Kimászik a Peugeot-ból, kimegy jobbra, majd hamarosan visszajön a Peugeot nézőtér felőli oldalári jobbról, és a kocsi hátulját vizsgálgatja lehajolva, nekünk háttal. Menedzser kinézetű negyvenes úr: sötét nadrág, jó minőségű félcipő, világos, hosszú ujjú, de nem fehér ing drága mandzsettagombokkal, ízléses nyakkendő.

Kiszáll a Skodából, előremegy pár lépést jobbra, nézi a Skoda orrát, amely benne van a Peugeot hátuljában. A két kocsi takarja. Értelmiségi, harminc év körüli, vászonszoknya, pamutpulóver, jó arca van.

Kiszáll a Trabantból, máris a mobilját nyomogatja, és a füléhez tartja.

Kiszáll a Zsiguliból, testes középkorú ember, építkezéseknél használatos malteros munkaruhában, zakóban, morcan és lassan jobbra lépdel, és kimegy a színről. Mögötte ugyanabból a Zsiguliból kimászik még öt fiatal férfi, mind munkásruhában, sötét hajúak, állnak, rágyújtanak, ácsorognak érdektelenül.

Pulóveres, farmernadrágos középkorú férfi, nagyon ideges. Nem látta a táblát, maga állat?! Jobbra kifelé mutogat. Ott van a tábla, hát vak maga?! Vakvakvak?!

Hosszú ujjú ingben van és szövetnadrágban, idősebb pasas, hadonászik. Milyen tábla, milyen tábla?

A stoptábla, maga állat!

Hol a stoptábla?! Hol a háromszög?! Én jöttem jobbról!

Én minden nap erre járok, magának stoptáblája van!

Hol a kurva istenbe van a stoptábla, hát hol a picsába?!

Tahó idióta hülye barom állat! Vén trottyli!

Harminc éve vezetek, de még ilyet, de még ilyet!…

Legalább száz kocsi ment egymásnak maga miatt!!! Az még nem is ez a KRESZ volt, amit a maga hülye fejébe akartak verni, vén fasz! A Holdon közlekedjen, ne itt! Távirányítású holdjárót vegyen magának, faszfej állat!

Hol a picsába van az a kurva stoptábla, hol a picsába? Na gyerünk, mutassa meg!

Megmutatom, hogy attól koldul!

Na mutassa meg, na mutassa meg!

Magának, toporzékolva. Vegyed már fel, vegyed már fel!

Befejezte a kocsija vizsgálatát, a Nőhöz. Maga Jenő, az ég áldja meg, maga mért nem fékezett, ezzel a csotrogánnyal?!

Fékeztem! Én fékeztem!

Egy lófaszt fékezett, jött belém, mint a kurvaisten! Ez egy céges autó, ez – tudja maga, Jenő, mennyi lesz ez?!

Van magának cascója.

Ez egy céges autó! Elveszítjük a bónuszt, Jenő! Tudja, mennyi az?!

Nem vagyok Jenő, nem látja?

Hü-lyenő, hát még ezt se tudja? Mit tud maga? Nem tud semmit! Vezetni aztán pláne nem tud!

Én fékeztem! Én fékeztem! Belémjött – ez a kis szar! Srácra mutat, aki a mobilját nyomogatja.

Hátraint a fejével a Zsiguli felé. Engem magába löktek. Nézzék meg, mi maradt belőle! Nyomogatja a mobilját.

Balra tekint, látszik, hogy nagyon sok kocsit lát egymásba csúszva. Az istenit neki! Be kéne érnem! Mobilt vesz elő, nyomogatja.

Lekászálódik a vezetőüléséről, nézi a Kispolszkit. A kurva életbe. Bekiabál. Hé, él ott maga, vagy akárki??? Veri a Kisploszki tetejét az öklével. Három napig szobrozok a határon, nincs hova szarni, nincs mit enni, egy borzalom, a kurvák mint a legyek, és akkor még ez is! – Hé! Bekopog a Kispolszki ablakán. Van ott valaki???

Kikászálódik a Kispolszkiból, nézi a kocsija hátulját, sír.

Mit sír? Életbe van, egybe van? Akkor mit sír? Volt utasa? Mi? Van utasa? Egybe van? Ne sírjon! Bekukkant a Kispolszkiba, kissé megnyugszik. Adjon hálát a kurvaistennek…

Húszas évei végét járó fiatalember, jobbról bejön trikóban, bő, sokzsebes sortban, zokni nélküli saruban, kezében mobil, a padhoz sétál, leül, keresztbe teszi a lábát, nyomogatja a mobilját nyugodtan, és elmerülten nézi a kijelzőjét.

Benéz a Kispolszkiba. Megsérült? Mi? Törött valami csontja magának? Elfordul, a kamionja oldalát vizsgálgatja.

Nekem oda kéne érnem…

Nekem is oda kéne érnem!

Menjen egy kicsit odébb, hadd kerüljem ki…

Rábámul. Nem látja, hogy a seggemben maga van, az orromban meg egy Mercédesz???

De nekem oda kéne érnem!

Nekem is, képzelje!

Végre megvan a kapcsolat. Szia, te édes, te csodás, te gyönyörű… Belekerültem egy balesetbe, úgyhogy kicsit késni fogok…Te is?!… Semmi bajod?!… – Ahogy végzünk, kimegyünk a szigetre… Megveszek érted! Megveszek érted!… – Jó, ezt most neee, most benne vagyok egy szarba… – Megfojtjuk a vénasszonyt, és a miénk az egész ház… – Nem fogja addig kiadni, odaérünk! – Figyelj, ne kapcsold ki, mindjárt hívlak, hogy mi van… Tudod, hogy mi egy hullámhosszon, egy hullámhosszon!…

Srác csalódottan kikapcsolja a mobilját, áll, néz ki jobbra.

Bejön jobbról, elöl, megáll. Nagy gáz van.

Leálltak a szembe sávok is, mind a három, egy nyerges vontató átment, és ott millióan ütköztek… Szétment az orra, de a mi oldalunkon még inkább, egy busz, egy furgon, meg a verdákok… Na és kisiklott a villamos, basszák meg, ez a legcikibb. El fog ez tartani… Visszamegy balra, az öt cigiző munkás eltapossa a cigarettát. Menjetek, basszátok meg, gyalog a harmadik lámpáig, Mutatja. lámpa, három, értem? és ott üljetek a metróra… Metró! Oké? A cím nálatok van, a papíron, söprés… Én majd megyek, amikor tudok… Hajde, hajde…

Vállalkozó átmászik a hűtőn, visszaül a kocsijába, hátradől és aludni próbál.

Nyomogatja a mobilt, hiába. Kikapcsolta, a kibaszott kurva, kikapcsolta, a kibaszott kurva… Vinnyogó hangokat hallat.

Ott volt a tábla, tegnap még ott volt, évekig ott volt a tábla!…

Ott van a tábla? Most, ott van? Mér, ott van a tábla?

Elvitték! Ellopták! A rohadékok!

Ott van a tábla?! Nincs ott a tábla! Nekem volt elsőbbségem!

Én védett útvonalon haladtam!

Egy lófaszt haladt maga védett útvonalon! Én jöttem jobbról!

Ott volt a tábla, mindig ott volt a tábla, esküszöm, hogy ott volt a tábla, tegnap még ott volt!

Akkor mutassa meg, hol az a tábla, hol az a kurva tábla, mutassa meg, na mutassa meg!

Rugdossa a Kispolszki kerekét, annak magyaráz. Egymillió nyolcszázezer kilométer, baleset nélkül!… Egymillió nyolcszázhétezer! Hat napja jövök, váltás nélkül, három nap a határon, vezetés közben még el-el lehet aludni, de a határon állva nem, mer ahogy elalszok, jönnek, kirabolnak… Engemet el is raboltak háromszor, személyesen, egyszer négy napig voltam egy rohadt vécébe zárva Ukrajnába, összekötözve… elvitték a kamiont a cuccal… A kötelet zabáltam, az volt a kajám!… Merő egy szar meg húgy voltam, amikor rám törték az ajtót… Nekem lett volna okom sírni!

Felkapja a fejét, nem érti a helyzetet, de nagyon dühös. Mit sír?! Semmi baja magának! Nekem kéne sírnom, hallja? Én időre hajtok! – Egy csoda, hogy még él! Adjon hálát a kurvaistennek… Én hálát adok a kurvaistennek… Maga is adjon hálát!

Sír.

Ne sírjon, mert szétvágom az agyát!

Sír.

Van magának kitölthető micsodája, betétlapja? Mert nekem nincs… Nekem az sose kellett! És elismeri, hogy elém vágott! Elismeri, vagy szétvágom az agyát!

Sír, bemászik a kocsijába, bevágja az ajtaját.

Előveszi a mobilját, nyomogatja. Csókolom, én vagyok… Késni fogok, mert belém jöttek… Várjanak meg! … Hányan? Már öten?… Mit csináljanak? Hát várjanak!… Elzárja a mobilt, zsebre vágja, hülyén bámul.

Adja kölcsön! Csak egyetlen hívás. Megfizetem.

Rábámul. Mit akar!?

A mobilt. Nekem nincs, és fontos.

Kedves Jenő, hagyja itt nyugodtan a kocsiját, és sétáljon el egy készülékig, innét órákig nem fogunk elmozdulni. Addig vigyázok a kocsijára.

De egy nagy állat maga! Elindul jobbra kifelé.

Utánaszól. Én a maga helyében bezárnám, még ellopják!

Visszanéz. Magának adom, ingyen! Kiveszi a táskáját a kocsiból, a vállára veti, kimegy.

Még csak ez hiányzott! Körülnéz, a mobilját nyomogatja, elfordul, a fülét befogva valamit beszél bele.

Van isten!

Na töltse ki gyorsan, hogy maga jött belém, fater!

Engem beléd löktek, kisfiam.

Akkor is!… Én meg kitöltöm annak a skodás csajnak…

A Jenő meg nekem, ha vissza mer jönni…

Belém meg egy Astra jött, a kurva édes anyját… Bal felé néz. Mindjárt kirángatom…

Addig töltse ki nekem, még eltűnik, aztán baszhatom…

Szárnyakat növesztek, mi? Hülyefejű. Kimegy balra.

Fiatal férfi, jön jobbról, megáll a padnál, áll, nézi, ahogy Rövidnadrágos nyomogatja a mobilját. Hé! Itt én lakom!

Felnéz. Mi?

Ez az én padom!

Felugrik. Bocsánat! Nem volt szándékomban magánlaksértést elkövetni! Elfordul, tovább nyomogatja a mobilt.

Leül, a pad alól felvesz egy rongyot és magára teríti, elhelyezkedik. Azért leülhetsz, bazki, oda, a lábomhoz…

Kérem?

Oda, a lábomhoz, leülhetsz, ha akarsz…

Nagyon köszönöm. Leül, nyomogatja a mobilt, nézi a kijelzőjét.

Bejön balról, felénk fordul, üvöltve a mobilba. Ásványvizet is, legalább negyven palackkal, kurva nagy lesz a hőség! … Szénsavasat is… De gyorsan!

Na mi van, kitöltötte magának?

Nincs neki, honnét lenne neki, odabent reszket, pedig egybe van, egy festett vörös naccsága. Elzárja a mobilt, körülnéz, Férfihoz. Milyen?

Összerázkódik, odanéz. Micsoda?

A verda.

Az enyém?

Ja.

Vállalati.

De milyen? Érdemes venni?

Hát, akinek van pénze…

A kisebbik fiam ilyet akar… Ez common rail dízel turbó, mi? Kétezer ötös?

Azt hiszem…

Bírja a két kilót?

Hát, nem tudom… Annyival még nem mentem…

A kölök Németbe száguldozik, egy Hondája van, de zörög neki… Van magának Gepese?

Micsodám?

Globális pozicionáló… Legyint, körbenézi a kocsit, kimegy jobbra, visszajön. Semmi vész, a hűtő nem sérült, kikalapálják, fényezés… Húsz évig smirgliztem a beköpött gyertyákat, apám… Az enyimen még ma is smirglizem… Nekem jó az, a vén Zsiga, utángyártott alkatrészek, szarok, de olcsók… Bontóból is hoznak a haverok… Egyszer kuplung nélkül jöttem haza Szentgotthárdról… Ceglédig bírta… Nevet.

Két hónapos kocsi! Nem lesznek hálásak!

Nem maga tehet róla.

Akkor is…

Kérjen papírt a Skodától… Az meg a Trabicsektől… Az majd megkapja tőlem… Sorozatkoccanás, a legutolsó a hunyó. Mindenki azt mondja, hogy ő már állt, amikor meglökték. A legutolsót nem lökte meg senki…

Harsányan nevet. Meglökték! A legutolsóba is belementek! Mégsem ő a hunyó! Tapsol és ugrál, úgy nevet.

Micsoda egy állat lehet…

Elbámult a szembesávba, vagy elaludt…

Abbahagyja a hüppögést, kiugrik a kocsijából. Nem sérült meg valaki? Én ápolónő vagyok! Kiszalad balra.

Visszajön jobbról, megy a kocsijához, átmászik a hűtőn, Férfi nézi, Vállalkozó nézi, Nő csodálkozik, hogy zárva az ajtaja, ki akarja nyitni, nem megy. Ki zárta be?!

Én…

Bent van mindenem!

Pont azért!

Várjon, aranyom, ne rángassa, mert lejön… Átmászik a hűtőn, óvatosan megfogja a kilincset, kicsit megemeli, az ajtó kinyílik. Tessék, aranyom… Meg van ereszkedve, szakasztott mintha egy ősrégi Skoda lenne… Nézi az ajtaját. Na ezt a zsanért már csak a rozsda tartja össze…

Tudom! Sírva fakad, csönd.

Na ne ríjon, kislány, elmegy ez még pár ezret…

Negyvenezerért vettem, azt mondták, hogy Skoda 120 L, és kiderült, hogy csak Skoda 105, és az csak harminc lett volna… Mert nő vagyok… A szervizben is folyton átvágnak, mert nő vagyok…

Akit lehet, átbasznak, ebben egyenjogúság van, ez a darwini törvény, kislány…

Kislány a nénikéje, nekem gyerekem van! Most mentem volna nyolcra a suliba, az egy elit suli, hogy beszéljek az igazgatóval, hogy vegyék át, különben el fog butulni!… Ha én most nem érek oda, hülye marad egész életére! Egy rémes általánosba jár, meg se tartják az órákat a tanárok! Munkalassítanak, igazuk is van… De így hülye marad! Cipelem különmatekre, különnyelvtanra, de a bizonyítványa, az egy katasztrófa… Hetek óta hajszolom az igazgatót, neki van személyes kerete… Hetek óta, végre adott időpontot, ki tudtam volna sírni, és akkor!… és akkor!… Zokog, csönd. Nézem azokat a kicsi vackokat, alig látszanak ki a földből, és támolyogva loholnak kora reggel, húszkilós táska alatt rogyadozva… Nehezebb a táska, mint ők maguk!… Nem mindegy, melyik rabszolgaképzőbe jár a lányom?! Olyan mindegy, végül is… Rabszolga lesz egész életében így is, úgy is… De mégse bírom ki, hogy ne tegyem meg, amit lehet… Nem bírom ki!…

Én kettesre érettségiztem egy szar technikumban, aztán mégis jól meghíztam, nem igaz? És van hat szép gyerekem!

Tudott vele beszélni? Az igazgatóval…

Az összes készülék rossz! Mind rossz! És le is vannak szerelve!

Előveszi a mobilt, nyújtja. Tessék. Megnyom egy gombot. Nulla-hat-eggyel kezdje, aztán nyomja meg a zöldet.

Ballal elveszi a készüléket, hüppög, szipákol, a jobb kezével az orrát meg a szemét törli, elfordul, odébbmegy, tárcsáz.

Felnevet, hitetlenkedve rázza a fejét.

Mit röhögsz, bazki?

Kuala Lumpurban megugrott a fehér rizs ára! Harminc százalékkal! Hihetetlen! Őrült sebesen nyomkodja a gombokat.

Kuala Lumpur? Kuala Lumpur!… Köhög. Kurva jó vicc.

Hogy ebből mi lesz! Nyomkod.

Kuala Lumpur…

Átmászik a Trabanton, Vállalkozóhoz. Az enyim lemerült, odaadná a magáét?

Apukám, nesze.

A fiamé, a negyedik fiamé, illetve vett egy jobbat… vagyis hát én vettem neki… Beleszól. Mi van? Igen? De legyen mustár is, kecsöp is, kenyér, minden… Hova? Ide a micsodához… Jöttök a hídtól végig a Hungárián, és ahol már nem bírtok jönni, ott vagyok én! – Ja, és sört! Estig biztos nem mozdulunk innét. Nyomás! Elzárja, zsebre vágja.

Balról jön dühöngve, vörösre van festve a haja, drága, cicomás sál van a nyakában, nagyon magas sarkú cipőben tipeg, egyik kezében esernyő, másik kezében mobil, visít. Menjenek innen, menjenek innen! Nem férek ki maguktól!

Hova tetszik parancsolni, drága hölgyem?

Odébb!

Jó ötlet.

