az a kép, ami születésem óta mindig 286az ágyam mellett állt, egy nagyon régi, nagyon szomorú Krisztus. Bent van az egyik ládában. Az előtt szeretnék imádkozni.
Frigyes és a kamarás egymásra pillantanak.
Nem lesz könnyű, rokon. Magyarország és a királyi család értékei lenn vannak a várpincében. Nagyon fontos neked ez a szomorú Krisztus?
Mária egész arca kifejezi: igen.
Hát persze hogy fontos. Melyik ládádban keressem?
Az oroszlánosban. Itt a kulcs. Felhozatod?
Felhozzuk ketten a kamarás úrral. Ti túl gazdagok vagytok, elképesztően gazdagok. Nem okos háborús időben a katonák előtt ennyi kincset mutogatni. És kimegy a kamarással.
Mária idegesen jár fel s alá, nem találja helyét. Gerecse belép.
Szentséges úrnő, megnyertük a csatát!
Ez még hozzád is méltatlan, hogy így próbálj a közelembe kerülni.
Megnyertük, asszonyom. Nem érted? Győztünk!
Hazudsz. Nem jött se hír, se hírhozó.
Hozzád. A herceghez igen.
Mondd a szemébe, legalább elkerget innen.
287Jól van, szentséges úrnő. Ha majd visszatérsz, üzend meg a feleségemnek, ne várjon vissza, mert itt kivégeztek.
Jaj, de megható!
Ez itt is így szokás, szentséges úrnő, nem örülnek, ha valaki megöli a futárt. Nem akarta elmondani, amit tudni akartam, jobban megdöfhettem, mint szándékomban állt. Mire kinyögte az igazságot, vége volt.
Te meggyilkoltál valakit, és most valami hazugsággal próbálod menteni a bőrödet. Gondolod, hogy a cinkosod leszek? Nyúl a csengő után, Gerecse elkapja tőle.
Szentséges úrnő, kevés az idő, figyelj. A futár solymásznak öltözve jött ide, és úgy is fogadták, mint egy solymászt. Csakhogy nem az volt. Futár volt. Még nem felejtettem el a mesterségemet.
Mária hátat fordít neki.
Éppen hámozódott kifelé a göncéből, amikor elkaptam a torkát, és megkértem, hogy informáljon. Nehezen állt rá, a végén csak megtette. Végignézte a csatát: mi győztünk a Mohi pusztán.
Egy szavadat se hiszem. Ha jött volna hír, a herceg közli.
Hisz ez az, asszonyom. Ha meghúzták volna a harangot a várban akár gyászra, akár örömre, ahogy a nagy csaták után szokás, nem is eredek a nyomába, csakhogy nem volt harangszó. A futár jelentett, de 288amit mondott, nem hozták az udvar tudomására. Vigyázz! Ezek valamit főznek.
Te vigyázz, Gerecse! Én nem vagyok gyilkos. Az én életem nincs kockán.
Valamid alighanem kockán van, szentséges úrnő, mert hogy egy gyászhírtől meg akart kímélni Frigyes úr, még elképzelhető. De hogy egy örömhírt miért tagad el, azt, látod, nem értem.
Ide azt a csengőt! Azt akarod, hogy kiáltsak?
Ha akármilyen asszony volnál, kiálthatnál. De Magyarország királynéja vagy, és ha nem figyelsz a hírekre, veszélybe hozod a királyt.
Éppen neked fontos Béla király! Éppen neked!
Frigyes belép a kamarással. A kamarás hozza a képet. A kép majdnem fekete.
Már kértelek, hogy szabadíts meg ettől az embertől!
Tűnj el innen! Ne molesztáld a vendégemet!
Gerecse kimegy.
Mit akart tőled?
Amit szokott. Igazolni magát.
Nem lesz többé a terhedre, ígérem. Ez volt az a kép?
Ez. Te nagyon jó vagy hozzám, Frigyes.
A kamarás elfoglalja magát az írásokkal, de minden szóra figyel.
289Ez nem jóság. Köteles adó a szépségnek.
Ne udvarolj! Nincs itt a férjem.
Hadd legyen végre valami vétked is. Úgy élsz, mint egy apáca.
Gerecse figyelmeztetése azért felkeltette bizalmatlanságát, megpróbálja kinyomozni, mennyire hihet neki. Talán nem is okos. Ki kellene mozdulnom a várból. Menjünk vadászni! Valami solymászt emlegettél az imént.
Igen.
Hívasd be!
A kamaráshoz. Őfelsége a solymászt kéri. A solymászt. Elmondja neki a szemével, hogy ezúttal az igazi solymászt kell előkeríteni.
A kamarás azonnal indul is.
Szeszélyes vagy. Eddig nem vettem észre.
Sok minden vagyok, rokon.
Sajnos, még szép is.
Egyszer már kértelek: ne udvarolj.
Kár. Most volna időnk. Neked is, nekem is.
Azt mondtad, vége a mókázásnak. Ezek súlyos napok. Kis csend. Miért nem parancsolod el innen végképp ezt a Gerecsét? Bosszant, ha látom.
Brix vára tréfa volt, Hainburg nem az. Kell ide valaki, aki mindkét nyelven beszél, és megbízható.
Kinek megbízható?
Visszatér. Felség! Frigyesnek mondja.
Indulunk?
290Tüstént, felséges asszony, csak előbb egy apró házi ügy…
Jó. Addig felkészülök. És egyedül hagyja őket.
Megjött a magyar futár, uram. Óriási magyar győzelem, azt jelenti.
Ezek szerint valóban igaz.
A solymász azonnal itt lesz. Hanem, felség, valami érthetetlen történt Huldrichhal. Halott.
Micsoda?
Nem is említette, hogy megszúrták, és így lovagolt, sebesülten. Felszakadhatott a sebe, mindene csupa vér.
Huldrich azért volt a bizalmi emberem, mert sose panaszkodott és sose dicsekedett. Isten nyugosztalja. A misének azóta vége. Kéretem Teuton atyát, és harangoztass örömre.
Visszatér, neki is solymászkesztyű van a kezén már. Talán beteg a solymász?
Günther sose volt beteg életében.
Günther be is lép, életerős, pirospozsgás, derűs figura. Solymászruhája kifogástalan, mély meghajlással köszönti urát. Mária nézi. Ennek az embernek, ha Gerecse igazat mondott, halottnak kellene lennie, de ez még csak nem is sebesült.
Jártál az én hazámban valaha?
Nem én, felség. Soha.
291Mária indulatosan megrázza a fejét, a mozdulata Gerecsének szól, a hazug bajkeverőnek, akinek most már aztán igazán semmi hitele előtte.
Induljunk, rokon?
Megszólalnak Hainburg harangjai. Érces, hatalmas, messze hangzó, diadalmas zengés tölti be a várat.
Vagy talán már nem is érdekelnek a vadak? Másra figyelsz?
Miért szól a harang?
Hogy tudja a környék: örülünk.
Mária kimondatlan kérdésére válaszol.
Igen, rokon. Megjött a futár. Béla király megverte a tatárt.
Mária nem tud szólni, csak áll, összefonja az ujjait. Most lép be Teuton. Teuton sosem a herceghez beszél, mindig a királynéhoz.
Mi történt, asszonyom?
Az Úr ránk figyelt. Béla király győzelmét harangoztatom.
Minden győzelem az Istené.
292Frigyes intésére a solymász kihátrál, majdnem elsodorja a belihegő Pilvét, aki az összes ott lévő közt csak a királynéját látja meg. Letérdel elé, úgy adja át a futárjelentést.
Szentséges úrnő, az én számmal köszönt Béla király.
Átveszi, kisodorja az írást, de azonnal odaadja Teutonnak. A szemem csupa könny. Nem tudom elolvasni.
Béla király Mária királynénak és Ausztria hercegének, Frigyesnek.
Csak a hadijelentést, atyám!
A tatár támadást szinte veszteség nélkül elhárítottuk, fényes győzelmünk után Batu visszavonult. Hajnalban serege maradékának és a többi tatár egységnek kiverésére hadunk útra kél, majd felszabadítja Erdélyt. Isten óvja Magyarországot! Nagy csend. Felség, most hálát illik adnunk Istennek.
Frigyes, kergesd el innen Gerecsét!
Neked nincs más gondod ebben a gyönyörű pillanatban?
Asszonyom, Isten csodát tett. Nagy csodát. Miért nem sietsz megköszönni neki?
Akinek fogalma sincs, hogy Mária most azt képzeli: Pilve volt az a futár, aki híre Gerecséhez jutott, s Gerecse alaptalanul, abban a reményben vádolta hűtlenséggel az osztrák herceget, hogy Béla király majd visszafogadja. Soha ilyen becsületesnek, ártatlanul megrágalmazottnak nem érzékelte még 293Frigyest, aki nemhogy eltitkolta volna a kapott értesülést, de harangszóval ünnepel velük. Túl nagy az öröm, az zavar meg. Teutonhoz. Gyermeket vár, atyám, nyilván neked mondta el legelőször. Légy hozzá türelmes.
Teljes hangerővel zúgnak a harangok. Mária Frigyeshez lép.
Bocsáss meg, Frigyes!
De hisz nem vétettél semmit!
Hogy bolond vagyok, gyenge vagyok, hiszékeny vagyok, hogy mindenféléket képzelek időnként! Ne törődjetek velem! Menjünk, atyám, ilyen boldog, ilyen emberfelettien boldog nem voltam még soha életemben.
Elindulnak a kápolnába. Frigyes csak Pilvét rekeszti ki.
Pihenj le valahol, fiú!
Zúgnak a harangok. Bejön Frigyes udvari személyzete, káprázatos, félelmesen bőven megrakott asztalt terít. Dörgő harangzengés. Belép Béla király, arcán, ruháján, lényén az iszonyú út nyoma. Annyira fáradt, hogy már nem is érzi. Egyetlenegyet érzékel: éhes. Csak akkor figyelnek rá, mikor már szól.
294Mi ez az iszonyatos zenebona?
Frigyes herceg örömre harangoztat.
Örömre?
Arra, uram.
Hol az udvar?
A kápolnába vonult mindenki.
Az asztalra néz. Ez itt mi?
Terítünk a díszlakomára.
Most?
Most van dél, uram.
Van kenyér?
Hogyan, uram?
Kenyér. KENYÉR!
Hogyne volna, uram.
Béla belemar a kenyérbe. Eszik, mikor az udvar visszatér. Frigyes látja meg elsőnek. Elképed.
Rokon!
Mária nem tud eleinte szólni, csak hozzáfut és átöleli. Béla lefejti a karját, leteszi a kenyeret. Mária nem érti, miért nem boldogabb. Teuton az egyetlen, aki megsejt valamit, mert hirtelen elkomorul, és figyeli a királyt.
Mit kell még elviselnem? Meddig gyilkoltok még ezzel a hanggal?
A harangok egyre erősebben zúgnak.
295Felség, Istent dicsérjük miattad.
Micsoda?
Megint a karjában. Mégis sikerült! Mégis! És nem igaz, amit induláskor mondtam. Nem igaz. Katona vagy te, nagy katona! Nem kellett Kötöny! Nem kellett senki! Tudnom kellett volna.
Ordít. Hagyják abba a harangozást!
Mindenki riadtan néz. Mária most rémül meg.
Hát őrült itt mindenki? A csata elveszett. Fél Magyarország elveszett. A Duna vonaláig alig van élő, és aki még él, az megátkozza, hogy megszületett.
A szín most Mária szobája, a házaspárt látjuk. Mária megpróbálja megtudni, mi történt, a király folyton kitér. A beszélgetés közepén vagyunk. Béla holtfáradt, fekszik, egy kicsit hangsúlyozza is, hogy kimerült.
És aztán?
Kérlek, ne faggass.
De hát egyszer csak el kell mondanod, aztán mi történt?
Semmi. Utánad jöttem. Nem hagynál egy cseppet aludni indulás előtt?
Ott tartottunk, hogy körül égett a tábor, és az urak öltözetlenül…
Belevág.Hideg vár ez a Hainburg.
…folyton belebotlottak a kötelekbe, és nem találták a fegyvereiket…
296Frigyes tisztességes volt?
…és olyan sűrűn szállt a nyíl, hogy nem volt hely felemelni…
Ordít. Fogd be már a szád! Nagy csend. Most már csakugyan nincs senkim tekívüled. Kálmán halott, Montroyal, Ugrin, a királyi hadsereg elpusztult. Míg menekültem, arra gondoltam, egy arc maradt, amelybe belenézhetek szégyen nélkül, mert az nem volt tanúja semminek. A tiéd. Ne kívánd a gyalázatos részleteket!
Magyarország királynéja vagyok. Az én fejemen is ott a korona.
Most ne legyen. Hagyj pihenni.
De nekem tudnom kell, kinek és mivel tartozunk.
Fontos?
Az. Nikeában is van palotaforradalom, nemzeti kataklizma. Aki segíti az uralkodót, jutalmat érdemel. Ez a rend záloga.
Ó, Istenem!
Az országban dúl a tatár, de míg a király él, körötte rend legyen és civilizáció. Ha neked nincs erőd a normális élet folytatására, én majd jutalmazok.
Mária, vigyázz!
Azt teszem.
A szerelemre vigyázz, Mária!
Most a méltóságod az, amire gondolnom kell.
Ezt választottad?
Az igazsággal együtt.
Nem félsz?
Ketten egyszerre nem félhetünk. Csend.
297Részvéttel. Te szegény, te szegény, te szegény! Te azt képzeled, én még tudok félni?
Mióta ismerlek, mindig aggasztott valami.
Most harcoltam először a Mohi pusztán, és most kaptam először határozott választ Istentől. Akinek úgy felel, ahogy nekem, az elfélte a félnivalóját.
Neked ez a csatavesztés Isten válasza?
Az. Még mindig ragaszkodol hozzá, hogy tudd az igazat?
Igen.
És rozzant tekintélyem helyreáll, ha ott folytatjuk az udvari életet, ahol abbamaradt?
Az ország fele még a miénk. Úgy kell élnünk, mintha az egész a mienk volna. Büntess és jutalmazz érdem szerint.
Jó. Megjutalmazzuk hát Dénes főlovászmestert, amiért megmentette az életemet.
És?
Csak őt. A különleges osztag tisztjei mind elestek, míg idáig értünk.
Kis csend után. Háború van.
Háború. Emlékszel még Móruczra? Persze hogy emlékszel. Ő tört ki elsőnek, hogy helyet csináljon. Úgy álltak ki a melléből a nyilak, mint a sün tüskéi, én meg vágtattam el a csatatérről.
Mária keresztet vet.
298Ádám úr nem jött velünk, megállt, hogy időt nyerjek. Visszanéztem rá, akkor még volt kivehető arca. Mondjam még? Mire Zólyomba jutottunk, csak mi ketten éltünk Dénessel. A Forgácsokat, Dömét, Donátot, Barabást én öltem meg személyesen, nem a tatár.
Fáradt vagy és feldúlt. Bolondokat beszélsz.
Te akartál jutalmakat osztogatni.
Nem tudtam, hogy nincs kinek. Most haragszol?
Nem. Az igazat kérted – megkapod. Csak a szavaimban ne kételkedj többé, mert ha azt mondom, hogy Forgácsékat én öltem meg, elhiheted. Nem szerettem volna beszélni róla, de kikövetelted.
Ki hiszi el ezt a badarságot? Barátod volt mind.
Az volt. Ahogy futottunk, és lankadni kezdett a lovam, cseréltem azéval, akié még jobban bírta. Aki leszállt, annak vége volt. Tudtam én is, ők is. Mind ideadta a lovát kérés nélkül. Sorsukra hagytam őket. Kész.
Király vagy. Mindenhez jogod van.
Persze.
Azt tették, ami az alattvaló kötelessége.
Hát hogyne.
Te az országot védted önmagadban.
Azt hát.
Dénes úr lehetne majd az erdélyi vajda.
Kár, hogy Erdélyt momentán elfoglalva tartja a tatár.
Majd visszavesszük. Közöld vele, mit szántál neki.
Még mindig nem tanultad meg, hogy ez nem Nikea. Dénes urat nem illik kifizetni. Köszönd meg neki.
299Bizáncban minden ilyen tett kötelesség. Ott semmit sem köszön meg az uralkodó.
Bizáncban nincs hat elmebajos, aki ingyen leszáll a lováról és megöleti magát valakiért, akit nem lát soha többé. Ez az esztelen áldozatok földje, a kifizethetetlen számláké. Ez Magyarország. Belép a főlovászmester. Jó, hogy jössz. A királyné éppen hívatni akart.
Bocsáss meg, felség, nem volt, aki bejelentsen.
Meg akartam mondani, hogy nagyon méltányolom, amit tettél.
Őfelsége azt kívánja mondani neked, hogy köszöni.
Letérdel, Mária kezére hajtja a homlokát. Nem jár ezért köszönet, szentséges úrnő. Kis csend. Felség, a herceg tudni szeretné, elbeszélgethetnétek-e egymással.
Persze. Frigyes jó katona. Talán van valami ép gondolata. Gyere te is. Kéretem Teuton atyát.
A herceg négyszemközti tárgyalást igényel.
Ugyan? Nincsenek titkaim, bár lennének. Most menjek?
A herceg így kérte, mikor értesült, hogy a mai napot jelölted ki a távozásra. Kicsit habozik, de aztán kimondja. Felség, itt van Gerecse.
Nem szabhatom meg a házigazdámnak, kinek ad szállást még énkívülem.
300Valami fontos információt emlegetett.
Gerecse úgy hazudik, mint egy levantin kalmár. Megint a solymásszal van baja?
Hírszerző volt. Hátha tud valamit, ami fontos.
E percben mi hárman tudjuk azt, ami fontos, és nincs szükségünk rá, hogy egy emigráns továbbkürtölje a csapást, amihez már köze sincs.
Én másképpen látom, uram. Sírt, amikor elmondtam neki a csatát.
Szóba álltál vele?
Nem kaptam parancsot az ellenkezőjére.
Most kapsz. Sem az információja, sem a könnyei nem érdekelnek.
Hátha hasznunkra lesz?
Főlovászmester, Isten után neked tartozom az életemmel, de nem szeretném, ha erre lépten-nyomon figyelmeztetnél. Csend. Lassan indulhatunk. Rakjátok meg a szekereket.
A szolgák már szedelőzködnek, felség.
Máriához. Frigyes nyilván lekísér, akkor majd elköszönhetsz tőle.
Megadja, amit kérünk?
Hosszú az út Hainburgig a Mohi pusztáról, az ember a szeme recehártyájára sült képeket hoz magával, mikor menekül. Ezeket csak az a gondolat homályosította el időnként, hogy tudtam, Nyugatnak tartok, ahol az anyám született.
301Azt kérdeztem, Frigyes megadja-e, amit kérünk.
Remélem. Remélem, Frigyes ezúttal azonos lesz a Nyugattal. A főlovászmesterhez. Ne várassuk a herceget.
És elindulnak Frigyeshez. Olyan folyosószakaszon lépkednek át, ahol osztrák fegyveresek állnak őrt. Frigyes ajtaja előtt a kamarás várakozik, de ott van Gerecse is, aki szemmel láthatólag a királyhoz szeretne férkőzni, csakhogy Béla magatartása nem teszi lehetővé. Ám ahogy a király elhalad előtte, azonnal a főlovászmesterhez lép, s izgatottan magyarázni kezd valamit. Béla bemegy Frigyes szobájába. A herceg trónon ülve fogadja, fején, kezében az uralkodói jelvények, olyan a kép, mint egy iniciálé. A helyiségben írópult, gyertya ég rajta, a pecsételéshez szükséges kellékekkel. A herceg szoborszerű, mozdulatlan. Béla meghökken, aztán elmosolyodik.
Salve, Friderice, princeps Austriae! Most visszaidézted a gyerekkorunkat: szerettünk királyt játszani. Ha lefut ez a szennyes ár, megpróbálom kielemezni a kataklizma anatómiáját. Egy vonása már eddig is kiderült: nemcsak rosszra, jóra is aktivizál minden nagy szerencsétlenség. Köszönöm, hogy megpróbáltál felderíteni.
Frigyes nem felel.
302Megbeszélhetjük mindjárt az osztrák segédcsapatok létszámát is. Mária Dalmáciában várja ki, míg a helyzet valahogy alakul, én visszatérek Magyarországra. Szünet, de még nem gyanakszik. Frigyes, téged nem zavar, hogy én még mindig állok?
Ülj le!
Teuton atyát a császárhoz küldöm és Rómába, de míg segítséget kaphatok Itáliából, csak rád támaszkodhatom. Ha a tatár átjut a Dunán, elpusztul egész Magyarország.
Belép a kamarás, izgatott. Mindenkit zavar a jelenléte, de ő sem várhat.
Bocsánat a zavarásért, felség. Milyen határig mehetek el abban, hogy a magyar emigráns urat távol tartsam a megbeszéléstől? Frigyestől kérdezi.
Haragszik. A legvégső határig. Mi ez az orcátlan tolakodás?
A főlovászmester úr is be óhajt jönni.
Nem!
A főlovászmester nem azt tanulta nálam, hogy megzavarhat egy uralkodói megbeszélést. Majd én figyelmeztetem. És még mielőtt a kamarás meg tudná akadályozni, már kinn van, utat engedve Gerecsének, akibe ugyan osztrák katonák kapaszkodnak, de azért eljut odáig a teremben, hogy elmondhatja, amit akar.
Bélának, kétségbeesetten. Ne, uram! Nem szabad! Mért engedted be?
303Majd én megtanítom, ha elfelejtette, minálunk… Nem tudja befejezni, Gerecse kiált.
Szentfelség, a várkaput bezárták! Az őrség elállt minden kijáratot.
Olyan dühös, hogy alig figyel. Takarodj innen!
Rab vagy, uram, vigyázz! És ki is rabolnak!
Mit tegyek vele? Frigyestől kérdezi, Béla felel.
Hát hány korty van még a keserűség poharában? Mit rágalmazod azt, aki segít nekünk visszafoglalni azt a hazát, amihez neked már nincs közöd? Öljétek meg, vagy dobjátok valami börtön fenekére, csak én ne lássam.
Az osztrák katonák kivonszolják Gerecsét, aki még visszakiált.
Dénes úr tudja. Ha engem megölnek, ő igazol.
Igazolja! Ezeket gyűlölöm a legjobban. Az utólag szorgalmasakat.
Mit izgatod magad? Nem téged árult el, hanem engem, s csak azért bosszant, mert nem akartam, hogy ilyen gyorsan megtudd.
Hogyan?
Hallottad, megmondta. Rab vagy, rab a királyné, a gyerekeid, a feleséged udvartartása. Itt ültök a varsában. Jaj, hogy nem láthatod az arcodat! De mulatságos vagy! De röhögnivaló!
Béla csak nézi.
304Az országvagyonnak az a hányada, amit a királyné magánkincstárával együtt Hainburg pincéibe rakattam, éppen fedezi azt a hadisarcot, amit hat évvel ezelőtt egy pimasz csatározásotok után kiszabtatok Ausztriára. Azt képzelted, nem veszem vissza, mihelyt alkalom nyílik rá?
Te kirabolsz, rokon?
De csúnya szó! Lekvittelek egy régi adósságot.
Hainburg pincéiben az ötvenszerese van annak a valamikori sarcnak, amit fizettél.
Ezt úgy hívják a gazdasági életben: kamatos kamatszámítás.
Ezért öltöztél díszbe?
Én nem vesztettem csatát. Nekem nincs gyásznapom.
Így igaz. A te íjászaid lesznek a legdrágább zsoldosok, akiket valaha király megfogadott.
Íjászok?
Azért a kincsért, amit lefoglaltál, velem adhatod felfegyverezve egész Ausztriát.
Csak nem képzeled, hogy karitatív célokra költöm, és hadsereget szervezek rajta neked?
Csak megrabolsz? Nem segítesz?
Dehogy segítek. Lehet, hogy a határig is eljön a mongol. Szükségem van a katonáimra.
Béla tudatába most tér vissza Gerecse figyelmeztetése.
305Miért van zárva Hainburg kapuja?
Nehéz időkben jobb a várakat zárva tartani.
Azt már közölted, hogy nem adsz katonát, azt is, hogy elvetted a vagyonunkat. Nyilván neked is az a vágyad, mint nekem, hogy ne lássuk egymást egyhamar. De akkor miért nem engedsz utunkra? Miért mondta Gerecse azt, hogy rabok vagyunk?
Mert drámaian fogalmaz, mint minden magyar, és mert hiába száműzted, itt is csak téged szolgált, nem engem. Gerecse rájött, hogy katonát ugyan nem adok, de tudok egy módot, amivel mégis segíthetek rajtad. Segítek is. Én leveszem a válladról a gondjaid egy részét a tervezett határkorrekcióval.
Béla azonnal megérti, miről van szó. Nehezen fegyelmezi magát, de fegyelmezi. Nem felel.
A nyugati vármegyék mindig összecsapásra adtak alkalmat. Ha hozzájárulsz, hogy ezentúl Ausztria testéhez tartozzanak, kisebb területet kell védened az esetleges veszélyektől. Írd alá, hogy lemondasz a szerződésben feltüntetett megyékről, és én megnyitottam előtted Hainburg kapuját.
Béla még mindig nem válaszol, csak nézi a herceget.
Ne kapj idegrohamot. Ne is alkudozz. Rég készülök erre a pillanatra.
Régen készülhetsz, mert apróra kidolgoztad. Majdnem természetellenes nyugalommal. Mit kell aláírnom?
306Frigyes csenget. A kamarás bejön, a herceg intésére az írópulton pecsételésre készít elő egy okmányt. Béla az ujján lévő gyűrűvel lepecsételi, alá is írja.
Őfelsége távozni óhajt. Értesítsd a kapuőrséget!
A kamarás kisiet. Béla nagyon nyugodtan odalép Frigyeshez, aki megijed, azt hiszi, bántani akarja. Ám a király csak Frigyes arcához nyúl, két szeme sarkát kezdi rézsút húzni, úgy feszíti meg a bőrt, hogy ferde ázsiai szempár néz a közönségre az osztrák korona alól.
Megőrültél?
Abbahagyja. Már kész.
Mi volt ez az otrombaság?
Elsietett konklúzió. Nem vagy te mongol, mit rágalmazom itt a tatárokat? Magyarország legdrágább ékszerei zuhantak elé a véres porba, és nem volt, aki lehajolt volna értük. A tatár nem fosztogat, csak öl, és nem akar határkorrekciót sem, csak az egész országot. De megdolgozik érte.
Szerencsétlen bolond, most már egyebed sincs, csak a gőgöd meg a pimaszságod. Na, menj, kolduld végig Európát. Gondolod, hogy a nagyhatalmaknak más gondjuk sincs, mint vesztett ügyet pártfogolni?
Nem minden ország Ausztria. Nem minden uralkodó rokonom.
A kapu nyitva. Én a helyedben iparkodnám, hogy minél hamarabb a hátába kerüljek annak a korrekt tatárnak, mielőtt még elpusztít minden királyi 307temetkezőhelyet. Szent László csontjaiból már tüzet raktak, az anyádét még megmentheted. A meráni Gertrudot még én is befogadom, mert hozzánk tartozott. Vitesd a Pilisből Bécsbe, a katedrálisban temettetem el. Erre megesküszöm.
A szíveslátásnak is van határa. Nem növelem a számlámat, rokon.
Hát akkor sok szerencsét és jó utat.
Neked is sok szerencsét. Kis csend. Mondd, szükséged van még Gerecsére?
Nem gyűjtök árulókat. Viheted, ha még él. Köszöntsd a nevemben a királynét.
Hallom, felhozattad neki a kedvenc ikonját. Itt hagyja emlékül.
Ugyan dehogy! Nem kell!
A királynénak sem.
Mi történt veled? Nem is haragszol?
Nem. Ha majd megint ráérek, meg foglak ölni. És kimegy.
A már egyszer látott folyosószakaszon Gerecsét találjuk, fogják az osztrák katonák, de se elvinni, se bántani nem tudták, mert mellette kivont karddal ott áll a főlovászmester. Béla egy mozdulattal elparancsolja az osztrákokat Gerecse mellől – minden magyar tudja, hogy ez egyben a békülés, a bocsánat. Gerecse a király elé térdel. Néznek egymás szemébe szótlanul, aztán Béla kezd beszélni.
308Gerecse, Temudzsin törvénye szerint addig nem tekinthető elfoglaltnak egy ország, míg az uralkodóház élő és holt tagjait meg nem semmisítették. Biztonságba kell helyeznünk a legféltettebb királyi tetemet.
Természetesen Gertrudra gondol. Megyek, uram, ha megbízol bennem, megyek érte. A körmömmel bontom ki a sírját, ha akarod, és olyan tisztelettel rakom majd koporsóba, mintha a Megváltót vinném magammal. Kis csend. Nem kellett volna Bánk bánról beszélnem, felség.
Főlovászmester, induljatok el! Vezesd a menetet Dalmáciába, a klisszai várba. Te, Gerecse, indulj el szintén. Nem a Pilisbe mégy, nem az anyámért, mert csak egyetlenegy tetem elhozatalára van most lehetőség és idő. A királyi hadsereg katonáinak testét földbe taposták a lovak, az országban, amerre a tatár jár, alvadt vér, mocsok és temetetlen holtak az útjelzők. Egy halottal több lesz, akinek a csontjait szerteszórják, akinek itt marad csak nyoma, bennem, az én még élő testem csontjaiban. Indulj Székesfehérvárra, Gerecse, az ereklyeládával, és hozd utánam Klisszába István szent királyt.
A klisszai várban, a királyi lakosztály előterében. A színen Pilve, aki átvette Bács posztját. Ámulva hallgatja a főlovászmestert.
Dénes úr, nem hiszem el!
Gerecse látta.
Mindenki úgy tudja, elesett.
309Bács nem szeret elesni. Inkább él.
Tatárruhában jár?
Persze. Kenéz.
Micsoda?
Kenéz. Kisbíró, végrehajtó, jegyző, kasznár, hajcsár, kupleros, mikor mit óhajtanak a tiszántúli tatár közigazgatásban. Bár most igencsak állástalan már. Vége a cséplésnek. A tatárnak csak a búza kell, nem az arató.
Azt akarod mondani, hogy…
Azt.
Mindenkit?
A kenézt nem. Azt majd utoljára.
Hát ha engem az Isten hazasegít, és ez a szemét még él…
Mért ne élne? Gondolod, hogy végez vele a lelkifurdalás? Kis csend, a királyi lakosztály felé pillant. Nem tudod, miért hívott?
Nem én.
De hát meddig várjak még?
Nem mindegy? Dalmáciában áll az idő.
Áll a fenét. Mindjárt itt a tél. Április óta egyebet se csinálok, csak várakozom.
Mind ezt tesszük. A király is.
A király Teutonra vár, mi az indulási parancsra.
A kettő most összefügg. Az atya egyébként megjött ma éjjel.
Ezt csak így mondod el, véletlenül?
Így parancsolták.
310Hány hajóval jött, Pilve?
Egy halászhajó hozta, uram.
Micsoda?
Elég rozoga halászhajó, Dénes úr. Nem akarta, hogy tudjanak az érkezéséről, őszentfelségét se volt szabad értesítenem, csak ma, a reggeli áhítat után. Akkor kereste fel.
Miatta várok?
Miatta. Gerecse urat is hívatta, és még jó, hogy eddig nem csengetett, mert őt nem találjuk.
A királynénál van, én küldtem be hozzá. Ha tudok az atya érkezéséről, másképp rendelkezem.
Remélem, tartja a száját a szentséges úrnőnél. Nem terhes asszonynak való hírek ezek, uram. Megboldogult nevelője, ha látná, hogyan él itt, megfordulna a sírjában.
Az utolsó szavak alatt lép be. Örüljön, hogy van hol megfordulnia, Evsztratisznak még a halálában is szerencséje volt.
Szerencséje?
Nagy luxus a nyugvóhely, fiam. Békeidőben az ember nem is tudja, mekkora. Evsztratisznak van sírja. Másnak nem jut, csak farkasbendő.
De borzasztókat tudsz kitalálni, uram!
Hát még az élet, Pilve! A realitás!
Hagyd békén. Nem ő tehet arról, amit láttál. Te tudtál róla, hogy itt van Teuton?
Nem.
Hát milyen hírszerző vagy te?
311Rohadt.
Mért van ilyen rossz kedved, Gerecse úr?
Gorombán. Menj a fenébe!
Hagyd, Pilve. Nem akart megsérteni. Te nem jártál mostanában Magyarországon.
Megnyugszik egy kicsit. Hány hajót hozott?
Hát ez az. Sehányat.
Mi az istenre várnak Itáliában?
A király gongjelzése bentről. Pilve egy gesztussal mutatja: szabad az út.
Na, végre. A király.
És már benn is vannak Béla klisszai fogadószobájában, ahol a király a gyóntatójával ül. A bárók meghajolnak. Gerecse nem szól, csak meghajol.
Laudetur!
In aeternum, Dénes úr.
Gerecsének. Jelentsd Teuton atyának, amit nekem jelentettél.
Úgyis tudja az atya, felség.
Nem tudja senki. Odáig nem ér az emberi képzelet.
Mikor indulhatunk, uram? Teutonnak. Atyám, míg odajártál, mi sem voltunk tétlenek, van már valamennyi hadseregünk Klissza alatt újra. Ha az itáliai zsoldosokkal egyesülünk, még támadásra is futja az erőnkből, nemcsak védelemre.
Gerecse, várok!
312Nem tudom még egyszer kimondani, felség.
Tudd. Én is végig tudom majd hallgatni.
Nagyon nehezen. A Tiszántúlon minden ehető elfogyott. Aki még él, embert eszik túl a Tiszán.
Síri csend. Teuton ujjait keresztje köré szorítja.
Most már közlitek, mikor indulhatunk?
Mondd el nekik te, atyám. A főlovászmester naponta misét mondatott a szerencsés visszatérésedért, megérdemli, hogy informáld.
Ő se könnyen mondja ki. Teuton nem cinikus. Urak, egyelőre le kell mondanunk a külföldi segítségről. Sem a császár, sem őszentsége nem nélkülözheti a katonáit.
Hogyan?
Nem segít egyik sem?
Nem segíthet, urak.
A császár?
Egyszerre mondják.
A pápa?
Egyik sem.
Béla úr, mondd, hogy lehetetlen!
Látod, atyám, nem hiszik el. Magyarázd el nekik.
Urak, a világban mindenki a saját tétjét érzi a legnagyobbnak. Csakhogy a földi téteken túl van egy mennyei is, és a helyieken túl egy világméretű. En313nek a magasztosabb tétnek vagyunk a szolgái valamennyien. A két nagyhatalom szerint a magyar helyzet periferiális kérdés a világpolitikában. A háborútok helyi háború, lokális ügy. Nincs rá idő.
Nincs rá idő?
Nincs. A császár és őszentsége egyformán feleltek: megbomlott a világban a hatalmi egyensúly. Míg ez a pápai és a császári trón közt helyre nem áll, nem jöhet a segítségetekre senki. Csend. A szentatya különben, mint hívő ember, optimista, meg van győződve róla, Isten nem hagyja el Mária népét. Ezékielt idézte a kihallgatáson.
Egy ókori zsidót, mikor itt dúl a tatár?
Vigyázz a szádra, mert ez az én udvarom Klisszában is. Itt szent a szentírás és a pápa személye.
És a császár? Az nyilván nem a bibliát idézte?
A császár elfogadta a felajánlott hűbért, Dénes úr, de katonát nem küldhet ő sem, csak ha az imént jelzett egyensúlyhelyzet beáll.
Ismét súlyos csend. Kínos ez mindenkinek.
Felség, ezért hívattál?
Részben.
Közöljem a seregeddel, amely valahára összeverődött, hogy tekintettel a magyar ügy helyi voltára és a megingott világegyensúlyra, sem 314őszentsége, sem a császár nem hajlandó segítséget küldeni?
Kevesebb iróniával.
Értettem, felség. Nem lesznek boldogok.
Én se vagyok boldog, Dénes.
Engem voltaképpen mért rendeltél ide?
Teuton atya nyugaton szerzett a számunkra híreket, te keleten. Úgy éreztem, ismernetek kell egymás jelentését. Így teljes a kép.
Értettem, uram. Gondolom, mehetünk is.
Mehettek, Gerecse.
A bárók indulnak, már majdnem kilépnek, mikor a király megállítja őket.
Délután megszemlélem a csapatokat.
Jó is lesz, ha magad mondod meg nekik, felség. Engem elsöpörne a… Elakad, nem mondja ki, hogy „fölháborodás”.
Dénes úr, bizonyos vagy benne, hogy tudod, miért akar csapatszemlét tartani a király?
A híreid után nem volt nehéz kitalálni.
Főlovászmester, közöld az egységekkel, hogy holnapután visszatérünk a Dunántúlra.
Hogyan, felség?
A csapatokat magam vezetem. Azt is közöld az urakkal, tekintettel arra, hogy a remélt külföldi segítség egyelőre elmaradt, az ország érdeke azt kívánja, hogy békeidőre tartalékolják az ellenem érzett indu315latokat. Ha most nem tartanak velem, nem engem érint. A hazát.
Felség, mire megyünk külföldi segítség nélkül?
Talán semmire.
Az olasz íjászok nélkül nem kezdhetsz igazi hadműveletet.
Nyilván. De ha meg se moccanok, és csak Klisszából nézem, hogy a tatár esetleg lerohanja a Dunántúlt, és ott is emberhúst mérnek a piacokon, nem merek többé feloldozást kérni a templomban.
Felség, ha nincsenek se pápai, se császári zsoldosok, ez az út puszta demonstráció.
Főlovászmester, parancsot adtam, nem tanácsot kértem. Nem vetted észre? Kis csend, aztán már nem olyan keményen. Te nem számolsz azzal, hogy a mongol átkél a Dunán?
Mindeddig nem számoltam, felség, de mióta tudom, hogy a Nyugat nem segít, elképzelhető.
Hát ezért kelünk útra. Ha majd a Dunántúl is elesik, velünk együtt, arra gondoljon végső percében a haldokló, hogy a királyi hadsereg maradéka megpróbálta megakadályozni azt, ami történt, és nem tehet róla, ha egymagában képtelen volt rá. Persze hogy demonstráció. De nem fehér ruhás szüzek várnak a Dunánál, hanem a tatár íjászok.
Előrelovagolok, és értesítem Zágrábot.
Te visszatérsz a tatár közigazgatási területre, és folytatod a hírszerzést. Végeztem.
316Kérem a bárókat, hogy megfelelő hangnemben tolmácsolják a nagyhatalmak üzenetét. Nem volna okos ellenérzést kelteni a seregben.
Majd a főlovászmester, Teuton atya, neki rendkívüli tehetsége van a finom beszédhez. Olyan ügyesen közli majd a mi töredék seregünkkel, amit annak tudnia kell, hogy aki netán összetalálkozik a tatárral, csak akkor fogja fel, mit is hallott a nagyhatalmak egyensúlyáról, mikor már meg is ölték.
Már mondtam a báróknak: végeztem.
Majdnem kilép, mikor mégis megáll. Felség, valamit kifelejtettem a jelentésemből, de most, hogy Teuton atyát látom, eszembe jutott. Mikor Pest elpusztult, a tatár felégette a dominikánus kolostort.
Pál atya?
Bent égett, uram.
Nem könnyű neki sem. Mártír lett. Isten zsámolyánál.
Ha az égben mennyei a szemmérték, atyám. Mert Pál atya nem volt nagy ember, a tétje se volt világpolitikai méretű, csak egy szerény magyar. De meghalt érte.
A bárók elmennek.
Ezek gyűlölnek engem.
Nem téged. Az elmaradt nyugati segítséget.
És te hogy viseled, uram? Nem látom a gondolataidat. Mindenre csak bólintottál.
317Mindig szerettem volna pap lenni, tudod. Ha Isten így döntött, én vele nem vitatkozom. Ismerem Ezékiel iszonyú szavait, amelyekre a pápa célzott.
Én is. És most idézi a prófétát. És teszlek pusztasággá a pogányok között és leszel pusztulás és példa és eliszonyodás, amikor ítéletet tartok feletted haraggal és búsulással. Csend. És mégis útra kélsz.
Majdnem szárazon. Hogyne, atyám. Ez az én népem, jogom van meghalni látni, és joga van ahhoz, hogy lássa, mikor meghalok. Köszönöm, hogy megtetted értem ezt a nehéz utat. Nem rajtad múlt, hogy hiába jártál.
Nem rajtam múlt, felség.
Szeretném, ha indulás előtt megáldanád a csapatokat.
Majd Magyarországon, felség.
Te velem akarsz jönni?
Igen.
Atyám, te még annyira se vagy katona, mint én. Nem vállalhatom a felelősséget.
Azt én vállalom, felség. Mert valami tétem nekem is van ebben a csatában, ha nem is olyan magasztosan magyar, mint szegény Pál atyáé. Az én tétem az egyház becsülete. A kereszténységé.
Nem, atyám, te csak maradj a királyné mellett. Dalmácia Bánk bán birtoka volt, mit tudom én, ki él még a famíliájából, s ki fordul ellenünk. A bárók mind velem jönnek, te vagy az egyetlen, aki dönteni tudsz, mi történjék, ha valaki rájuk törne, vagy a tatár 318hirtelen délnek fordul, és megjelenik a tengernél. Rád bízom Magyarország trónörökösét.
Jól van, uram, legyen így. De viszontlátod a tieidet, ne félj. Mert így szól az Isten: Én magam keresem meg a nyájamat majd, magam legeltetem akkor jó legelőn, én nyugtatom meg nyugodalmas akolban. Felséges úr, ez is Ezékiel.
A királyné lakosztálya előtti teremben. A színen Pilve egy csepp mandolint kínoz. Dala utolsó soraira lép be majd a királyné.
Mikor meglátja Máriát, lecsapja a hangszert. Bocsáss meg, szentséges úrnő. Nem tudtam, hogy itt jársz a közelben.
Még mindig csak ez az egy versszakod van, Pilve?
Lassan halad, asszonyom, nem vagyok én trubadúr, meg aztán nem is igazi dal ez, csak amolyan dalos beszéd. Töltöm az időt, mert nehezen múlik. Parancsolsz valamit?
Mégis menj le Spalatóba orvosért.
Nincsenek jobban, szentséges úrnő?
319Mária csak a fejét rázza meg.
De hát a papok értenek a gyógyításhoz. Pál atya…
Teuton atyát másra képezték. Keresd meg Spalatóban a podesztát, és kérd a nevemben: segítsen.
Már fut is. Igenis, szentséges úrnő.
Utánakiált, de nem éri el. Pilve! Pilve!
Belép a királyi lakosztály felől. Már elment, felség. Mi olyan fontos az orvoson kívül?
Minden kimegy a fejemből. Minden! Atyám, én semmit se szoktam elfelejteni. Mi történt velem ebben a várban?
Félsz.
Én sose félek, atyám.
Nem te félsz, hanem az, aki a lányaidat szülte. Az tőled független, annak még te se tudsz parancsolni. Mit akartál Pilvétől?
Volt egy másik üzenetem is, a klisszaiaknak, azt felejtettem el. Azok fiesztát akarnak tartani a védőszentjük tiszteletére. Halasszák el! Tartsanak misét, csendes körmenetet, de ne legyen örömünnep. Ismerem a fiesztákat. Forognak a tűzkerekek, szállnak a rakéták, a végén táncol az egész település. A hercegnők betegek.
Ezt nem, asszonyom. Mi jut eszedbe? Klissza vendégeként a védszent téged is óv, amellett elfeledkeztél a kémekről. Mit tudod te, melyik házban lapul a tatárok hírszerzője? Azzal térjen vissza Batu kánhoz, hogy a magyar királyné annyira reménytelennek 320tartja a helyzetet, hogy megtiltja a dalmátok fiesztáját? Lehetetlen.
Valóban lehetetlen, atyám. Az a másik, akit felfedeztél bennem, ostoba utasításokat adna, ha nem figyelmeztetnéd.
Felség, ha a legrosszabb bekövetkeznék…
Micsoda?
Ugyanerre kell gondolnod. Ugyanerre.
Te arra gondolsz, hogy a gyermekek…
Nagyon betegek, felség.
Atyám, van egy határ, ameddig az emberi szerencsétlenség terjedhet.
Nincs.
De kell hogy legyen. A csatát elvesztettük, a tatár ott áll a Dunánál, a határszélt a saját rokonunk rabolta el, a nagyhatalmak segítség nélkül nézik, amint alámerülünk. Mit hiszel te Istenről? Hogy még tovább ver? Isten nem szörnyeteg.
Nem szörnyeteg, felség. Isten. Nem tartozik magyarázattal senkinek. Fel kell készítselek arra, amit nem akarsz elképzelni.
Úgyse tudsz rábírni, hogy végiggondoljam azt, ami elviselhetetlen.
Végig fogod gondolni.
Takarodj! Takarodj innen!
Teuton meg se moccan, Mária feleszmél, térdet hajt, Teuton azonnal felemeli.
321Atyám, bocsáss meg, ha személyedben az egyházat sértettem.
Nem hallottam, felség. Te viszont figyelj! Mindazt, amit az imént felsoroltál, tudja Spalato is. Ha a legrosszabb bekövetkezik, nem mondhatod el senkinek, mert valóban van egy bizonyos határ. Ha azt az események túllépik, a környék félni fog tőletek, kitalálja, hogy elátkozottak vagytok, és az ő ártatlan nyakukra hozzátok a tatárt is. Itt a nyilvánosság előtt nem történhetik több tragédia. Ha valamikor, most emlékezz Bizáncra.
Én most csak a lányaimat látom. A két gyereket.
Magyarország királynéja, neked annyi a gyereked, ahányan még élnek a népedből!
Összeszedte magát. Mikor kezdődik a fieszta?
Már megkezdődött, felség.
Küldj le valakit az udvarból a nevünkben, hadd kísérje a menetben a püspököt.
Okos intézkedés, asszonyom.
Klissza vára alatt valóban elindul a körmenet. Szent ének, harangszó hallatszik, egy idő múlva azonban majd más is. A kürtjelzés átbúg a fieszta zsibongásán.
Csak csendesebben ünnepelnének! Csak egy kicsivel halkabban!
Magasan vagyunk. Talán nem lesz akkora a zaj, mint hiszed.
Ugyan már! Nem hallod, atyám?
Hallok valamit, de ez nem a fieszta, felség.
322Dehogynem. Az imént csak énekeltek, most már kürtölnek is. Mint a bolondok!
Nem katonai jelzést hallunk, felség?
Figyel, ráismer. De azt. A királyi kürtjelet. Úgy látszik, megjött a futár. Téged informáljon, atyám, te majd elmondod nekem, mit üzent a király. Ha az orvos megjön, azonnal hozd be. Máris elmegy, alighogy eltűnik, beesik a helyiségbe a főlovászmester.
Rábámul, nem érti, hogy került ide. Te, Dénes úr?
Én, atyám. Dicsértessék. De jó, hogy egyedül lellek!
Hogy kerülsz te Klisszába? Mi történt a királlyal?
Egészséges, ne félj. Megállt egy imára a püspök baldachinjánál.
Hol?
Lenn a fiesztán. Belelovagoltunk a körmenetbe, persze hogy fölismerték. Most ott imádkozik az ereklyénél a Frangepánokkal, én meg előreszöktem, hogy megkeressem a királynét.
A királyné most nem ér rá.
De érjen rá, atyám, azt ajánlom. Nem tudom, mit csinál, de érjen rá.
Nagyon komoly. Dénes úr, kíméld a királynét!
Nem én, atyám, nekem a királyra van gondom. Ha engem nem engedsz be hozzá, te mondd meg neki, olyan legyen a királyhoz, ha majd ideér, mintha az anyja volna, nem a felesége.
323Most már csak a fieszta egyházi és profán muzsikája hallatszik.
Mi történt?
Igazán kitalálhattad volna, ez játszódott le az Olajfák hegyén is. Mire Zágrábig értünk, befagyott a Duna. Hajnali misekor már üres volt a tábor.
Ott hagyta a serege?
Ott azt, atyám. Maradtak a király mellett talán fél tucaton. Az urak nem óhajtottak találkozni a tatárral, és úgy találták, a stájer föld igen gazdag turisztikai lehetőségeket kínál.
Vége a hadjáratnak?
Meg se kezdődhetett. A folyó beállt, a mongol lovasság átkelt a Dunán. Az urak elmenekültek, a nép elbújt.
Jön a tatár?
Nem adok neki két napot, és ebből a visítozó, daloló, ünneplő tömegből, amely odalenn rakétákat ereget, rothadó tetemek halmaza lesz, és Klisszát körülfogja a tatár haderő. Ha valamikor, Béla úrnak most nagy szüksége van arra, hogy a királyné megjegyzés nélkül fogadja, ami már megtörtént és ami még következik.
Értem, főlovászmester úr. Nekem is lesz üzenetem a király számára, amelyet átadj neki, mielőtt átlép a várkapun. Ha találkozik a feleségével, olyan irgalmas legyen hozzá, mintha az apja volna, nem a 324férje. A két hercegnő haldoklik, azóta talán már meg is halt. Klisszát elérte a járvány.
Elszörnyed. Atyám!
Tudom, Dénes úr. Tedd, amit mondtam. Én is teszem, amit mondtál. Beszélek a királynéval.
A főlovászmester a királyhoz, Teuton a királynéhoz indul. A szín pár másodpercig üres, aztán megjön Pilve az orvossal, bemennek a királyi lakosztályba, de szinte azonnal vissza is térnek: az orvos kezében pénzeszacskó; a hercegnők halottak. Pilve kiviszi az orvost a szemközti járáson, mihelyt ők távoztak, a király lép be. Már tudja Teuton hírét, a saját mondanivalója se könnyű, el se tudja képzelni, hogy fogjon hozzá. Észreveszi, felemeli Pilve mandolinját. Most Mária lép be, aki szinte nincs is magánál. Nézik egymást. Mindegyik tudja a másik iszonyú élményét, nem képesek még csak köszönni sem egymásnak, csak állnak, a király kezében a mandolin. Béla erőt vesz magán.
Ez mi?
Pilve néha pengeti. Meg énekel.
Te is tudsz rajta játszani?
Nem.
Nem is tudtam, hogy Pilve tud énekelni.
Van egy dala, ő csinálta. Klisszáról. Hogy nincs olyan vár, mint a klisszai vár, a klisszai…
325És ezzel vége az erejüknek. Görcsösen összefonódva állnak, mint akik együtt, egyszerre és állva akarnak elpusztulni. Mária kínja végül oldódik, zokogni kezd. Ő áll a nézőknek háttal, a közönség Béla arcát látja. A király arca mozdulatlan. Már nem fél, a meráni fiúból a csapások súlya alatt felnőtt a nagy Árpád-házi király.
Klissza egyik belső termében, az ostrom utolsó óráiban. A hercegnők halála óta a vár a tatárok ostromgyűrűjében, szüntelen detonáció és tűzcsóva hang- és fényiszonyatában él, a tatárok dühödt próbálkozásait sziszegő fütyülés, dübörgés, láng jelzi. A csatazaj majdnem a jelenet legvégéig igen erős, aztán halkulni kezd, a lefúvó jel után teljesen abbamarad.
Úgy áll, hogy a résen át jól lássa az ostromlókat. Valami mozgolódás van a Kádán sátoránál.
Menj onnan. Eltalálnak.
Itt állok hetek óta. Sose találtak el.
Vonz a veszély?
Magasan vagyunk, és Klissza csupa kő. Se felgyújtani, se megmászni nem lehet.
Klissza!
Igen. Egyszer majd puszta földrajzi név lesz a krónikákban. A tatárjárás idején Negyedik Béla király itt élte át az ostromot.
Hallgass már!
El fogod felejteni, Mária.
Soha. Én temettem ebben a várban.
Szültél is.
326Gondolod, hogy van gyermek, aki pótolhat két másikat?
Senki se pótolhat senkit. Mindenki önmaga. Margit is.
Nem szeretem a nevét.
Őt nem szereted, Mária.
Mi ez a buta vád?
Analízis. Ez a gyermek neked a tatár.
A saját gyermekem?
Igen. Azt mondod: Margit, azt gondolod: a mongol.
Amit mondasz, istenkáromlás.
Ez új tulajdonságom.
Sok új tulajdonságod van.
Neked is, szegény szívem. A tatár körbezárt, mi meg itt az egérfogóban egymással csatázunk. Értelek én. Majd elmúlik. Ha újjáépítem Budát, Margit a palotakertben fog szaladgálni, és teleszívja a tüdejét friss levegővel.
Egyik lányodat se szeretted ennyire.
Egyik se született Klisszában.
Hamar felejtesz. Nagyon hamar.
Ez is új tulajdonságom. Mindig együtt éltem minden halottammal. Kálmánt most is olyan közel érzem magamhoz, hogy meg tudnám érinteni. Anyámat is. De Margit nem tehet róla, hogy itt, hogy most és hogy két temetés után született. Ne büntesd érte!
Ki bünteti? Nem is az enyém. Istené. Még a világon se volt, felajánlottam Istennek.
Igen.
327Mi az, hogy igen? Hát ki nálunk a nagy vallásos? Én hozzád képest bizánci pogány vagyok. Hát az se jó, hogy apáca legyen?
Praktikus. Ahogy járni tud, elviszik tőled egy kolostorba.
Melyikbe? Amelyiket alapítani fogsz, mint a palotát Budán?
Igen.
Mert a tatárt kiböjtöljük. Így lesz?
Így lenne logikus.
Logika! Ugyan már. Majd valamelyik rokonod csodát tesz. Ideje volna.
Mária, vigyázz! Egyszer már kértelek.
Mire vigyázzak? Nincs már semmink.
A szerelemre vigyázz, Mária.
Inkább te vigyázz a kolostoroddal, a várkerteddel, az újjáépítési rögeszméddel. A Tiszántúl nincs. A Dunántúl nincs. A magyarjaid embert esznek. Nincs egy ép ház, egy normális ember, csak őrült, félholt és hazaáruló. Te meg tervezel, rajzolsz, építkezel az álmaidban, közben nincs egy garasod. A Frangepánok tartanak.
Az ostromzaj halkul, majd egyre csendesebb. A házaspár nem veszi észre.
Mária, elég!
Elég…
Ne rontsd el, ami szép volt. Én tudom, mi neked Klissza. De hallgass már! Hallgass!
328Nem hallgatok! Nem bírom már! Ha behunyom a szememet, akkor is látom, hogy újra meg újra megpróbálnak felkapaszkodni. Nem mennek el soha! A végén elfogy az ennivalónk. Éhen veszünk, vagy embert eszünk majd mi is.
Rémképek.
Kádán odalenn lefújatja az akciót – keleti, nyers hangjelzés. Az ostrom, mintha mindenki megdermedt volna odalenn, abbamaradt.
Mi volt ez?
Tudom is én. Állj el már onnan! Eltalálnak! Irtózatos, hogy semmitől se félsz.
Szeretnéd, ha sírnék?
Nem. Azt szeretném, ha nem terveznél városokat egy földön, ahol sose lesz rend és béke, csak a farkasok kószálnak a romok közt.
Én felépítem.
Hogy építenéd? Ha valaha elmenne a tatár, akkor is lehetetlen. Nincs ember, aki újjáépítse Magyarországot ekkora pusztítás után.
Van. Én. A háborúhoz nincs tehetségem, a békéhez igen. Ne becsüld le!
Odabújik hozzá, de ennek az érintésnek már nincs személyes jellege, az áramkör megszakadt, senki sem a régi már, s a szerelem kicsorbult. Mária hízeleg, a teste közelségével próbál hatni, de hiába. Te! Ha a mongol egyszer mégis elvonulna innen, hagyjunk itt mindent. Üljünk hajóra a gyerekekkel, és menjünk el Ni329keába. Nikeában füge van és mirtusz és narancs és lerombolhatatlan, felégethetetlen márványpaloták. A bátyám majd kitalál valamit. Bizáncban mindig volt társuralkodó. Lehetsz mellette is király.
Most nagyon nagy, mint a legnagyobb Árpád-háziak. Énmellettem nem lehet senki sem király.
Most már haragszik. Magyarországon nem lesz soha élet. Én nem megyek veled romok és hullák közé.
Csak akkor jöjj, mikor már áll a palotád, és berendezheted az udvarodat. Csend. Mária, most volna rád a legnagyobb szükségem. Mért nem szeretsz már?