Mért nem mozdulnak? Mit állnak? Én sietek!

Mi viszont kollektíve úgy döntöttünk, hogy megpihenünk egy kicsikét. Annyit hajtottunk, hogy megérdemeljük… Szieszta, fieszta…

Kezdődik a tornám, hát nem érti?!

Engem meg vár a kuncsaft, csókolom; akkora síremléket építtet, mint egy kétemeletes villa, tudja, micsoda üzlet? Születésnapi ajándéknak szánja, a mamájának, csipkedhetjük magunkat!

Mit állnak, mért nem mennek?!

Nem tetszik látni, amit mi látunk?

Nem jó reggel tornászni. Egészségtelen. Csak semmi sport, mondta Churchill, és alig bírt elpatkolni. Tessék inkább szivarozni!

Pimasz tahó! Naccsága az esernyővel veri a kocsikat.

Na, na, na!

Menjenek már odébb, mi az maguknak, én nem késhetek el!

Mért nem tornászik otthon?!

Pszichedelikus hastánc, tudja maga, mi az?!

Lefogja. Magának kurva gazdag a férje, de rá se baszik magára, ez a maga baja, aranyoskám…

Viszi azt a szőrös mancsát?! Beleharap Vállalkozó kezébe, az felüvölt és odébbugrik; Naccsága veri a Skodát az esernyővel, és sipákol. Vigyék ezt el innét, vigyék ezt el innét!

Azt a kocsit ne! – Itt van előtte az enyém, inkább azt tessék szíveskedni…

Az enyém hatmillió… a Skoda negyvenezer… Tessék az enyémet püfölni, kiadósabb öröm!…

Befogja a telefont. Tessék csak nyugodtan esernyőzni a Skodát, az enyém. És még csak cascóm sincsen. Elfordul, tárcsáz.

Dühös. Mit szól bele? Mit a fészkes fenének mártírkodik maga?!

Odébb megy és a fülét befogva telefonál. Halló? Igen, itt vagyok… Kérem szépen, én azért…

Rögzítőn van, a férjem, rögzítőn van, a férjem!… Jobbra kifut, végigverve az összes kocsit. Hülyék, barmok, idióták!… Eltűnik jobbra.

Eddig nyomogatott, visszafordul, nyújtja a mobilt Férfinak. Köszönöm.

Sikerült?

Nem egészen.

Hívja újra.

Nem érdemes… Csak délben megy be, az igazgató… Beüzente… Elfelejtette, hogy velem volt megbeszélve… Elfelejtette!… Nem vagyok én fontos… Csönd. Mindegy, a következő helyre se érek be, kilenckor lett volna valami… És ezért vettem ki szabadságot!

Hosszú?

Micsoda?

Az, kilenckor.

Á, maximum fél óra.

Odaér. Meg vissza. Menjen gyalog, aztán metróval vagy busszal. Bőven visszaér. Megvárjuk.

Mi az hogy! Akár el is adjuk a verdáját, elad21juk ötven rongyért!… Nem is kérünk jutalékot, csak tíz százalékot! Bízza ránk, kislány, jól fog járni!

Á, nem lehet… Ha mégis előbb, akkor mi lesz?… Átok ez a kocsi, de muszáj folyton furikáznom, a fél fizetésem benzinre megy, anyámat is ápolom, nem velünk lakik…

Hívja fel őket, kérjen másik időpontot. Nyújtja a mobilt.

Jaj, még ki se fizettem… Kotorászik a táskájában.

Hagyja csak.

De nem, tudom, hogy a mobil drága!

Fizeti a cég.

Akkor a cégnek drága.

Jól megvannak azok enélkül.

Na csak telefonáljon, aranyom.

Elveszi a mobilt, nehezen boldogul a mobillal meg a táskával, a táskát visszadobja a kocsiba, nyomogat, a füléhez tartja, nyomogat, a füléhez tartja. Mással beszél.

Akkor hívja később…

Bocsánat… Átveszi a Nőtől a Skoda hűtője fölött. Igen? Nem… Fogalmam sincs… Ide tud jönni valaki, hogy elvigye!?… Hát akkor?! Nem hagyhatom itt!… Tizennyolcan? Várjanak! Aki nem képes várni, az úgyis alkalmatlan! Csókolom! Dühösen elzárja. Idióták.

Maga micsoda, vezér?

Menedzser… Humánpolitikai… Hajdan ez volt a személyzetis… Még régebben a rabszolga-kereskedő.

Tudja mit, ha megfizetik?…

Megfizetnek, a kurva édesanyjukat.

Visszajön, nyújtja a mobilt Vállalkozónak. Köszi, neki is lemerült. Feltöltöm az enyimet a szivargyújtóról. Kurva jó ezeknek a Trabicsekeknek a szivargyújtója, az a legjobb bennük, a többi alkatrészük tök fölösleges… A szivargyújtó, az a Trabicsek pinája!… Nevet, és visszamászik a Trabantjába.

A bal zsebébe dugja a mobilt. Ezért kell belőle több.

Valahol megszólal egy mobil, Vállalkozó fülel.

Bocsika, azt hiszem, ez is az enyém, ez bent van… Átmászik a Trabant fölött, és a másik oldalról bebújik a Ladájába.

Próbálja meg újra… És ne haragudjon, hogy lejenőztem.

Á, engem úgyis mindig… Amióta egyedül élek a lányommal, folyton… Meglátszik az emberen…

Dehogy látszik… Ugyan! Sőt!

Mert ma kicsíptem magam, megyek egy interjúra… Illetve nem megyek, mert nem fogok odaérni…

Messze van?

Nem tudom… Bejelöltem pirossal, vastagon, csak hát sose ismerem ki magamat a térképeken…

Itt van az a térkép?

Bent van a kocsiban.

Megnézem, és elmondom, hogy juthat oda.

Á, nem kell, úgyse vettek volna fel…

Miből gondolja?

Fiatal pipik kellenek azoknak… Gyerektelenek…

A fellépés sokat számít… Évtizedeket…

Ha nem lett volna ez a koccanás, talán… Á! Most már mindegy.

Ne, nem így kell ehhez hozzáállni… Van diplomája?

Kettő is.

Két egyetem?

Igen.

Probléma. Magának sokat kéne fizetniük, és azt nem szeretik. Ezért vesznek fel inkább diploma nélkül… Tagadja le!

Mit?

Valljon be csak egy diplomát, hátha elnézik. Nem járnak utána, lusták. Ha én bevallom nekik, hogy doktoráltam, ma sehol se lennék… Nyelvet tud?

Három felsőfokú.

Jaj, ne!… – Valljon be csak egyet! Középfokút.

Mindent tagadjak le!?

Hirdetésre jelentkezik?

Igen.

Akkor már foglalt, mert valakinek az unokája vagy a menye vagy a szeretője, és csak falból hirdettek, vagy pedig olyat keresnek, akinek nem kell sokat fizetni. A túlképzetteknek semmi esélyük.

Ez így megy?

Hát hogy menne?

Nyújtja a mobilt. Ha fontos magának, tessék.

Nekem nem fontos, csak hát fel kell nevelnem a lányomat, és fizetnem kell az anyám ápolását…

A lánya apja… nem segít?

Nem. Jobb is.

Nyújtja a mobilt. Ha felveszik, még mindig belevághatja a képükbe, hogy magának mégse kell.

Hogyhogy?

Könyörtelenek és gúnyosak. Kiélik a hatalmi mániájukat. Holott kevesebbet tudnak, mint a jelentkezők többsége, csak ők már belül vannak.

Kicsodák?

Akik magát vizsgáztatni fogják. Öltönyben járnak és nyakkendőben, ez a nemzetközi megszállók kötelező egyenruhája… Ez a páncéljuk, ez védi őket, erről ismerik meg egymást… Nézzen rám…

Válaszolgassak nekik illedelmesen, és ha felvesznek, mondjam azt, hogy mégse kell?

Mit meg nem adnék, ha elém kerülne egy ilyen!

És ha maga elé kerülne?

Feleségül venném.

És ha nem menne magához?

Egy olyan palihoz, mint én vagyok?! Nyújtja a mobilt, Nő elveszi, odébb megy, nyomogatja, Férfi bámulja, elszégyelli magát, kimegy jobbra, aztán a kocsija másik oldalán bejön jobbról, és beül.

Feláll, ásít, nyújtózkodik, felnéz. Csókolom, hahó!

Menjek?

Mosott kezet?!

Már hogyne mostam volna, csókolom! Még hajnalban!

Akkor engedem!

Ez micsoda, kumul… kjumul… kjümül…

Kiabál. Gyümölcsjoghurt!

Ja! – Randa egy írása van a néninek.

Két darab! Kettő!

Igen… És izé, igen… igen… Ez mi a végén, ez a micsoda?

Hol a végén?

Más írással, csókolom!

Öregemberhez. Hozzáírtál? Megint hozzáírtál?! Mondtam, hogy ne írjál hozzá!

Koko… Koto… Toko…

Tokaji?! Tokajit írtál hozzá?! Tokajit?!

Lefelé. Azt ne hozzon!

De fel van írva! Én azt hozom, ami fel van írva!

Ne hozzon, nem tettem be annyi pénzt!

Fejét csóválja. Hát így nehéz lesz, csókolom. Így nehéz. Szinte lehetetlen.

Azt ne hozza, a többire elég! Ki van számolva, plusz öt százalék! De az utolsó tétel, az nincs!

A fejét csóválja, zsebre vágja a cédulát meg a pénzt, elindul jobbra, megáll, visszanéz. Te figyelj… Hé, nem hallod?

Hunyorogva felnéz. Én?

Te, te! Senkit ne engedj a padra, az az enyém!

Jó. Visszamerülne a mobiljába.

Visszamegy a padhoz, bizalmasan. Ez egy kurva jó pad… Laktam én Budán is, félig kész házakban, nyaralókban, de azok túl jó helyek, azokért nyomulnak, és mindig elzavartak… Egyszer rám is gyújtották, a kurvák, leégett a fél pofám… De innét nem űznek el, mert ez olyan szar hely, hogy remek… Harmadik éve itt lakom…

Nyomogat. Nagy idő.

Amíg nem vagyok itthon, használhatod az egészet!

Felnéz. Mit csináljak?

Használhatod az egészet, a padot, amíg elvagyok!

Végigméri a padot. Szép darab. Felteszi az egyik lábát. Köszi!

Veszed le a mocskos lábadat?! Én ott alszok!

Leveszi a lábát. Bocsánat. Őrizni fogom, nem adom senkinek.

Na azért! Kimegy a kosárral jobbra.

Végignéz az összetorlódott kocsikon. Hát ez nem semmi. Mi?

Nem semmi.

A mindenit.

Nem semmi.

Csuda.

Ja.

Ez el fog tartani, mi?

Ez el.

Belém jött, jobbról!

Nem volt tábla!

Mindennap erre járok! Védett útvonal!

Nem volt tábla! – Hol a tábla? – Nincsen tábla!

Mindennap erre járok, mindig volt tábla!

Akkor most hol van?! Hol a fészkesbe van? Hol?!

Most mondják meg! Jöjjenek, na végre, hogy, tessék jönni, ott volt a tábla, maguk tudják!

Sehol! Hol a tábla?! Hol?! – Sehol! – Én jöttem jobbról, tábla nyista, akkor jobbkéz, a világon mindenütt! Hát igazam van, a kurva életbe, és ez belém jött, balról! Egyenrangú kereszteződés, és akkor ez balról! – Bizonyítsa be!

Na kérem. Hol? Mikor? Hányan?

Tábla? Háromszög?

Stoptábla!

Semmilyen tábla! Hol van? Ráncigálja Törzs kabátujját.

Ne tessék, kérem, hivatalos közeg…

Na, nem hallja, maga?!

Elengedi. Jöjjenek, megmutatom! Jegyzőkönyvet! Felvenni! Balkézszabály, asziszi! Balkéz, mi?! Állat!

Egyhetes kocsi, vadi új, és szétbarmolta, ez, ez, ez! Jön belém a vén fasz állatja, mikor nekem van elsőbbségem! Mondják meg neki! Még jó, hogy az anyósülésen senki… Még jó!… Ilyen egy állatja…

Na kérem. Van olyan, hogy ellopják… A táblát… Szokták. Eladják. Fém. Szokták. Alumínium. Meg rézkábelt, jó sokat. Vasúti előjelzőket. Trafóállomást, egészbe. Esztergapadot, egybe. Betonkeverőt. Szobrot. Van ilyen.

Igen. És akkor?

Tisztázatlan helyzet.

Hogyhogy, mikor én naponta?!…

De ha nincsen tábla, akkor én jobbról!…

Tisztázatlan helyzet… Rendőrnek. Megnézzük?

Hát…

Meg.

Kiszáll a kocsijából, vállán a táskájával, kezében a mobillal, keresi Férfit, nem látja. A Peugeot-hoz megy, bekopog, Férfi kinyitja. Folyton mással beszél, köszönöm, ez nem fog menni.

Kiszáll, átveszi a mobilt, zsebre teszi. Sajnálom.

Rémes.

Egyetlen rohanásban élek… Éjjel is, még álmomban is… És akkor jön egy ilyen koccanás… Szinte jó.

Micsoda?

Nem tudom. Furcsa, hogy nem lehet továbbmenni. Le kell állni. Muszáj. Ültem most bent tétlenül, hülyén… Egész kellemes…

Hát… Felnéz. Milyen szürke az ég. – Azt mondják, aki leáll, azonnal infarktust kap.

Hát nem is pihenek, évek óta.

Mért, nincs meg mindene?

De meddig?! Ott lihegnek a nyomomban a harmincasok. Azok rámenősebbek, mint én vagyok. Azokkal nem lehet versenyezni… – Mozgó koporsókba vagyunk zárva, a fél életünket ezekben töltjük, száguldunk, mint a veszett fene, azt se tudjuk, merre járunk, az nem is igazi látvány, amit menet közben nézünk, az egyáltalán nem is olyan a valóságban… Magánzárkák száguldoznak milliószámra… Néha összeütköznek, folyik a vér, aztán, mintha mi se történt volna… Felnevet. Kimutatták, hogy Amerikában egy órát autóznak átlagban a munkahelyükre, hatvan mérföldet… Afrikában meg átlagban egy órát futnak, huszonkét kilométert… És arányosan ugyanannyiba kerül nekik az energia, amit felhasználnak hozzá… Ezt hívják fejlődésnek.

Van gyereke?

Nincs.

Miért nincs?

Nem úgy alakult.

Akkor maga nem tud semmit.

Nem állítottam, hogy tudok bármit is.

Nős?

Elváltam… Kétszer…

Nekem elég volt egyszer…

Mi az a két diploma?

Nyelvtanári, meg közgáz…

Gyerek mellett?

Csak a közgáz volt a gyerek mellett… De nem ér semmit. Elavult dolgokat adtak elő…

Mert a tanárnak van szüksége az egyetemre, nem a diáknak. De mégis: papír. Nem ér semmit, de ha nincs, erre hivatkoznak.

De hát így túlképzett vagyok!

Ha van papírja, akkor arra hivatkoznak. – Figyeljen ide, ha felveszik, nézze át alaposan a szerződését… Ha az áll benne hátul, apró betűvel, hogy próbaidős, ne vállalja el. Dolgozik nekik fél évig csökkentett bérért, utána meg kirúgják, akkor is, ha remekül dolgozott, és felvesznek mást, lehet, hogy egy hülyét, nem számít, csak szintén próbaidős legyen.

Maga hogy keveredett közéjük?

Jókor jelentkeztem. Véletlen.

Ebből van a kocsi?

Nem az enyém, de én furikázom vele. Ettől vagyok férfias, meg ettől a förtelmes, előírt pacsulitól, meg ebben a libériában.

Szép szavakat ismer.

Valaha olvastam.

Leveszi a nyakkendőjét, zsebre vágja, kigombolja az ingnyakát. Szégyellem, hogy miket ordibáltam… Jenő!… Nem vagyok én ekkora állat, úgy általában…

Engem le szoktak kurvázni, kapásból… A Jenő szinte bók.

Nem kéri a mobilt? Hátha most nem foglalt.

Kösz. Átveszi a mobilt, nyomogatja, a füléhez tartja, a fejét rázza, visszaadja, Férfi elzárja, elteszi. Ezek folyton mással beszélnek. Pedig mobilszám, és mégis… Az drágább, nem?

Figyeljen ide, komolyan mondtam, hogy vigyázok a kocsijára. Tíz perc ide gyalog a metró. Biztosan odaér. Mit mondott, kilencre?

Igen.

Még odaér.

Adtak egy másik számot is, az vezetékes… Csak hova a fenébe tettem? Leveszi a válláról a táskát, kotorászik benne. Soha semmit nem vagyok képes megtalálni benne… És egy ilyen akar jól fizető állást! – Megvan! Ez a vezetékes számuk.

Előveszi a mobilt, nyújtja. Talán most.