Itt vagyok a karodban. Hogyhogy nem szeretlek?
Úgy vagy a karomban, mint egy ringyó, aki Nikeába akar utazni.
Mária kitépi magát a karjából, most szinte gyűlöli.
Nincs már neked szükséged senki szerelmére.
Most eszmél rá, hogy az ostrom zaja megszűnt, tökéletes csend van. Hallgasd csak!
Állsz, kibámulsz, nézed az ostromot. Távolabb vagy tőlem, mint a csillagok.
Egyre lázasabb. Kértelek, ne beszélj!
Szeresselek? Míg képes voltál félni, tudtam, hogy az enyém vagy. Most már nem vagy senkié. Most se figyelsz. Kibeszélhetem a lelkemet, nem figyelsz. Ide se nézel. Figyelj már! Hozzád beszélek!
Csak suttog. Mária, hallod?
Semmit sem hallok.
330Hallod, hogy csend van? Hogy nem hallasz semmit? Crescendo. Gyere ide! Gyere mellém! Nézz le! Nézz le már!
Hogyne, engem biztosan eltalálnak.
Már ordít. Nem lő már senki, te őrült! Belevág a gongba, egyre vadabbul veri.
Betódul a főlovászmester, Teuton, Pilve, Béla nem tud szólni, csak kimutat. Teuton azonnal felfogja, mi történt, térdre ereszkedik, imára, Pilve a szájára szorítja a kezét, hogy el ne érzékenyüljön. A főlovászmester és a király egymást nézik. Mária olyan tökéletesen kimarad mindebből, mintha nem is volna jelen.
Dénes, te is azt látod, amit én?
A főlovászmester nem tud szólni, még egyszer kitekint, aztán ő is imára ereszkedik Teuton mellé. Akkorra már Pilve is térdepel.
Most már a régi hangján, nagyon gyöngéden. Mária, nézz le! Most vonulnak el.
Szentséges úrnő, hazamegyünk Magyarországra.
Nagyon óvatosan kinéz, aztán megfordul, de nem térdel a térdeplők mellé. Jól van, uram. Menj előre, mihelyt lehet, s ha már lesz hol megszállni, üzenj értem. A feleséged vagyok, isteni rendelés, hogy kövesselek. Követlek is. Én leszek a farkasok királynője.
331A kápolnában; Gerecse és Teuton van a színen, Gerecse búcsúzik – most jött meg híreivel hazulról. A hazatérést elhatározó döntés utáni órában vagyunk.
Benedicat te Dominus! Isten áldása kísérjen ezért a hírért.
Ámen. Mind elmentek, atyám. Mind. Dalmácia éppoly üres, mint Magyarország. Ogotáj halott, a kánok hazaindultak, nem jó olyankor távol lenni, mikor a főhatalomról dönt a kurultáj.
Az ördög serege volt. A fekete hatalomé.
A király azonnali indulást parancsolt. Megyünk, atyám?
Én maradok. A család nem hagyja el Klisszát, én vigyázok a gyerekekre és a királynéra.
Akkor Krisztus úr őrizzen téged is.
Béla belép.
Készen van minden, felség. Mehetünk.
Szálljatok lóra, azonnal követlek, csak elbúcsúzom Teuton atyától.
A szentséges úrnő?
Nem jön le az induláshoz. Jó utat kíván. Megviselte ez az esztendő.
Imádkozz értünk, Teuton atya. Nem tudod, hová viszem a királyt. Kezet csókol, távozik.
Most már csak tőled kell elköszönnöm, atyám.
Légy türelmes a királynéhoz, Béla úr.
332Az vagyok. Ha nem találkoznánk többé, tudod, mi a teendő.
Gerecse indulóra fúvat a vár alatt.
Itt leszek, ahogy megígértem. Menj, uram, békével!
Reggel meggyóntattál. Most fejezd be a szertartást!
Befejeztem, uram. Feloldoztalak.
Most visszatérek egy országba, amiről krónikába írták, hogy nincs többé, amelynek a lakói embert esznek, félvadak, eszelősek, és engem hibáztatnak mindenért.
Búzát viszel, vetőmagot, szárított húst, megszervezted a folyamatos élelmiszer-ellátást. Mért bántanának? Építeni mégy, újrakezdeni mindent.
Mert nem tudják. És mire kiderül, valaki megöl. Erősíts meg engem a halálba indulók szentségével.
Amit kérsz, az tilos. Te nem vagy beteg.
Én vagyok minden emberevő, minden megcsonkított, minden meggyalázott, minden haldokló. A csontjaimig érzem a halálos kínokat.
Most csak a szemek beszélnek egymással, aztán Teuton előkészíti a szertartáshoz szükséges kellékeket. Jobbja két ujját a szentelt olajba mártja.
333Térdelj le! Sorra érinti két ujjával, amiről beszél, a király szemét, fülét, orrát, ajkát, tenyerét. A lábát nem. Per istam sanctam unctionem et suam piissiman misericordiam indulgeat tibi Dominus, quidquid per visum, auditum, odoratum, locutionem, tactum et gressum deliquisti.
Térden. E szent kenet és ennek kegyes irgalma adjon erőt a szememnek, hogy azt vegye észre, amit kell, a fülemnek, hogy kiszűrje az igazságot, az orromnak, hogy meg ne riassza a rothadás bűze, a számnak, hogy megtalálja azt a szót, amit a nép vár, az ujjaimnak, hogy akár azok is szedjék a követ, a lábamnak, hogy el ne vétsem a lépést, és nekem, hogy megtanuljam ezt a szót: Bocsánat.
Király, ez nem a halotti szentség szövege!
Nem, atyám. A rettenetes, gyönyörű, kiszámíthatatlan és újrakezdődő életé.
334Szín: a királyné lakosztálya. Asztal, két székkel, nagy láda, állványon lógó gong, a világítást fáklyatartóba tűzött fáklyák biztosítják, melyek most nem égnek. Nappal van. Ebben a szobában alszik is a királyné, mennyezetes, függönyös ágyban, a sarokban félre van vonva és felrögzítették az ágykárpitot. Mária a darab indulásakor egyedül van a királynői rezidencián. Nyugtalan, szemmel láthatólag vár valakit. Felkapja a fejét, mikor belép Filerimé: szép, okos, nyugodt fiatal görög nő.
Jön?
Igen. Nem látszott jókedvűnek.
Nem társalogni hívtam.
Nem jó, ha egy művész kedvetlen, szentséges úrnő.
Mióta vettük figyelembe az udvartartásban dolgozó művészek hangulatát?
A mester világhírű, asszonyom.
Ő akkor is fizetett szolga, aki megbízást kap, és teljesíti. Nem tudom, miért nem lelkes. Amit én rendeltem tőle, annak csak örülni lehet.
Nem örült. Unszolni kellett, hogy szedje már elő a tervrajzokat.
337Filerimé, a király azért hozatott mellém Nikeából, hogy szórakoztass, ne hogy ingerelj. Mit untatsz egy szolga szeszélyeivel? Ingerült, leül.
Szentséges úrnő, én magam sem tudom, mitől, de félek. Melléhúzódik, valóban izgatottan. Filerimé már rosszat sejt, ő látta az elkövetkezendőket Honnecourt mester arcán.
Félsz! Hogy játszotok ezzel a szóval, Filerimé. Neked fogalmad sincs arról, mi a veszély. Míg mi naponta vártuk a halált, te otthon gránátalmát szedtél, és alkonyatkor kihajóztál hűsölni a chioszi öbölbe. Filerimé, aki szerelmes a királyba, már idegennek érzi hajdani hazáját.
Nikea emléke lassan elhalványul, asszonyom.
Bennem egyre élőbb. Valahányszor lehunyom a szememet, látom a palotánkat, még a termek berendezését is. Milyen lágy volt otthon a február, milyen varázslatos.
Budán is szép a tavasz, asszonyom. Már a negyediket élem melletted. A tél, az irtózatos itt, de ha eltakarodik, úgy száll az illat a hegyekből, hogy beleszédülök.
Hogy hívták azt a csillagászt, akinek otthon szobra áll a kikötőben?
Hipparchos, felség. Feláll.
Mit gondolsz, jósolni is tudott a csillagokból?
Nem hiszem, asszonyom. A napéjegyenlőség érdekelte.
Én úgy szeretném, ha jósolnának nekem. Te nem?
338Nagyon komolyan, mert valóban tudja. Szentséges úrnő, én tudom a jövőmet.
Igazad van, te szegény. Itt ülsz mellettem, és nyilván holtodig itt unatkozol az udvarnál. Ha ez a Hipparchos még élne, és mégis értene hozzá, hajszálra egyforma sorsot olvasna ki nekünk a csillagokból.
Ez valószínűtlen, felség. Én nem vagyok a Béla király felesége. Mária nem veszi észre, mit takar a mondat, mekkora vágyat.
Ez igaz. Csend. Az is igaz, hogy más felesége se vagy. Érdekes, hogy erre sose gondoltam. Kedvesen, szeretettel, hiszen kedveli a lányt. Nem szeretnél te férjhez menni, Filerimé?
Köszönöm, asszonyom. Nem szeretnék.
Gerecse özvegy, a rablók megölték a feleségét. Szép férfi, bátor férfi, szomorú férfi. Hozzámennél?
Nagyon határozott. Nem, szentséges úrnő.
Özvegy a vajda is. De hiszen ismered az udvart, tudod, ki nős, ki nőtlen. Nem tetszik neked senki?
Ne foglalkozz velem, asszonyom. Itt élhetek melletted, ez nagy kiváltság.
Megsimogatja. Jó lány vagy te, Filerimé. Én a helyedben egész nap sírnék, hisz te egy igazi császári udvarból kerültél a pusztaság közepére. Ez itt most nem ország, ez egy világméretű építkezés színtere. Az udvartartás szókincse is megváltozott. Ha valaki hízelegni akar a királynak, azt mondja neki: gerenda.
Te is gerendákra gondolsz, asszonyom, azért várod Honnecourt mestert. Pilve belép. Itt van?
Kinn vár.
339Jöhet. Belép Villard de Honnecourt, zavart, és valóban rosszkedvű.
Felséges asszony…
Kész?
Kész, felséges asszony, de tudnod kell, hogy…
Mutasd és magyarázd!
De meg kell mondanom…
Uram, ne várakoztasd a szentséges úrnőt. Azt a parancsot kaptad, hogy tervezd meg a visegrádi vár átalakítását királynéi rezidenciává. Mutasd a terveket! A tervrajzot a ládára teríti.
Ilyen volna, ha elkészíteném, felséges asszony.
Nagyon tetszetős.
A fordulókban szobrok lennének.
Sok szobor.
Volnának függőkertjeid.
Gyönyörű!
Terveztem halastavat, üvegházat, szökőkutakat…
Itt, ugye?
Lesz minden célra helyiség?
Itt laknának a tisztviselők. Itt a szolgák.
Mi ez a jelzés?
Lovak, kutyák, madarak. Volna fedett sétány is, csak…
Úgy mondod, mintha nem tetszenék, amit csináltál, pedig igazán méltányolom. Hol a kápolna?
340Dönt, nem vár tovább. Felséges asszony, hadd beszélhessek végre, mert ez egyre kínosabb.
Mi kínosabb, mester?
Nincs Visegrád. Nem érted, asszonyom? Nem lesz átépítés, csak megerősítem a falakat. Őfelsége csak várépítésre ad engedélyt, követ és munkást.
Elképed. Hát Visegrád nem vár?
Visegrád költséges szeszély.
Rémülten. Mester! Vigyázz!
Őfelségét idézem, ezzel utasított el, mikor felkerestem a terveimmel. Tudod, hogy mióta folyik az újjáépítés, minden tervet ő hagy jóvá. Csend.
Összeszedi magát. Igen. Majd visszatérünk még erre. Jelentkezz a tárnokmesternél a honoráriumért.
Jóvá nem hagyott tervért nem utal a kincstár, felség.
Ez újabb sértés. Ékszeres ládájához siet, ékszert választ, átadja a mesternek. Tessék. A Laszkariszok fizetni szoktak jóvá nem hagyott tervekért is. A többi vázlatodat elfogadta?
Valamennyit. Nem voltak igényes elgondolások, csak olcsón kivitelezhető, nagyon biztonságos erődök. Ez életem legszebb munkái közé tartozott volna, ne hidd, hogy nem fáj, ha nem csinálhatom.
Aki látja: Mária önuralma végére érkezett. A szentséges úrnő kegyesen elbocsát.
Isten óvjon, asszonyom. Távozik. Ezzel Mária önfegyelmének is vége, a térdeplőhöz fut, ráborul.
341Sose látta sírni, elképed. Szentséges úrnő, könyörgöm! Szentséges úrnő!
Filerimé, én ebbe belepusztulok.
Asszonyom, hisz voltaképpen nem meglepetés. A tatár folyton azzal fenyeget, hogy visszatér, természetes, hogy olyan munkáké az elsőség, amelyek az ország védelmét biztosítják.
Feláll, visszatér a szín közepére. Az életben nincs védelem, ha van, akkor sincs. Minden biztonság pillanatnyi, minden biztonság illúzió.
Te nem bízol a falakban, asszonyom?
Nem, Filerimé. Valami más kell, olyan, amitől az, akit már kiszemelt a halál magának, erőt érez ahhoz, hogy ennek ellenére is folytassa az életet.
Őszentfelsége önmagának sem irgalmaz, asszonyom.
Önmagával rendelkezhetik, velem nem. Indulj, hívd ide a királyt!
Védené a nyugalmát. Ő felfogja, miben él a király. A napnak ebben az órájában mindig tárgyal. Ilyenkor nem zavarhatom.
Ridegen, majdnem ellenségesen. Most egy negyedórára szünetelni fog az újjáépítés. Mondd meg a királynak görögül, mert úgy nem tudnak a bárók, ha azonnal nem jön ide, én megyek hozzá, és a koronatanácson mondom el, mit gondolok róla és a rendeleteiről. Indulsz végre?
Még mindig próbálkozik. Tudja, ami következik, megsebzi a királyt. Asszonyom… merhetem azt mondani: okos légy?
342Nem merheted.
A király szeret, szentséges úrnő.
Keserű iróniával. Azt tapasztalom. Kellenek a királyi gyermekek, mindegyik diplomáciai lehetőség. Őszentfelsége tisztában van ezzel, akkor is megölelne, ha nehezére esnék.
Egy árnyalattal hűvösebben. Nem erre gondoltam, asszonyom. Másra.
Azt mondtad az imént, te nem vagy Béla király felesége. Én az vagyok. Ne szólj olyanról, amit nem ismersz. Menj! Leül. Filerimé távozik.
Béla nagyon hamar megjelenik, egyedül. Derűs.
Rosszkor hívattál. Kértelek, nappal engedj dolgozni. Minden estém a tiéd, hagyd szabadon a nappalokat.
Hideg, ellenséges. Neked adom az estéket is. Az éjszakákat is. Azt hiszed, nem tudok nélküled aludni? Malterszagod van, és olyan a szemed, mint egy bolondé.
Őszintén meglepődik. Igazán? Ritkán nézek tükörbe. Ezt akartad soron kívül közölni?
Nem. Évek óta malterszagod van, és évek óta olyan a szemed, mint a bolondé. Azt akartam mondani, ha még egyszer megalázol bárki előtt, megmérgezlek önmagammal együtt.
Nem érti. Mit követtem el?
Egy gesztussal megmutatja a tervrajzot a ládán.
343Változatlan derűvel. Nem érti, miért akkora probléma ez. A királynői rezidencia? Mária, nem emlékszel, mit határoztunk? Luxuscélra se pénz, se építőanyag, se munkás.
Crescendo. Kell egy emberi lakhely, ami nem olyan, mint egy főhadiszállás vagy központi tervezőiroda. Nem tudod ezt elfogadni? Otthont akarok végre. Otthont.
Nyugodtan, szeretettel megpróbálja indokolni, amit tett. Mária, a tatár akkor tér vissza, mikor így dönt a kurultáj, és olyan eszelősen kívánja Magyarországot, ahogy te Visegrád átépítését szeretnéd. Elismerem, hogy ez az új vár itt se nyájasnak, se császárian imponálónak nem nevezhető, de kétszer is meggondolja, aki meg akarja támadni.
Hideg dühvel. Nekem Visegrád kell!
Még nyugodtan, de már nem derűsen. Érzi: nem értik meg. Ha elég sokáig élünk, sor kerülhet rá. Majd. Valamikor. Most nem telik erre.
Megnézted te ezeket a terveket egyáltalán?
Dehogy néztem. Ahogy a mester kiejtette azt a szót, hogy szobor, dobtam félre. Mikor megjöttünk, az első évben nem termett semmi, a másodikban mindent felfalt a sáska. Egyebünk sincs, csak adósságunk, majd éppen szobrot faragtatok.
Megaláztál.
Leül. Nem igaz. Szegény mester került kínos helyzetbe, mert elmulasztottalak értesíteni.
344Ha még egyszer elmulasztasz értesíteni valami lényeges döntésről, örökre becsukom előtted a hálószobámat.
Mondtam, hogy sok a munkám. Kiment a fejemből. Felejtsd el.
Mit felejtsek el még? Egész listám van.
Minden állampolgárnak egész lista felejtenivalója van. Hagyj békén Visegráddal, és ne hidd, hogy boldoggá tesz, hogy nem kaphatod meg, és hogy minden csupa koncesszió.
Kitör. Feláll megint. De nekem kell Visegrád! Én nem szeretem Budát!
Sajnálom. Remek a fekvése, fővárosnak való.
De Visegrád szép! Én ott akarom a kápolnát a halottainknak. Az méltó környezet.
Nagyon komolyan, határozottan. Ez döntés. A gyerekek Klisszában maradnak.
Most csupa tűz, mert győzni akar. A király mellé térdepel. Majdnem szerelmesen. Hozasd ide, temessük el őket Visegrádon! A kápolnában! Hogy lehet ezt meg nem érteni?
Én csak az életnek engedélyezek építőanyagot, a halálnak nem.
Az intimitás pillanata elmúlt. Most megint ellenség. És a meráni Gertrúd?
Mit akarsz az anyámtól?
Az ő nyugvóhelye kész. Nem? Miatta hívattad Honnecourt mestert.
Fogass be délután, és Dénes kikísér a Pilisbe. Nézd meg, van-e a meráni Gertrúdnak síremléke.
345Hát nincs?
A mester erődöt tervez, mert ahhoz is ért. Ha majd újra telik rá, megcsinálja az anyám sírját is. Mért képzelted, hogy magamnak más a mérték?
Felemelkedik. Így volna emberi.
Nem lehet mindig azt csinálni, ami emberi. A lányaink koporsóját befalaztattam a klisszai székesegyházba, nincs erő, ami megbolygathatná a nyugalmukat. Nem hozatom ide őket, se bontásra, se kíséretre nem adok embert. Feláll ő is.
Mondd, te nem félsz?
Mitől?
Nem félsz, hogy ellened fordulnak?
Kik? Hisz adok boldog-boldogtalannak, amit csak kíván, állok a magyar határon, és invitálom a földre éhes nincsteleneket, a facér szakembereket, hogy ismét benépesüljön az ország. Már csak a mesékben vannak ilyen királyok, mint én, csak a mesék valutája egyszerűbb, ott a griffmadár tollával megveheted az élet vizét. Nekem megyéket és méltóságokat kell osztogatnom erődökért és páncélos osztagokért. Az én szisztémám komplikáltabb.
Nem a bárókról és nem a telepesekről beszéltem. Nem félsz, hogy egyszer fellázadnak – mondjuk a virágok?
Nem érti. A micsodák?
Mindaz a valami, ami több is meg kevesebb is, mint az erőd, mégis egyedüli biztosíték arra, hogy úgy élhetünk, halhatunk, mint a háború előtt. A kavicsok, amelyekkel ki kell rakni a hétköznapokat.
346Csakhogy nekem búza kell, Mária, nem vethetem be pipaccsal Magyarországot, mert az olyan szép, és bazaltra van szükségem, nem kavicsokra.
Én mégis azt mondom: vigyázz!
Vigyázok. Gyöngéden, szeretettel. Még rád is, bár észre sem veszed, és nem méltányolod, hogy elhozattam neked ezt a görög lányt, akivel megoszthatod az emlékeidet. Azt hiszed, hogy egyszerű lábra állítani egy kivérzett országot? Valaha azt képzeltem, annyi lesz a feladatom, hogy rendet teremtek egy felelőtlen király után, és hogy van bűntől mentes ország, amit majd én vezetek. Hát nincsen. Olyan emberekkel kell elvégeznem az újjáépítést, amilyenek vannak, butákkal, nagyszerűekkel, hősökkel, lustákkal, őrültekkel – és a nép nem a szentek egyessége. Nem hittem, hogy Isten ennyire megpróbál.
Szemmel láthatólag élvezed. Sosem láttalak ennyire jókedvűnek, mint mióta semmi okod rá. Visszaül az asztal mellé.
Most olyan lelkes, hogy nem figyel a szúrásra. Te, ez a francia tud valami titkot a habarcsról. Nem lehet mállasztani. Ha jön a tatár, nem boldogul az erődeivel.
Tartalmas habarccsal dolgoztok, belekeverted, amid volt. Azt is, ami nem a tied.
Tudom. Visegrádot, a kavicsokat meg a gyerekek koporsóját.
A lányaid boldogságát elfelejtetted megemlíteni. Meg se kérdeztél, úgy adtad férjhez őket.
Türelmesen. Mária, Karakorum várja a parancsot az indulásra. Nekem a jelenleginél rendszeresebb 347jelentések kellenek mindaddig, amíg Isten el nem pusztítja a mongol birodalmat, ami előbb-utóbb bekövetkezik, mert minden szuperhatalomnak ez a tragédiája. Megdőlt Hellász, Nagy Sándor birodalma, Róma…
Engem a lányaim érdekelnek, nem a világtörténelem!
Még mindig türelmesen. Az esküvők idején nem voltál hajlandó végighallgatni, legalább most figyelj. Támadást a tatár csak észak, kelet és dél felől indíthat, északi, keleti és déli uralkodókhoz kellett adnom a lányokat. Annát elvette az orosz herceg, akiből macsói bánt csináltam, Konstancia hozzáment Leóhoz, ezzel a halicsi kérdés kész, Jolanta Kálisz királynője. Rendszeres információt kapok mindegyiktől.
Hideg haraggal.Annát lekergetted a bosnyák határra, ami a legsötétebb Balkán, Konstancia világéletében undorodott Leótól, Jolanta meg azt zokogta, azt se tudja, mi az a Kálisz.
Azóta már megtanulta, hogy Pomeránia.
Micsoda szörnyeteg vagy te, jámbor szívű, vallásos szörnyeteg, és micsoda szörnnyé teszel mindenkit, aki a sugárkörödbe bekerül! Hát mit vétett az a három nyomorult lány, hogy ilyen jövőbe kényszerítetted őket?
Nagyon határozottan, minden érzelmesség nélkül. Mária, nincs Anna és Jolanta és Konstancia, csak három Árpád-házi királylány, akiknek se nevük, se történetük. Neve és története csak egy valaminek van, és ez Magyarország. A lengyel és orosz uralkodók, 348akik most velünk rokonságba kerültek, minden mozdulatáról értesítenek a tatárnak. Ha Küjük, az új kán lóra száll, valamelyik vejem tüstént megírja.
Mérhetetlen részvéttel. Drágáim, kis figurák egy végtelen sakktáblán.
Tárgyilagosan, tényt közöl. Én is az voltam, te is, velünk is léptek annak idején. Ne mondd, hogy mosolyogva jöttél el Nikeából. Mikor először találkoztunk, dühödben belém haraptál.
És? Törvényszerű, hogy az utódainkkal is így legyen? Nem bocsátom meg soha, hogy úgy lépsz a történelemben a családod tagjaival, mint a futókkal, a gyalogokkal.
Mária, ez az ország fennmaradásának a játszmája. Rátettem valamennyiünk életét.
Nem kell még menned, felséges úr?
De igen. Henukkal tárgyalok, aki mint minden zsidó, eleve sérült, mielőtt megsebezték volna. Nem szeretném megváratni.
Gúnyosan, sebezni vágyva. Akkor kíméld. Nem a feleséged.
Ránéz. Béla szereti a feleségét, még mindig szerelemmel. Milyen különösen szép vagy, mikor ennyire haragszol. Rég nem láttam már ezt a nappali arcodat. Mindig este látlak, mesterséges fénynél.
Na menj!
Magához kényszeríti. Csókolj meg.
Nem.
Azt mondtam, csókolj meg.
349Nem. Vár Henuk, és a csókom semmivel se biztosítja jobban a kölcsönt, amit remélsz.
Béla, akarata ellenére, megcsókolja. Ahogy egymáshoz simulva állnak, míg a királyné arcát keze közt tartja, a király ujjai hozzáérnek a diadémhoz. A láz lehűl, a király felfigyel.
Ez értékes?
Nagyon. Eressz el.
Ez is? Megérint egy másik ékszert.
Persze. Laszkarisz-ékszerek.
Hónapok óta töröm a fejemet, honnan szerezzek valamit, ami megfelelő. Henuknak nem kínálhatok akármit.
Még nem érti, mi fog történni. Gúnyosan. A bizánci császári ékszerek talán tetszenének neki.
Nem bizonyos. Henuknak rendkívüli zálog kell, vagy rendkívüli kiváltság.
Most fogja fel. Elveszed az ékszereimet?
El. Küldd utánam a koronatanácsba.
Van még valami rabolnivalód?
Most megsebződött. Ezt nem kellett volna mondanod. És kisiet.
350Szín: a királyi tanácsterem. Nagy helyiség, a trónszéket a bárók alacsony zsöllyéi veszik körül félkörben. A trón mellett asztalka, amelyről hiányzik a gong. Közvetlenül a már elhangzott mondat után vagyunk. Az ország bárói együtt vannak a színen, a nádor, a főlovászmester, a tárnokmester, az országbíró, a vajda, Teuton atya már ül. A trón üres, üres még két másik szék is, az egyik Gerecse helye volna, aki nincs jelen, a másik távolabb áll, Henukra vár. A bárók szemmel láthatólag jól mulatnak, a jelenet hangos nevetéssel indul, csak Teuton komoly.
Nem ért valamit. Hát nem Frangepán ölte meg?
Is.
Elámul. Is?
Kalákában. Frangepán nem vette észre.
Hogy megölte Frigyest a csatában?
Érzékeny a horvát szív. Erről nem illik beszélni.
Nem is.
De mindenki azt mondja, Frangepán úgy célzott, mint egy félisten. Felcsap a nevetés. Most mit röhögtök? Akitől hallottam, esküszik rá, úgy dobta a dárdáját, hogy megállt a Frigyes szemében. Az urak dőlnek a kacagástól.
Keresztet vet. Nem hiszem, hogy bárki halála is nevetni való.
351De atyám, hiszen megrabolta a királyt.
Halott.
Különben se rajta mulatunk, hanem Frangepánon.
Frangepán úr teljes vagyoni erejével támogatta őfelségét a menekülés idején.
Nem is leplezett ellenszenvvel. Féltékeny. Klisszában, ahová egy egér se juthatott fel.
Mikor beköltözött mellé a várba, még nem tudhatta, hogy a tatár végül is elvonul.
Persze, atyám, hiszen igazad van, csak tudod, nemigen szeretünk mi senkit, aki nem volt ott a Sajónál.
Ha ezen az alapon minősítitek az embereket, akkor engem se kedvelhettek valami nagyon, mert amíg ti itt vagy ott harcoltatok, én Hainburgban vigasztaltam a királynét.
Te pap vagy, atyám, és nem jársz úgy közöttünk, mint egy kokas, aki azt hiszi, hogy őelőtte még nem tudott kukorékolni senki.
Én még mindig nem értem, hogy lehet úgy megnyerni egy csatát, hogy az ellenség vezérét többen is megölik. Homályos.
Megpróbálja elmagyarázni a nevetés okát. Vajda, mindjárt az elején látni lehetett, hogy sima ügy lesz, és órákon belül visszaveszünk mindent, amit ez az osztrák haramia elrabolt.
Összecsaptunk…
Én az élen…
Frangepán, akinek máshol lett volna dolga, egyszer csak előreugratott…
352És kivel találja magát szembe? Frigyessel.
Na, akkor dobta el a dárdáját, de mi már akkor láttuk Pottendorfot, a szárnysegédjét.
És mért kell ezen nevetni?
Vajda, fogd fel már végre! Frigyest elöl is, hátul is megölték.
Tessék?
Pottendorf közvetlen a háta mögött lovagolt, és mind láttuk, kivéve Frigyest meg Frangepánt, hogy egy hosszú tőrrel bedöf a lemezek közt a nyakán. Mire Frangepán végre eltalálta a szemét, Frigyes már rég odaát volt.
Keresztet vet. Rettenetes halál. Kétszeres halál.
Ugyan, atyám, mi mást érdemelt? Nem volt annak szent se rokon, se család, a saját népe sem. Egy hadvezér nem erőszakolja meg a hadsegéde húgát a csata előestéjén.
Megerőszakolta Pottendorf kisasszonyt? De illetlen!
Frangepán örömében nem vette észre, mi történt, az egész vezérkar röhögi, mert mindenki tudja, hogy egy halottat döfött le, és arra büszke.
Miért idegenkednek a bárók annyira Frangepán úrtól?
Nem idegenkedünk mi, ki ne tisztelné az osztrák csata hősét, aki bátorságával visszaszerezte az elrabolt vármegyéket?
353És nemcsak dicső vitéz, de őfelsége egyik kedvence is Klissza óta.
Sérti a bárókat, hogy Béla király bővíti az Udvarát? A Frangepán háznak köszönthetjük az első idők valamennyi élelmiszer-szállítmányát.
Majd megkapja érte a jutalmát. Itt garmadával jut cím, rang, kitüntetés az alattvalóknak mostanában, egy a kikötés csupán, lehetőleg idegenek legyenek, ne honfoglalók.
Kis hideg csend után. Az urak féltékenyek arra, aki közel jut a király szívéhez. Gyónják meg valamennyien a következő gyónásukkor.
Sértetten. Hogy én féltékeny vagyok egy Frangepánra?
Főlovászmester úr, te őfelsége gyerekkori barátja vagy, téged nem kell megnyernie. Gondolkozz politikusan.
Ironikusan. Valóban, Dénes, fel se vedd. Legfeljebb a fiad nem veheti el kitüntetésképpen a kun hercegnőt. Vajda, te özvegy vagy. Nem szeretnéd magadnak a Kötöny unokáját?
Jézus Mária, még csak az kéne, Erzsébet hercegnő! Olyan hosszú haja van, hogy a földön húzza, a szeme meg mint a macskáé. Nekem nem kell. Vegye el Frangepán. Én utálok mindent, ami kun.
Visszaköltöztek.
Veszem észre. Nekem zsinatolnak.
Még mindig kellemesebb reszort, mint az enyém. Cseréljünk? Megkaphatod a kunokért a zsidókat.
354Jó, hogy említed, mindjárt jön Henuk. Átnézted a törvényeket?
Valamennyit. Kérlek, nagyon meglepő az eredmény. Az első Árpád-házi királyok nem tettek különbséget foglalók és zsidók között.
Hát ez igazán abszurdum.
Gondoljátok, hogy ezért jött a tatár?
Itt az országos züllés magyarázata. Hogy micsoda felelőtlen liberalizmus uralkodott itt az első időkben! Házasodhattak keresztényekkel, vehettek birtokot.
Orcátlanság! És amit az adószedésnél műveltek, az meghaladja az emberi képzeletet.
Persze a kezükben volt a pénz. Egy náció, amely századokon át csak pénzzel foglalkozik, nem is tehet mást, csak zülleszt.
Szerencsére a pápai nuncius lépett egyet a beregi konferencián, Endre úr akkor volt kénytelen elrendelni a szégyenruha viselését. Harmincháromig ugyanis úgy öltözhettek, mint mi.
Pedig az aranybulla huszonnegyedik pontja már jelezte a numerus nullust, nem vállalhattak többé államhivatalt. Endre úr persze szemet hunyt a beregi értekezletig.
Elmélázik, nézi az országbírót. Te, országbíró, milyen lennél te zsidó ruhában?
Felháborodottan. Meg vagy te veszve?
Ő is dühös. Vajda, ez túlzás. Kérj bocsánatot!
355Nem akartalak én bántani, de igazán kíváncsi vagyok, hogy néznél ki csúcsos süvegben.
Én tudom, hogy öngyilkos lennék. Inkább a pokol.
A nádor úr nyilván nem gondolta komolyan. Megint egy kis hideg csend. Mi ennek a férfinak az ajánlata?
Megalománia.
A tárnokmester urat kérdeztem.
Handabandázás. Semmi.
Ezek szerint az urak előre eldöntötték, mit felelnek Henuk ajánlatára?
El, atyám.
Crescendo. Kunok, Frangepánok, most már zsidók is? Hát volt ez a Sajónál? Védte ez a földet?
Adtál a kezébe fegyvert, Dénes úr?
Atyám, ki adna zsidó kezébe fegyvert?
Akkor honnan tudjátok, hogy nem védte volna úgy, mint ti?
Atyám, én egyszerűen nem tudlak követni. Zsidó áruljon pántlikát, de ne harcoljon, és ne legyen államigazgatási koncepciója. Ha annyi a pénze, úgysem igaz úton jutott hozzá, akkor el kell tőle kobozni, de ehhez minek a koronatanács. Elég egy fél tucat katona.
A bárók nyilván nem tudják, milyen magatartást ajánlott Tamás doktor a brabanti hercegnőnek.
Kicsoda, kinek? Ki az a Tamás doktor?
Valami orvos.
356Fenét. Valami pap Aquinóban.
Atyám, nekem fogalmam sincs róla, kikről beszélsz, de azt érzem, az a kívánságod, hogy érdemben foglalkozzunk Henuk ajánlatával.
Főlovászmester úr, őfelsége kijelentette a munka indulásakor, mindenki segítségét elfogadja. Hangsúllyal. Mindenkiét. Ebbe Henuk is beletartozik.
Elképed. Ezek szerint a király tárgyaljon a zsidóval?
Hallgassa meg.
De atyám, hiszen felfeszítették a Krisztust!
Most már haragszik. Henuk személyesen?
Béla belép. Mindenki feláll, a király visszainti őket a helyükre, maga is leül.
Elnézést a báróktól, tovább tartott, mint képzeltem. Mielőtt fogadnám Henukot, beszéljük meg, mit ajánlott, és határozzunk.
Itt a beadványa, uram. Meggyőződhettél róla, hogy amit ajánl, lázálom. Annyi pénz, amennyire utal, nincs, vagy ha mégis, akkor olyan mértékű csalás eredménye, hogy nem tárgyalni kell Henukkal, hanem letartóztatni, és elszállíttatni a zsákmányát.
A bárók döntése ez, felség.
Mindenkié?
Kivéve engem, de én részint nem vagyok az ország bárója, részint az országbíró úr nem adta a kezembe az írást. Az országbíró reagál.
357Akkor most ismerteti külön neked. A gyóntatóm vagy, te tudod, mi van a lelkem javára vagy kárára.
Szeretne kitérni. Ez gazdaságilag a tárnokmester ügyköre. Rám csak jogilag tartozik.
Akkor ismertesse ő. Urak, ne húzzuk az időt!
Henuk azt írja, felség, hogy vállalja a költségvetési passziváink eltüntetését, s ez mindjárt abszurdum, uram, mert a törvény értelmében nem vehet részt a közigazgatásban. Ígéri továbbá, hogy az újjáépítésre és egyéb állami beruházásokra annyi hitelt folyósít neked, amennyit kívánsz. Az összeg felső határát te szabod meg.
Ez meglepő ebben az országos nyomorban.
Nem emlékszem, mit ír, mennyi kamatot kér, és milyen zálogot hajlandó elfogadni.
Ez az, felség, ami különösen gyanús. Henuk írásában nincs szó se kamatról, se zálogról. Nem igaz ajánlat ez, uram, papírkosárba való.
Uram, a bányákban nemsokára megindul a folyamatos termelés, felszínre jön az arany. Zavard el ezt a zsidót, nincs szükségünk a segítségére.
Folyamatos termelés? És ki fog termelni? A bárók? Mert a német bányászok jó, ha jövőre elindulnak a mostani lakhelyükről. Meg kellene kérdezni Henuktól, milyen módon képzeli, hogy rendbe hozza az állami költségvetést.
Felséges úr, a koronatanács nem vállalja azt a szégyent, hogy a gazdaságpolitikánk kérdéseit egy Henuk elemezze.
Én nem konferenciázom egy zsidóval.
359Keményen. A tárnokmester azzal konferenciázik, akit az államrezon kijelöl. Ezt a beadványt egy szakember írta. Ki tárgyalt eddig Henukkal?
Nálam adta le a beadványát.
És milyen benyomást tett rád az az ember?
Csak nem képzeled, hogy ránéztem, uram? Én zsidóval nem állok szóba, velük csak rendelkezem.
Uram, a tárnokmester mindannyiunk nézetét körvonalazta.
Atyám?
Nem ítélek, mielőtt valakit nem láttam volna.
Felség, csak a drága időt prédálod. Ha Henuk balra lép, a beregi döntésbe ütközik, ha meg jobbra, az aranybullába. Zavarjuk el!
Kéretem Henukot. Általános reakció.
Elhűlve. Felség!
Elfelejtették behozni a jelzőgongomat. Valaki legyen szíves érte menni. Senki se mozdul, végre Teuton feláll. Béla ingerülten megállítja. Nem az egyház!
Majd én behívom, felség. Megindul, a király szava megállítja.
Vajda!
Mit parancsolsz, uram?
Úgy beszélj vele, mint egy emberrel.
Hát hiszen az, felség.
Nagy, kellemetlen csend marad utána. A jelzőgongot behozzák. A vajda visszatér, Henuk követi. Henuk a kor zsidóöltözetét viseli, csúcsos kalapot, ezt a belépése pillanatában lekapja, s míg el nem megy, szorosan fogja, 359köpenyén tenyérnyi sárga folt. Szép férfi, lehetne a bárók valamelyikének fivére, a szégyenköpönyeg alatt a budai polgárok ruháját hordja, csizmája van. Az urak voltaképpen most néznek meg életükben először zsidót, s még a legelfogultabb is megütközik e komoly férfi emberi méltóságot tükröző lénye és abszurd viselete kettősségén. Henuk mélyen meghajol.
Térdre!
Ne kényszerítsd, nádor úr. Tilos neki térdepelnie.
Gyűlölettel. Istent gyilkolnia szabad volt?
Nem hitvitára hívtam az urakat. Te vagy az, aki ezt a beadványt készítette?
Én, felség.
Jól fogalmazol.
A latin logikus nyelv, uram.
Henuknak hívnak?
Igen, felség.
Ülj le, Henuk! A bárók reagálnak.
Köszönöm, felség. Nem illik ülnöm a király jelenlétében.
Szerényebb vagy, mint az irat, amit beadtál. Mi hozott hozzám?
Uram, szükséged van pénzre, s nekem van.
Hogy csinálod? Itt, akiket látsz, a királyt is beleértve, senkinek sincs pénze.
Másoknak másuk van, tisztelendő úr. Van nevük, rangjuk, biztonságuk, lehetőségük, nincs szükségük 360másra. Nekem igen. Ha nem fizetek érte, nekem egy pohár vizet sem ad senki, akkor se, ha szomjan halok. Nekem, felség, csak pénzem van, amit most felkínálok neked, mert akármilyen nagy uralkodó vagy, az ország sem állhat ellen egy új tatárrohamnak a jelenlegi gazdasági koordináták között. Ha megbízol bennem, én megindítom az országban a financiális vérkeringést.
A megvetés és gúny ott a hangjában. A szűzanyának hála, megjött a csodadoktor.
Kár, hogy az aranybullán kicsorbul az operálókése.
Szigorúan. Kérem a tárnokmester urat, hagyja a vendéget beszélni. Mennyi pénzt kínálsz nekem, Henuk?
Amennyit akarsz, uram.
Annyi nincs a földön.
Én meg tudom szerezni. Ha ami nekem vagy nekünk van, elfogy, kérek külföldről. Minden országban vannak rokonaim, akik segítenek, hogyha kell.
Nem kétséges.
Ingerülten. Kérem az országbíró urat, ne szakítson félbe. Honnan a pénz, Henuk?
Felséges úr, István király óta élünk ezen a földön, ő befogadta az őseinket, és a magyar urak jól fizettek a szolgálatainkért. Orvosok voltunk jobbára nemzedékeken át, orvosok és bankárok, és a vagyonunk egyre nőtt.
Hát persze. Ismerjük a módszereiteket.
Tárnokmester úr!
361Feláll. Felséges úr, nem várom meg, míg rám is rám szólsz, nincs a mi jelenlétünknek itt most semmi értelme. Látjuk, te tárgyalni akarsz ezzel az illetővel, és nyilván igénybe veszed személyi kölcsönét, ez a kettőtök dolga, ehhez nem kell koronatanács. Az illető a financiális vérkeringést származása miatt plusz-mínusz nem befolyásolhatja, mert egyházi és állami rendelkezések tiltják. Az, hogy te üzleti viszonyba lépsz vele, a magánügyed, felség. Megengeded, hogy eltávozzunk?
Szintén feláll. Nádor, az én gyermekeimnek van mit enniük, és a feleségemnek megfelelő a ruhatára. Nincs szükségem személyi kölcsönre. Ez állami tárgyalás, nem Béla király és egy alattvaló pénzügylete. Szíveskedjenek végigülni.
A nádor visszaül.
Csendesen, méltósággal. Felséges úr, ne fékezd az urak indulatát. Megszoktam, hogy úgy szólnak hozzánk, mint a gyilkosokhoz. Júdás, a boldogtalan, nemcsak Krisztust árulta el, bennünket is. Egy zsinati végzés ellen nem lehet védekezni, az addig sújt, amíg csak egyetlen is él közülünk.
Egy zsinati végzés addig sújt, míg egy másik zsinati végzés meg nem változtatja.
Tiszta az arany, amit kínálsz? Megesküszöl, hogy nincs rajta szenny és nincs rajta vér?
Nem, uram. Esküdnöm is tilos. És ha enélkül nem hiszed el, akkor nem érdemes ajánlanom.
362Gúnyosan. Önérzetes.
Tiszta az a pénz? Felelj a királynak eskü nélkül.
Tiszta, elhiheted. Nem adó, nem vám, nem a nép verejtéke tapad rá, nem kíséri jajszó. Arany, amiért megdolgoztunk, amit ide mentettünk máshonnan, amely csak gyűlt-gyűlt kétszázötven éve.
Elfogadsz zálogul ékszereket? A királyné bizánci kincsei mesebeliek.
Meg ne foszd a királynét, nem kell nekem zálog, minek? Ha hamisan játszol, felséges úr, öt perc alatt visszahozatod.
Üvöltve. Fogd be a szádat!
Rendkívül csendesen, indulat nélkül. Folytasd, Henuk.
Felség, ha úgy akarod, akkor elveszed a pénzemet, és itt öletsz meg a palotában.
Magánkívül. Hát mi vagyunk mi, te? Gyilkosok? Vagy mi a magyar király?
Azt mondtam, nádor úr, ha akarja. Nehezen értitek meg, mert sosem éltetek még törvényen kívül és jogtalanul. Felség, nekem ne adj se kamatot, se zálogot, az én helyzetemben nevetséges minden garancia. Csak azt ne feledd el, hogy a pénzről, amit felajánlottam, nem tudott senki, megtarthattam volna magamnak. Ám nekem se közömbös, mennyire tudsz felkészülni a mongol ellen.
Gúnyosan. Hogy erről a Henukról még nem danol egyetlen trubadúr sem!
Egy mondat kimaradt, Henuk.
363Bölcs vagy, felséges úr. Kimaradt több is. Ahhoz, amit építeni akarsz, egy ember vagyoni lehetősége nem elegendő, ahhoz oda kell adnunk az egész közösség pénzét. Mi odaadjuk neked jó szívvel és reménykedve. Frigyes úr Ausztriában pátenssel némi jogot biztosított az osztrák zsidóknak. Nem feltétel a hitelhez, csak kérdés: megadnád nekünk ugyanezt te is?
Ez volna az első mondatod?
Ez, felség. Van második is. Ti urak vagytok, nagyurak. Mindenhez értetek, amihez én nem, csak egyvalamihez nem, és ez a pénz, amelynek kezelésében én szakember vagyok. Felséges úr, én nem bírom tétlenül nézni, ami itt folyik, az összevisszaságot, a rend teljes hiányát, az áttekintés nélküli kapkodást a gazdasági életben. Kell valaki, aki ért az államháztartáshoz. Ez a föld nekem is hazám.
Felháborodva. Felség, ez tűrhetetlen! Már a kérelme is az volt. Még hogy pátens!
Miért? Én gyűlöltem Frigyest, de sose kételkedtem politikai bölcsességében. A pátens megadható. Nem szeretném, ha Ausztria bármilyen újításban előbbre volna, mint mi.
Inkább menjen tönkre minden, semhogy ő legyen a szürke gazdasági eminenciás, és mi az ő jóvoltából fogadjuk a gratulációkat, mikor rendbe jövünk. Uram, dobasd ki, mert nem állok jót magamért.
De én nem szeretném, ha tönkremenne minden. Én azt kívánom, hogy egyensúlyba kerüljünk. Tárnokmester, kérem a koncepciódat, hogy a jelenlegi álla364mi építkezéseket figyelembe véve, a felszerelendő páncélosok remélt létszámát beleszámítva, miből fogod fedezni a kiadásokat.
Jézus Urunk, hát majd bányászunk, annyi az arany a föld mélyén, mint a szemét.
Felséges úr, se megfelelő eszköz, se bányász.
Csináljon a jobbágy valami kaparót vagy vájóeszközt, és menjen a föld alá ásni.
Külföldi szakemberek kellenének, felség.
Szakemberek, nevetséges. Minden paraszt tud ásni. Vannak régi tárnák is, menjenek oda.
A tárnák tele vannak hullával.
Felség, hallgattasd el már! Nem lehet ezt tűrni!
Henuk, van elképzelésed arról, mit hogy csinálnál?
Ha nem volna, nem ajánlkoznám, felséges úr!
Úgy mondja, mint egy jó tréfát, a bárók nevetnek is. Hát akkor, uram, meg kellene változtatni az aranybulla huszonnegyedik cikkelyét, és megbízni Henukot a pénzügyek rendbehozatalával. Nincs ennél egyszerűbb.
Egyszerűen, derűs nyugalommal. Így van, Dénes, köszönöm a tanácsot, ennél valóban nincs egyszerűbb. Válságos helyzetben minden ország rendkívüli intézkedésekhez folyamodik. Országbíró úr, a tatár veszedelem elhárítása érdekében szüneteltetem jobb időkig az aranybulla huszonnegyedik cikkelyét. Henuk a tárnokmesteri kancellárián dolgozik próbaidővel, és ha igazolja képességeit, kamaragróffá te365szem. Köszönöm az urak figyelmét, az államtanácsot berekesztem. Feláll. Feláll mindenki.
Felség, ez lehetetlen. Majdnem megfullad.
Nyugodtan. Semmi se lehetetlen, ha az ország érdeke ezt indokolja. Henuk egy negyedéven át ideiglenes megbízással az én nevemben működik, kérem a bárókat, ennek megfelelően viselkedjenek vele.
Gyűlölettel. Értettem, felség.
Ez parancs. Tárnokmester úr, azt akarom, hogy Henuk jól érezze magát nálad.
Alig tudja fékezni magát. Majd iparkodom, felség, csak attól félek, Henuk úr ötezer éves kultúrájához képest az én szókincsem nem elég differenciált. Egyáltalán, miért vagyok én még a tárnokmesteri hivatalban? Nem mentenél fel, uram? Hátha felizgatom Henuk urat tapasztalatlanságomban.
Nyájasan. A tárnokmester úr lemondott. Érdemei elismerése mellett képességeit máshol kamatoztatjuk. A tárnokmester funkciójával Frangepán urat bízom meg.
Jézus Mária!
Nem hisz a fülének. Frangepánt, uram?
Frangepán úr családja tengeren kereskedik évszázadok óta, és legalább olyan jól ismeri a gazdasági élet buktatóit, mint Henuk.
Még mindig nem akarja elhinni, hogy nem őt választották. És elvállalja, felség?
366Számítottam a tárnokmester úr reakciójára. Még tegnap megbeszéltem Frangepánnal. A bárók távozhatnak. A főlovászmester urat arra kérem, várja meg, míg Henukkal végeztem.
A koronatanács elhagyja a termet. A főlovászmester olyan messze húzódik Henuk közeléből, amennyire csak teheti.
Engedelmeddel, itt várakoznám.
Meg se kérdeztél. Azt mondtad, nélkülem nem hozol döntést.
Figyeltem a szemedet, atyám. Nem tiltott meg semmit.
És ha megtilt?
Akkor nem veszem igénybe Henuk szakértelmét, csak a tárnokmester tudatlanságát próbálom Frangepán nagyobb tapasztalatával kivédeni. Az egyház parancsa ellen nem teszek semmit. Nagyon kurta szünet, a király most Henukhoz fordul. Henuk, ne hozz szégyent rám. Túl sokat kockáztatok miattad.
Uram, majd úgy iparkodom, mintha az életemet váltanám meg rajta, vagy azt a kevés földet, amelyben egyszer eltemetnek. Nem könnyű haza ez, felséges úr, de nem ismerek mást kívüle, és kétszázötven éve nem ismernek mást az enyéim sem.
Felség, Tamás doktor nagyon hasznos tanácsokat adott a brabanti hercegnőnek. Egészen kivételes esetekben mindenféle engedményt adhat az uralkodó.
367Köszönöm, atyám. Henuk, három hónapra felmentelek a szégyenruha viselésének kötelezettsége alól. Ha beválsz, és valóban kamaragróffá tehetlek, felmentelek örökre.
Most valóban megdöbben, ezt nem várta. Nagyon belülről. Felséges úr, én úgy igazán, olyan nagyon bensőségesen csak az Örökkévalóval szoktam beszélni. Most azt érzem, ha megtalálnám a megfelelő szavakat, tudnék veled is.
Kivédi a perc pátoszát. Nyájasan és tárgyilagosan. Henuk palotatisztviselő távozhat.
Lefejti zsidóköpenyét, karjára teszi. Isten óvjon, felség. Titeket is, urak.
Menj békességgel.
Szinte recseg a szó a fogai közt a gyűlölettől. Sok szerencsét, zsidó. Henuk belerándul a sértésbe, s kimegy. Nagyon kis csend.
Elment. Most már nem szennyez a lehelete, jöhetsz közelebb. Főlovászmester, mi történt közöttünk?
Semmi, uram.
Melegen, bensőségesen. Dénes, az öcsémen kívül a tied volt az egyetlen arc, amelyre mosolyogni tudtam a legsúlyosabb óráimban is.
Már hideg, tartózkodó. Fiatal voltál, felség. Engedelmeddel: öregszünk mind a ketten.
Mondd, te sem értesz engem?
Értelek én, uram.
És nem segítesz?
Szolgállak, ahogy parancsolod.
Mást kérdeztem.
368Szolgállak, felség, megmondtam. Magyarország újjáépítőjének szolgák kellenek, nem barátok.
Nem igaz. Hit kell, Dénes, meggyőződés, annak a tudása, hogy ami most történik, mindennél fontosabb.
Nyilván így van, felség, ehhez én primitív vagyok. De elég, ha nem primitív Frangepán úr, a kunok meg a leendő kamaragróf. Engedelmeddel, távozom. Kimegy. Kis csend marad utána.
Tied Henuk, Dénes urat elvesztetted.
Fáj, ami történt, de tudja, kivédhetetlen. Nemcsak őt. A régi gárdát, amellyel együtt harcoltam a Sajónál. Harcolni lehet alkalmatlan, de bátor emberekkel, atyám, de építkezni nem. Az építkezéshez más kell, nem bátorság.
Eleget imádkozol?
Amikor nem dolgozom, csak imádkozom. Úgy ostromlom Istent és az eget, mint minket Klisszában a mongol. Imádkozom és imádkozom és imádkozom, és amikor nem ezt teszem, akkor csörtetek, mint Hannibál elefántjai, és látod, hogy minden szétporlik a lábam alatt.
Az ország nem. Az épül.
Kezdek egyedül maradni.
Nem. Ketten vagytok, te meg a munkád. És aztán ne felejtsd el, Jézus is egyedül maradt a Gecsemáné-kertben.
Ennyire egyedül?
369Ha jól olvastam az evangéliumot, annyira egyedül, hogy sírt kínjában, és megpróbálta kivédeni azt, ami rá várt.
Atyám, én csak a tatárt akarom kivédeni, nem a magányt és nem a szenvedést, pedig a szívem csupa rémület, csak nem mutatom. Nem vár engem büntetés amiatt, hogy Henukkal szövetkeztem, és megsértettem a beregi egyezményt?
Te egy emberrel szövetkeztél a hazád érdekében, aki segítséget ígért neked akkor, amikor a barátaid kisétáltak az életedből.
Mintha gyónna. Atyám, én nem szeretem Henukot.
Tudom. Csak szükséged van rá. Tudja ő is, mégis segít. Ne felejtsd el neki.
De én nem szeretem Frangepánt sem. Kitörve. Én utálom Frangepánt!
Ezt is tudom. Nem fogja észrevenni. Politikus vagy, a mesterségedhez úgy hozzátartozik a hazugság, mint a koronád.
Pilve lép be.
A kisasszony van itt, felség. Filerimé.
Persze. Engedd be!
Hozza a díszes dobozba tett ékszereket. Szentséges úr, az ékszerek.
Vidd vissza a királynénak. Nem kellett igénybe vennem. Nyilván örül neki.
370Filerimé meghajlik, kihátrál, már majdnem kinn van, mikor Béla megállítja.
Filerimé, van neked egyáltalán szabad időd?
Van valamelyes, szentséges úr. Parancsolsz valamit?
Igen. A kun hercegnő modora tűrhetetlen. Találj ki valami tapintatos formát, vond be a királyné környezetébe. Idomítsd egy kicsit.
Erzsébet hercegnő nem fog engedelmeskedni, szentséges úr. Köszönni sem szokott, hiába kérem.
A hercegnő engedelmeskedni fog, Filerimé, mert én beszélek vele, a többi már rád tartozik. Este, ha a munkát befejeztem, még hívatlak ma. Tudnod kell, miért kívánom, hogy tőled tanuljon ízlést és jó modort.
Ahogy parancsolod, szentséges úr.
Említsd meg majd a királynénak, hogy Erzsébet hercegnő jelentkezni fog nála, és kifejezi azt a vágyát, hogy többet lehessen a közelében. Tervem van a hercegnővel, Filerimé, tanítsd meg udvarképesen viselkedni.
Ugye tudod, uram, hogy a szentséges úrnő nem kedveli a kun hercegnőt, és nem lesz hajlandó a társaságában lenni?
Felesége nikeai fogalmazásmódját utánozza, cseppet ironikusan. Mondd meg a szentséges úrnőnek, nagy örömet szerez nekem és az országnak azzal, hogy Kötöny úr unokájának megadja a lehetőséget, hogy Európa legmintaszerűbben viselkedő uralkodónője császári magatartását elsajátíthassa.
371Mosolyog, a szeme csupa rajongás és szerelem. Elismétlem szó szerint, és a szentséges úrnő tudni fogja, azt üzented, hogy ez a parancsod, és ne fárassza magát ellenvetéssel, mert hiába teszi.
Filerimé, te nagyon okos lány vagy. Még hívatlak ma este.
Csak nézi a királyt, akibe igazán őrültség volt beleszeretnie. Tilos ellentmondanom neked, szentséges úr. Sajnos, nem vagyok én okos. Filerimé kimegy, mindkét férfi utánanéz.
Ne sokat tárgyalj vele, felség. Ez a lány szerelmes beléd.
Őszintén meglepődik: nem vette észre. Belém, atyám? Malterszagom van, és olyan a szemem, mint a bolondé. Kérdezd csak meg a királynét.
Szóltam.