Kösz. Átveszi a mobilt, bebillentyűzi a számot, hallgat. Kicseng!!!… – Jóreggelt kívánok! Elnézést a zavarásért, kilencre voltam előjegyezve interjúra, de késni fogok… Mondom a nevemet… Kérem? Igen, őhozzá… Nem megy be? Hogyhogy nem megy be?! Meg volt beszélve!… Mikor érdeklődjek? De hát… Mikor délután?… Viszhall… Leteszi a mobilt. Be se megy! Lehet, hogy egész nap nem lesz ott…

Elzárhatom?

Jaj, hát persze… Nyújtja a mobilt, Férfi elzárja és elteszi. Be se megy! Meg volt beszélve, és be se megy!

Lehet, hogy ő is egy balesetben van benne…

Á, azok soha. Csak mi, a nyomorultak. Azok soha. Csönd.

Még jó, hogy nem kezdtem el gyalogolni.

Körülnéz. Nincs itt egy közért valahol? Szomjan fogunk halni.

Most jövök errefelé először… Körülnéz. Micsoda egy környék! Förtelem. Felnéz oda, ahol Öregember és Öregasszony ül. És itt is élnek emberek, ebben a zajban, porban, bűzben… Ilyen is csak itt lehetséges!

Tele van a világ ilyenekkel.

Sokat utazott, mi?

Hát, ahová hivatalosan kellett…

Amerikában járt már?

Jártam.

Oda, látja, elmennék. New York! Járt ott?

Jártam. Manhattan jópofa, de én egyszer Queensben, egyszer pedig Bronxban laktam… Queens egy hatalmas falu, az a Bronx meg!… El nem tudja képzelni… Ez itt maga a paradicsom!

Ne mondja már!

Továbbképzésen voltam, az összes európai be volt szarva… A többség ki se tette a lábát a szállodából… Mintha az egészet lebombázták volna. Pedig csak úgy magától, az enyészet törvényei szerint… – Megyek, hozok valamit. Mit kér?

Dupla whiskyt jéggel és szódával.

Úgy gondolja, itt is fogunk éjszakázni?

Vicceltem. Nem kérek semmit.

Engesztelésül, a Jenőért.

Már lerótta, mobilban. De köszönöm. A fejét rázza. Visszabújok az odúmba, megpróbálok aludni… Négy-öt órákat alszom, hónapok óta… Bebújik a kocsijába.

Kinéz a magasan lévő fülkéjéből. Mi van? Sérültek?

Azt mondják, egy hűtőkamionból dőlnek kifele az emberek…

Mit mond?

Folyékony afgánok vagy ilyenek… Eltűnik jobbra.

Na basszák meg… Lemászik a fülkéből, kimegy utánuk jobbra.

Akkor a Tónió azt mondta az Albertának, hogy dehogy, és erre baromira összebalhéztak…

Nekem a Hozé Kapucsináró a király… Ahogy az néz! Az egy király, ahogy bír nézni, a szemivel! Csak a Dzsesszika Kummancs nem passzol hozzá…

Én bírom a Dzsesszika Kummancsot, ekkora bazi nagy műkörmei vannak! – Na és akkor az Alberta aszonta, hogy soha többé, mire a Tónió bevágta az ajtót, mire az Alberta aszonta, hogy soha többé, és bőgött…

A Dzsesszika Kummancs az összes szemöldökét kitépette, figyuztad?

Ja. – Na és akkor a Tónió le akart feküdni a micsodával… mondjad már…

Csak nem a Dzsesszika Kummanccsal?!

Ez az, ővele!

Ne mondjad már, frankón?!

Mondom!

Hát ez nem igaz!

De tényleg! És a Dzsesszika Kummancs aszonta a Tóniónak, hogy nem, mert ő nem olyan, de a Tónió erősködött, és akkor a Dzsesszika Kummancs aszonta, hogy ő állati szerelmes a Hozé Kapucsináróba…

Ez így is van!

Ja. Mire a Tónió dühöngött, hogy ki ez a Hozé Kapucsináró, mit jönnek vele folyton, ki az…

Tudja azt a Tónió is, hogy a Hozé Kapucsináró egy király!

Persze, hogy tudja, de pont azért dühöngött…

A gyerekkocsiba. Kuss legyen!

És akkor a Tónió rávágta az ajtót a Dzsesszika Kummancsra, és lehetett látni, hogy baromira dühöng, a Dzsesszika meg csak állt és nézett… Baromi lassan bír nézni a Dzsesszika Kummancs, állati lassan, de tényleg…

Jobb felé indul a gyerekkocsival. Királyi jó fej a Dzsesszika Kummancs, én bírom… De nem passzol a Hozé Kapucsináróhoz. Lehet azt látni…

Fölfelé. Csókolom, megjöttem!

Tokajit nem vettem!

Hát nem is, mit nem kéne, tokajit!

Pedig volt, százötvenért…

Az nem olyan tokaji, mint amit szeretne…

Szóval nem vettem… A padhoz megy. Na, helyet!

Felnéz a mobil nyomogatásából, hunyorog. Mi?

Le akarok dőlni! Kimelóztam magamat mára!

Ja persze, tessék… Feláll, nyomogat.

Elhelyezkedik, és a több réteg rongyra, ami rajta van, magára húzza a pad alatti rongyokat is. Azért leülhetsz, oda, a lábomhoz…

Felnéz, bámulja Hajléktalant egy darabig. Nincs neked így meleged?

Ami rajtam van, azt nem bírják ellopni… Télen is ezek vannak rajtam… Nyáron nem lopják el, asziszik a seggfejek, sose lesz tél!… Nevet, köhög.

Ez egészségtelen!… Befülled a tested!

Télen meg kevés… Voltál már te hajléktalan? Na. Én úgy átfagytam, hogy húsz télen is lehetne már kánikula, én már akkor se bírnék átmelegedni… Kész csoda, hogy még nem dobtam fel a talpamat, túl jó anyagból csináltak, talán azért… Nem? Vagy mi a magyarázata?

Leül a pad végébe, Hajléktalan lábához. Mióta csövezel?

Hat éve… nem, már hét…

Még sose fagytál meg?

Eddig nem sikerült. Köhög. De tébécém, az van nekem. Kimutatták, egy mozgó micsodával, 36busszal… Ígértek ingyencigit, úgyhogy sokan mentünk… Na és akkor megszűrtek minket, úgy a harmada tébécés volt, én is, és mindenki kapott két paklival… Kedvesek voltak, tényleg… Kár, hogy nincs ilyen havonta.

Az öregek nem félnek, hogy elkapják?

Én mondtam nekik, de a néni csak legyintett… Aszonta, átélt ő már két világháborút, két forradalmat, két áttelepítést, egy kitelepítést, egy államosítást, egy békekölcsönt, egy privatizációt, egy hiperinflációt, meg a mostani lassút… Ezeket már nehéz megrémiszteni…

Van szakmád?

Hómlessz vagyok, tisztelettel. – Te meg, így zokni nélkül… Egy új Einstein akarsz lenni?

Inkább Erdős Pál lennék.

Arról a fasziról nem hallottam. Pedig olvasok én, eldobálják a lapokat, én meg olvasom… Most a télen kint a picsába kidobtak egy teljes könyvtárat, kerületit, sok ezer kötet, azt tüzelték, nekem is hagytak, jó meleg lett tőle… Azokból is olvasgattam… Elolvastam egy háromköteteset félig, jó is volt, a címét nem tudom, mert pont az első kötet nem volt meg hozzá… De így is lehetett érteni, vissza lehetett következtetni, szerintem minden első kötet tök fölösleges… – Ki az a faszi, akit mondtál?

Zseniális matematikus, sose volt semmije és senkije. Egy szál fogkefével röpdösött a világban egész életében, szállodákban meg haveroknál szállt meg, és ha öltöny vagy pizsama kellett neki, vett, aztán amikor továbbállt, otthagyta. Néha beugrott Pestre a mamájához, ő volt neki egyedül, aztán repült 37tovább, ahol valami problémát kellett megoldani, és megoldotta. Azt mondta, mikor kérdezték, miért nincs legalább egy garzonja valahol: „A tulajdon: rabság.” Ő volt csak a profi hómlessz!

Jó fej. – Meghalt már?

Meg.

Na látod, bazki. Lefekszik, elhelyezkedik, maga alá gyűri a kilógó rongyokat. Én még élek. Ki a nagyobb zseni?

Elmereng. Hát?…

Az az Erdődi két hónapot nem bírt volna ki az utcán! Én mondom! Még a hülyék is nehezen bírják, hát még egy zseni! Fejére húz egy rongydarabot.

Te mi a lófaszt csinálsz, esemesezel?

Tőzsdézek.

Ne mondd! Az mit jelent?

Közben nyomogat. Veszek és eladok. Akármit.

Rizst, a micsodából?

Kuala Lumpurból? Nem őrültem meg, dehogy veszek, most, hogy iszonyúan drága lett!…

De ha olcsó lenne, vennél?

Esetleg.

Mennyit?

Pár millió tonnát…

Mennyit?

Szórakozottan. Pár millió tonnát, persze 38csak akkor, ha tudom, hogy hamarosan fölmegy az ára…

Ennyi léd van, haver?

Nincs, de attól még tudok adni-venni… Ezek opciós meg határidős ügyletek… Nem kell hozzá jelentős alaptőke, mert pénz, az szinte nem forog… Csak a végén, ha kaszálok…

Kaszáltál már életedben?

Ja.

Mennyit?

Sokat. Nyomogat.

Ugyan már, csórikám!… Te maximum egy pincér vagy!

Voltam pincér, meg szakács is… Felnéz. Most egy kicsit ne zavarjál, gondolkoznom kell… Előveszi a slusszkulcsát, jobbra int a fejével. Látod azt a bitang nagy fekete Mercit? Az enyém. Próbáld bele a kulcsot.

Nem félsz, hogy ellopom?!

Nevet. Nézd ott azt a kanalas vontatót, az áll előttem, mínusz két centire…

Ne ámítsál már engemet, csórikám!

Tiszta mázli nekem ez a koccanás, van időm figyelni… Európa még fel sem ébredt, sejtelmük sincs, mi folyik!… A zuhanáson lehet keresni igazán!… – Hozd már ide nekem azt a palackot az anyósülésről…

Skodás hölgyem! Skodás hölgyem! Hoztam magának is!… Nő nem hallja a kocsijában, Férfi leteszi a szatyrot a földre. Messze van még?

Honnét tudjam?

A kurva életbe!

Én bírom a Pollumpár Ivettkét…

Jó csaj, csak sose bírom nézni, mert akkor van a fürdetés…

Nálunk a Feri fürdet, de az egy hülye, mert ő jobban bírja a Háromszéki Helgát… Most mondd!

A Háromszékit? Ne már!

Nekem ilyen a gyerekem apja! A Pollumpár40nak pedig irtó király tetkója van… Egyszer láttam…

Kuss legyen már! –

A törpe is imádja az Ivettkét, mindig vigyorog, ha pont akkor tévézik… Mondom neki: itt az Ivettke, és rögtön vigyorog! De ha nincs ott, és én azt mondom, hogy Ivettke, akkor is vigyorog! Belül van neki a fejiben a kép, amikor hallja, de tényleg. Belül van neki. Fura, mi?

Valami metélések voltak meg nyiszák, dőlt a vér, azt mediálta, és akkor láttam a tetkóját… Olyan sárkányos tetkója van neki, mászik le a válláról a karján… Valahol a csuklóján van a vége…

Az csak volt neki, már levakarták, olvastam, hogy ki kellett égetni, és bőrcsere is volt neki, most van neki egy csomó lóheréje…

Lóhere? Vihog. Lóhere!

Ja. Négylevelű. És szálanként van neki odaragasztva a műszempillája, mutatták, ahogy rakják neki föl, öten… Másfél óra, egy szem! És van neki kettő!

Jó fej az a Pollumpár… Olvastam, hogy százmilkó a villája…

Száztizenkilenc! – És akkor a Feri jön nekem a Háromszékivel… Mi? Pont az én kölkömnek legyen ilyen az apja! Pont nekem ilyen, hát ilyen nincs! A Háromszéki Helga! Tök szar!

Főnök?… Jövünk a cuccal, csak elkavartunk az őserdőben.… Hát, ott valahol… Kidugna egy fehér zászlót, főnök?… Hol? Körülnéz. Valami reflektorok vannak, focipálya vagy mi a ló… Oké van, főnök. Elzárja a mobilt, a többieknek. Aszongya, ő is itt dekkol valahol.

Vedd fel, bazmeg, vedd fel… – Te vagy az? Feltöltötted? – Nem bírok mozdulni, benne vagyok a főcsapásban… Nem bírom nélküled! Nem hallasz? – Mondjad már, hol vagy? – De helyileg hol vagy, bazmeg? – Nézzed meg az utcatáblát! – Hogyhogy nem látod, nézzed meg… Utcatábla, tudod, mi az? Falon lógó fémizé… – Mi van?! Ne sípolj már! Szemét rohadt bazi buzi élet!

Srác toporzékol, visszabújik a Trabantjába.

Ott a főnök!

Na végre! – Főnök! Itt vagyunk! Hadonászik. Itt a járdán!

Hé! Tényleg ez a kulcsa… Loptad, haver?

Vettem. Elveszi a kulcsot, zsebre vágja, átveszi az üveget, lecsavarja a kupakot, iszik belőle.

Ne csináljad… Patkányméreg szokott lenni rajta, a szopókáján… Úgy raktározzák, direkt, a túlnépesedés ellen… Nem mondta neked az anyukád, hogy úriember palackból nem iszik!?

Anyukám hétéves koromban felvágta az ereit, hogy ne kelljen vért köpnie többé. Körülnéz. Ha hozol poharat, te is kaphatsz.

Körülnéz, köhög, krákog, látja, hogy azok öten papírpoharakat és papírtányérokat is hoztak. Hé, adjanak már egy poharat!

Nem lehet, még nincs beárazva.

A kurva anyádat.

Viszont kívánom.

Na, hadd nézzem… Megszemléli a felhozatalt. Oké. Kóla hatszáz, szprite hatszáz, virsli négyszáz tíz dekája, mustár hatvan, kecsöp hatvan, kenyér… szeletje harminc, pohár egy huszas, tányér egy húszas… műanyag kés, villa van?

Van.

Kés tíz, villa tíz… Ja. Két deci kóla nyolcvan, a szprite szintén… Ásványvíz, szénsavas, két deci, hetven…

Hajléktalan felé. Be van árazva, kérsz poharat? Egy húszas!

Lófasz a seggedbe. Leül, Rövidnadrágos odébb húzódik, Hajléktalan lefekszik, a rongyait igazgatja. Rablók!

Felkönyököl, vihog. Pandúrok!

Van maguknak engedélyük?

Területfoglalási, van maguknak?

Közterületfoglalási van maguknak?

Na idefigyeljen, hapsikám!…

Személyi. Jogosítvány. Forgalmi.

Apukám, ne csináld.

Megfújassam?

Kisfiú, mi az azonosítási számod?

Meg kell mondanod, kisfiam, ha kérik. Belső zsebéből noteszt vesz elő, meg tollat. Gyerünk.

Maga mit ugrál? Mit képzel maga?

Azonosítási szám?

Mit képzel maga?! Azonnal fújjon a szondába!

Nincs nálatok szonda, fiukák. Gyalogkakukkok vagytok, és nem is ebből a körzetből, édes bogaraim. Jöttetek koslatni? Idegen területre? Hallottátok a hasbeszélőn, és hopp? Elhagytátok a posztotokat, kicsi fiaim? – Ki itt a kerületi rendőrkapitány? Na gyorsan.

Ez a magáé? Nincs magának zöldkártyája.

Van nekem.

Bevontatjuk, aztán bemérik a srácok, és nem lesz magának zöldkártyája rögtön, és a rendszámtábla le lesz véve! Viheti a bontóba.

Hálás leszek, ha elvontatjátok. Csak minél előbb.

Kár ugrálni, picinyeim. Voltam én is jávorfácska. Biciklishez. Kínáld meg a posztokat, légyszi. Rendes fiúk ezek, csak zöldek. Agyukra ment a hőség. – Mit kértek, srácok? Van minden.

Följelentem. Nem volt bekötve.

Sose kötöm be magam, amikor állok!

Amikor hajtott, akkor! Úgy lesz megírva a jegyzőkönyv! – Elakadásjelző van?!

Így kapásból nem is tudom.

Izzókészlet?!

Hát az nem lesz. Megfeszülök, de nem lesz. Túl sok helyet foglal el. Illetve a csomagtartóban, talán… Ott kell lennie… Tíz éve még ott volt…

Nyissa fel a csomagtartót!

Elromlott a zárja, épp viszem javíttatni.

Ne, hagyjad! – Mit lehet kapni?

Mindent. Alkohol nincs, azt nem árul a főnök. De sör van. – Alkoholmentes nem volt raktáron, főnök.

Na. Elvesz egy szendvicset, aztán még egyet felmarkol. Kólát kérek.

Töltsetek, a vendégeim. – Kurva meleg van. Mi lesz itt még?!

Banánrohasztó. Másik kezébe Biciklis papírpoharat nyom, és kólát tölt bele.

Én szpritét kérek.

Mozgás, töltsetek a haveromnak szpritét.

Forró a virsli?

Fél órája az volt.