Most egy kicsit szomorú. Szerelem? Jaj, atyám, hová lesznek egyes szavak az ember életéből? Mostanában esténként olyan fáradt vagyok, hogy esem össze, nincs időm gondolkozni, csak alszom. Ha még egyszer az életben lenne egy igazi, régi, álmatlan éjszakám, összekeresgélném a szavakat, amelyek úgy kiestek a napjaimból, ahogy a szakadt fonálról leperegnek a gyöngyök. Barátság. Gyűlölet. Szenvedély. Ábránd. Szerelem! Ebben a palotában?
Az akárhol lehet. Még itt is.
Itt, atyám, aligha. Ide a tatárt várjuk.
Belép.
Mit akarsz már megint?
372A halálos ítéletek uram. Gerecse úr szeretné már végrehajtani. Az országbíró úr már aláírta. Volnál szíves szignálni te is?
Megdöbben. De hisz az országbíró jelen se volt. Itt tárgyalt velem.
Nem szokott megjelenni. Gerecse úr nem bánja. Azt mondja, jobban halad egyedül.
Ez mind halálos ítélet?
Mind. Tegnap több volt.
A tegnapiakat nem is láttam.
Dolgoztál, uram. Gerecse úr nem akart megzavarni, azokat is csak az országbíró úr szignálta.
Pilve, kéretem Gerecsét.
Pilve meghajlik, kimegy. Kis csend.
Te is észrevetted, atyám?
Hogyne. Nagyon szerette azt az asszonyt.
Ez nem jogcím semmire.
Nem, csak magyarázat. Fogd le a kezét.
Mást se teszek, csak megpróbálom megértetni vele, hogy az emberek részint nem tudják igazolni, mikor mit tettek, míg itt volt a tatár, részint pedig a legjobb szándékuk ellenére olykor olyan helyzetbe kerültek, amit lehetetlen volt kivédeni.
Pihenni kellene küldened ezt az embert.
Ez nagyon fáj, ez a szomorú veszteséglista. Dénes. A tárnokmester. A nádor. Az országbíró. Most Gerecse is.
Gerecse, mióta a feleségét megölték, maga is öl, és örül neki. Nem alkalmas arra, amit csinál. Ha te nem vagy résen, itt már kiirtottak volna minden harmadik embert.
373Gerecse belép. Ezt a Gerecsét nem ismerjük, valami idegen, rideg, emberen kívüli hidegség árad belőle. Tárgyilagos gyilkos, olyan majdnem őrült, aki szerencsés esetben még majd képes lesz a gyógyulásra, most azonban a mélyponton van még.
Kérem az ítéleteket. Aláírtad, uram?
Gyöngéden, mint egy beteghez. Még nem. Gyere, ülj le. Sok volt a munkád?
Rengeteg. Most már lassan végzek, bár olykor azt képzelem, kettéhasad a fejem az idegességtől. Uram, nem fogod elhinni, a foglyaim, hacsak azonnal nem végzek velük, ítélethirdetés után eltünedeznek a börtönből. Valaki szabotálja a halálos ítéleteket.
Rendkívül nyugodtan, tárgyilagosan. Én szabotálom, Gerecse.
Felség, hiszen bűnösök, gyilkosok, hazaárulók!
Most már szigorú. Gerecse, számtalanszor megmondtam neked, hagyd abba az emberek zaklatását. Engedd feledni az országot.
Én zaklatok valakit?
Nincs itt már háborús gonosztevő, nem ismered a saját népedet? Ha bűnöst tud maga körül, kérés nélkül feladja. Mikor megkezdtük a munkát, mindenkinek fontosabb volt az árulók kivégzése, mint a szántás-vetés, és szinte mindenkinek megvolt a maga 374személyes jelöltje. Gerecse, elég, ne gyűjts be áldozatokat csak azért, mert te boldogtalan vagy, és mert belejöttél az ölésbe, mint a vadászsólyom.
Örömből tisztogatok, azt hiszed? Így álmodtam meg az életemet valamikor? Naponta tízszer elmondod mindenkinek, vigyázat, Karakorum ellenünk készül, de hogy véded meg majd az országot, és kikkel? Ha a tatár újra jön, elsőnek azok fordulnak ellened, akiket a börtönből kimentettél.
Most először kiált rá. Te ártatlanokat gyilkolsz. Nem tűröm, elég volt!
Ártatlanok? Én bebizonyítom neked bárkiről, hogy bűnös. Nekem megvannak a módszereim.
Neked megvannak a módszereid, Gerecse, és éppen ezért lesz életedben már csak egyetlenegy ügyed. Érted, amit mondok? Egyetlenegy. A rend helyreállt, a valódi bűnösöket megbüntettük. Nincs több kihallgatás, foglyul ejtés, és kínzás sincs több a pincében. Intézkedem, hogy az alaptalan vádak miatt meggyötört foglyaidat hazaengedjék.
Gerecse, te beteg vagy. Kezeltesd magad.
Beteg vagyok? Most ítéltem halálra egy sámánt, talán ő kezeljen? Sámán van a birodalom területén, felség, sámán. Teuton atya, már elfelejtetted, ki a sámán? Milyen szépen elmondtad őfelségének annak idején, hogy az üdvösségét kockáztatja a király, ha ki nem irtja a mételyt. Hát ki itt a beteg? Nem te? Nem a király?
Nyugodtan, érdeklődve. Fogtál egy sámánt, és halálra ítélted?
375Persze. Megmondja előre, mikor fog esni az eső. Varázsló.
Idős?
Vén.
Akkor csúzos, és jeleznek a csontjai.
Tessék?
Érthetően mondtam, nem?
A fa tetején imádkozik.
Oszlopos Simeon egy oszlopon mondta a himnuszait.
Engedd haza a vénembert. Ha ért a gyógyításhoz, annál jobb, legalább van kihez forduljon a beteg a falujában. Nézi az iratokat, most már ingerült. És ez is mehet, mert a vád ostoba, és ez is, és ez is, és semmit se tudsz bizonyítani. Nekem egy emberre van szükségem, arra viszont állítsd rá az apparátusodat. Azt magam fogom kihallgatni, és azt ki is végezheted. Gerecse, térj észhez, nem tudjuk feltámasztani a feleségedet azzal, hogy végiggyilkoljuk Magyarországot. Tanulj meg felejteni, és bocsásd szélnek azt a rettenetes nyomozó alakulatot. Hozd ide nekem Bácsot, és azzal vége a munkádnak. Szedd rendbe az egészségedet, s ha megint jól leszel, dolgozhatsz újra.
Közömbösen, súlytalanul, mint egy jelentéktelen információt. Bács kell neked? Bács egy hónap óta itt van már.
Tessék?
Itt van Bács, és nem is jelentetted?
Előbb azokat kellett elintézni, akik már amúgy is itt voltak a börtönben. Kis csend, aztán re376ménykedve. Uram, nem végezhetnénk ki őket mégis? Tisztább volna az ország.
Határozottan, majdnem haraggal. Az igazoló bizottságok a mai napon megszűnnek. Nem hallottad, mit mondtam? Bácsról beszélj! Hogyhogy nem jelentetted? Hogy fogták el? Hol? Kicsoda?
Bács egyszer csak felbukkant a nyugati gyepűnél, egy idegen vezette szíjon, annak a foglya volt, az meg átadta az őröknek azzal, hogy ez az ember együttműködött a tatárokkal. Mikor felismerte, hogy egy kenézt látott vendégül, megkötözte, és elhozta a határőröknek Stájerországból.
Izgatottan. Kapott jutalmat? Ki volt az az ember?
Elfogtuk azt is, felség. Ilyen átlátszó dolgokkal nem lehet engem megtéveszteni. Senki nem ismerte, feltételeztem, gyilkos ez is, vagy tatár megfigyelő. Együtt ül Báccsal.
Elképedve, indulattal. Elloptál egy osztrákot a határon, egy ártatlan, becsületes embert, aki felismerte Bácsban a hazaárulót, és tisztességgel beszolgáltatta? Így fizetünk annak, aki segíteni akar nekünk? Hiszen rosszabb hírünk lesz, mint Frigyesnek. Azonnal hozd elém azt az embert!
És a halálos ítéleteim? Nem lehetne mégis… Béla széttépi a papírokat.
Tessék. Kész, vége, mondtam már. Vezesd ide Bácsot és az osztrák urat, aki hazahozta.
Ha osztrák, akkor kém. Úgy tud magyarul, mint én.
377A határszélen szinte mindenki kétnyelvű. Indulj! Megmondtam, Bács az én ügyem, ezek után az idegen is az. Mire vársz?
Nem mondtad komolyan, ugye, felség? Béla csak nézi. Az én tisztogató bizottságaim feloszlatását?
Minden bizottság megszűnt. Engedj ki mindenkit, nincs több halálos ítélet.
Gyöngéden. Menj szépen. Menj már, fiam! Gerecse kimegy. Béla ráver a jelzőgongra.
Pilve, ha Gerecse úr felvezetett két foglyot, indulj le a palotaőrséggel, és pucoljatok ki minden börtönt. Mehet mindenki Isten hírével.
Intézkedem, felség. Meg szabad kérdeznem, dolgoztok még, vagy előbb fogadnád a három egyházi személyt, akik a mostani tárgyalásotok alatt érkeztek? Én elláttam őket mindennel, már megmosakodtak, most éppen esznek.
Helyes. Papok? Honnan?
Lyonból, illetve most éppen Karakorumból. Úgy mondták, uram, hogy őszentsége megbízásából felkeresték a nagykánt, és hazafelé útjukban hírrel akarnak szolgálni neked.
Gerecse és egy katona megjelenik a két fogollyal. Mindkettő rettenetes állapotban van, kínzás és nélkülözés rí le róluk. Bácson látszik a halálfélelem, de a másik is retteg, olyan messze húzódik a királytól, ahogy csak teheti, elfordítja az arcát is. A király Báccsal foglalkozik egyelőre, a másikat egy katona őrzi az oldalfalnál.
378De hiszen ez roppant fontos! Ezt az egy tárgyalást még befejezem, aztán azonnal kérem a három atyát. Bács leroskad elé. A király minden indulat nélkül beszél, mint egy tárggyal. Megjöttél?
A sírás, a halálfélelem és a hisztéria egyszerre kíséri a szavait. Szentfelség, bármit mondanak, ha igaz is, nem úgy igaz. De ha tettem is valamit, olyan ajándékkal szolgálok, hogy amiatt csak megbocsátasz. Béla néz rá, némán. Uram, már elfelejtetted, milyen hatalom a rettegés? Az volt az életem ára, hogy szolgáljak nekik, hát szolgáltam. Egy életem van, szentfelség. Meg tudod ezt érteni?
Szinte természetellenes nyugalommal. Hogyne. Az élet nagy érték, Bács, ezért fogsz meghalni lassú halállal, mert nincs száma annak a tömeg magyarnak, aki elpusztult temiattad. Akik tudták, mi a jelentősége, vagy velem menekültek, vagy holtan feküdtek a Mohi pusztán, te voltál az egyetlen, aki elárulhatta, mi érhető el a királyi pecséttel, és tájékoztathatta Batut, hogyan csalhatja elő az én nevemben azokat, akiknek sikerült elbújniuk. Ez jó fogás volt, Gerecse. Köszönöm.
A lábáig kúszik, átöleli. Szentfelség, irgalmazz. Nem tudod, milyen volt a tatárt szolgálni. Az anyád emlékére kérlek, akit meggyilkoltak. Gondolj a meráni Gertrúdra, Béla úr, akinek nem irgalmazott senki, és légy hozzám könyörületes! Béla indulatosan feláll, elrúgja magától Bácsot, aki utánakúszik. Leszek a rabszolgád, a majmod, leszek, amit csak akarsz, és titkot adok neked magamért cserébe, de ne 379tűrd, hogy Gerecse megöljön! Nem érted, hogy bármit tettem is, kényszerből cselekedtem?
Bács, nem nyitom meg veled azoknak a sorát, akiket bármitől mentesíthet az a szó, hogy kényszer. Ha a feleségedet odaengeded kényszerből a tatárnak, megundorodom, de valahogy megértelek, még sajnállak is. Ha rávezeted őket az elvermelt gabonatartalékra, félholtra veretlek, de megértem ezt is, mert valóban nagy úr a félelem. Eddig viszonylag fékezte magát, most kitör. Megragadja, megrázza Bácsot, majd odadobja Gerecsének. Csakhogy, ha az ember kényszerhelyzetbe kerül, van egy olyan pillanat, amikor mérlegelnie kell, megéri-e az élete azt, amit félelemből feláldoz. Te a királyi pecséttel kiszolgáltattad Magyarországot, az ember nem váltja meg a saját nyomorult létét százezrek életével. Gerecse, viheted, és nem kell, hogy gyorsan végezz. Ez lesz az utolsó akciód ebben a munkakörben, éld ki magad utoljára, Bács a tiéd.
Üvölt. Szentfelség, ne! Ne! A titok…
Kit érdekel, te féreg? És kilódítja. Ő is kimegy. A másik fogoly még áll, szemmel láthatólag nagyon rosszul érzi magát a király közelében.
Csúnya halála lesz. Talán kívánná a Krisztust.
Lehiggad. Menj, atyám, és rój majd rám penitenciát, mert annyira gyűlölöm ezt az embert, hogy elfeledkeztem a halhatatlan lelkéről. Teuton kimegy. A foglyot bevezető katonához. Oldozd fel ezt az urat. Elmehetsz. A katona távozik.
380Márk dörzsöli a kezét. Van a lényében valami, ami rongyos ruhája, elhanyagoltsága ellenére figyelmeztető: ez az ember nem akárki. Bélánál fiatalabb férfi. Béla, nagyon nyájasan, hozzá fordul.
Bántalmaztak, ugye? Kárpótolunk miatta. Azt hallottam, te fogtad el ezt az embert, és te hoztad el a határig. Márk hallgat. Miért nem beszélsz? Nemcsak kártalanítunk, jutalmat érdemelsz. Hol fogtad el?
Stájerországban, felség. Amikor a tatárok elhagyták Magyarországot, megjelent nálam, nem volt ritkaság a magyar odaát ezekben az években, elhittem neki, hogy valami csoda folytán megszökött a tatár rabságból. Sokáig játszotta a hálás menekült szerepét, aztán egyszer csak elmondta, kenéz volt, mert azt remélte, ettől többre tartom. Akkor megkötöztem, elhoztam a gyepűig, ott letartóztattak vele együtt.
Most nagyon figyel. Te ki vagy?
Kitér. Felséges úr, a kenéz azzal dicsekedett, hogy átadta a tatárnak a királyi pecsétet. Azt éreztem, ha el nem hozom nektek ezt az embert, nem vagyok rá méltó, hogy Isten megkímélt a veszedelemtől.
Azt kérdeztem, ki vagy. Nem feleltél.
381Egy osztrák. A szolgáim azóta elmondták a feleségemnek, mi történt, azt hiszi a családom, megöltetek. Engedj haza a gyermekeimhez!
Most már izgatott. Szolgáid vannak?
Igen, felséges úr.
Nézlek és nézlek, és nem értem, miért képzelem, hogy ismerlek.
Engedj haza, felség. Nem láttál te engem soha.
De láttalak. Most már bizonyosan tudom, hogy a hangodat is ismerem. Hogy hívnak, felelj!
Márknak. Uram, bocsáss el.
Honnan ismerlek téged, Márk? Mikor hagytad el Magyarországot, mert nem vagy stájer. Így nem beszéli a nyelvünket, csak aki itt született. Innen kezdve a párbeszéd villámgyors.
Sok évvel ezelőtt, felség.
Száműztünk?
Nem.
Szöktél?
Elköltöztünk.
Apám volt a király?
Már te, uram.
És miért költöztél el? Elkövettél valamit?
Egyre izgatottabb. Uram, elhoztam nektek ezt az embert, és nem vétettem neked soha. Eressz haza!
Hazaengedlek, a Szentháromságra esküszöm, akárki vagy, de tudni akarom, ki az, akivel beszélek. A király szól hozzád, aki – ha el is hagytad az országot –, a te királyod. Felelj neki!
Feleltem, felséges úr. Úgy hívnak: Márk.
382Ellenségünk voltál?
Gyermek voltam. Az nem ellenség.
A családod volt az ellenségem?
A családomnak más volt valamiről a politikai elképzelése.
De én tudni akarom, mért költöztetek el.
Éppen e szavakra lép be. Megmondom én, uram, és fogalmad sincs, mekkora zsákmányt ejtettünk. Bács ennek a titkát ajánlgatta a maga életéért. Persze megölöm, ebben nem lesz hiba, de nemcsak őt. Ezt az urat is itt ni.
Nem bánthatod se te, se más. A Szentháromságra esküdtem, hogy hazamehet szabadon.
A Bánk bán fia?
Nagy csend. Márk térdre ereszkedik.
Ha tagadja is, hiába. Bács tudja igazolni.
Nyugodt, de ez a nyugalom inkább fegyelem, ami sajátos meglepetéssel párosuló, ami valaha minden tettét, gondolatát befolyásolta: a gyilkos indulat kihűlt. Most már értem. Az apja vonásaira emlékeztem, az apja hangjára. Hasonlítanak.
Vihetem?
Nem. Végezzétek ki Bácsot, de meggondoltam magam, ne szórakozzatok vele. Menj, Gerecse.
És ezzel itt mi lesz? Persze. Ezt te ölöd meg személyesen.
Rendeld el a Bács kivégzését, és küldd be nekem Teuton atyát. Megvárja Gerecse távozását, aztán 383fordul a fogolyhoz. Szépen, méltósággal. Kelj fel, uram. Nagy szégyen érte személyemet, hogy jó szolgálatért brutalitással fizettek neked a nyugati gyepűnél. Engedd meg, hogy az udvar jóvátegye. Válassz a lovaim közül, és indulj vissza a családodhoz. Márk csak áll. Nem merlek megsérteni azzal, hogy jutalmat ajánljak neked, mert nagyon keveset adhatnék. Ahogy én a családodat ismerem, többnyire mindig gazdagabbak voltatok, mint a magyar király.
Jutalmat? Nekem?
Visszaül a trónra. Miért csodálkozol? Nem visszásabb azok után, amik a szüleink között történtek, mint hogy te hazahozod nekem Bácsot. Az ember öregszik, Márk úr. Már nem fiatalon valahogy meggyengül annyi minden, a látás élessége, a hallás, az indulat. Ráüt a gongra. Pilve bejön. Lássátok el Márk urat úgy, mintha a nádor indulna Ausztriába, és vidd le paripát választani a királyi istállóba.
Jöjj, uram, tisztálkodni, enni, és szerzek számodra valami méltóbb öltözéket.
Alig hiszi. Elmehetek?
Hogyne mehetnél. Koldus és veszély fenyegette ország vagyunk, ahol a király sem más, csak egy koronás pallér. Nem érdemelnéd, hogy bajod essék, ez a föld meg úgy vonzza a veszélyt, mint a mágnes. Ahol te élsz, míg a világ világ, mindig biztonságosabb lesz, mint itt. Gondoskodom a kíséretedről.
384Márk és a belépők majdnem súrolják egymást. Teuton hozza a három zsinati küldöttet. Carpini atya, a delegáció látszólag legaktívabb tagja tűnik vezetőnek, rangban mögötte állónak a néző Benedictus Bohemust, a tolmácsot tarthatja, aki maga a papi nyájasság, holott a zsinat és a pápa igaz küldöttje a diplomata Pater Petrus. Egérszerű, de ennek az egérnek, ha kell, kíméletlen a szíve, töretlen a hite és szokatlan bátorsága van. Látszatra csupa alázat, alig beszél, Teuton, ahogy ránéz, felismeri. Pater Petrus igyekszik elhúzódni a közeléből, szeretné megtartani inkognitóját. Ő is jól emlékszik Teutonra, akivel együtt dolgozott valamikor az észak-olasz inkvizíciónak. Teuton látja, hogy Pater Petrus hallgatni akar az ismeretségről, alkalmazkodik a szerzetes óhajtásához. Csak az arcán átfutó mosoly s egy csepp fejrázás jelzi: tudja, ki áll olyan szerényen a sor végén.
Felség, őszentsége a lyoni zsinatot, Istennek hála, a tatárkérdés miatt hívta össze. Hogy világosabb képet kapjon a helyzetről, s azzal a reménnyel is, hátha rábírhatja a nagykánt az igaz hitre való áttérésre, Carpini atya, Benedictus atya és Pater Petrus megjárták Karakorumot.
Dicsértessék, atyák! Istennel jártatok?
Mindig Istennel, felség, de nem mindenkor eredménnyel. A nagykán őszentsége békülékeny üzenetére minősíthetetlen hangon felelt. Küjük nemhogy semmibe veszi az igaz hitet, de folytatni akarja Dzsingisz kán világhódító hadjáratát.
385A vejeim már jelentették. Üzenem a zsinatnak, országomat évek óta készítem elő az ellenállásra, s esdekelve kérem őszentségét, e válságban legalább ezer számszeríjásszal és sereggel is segítsen.
Benedictus atya, a magyar katolikus anyaszentegyház pillanatnyi belpolitikáját sem érzem szerencsésnek. Kívánatos volna, ha őszentsége megvizsgálná.
Megjegyeztem, testvérem.
Sok probléma van. A hűbér kérdése, a védekezésre esetleg igénybe vehető egyházi javak.
Ezt is megjegyeztem, testvérem.
Atyák, az a kérésem, vezényeltesse át őszentsége a határainkra a Szentföldre induló, de még Itáliában állomásozó csapatokat. Mielőtt Küjük kán lerohanna minket, itt lehetnek a határon. Ami hatalmamban állt, azt én már megtettem, most a keresztény világ lépése következik. Ha ti megindultok nyugat felől, lehet reményünk, hogy túléljük a támadást.
Átadjuk az üzenetet, Béla úr.
Választ várok rá, atyám. Meghozod?
Majd én, felséges úr.
Testvéreim szerint mikor indulhat a kán?
A készülődés jelei egyelőre a kínai határon mutatkoznak. Ott csapatösszevonások észlelhetők.
Van három hónapotok. Talán négy is.
Az rengeteg idő. A koalíciós egységek még nem hagyták el Genovát.
386Márk visszatér. Teuton csodálkozva néz rá, nem ismeri fel benne az egykori foglyot. Márk a király egyik ruháját viseli: látszik, nagyúr.
Tisztelendő atyák, Márk úr nagy szívességet tett az Udvarunknak, és nyugatra tart szintén. Biztonságosabb, ha szerzetesek kíséretében lovagol. Stájerföld felé megy, arra visz a ti utatok is, hadd csatlakozzék hozzátok. És várom őszentsége válaszát, Pater Carpini.
Megkapod, felséges úr.
Isten áldása rád!
Megyünk a lovainkért. Kövess bennünket, uram!
A király, Teuton és Márk hármasban maradnak. Márk térdre ereszkedik.
Ki ez az úr, felség?
A neve: Márk, atyám, Bánk bán fia.
Dicsértessék a nagy irgalmú Isten! Keresztet vet rá: érzi a király lelkében végbemenő változást.
Ámen.
Csend. Béla egy gesztussal távozást engedélyez Márknak, aki habozva áll, aztán megindul, de megtorpan megint.
Az atyák indulnak, Márk úr.
Tudom, felség.
A feleséged azt hiheti, megöltünk.
Okkal hiheti, felség.
387Persze. De közben itt járt a tatár. Csend. Él még az apád?
Meghalt, felséges úr.
Feláll. Stájerország nagyon szép.
Szép, uram. Szép és idegen.
Ez a föld csak most tápászkodik újra. Amire emlékezhettél, eltűnt, leégett, amit most itt találsz, nyers, kezdetleges, még alig alakul. Csak nem akarod azt állítani, hogy még így is ismerősebb?
Én itt születtem, felség.
Megérti a mondat ki nem ejtett második felét. Mondd, uram, nem szeretnél te valamit kérdezni a királytól?
Szeretnék, atyám, csakhogy egy sír van közöttünk, és őfelsége a túlsó oldalán áll. Át kellene lépnie rajta felém, hogy szólni merjek. Nem lépheti át.
Ha a meráni Gertrúd nyugvóhelyéről beszélsz, az megsemmisült, szétdúlta a tatár. Nincs, amin át kellene lépnem, hogy meg merd kérdezni tőlem, visszatérhetsz-e. Visszatérhetsz.
Uram! Letérdel. Néznek egymásra szótlanul.
Belép. Az atyák nagyon mennének már, felséges úr.
Indulok. Hozom az enyéimet. Hozom mindenemet, felség.
Csak hozd. Kell a segítség. Jön a tatár.
Már a küszöbről. Ha itt leszek, nem fogsz mégis megöletni, felséges úr?
Ha visszaengedlek, nem szúrsz le hátulról a tanácsteremben?
Felség, nem érdemeltem.
388Én sem, uram.
Felség, Isten erősebb nálatok. Teljék be rajtatok és a halottaitokon az akarata!
A meráni Gertrúd az én magánügyem, és ne reméld, hogy megengedem, hogy sírszoborral vagy kápolnával engeszteld a szellemét. Én csak az életnek engedélyezek pénzt, munkást, építőanyagot. Ha visszatérsz valóban, építs erődöket!
389Ismét a királyné lakosztályában. Láthatólag oktatás folyik, négy hónappal az első rész zárása után vagyunk. A színen Mária, Filerimé és Erzsébet, Kötöny unokája. Erzsébet háttal a nézőnek a földön ül. Gyereklány, vad, fegyelmezetlen, most ellenséges is. Nagyon szép, és máris nagyon nő.
A székből figyel és irányít, Filerimé áll. Gondolod, hogy valaha megérti?
Persze, szentséges úrnő. Türelem.
Türelem! Ha az embernek a születésekor az őrangyal csak egyetlen szót tehet a pólyájába, nekem nyilván ezt tette. Türelem. Csak azt tudnám, hogy ezt, ami itt folyik, miért kell elviselnem.
Őszentfelsége megmondta, asszonyom. Tőlem tanulhat kéznyújtást, meghajlást, de királyi magatartást soha.
Minek ennek a… ennek a kun lánynak királyi magatartás? Erzsébet, mit mondanak a rokonaid, hol fogsz te uralkodni? Melyik törzseteken?
Érdekel, asszonyom?
Hercegnő, így nem válaszolunk a szentséges úrnőnek. Ha nem tudod, hajolj meg, közöld, nem tudod, ha már értesítettek, felelj.
390Meghajlik, de nincs benne köszönet. A meghajlás: paródia. Anyám úgy mondta, egyelőre titok. Most már megnyugodtál? Indulattal. Unlak, Filerimé.
Nem szabad ilyen udvariatlanul beszélned velem, hercegnő. Kegyeskedj ismét kifáradni az ajtón, és aztán úgy lépj be, ahogy mutattam.
Meddig nyaggattok még?
Erzsébet, várunk.
Kimegy az ajtón, visszatér: a járást gyakorolja. Nagy, katonás léptekkel jár. Na, jó. Most megfelel?
Dehogy felel meg. Nem esztétikus, nincs benne méltóság. Úgy jársz, mint egy zsoldos.
Valóban nem jó, hercegnő, de most legalább látom, hol véted el. Nem lépsz rá a küszöbre, ezért nem szabályos a távolság kimérése, pedig a lépteid hosszának milliméterre azonosnak kell lennie.
Mutasd meg neki újra, ha ennyire nem érti.
Értem én, csak eddig nem tudtam, hogy ez a bajotok. Ne fáraszd magad, Filerimé, hiába. Ha harmincszor kiküldtök, harmincszor fogok átlépni a küszöbön.
Te megbolondultál, mert azt nem tudom feltételezni, hogy bosszantani mersz.
Én nem bosszantalak, én megtisztelem ezzel a famíliádat.
Azzal, hogy átléped a küszöböt, ahelyett hogy rátennéd a lábadat, ahogy illik?
Azzal hát. Borzasztó, milyen műveletlenek vagytok! Küszöbre nem hág az ember, az bajt hoz rám, a te családodra nézve meg sértés.
391Ezt nem értem, hercegnő.
Nem értetek ti semmit. Ne csodálkozzatok, hogy jön a tatár, ha folyton megsértitek az ősöket.
Elment az eszed, te lány? Az én őseim Kis-Ázsiában porladnak, mi köze a Laszkariszoknak a küszöbhöz.