Kínáljátok szépen a poszt urakat. A vendégeim. – Kéne valami pult… Kultúráltan kell az ilyet, higiénikusan… Gördeszkáshoz. Nyomás előre meg hátra, és üvöltsed, hogy van minden… Körülnéz. Pont a kereszteződésben, a focipályánál!

Szalvéta van?

Küldtek valamennyit…

Darabja egy tízes.

Teli szájjal. Nem lesz az sok?

Majd azt nézzétek meg, az infúziót, amit kora délután fogok hozatni, az lesz csak a kurva drága!

Na, na! Az az enyém!

Hadi a helyzet, foglalás van. Elviszi a deszkát, ráfekteti a Skoda hűtőjére, de billeg. A Peugeot felé int a fejével. Kié ez a járgány?

Egy nagykutyáé…

Nyissuk már fel a csomagtartóját, hogy legyen hova támasztani…

Nem fogja összekarcolni?

Meg lesz fizetve, aranyoskám, de ki van zárva. – Víz is kéne, mosogatni, higiénia.

Kibontakozik a rongyaiból. Azoknak ott fent van kristályvizük, én veszem.

Folyóvíz kell! Itthagyják a műanyag késeket, a tányérokat, azokat el lehet mosni és újra el lehet adni! Értem?

A kihányt virslit is újra lehetne hasznosítani.

Ismeri ezt a pofát valaki?

Ő az, aki tegnapelőtt szidta az anyámat.

Nem szép tőle.

A te anyádat is szidta.

Az se szép tőle.

Az összes rendőrök összes anyukáit is szidta.

Hú! Még ilyet! Hát ilyet! Hát komolyan!…

Lenyeli a falatot, leteszi a poharát a deszkára, a padhoz sétál, szétterpesztett lábakkal megáll. Személyit.

A kocsiban van.

Hozza ide.

Nyújtja a slusszkulcsot. A kesztyűtartóban megtalálja. Nagy, fekete Merci, ott jobbra, a Peugeot előtt, sötét üveggel… A forgalmim is benne van, meg a jogsim. Szemüveggel érvényes. A trikója alól elővesz egy nagyon kicsi szemüveget, amelyik ékszerként lóg a nyakában, meglengeti, majd visszadugja. Az egyik fél dioptria, a másik háromnegyed. Sokat romlott, amióta mobilozok, kicsi a kijelzője, és elég homályos, pedig színes.

Maga kicsoda?

Rizsből ezer tonnákat szokott venni. Ő mondta!

Törzshöz. Én a helyedben megfingatnám, haver.

Szeretem, ha fingatnak. Hadd zajoljék az élet!

Micsináljon?

Zajoljék. – Na jó: zajoljon. A maguk kedvéért.

Na mozgás, hozza ide!

Én dolgozom, uram, nekem most ez a munkahelyem… De fújok én itt magának boldogan, három éve nem iszom, akkor volt a hétéves érettségi találkozóm, kurvára beszívtunk, rodeóztunk egész éjjel, ketten ki is nyiffantak, a legjobb tanuló, meg a focista, bennégtek, nekem csak a lábam tört el, a focista miatt bekerültünk a rendőrségi hírekbe is, utána lehet nézni. Nyújtja a slusszkulcsot. Tessék.

Nem kell a kulcs, nem zártam be…

Micsodát nem?

Hát ennek a kocsiját… Idehoztam neki a piáját… Kérte… Kurva egy hatalmas Merci, és olyan micsoda van belül… a kormányon is…

Faberakású a volánja meg a műszerfala, intarziás… Az előző tulaj egy sznob hülye volt… Ahogy megvettem tőle, rögtön lelőtték az újban, amit pedig direkt páncéloztatott. Ismerték a rést, illetve csináltak bele, úgy adták el neki, belekerült vagy ötven milkójába. Zsebre vágja a slusszkulcsot, visszamerül a mobiljába.

A marhája! Egyszerűbb lett volna, ha rögtön síremléket vesz helyette.

Némi habozás után. Egy sört, ha kérhetnék…

Tessék parancsolni.

Nekem is.

A rendőrökhöz. Kérem szépen, csináljanak valamit! Kérem szépen, kérem szépen!

Micsináljunk, kezicsókolom?

Parancsoljanak rájuk, hogy menjenek odébb! Én időre megyek!

Menjenek odébb?

Vállalkozóra mutat. Ez úgy fékezett, hogy belemenjek, szándékosan! Veri a Zsigulit az esernyővel. A tahó állat!

Na, na, na!

Vállalkozóra mutat. Tessék azt ott megbilincselni, az egy gonosztevő!

Ha nagyon tetszik akarni, én akár keresztül is lövöm!

Nevet, majd a padhoz sétál. Maga ezen a mobilon micsinál, tőzsdézik?

Nyomogat. Hát igen…

Az órájára néz. Még ki se nyitották! – Na most megfogtalak, kishaver!

A mi tőzsdénk persze hogy nincs nyitva. De azon nem is játszom soha, kicsike és függő.

Haver, a londoni meg a New York-i tőzsde még annyira se nyitott ki, ott még alukálnak a böcsületes pógárok, mert kerek ám a Föld!

Gömbölyű, a csúcsain kissé benyomva, engem így tájékoztattak, és még a tengelye is ferde! Felnéz. Én, uram, eddig a hongkongi tőzsdén nyomultam, de mindjárt zárnak, és elmennek ebédelni; félnyers és eddig ismeretlen vírusokban dús disznót fognak zabálni iparilag szennyezett csodás tengeri herkentyűkkel, és megfertőzik a fél világot egy új, kecses mutánssal. Dél körül megnézem Bécset, utána Londont, aztán délután a Wall Streetet. Ott leszek a csengetésnél!

A Föld lapos, egy tányér, megmondta a lelkész úr is, hogy be van bizonyítva, Amerikában bebizonyították, nincs még két éve!

Mit bámulnak? Ez tudományos!… És vannak, akik ott jártak a szélén, és lelógatták a lábukat, és visszajöttek, és elmesélték!… Ez egy micsoda volt, expedíció! Felvételek is vannak, digitális kamerával, ahogy lelógatják a lábukat!

Mi a ló!?

Az egyik majdnem leesett a széléről, úgy kellett visszahúzni! Kötéllel!

Hűha! Hühűűű, haha!

Toporzékol, hadonászik az esernyővel. Meg lesznek mondva a lelkész úrnak! Meg lesznek mondva! Ő távolból is tud szemmel verni! Összeveri magukat a szemével, hogy attól kódulnak! Dühösen kirohan balra.

Szegény pasas!

Ez egy nő, bazmeg!

A férje neki, bazmeg, az a szegény!

Ja! Az szegény, hát az szegény…

Nekem a családomban volt egy ilyen, jó fej srác volt, egyetemre járt, de fogta magát és beköltözött egy szektába, azt hirdették, hogy csak a kukoricacsövet szabad enni, megdarálták, a szemeket kidobták… Mondta is a nagybátyám, hogy ez megőrült, sajnálkozott rajta kurvára, jó fej a nagybátyám, és három hét múlva ő is ott volt közöttük, otthagyta a családját, a három gyerekét, mindent… Azóta is ott van, imádkozik, zabálja a darált kukoricacsövet, nincs már neki foga, az ínyével nyammog, nyamnyam, és boldog…

Ez egy ilyen mobil?

Ez ilyen.

Magának van elektromos aláírása?

Van.

De azt itt még nem lehet!

Hát nem is innen való. Csipog a mobilja, odanéz. – Drága uram, ha pár perc türelmet kérhetnék, benne vagyok egy portfólióban… Mindig jelez, ha határértéket érnek el… Utána cseveghetünk. Nyomogat, teljesen belemerül, egyre őrültebben és szenvedélyesebben nyomogat.

Folyóvíz, mosogatószerek, gyerünk, mit alusztok!

Mi van itt, búcsú? Nőhöz. Magának is hoztam… Keresi a szatyrot, megtalálja, felveszi. Vettem csipszet, üdítőket… Legyen a magáé az egész, nekem elment az étvágyam… Gyerekek is voltak, mind megfulladt…

Mit mond?

Menekültek, egy hűtőkamionban… Elég rosszul van, megpróbál uralkodni magán. Egy kis vizet…

Húszas a pohár!

Nyalja ki.

Jé, használatba vették a kocsimat!

Nem vettünk ki semmit!

Inkább beleraktak… Megszemléli a Peugeot csomagtartóját, a fejét csóválja, de nem tiltakozik. Végül is, szét is verhették volna…

Virslit eszik. Egyszer láttam egy ilyet, a szabadkikötőben, egy uszályon, a konténerbe bújtak bele valahol… és folyt ki a lé… Összerázkódik. Még egy kis mustárt, ha lehetne…

Van egy barátom… Volt egy barátom… Ő mondta, hogy ez az ország, ez csodálatos hely, mert itt még mindig béke van… Utálta az egészet, mégis ezt hajtogatta… Saját magának, biztatásul… De igaza volt… Még nem kell menekülni…

Én kecsapot kérek.

Nőhöz. Aranyom, nem szolgálna fel egy kicsit? Azok a barmok nem tudom, mit tetvészkednek… Muszáj folyóvizet szerezni!

Nem tudom, hogy kell…

Dehogynem. Kap egy órára egy ezrest. Tölt és szeletel. A bevételt meg gyűjti. Egy hülye is képes… Sietek! Kisiet jobbra.

Meg van őrülve! – Azt se tudom, mi mennyi!

Rövidnadrágos felugrik, koordinálatlanul hajlong, a fejét fogja, lélegzőgyakorlatokat végez, boldogan futkorászik, Férfi és Nő csodálkozva nézi.

Valami baja van?

Ha meg tetszik engedni, kezicsókolom… Odaáll a terített deszkához, lehunyja a szemét, koncentrál. Két deci szóda hetven, üdítő nyolcvan, tíz deka virsli hatvan, kenyér harminc, pohár, tányér húsz, kés, villa tíz… Kinyitja a szemét. Csak a sör… Mennyi a sör?! Mennyi a sör?! Ki tudja?!

Fújtat, megtörli a homlokát, megáll, elteszi a mobilt, körülnéz, a terített deszkához megy. Legyen háromszáz.

Nem sok az?

Ebben a hőségben?! Sőt, legyen négyszáz! Körülnéz. Ezeket a gyomokat valaki öntözi.

Egy néni szokta…

Az ott fent?

Fejét rázza. Egy másik néni…

Annak, ott fent, van neki slaugja?

Ott a csap… Ott szoktam mosakodni… Fejével jobbra, elölre int.

Szimatol. Büdös víz… de biztos gyógyhatású… Feláll a padról, középre megy, felnéz, felkiabál. Néni kérem! Néni kérem!

Bözsiiii!!! Bözsiiii!!!

Megjelenik az erkélyen. Mi van, megint összementek?

Bözsi néni kérem, nem tetszene odaadni a slaugot? Megfizetjük! Vissza is adjuk! Óránként ötszáz!

Ez téged ismer. Honnan ismer ez téged?

Maga tudja a nevemet?

Tudja az egész környék, Bözsi néni kérem, híres emberek tetszenek lenni. A környék szeme! Mindenki tart a környék szemétől… Itt tetszik mozizni álló nap, Bözsi néni szeme mindent lát…

Hallod? Mi? Hallod?

Nem is tetszenek lejárni évek óta, minek, úgyis tetszenek tudni mindent…

Észrevettek! Hallod? Észrevettek!

Na de mi is látjuk ám Bözsi néniéket, és tudjuk, hogy Bözsi néninek van egy slaugja. Baromi jó slaug. Régi, de tartós. Békebeli. Azzal tetszik öntözni ezt a szép kis virágoskertet…

Az nem én vagyok… Az egy őrült nő a hatból!…

Gyönyörű dolog, hogy ebben a sivatagban, ebben a betonrengetegben, ebben a porban és bűzben virágokat tetszenek nevelni…

De nem mi, nem érti? Nem mi!

Tudjuk mi azt itt lent, Bözsi néni. Állandó beszédtéma ez közöttünk, tessék elhinni. Mi Bözsi nénivel kapcsoljuk össze ezt a kicsi kertet, és nem véletlenül… Hát hiszen az erkélyükön is, azok a szép virágok… Ha ezek nem volnának, már rég belefulladtunk volna a benzingőzbe valamennyien. Ámde Bözsi néni ápolja ezeket a növényeket ebben a pokol54ban – és ne is tessék állítani, hogy más ápolja, mert a legenda a valóságnál erősebb, így tanította ezt nekünk a piás történelemtanárunk, okos ember volt, isten nyugosztalja – és a klorofil csudákat művel! Oxigént termel! Tudjuk mi, Bözsi néni, hogy a tüdőnk megmentője tetszik lenni!

De tényleg nem mi… Mi persze minden egyebet!…

Oda tetszene adni a slaugot egy-két órára, Bözsi néni? Amíg ez a dugó tart… Hogy mosogatni tudjunk… Le tetszene bocsátani a kosárkát, Bözsi néni? A slaugért cserében felküldünk Bözsi néniéknek virslit, üdítőt, kenyeret…

Virslit nem eszünk, méreg van benne, úgy csinálják szándékosan – mérgezett csontliszt, mérgezett szója…

Milyen igaza van a Bözsi néninek! Génkezelt szója az egész… Csontpép, emberi fogyasztásra garantáltan alkalmatlan… Jó, akkor virslit nem, hanem bármi egyebet… És ha lenne a Bözsi néninek egy jókora vájdlingja… amilyen az én dédimnek volt… Nagyon helyes dédim volt nekem, nála voltam elraktározva, jó soká… Biztos van vájdlingja a Bözsi néninek, már hogyne lenne… Elmossuk utána, úgy adjuk vissza, tisztán!… És ha lenne egy kis mosogatószere is a Bözsi néninek, azt persze szintén megfizetjük…

Hajléktalanhoz, lefelé. Maga mesélt neki rólunk?

Én nem… Tudja ez magától… Rizst szokott venni, állati sokat…

Rizst? Mi nem tartunk rizst. Nem szereti az öreg. Attól fél, a torkán akad neki. Úgy fél tőle, 55mint a szálkától… Halat sose mert enni, világéletében…

Mi csak a slaugot, meg a vájdlingot!…

De elmossák? Ragyogó tisztára?

Hát tetszik kételkedni a szavaimban? Hát mikor vertem én át a Bözsi nénit? Mikor?!

Öregemberhez. Te láttad már ezt a fiatalembert? Öregember nem felel. Hogy engem, átverni? Édes fiam!

Soha! Hajléktalanhoz. Mért, te láttál már itt engem?

Nem.

Tetszik hallani, Bözsi néni! – Úgyhogy ha a slaugot és a vájdlingot le tetszene bocsátani… Megfizetjük értük a bérleti díjat!

Mit mondott, mennyi?

Óránként ötszáz!

De a vájdling külön van; az mennyi?

Óránként kétszázötven, Bözsi néni.

Nem lehetne több?

Sajnos, nem megy. Ez a tarifa. Amerikában is ennyit fizetnek egy vájdlingért óránként!

Amerikában?!

Igen. Pontosan ennyit. Persze ott többet is keresnek… Amerika! Egy órára egy dollár a vájdling! Nem kevés még ott sem… Az körülbelül pont kétszázötven… Férfihoz. Maga járt Amerikában. Mennyi ott egy órára egy vájdling?

Egy dollár. Vagyis pontosan, körülbelül, kétszázötven forint.

Tetszik látni! – Áll az alku?

Mit mondasz?

Csak tessék igyekezni, Bözsi néni kérem, mert mindjárt feloldják a dugót…

Maga mivel foglalkozik?

Semmi, csak úgy vagyok.

Lenyeli a falatot, megtörli a száját egy szalvétában. Adja ide azt a slusszkulcsot…

Előhúzza a zsebéből. Csak tessék kutakodni.

Melyik cégnél dolgozik?

Magam vagyok a munkáltatóm.

Bété? Egyszemélyes káefté?

Nem mindegy? Adózom!

Megjelenik a kosárral az erkélyen, benne egy vájdling, a kezében egy slaug. Mehet?

Ugrik. Jöhet!

Zárd el! Hozd ide!

És most?

Visszasétál a padhoz, leül. Működtessék.

Megint nyomogatni fogod?

Majd. Nyugaton még alszanak. Hátát a betonnak veti, behunyja a szemét, csönd.

Odamegy a padhoz, Hajléktalanhoz. Maga hova szokta?

Micsodát, csókolom?

Elvégezni a szükségét.

Régen a Mekdonalcba, de már nem lehet, mert fogyasztani kell, minimum százötven, csak úgy adnak micsodát, zsetont… Hát, én általában a Népligetbe… Elég szépen rendbehozták, úgyhogy van hova szarni… Bokrok is vannak, direkt a nőknek… – Népliget!… Kiskoromba, mikor először hallottam, úgy képzeltem, hogy elvetik a magot, és az emberek kinőnek, mint a fák… A Népligetben nől a nép! … De hát a valóságban nem olyan… Így nappal nem is olyan veszélyes… És ki lehet menni a reptérre busszal, ott baromi tiszta a vécé, fűtve van, órákig el lehet üldögélni, még hangszóró is van, mikor indul micsoda és hová, jó hallani… Csak nézni kell a zsernyákokat, befelé, hogy mikor nem figyelnek, mert kidobják az embert…

Inkább kibírom.

A padhoz sétál, mögötte nyomul Rendőr, megállnak, Törzs a személyi meg a jogosítvány fényképét veti egybe Rövidnadrágos arcával, a fejét csóválja. Kinyitná a szemét, maga?… Rövidnadrágos kinyitja a szemét, bámul, Rendőr a fejét csóválja. A személyi, a jogosítvány, a forgalmi… Tessék…

Álmosan elveszi őket és a farzsebébe szuszakolja. Kicsit gyűröttek, elnézést.

Motorszám, alvázszám stimmel, nincsenek átütve. – Név, anyja neve stimmel… Honnét volt magának pénze egy ilyen kocsira?

Lett.

Bezártam.

Köszi.

Hogy egy ilyen járgányhoz ilyen vacak a kulcs!

Ugrókódos kártya járt hozzá, szuper biztonsági, de lecseréltettem, mert fél perc alatt meg tudtam fejteni. Ezzel az ósdival viszont vacakolni kell… Ez volt a legnehezebb, egy régi kulcsot beépíteni…

Ravasz. De már lehet olyat, hogy ujjlenyomatra nyílik.

Veszélyes. Odakényszerítenek engem is, amikor nyitják, és kinyírnak, pedig csak a kocsit akarták volna.

Elgondolkozik. Okos. – Na viszlát. Menjünk!

Nem maga csinálta itt ezt az egész felhajtást? Lehet, hogy maga csinálta.

Én? A sor közepén?

Meglökte az előtte állót, az meg tovább… És visszatette rükvercbe, és belehajtott a mögötte állóba, az meg tovább…

Hát ez kevéssé hihető…

Felveszem az adatokat, aztán a jegyzőkönyvbe már ez lesz…

Nem írom alá.

Hehe. Az nem úgy van. Nem kell már aláírni senkinek, nem tudta? Az a jelentés megy tovább, amit csak én írok alá, értem? Tanú se kell, semmi… Ez így van már… Maga azt a jelentést nem is látja, csak kiértesítik, hogy mennyit fog leperkálni… És fellebbezés sincs már!…

Jó. Behunyja a szemét, csönd.

Hagyjad! Menjünk!

Annyi, mint én, és Mercije van neki!

Azért hagyjad, nem érted?!

Azt írok be, amit akarok! Hátrafordul, Hajléktalanhoz. Maga, te, gyere ide! Személyit!

Odébb álljál! Vizsgálja a személyit. Lakcímigazolás?!

Volt, csak elveszett… Bejelentettem, három éve…

Sjor…

Verslji…

Kenjiiir…

Garcsíca?

Mit kér?

Mustárt.

Ja i ne znam tacsno, kolíko je…

Nye mawo…

Szkoljko u vász?

Doszta mnogo…

Vüsztarcsi na takie miaszto, zupewnye.

Á ggye u vász? Pozagyí?

No vwasnyie.

Job tvajú!

Ják vübuhnye, ucsekamü.

Jeszli u vász vremenyi búgyet.

Bendzse, bendzse. Csász zavse jeszt.

Számo ne znam, kolíko cse da pláte.

Á kákóva róda matyerijal?

Cseszki prasak. Najmoderniji. Izumili szu ga pre nekoliko meszéci. Nikakav ekran ne mozse da ga vidi. Niszu jos sztigli da isztreniraju psze.

Muvjon, zse jeszt sztrasnye silnü.

Deszet grama mozse da unisti celu deszetoszpratnyu zgradu.

Szkoljko u vász?

Pedeszet kila.

Uh, kakaja preleszty!…

A poviedz: psi upale, nye vübuchnye psez sebie?

Pojma nemam…

Gyanakodva figyeli Nőt, aki elmélyülten kenyeret szeletel. Maga érti őket?

Hm.

Milyen nyelv ez?

Hm, hm.

Meeg sjor.

Kinyit egy újabb üveget. Tessék parancsolni.

Meljeg! Tyúúl meljeg! Higyeg, nyet?

Nyet. Sajnálom.

Meeg sjor!

Some more sausages? Any bread?

Nooo, tenk. It cold. Beer warm, sausage cold.

I am so sorry, Sir!

How long does it take usually, do you know?

No, Sir.

It’s gonna last pretty long, Sir, I am afraid. Too many cars have been hit, and a streetcar has also got derailed somewhere in that direction.

Yes, we’ve seen it. Actually some firemen are trying to get it fixed, but as for now, they are too few.

Small nation, small crew…

Nevet. Just the case, it is. – OK, guys, wind up now!

Two thousand, please.

Oh, yeah… Előveszi a pénztárcát, kivesz egy ötezrest, odaadja Férfinak. It’s OK. Indul.

Wait a minute, Sir, let me give you the rest, it is three thousand!…

Legyint, és a másik kettővel kimegy jobbra.

Nem rossz órabér.

A fele a magáé.

Én óránként kapok ezret, maga nem tudom, mennyit… Állapodjék meg a tulajjal!… Ez a bevétel az övé.

Maga mindig ennyire becsületes?

Semmi értelme!

Tudja, kik voltak ezek?

Sejtem.

Egy szerb, egy lengyel, meg egy orosz.

Jó az angol kiejtése.

Sokat érek vele.

Maga micsoda, üzletkötő?

Mind a saját nyelvén beszélt… Ha mi így megértenénk egymást a finnekkel meg az észtekkel…! Egy erős finnugor maffia!…

Nő a vájdlingban mosogatja az evőeszközöket.

Ne csinálja!… Azokat is mossa el, újra el lehet adni!

Igen?

Megmondta a gazda!

Nem kér valamit? Sört, bort? Meghívom.

Nálunk az anyám ivott, úgyhogy én nem… Az üvegeket viszont, ha lehetne…

Akkor az üvegekre a vendégem…

Ott van az ő bankfiókja.

Kicsi pálinkásüveget fognak fialni, az lesz a kamat.

Csak az év végén… De addigra összetöri az infláció…

Milyen lelkesen mosogat egy menedzser.

Egyedül élek. A terítőbe törli a kezét. Hol tanult meg angolul?

Angyalföldön.

Sose járt kint?

Egyszer, az Adrián, tíz éve, épp a háború előtt… Teherbe is estem… Körülnéz, halkan. Figyeljen ide… Valami cseh gyártmányú port szállítanak a kocsijukban, ötven kilót, amiből tíz deka is romba dönt egy tízemeletes épületet… Új anyag, pár hónapja találták fel… És lehet, hogy a hőségben magától is felrobban… Nem mutatja ki a röntgen, és a kutyák se tudják még kiszagolni…

Jól kinézünk! – Maga hány nyelven beszél?!

Nem tudom, nem szoktam beszélni, egyáltalán…

Biztosan nem értette félre őket?

Nem hiszem…

Melyik nyelvet tudja?

Aktívan az oroszt… de a többit is értem… Mit tegyünk?

Imádkozzunk! Vegyi vagy biológiai fegyver nincs náluk?

Nem említették.

Akkor jó, akkor megnyugodhatunk.

Nem kéne a rendőrséget?…

Odamennek kurkászni, gyanútlanul matatnak, és közben tarkón lövik őket, és még fel is robbanunk…

Jó lenne szabadulni innét…

Jó lenne… Körülnéz. Egyszer úgyis felrobban ez az egész kóceráj.

Én nem robbanhatok fel csak úgy! Nekem ápolnom kell a mostohaanyámat, és fel kell nevelnem a lányomat!… Mit tegyünk?

Imádkozzunk még egyet! Csönd. Ezek a minden64féle ketyerék, ezek szerintem nem úgy hatnak… Ezen a tájon inkább az emberek robbannak szét, nem a bombák…

Bemondott minket a rádió, hogy négy kilométeres a dugónk. És a rakpart is bedugult, mind a kettő.

Isteni érzés, hogy nem vagyunk egyedül.

A csajomat hívom, ő is dugóba került, mentünk volna albérletet nézni… Ki fogja venni más! Pedig kurva jól nézett ki, egy kis ház fele, városszéli, kert, tyúkok, kapirga, minden, baromi olcsó, a néni még önjáró… Ezt a hülye pechet! Elvonul balra elölre, nyomogatja a mobilt, a füléhez tartja.

Hol vannak az embereim?

Elnyelte őket a föld.

Büszkén. Szereztem egy használt presszógépet, nem is volt drága… Leteszi a terített deszkára, körülnéz, kicsit elcsodálkozik. Na nézz oda, víz már van… Mi ez, vájdling? Megy ez! – Milyen a forgalom?

Ötezerért ettek-ittak. Nyújtja az ötezrest.

Tíz perc alatt? Nem valami fickós. Elveszi az ötezrest, a nadrágzsebébe gyűri, a másik nadrágzsebéből kivesz egy csomag kávét, nyújtja Nőnek. Csak lazán tömje meg, világos?

Áram kéne… Így csak olyan virslit tudunk felszolgálni, amelynek enyhén szólva másodlagos a frissessége…

Felnevet. Bulgakov!

A Nőre néz, bámulja, aztán elkapja a szemét. Szóval, áram…

Körülnéz. A focipályán biztos van… Csak a kábel… Férfihoz. Ugorjon már oda a pályára, kér65dezze meg, tudnának-e áramot hozni ide!… Illetve ne kérdezze meg, hanem szerezze meg tőlük, ők is lopják, naná!…

Mondom, hogy lazán, csókolom, lazán! Nehogy már szívrohamot kapjanak!

Uram, mi még nem szerződtünk egymással. Nő felé int. A hölgy, ha nem csalódom, óránként ezret kap; a tíz percért jár neki abból az ötezerből kerekítve százhatvanhét forint.

Igen? Mért pont annyi?

Mert annyi az órabér hatoda. Kerekítve. Amúgy százhatvanhat egész, hat, hat, hat, hat, hat…

Én mindig műszak végén fizetek. – Na jó, maga is megkap annyit.

Nagyon kedves, de én nem.

Ne hülyéskedjen, itt döglene munka nélkül?

Inkább.

Na jó, kap ezerötöt óránként. Segédmunkáért baromi jó pénz.

Jó, de akkor a hölgy is kapjon annyit.

Vele már megállapodtam. Felkiabál Öregembernek. Apóka, nincsen hosszabbítójuk? Hall engem?

Nem süket, csak nem szeret beszélni.

Majd én… – Néni kérem, hosszabbító kéne, hogy kávét lehessen főzni… Ez az úr itt megfizeti…

Mi kéne?

Hosszabbító, tetszik tudni, kábel, amin az áram!… Nőhöz. A kávéfőzőt a padon fogjuk használni…

Ez a pad az enyém!

Bérbe veszem. Öregasszonyhoz. Nincs a néninek kávéskészlete? Amit úgyse tetszenek használni? Bérbe veszem!

Mennyiért?

Hány személyes?

Régen én az urammal, meg a három gyerek, meg aki jött még…

Figyeljen, mennyit ad a padért?

Óránként egy ötvenest.

Jó. – Néni kérem, tessék azt a készletet lebocsátani, meg hosszabbító kábeleket is tessék, amennyi csak van… Tessék kihúzni a tévéből, a rádióból, ilyenekből… És tessék összedugni őket!…

Ötszáz a kábelekért, és ezerötszáz a készletért. Na? Néni drága?

Csak kölcsönbe, igen? – És ha összetörik?!

Azt az esetet külön pontban, záradékként szabályozzuk.

Öregemberhez. Mondtam én, mikor az első két kocsi összement, hogy jó napunk lesz. Mondtam én, csak te nem hiszel nekem. Soha nem hittél. Jobb lett volna, ha hiszel nekem. Jobb lett volna.

Rövidnadrágoshoz. Álljál fel, haver, bérbe vették a padomat.

Hunyorogva rábámul. Igen?

Ötvenet kapok, óránként.

Jó üzlet.

Na akkor álljál fel!

Adok érte százat.

Füttyent. Az más. – Uram, sajnálom. Vagy akar licitálni?

Kedves fiatal barátom, miből állna, ha máshol ücsörögne? Magának biztos van klímája, üljön be a kocsijába, nyomogassa a mobilját odabent.

Nekem ez a pad rendkívül szimpatikus. Végre kint vagyok a szabad levegőn. Anyukám mániákusan a szabad levegőre vitt sétálni. Nagy kár, hogy hétéves korom óta alig-alig voltam levegőn.

Na?

Mit na?

Kiszedi a kávéskészletet. A kábelekkel mi a fenét kezdjek?

Kérni tetszett…

Édes jó istenem! Összedugdossa a kábeleket, visszarakja a kosárba. Küldje vissza, a néni az egyiket dugja be… És úgy eressze le, egyben!

Ja értem… Visszahelyezi a horogra a kosarat. Néni kérem, tessék felhúzni, és az egyiket bedugni, és úgy leengedni őket, egymásba dugva, de óvatosan, agyon ne vágja a nénit…

Felhúzza a kosarat, nézi a kábeleket. Micsináljak?

Feláll, megfogja a kosarat és eltűnik.

Hova mész?! Utánamegy.

Húúú, balhé lesz odafönt!…

Latrinát is érdemes volna telepíteni…

Ja. Ugorjon már el a pályára, hányszor mondjam, nyissák ki a vécéket… Bérbe veszem őket… Hajléktalanhoz. Te leszel a vécésnéni, ötvenesből egy húszas a tied… Nőhöz. Aranyoskám, vegyen ki ab68roszt, terítse a padra, még kijön nekünk szaglászni a KÖJÁL… A padon fogja főzni a kávét, és a pasija fogja árulni a fonnyadt virslit…

Milyen pasim?

Aki még mindig itt van, ahelyett, hogy a pályán lenne!

Vállalkozóhoz. Jön nekem óránként százötvennel.

Mi van?

Abból én leadok óránként százat a hómlessz kartársnak, és nekem marad ötven.

Maga viccel?

Nem viccelek. Ez nálam elvi kérdés. Ingyen nem távozom erről a padról. Megkedveltem.

Állami pad, vegye észre!

Bólogat. Állami. Mi itt a hómlessz kartárssal kollektíven lenyúljuk az állami vagyont. Ahogy szokták. A nyomorban tengődő vállalkozó meg fizessen. Ez a dolgok rendje.

Tessék, egy ezres. Hat óra, és a borravaló.

Átveszi, elteszi a farzsebébe, az egyik zsebéből aprót vesz elő, számolgatja, majd egy marék pénzt gyújt Hajléktalannak. Itt van hatszázhatvan, hat óra, meg a borravaló.

Megszámolja és elteszi a pénzt. Jó nap ez nekem. Adna az úristen naponta egy ilyen koccanást.

Nőhöz. Hozza azt a kávéfőzőt!

Jaj, edényt kell alátenni! Visszasiet a deszkához, a padhoz viszi a kávéskészletet, kibontja, a kiöntőt a kifolyó alá teszi. Milyen szép!…

Nem kínai ez?!

Lehet, hogy kínai…

Nekik is lehetett egy életük…

Visszavergődik a Kispolszkin meg a Skodán át. Zörgettem, senki. A kapun lakat.

Hát pedig!…

Kifizette nekik?

Kinek, micsodát?

Az öregeknek, ami jár.

Ja. Jó, hogy mondja. Nagy köteg pénzt vesz elő a zsebéből, számol, a maradékot visszadugja; felfelé. Néni kérem, tessék a kosarat, hogy fizessek!

Gőgösen leszól. Mi nem nyerészkedünk! Mi csak ingyen, vagy sehogyan! A slaug is ingyen van! Vagy sehogyan!

Na nézd, a kommunisták, visszajöttek! Széttárja a karját, Férfihoz. Nincs mit tenni.

Kiveszi a pénzt a meglepett Vállalkozó kezéből, és Hajléktalannak adja. Ebből fog nekik vásárolni legközelebb. Öt százalék a magáé. Ahogy szokták.

Van úgy, hogy tizenkettő, tizenöt…

Ne vitatkozzék! – Kell, vagy nem kell?

Jó, hát öt-hat…

Legközelebb, amikor erre járok, megállok és megkérdezem tőlük, mennyit csípett le. Úgyhogy a nyugtákat, azokat tessék megőrizni!

Tíz százalék, csókolom, értek én a szóból!

Az első főzetre a vendégeim.

A mobilt egyre reménytelenebbül nyomogató Srácnak. Kérsz kávét?!

Mi van?

Kávét, ingyen, nem kérsz?!

Ha az embereim nem totál idióták, akkor cukornak is kell lennie… A terített deszkához megy, kutat a csomagokban, majd a Peugeot-ban, megjelenik egy csomag kockacukorral. Nőhöz. Kanál is van valahol…

Tudom, már kibontottam… Hoz egy csomó kanalat, szétosztja.

Rizsszemes csésze… Kézzel van festve…

Nőhöz. Nem próbálja meg?

Nem. Illetve, hátha egy másikkal sikerül… Rövidnadrágoshoz. Odaadná? A mobilját. Kifizetem.

Ne fizessen, ugyan!

Elveszi a mobilt. Köszönöm. Visszamegy a deszkához, leteszi a kávéját, elfordul, nyomogat.

Tessék.