Most egészen a királyné közelében van, a háta mögül suttogja a fülébe. Nekem mindegy, ha téged nem zavar, csak hágj rájuk, én nem teszem. Én nem akarok rémes álmokat, vagy hogy a nyakamra térdepeljenek, engem hagyjanak a halottak békében.
Mária ingerülten feláll, a szín másik oldalára húzódik a lány elől.
Szentséges úrnő, attól tartok, a hercegnő valami különös babona áldozata, ami a küszöbbel kapcsolatos.
Őszinte meggyőződéssel, most kivételesen nem bosszantani akarja. De hát értsd meg már, asszonyom, nem szabad rálépni a küszöbre, mert sérti azokat, akik alatta élnek.
A küszöb alatt kő van. Márvány. A küszöb alatt nem él egy bogár sem. Micsoda képtelen gondolat?
Az ember szobájának küszöbe alatt ott lakik mindenkije, aki meghalt. Leül, szétnyitja combjait a királyné felé. Azért kell küszöbön ülve szülni, mert másképp nem segíthetnek az ősök.
Filerimé, én rosszul leszek.
392Hercegnő, ez nem udvarképes hiedelem, ezt felejtsd el, mert ízléstelen. Nem kerülheted ki a küszöböt, az lehetetlen. Szíveskedj rálépni!
Feláll. Nem!
Erzsébet, ha nem teszed, amit parancsolok, erélyes rendszabályok következnek.
Ugyan már, asszonyom. Ki hiszi ezt?
Nem szabad kételkedned abban, amit a szentséges úrnő mond. Próbáljuk szépen a járást. Indulj, hercegnő!
Nem indulok, és szállj le rólam, és jegyezd meg már végre, hogy nekem mindent szabad, Filerimé. Ha nekem úgy tetszik, a fejemen sétálhatok, csak nem teszem, mert félek, hogy azzal megbántok valami szellemet. Engem nem szabad hergelni. Engem védenek.
Míg Erzsébet hercegnő meg nem tanul tisztességesen járni és viselkedni a királynő jelenlétében, nem hagyhatja el ezt a helyiséget. Majd a gonggal jelzi, hogy kiengedhetjük, mert bocsánatot akar kérni. Indulj, Filerimé! A hercegnőre rácsukjuk az ajtót.
Nem ajánlom. Ha meg mered tenni, felgyújtom a termet. Kiragad egy fáklyát a fáklyatartó falivasak egyikéből, s ott táncol az élő tűzzel a királyné előtt.
Te megtébolyodtál!
Most nagyon komolyan. Inkább te, asszonyom. Lányod lehetnék, mégis többet tudok nálad a politikából. Hát nem vetted még észre, hogy ebben az Udvarban mindenkivel csinálhatsz mindent, csak ve393lem nem? Azért értettem meg Krisztus úr szomorú történetét, mert mindig behelyettesítettem a nagyapámmal. Crescendo. Kötöny király megváltott engem és minket kunokat a maga vérével, amit ti ontottatok.
Méltósággal. Gyújtsd fel a termet, hercegnő. Ha itt fulladsz meg a füstben, Istennek így tetszett, és te magad okoztad. Csak nem képzeled, hogy az én udvaromban alkalmad lehet az ellenállásra?
Tényleg be akar csukni engem ez a szédült?
Hercegnő, óvatosan fogalmazz! Ha a szentséges úrnő mond valamit, azt meg is teszi.
Erzsébet felugrik a királyné ágyára, s a kárpit előtt lóbálja a fáklyát.
Vedd el tőle! Gyorsan!
Megpróbálja, de képtelen elvenni. Nem tudom, asszonyom, nem érem el. Verj a gongra! Mária megteszi.
Belép, eleinte nem tudja, miért hívták, aztán ahogy a nézése befogja a váratlan képet, megriad. Szentséges úrnő?
Mit tátod a szádat, kutya? Ugorj! Ugorj! Kapj el, csikard ki a kezemből a fáklyát! Nem mered, ugye? Nem szabad! A bizánci etikett tiltja, hogy a mocskos alpári kezeddel megérints egy királyi vért.
Te volnál a királyi vér, te szerencsétlen, fegyelmet nem ismerő pusztai barbár? Pilve, fogd meg, tartsd szorosan! Pilve kis küzdelem után kicsavarja 394Erzsébet kezéből a fáklyát, majd elkapja a lányt is, Filerimé visszatűzi a fáklyát a fáklyatartó vasba. A hercegnő nem hagyhatja el a szobát, felelsz érte. Filerimé, értesítsd a királyt! Van egy határ, amelyen túl nem tartozom figyelembe venni a kívánságát. Pilve, addig tartsd szorosan, míg őfelsége személyesen nem intézkedik. Kivonul Filerimével.
Tart még a szöveg? Mekkorát tévedsz, asszonyom, hű, de mekkorát! Nem hiszi. Majd meglátja. Pilve, egész jó a karodban. Jó szagod van. Férfiszagod. Bőrmellény meg verejték. Izgulsz, mi?
Kínban. Nyughass már, kisasszony.
Te, ha a királyné meghal, én felfordítok itt mindent, vége lesz a protokoll hülyeségnek.
Nekem beszélhetsz. Én süket vagyok. És jobb volna, ha azon gondolkoznál, mi lesz, ha bejön Béla úr.
Semmi. Fogadunk?
Ne ficánkolj! Maradj már nyugton, hercegnő.
Te, jó ez neked, hogy szorítasz?
Rossz.
Hazudtál. Pilve nem felel.
Bizony hogy igen. Érzem én. Tüzel az arcod a nyakam felett. El is pirultál. Pilve minden erejével küzd, nehéz kivédeni a heves, erotikus töltetű támadást.
Ez rossz játék, kisasszony. Nem méltó hozzád. Annyira egyenlőtlen.
Miért? Te, ha megcsókollak, elengedsz?
Nem. És nem is csókolhatlak meg.
Dehogynem. Tarts másképpen, fordíts meg, különben nem éred el a számat.
395Kisasszony, nem érdemlem én ezt. Ne gúnyolj!
De buta vagy, de buta! Én nem tréfálok. Én csakugyan szeretnélek megcsókolni. Nekem tetszel. És gondold el, milyen mulatságos volna, ha éppen akkor lépne be a királyné.
Isten ne hozza rám!
Én a jövőbe látok, mint a sámán. Ha eszed van, megcsókoltál volna, de nincs, hát nem jöttél rá, hogyan fizet be valaki a jövendőre.
A jövendőre?
Béla belép Filerimével.
Engedd el! Mehetsz!
Pilve kisiet. Erzsébet nagy, gúnyos udvari bókkal köszön.
Mi történt, hercegnő?
Semmi, felséges úr. Parancsod szerint tanultam az udvari magatartást.
A szentséges úrnő ragaszkodik a bocsánatkéréshez.
Miért, mit csinált?
Filerimé is menjen ki!
Fejezd ki magad emberi módon.
Térdre veti magát. A mozdulat megint ironikus. Felség, magánkihallgatásért esedezem.
Kérlek, Filerimé, hagyj magunkra.
396Erzsébet leül a földre, és a király térdéhez simítja az arcát. A király felrántja a földről.
Így nem ül királylány.
Nem hát. Csak a magamfajta pusztai barbár. Így mondta a feleséged.
Hidegen, szigorúan. Kicsoda?
A szentséges úrnő.
Igaz, hogy fáklyával hadonásztál?
Be akart csukni.
Nyilván megérdemelted. Mit csináltál megint?
Rá akartak venni, hogy hágjak a küszöbre, csakhogy én nem akarom, hogy engem üldözzenek a holtak. Aki a küszöbre hág, annak a szellemek éjjel kiszívják a szemét.
Leül. Mi ez a badarság?
Ismét a királyhoz húzódik, mellé kuporodik a szék előtt. Nem badarság. Ha én elhiszem Teutonnak, hogy az Istennek külön van a fia meg a lelke, nem tudom, ti miért csodálkoztok azon, hogy a küszöb alatt szellemek élnek.
Szépen, türelemmel. Mikor elkezdték az udvarnál a nevelésedet, mi volt az első, amit rólam hallottál?
Hogy szép vagy.
Felelj értelmesen!
Úgy feleltem.
Bután.
De azt mondták. Szép vagy. Mondtak mást is. Hogy borzasztóan vallásos.
397Na látod. Akkor ne sértsd meg a pogány szavaiddal a hitemet. Azt senkinek nem szabad. A Szentháromság valóban az, aminek tanultad. Az egyház mindannyiunk anyja, neked is. Tiszteld az egyházat!
Jól van, uram, ha te mondod, elhiszem, bár akkor nekem két anyám van, ami nem természetes, de ezen ne vitatkozzunk.
Megtiltom, hogy higgy a babonában, és még ma elkergetem a kun dajkádat (Erzsébet reagál), aki ilyen őrültségekre tanít. Rég intézkednem kellett volna, de a családod olyan érzékeny. Nagyon kis szünet. Mi volt ma a feladatod?
Járni tanítottak. Úgy kell lépni, mint a temetési lónak. Mutatja a padlón a tenyerével.
Nem is ahogy te szoktál. Tanulj meg királyné módjára mozogni!
Most egészen közel húzódik hozzá. Ha én leszek az ágyasod, okosabb, ha ettől a főfeleségedtől valahogy megszabadulsz, mert nem állhatjuk egymást, ez az igazság. Ha nem intézed el, a családom megteszi. Vén is, utálatos is, meg nem szeret téged, de ne is szeressen. Akkor én leszek helyette a főfeleséged, és ágyasnak odavesszük Filerimét. Az rendes lány.
Elképed, fel is háborodik. Elment az eszed, Erzsébet? Feláll.
Hát nem azt mondtad az anyámnak, hogy királynénak neveljen?
Azt képzelted, magamnak?
Igen.
398Hát hiába oktatnak a papok? Nem vetted észre, hogy keresztény országban nincs főfeleség meg ágyasok?
Dehogynincs, csak másképp nevezitek. Csend. Nem tetszem neked?
Nem.
Nem hiszem, uram. Lehetetlen.
Majd meggyőzlek róla. Ha még egyszer azt tapasztalom, hogy úgy viselkedel, mint ma, szégyenpántlikát köttetek egy teljes napra a hajadba, mint a ringyóknak, azzal fogsz járni-kelni.
És szégyenpántlikával leszek a családod tagja? Mert az leszek, mondta az anyám.
Ebben a percben azt érzem, okosabb, ha nem leszel semmi, és elkergetlek az udvarból. Olyan vagy, mint a csóva. Ne veszélyeztesd a házamat!
Most már áll ő is. Úgy nézi a királyt, mint egy asszony. Félsz tőlem?
Reszketek. Mindjárt meglátod. Ráver a gongra. Erzsébet megint lekuporodik – most megszeppent egy kissé.
Belép. Szentfelség?
Filerimé, melyik az a küszöb, ami miatt az egyensúly felborult?
Ez, uram.
Kérd meg a nevemben a királynét, fáradjon vissza.
Nem!
Filerimé távozik.
399A hercegnőt nem kérdezte senki.
Feláll, Bélához lép. Filerimé jobban tetszik nálam?
Nincs kedvem tréfálni, Erzsébet.
Mindig vele konferenciázol, nem a feleségeddel.
Rólad beszélgetünk, ha nem is hiszed.
Miért nem azzal a másikkal beszélsz rólam?
Mert Filerimé eltűr téged, de a királyné nem szeret.
Fogalmazd udvari nyelven, felséges úr! Királyné asszonyunk idegenkedik tőlem. Én meg azt kívánom, haljon meg!
Vállon ragadja. Csak suttogni tud az indulattól. Nem félsz, hogy becsukatlak egy kolostorba, és ki sem engedlek többé?
Mosolyog. Magabiztosan. Nem. Én vagyok Kötöny király egyetlen lányunokája, és neked kellenek a katonáim. Mária belép, Filerimével.
Mária, a hercegnő bocsánatot akar kérni tőled, mert megsértett.
Nem akarok.
Ezért kívántad, hogy visszajöjjek?
Hercegnő, esdeklem!
Nem!
Mondtam valamit, Erzsébet!
Feleltem rá.
Béla arcul üti. Az ütés durva és brutális. Mindenki merev, mint egy ikon.
400A hercegnő most kimegy, és azonnal visszatér, miközben ráhág a küszöbre, aztán bocsánatot kér a szentséges úrnőtől, és távozik.
Erzsébet hang nélkül engedelmeskedik, visszajövetben a küszöbre lép, majd térdet hajt Mária előtt.
Majd megfullad. Bocsánatot kérek, szentfelség.
Megengedem, hogy a hercegnő távozzék.
Erzsébet köszönés nélkül kirohan. Kinn iszonyú, hisztérikus üvöltéssel reagál a történtekre.
Menj utána, Filerimé.
Kimegy.
A házasok leülnek. A királyné a nézőtér felől a bal, a király a jobb oldalon álló székre.
Köszönöm. Remélem, hasznára lesz.
Ki tudja? Nagyon megütöttem.
Nem ütheted meg eléggé.
Teljesen más, mint a nagyapja. Kötöny csendes volt, komoly, a vadsága is csupa méltóság.
Én ezt a lányt úgy gyűlölöm, ahogy az életben még senkit. Jobban, mint a mongolt.
Ő se rajong érted, s ez elég baj, mert sajnos, nélkülözhetetlen, el kell viselnetek egymást. Tanítsd meg európai módon viselkedni, és úgy vedd tudomá401sul, mint egy csapást. Mint harmadéve a pestist, mint negyedéve a sáskát.
De minek, mikor ez kivédhető? Add férjhez, elég fejlett, akármennyire gyerek is még. Add oda valakinek, és tűnjön el.
Férjhez adom, azért nevelitek.
Királyi neveléssel. Igazán komikus. A mi lányainkat szláv hercegekhez adtad. Ki lesz az a huszadrangú bojár, aki elveszi ezt a kölyköt?
Egy királyfi.
És honnan szállítod? Az Ezeregyéjszakából?
Határoz. Majdnem. Nézd, egyszer úgyis túl kell esnünk ezen, miért ne ma. A seregem zöme elpusztult a dúlás idején, a bárók páncélos osztagok felfegyverzésére készülnek, mert az a korszerű. Könnyűlovasság nélkül viszont nem várhatom a tatárt, nekem pedig nincs könnyűlovasságom.
Még nem gyanakszik. Mi köze ennek Erzsébethez?
A kun könnyűlovasság majdnem hiánytalan.
És?
Azt csak akkor kaphatom meg teljes rendelkezési joggal, ha ez a lány bekerül a családunkba.
Nagy csend.
Most fogja fel, mit hallott. Jól értettelek?
Jól.
Ezt a teremtést szánod a trónörökösnek, akinek a nevelése pokollá tette a veszprémi zárda életét?
402Azért hoztuk el. Nézd, ne bántsuk egymást feleslegesen. Nincs más megoldás. Ez az egyetlen olyan eszköz, ami révén szerzek egy kiváló hadsereget. Ha Kötöny él, nem szorulok zálogra, de megöltük, s most már csak a fiam és a lány házassága garancia a kunoknak, hogy a nemzetbe tartoznak ők is. Nem gátoltam meg a gyilkosságot, ez most az én büntetésem.
Felugrik. De mit vétettem én? Én nem öltem meg senkit.
Te ártatlan vagy, Mária. Neked csak az a szerencsétlenséged, hogy hozzám láncol a kötés, és te vagy a társam a gályán.
Én aztán nem! Én nem evezek a te vizeiden! Ne számíts rám!
Muszáj.
Azt mondtam, ha még egyszer az akaratom ellenére lépsz a sakktábládon, örökre becsukom előtted a hálószobámat. Elfelejtetted?
Nem. Azt reméltem, te felejtetted el.
A Laszkariszok egyik fő erénye a kiváló emlékezőtehetség. Emlékezz a szavaimra, uram. Jegyezd meg őket jól!
Most először király Mária társaságában. Nem szerencsés, ha fenyegetnek. Nem ajánlom neked sem. A zsarolást se tűrtem soha.
Gondolom, most már mindent elmondtunk egymásnak. Távozhatom, uram?
Ha nincs egy megbocsátó szavad, a legteljesebb egyetértésemmel.
Nem félsz?
403Nem félek. Uralkodó vagyok, uralkodom. Azt képzeled, ezt színeztem fiatal álmaimban, ezt az eljövendő esküvőt, és ez az a meny, akit a fiamnak választanék?
Habarccsá teszed az elsőszülött fiadat is, a szerencsétlent. Azt érzem, most már gyűlöllek is.
Igen, szegénykém. Azt hiszem, most már valóban gyűlölsz. Nagyon emberi. Most ő is feláll. Kis csend. Olyan esküvő lesz, amilyet a helyzet és a tatár megenged. Lehet, hogy káprázatos, lehet, hogy egészen egyszerű. A politika szabja meg.
Mint minden lélegzetedet, uram. Egyébként kivételesen most nem érdekelnek a formák. Én nem nézem végig, mikor a stóla hurkot köt a fiam nyakán.
Ne nézd. Állj az ablakhoz, és tekints a palotád elé, és akkor azt fogod látni, hogy a mi királyi színeinket viselve ott vonul Európa legkiválóbb könnyűlovassága, a kun hadsereg. Ez számít. Semmi más. A többi nem érdekes.
Pontosan fogalmazol. A mai nap után már valóban nem érdekes semmi. Távozni akar, de Béla megállítja.
Mondd, nem sajnáltál meg soha engem?
Én? Nem ismertem nálad kevésbé sajnálnivalót. Mint egy mesebeli szörny, felfalsz mindent és mindenkit.
Iszonyú feszültségben: lehetetlen, hogy éppen a felesége ne fogja fel, mi történik. Nem vetted észre, hogy elsőnek önmagam? Hogy a sok mindenki mellett, akiket számon tartasz, volt még valaki, akit szintén belekevertem a habarcsba?
404Pátosz nélkül, de végleges, hideg érvénnyel. Nem számoltam az áldozataidat. Vannak elegen. Éppen téged sajnáljalak? Éppen téged? Kimegy. A király nagyon szomorú. Kis szünet után Filerimé visszatér.
Felséges úr, nem kaptam parancsot, hogy a mai jelenet után folytassam-e a hercegnő nevelését.
Folytasd, Filerimé.
A szentséges úrnő azt mondta az imént, többé nem tűri meg a közelében…
Akkor egymagad neveled.
Filerimé meghajlik, már menne, mikor a király utána szól.
Filerimé!
Filerimé megáll, várja az utasítást.
A királyné ma este át fogja vitetni az ágyamat a dolgozószobám mellé. Nem szeretném, ha látványosan történnék.
Elparancsolok mindenkit a folyosókról. Majd Pilve meg én megoldjuk, felség.
Sok a munkám, most már éjjel is dolgozni fogok. Nem szeretném a királynét zavarni.
Nagyon érthető, felség. Mindenkinek kényelmesebb lesz. Te mindig bölcs vagy.
Már te is hazudsz, Filerimé? Mindenkinél jobban tudod, mi történhetett. Megmondtam a királynénak, mit határoztam, ő ezzel felelt.
405Majd belenyugszik, felség. Én már megszoktam a gondolatát, a szentséges úrnőnek még új. Sérti is. Ismerheted őt. Ez csak átmenet.
Nem, Filerimé, ezt nem nézi el soha. A trónörökös a szeme fénye. Most olyan lettem, mint Gerecse, az én feleségem is halott, csak őt nem a rablók gyilkolták meg, nem is a pestis vitte el, mint a vajda asszonyát. Őt én végeztem ki a szavaimmal. Özvegy lettem, Filerimé.
Félreérthetetlen, de rendkívül finom kínálkozással. Ha a kezedet kinyújtod, már nem vagy özvegy.
Határozottan. Csakhogy nem nyújtom ki, Filerimé, és nem azért, mintha nem nyújtanám ki szívesen ebben a sívó magányban, amiben élnem kell, ha tehetném. De a királyné nekem akkor is a feleségem, amikor ő már nem tekint férjének. Most aztán valóban semmim sincs, csak az egyház, nem kockáztatom a lelkem üdvösségét. A királyné nem tud akkorát sebezni rajtam, hogy elfelejtsem a hatodik parancsolatot. Csend. Későre jár, ma nehéz napunk volt. Menj pihenni, Filerimé.
Még nem adja fel. Ha látni kívánnál, tudod, hol keress.
Nem foglak keresni se most, se máskor. Az asszonyodnak keserves éjszakája lesz. Indulj hozzá, vigasztald, nyugtasd, becézd. Hallod? Azt parancsoltam, hogy becézd a szerencsétlent! Vállon ragadja, látja Filerimé szemében a fenntartás nélküli szerelmet. Nem viszonozhatja, észre se veheti. Eltaszítja magától majdnem durván, önmaga elől menekülve, a lányt. Menj a közelemből, Filerimé!
406Szín: nagy előterem a királyi palotában. A kápolnaajtó nyílik belőle, Kerálos áll előtte őrt. A helyiségben egyetlen szék: Pater Petrus imádkozik. A kápolnában mise folyik, kihallik az ének. Négy hónappal Márk úr megjelenése után vagyunk. A színre Pilve lép be Gerecsével. Hátulról lépkednek előre a hosszú teremben, elhaladnak Kerálos előtt is. Gerecse nem teljesen, de majdnem meggyógyult, bár most ismét ideges, ingerült.
Csak nem akarod elhitetni velem, hogy az emberek ki s be járkálnak a palotában?
Márk úr szerint a túlságos óvatoskodás bizalmatlanságot eredményez.
Ő lett a helyettesem?
Nem azonnal. Eleinte a főlovászmester. De Márk úr hamar beletanult.
És most, hogy megint itt vagyok, mi az utasítás?
Erről nem volt szó. Nyilván ketten dolgoztok egymás mellett.
Azt ugyan lesheti. Alkalmatlan, hanyag, felelőtlen, ostoba.
Gerecse úr, Márk úr nagyon népszerű itthon. Szeretik fenn is, lenn is.
Lehet, hogy maga a bűbáj, de erre a posztra alkalmatlan. Mikor belovagoltam a Szent István-407kapun, csupa vadidegen pofa állt őrségben, s ahogy rájuk ordítottam, hogy kotródjanak az utamból, mert Gerecse vagyok, megyek a királyhoz, egy szavamra elhitték, és engedelmeskedtek. Hát micsoda ellenőrzés ez? Meg se motoztak. Lehetne nálam tőr.
Megszűnt a motozás. Márk úr azt mondta, sértő és megalázó, és a merényleteknek amúgy is más az anatómiájuk.
A mijük?
Én sem értettem. Azt hiszem, azt akarta mondani, hogy motozással meg folytonos ellenőrzéssel nem lehet kivédeni egy orgyilkost vagy egy összeesküvést.
Na, ideje, hogy hazajöttem. Érzékeli Pater Petrust. Új papunk is van?
Nem. Ez a lyoni küldött, akit vártunk. Őfelsége misét hallgat, nem is tudja, hogy megjött.
Van egy társa is, az mögöttem lovagolt be a kapun, megütötte a fülemet a laudeturja. Persze engedték azt is tovább.
Papokat eddig sem motoztunk, Gerecse úr.
Végül is ki felel a király és az ország biztonságáért?
Márk úr azt mondja, az a szeretet, amellyel a nép az újjáépítést védi.
Megváltó Krisztusom, hová süllyedtetek négy hónap alatt! Pilve, tanuld meg, mindig azonnal cselekedj. Csak magamnak tehetek szemrehányást, senki másnak. Mikor bezártam Bács mellé, rögtön ki kellett volna végeztetnem ezt a Márkot.
408Gerecse úr, én értem, mi bánt, de Márk úr csak javasol, a rendelkezés őfelségétől származik. Miért utálod annyira Márk urat?
Talán nem is utálom, Pilve. Végtére is, ha azt mondják a farkasok harapásától tépett irhájú kutyának, hogy igazán nemes dolog, amiért olyan hűségesen őrizte a nyájat, de ebben a történelmi pillanatban egy szelíd, fiatal kutya szükségeltetik, nem az új kutya a hibás. Na mindegy. Hol lelem az elhárítás vezetőjét? Hol van Márk úr? Az ügyeleti szobában?
Otthon. Lepihent. Ma nincs a napirenden semmi.
Remélem, szépet álmodik. Én kölyökkorom óta szolgálom a királyt, de csak ebben a négy hónapban aludtam át tisztességesen az éjszakákat. Na mindegy. Jelentkezni akartam a királynál, hogy visszajöttem, de elment a kedvem. Ráér.
Már csak azért is, mert előbb nyilván a pápa követével beszél. Pihenj le te is, elkísérlek a szállásodig, mert nekem is mennem kell. Ebben az órában Erzsébet hercegnő labdázni szokott.
Labdázni? Az a kis…
Az volt őfelsége parancsa, hogy a hercegnőnek minden szeszélyét teljesíteni kell.
Komorna lettél? Palotahölgy?
Egy, a Pater Petrus csuhájához hasonló öltözékben belép a követ. Arcát eltakarja a kámzsa.
409Na, itt a második futár. Nem érdemlik ugyan meg, de nem bírom megállni. Henuk lenn ténfereg az udvaron, ha lemégy, figyelmeztesd, menjen a fenébe. Ha a lyoni atyák meglátják, hogy szégyenruha nélkül mászkál, botrányt csap a Vatikán.
Majd Kerálos. Kerálos!
Odasiet. Parancs.
Halkan. Fuss le az udvarra, figyelmeztesd a kamaragrófot, szíveskedjék az irodájában tartózkodni, míg itt vannak a lyoni atyák.
Értettem. Kisiet. Gerecse utána bámul.
És a kápolnaajtó? Azt nem őrzi senki?
A misének percek múlva vége. Két lyoni papra csak rábízhatjuk, hogy ne engedjék megzavarni a szertartást. Ha benn végeztek, Teuton úgyis kijön.
Pilve, ha nem a magam szemével látom, mi történik itt, nem hiszem el.
Azt mondtad, viccelek. Elmennek az ellenkező irányba, mint ahonnan a követ érkezett.
Körbenézelődik, aztán nagyon udvariasan köszön. Laudetur Jesus Christus!
In aeternum, amen.
Jó helyen keresem Béla királyt?
A legjobb helyen. Az ajtónálló azt mondja, Istennel társalog, ami nem meglepő. Béla király Európa egyik legjámborabb uralkodója.
Tudjuk, atyám, azt is, milyen gyermeki bizalommal fűződik őszentségéhez.
Ez az örvendetes igazság. Csend. Messziről jöttél, testvérem?
410Viszonylag. De nagyon jó a lovam. Csend. Megkérdezhetem, te vajon hol dicséred az Urat?
Most éppen Lyonban, testvérem, ha tudod, merre van.
Sejtem, atyám, francia földön, bár az én reszortom Közép-Európa. De azért van fogalmam valamelyest. Keleten hegyes és dombos az ország, nyugaton sík, délen lezárják a Pireneusok. A főváros római alapítás.
Párizs.
Mit is tudok még? A királyát a Szentföld visszafoglalásának nemes eszméje foglalkoztatja. Többnyire arabokkal csatázik. Most foglalta el Egyiptomban Damiettet.
Felpattan. Ez nagy hír. Damiett elesett?
Két hete. Mért lepődtél meg, atyám? Jók a kommunikációs szerveink.
Így igaz. Az egyház mindig a legjobban informált. Csend. Hírt hoztál, vagy viszel, testvérem?
Azt hiszem, sor kerül mindkettőre. És téged mi hozott magyar földre?
A zsinat üzenetét tolmácsolom Béla királynak. Csend. Meglep, viszonylag milyen gyorsan kiheverte az ország az ördög pusztítását.
A tatárokra célzol ilyen plasztikusan?
Ki másra? Csend. Te itt voltál a dúlás idején?
Igen, atyám. Itt ünnepeltem a huszonötödik születésnapomat. Micsoda meleg nap volt. Csend. Meglepő, mennyi a vér az emberi testben.
411Iszonyú emlékeid lehetnek.
Nem mindegyik negatív. Te részt vettél a harcban?
Rómából? Olasz vagyok, nem francia, csak a jelenlegi beosztásom köt Lyonhoz.
A tatár Karakorumból jött, az valamivel messzebb van.
De mért lettem volna itt, testvérem? Mondtam, hol élek.
Hallottam, atyám, éppen ezért kérdeztem, mert én láttam meghalni a Sajónál Montroyalt, a templomos lovagok nagymesterét, és felejthetetlen látvány volt. Mint egy igazi ősi pogány temetés. Annyi hulla volt körülötte, hogy állva halt meg. Megtartották a tetemet. Hát emiatt képzeltem, hogy talán te is eljöttél segíteni. Nem abszurd feltételezés, hogy egy olasz vagy egy francia itt harcoljon, tudomásom szerint Béla úr négyszer írt a francia királynak, őszentségének meg kilencszer.
Ahhoz képest, hogy egyszerű szerzetes vagy, meglepő a tájékozottságod, de mintha nem rendelkeznél eléggé a fiúi tisztelet szép erényével. Ha nem jött ide külföldi haderő, annak igazán tudod az okát. Míg az Úr sírját pogányok tapossák, a Szentföld felszabadítására kell fordítanunk minden erőnket.
És az ördögök, akikre utaltál? Tudod te, százalékosan mennyi maradt Magyarország lakosságából, mire elvonultak?
Úgy ötven százalék.
412Pontosan. Egy fél ország pusztult el egy álomért. Krisztus úr nem örülne. Szerintem fontosabbnak tartotta volna, ha itt harcoltok, ez konkrétabb szituáció. Neki igazán mindegy, hol a teste, mikor úgyis az égben van.
Elképed, és felháborodik. Ez gonosz rabulisztika, visszautasítom. Micsoda eretnek érvelés ez?
Rendkívül udvariasan. Más oldalról is megvilágíthatom, végtére is mindegy, honnan közelítünk. A pápai és császári hatalom közti harc legalább olyan kapóra jött az ördögöknek, mint a hirtelen támadt vágy a Megváltó sírjának visszafoglalására.
A Vatikán politikáját Isten irányítja.
Alig észrevehető iróniával. Ez köztudomású. Csend. Azt mondtad, atyám, Lyonból jöttél. Hol tart a zsinat? Meghirdetitek végre komolyan az ördögök elleni harcot Magyarország védelmében?
Testvérem, ez a kérdés a zsinatra és a királyra tartozik, és ha a válaszaid nem azt mutatnák, hogy közeli kapcsolatban állsz Béla úr udvarával, még egyszer rendreutasítanálak. A lyoni zsinat végzése nem előszobatéma.
Bocsánatodat kérem, értelmetlenül hoztalak indulatba. A zsinat döntését ismerem, hiszen azért jövök. Mást akartam felmérni, hogy nem történt-e változás, de eddigi szavaidat mérlegelve, úgy érzem, őszentsége nem változtatott a döntésen. Kényes a feladatod, nem irigylem atyaságodat. De hát eminenciád nem ok nélkül hordja magas méltóságát.
413Megőrültél? Hallgass, ha ismersz. Riadtan körülnéz.
Az természetes. Kire tartoznék, hogy Carpini atyát kísérted jó fél esztendővel ezelőtt Karakorumban, ahol azt mondtad, gyengélkedsz, egy szót se szóltál, csak ténferegtél, vagy imádkoztál. Az olvasód kifúrt szemeiben vitted az adatokat, a kereszted kinyitható rejtek. Nagyon szellemes.
Veled figyeltetett a zsinat?
A zsinat ugyan figyeltette az inkvizítorokat is, de a te ellenőröd a tolmács volt, Benedictus Bohemus, ahogy te a Carpinié és ő a Benedictusé.
Erőt vesz elképedésén. Fegyelmezetten. Többet tudsz, mint a legmagasabb rangú papi személy.
Honnan gondolod, hogy pap vagyok?
Az öltözéked.
Biztonságos viselet a tatár közigazgatás területén. A mongol törvény szerint halállal lakol az, aki bárkit hitében háborít. Ki merne hozzányúlni egy szerzeteshez?
Krisztus nevében köszöntöttél.
Miért ne mondjam, hogy dicsértessék? Nagyszerű ember volt.
Felháborodottan. Ember?
Az hát. Sose tudtam megérteni, miért nem tartjátok nagyobb ügynek, ha egy ember úgy tud viselkedni, mint egy isten, és miért arra vagytok büszkék, ha egy isten válik emberré. Kerálos visszatér.
Hát ez ki?
Ezt én is szeretném tudni.
414Szerencse, hogy még tart a mise, a szentséges szűzanya se tudna eligazodni már ebben a palotában. Gerecse úr eltűnt, Pilve sehol, téged meg, atyám, nem is láttalak. Ki vagy, kire vársz?
Küjük kán követe vagyok, a nevem Eldzsingidej. Jelents be Béla királynak.
A misének vége. Teuton kilép.
Teuton atya, egyszerre két futár.
Dicsértessék, Petrus atya. Mi már többször találkoztunk. Csak nem a Szentatya válaszával? Igazán nagy öröme lesz őfelségének. És te, testvérem? Kit jelenthetek? Nyilván te is a királyt keresed.
Atya, a másik atya, sajnos, nem atya. Követ Karakorumból.
Dicsértessék a Jézus Krisztus, Küjük kán üzenetet küldött őfelségének.
Köszöntelek, uram.
Derűs mosollyal, megkönnyebbülten, hiszen nem zsinati megfigyelő, hanem mongol diplomata, akit lát. Követ úr, élvezet volt a veled való együttlét.
Lekötelezel, de az elismerés igazán kölcsönös.
Elbámul. Mit udvarolnak ezek egymásnak, atyám?
Egy a foglalkozásuk, Kerálos. Egy pillanat türelmet kérek mindenkitől, míg eldöntjük, milyen sorrendben kívánja őfelsége a két kihallgatást.
Az elsőség a tisztelendő atyát illeti.
415A messzebbről jött vendég mindig fontosabb.
Azt hiszem, Pater Petrus, arra kell kérjelek, tárgyalj Béla úrral másodiknak. A tatár üzenetek többnyire néhány szavasak, a futárok mindig hamar végeznek, engedjük a vendéget minél hamarabb felfrissülni. Veled őfelségének rengeteg megbeszélnivalója lesz. Egyetértesz?
Már ajánlottam az imént.
Pilve, lássátok el a tisztelendő atyát mosdóvízzel és frissítővel. Ha őfelsége végzett a mongol követtel, jelzem.
Pater Petrus és Pilve kimegy. Teuton visszalép a kápolnába, Bélával tér vissza. Ahogy a király megjelenik, a követ letérdel, majd elterül előtte, megadja a nagykánnak járó uralkodói köszöntést Bélának. Kerálos ámultan nézi, Teuton int neki, menjen ki ő is. Hárman maradnak.
A nagykán követe Karakorumból.
Nem éppen ilyen ruhában, de vártalak már. Követ, megengedem, hogy felállj. Kövess a kisterembe.
416És máris egy intimebb helyiségben vagyunk. Trónszék, asztalka, még két ülőhely van a színen, a falon, a nézővel szemben dupla, boltíves ablak. A király a trónon ül, balján Teuton. A követ áll.
Felséges úr, Küjük kán köszöntését tolmácsolom. A nevem Eldzsingidej.
Mit ad tudtunkra ezúttal a kurultáj követ?
Tábornok.
Akkor már nem is kérdezem, tábornok úr. A rangod eligazít: ezúttal nyilván nem a rutin fenyegetésével tisztel meg a kán, hanem konkrét hadüzenetet hozol.
Vonzó a mód, ahogy tárgyalsz, felséges úr. Te vagy az egyetlen uralkodó, aki azonnal a lényegre térsz.
Megtanultam takarékoskodni az idővel, tábornok úr. Sok a dolgom. Építkezem.
Tudom, felség. Ha barátibb viszonyban állnánk, bár a mi ízlésünk nem méltányolja a ti lakóépületeiteket, szolgálhattak volna az építészeink pár hasznos és meglepő tanáccsal. Karakorumnak nemcsak kard van a kezében, számos szellemi és tudományos jellegű adomány is. Megtanítottuk a perzsákat a miniatúra festésére, a kínaiakat a zománc használatára, a vámrendszerünk…
Volnál szíves tolmácsolni a kán üzenetét?
Felség, a mongol vezérkar megtárgyalta a világ politikai helyzetét, és jelentést tett róla a nagykánnak. Hadtörténeti szakértőnk külön foglalkozott a Kárpát-417medence jelen- és múltbeli történelmi helyzetével és szerepével.
És?
Felség, a vezérkar úgy találta, nemcsak nem szerencsés, de nem is indokolt a birodalmunk és az országod közti megoldatlan helyzet, és ilyen értelemben tájékoztatta a nagykánt.
Mikorra várhatunk benneteket, tábornok úr?
Rövidesen, felséges úr. A francia haderő Egyiptomban harcol, a pápa egyházügyi kérdésekkel bíbelődik, Ausztria Frigyes herceg halála óta maga se tudja, mit kezdjen magával, a császár Szicíliában azt képzeli, odáig nem juthat el támadó hadsereg. Temudzsin koncepciója végrehajtásának egyetlenegy nem jelentéktelen akadálya van, és ez te vagy, felséges úr.
Megtisztelsz, tábornok úr. Van már valami pontosabb dátumotok?
Majd egyeztetjük az időpontokat, felség. Küjük kán megbízásából fel kell tennem a kérdést neked, nem volnál-e hajlandó revideálni az álláspontodat a tatárkérdésben.
Nem értelek.
Felség, harminckilencben, de még negyvenben is, követek jártak nálad, akik felszólítottak az akkori nagykán nevében, engedjétek át a mongol haderőt Magyarországon. A követeinket megöltétek, ezt a nagykán válasznak tekintette.
A követek ugyan sose jutottak el a trónomig, de ha mégis, nem változtatott volna semmin. Nyilván nem 418ennyire brutális módon, de visszautasítottuk volna a kán ajánlatát.
A katonai szakértőd nyilván ismeri a mongol törvényeket, s tájékoztatott, mi minden olyan országot, ahol a követeinket meggyilkolják, feldúlunk. Ez a lassza, a törvény. Sajnálom, hogy nem térhettünk el tőle a magyar hadjárat idején sem.
A kánnak nem lehet panasza. Egy fél ország kiirtásával engeszteltétek a követeitek szellemét.
Őfelsége igazán méltányolná, tábornok úr, ha végre megtudhatná, miért tiszteled meg a magyar udvart.
Teuton atya, a kán megismétli elődje ajánlatát, de némileg módosított formában. Első alkalommal csak arról volt szó, engedjétek át bántatlanul a tatár haderőt, Küjük kán most azt kérdezi általam, ha ugyanezzel az óhajjal tiszteli meg, számíthat-e Béla király együttműködésére?
Ha jól értettelek, tábornok úr, Küjük kánt az érdekli, hajlandó vagyok-e megnemtámadási szerződést kötni veletek, és ráengedni a seregeteket Európára.
Majdnem, felséges úr, bár a kán ajánlatában több van ezúttal. Pár éve heves voltál, azóta nemcsak idősebb lettél, meggondoltabb is. Kémeink a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak országépítő munkádról. Minek az ellenségeskedés, felség? Attilával mi éppúgy tartjuk a rokonságot, ahogy ti. Miért ne lehetnénk többek is, nemcsak szövetségesek, miért ne szőhetnők szorosabbra a szálakat, mint amilyenre 419azokat egy megnemtámadási szerződés teszi. Lehetnénk barátok.
Felpattan. Apage Satanas! Az Isten szerelmére, felség!
Nyugalom, atyám. Tábornok úr, mi nem tartjuk Attilával a rokonságot, és veletek sem óhajtok közösséget. Térj vissza Karakorumba, s mondd meg a nagykánnak, nem kötök vele egyezményt. Túl nagy ára volna. Egy nép helye az európai kultúrában, és tetejében az üdvösségem.
Bocsáss meg, felséges úr, még nem végeztem. Küjük kán ajánlata bizonyos gazdasági előnyt is biztosítana leromlott országod számára. Ha nemcsak megnemtámadási szerződést köttök, de társultok velünk, a vállalkozás hozta haszon egyötöde Magyarországé.
Hideg méltósággal. Tábornok úr, megengedem, hogy távozzál.
Uram, nem tehetem, míg el nem mondom az üzenetet egészen. A kán a legvégsőkig elmegy baráti szándéka igazolásában. Kérlek, Teuton atya, ne nézz úgy rám, mintha én volnék az ördög, semmi okod rá. Ha szövetséget kötnénk, a mongol alkotmány ellen vétene, aki hitetekben háborít. A kán országában mindenki olyan formában imádja a mindenütt jelenvalót, amit magának választ. Ne féltsd az anyaszentegyházat a tatár törvénytől.
Tábornok úr, nem óhajtom, hogy országomban a katolikus anyaszentegyházat Temudzsin alkotmánya védelmezze. Nem óhajtom az együttműködés sem420miféle formáját a kánnal. Ha a katonai szakértőitek úgy gondolják, itt az idő az általános támadás megindítására, teljék be rajtam Isten akarata. Ne vedd tovább igénybe az időmet, ki kell használnom, ami még hátravan, míg újra meg nem jelentek az Orosz-kapunál.
Felséges úr, rossz és ügyetlen követnek bizonyulok, ha még mindig nem érted, hogy a nagykán hajlandó egészen szorosra fűzni kettőtök kapcsolatát, addig a fokig, hogy rokoni kezet nyújthass felé, és békén uralkodj te, és a fiad fia, és minden leszármazottad az idők végeztéig. Válassz a megoldások és fokozatok között, és a követendő szövetség záloga az legyen, hogy vagy egyik fiadat házasítod össze Küjük kán egyik leánygyermekével, vagy az egyik királykisasszonyt adod velem Küjük kán egyik fiának feleségül. A kán vállalja a kettős kötést is. Most végeztem, felség. Ez volt az üzenet. Megtisztelsz azzal, hogy mérlegeled? Korlátlan eltávozást kaptam, várhatok a válaszra napokig.
Pihend ki magad, tábornok úr, tölts itt, ha megfelel, egy éjszakát, aztán térj vissza a hazádba. A válasz kész, egyszerűen, egyértelműen: nem. Elutasítom a kán ajánlatát. Nem ma, nem holnap, nem holnapután, nem akkor is, amikor már szólni se tudok, de a fejemmel vagy a felemelt kezemmel még képes vagyok jelezni. Nem.
Illetlenség lenne, ha megkérnélek rá, hogy indokold, felség?
421Csak részben, tábornok úr, mert nem tartozom indoklással. Istenen kívül senkinek. Egyébként csak időpocsékolás.
Felséges úr, amennyiben a lyoni zsinat…
Megengedem, hogy visszavonulj.
Meggyorsította, esetleg módosította volna a döntésedet, ha engedsz annyi időt, hogy néhány információval szolgáljak, de te parancsolsz. Felséges úr, ha lepillantanál az ablakon, megláthatnád az ajándékot, amelyet Küjük kán nagyrabecsülése jeléül küldött, s amelyet akkor is itt kell hagynom, ha nem jutunk megegyezésre, vagy nem fogadod el.
Nem lesz több tárgyalás, tábornok úr. Elbúcsúztam tőled.
Felséges úr, a jövendőt csak az ismeri, aki a királyok felett is áll. Béke veled. Veled is, atyám. Kihátrál.
Csend.
Mi volt ez, atyám?
Kísértés, felség. A sátán megjelenése a pusztában.
De miért most? Miért éppen most?
Ki ismeri egy mongol esze járását?
Minden negyedévben megfenyegetett, hogy újra rám tör. Valami okának kell lennie, hogy most nem támadni akar, hanem szövetséget ajánlott.
Igen. És ajándékot se küldött még soha.
422Azt el is felejtettem. Az is csak bajomra van. Ha nem fogadom el, halálos sértés, viszont ha elfogadom… De nem fogadhatom el. Lehetetlen.
Mit küldött egyáltalán?
Hallottad, hogy otthagyta az udvaron. Teuton feláll. Az ablakhoz megy, lenéz. Látod?
Igen.
Mit küldött? Lovat?
Nem. Valami bőrt vagy mit. Sok bőrt. Nézd meg magad, én nem tudom, mi ez.
Irha?
Nem. Csupaszbőr. Foltos. Még csak nem is tiszta.
Béla feláll, odamegy az ablakhoz. A nézőnek éreznie kell, hogy amit lát, az szíven üti.
Te tudod, mi ez, uram?
Én tudom, atyám.
Valami jelkép, vagy igazi tárgy?
Mindkettő.
Sértés?
Nem. A választás lehetőségének hangsúlyozása. Nem értheted, nem voltál ott, nem tudod, mit látsz. Milyen különös gyilkosok ezek, milyen különös eszközökkel.
De hát mik ezek a bőrök?
Mintha tele volna vérrel és epével a szám. Öblítsük le valami nemes itallal, valamivel, ami tiszta, és hűsít. Kérd meg Pater Petrust, hozza meg nekem a zsinat üzenetét.
423Teuton kimegy, s azonnal visszatér Pater Petrusszal.
Dicsértessék, atyám. Misét hallgattam, mikor megérkeztél. Nem hittem volna, hogy Isten ilyen hamar válaszol a könyörgésemre.
Áldassék őszentsége és a zsinat. Soha jobbkor nem jöhettél volna, Pater Petrus. Soha!
Felséges úr, őszentsége apostoli áldását küldi neked és a magyar népnek. A király és Teuton letérdel az áldás alatt.
Köszönöm, atyám. Mióta itt vagy, könnyebben lélegzem.
Isten helytartója ott áll melletted a szorongattatás idején, de Európa civilizált államai is. A zsinat elrendelte, hogy a kontinens minden templomában minden hajnali misén könyörögjenek azért, hogy az Úr elfordítsa rólatok a tatár veszedelmet.
Én hiszek az ima erejében, atyám. Nagy biztonság arra gondolnom, hogy az úrfelmutatás szent pillanatában velem van a világ. Helyet mutat Pater Petrusnak, aki vele szemben leül. Teuton áll.
Kérésedet tolmácsoltuk őszentségének, s örömmel mondhatom, többet kaptok, mint képzelitek. Őszentsége felháborodással értesült arról, hogy a veszprémi püspököt királyi jóváhagyásod nélkül választották meg, s nem tűri, hogy a magyar állam és az egyház közötti megegyezést a hatalmukkal visszaélő személyek önkénye megsértse.
Köszönöm, atyám.
424Átveszi a dekrétet. Továbbítom őszentsége döntését a veszprémi káptalannak.
Még nem végeztem az örömteli hírekkel, testvérem. Őszentsége megvizsgálta a német-római császár magatartását a nehéz időkben, s úgy találta, a császár sem csapatot, sem anyagi segítséget nem küldött a dúlás idején, így a hűbéreskü feltételének, a védelmi kötelezettségnek nem tett eleget. Őszentsége (nagy gesztus a papírral) ezennel feloldozza Béla királyt a császárnak tett hűbéreskü érvényessége alól. A kötés semmis. Nincs közötök a császárhoz, felség.
Átveszi ezt a dekrétet is. Lauda, Sion, Creatorem!
Valóban magasztaljuk az Istent és helytartójának bölcs elméjét, nagy szívét. Köszönöm, atyám. A sivatag érezhet ilyesmit, mikor megindul a tavaszi eső.
Még mindig van örömhír, felség. Őszentsége hadügyi szakértői átvizsgálták az általunk hozott jelentéseket, s úgy találták, hogy a mongolok új támadásának lehetősége valóban fennáll. Erre való tekintettel őszentsége hozzájárult, hogy a magyar egyházi jövedelmek egyötödét igénybe veheted fegyverkezésre, felséges úr.
Nagyon boldog. Nincsenek szavaim, atyám. Milyen ünnepi ez az óra, milyen szép ez a mai szomorú nap!
Örülj még jobban, felség. A zsinat úgy döntött, bárkinek, aki feltűzi értetek a keresztet, teljes bűnbocsánatot engedélyez, és olybá tekinti a vállalkozást, mintha a Szentföldre ment volna el. Már ki is hirdették. Útközben én már láttam a tatár ellen készülő kereszteseket.
425Hányan jelentkeztek, Pater Petrus? Te most átjöttél Európán.
Nem örül a kérdésnek, szívesen kitérne. Az ilyesmi nem megy gyorsan. Konkrét esetet csak Nürnbergről jelenthetek, ott már viselték a szent jelet a lovagok.
Hány lovag volt?
Úgy emlékszem, kettő.
Pici csend után, minden aggodalom nélkül. Hetekkel ezelőtt jártál Nürnbergben, azóta nyilván kibontakozott a mozgalom. Atyám, soha jobbkor nem jöhettél. Küjük követe itt van, ezúttal barátságos üzenetet hozott, de ez még riadalmasabb, mint amikor nyíltan fenyeget. Lépj oda, és pillants le. Látod, amit mutatok?
Feláll, lenéz. Látom, felség. Bőrök.
Ez az én fehér vezérkari sátram a mohi csatából, amit az egyéb zsákmánnyal együtt elvittek Karakorumba. Most visszaküldték. A kán figyelmes.
Állva marad. A gesztus jelenthet jót is. Hátha a mongolnak már nincsenek is támadó szándékai?
Te nem hallottad az üzenetet, testvérem. A mongol útra kész. Bejelentette.
A sátor jelzés, atyám, én értem, mit jelent. Küjük figyelmeztet, emlékezzem a percre, mikor átvágták a tartóköteleit, de arra is, felverhetem újra, királyi méltóságom jeleként. A mongol szövetséget ajánlott nekem.
426Istenkáromlás. Európa legvallásosabb uralkodóját sértették meg ezzel. Remélem, visszaküldöd vagy elégeted, felség.
A helyzet nem egyszerű, testvérem. Keleti nép, az ajándéknak különleges jelentőséget tulajdonít. Ha őfelsége visszautasítja, az ő értékelésük szerint megalázza a kánt. Küjük hadiállapotnak foghatja fel.
Nem kétséges, a kockázat fennáll. Az ajándék ennek ellenére elfogadhatatlan.
Nyugodtan, biztonsággal. Teuton atya, őszentsége és a zsinat segítségével a hátam mögött természetesen elégettetem. Kicsit hamar jön a háború, az ország, sajnos, még nem annyira erős, mint terveztem. Mikor érkezik a szentföldi seregrész?
Csak nem a felszabadító részlegre gondolsz, felség?
Tudtunkkal csak egy koalíciós keresztény sereg van.
Ugye, tréfálsz? Nem hiheted, hogy a zsinat visszarendeli a Szentföldről a csapatokat.
Onnan már késő volna. Én az itáliai pótkeretről beszélek, ami még itt van. Azt kértem a Szentatyától, az néhány hét alatt ideérhet.
És a zsoldosok? A számszeríjászok?
Felség, nem értelek. A hűbéresküd semmis. A püspökválasztás joga a tiéd, saját katonai céljaidra fordíthatod az egyházi jövedelmek egyötödét. Mit akarsz még? Csak nem képzeled, hogy a mongol veszély miatt a lyoni zsinat visszarendelheti a Szentföld felszabadítására útra kelt erőket? Nevetséges.
427Megdöbben. Nem tartották vissza az itáliai sereget?
Hogy tehettük volna? Hát mi lesz a Megváltó sírjával?
Majdnem udvariatlanul. És Béla úr?
Béla király megkapta a maximumot, amit a lyoni zsinat engedélyezhet.
A számszeríjászok?
A Szentatyának nincs nélkülözhető katonája. Isten állama az övé, neki nincs hadserege, s amikor mégis, azt az egyház és önmaga ellenségei ellen kell egybetartania. Csend.
Ennyi a lyoni zsinat üzenete, atyám?
Csak nem érzed kevésnek?
Remélem, idejében megérkezik a két keresztes Nürnbergből, és két katonával gazdagodik a magyar hadsereg. Még egyszer megkérdezem, Pater Petrus, ennyi az üzenet?
Visszaül a helyére. Teuton, mint egy testőr, áll a király mellett. Dehogy. Őszentsége természetesen tisztában van azzal, hogy a bátor magyar nép nemzeti karakterét a harci kedv jellemzi. Atyai gondoskodásában arra is volt ideje, hogy rendelkezzék. Kipróbálhatjátok kardotok élességét, mert a Balkán fekélye kifakadt megint. Kéri bátor karjaitok erejét a bosnyák bogumilok irtására.
Nem akar hinni a fülének. Vonuljunk be Boszniába?
Őszentsége megengedi, hogy a kalocsai és az esztergomi érsek széttapossa a kígyófészket.
Most?
428Valami szokatlan és talán nem is egészen illő ingerültséget érzek a hangodban, felség.
Valami szokatlant érzek én is. Pater Petrus, nekem az a rettenetes gyanúm van, hogy őszentsége és az egyház megint csak imákkal akar segíteni.
Megrémül. Megpróbálja védeni és figyelmeztetni a királyt. Felség, ezt nem te mondtad. Ez nem a te mentalitásod.
Nem, Teuton atya, ezt nem én mondtam, Béla, hanem Magyarország királya, aki ebben a pillanatban egyszerűen nem tudja, mit tegyen.
A király felé fordítja pásztorgyűrűjét. Merev karja fenyegető. Magyarország királya mondja ki fennhangon a zsinat küldöttjének, hogy nem tekinti szerencsésnek az iménti szavait.
Így van, felség?
Nem tekintem szerencsésnek a szavaimat, Pater Petrus, de nem tekintem szerencsésnek a zsinat üzenetét sem. Az országom fele elpusztult, mert a pápa elődje csak imádkozott értünk.
Pánikban. Uram, vigyázz!
Ha most sem segít, végképp elpusztul az ország, amelynek vezetésére engem Isten kiszemelt. Menj vissza, Pater Petrus Lyonba, szólítsd fel a zsinatot, rendeljék vissza a koalíciós katolikus sereg itáliai hányadát, irányítsátok ide, és kérem a számszeríjászokat is.
Minek ez a szokatlan és udvariatlan nyugtalankodás? Isten akarata nélkül egyetlen hajszál…
Felugrik a helyéről. Tudom a bibliát! Azt is, hogy külső segítség nélkül elpusztulunk.
429Az udvarias diplomata súlytalan hangján. Felséges úr, az izgalom megártott? Visszavonulok, mielőtt még meg kellene szégyenítselek. A francia király diadalmasan halad előre Egyiptomban, hogy képzeled, hogy meggátolunk egy szent akciót?
Könyörög. Felség, napoljuk el a folytatást!
Indulattal. Meddig? Míg Küjük eljön? Nem halaszthatunk semmit. Pater Petrus, értsük meg egymást. Katona nincs. A keresztestoborzás álom, az európai koalíció nem segít, ellenben mehetek bogumilokra vadászni. Üzenem a zsinatnak, én konkrét ajánlatot kaptam Küjüktől, megnemtámadási szerződés és egyéb, esetleg családi kapcsolat létesítésére.
Megváltó Krisztus! Még él az a futár?
Ne félj atyám, őfelsége tudja, mit csinál.
Pater Petrus, utoljára kérdezem: bizonyos vagy benne, hogy híven tolmácsoltad a pápa üzenetét?
Felséges úr, csodálom, hogy annyiszor el kell ismételnem. A zsinat tisztában van a momentán nehézségekkel, de Krisztus helytartójának lényegesen nagyobb a hite a tiedénél, és tudja, előbb-utóbb minden jóra fordul. Öt pozitívumot kaptál két negatívum mellett. Ez szép arány.
Iszonyú indulattal. E kettő miatt elvérzik a hazám. Csend. Pater Petrus, hajlandó vagy némi pihenés után visszafordulni, és elvinni a zsinatnak és őszentségének a levelemet?
Ha olyan formában fogalmazod, ami a zsinat és őszentsége számára egyaránt elfogadható.
430Nem hiszem, hogy ez az a pillanat a haza történetében, amikor adok a stilisztikára. Megírom őszentségének, ha nem adja meg a kért segítséget…
Rémülten. A Krisztus öt sebére, ne mondd tovább!
…az ezer számszeríjászt és az itáliai sereget, én megkötöm a kánnal a szövetséget. Nekem már nincs semmi egyebem, csak a lelkem üdvössége, hát odaadom azt is. Kárhozzam el, elég szent van a családomban ahhoz, hogy legyen közöttük egy kárhozott. Én átengedem az országomon a nagykánt, sőt az is lehet, hogy vele tartok magam is.
Ez most fenyegetés. Béla király, ez lehetetlen.