Jónapot kívánok. Elnézést a zavarásért, kilencre kellett volna mennem, interjúra, de belekerültem egy dugóba… Nem tudok odaérni…

Én is egy dugóban vagyok… Arra kérem, a titkárnőmtől kérjen új időpontot…

Ma már semmiképpen sem lehet?…

Nem tudom… Lehet, hogy valamikor ki fogok szabadulni… De nem tőlem függ… Talán holnap, holnapután… Majd nem kocsival megyek…

Jó, hát köszönöm…

Várjon!… Ne tegye le!… Nem ismerem én magát valahonnan?

Maga, engem? Nem, nem hiszem… Viszonthallásra.

Viszonthallásra.

Rövidnadrágosnak nyújtja a mobilt. Köszönöm.

Kérem.

Na! Tapsol. Mindenki a helyére! Indul az üzlet!

Befut balról, visít. Nem működik a mobil!

Bent van, visít. Nem működik a mobil!

Biztos lemerült…

De nem, ez sose!… Ez örökmobil! Annyiba is került!

Tessék talán az enyimmel… Kotorászik a zsebeiben, elővesz egymás után három mobilt. Melyiket tetszik parancsolni?

Válogat. Azt a pirosat… Megkapja, nyomogatja. Nem működik! Mondtam én!

Jó, akkor tessék másikat… Talán a kéket…

Az randa.

Mondom, hogy nem működik!

A magáé is beszart?

Be… Mi az isten?

Az se?

Ez se…

A kurva istenit, hát mi ez?!

Ideges. Ilyet még soha…

A csudába… Sráchoz. A tied?

Töltöm… Megnézem… Bemászik a Trabantba, kis szünet, kiszól. Semmi, pedig fel van töltve!!!… Mert ez olyan, hogy rá is lehet tölteni… Kiszáll, hátul nyomogatva rohangál.

Elszakadt a köldökzsinór, fiúk? Beszartak a műholdak? Vírus? Pestis, hímlő, lépfene?

Kiált. A gonoszok, ez azoknak a térereje!…

Mi? Abbahagyja a nyomogatást.

Túlordítja a zenét. A Fekete Lyuk miatt!… Itt van a Föld és a Hold között… annak az ema… ema…

Emanációja? Naccsága bólogat, Rövidnadrágos felnéz az égre. Hol tetszik ott fekete lyukat látni?

Épp az, hogy nem látszik! Micsodán, távcsövön se!… De vannak olyanok, akik úgy néznek ki, mint az emberek, és mégis kapcsolatban vannak Ővele… Tőle kapják az utasítást! A Főgonosz nyúlványai, az algonoszok! Rázza a mobilt. Itt a bizonyíték! – Megmondta a lelkész úr, hogy ilyen lesz a jel!… Csak percek vannak hátra!… Visít. A férjemmel akarok beszélni! A férjemmel!

Az istenit neki!… Mind a két mobilt nyomogatja a két hüvelykujjával, hiába, átszalad jobbra, Férfi átszalad balra, nyomogatnak a zenére.

Tetszik tudni, kik az algonoszok?

Fekete kicsi lyukak vannak a génjeikben, ez ki van mutatva, csak hallgatnak róla… Minden rosszat ők okoznak, mert kapcsolatban vannak Ővele!…

Közöttünk is van ilyen?

Mindenhova beférkőztek!

Na de konkrétan, kicsodák?

Lehet azt érezni! Én mindig meg tudom mondani… Még a mobilom is érzi, mert az átveszi az ember micsodáját… Na… Faunáját?…

Auráját.

Ez az!

Meg tetszene mondani, hogy közülünk ki az?…

Soha! Soha! Bosszút áll!

Középre szalad, nyomogatja a mobilját. Hihetetlen…

Mit nyomogatja, nem bírja ki nélküle?!

Nem az, csak nem értem…

Középre szalad. Beszartak az antennák?… Mi az isten!…

Ezt hívják dependenciának.

Ugyan már, jó kis eszköz ez, ha működik… Nyomogat.

Tűnődve. Nekem ma már úgyse kell… Elteszi a mobilját.

Rövidnadrágoshoz. Maga mért nem nyomogat?! Eddig egyebet se csinált, csak folyton nyomogatta!

Mosolyog, elnéz a távolba. Már nem kell…

Istenem, mit is kell csinálni az utolsó percekben… Széttárni a karokat… Megteszi. Felszálláshoz könnyíteni a csontokat… Habosítani a csontvelőt… Átszellemülten igyekszik, a többiek bámulják.

Az enyém! A füléhez emeli. Csókolom… Még mindig itt, igen… Nem volt baj odabent a mobilokkal? Nem? Jó, majd szólok, amikor… Elzárja, nagyot fúj.

A mobilba. Szia, csak én… semmi… Még ugyanott… Na szia…

Jelez a mobilja, megnézi. Helyes… Elzárja.

Valami felhő lehetett, teli elektromossággal… Nincs még itt a világvége, csókolom!…

A mobilomat vissza tetszene?…

Ja… Tessék… Visszaadja a mobilt, kiindul balra.

Tiszteltetem a fekete lyukát…

Tiszta dinka, fekete lyuk!… Algonoszok!… Nyomogat, a füléhez tartja. Nem veszi fel, a kurva életbe, nem veszi fel!

Elzárja a mobilt, zsebrevágja, Nőnek. Kikapcsoltam, nem veszem föl senkinek, rögzítőre tettem, most boldog?

Az én boldogságomhoz már csak ennyi hiányzott. A kávéfőzőhöz hajol, bekapcsolja.

Kis mikrofonba beszél, amely erősítőn keresztül hallatszik; kezében seprűnyél, a végén kis nemzetiszínű zászlócska, rajta a felirat: Homeland Tourist Travel. Ez itt kéremszépen körülbelül pontosan az a hely, ahol Attila hunjai megütköztek Alarik gótjaival… Ettől ment tönkre a Római Világbirodalom, és ebből lett a mai nyugati civilizáció… Ez a hely ezért bízvást nevezhető az európai kultúra bölcsőjének, és ilyen nincs is több 76a világon, tessék csak nyugodtan rögzíteni… A mi ezeréves hazánkban rengeteg múlt van, és ez az, ami bennünket összeköt… Ezt érdemes megjegyezni: a rengeteg múlt, ami összeköt… A hunok között rengeteg magyar is volt, már akkor, úgyhogy a honfoglalás előtt mi már itt voltunk… Tehát a mi államunk másfélezer éves, legalább…

Nézi a torlódást, kiált. Fender-bender!! A genuine serial fender-bender! Nevet. Just like at home, just like at home!!!

A kettős honfoglalás elméletét szakemberek vitatják, köztük én is, mert énszerintem hármas honfoglalás történt… Egész biztos, hogy mi már rég itt voltunk, még mielőtt egészen bejöttünk volna…

A deszkához megy. Lángosz? Lángosz? Je lángosz?

Ábrándozva. Lángos! Az kell ide, lángos! Lelkesen nyomogatja a mobilt, elfordul, feladja a rendelést, de nem halljuk.

Anyuka, lángosz! Bozsansztvena!

Mutogat a közönség felé. Lekoucselep? Lekoucselep? When was it built?

Mit mond?

Lekoucselep!

Kutya legyek, ha értem.

A lakótelep. Azt kérdezi, mikor épült.

Ja. I. Turistához. Nagyon régi. Veri old. Veri.

It is so old, that it had been built prior to America was discovered…

Mit mond?! Nem lehet akármit mondani nekik!…

Nevet. Hogy ez a lakótelep régebben épült, mint ahogy Amerikát megalapították…

Na ne!…

Intyereszna, fenomenálna!… Znajetye: atyéc rússzkij, mámocska szlavácska, living in Baltimore. Csi nye hovori tunaj poszlovenszki nyegdo? Tótul nekem jobban értem, mint magyar… Anyuka jól tudja, de én nem olyannyira…

Mit mond?

Maguk nem értik szláv? Hogyhogy?

A közönség felé néz, mutatja. Mutatok maguknak valamit: ott élnek a rabszolgák.

What?

The slaves live there, in those big blocks, you see.

Oh, yes! Just like everywhere. I lived in such a neighborhood myself, as a child…

Had I lived in a block like these, I would have been extremely fortunate…

Férfihoz. Ezek félmagyarok, negyedmagyarok, második-harmadik generáció, Amerikából… Nem tudnak ezek semmit, odakint születtek… Néhány szót, ha gagyognak… Alapfokú nyelvtanfolyamra jöttek… Keresik a gyökereiket… Úgyhogy ezek azért mégiscsak a jobbak… Fotózzák a gyökereiket, amiből lettek… Iszik.

Az asszonyra mutogat. Bonszáj! Bonszáj! Bonszáj!

Vállalkozóhoz. Mi az a bonszáj?

Arasznyira töpörített mamutfenyők nevelése.

Milyen idegenvezető maga!?

Én habilitált docens vagyok! Ezt a csoportot másodállásban vettem át, mert elvetélt a kolleganő…

Habili, habili!… Én meg őrnagy voltam!

És akkor a Hozé Kapucsináró odament és odavágta… Ez itt meg, ez mi a ló?! Nem lehet átmenni?!

Nem lehet átmenni… Jé, hát még!

Ezt hogy képzelik, hát mi ez?!

Hát tudod?!

Nem lehet, hogy szomjasak?

Vegyek nekik kólát, vagy mi a ló?! – Kuss legyen!

Vegyünk kólát. Odas, van nekik! – Kuss legyen!

Két kóla, de hidegen!

Igenis. Tölt két kólát. Százhatvan.

Belenéz a kocsikba. De szép ólomszínük van nekik… Ezek már az anyatejjel… Ezek már szénmonoxidra működnek…

Ez nem elég hideg!

Pedig, csókolom, hűtve volt, valaha!

Nagy melegben nem ajánlatos hideget inni, holtbiztos megfázás…

Tégedet a kutya se kérdezett, nyanya!

Bocsánat, kiskegyed! Kismama 1 odanéz, Férfi lassan leönti a ruháját kólával. Jaj, de sajnálom! Tovább önti. Ne haragudjon! Önti. Kimossuk a vájdlingban, ha akarja! Az utolsó cseppet is kirázza. Jaj, de sajnálom, sorry!

Spéttel sikít. Hát, hát, hát!… Ugrándozik, a kezével lapátolja le a kólát a ruhájáról, turisták szorgosan filmezik és fényképezik.

Le szoktuk önteni mi férfiak a nőket lépten-nyomon, a nagyobb termékenység kedvéért… Ősi ünnepi szokás ez minálunk…

What’s the name of this holiday?

It is internationally called Easter. It is called Easter.

Bólogat. Easter! Easter!

Easter? In this season of the year?!

We have Easter all over the year…

Megörül. Ister, Latin name, is, ööö… Danube, Ister… Ister, Danube… You know? You know? Blue Danube!… Symphony, you know, Blue Danube…

A Kék Duna nem szimfónia, hanem keringő…

Nem mindegy ezeknek?! Örüljenek, hogy angolul mondom nekik!

We have this sort of holiday all over the year… Every day it goes like this… And we make congestions out of fun, every single day! Kind of a national habit! The European Union has recognised it as a „Hungaricum”! They are taking us over from the dacaying Balkan we traditionally belong to, just because of this special feast of ours… They adore our feasts, those in the West…

Really?! It’s terrific!

Mit mondott?! Mit mondott nekik?! Nem lehet csak úgy akármit mondani nekik! Mégiscsak a mi vérünk…

Egész évben minden nap ünnepeljük a húsvétot… Olyankor fertelmes jókedvünkben közlekedési dugókat okozunk… Az Európai Unió emiatt a sajátosságunk miatt vesz fel minket a kebelébe, és védett magyar értéknek ismerte el… Csak és kizárólag ezért vesznek fel minket… Ezért a folytonos ünnepért… Különben otthagytak volna minket a Balkánon…

Voltak nekem jelzőim is, egyebek… „A rohadó Balkán, amelyhez tartozni szoktunk…”

Nem szinkrontolmács vagyok!

Nekik aztán édesmindegy, nem tudnak ezek semmit… A fejét csóválja. Ezeket már megrontották odakint.

Odébb talán át lehet menni, gyere, bazmeg, basszák meg…

What did she say?

Nó, nó, nó bjutifull…

„Come on, fuck it.”

Oh, yea! Oh, yea!

Oh, yea!

This is it! This is it! I did’nt find it in the dictionary, és anyuka nem akarja nekem mondani sose…

Láttad? Hát láttad, bazmeg? Fogta, és kezdte önteni, rám, a faszfej geci állat!… Bazmeg, ez… Hát ez!…

Tényleg, hát ilyet még… A kibaszott kurva picsába!

What did she say?

It’s too complicated.

Aszonta, bocsánat, és kezdi önteni az állat, lassan, rám, a ruhámra, a geci állat!… Aszonta, bocsánat, és önti… Nabazmeg, bazmeg!

Hát, bazmeg…

Kiskegyed! Aszonta, kiskegyed! Rám! A segg! A szopottfaszú geci moslék!

Öntötte. Ja. Hubazmeg. A picsafej.

Baromi vicces. Még egyszer ilyet csinál, kirúgom! Egy vendéggel, aki fizet, ilyet!

Nem tud kirúgni, mert nem szerződtem magával.

Akkor minek csinálja?!

Társadalmi munka.

Mennyi lesz?

Kétezer-nyolcszázhetvenkettő.

Pontosan?

Pontosan.

Ötezrest ad. Háromezernégyből… Vagy nem is, inkább négyezerből, mindegy, fizeti a cég… Ezek baromi gazdagok odakint, képzelje. Még a szemük se áll jól. Zsebre vágja a visszajárót. Na viszlát. A mikrofonba. Kedves vendég honfitársak, amíg a buszunk kiszabadul, folytassuk rendkívüli városnéző sétánkat…

Idegenvezetőhöz. Figyeljen ide… Azt a kicsit régről ismerem… Jobban tud magyarul, mint maga vagy én…

Mit mond?

Nobel-díjas fizikus! Itt tanult nálunk, meg Dubnában…

Hát aztán?! Van minekünk egy tucat Nobel-díjasunk, és még mennyi lehetett volna, de mennyi! Turistákhoz. Mi találtuk fel a golyóstollat, a golyóscsapágyat, a kocsit, a kereket, a golyót, a hogyhívják… Bláthy… Bláthy… a csonkakúpot, a propellert, a vitaminokat, a dízelmotort, a tévét, a tankot, a tengeralattjárót, a holokauszt-irodalmat, az atombombát meg a hidrogénbombát, a számítógépet és a búgócsigát! Sokkal több Nobel-díjunk is lehetett volna, de mennyivel! Csak ellopták tőlünk! Mindent elloptak! A népnyúzó hódítók, a népellenes összeesküvők, a betolakodók, a bérencek… Az idegenszívűek! Ellopták, ami a miénk volt! És egyedül maradtunk!

Mit mondja? Mit mondja? Nem ért… Népnyúz? Betolkovadó? Bérönsz? Idegön szív? What the hell?

Nekem anyuka mondja, olyan… khőu útak… de én nem látok… Amibe a lószart a verébek esznek…

Mit tetszik mondani?

Kétségbeesetten. Anyuka mondja, hogy az gyönyör, és csak ideháza! Pussy!… Pussy!… De én sehol látok… Ezért jöhetem el ide, miaou… miaou… stone? Miaou, stone?…

Macskakő!

That’s it! Macskakhőu! Hol van?! Macskakhőu! Örömében sír.

Nemigen van már… A külvárosban…

Odamegyni! Odameszni!

Balra mutat. Majd máskor, most arrafelé egy másik stadionhoz érünk, amelynek alapozásakor hun rovásírásra bukkantak…

Na ne hülyítsen, rovásírás, a Fradi-pályánál?!

Ne szóljon bele! Én se szólok bele a maga szakmájába!

Hátramutat. Ez egy stadion, is, ugye, ez egy szintén stadion, nem? Ez mi a név?

Nagyon régi, nagyon régi. Veri old. Too. Veri.

Déjdpapiii foci… Játszani championship, óhaza… óházában?… Mutatja fotou, fekete-fehér, dzsaszt gólat lő rajtata… Déjdpapiii kétláb, balláb, jobbláb, fej, minden! Ekkora, ööö, combok! Mutatja. Masszív déjdpapiii, cancer, but survived, three times, and died nintytwo, while fucking!… Mutatja. Iron-miner, he was! Vasbanya… Vasbanyász?… Déjd84papiii magyarul, én american… Sose beszélek…tem, én, annyi, mint Déjdpapiii…vel… Sose többet… Senki, egész életbe… Déjdpapiii!… Szipog.

Anyuka akar micsoda, olyan… – Hámoz?… – Hómez?… – Sír, amikor mond… Vágyik vissza, szegény anyuka, ide, képek, ööö, nézgedél – látképek, pedig sose volt anyuka Budapestben… Vinni akar én őneki…

Az órájára néz. A stadionnál metróra szállunk, és a belvárosban vehetnek matyóbabát, népi szőttest, hímzést, furulyát, butykost… – Hímez!

Hímez! That’s it! Hímez!

Ugye, ugye, fog ez menni! – A Bazilika, ami mélyen összeköt, ma már holnapra marad… És ne tekeregjenek el, mert mi most egy kicsi közösség részei vagyunk valamennyien, úgyhogy össze kell tartanunk, egységbe kell forrnunk… Meg fogják érezni, hogy itt rengeteg múlt van minden kőben, minden malterban, minden akácosban, minden szőlővesszőben, ami a nektárt, és ez az, amiért ide kell születni, és ide is kell halni…

Ez igaz?

Micsoda?

Az a Nobel-díjas…

Nevet. Sose láttam.

Rövidnadrágoshoz. Milyen jól tud maga angolul!

Csak nem?

Kéne a vállalatomnak egy ilyen pasas.

Nekem viszont nem kell a maga vállalata.

Azt se tudja, mivel foglalkozunk!

Olyan mindegy, vállalat!

Kis csönd után. Jó, hát értem én…

Mindjárt hozzák a lisztet, az élesztőt, az olajat… Hajlandó lángost sütni, aranyoskám? Mert kinézem magából, hogy tud!…

Tudok egy isteni receptet. Lábosban kikeverünk egy tojást sóval, hozzáadjuk az élesztőt, egy kefirt, a lisztet, és annyi tejet, hogy a tészta megfelelő sűrű legyen. A végén egy bő kanál olaj, belülről alaposan kiolajozunk egy nagy nejlonszatyrot, beleöntjük a masszát, lazán összekötjük, berakjuk a fridzsiderbe… Másnap lehet sütni belőle, annyit vesz ki az ember, amennyit megsüt, harmadnap is jó még, csak vigyázni kell, mert kinyomja a fridzsider ajtaját…

Na! Süt nekem?

Nem.

Megduplázom az órabérét.

Ócska lángost nem sütök.

Na, kislány, ne csinálja!…

Nem.

Süt majd nekem ilyet egyszer?

Nem.

Miért nem, az isten áldja meg, hát miért nem?!…

Fölteszem a kávét.

Nő a padhoz megy, és újabb kávét készít be.

Tűnődve. Sajátos átszámítási kulcsa van magának. Mintha euróban húsz százalékot lejtene fölfele…

Fizessenek a gazdagok, a kurva anyjukat nekik! Úgyis bitangul kizsákmányolnak minket, nem is tudjuk, mennyire!

Perselyt ráz. Térjetek meg, nyomorultak, térjetek meg!… Ez az idők vége, az idők mélye, az időknek az ideje, amikor eljött az idő!

Eljött az idő! Szórólapokat osztogatna, de senki se fogadja el.

Az idő az Örökkönvalónak semmi, az Örökkönvaló megítél, és kárhozatra juttat, az Örökkönvaló, a Tűzre!

A Tűzre, a Tűzre, a Tűzre!

Na basszátok meg, bazmeg!

Tönkretettétek a földet, a levegőt, a vizeket, tönkretettétek magatokat, nyomorultak, szerencsétlenek!…

Boldogtalanok, boldogtalanok!…

Hú, bazmeg, bazmeg! Húúú!…

Azonnal térjetek meg, nyomorultak, térjetek meg!

Térjetek meg, térjetek meg!

Most még lehet, az utolsó előtti pillanat, most még lehet…

Most még lehet, most még lehet!…

De holnap késő, késő, késő…

Késő, késő, késő…

Holnap, bazmeg, mi? Vihog. Holnap, holnap, mi? – Beverjem a pofájukat?

Hagyjad őket, bazkikám. Emeli a sörét. Ki a jobb?!

Magyarok!

Ki a jobb?!

Magyarok!

Rázza a perselyt. Adakozzatok!

Köszönjük, hálásan köszönjük, köszönjük! Hajlong.

A terített deszkához megy. Hideg a sör?

Tegnap még az volt.

A terített deszkához megy. De kurva meleg van!

Vállalkozóhoz. Nem kell, nyugi. – Virslit nem parancsolnak?

Munka közben vegetariánusok vagyunk.

Csámcsog. Iszik, és csámcsog. Työpp-työpp-työpp. – Beverem a pofádat, te mocskos féreg.

Röhög. Beszartak, työpp-työpp! – Mondjátok utánam: „Kihányom a belemet tőletek!”

Nem akarják mondani, hát még ilyen mocskok! – Nem mondjátok utánam, hogy „kihányom a belemet tőletek!”?

Elloptátok a Sunyókát, ti loptátok el, szemét mocskok!

Micsodát?

A Sunyókát, mert kurva sok a pénzetek, a büdös pénzetek, és le lett szerződve, az ilyenek miatt, ti voltatok! Sír. Elvittétek a büdös Dániába, a Sunyókát!

Ne csináld!

Zokog. Egyszer azt mondta nekem a Sunyóka, mikor ott tolongtam, hogy „Mi van, faszi?!” Ezt mondta, nekem, a Sunyóka! És nevetett! Sír. Nem volt másom nekem, csak a Sunyó, és akkor jönnek a 89mocsok idegenek, ezek, és elviszik! Dühödten lóbálja a bicikliláncot.

Srácok, nem akartok beszállni? Kaptok óránként ezerötöt.

Mi van, faszi?

Kéne árulni… Lángos is lesz, azt kéne majd körbevinni…

Lángos! Kurvaélet! Lángos! Työptyöp!

Kétezer?

Ezeröt.

Másik Térítőhöz. Ez több, mint amit mi kapunk.

Hát…

Figyelj, ha nem jelented, én se jelentem.

Jó, hát be lehet iktatni…

Ezt a szart levehetnétek, amíg…

Ha nem jelented?…

Én nem, ha te nem…

Mi van?! Férfihoz. Hátha minket is érdekel, kurvák!

Szerintem lesz magukra igény, mindjárt ebédidő… Vállalkozóhoz. Na?

De akkor meló van, értjük? Sima lángos négyszázötven, tejfeles ötszáz, sajtos-tejfeles ötszázötven… Ejróban húsz százalékkal több…

Hol a picsába, milyen lángos?!

Mi van, ejróban, micsoda?

Sír. Elvitték a Sunyókát…

Majd visszajön… Hagyjad már abba… Vissza fog az jönni…

Ígérd meg!

Azok ottan profik, kirúgják a Sunyókát mindjár, és jöhet ide vissza…

A lángost már hozza valahol az asszony…

Bőrfejűekhez. Ötszáz forint, az két ejró húsz… Ötszázötven, az két ejró hetven… Így valahogy…

Szétverem a pofádat, te mocsok! – Szétverjem a pofáját neki?

Nyughass, bazmeg.

Még meleg…

Mikró? Azt nem hoztál, mi?!

Elosztót persze nem raktál bele, mi?!

Fokhagyma, só?!

Kicsit fáradtan, unottan. Ott van az oldalkocsiban…

Bőrfejűekhez. Na ugrás, badibildek!

Pucolni!

Jó, hogy jön, beszállhat.

Mi van itt, Balaton?

Hozhatna egy tavat, akkor üdülőhelyi felárat kérhetnénk.

Maga mit szállít?

Epret… málnát…

Átveszek egy-egy ládával.

Á, azt nem lehet, a plomba…

Plomba, na ne vicceljen, plomba! – Egy-egy láda, mi az? Belefér a kálóba. – Feleséghez. Még kéne tányér! Mért nincs elég tányér, a kurva életbe?!

Unottan. Benne van az oldalkocsiban.

Megszólal Feleség mobilja, a füléhez tartja, hallgat, majd üvölt.

Igenis megcsinálod azt a rohadt fizikát, mert szétverem a pofádat! Az apád is szétveri a pofádat! Délután jön a tanár, addig úgy megcsinálod, mint a kurvaisten! Dühösen elzárja. A Pityu! – Na megyek, nem érti azt a rohadt fizikát, a nyavalyás! Ha kell valami, csörögjél… Megfordítaná a motort, három bőrfejű ugrik, segítenek, Feleség felpattan és kipöfög balra.

Egy Danuvia, istenem!

Vak maga?! Danuvia?! Abból csak százhuszonötös volt! Pannonia, apám, echte Pannonia, kétszázötvenes!! A fateromé! Egyenként pucolom a csavarjait! Vadi új a hajtólánca, direkt csináltattam! Tudja, mennyi volt?!

Gyönyörű darab!

Ne gyönyörködjön, hozzon már egy-egy láda epret meg málnát!

Az a helyzet… Szóval, csak az útiokmányokon…

Mért, mit szállít, arabokat?

Körülnéz, halkan, de mindenki hallja. Műkutyákat.

De ne mondják meg senkinek…

Mit tetszett mondani?

Valahol a picsába gyártják, Ázsiába vagy hol, ott kurva olcsó, de nyugaton még veszik, mint a cukrot… Nem kell etetni, nem szarik, de ugat, és csóválja a farkát, és nyalja az ember kezét, és lehet simogatni, mert igazi műszőre van neki… Infarktus meg magány ellen pont olyan jó, mintha igazi lenne, orvosilag be van bizonyítva…

Jó, most mit állnak?! Gyerünk! A kész lángosokat mért nem viszi senki?!

Gyúrja a tésztát, néha feldobja, lengeti, mint az olasz pizzások. Műkutya! Ez a nagy eszme! Én műszart is raknék bele. Ami csak a séta során potyog ki. Össze lehet gyűjteni, és visszatölteni…

Ne olyan vékonyra, nem pizza lesz, hanem lángos! Ő is gyúr.

Nálunk, odahaza, Alsó-Szicíliában, mi maffiózók így szoktuk…

Gyerünk, nem lógunk…

Én leszek a kóstoló… Mátyás királynak is volt ilyen, hogy nincs-e benne méreg… Olvastam…

Maguk olyanok, mint egy termelési regényben. Én még olvastam olyat, marha szépek voltak, 93lehetett rajtuk bőgni! Ez itt egy olyan világháború utáni újjáépítés!

Kamionos átmászik a kocsikon, és a kamionján matat.

Közlöm magával, hogy fel van véve.

Meg se jelentem az interjún!

Megvolt az interjú. A helyszín nem számít, arra nézve nincsenek előírások. Alaposabb kikérdezésnek vetettem alá, mint általában. Megalapozott döntést hoztam. Fel van véve.

Nem, nem! Majd tessék kérdezgetni, és én totál hülyeségeket fogok válaszolni, ha egyáltalán odamegyek. Nem fog maga fölvenni engem!

De hát miért nem, az isten áldja meg! Legalább száz jelölt közül választottam!

Mert én nem fogok maga alatt dolgozni.

Mi az, hogy alattam?! Még hogy alattam! Tudja, mennyit fizetnek?!

Nem érdekel. – Vegye már ki, odaég!!

Hoppá! Kiveszi egy fogóval a lángost, nézegeti. Nem vészes. Majd leárazzuk.

Azt én döntöm el. Megszemléli. Nem árazzuk le.

Akkor is ki fogom tölteni a tesztjét, és alá fogom hamisítani az aláírását!

Milyen tesztet?

Amit mindenkivel ki kell töltetnem… Hogy mik a szexuális szokásai, hogy rendszeresen maszturbál-e, hogy álmodik-e azzal, hogy a papája megerőszakolja, hogy milyen állat a kedvence… Remélem, nem a macska?!

Macska? Nem tudom… De miért ne?

Mert a vérfaszfej amerikai pszichológusoknak a macska gyáva és hízelgő, és aki a macskát jelöli meg, azt nem szabad felvenni. És ehhez minden barom multi tartja magát, képzelje! Mint a nyakkendőhöz… Tiszta középkor: babonák alapján vesszük fel a nyomorultakat.

Ne vicceljen már velem!

Dehogy viccelek! Én ilyet nem tudnék kitalálni.

Akkor mi a helyes kedvenc állat?

Mondjuk a harkály… Az nincs a tiltottak között, azzal nem veszít pontot. De majd én kitöltöm a tesztjét, ne féljen… Az aláírását, amit én hamisítok, a mi saját főállású grafológusunk fogja megnézni, és messzemenő következtetéseket fog levonni a bővérű nőiségére nézvést, ezt garantálom… Egy vadbarom, nem bírta elvégezni a közgázt, kibukott a másodikból kétszer, de az unokabátyja az egyik beruházó barátja, vagyis a hitelezője… így lett ő a mi grafológusunk… élet és halál ura…

Eltökélten. Kedvenc állatom a macska. Fennen fogom hangoztatni.

Csak hangoztassa; a tesztjében harkály lesz! Fakopács!… Hogy a fenébe hívják angolul?…

Woodpecker…

Tényleg!

Minek magának a harkály angolul?

Mert nekem kell lefordítanom az összes hülye tesztet angolra, az idióta magyar és lengyel és osztrák vezetők számára, akik egy büdös kukkot se tudnak angolul… Ezzel szoktam vacakolni éjszakánként, a 95kurva édes anyjukat!… Mert elvileg bármikor jöhet egy ellenőrzés Belgiumból, sose jön, de jöhet…

A belgák eszerint angolul beszélnek?

Eszerint… Bár a cég persze csak névleg belga, valószínűleg ukránok állnak mögötte… Legyint. Hosszú…

Odaég, vigyázzon!

Bocsánat! Megfordítja a következő lángost.

Jön, kezében egy szép nagy műkutyával, leteszi a Skoda hűtőjére. Hát ilyenek. Ez nem mozog, mert a csipeket külön csomagolták, azt nem akarom feltörni… De ilyenek. Németben darabja ötven ejró. Azt mondják, fél ejró sincs az önköltsége, nyolc-tíz éves sárga kölkök gyártják…

Anyád! Mégis benne van a csip!

Kamionos lecsap rá, és a hóna alá csapva, a Skoda hűtőjén átugorva elviszi háta.

Na?

Kurva drága.

Azért egy sört bedobunk.

Be.

Virsli? Lángos?

Nem, köszi… Hosszú a sor arra? Fejével jobb felé int.

Hosszú.

Legalább négy kilométert baktattunk eddig… Az istenit!…

Maguk mi ellen tiltakoznak?

Felemelték az autópályadíjat, azóta rajtunk megy keresztül az egész kamionforgalom, a főutcán…

Dübörögnek éjjel-nappal… megrogytak a házak… Nem lehet lélegezni…

Több mint egy éve tiltakozunk, beadványokat irkálunk, semmi…

Le vannak azok fizetve, a helyi vezetők…

Csak hát nem lehet leváltani őket… Be vannak betonozva… Négyévente fizetik a nagyfröccsöt a népnek, azok meg rájuk szavaznak…

Délre volt kitűzve az útelzárás…

Lekéstük.

Útelzárás?

Elzártuk volna az utat, délután ötig… De nem értünk oda…

Lehet, hogy a többiek se értek oda, emiatt a hülye dugó miatt…

Két hónapja szervezzük!… Egy csomó buszt szereztünk, meg traktorokat, hogy keresztbeálljanak… És erre!…

A buszokat bérelték?

Ja, az istenit neki! Hét traktort, meg három buszt!…

Fogják fel úgy, hogy sikerült!

Mi?

Ez is útelzárás, nem? Elérték.

Mit mond?

Hogy itt is el van zárva az út!

És?

Lengessék azt a táblát, mit lógatják! Itt is élnek emberek!

De neeem, mi szándékosan akartuk elzárni az utat, kijött volna a tévé meg a médiák! Le volt egyeztetve! Benne lettünk volna a híradóban! Le voltak fizetve!

Itt is lehet tiltakozni!

Ti értitek, hogy mit mond?

Nőhöz. Az fáj nekik, hogy itt nincsen meg a vizibilitásuk.

Mijük nincs nekik?

Láthatóságuk…

Ja!… Mért nem magyarul mondja?

Ide kéne hívni a turistákat, vegyék fel őket, amint lengetnek a tábláikkal, bele a kamerákba! Érne annyit… És meg lennének nyugodva.

Egy szociálpszichiáter veszett el magában.

És akkor felkötötte magát, de megtalálták és levágták, na akkor felvágta az ereit, de rátaláltak a kádban és megmentették, és elzárták előle a gyógyszereket, mégis bevett valamit, na akkor kimosták a gyomrát, és közben meghalt a felesége egy kurva gyors rákban, és a fiát másnap elütötte a villamos, úgyhogy együtt temették őket, és ment a temetőben a papáját támogatva, tök egészségesen, és úgy káromkodott, hogy a papnak kellett ráüvöltenie…

Nyerít. Jóóó!

Két sör! Belemenőhöz. Az én rundom.

Jó, a következő az enyém. – Tömény nincs?

Nem tartunk.

Na ezt hallgassad meg, öreg! A haverom, ilyen kicsi kora óta ismerem, na figyeld. Először volt neki egy mopedje, elütötte a villamos, megúszta. Vett egy motort, nekiment a fának, megúszta válltöréssel. Vett egy kocsit, kisodródott, fejjel állt bele az árokba, de semmi. Vett egy új kocsit, elaludt, belecsúszott hátulról a kamionba, fél milliméterre volt a fejétől a hátsó tengely, totálkár, megúszta agyrázkódással… Vett egy terepjárót, áttörte a híd korlátját, bele a vízbe, kiúszott… A biztosítóban már röhögtek… És akkor ment ki a konyhába kenyeret szeletelni, megcsúszott a kés, bele az ütőerébe, nem bírta elszorítani, vacakolt egy spárgával, a felesége meg közben tévézett a szobában… Pár óra múlva gyanús lett a nőnek, kiment, a haver addigra elvérzett… A fogában volt a spárga!… Na?!