Crescendo. Minden lehetséges, atyám. Ha feláldoztam a lányaimat, ha nem szánom a fiamat, a feleségemet, hadd menjen az üdvösségem is nyomatékul. A pokolban majd arra fogok gondolni, ha meghallgatták volna a kiáltásomat, nem kellett volna alásüllyednem a kárhozatba. Egyetlen gesztussal mindkét papba belenémítja a szót. Nem óhajtok vitát, Pater Petrus. Ez rád is vonatkozik, Teuton atya. Végeztem mindkettőtökkel: Magyarország királya beszélt. Ha szükségem lesz bármelyikre kettőtök közül, hívatom, akit látni akarok. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Kimegy. Döbbent csend marad utána.
Teuton atya, nem álmodom? A sátán olykor súlyos és képtelen álmokkal gyötri a lelket.
Hallgat.
Csak nem engedi Krisztus, hogy ilyen keserves poggyásszal induljak vissza Mária országából?
431Hallgat.
Mondd, hogy rosszul hallottam! Érzékcsalódás. Varázslat.
Nem az.
Testvérem, azonnal menjen a király után, és kérjen, ne kérjen, követeljen magyarázatot! A gyóntatója.
Nem mozdul.
Igaza van. Nem magyarázat kell: penitencia. Gyóntassa meg, szabjon ki rá üdvösséges elégtételt, s aztán fogalmazza meg azt a levelet, amit átadhatok Lyonban. Teuton nem mozdul. Mire vár?
Nem hiszem, hogy a király mást írna, mint amit mondott, Pater Petrus.
Nem hiszi? Talán elvesztette az érzékelőképességét? Nem érti, miről van szó, vagy nem ismerte fel, kivel beszél?
Csöndesen, méltósággal. Értem, miről van szó, és tudom, kivel beszélek. Még Márk úr érkezése napján rád ismertem, csak azt nem tudtam, hogy a nagy diplomata, akinek a keze mindig ott van a Vatikán államgépezete csavarjai között, és aki olykor egyszerű szerzetesnek álcázza magát, éppen te vagy, akivel együtt képeztek ki Itáliában. Ne feledje eminenciád, én is az apparátusból kerültem ide. Én voltam a Pál atya leváltására kiküldött főinkvizítor.
Akkor ideje, hogy feleszméljen! Menjen a király után, térítse észre. Egész életében világ gyávája volt, hisztérikus, katonai antitalentum, rázza fel atyaságod, parancsoljon rá, hogy szedje össze magát. 432Magyarország a tiara egyik legértékesebb drágaköve, majd éppen egy holtra rémült uralkodó traumája miatt veszítjük el!
Eminenciád téved. Béla király a legbátrabb férfi, akivel nem rövid életem alatt találkoztam. Nem csekély bátorság kell egy ennyire hivő kereszténynek, hogy kockára tegye a lelki üdvösségét.
Induljon, és tegye, amit mondtam, a szent engedelmesség nevében. Mire az est leszáll, a levelet akarom, olyan levelet, amelynek európai hangvétele van, amely a magyar király alázatos engedelmességének rögzítésén kívül azt is tartalmazza, hogy semmi közösséget nem vállal se kunnal, se tatárral.
A levelet megírom, a tartalmát a király szabja meg.
A tartalmát a király gyóntatója szabja meg, és ha nem teszi, akkor a király gyóntatója nem gyóntatója többé a királynak. Érthető, amit mondok, atya? Eléggé világos?
Tökéletesen.
Mire az Úrangyalát harangozzák, atyaságod elkészül a levéllel. Ha a szöveg nem az, amit követelek, atyaságod funkciója Magyarországon megszűnik, és búcsút vesz Béla királytól, mert nem kockáztathatjuk az uralkodó üdvösségét olyan lelkiatyával, aki szeme előtt nem Isten érdeke lebeg. Ez esetben atyaságod velem jön, s botrányos mulasztásáról a zsinatnak fog beszámolni. Ez is eléggé érthető volt, atya?
433Hogyne, eminenciád. Még van néhány óra Angelusig. Imádkozzék értem, hogy valóban Isten érdekét szolgáljam. Csak az Istenét.
Ismét a királyi tanácsterem. Pilve jelenik meg egy szolgával, házioltárt hoznak be. Teuton berohan, szemmel láthatólag a királyt keresi. Nem lát, nem hall: élete legiszonyúbb óráját éli, mert most ébred rá: megváltozott. Most látja már, miben vétett, mikor nem értette meg Pál atyát, mikor azt hitte, lehet általános szkémák szerint cselekednie ezen a földön. Teutonnak most döntenie kell, saját élete, karrierje, szabadsága vagy örökös rabsága van a kezében – Teuton dönt, Magyarország és a király érdekében. Mikor megszólítják, mintha álomból riadna.
Eligazítja az oltárt. Ide megfelel, atyám?
Nem érti az egészet. Tessék?
Azt kérdeztem, jó helyen lesz ez itt?
Minek házioltár a tanácsterembe?
Hát nem te parancsoltad? Őfelsége azt mondta, azonnal hozzam ide.
Pilve, iszonyú nap ez a mai, ne tetézd azzal, hogy megbolondulsz te is. Miért küldene a király házioltárt a tanácsterembe? Miért?
434Talán a lyoni küldött jelenlétében jobban tud tárgyalni az urakkal, ha látják az oltárt. Mert hogy mindjárt itt lesz az udvar.
Ittál, Pilve?
Szolgálatban, atyám?
Hol a király?
Szerintem útban ide, a bárókkal együtt. Mondom, hogy kérette az udvart.
A bárók valóban megjelennek, köztük immár Márk és Frangepán, aki az új tárnokmester. Az oltár láttára az urak térdet hajtanak. Márk ruhája mutatja, nyugatabbról jött, egész lénye nagy tekintélyt sugároz.
Dicsértessék, atyám. Nem tudod, mi az a halaszthatatlan, ami miatt leszállítottak a lóról a kapunál?
Talán a futárok, Dénes úr. Most értesültem róla, hogy követ jött keletről is, nyugatról is. Remélem, nem volt fennakadás. Nagyon fontos a megfelelő fogadtatás. Úgy értem, a megfelelően szíves.
És emiatt kellett idejönnie mindenkinek?
Nem tudom, uram.
Talán találkozhatunk a lyoni követtel.
Lehetséges.
Csak valami különleges vacsorát ne rendezzen a tiszteletére. Bár arról már kaptam volna értesítést. Az nem megy egy perc alatt.
Hallom, egyszerre érkeztek. Bizarr élmény. Az ilyet előre ki kell védeni.
435Az ilyet nem lehet kivédeni, Gerecse úr. Vagy ha igen, többet ártasz vele, mint használsz. A kölcsönösség átélése nem haszontalan. A nyugat látja a keletet, a kelet a nyugatot.
Érdekes szempont.
Valami okának lennie kell, hogy idehívtak.
A kunok alighanem tudják.
Igen. Úgy ordítanak a traktusukon pár perc óta, mint a sakálok.
Ha szabad szólnom, örömdalt énekelnek. Én már valahogy értem, mit vartyognak.
Örömdalt. Van is miért.
Mi jött? Hadüzenet vagy rutinszöveg?
Nincs felhatalmazásom arra, hogy elmondjam, mi hangzott el a tárgyalásokon.
Márk úr nyilván tudja. Az elhárítás mindig mindent tud.
Honnan tudná az elhárítás, amit csak Teuton atya hallott?
Volt idő, amikor az elhárítás azt is tudta, amit senki más.
Az elhárítás, miután nem hívták be a futárok kihallgatására, csak annyit jelentett, hogy a kunok folyosóján sűrű a füst. Valóságos felleg. Először azt hittük, tűz, utánanézettem, de szerencsére nem égett semmi, csak a parazsas üstökön izzott valami, amit rászórtak.
Mondom, hogy örülnek. Ilyenkor mindenféle szép szagú füveket égetnek.
436Felőlem elégethetik önmagukat is, csak a vonyításukat utálom.
Kunt, idegent, zsidót nem égetünk. Azokat becézni kell. Hogyhogy nincs itt az izraelita kamaragróf?
Egyelőre még nem ország bárója, Krisztusnak hála.
Henuk jól dolgozik. Még lehet belőle akármi.
Vajda, az istenért!
Őfelsége nem örülne, ha hallaná, ahogy a bárók beszélnek. Krisztus körvonalazta, mi a felfogása a felebaráti szeretetről.
A zsidó nem felebarát. A zsidó zsidó. Mi ez a rendkívüli ülés?
Nem tudom, nádor úr, én sem értek semmit.
Lehet, hogy megkereszteljük Henukot?
Ne kívánj már ilyen rosszat szegénynek, uram!
Hát lehet nagyobb áldás, mint a keresztség, amit a palotában nyer el a kamaragróf?
Ezt te nem érted, Frangepán úr. Kötöny halálakor te még nem laktál velünk.
Nem jár szerencsével őfelségének az a keresztfia, akit itt keresztelnek meg a palotában.
Bizony, szegény Kötöny. Én szerettem.
Vajda, hálás volnék, ha hallgatnál.
A trónörökös belép.
437A herceg!
Dicsértessék, atyám. Jó napot az uraknak!
Nem sejtettük, István úr, hogy ez ennyire jeles nap, és te is megtisztelsz a jelenléteddel.
E percig én sem, Márk úr. Őfelsége most rendelkezett.
Erzsébet vezetésével az ellenkező irányból becsődül egy csomó kun asszony. Tarka forgatag.
Magánkívül. Kotródtok innen a fekete istennyilába? Hát már minden lehetséges itt? Kun majális, koronatanácson?
Fékezd a nyelvedet, uram, mert kitépetem!
Gerecse és Erzsébet közé áll. Szépen, udvariasan. Hercegnő, az asszonyaid nyilván eltévesztették a lakosztályt. Szíveskedjetek távozni. Ez a tanácsterem.
Ki innen minden kunnal!
Belép. A hercegnő kísérete távozzék. A herceg, a hercegnő és a bárók várakozzanak a kisteremben, míg értük küldök. Pilve, zárjátok le a folyosót. Míg új utasítást nem kapsz, a lyoni atyán kívül nem léphet be ide senki.
Értettem, felség. És a szentséges úrnő?
Tőle jövök. Gyengélkedik. Orvost hagytam mellette.
Uram, mielőtt bármi történnék, beszélnem kell veled. A pillantása jelzi: a beszélgetés elkerülhetetlen.
438A bárók távozhatnak. Mindenki kivonul. Atyám, szertartás vár ránk, intézkedés, levélírás. Tudod, hogy Isten nem sok örömöt engedett nekem, s azok között a veled való beszélgetés volt az utolsó években a legnagyobb kincsem, mégis arra kérlek: most röviden.
Nem lehet röviden. Feladatom van. Parancsom. Pater Petrus adta, s nekem végre kell hajtanom, a szent engedelmesség nevében.
Béla figyelmesen az arcába néz.
Felség, Pater Petrus utasított, hogy bírjalak rá, állj el attól, amit tervezel. Írásban kéri, hogy nem vállalsz szövetséget se kunnal, se tatárral.
Rábírt, hogy fenyegess meg?
Kért, hogy hassak rád valamiképpen.
És megkísérled?
Nem, uram. Késő.
Már eljátszottam a lelki üdvömet?
Énmiattam késő, felség. Túl sokáig éltem melletted Magyarországon, nem tudlak rábeszélni valamire, amiben már nem hiszek.
Engem ki fognak átkozni. Számolsz vele?
Elképzelhető, ha a zsinat felfogja, hogy Európa és az anyaszentegyház ellenségeivel szövetkezel.
És most, hogy a gonosz megkísértett, nem beszélsz rá, hogy ellene mondjak neki?
Nem, mert egyet biztosan tudok, hogy az a levél, amit a zsinatnak írsz majd, merő hazugság, vagy fogalmazd finomabban, politika, az ígéret, amit a ta439tárnak teszel, addig érvényes, míg meg nem látod az első mongol lovat a határon, aztán nekirontasz a magad hadseregével, és elpusztulsz a kereszt védelmében. De mielőtt erre sor kerülne, a pápa ijedtében átcsoportosítja a keresztény ligát, és ha a föld alól is, de szerez számszeríjászokat, és lehet, hogy kiátkoz, de kénytelen lesz segíteni. Akkor megtartod, ami felépült, és Magyarország megmenekül.
Őszinte, meztelen rettegéssel. Atyám, ha tudnád, micsoda görcsbe szorult a szívem. Atyám, elkárhozom, a pápát fogom megfenyegetni.
Ha Isten így akarja, elkárhozol. Még az is lehetséges, hogy nem egyedül. Én, a gyóntatód, nem fogtalak vissza, nem tudom, kettőnk közül ki a bűnösebb. Ha elmegyek innen, imádkozz értem is.
Hogy mennél? Sosem engedlek el. Azt akarom, hogy a halál órájában te zárd le a szememet, és a te útravalódat vigyem el Krisztus úrhoz. Miért beszélsz távozásról?
Ha azt akarom, hogy elvégezd, amire rátetted az életedet, el kell hogy hagyjalak. Ne kérdezz!
Nincs tekívüled senkim. A fiam az anyanyelvéből csak három szót ismer igazán: Én, István herceg. A barátaim szép csendben lemorzsolódtak mellőlem. A feleségem…
Ne folytasd, tudom, mi ment végbe köztetek, s mi következik rád ezután. Időközben megfejtettem, minek neked most ide az oltár. Egymásra néznek, értik egymás ki nem mondott gondolatát. Egyébként kezedbe teszem a döntést. Válassz, Béla úr. Kövesd 440meg Pater Petrust, írj úgy a pápának, ahogy ő kívánta, vitesd ki az oltárt, kergesd el a tatár tábornokot. Akkor maradhatok. Ha megvalósítod, amire készülsz, mennem kell.
De hisz én vétkezem!
A gyóntatód vagyok, hitvány és alkalmatlan. Rosszul végeztem a feladatomat, örökre félreállítanak, és még szerencse, ha csak egy messzi külföldi kolostorba.
És mégse próbálsz rábeszélni, hogy engedjek?
Már Klisszában megmondtam, uram, nekem is van tétem Magyarországgal kapcsolatosan, és ez az egyház becsülete. Az egyház sokrétű, sokarcú, bonyolult szerkezet, sok kis kerékkel, ahány kereke van, annyiféle. Én olyan önhitt kerék vagyok, hogy azt érzem, nekem Krisztus diktál, mikor úgy látom: ha nem biztosítod a határaidat bármilyen áron, elpusztul az országod, a néped, és ez nem tetszhetik Istennek, aki az élet irgalmas ura.
Ha elmégy, nem marad senkim.
A Szentháromság.
Most dobom oda a pápa elé apostoli királyi lovagi kesztyűmet.
Ne téveszd össze a Szentháromságot sem a pápával, sem a lyoni zsinattal.
Csend. A beszélgetés eddig állva, mozdulatlan merevséggel folyt, a király most oldalra lép.
441Szóval rájöttél, minek az oltár?
Ahogy a királyfi belépett. Pater Petrus váltott lovakon röpíti majd a hírt, előbb Lyonba ér, mint mi a levéllel. Nagyon meg fognak rettenni. Bölcs húzás, felség, ahogy kiderül, tüstént megnő a keresztesek száma is. Őszentsége politikája rugalmas, most hirtelen nagyon-nagyon fontossá válik a tatárkérdés. Lázasan. Diktáld a levelet! Mindennel készen kell lennünk, mielőtt felhangzik az Angelus. A trón melletti asztalkáról felveszi a nyakba akasztható írótáblát, sebesen írni kezd.
Írd. Mi, Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, s a többi…
…a legszentségesebb atyának fiúi tiszteletét és alázatát…
Igen. Jelentjük szentségednek, ismét ellenünk készül a tatár. Öt esztendővel ezelőtt, mikor Magyarországot elözönlötték, a keresztény világ három legfontosabb hatalmához…
…a császárhoz, a franciákhoz és tehozzád fordultunk segítségért, de sehonnan sem kaptunk mást, csak szavakat.
Most a romokból feltápászkodva üzenjük szentségednek, mi mindent megtettünk, amire erőnkből futotta. Lányainkat szláv uralkodókhoz adtuk!
A mondatok szinte sütnek. A kunokat visszafogadtuk, elsőszülött fiunkat kun nővel házasítottuk össze. Ennyi telt tőlünk és az újjáépítés megkezdése. A többit szentségedtől és a keresztény világtól várjuk, melynek hadai most ne a Szentföldet ostro442molják, hanem Európa szívét biztosítsák a pogány ellen. Krisztus a tanúnk rá, parázs van a nyelvünkön, amikor így kiáltunk feléd, Szentatyánk, de ha most sem adnál segítséget, amitől az Úr mentsen…
Mint aki mindennel leszámolt. …mi megegyezünk Küjük kánnal, és leszünk a szövetségese, semhogy megint a földdel egyenlővé váljék az ország, amelyet Isten nem azért bízott ránk, hogy mindörökre eltöröljék a föld színéről. Kelt budai rezidenciánkban…
…Szent Márton püspök és hitvalló napján az Úr testet öltésének ezerkétszáznegyvenhetedik esztendejében, Szent András hava tizenegyedikén. Béla aláírja a levelet. Egymás szemébe néznek.
Consummatum est. Teuton visszaviszi a levelet az asztalra. Még háttal van, mikor a király megszólítja. Térdelj le, atyám!
Én?
Te, Pater Johannes, akit Teuton atyának nevezünk, s aki ha elmégy, itt hagyod ezt a nevet: Teuton, mert lettél immár Johannes Hungarus, Magyarországi János. Megáldalak téged én, Magyarország bűnös királya e föld nevében, ahol nem is születtél, de amelynek érdekében hajlandó vagy rabságra és talán halálra. Krisztus úr kegyelme kísérjen minden utadon, és az angyali légiók. Ámen.
Kis csend. A király felemeli Teutont, még egyszer jól megnézik egymást: ez már majdnem a búcsú. A király ráver a gongra. Megjelenik az Udvar.
443A trónon. Urak, szeretném, ha tanúk volnátok, mikor István fiam feleségül veszi Erzsébet hercegnőt.
Jézus Mária!
Jézus és Mária segítsék a fiatalokat az élet útjain.
Felség, nyilván sejted, hogy amit tervezel, megmásíthatatlan érvényű.
Mint minden szentség, Dénes.
A felséges asszonynak más volt az elgondolása.
Azóta módosult.
Számoltál vele, hogyan fogadja majd a hírt a nép?
Még azzal is, hogyan fogadja a kormány. A népnek joga van ahhoz, hogy éljen, és azt remélem, elhiszi, hogy én ismerem a továbbélése zálogát.
Felség, de miért ilyen titokban, ennyire sebtiben? Ez nagyon fontos lépés, egy népet nyersz meg az országnak örökre. Momentán talán nincs közvetlen háborús veszély, tarthatnál ünnepet. Ráférne mindenkire.
Nem titokban történik, itt vagytok mind. Sebtiben, az lehetséges, de a lyoni küldött, aki néhány kedvezőtlen mellett csupa jó hírt hozott, hamarosan indul őszentségéhez, és szeretném, ha beszámolna e házasságról a zsinatnak.
Hát ezért füstöltek meg énekeltek.
444Sebzetten. A kunokkal hamarabb közölted, felség.
A hercegnőnek szinte az egész családját kiirtották. Nem volt könnyű dolgom meggyőzni a rokonságát arról, hogy beleegyezzék a szent kötésbe.
Milyen szép tőlük, hogy nem vonakodtak, uram.
Így igaz, Dénes, főleg mert a jövőben szükségem is lesz rájuk. Még egy üzenetet várok a most írt levelemre a zsinattól, s ha nem azt tartalmazza, amit remélek, megkötjük a kunokkal a katonai szövetséget. Először velük, később a tatárokkal is.
Általános elképedés.
Kikkel?
Küjük kánnal.
Ez nagy jelentőségű hír, felség. Nyilván Karakorum hangot váltott.
Hallottad, atyám?
Hogyne.
És ennyi a mondanivalód?
Pap vagyok, nem államfő. Nem szerencsés váratni a fiatalokat. Kisiet.
Felség, jól értettük?
Jól. Ne húzd az időt!
Szövetség a tatárral?
A pokollal is, ha nincs más menekülés, és Európa újra elhagy. A kán baráti szerződést kínált. Már el445felejtetted, mi volt itt öt évvel ezelőtt? Családi örömnap ez a mai, nem óhajtok vitázni.
Családi örömnap? Erzsébet hercegnővel?
Én megbecsültem a bárókat azzal, hogy idehívtam őket, de tudom nélkülözni a jelenlétüket. Aki nem kíván részt venni a szertartáson, elmehet.
Én úgy gondolom, felség, ha az ország elkerülheti a katasztrófát, nincs módunk válogatni az eszközökben. A politika olyan játék, hogy csak vaskesztyűben játszható. Selyemkesztyűben nem.
Poétikus hasonlat. Felség, ha nem veszed rossz néven, mi nem zavarnánk a családi eseményt.
Kicsit felgyorsultak az események. Ez az esküvő, ez az esetleges szövetség a tatárral…
A bárók távozhatnak. Ez nem tanácsülés, döntést közöltem, amire nem óhajtok reflexiót. Nádor úr, keresd fel üzenetemmel a nagykán követét, és értesítsd, este nálam vacsorázik, a főlovászmester és a te társaságodban (a főlovászmester reagál), és azt is üzenem, hogy az ajándékot köszönettel elfogadom. Végeztem.
Engedelmeskedik, de hideg gyűlölettel. Megyek, felséges úr.
Csak a vajda marad, Márk és Frangepán, Pilve már hamarabb eltűnt. Béla jelzi a gonggal, hogy a jegyesek jöhetnek. Két kis ministráns követi Teutont, az egyik időnként megráz egy csengettyűt, a másik ezüsttányérkán hozza a gyűrűket. Erzsébet tündöklően szép, 446hangsúlyozottan európai ruhában van. A fiatalok megállnak a legfőbb hűbérúr előtt. Erzsébet meghajol, most látni, hogy tud mindent, csak eddig ellenállt – mindent megtanult Filerimétől.
Megértetted, mi vár rád, hercegnő?
Hogyne, uram. Köszönöm. Népem méltányolja a megtiszteltetést.
Megértetted te is?
Meg, felség. Készen vagyok, parancsod szerint.
Az oltárhoz inti őket.
A jegyesek egymás mellé térdepelnek. A király kissé balra áll Teutontól, a pap a nézőkkel szemben, a király mögött Frangepán, Márk és a vajda a túloldalon. A kép ék alakú, az oltár a csúcsa, a király és Frangepán, a vajda és Márk a háromszög két szárát képezik.
Kegyelem néktek és békesség Istentől, a miatyánktól, és az ő egyszülött fiától, a Jézus Krisztustól.
Ámen.
Tekints, uram, jóságosan híveidre, akik most házasságot kötnek szent oltárod előtt. Legyenek állhatatosak a szeretetben Krisztus, a mi Urunk által.
Ámen.
Az Úr legyen veletek.
És a te lelkeddel.
Ámen.
István úr, nyilatkozzál Isten anyaszentegyháza előtt, akarod-e feleségül venni Erzsébet hercegnőt.
447Akarom.
Akkor mondd utánam. Erzsébet, én téged Isten színe előtt feleségül veszlek.
Erzsébet, én téged Isten színe előtt feleségül veszlek.
Ámen.
Erzsébet hercegnő, nyilatkozzál Isten és az anyaszentegyház előtt, akarsz-e a jelenlévő István herceg felesége lenni.
Akarok.
Akkor mondd utánam. István, én Isten színe előtt feleségül megyek hozzád.
István, én Isten színe előtt feleségül megyek hozzád.
Ámen.
Csókoljátok meg a hűség gyűrűjét, és viseljétek a hűség jeleként.
Keresztvetéskor Béla mindig elmarad egy ütemmel, s a mozdulata olyan súlyos, lassú, mintha bűnbánóan mea culpát jelezne. A gyűrűket a jegyesek megcsókolják, majd felhúzzák egymás ujjára.
Házasságotokat az egyház nevében érvényesnek nyilvánítom, és megáldalak benneteket az Atya, Fiú és a Szentlélek Isten nevében. Amit Isten egybekötött, ember ne válassza szét!
Ámen.
448Megszólal az Angelus. Teuton a fiatalokat a király elé vezeti. Béla előtt meghajolnak, ez ismét a hűbérúrnak szóló hódolás, de a fejhajtás az apának is szól. Béla megáldja őket. Éppen felemeli a karját, amikor Pater Petrus megjelenik.
Belép. Az Úr angyala köszönti a szép szűz Máriát.
Jó, hogy jössz, Pater Petrus, áldásodat kérem e két gyermek számára, akik most Krisztus urunk parancsa szerint a házasság szentségében részesültek.
Szerencsekívánatom (István biccent), felség. Ki ez az ifjú teremtés?
Kötöny úr unokalánya, atyám. Most már a kisebbik király felesége. Köszönjük a bárók tanúskodását, az új házasok távozhatnak.
Isten kegyelme rajtad, István úr. Isten irgalma veled, hercegnő.
A fiatalok is főhajtással fogadják a gratulációt, ismét meghajolnak a király előtt, és távoznak.
Szép búcsúajándék volt ez, felség. Két tiszta szív igaz frigye.
Szép és hasznos, atyám.
Köszönjük a megtiszteltetést, felséges úr. A bárók távoznak.
Teutonhoz fordul. Elkészült a levél?
Tessék. Őrizd meg jól.
449Te írtad le?
Saját kezemmel.
Itt végzed a továbbiakban is áldásos tevékenységedet, testvérem, vagy esetleg velem kívánsz tartani Lyonba?
Elkísér, Pater Petrus. Úgy döntöttem, ha a pápa nem segít, szövetkezem a tatárral.
És ezt te leírtad?
Le, Pater Petrus.
Voltaképpen nem csodálom. Aki udvarában nincs szégyenruha, aki Aquinói Tamás tanait a politikai céljai szerint értelmezi…
Ránéz, megért valamit. Ki árult el, Pater Petrus?
Aki szemében a sámán nem máglyára való eretnek, hanem egy bölcs öreg…
Felség, vigyázz! A bárók közül valaki rendszeresen jelentést küld az inkvizíciónak.
Hát milyen föld ez, Teuton János, ahová eljöttél rendet csinálni Lombardiából, és ahonnan úgy viszlek el, mint a zsinat foglyát? Hát milyen föld ez a föld?
Ez Magyarország. Ha nem éltél itt, nem tudhatsz róla semmit.
És miféle király az a király, aki eldobja a lelki üdvösségét, és szövetkezik az ördög seregével, ha a hitvány földi haszna így kívánja?
Gyenge, esendő ember, atyám.
Nem hozhatsz magaddal semmit. Itt pestises a levegő. Pogányszaga van.
450Nem viszek semmit. Azt hiszem, nincs is semmim. Indulhatunk, amikor akarod. A királyhoz lép. Isten maradjon veled, uram, és a te ártatlan lelkeddel. A jelző hangsúlyos, ez az utolsó abszolúció.
Isten áldjon, atyám! Szerettelek. Ha elmégy, úgy maradok itt, mint az ujjam.
Tekints körül. Itt áll előtted az újjáépült Magyarország.
Ami előtted áll, az a pokol tüze. Nem félted a halhatatlan lelkedet? Veszélyben van. Nagy veszélyben.
Mióta élek, valamim mindig veszélyben volt, Pater Petrus.
Családod szégyene lettél, felséges úr. Belőled nem avatnak szentet soha.
Csendesen, tárgyilagos szomorúsággal. Tudom. Pedig hogy iparkodtam, egyebet se kívántam, mint a szentekhez méltó életet. Isten nem engedte. Tudod, atyám, túl sok terhem volt, emberi erőt meghaladóan sok. Valahogy nem ment. Nem.
Hátha mégis, uram? Hátha Istennek van egy másik, nem hivatalos lajstroma, amire az kerül rá, aki annyit dolgozott, hogy nem jutott ideje arra, hogy szent legyen.
Indulj! Ez istenkáromlás.
Nagyon hangosan. Mert ha van ilyen, azon ott a neved, Béla király.
451A papok kimennek, a király egyedül marad a trónuson. A fény beszűkül, már csak Béla arcát látjuk, aki először a távozó Teuton után néz, majd felénk, a jelenkor felé fordítja az arcát. A fény ott marad rajta, majd lassan mindez beleolvad a homályba.
452