Hát, hát! Elismerően bólogat.

Na ezt hallgassák meg! – Az apósom apja, erős pali, már nyugdíjas, de csinált az mindent, falazott, betonozott, ácsolt, fát vágott, na szóval otthon folyton kiakadt a vécétartályban az úszó…

Van ilyen…

Hú de mennyire!…

Na feláll a csészére, felhajtotta előtte rendesen, hogy ne az ülőkére álljon, szereli, szereli, megcsúszik, 99belekapaszkodik a csőbe, de megrántja a vállát, kurva szar, lemászik, beviszi a létrát, hogy majd onnét…

Két lángost is! – Mivel kéred?

Tejföllel meg sajttal…

Két lángos tejföllel meg sajttal!

Áll a létrán, matat a micsodában, de nem fér hozzá, és kicsúszik alóla a létra, ő meg már nem bír kapaszkodni a megrándult vállával, ugye, de a lábával keresi a létrát, kalimpál, és fejjel zutty bele a csészébe!

Szép halál.

De nem, várjál!… Kemény feje volt neki, semmi, a boncoláskor kimutatták, de kicsikét elájult, a víz meg folyt, bele a szájába, az orrába, és ott fulladt meg, az apósom apja, a vécécsészében, lábbal felfele, a víztől! – Mi?!

Szép!

Á, uraim!… Egy haverom, együtt téptünk végig Európán, Szovjeten, Ázsián, nem ivott, nem dohányzott, kuporgatta a pénzt, májkonzervet zabált egész úton, meg lencsét kolbásszal hidegen, még kenyeret se vett, házat épített, család, minden, baromi rendes srác, volt már a lábába vagy kétmillió kilométer, amikor eladták a céget, ő nulla végkielégítés, attól kezdve egyedül nyomult, váltás nélkül, tépett, mint az őrült, soha balesete nem volt, amikor micsoda, le lett százalékolva, gyomorfekély, magas vérnyomás, minden, és inni kezdett, úgyhogy az asszony kizárta éjszakára, és télen-nyáron ott kóborolt a telepen, és kéregetett, mert enni se kapott. Na és ivott, mert dolgozott az asszony, a gyerekek az iskolában, és azt tudta, mikor jön a nyugdíjas postás, valahova elrejtette, 100egy fa tövébe, és mikor kizárták, kiásta és ivott. Elvonó, kiengedték, elvonó, kiengedték, és egy szál ruhába, pizsamába, papucsba, hóba-fagyba ott kóborol a telepen, már nincs neki nyugdíja, az asszony megdumálta a postással, és totál sovány, csak a hasa van felpuffadva, kilóg neki a hasából a mája, így lelóg neki oldalt, mint egy tarisznya, és egész éjjel tántorog és motyog és kóborol, és mindenhova bekopog, és nem ereszti be senki, ott alszik hóba-fagyba az utcán…

És?

Ennyi. Ott kóborol egész éjjel, kizárva, és nem ereszti be senki! Néha megverik, mert dörömböl… Van neki a lábába vagy két és fél millió kilométer!

Összerázkódik.

Két lángos!

Még sört?

Naná.

Nekem a fiam, gimnazista, harmadikos, át akart menni a főúton, reggel… Elcsuklik a hangja, iszik, csönd. A lányom, hatodikos általános, reggel, át akart menni, az iskolába… Elcsuklik a hangja, iszik. Mint a macskákat… mint a békákat…

Na fizessünk.

Itt a Koccanó rádió, a Koccanó rádió! A Koccanó rádió kereskedelmi adó, szavanként négyezer plusz áfa. Itt a Koccanó rádió!

Rákszűrés és jövendőmondás olcsón, Kittitől, az emeletes busz előtt.

Közszolgálati közlemény: Podzemalszky Bulcsú, ötéves kisfiú várja a szüleit a kisiklott villamos vezetőfülkéjében.

Hülyék! Nem mondták be, hol vannak! Ezt nem így kell!

Kaphatok egy lángost?

Ha megfizeti.

Adja neki önköltségen, ő is dolgozik, látja! És ő szerezte a vizet!

Nem szerződtem vele! Maguk kaphatnak mondjuk harminc százalék engedménnyel… Majd strigulázom.

Hajléktalanra mutat. Neki is adjon.

Ő nem dolgozik.

De közreműködő, a padja révén!

Vele se szerződtem. Kifizettem, de nem szerződtem.

Akkor én fizetem neki.

Kérem, de azt már teljes áron!

Szarrágó.

Az vagyok, csókolom. Ebből élek.

Én inkább kólát, ha lehet…

A kóláját én állom.

Maga mit szorongatott a zsebében, boxert?

Zsebre vágja a kezét, majd kihúzza, négy ujjára nagy pecsétgyűrűket húz. Boxert? Hát hordok én fegyvert? Nem őrültem meg! Mutatja az ujjait. Ezek pecsétgyűrűk, az nem tilos…

Az nem… De ha üt, a saját ujjait töri el.

Csakhogy ezeket egymásba lehet illeszteni… Látja? És akkor megoszlik a súly… Úgyhogy ez mégis boxer… De nem tilos! Nevet. Még a seregben tanultam…

Használta már?

Le szoktam tagadni.

Ez már másik nő hangja, nagyon behízelgő és orrhangú, amerikai „l”-eket és „r”-eket ejt. Itt a Koccanó rádió, a Koccanó rádió, a koccanó kollégák rádiója! Számlaképes hirdetésfelvétel a vasúti aluljáróban, a Zsukban! A Koccanó rádió kereskedelmi rádió, szavanként ötezer plusz áfa!

Na végre, kapcsoltak!

Helyszíni kárfelmérés, casco-rendezés azonnal csak 20% pluszért, Kerepeckinél! Délnyugati metrólejárat, éjjel-nappal.

Manikűr, pedikűr az IFA mögött, Zsuzsikánál!

Sürgősségi tüdőtisztítás, dohányzásról leszoktatás és garantáltan eredményes pattanáskezelés az Oxigénsátorban, tíz perc hatezer plusz áfa, a fehér mikrobuszban, a villamossíneken.

Vállalkozóhoz. Maga mért nem hirdet? Közel vannak.

Legyint. Rég híre ment, hogy itt vagyunk.

Bemondatom, hogy elvált nő patkányirtást vállal…

Felnevet. Örkény!…

Minek állt menedzsernek, maga szerencsétlen?

És maga mit akar egy multicégnél!?

Rövidnadrágoshoz. Itt a lángos, mit kér rá?

Fokhagymát, meg sót. Így, elég lesz. Köszi. Elveszi, falatozik, tűnődik. Nőhöz. Figyeljen ide… Mit szólna, ha elvinném innét?

Helikoptere van?

Még nincs… Tetszik maga nekem.

Ó, de kedves. Nekem lányom van.

Hozhatja a lányát is… Kije van még, mamája? Őt is.

Mostohaanyám. Beteg.

Jó, hát beteg, nem számít, majd kikezeltetjük. Mit szól hozzá?

Na és hova akarja elvinni őket?

Apám, maga ki lett kosarazva, kifigyeltem, úgyhogy ebbe ne szóljon bele. – Na? Én most innét elhúzok, és semmi kedvem ismerkedni odakint.

Miről beszél?

Rizsben utazik! Nagyban!

Ez itt, ez az egész, ez már a kutyáké. Az egész világ a kutyáké, de csak van talán valahol egy zug…

Hőguta. Csinálok magának vizes borogatást.

Hát nem látja, hogy én passzolok hozzá?!

Ez az én rundom. – Nincs napszúrásom, baromi nagyot kaszáltam az előbb, mióta itt rostokolunk. Megosztanám magával.

Tőzsdézik, a mobilon!

Na és mennyit nyertél, öreg?

Huszonötöt.

Ezret?

Milliót.

Na ne csináld itt nekem! Huszonötmillió forintot?

Dollárt.

Nevet. Már majdnem elhittem! Tőzsdézni, mobilon?! Nem versz át, kishaver!

Nőhöz. Maga nagyon klassz nő, és én is klassz pali vagyok. Majd meglátja.

Hozzád öreg, nézzél már rá!

Ez neked öreg?!… Akkor te vak vagy, bazmeg! – Nincs énnekem kedvem idegen nyelven udvarolni… Túl könnyen mondja ki az ember idegen nyelven, hogy „szeretlek”… Nincs annak súlya, csak az anyanyelven… Ráfáztam már párszor… – Hadd vigyem magammal! Nincs, akit magammal vihetnék, senki… Így alakult… Nincs kedvem egyedül… Hát milyen életem van nekem? Nincs, aki örüljön velem! Nincs is kivel megünnepelnem!

Na gyerünk, dolgozzanak, mit állnak?!

Én nem szerződtem magával.

A többiek!

Milyen kapós lettem ebben a kánikulában, tiszta téboly… Süti a következő lángost.

Nem hisz nekem?

Rég volt, amikor én férfiaknak hittem.

Bizonyítsd be! Hol az a kalap pénz? Mutasd!

Nem téged akarlak elvinni!

Nevet. Hát ilyet! Egy kis nyomuló szarházi! A fejét csóválja.

Megfontoltan és zordan eszi a lángost. Egy sört kérek. Sört! – Három éve nem iszom!

Kibont egy üveget, eléteszi. Nálunk rögtön szoktak fizetni.

Plusz ötven, a borravaló.

Tőled nem kell!

Dehogynem kell! A borravalót utána szétosztjuk!

Nőhöz. Utoljára a gimiben mondtam az egyik tanárnőnek, hogy elvinném, örökre… Több, mint tíz éve… Nem szoktam én ilyesmiket mondani… Mindig azt mondom, amit tényleg gondolok, és mégis azt hiszik, hogy viccelek!…

Tegyük fel, hogy sok pénze lett valahogy…

Dehogy lett neki, blöfföl!

Tegyük fel! Rám akarja költeni egy részét. Jó. De miért csak azután, hogy pénze lett?!

Előtte hogy költhettem volna magára, azt, ami nem volt?!

De volt neki, ekkora bazi nagy Mercije van neki, most is ott van!… Kifelé mutat jobbra.

Előtte nem tetszettem? Amíg nem volt pénze? Addig mért nem próbált udvarolni? Miért csak most?!

El voltam foglalva, pénzt kerestem! Bődületes vagyon! Hat milliárd forint! Hat milliárd! 106Itt álltunk, mert jött ez a koccanás, a büdös életbe soha meg nem néztem volna ilyenkor a mobilomat, de így megnéztem, és kockáztattam, friss aggyal, és nyertem!… Ha nincs ez a koccanás, a büdös életbe soha!…

Nevet. Még egy ilyen barmot!

Röhög. Ezzel etet minket! Röhög. Asziszi, bevesszük! Röhög, ugrál.

Hat milliárd! Mobilon! Nevet.

Mer a rizs, Ázsiába…

Barom! Röhög.

Még ilyet! Nevet.

Miért nem velem foglalkozott, rögtön!? Itt döglünk fél napja!… Volt idő! Miért csak most vett észre?! – Meg akarsz venni. Gyáván, mint egy kurvát. Amíg nincs pénzed, addig nem is kísérletezel, mert reménytelennek tartod. Azt képzeled, hogy ezt csak így lehet, pénzen? – Vegyél magadnak nőt, adjál fel apróhirdetést, tódulni fognak! Keresd meg a Koccanó rádiót…

A tűzről pattant menyecske. A lányos anya. Az anyás leány. Te vagy a gyáva, anyukám! Most lerázhatnád végre a lányodat, meg a mostohaanyádat, csak nem mered! A legszívesebben belefojtanád őket a kádba, ehelyett túlteljesítesz, ügyülibügyüli, kicsi lányom, kicsi anyukám, így is fojtogatod őket, csak lassabban…

Kérsz még egy lángost? Vagy kávét? Sört? Nem akartalak megbántani…

Kiissza a sörét. Maguk engem nem ismernek… Én most elmegyek… Nem várom ki, amíg el 107lehet hajtani… Este már fene tudja, hol leszek… Előveszi a slusszkulcsát meg a forgalmit. Kinek kell a kocsim? Az a fekete Merci… Csönd, leteszi a forgalmit meg a slusszkulcsot a padra. Faburkolatú a volánja meg a műszerfala… Vigye, aki akarja!… Használják, vagy adják el, mindegy… Kifelé indul.

Utána megy. Nagyuram, várjon!… Méltóságos nagyuram! Egy kis aprót!…

Odaadtam, amim volt, a padért. Csak a kártya van nálam…

Van egy ezresed, egybe, a gazdától kaptad!

Csodálkozva. Igen?

Van a sarkon egy gép, a falba, szoktam ott szobrozni, csak úgy szerényen, nem nyomulok én, dehogy, csak bűzölgök ott nekik némán, és leesik egy-egy húszas, főleg a nőktől… Vegyél ki belőle!

Vegyek ki pénzt, és hozzam ide vissza? Ide?! Fel van háborodva. Gyalogoljak, ide, vissza?! Te nem vagy normális! Kiveszi a kártyát a zsebéből, ledobja a padra. Ha meg tudod fejteni a pinkódot, mind a tied, ami rajta van. Kimegy jobbra.

Meg vannak buggyanva. Nem csoda, ebben a kurva kánikulában.

Kimutatták, hogy a reklámok többsége veszteséges… Mégse bírják abbahagyni… Nevet.

A padhoz megy, nézegeti a forgalmit meg a slusszkulcsot. Tényleg itthagyta.

Visszajön az érte! Szemét provokátor. Beleülsz, indítasz, és máris rádmászott egy csomó kommandós, és rádvernek néhány felderítetlen bankrablást, kiverik belőled a vallomást szépen. Próbáltak már engem kicsinálni, ismerjük a módszereiket.

Na jó, de mi lesz, ha elindulunk? Ezek itt nem bírnak majd elhajtani tőle…

Hagyd a picsába, nem a mi dolgunk. – Még két lángost, aztán fizetek…

Nem, én már nem kérek… Inkább egy kávét… – Nem szoktam kávézni, rongálja a reflexeimet… De nekem még most is, mint egy húszévesnek, komoly! Még most is: felhívnak a haverok, hogy légy van náluk, én megyek, és lecsapom! De nem ám légyfogóval! Senki úgy nem bír legyet lecsapni, mint én, még most is!

Nőhöz. Maga komolyan azt hiszi?…

Nem hiszek én semmit. De miért ne nyert volna?

Mobilon?!

Ebben a világban? Van minden. Kiveszi a kávét, feltálalja Belemenőnek, majd az olajhoz ugrik, fogóval megfordítja a lángost.

Itt a névjegyem.

Tegye vissza.

De hát miért, az isten áldja meg?!

Azért, mert nem fogok még egyszer belemenni a csőbe.

És ha adnak magának másik időpontot, fogom látni?

Nem. A fogóval tologatja a lángost. Koccanásban nem ismerkedem.

Hanem hol?

Sehol sem ismerkedem.

Én sem ismerkedem sehol… Hol van nekem arra időm? Hajtok, mint az állat. Ez itt most… Most, hogy itt állok, és pénzt szedek be, és dolgozom, mint egy igazi ember… Ilyen nekem nagyon régen nem volt! Én nem emberekkel találkozom, hanem adatlapokkal! Ott fogom hagyni ezt a hülyeséget! Esküszöm magának, hogy otthagyom!

A lángosokat figyeli. A maga dolga.

Ha otthagyom, hajlandó találkozni velem?

Honnét tudjam?

Megjegyeztem a rendszámát.

Eladom, és veszek egy még rosszabbat.

Vissza lehet kerestetni. Visszakeresem!

Kiveszi a fogóval a lángost egy papírtálra. Lángos!

Szalvéta tíz forint!

Mindjárt! Belemenőnek. Ha nem veszek új kocsit, semmi se lett volna… De a feleségem rábeszélt… A régi annyira nem ment, hogy oda se értem volna az ütközéshez!… De a régi se kellett volna, csak az apósom, hogy kocsi, az kell, és nyomta, nyomta… Anyám is, kiskoromba, hogy tanulj, fiam… Én meg tanultam, 110én hülye… A feleségem is, hogy házasodjunk össze… Egy tragédia az egész életem… Eszik.

Ez most olyan, mint egy nyaralás… Évek óta nem nyaraltam… Balatoni kaland, olyan ez az egész… Lehet beszélni összevissza, felelőtlenül…

Őrült rég voltam a Balcsin utoljára… Baromi sok srác koslatott utánam… Minden nyáron… Felszolgáltam… Egyszer nem, akkor táborban voltam… Összesen három nyár… Nem sok… Buktak rám a srácok… Ennyi volt az élet… Könnyű kis kalandok, párhuzamosan, etettem őket, mindent bevettek… De ez se volt rossz, ma… Tényleg… Amikor elindultam, nem gondoltam volna, hogy lesz valami… olyasmi…!

Ezt már nem lehet!… Ezt már nem!…

Mi baj, megsérült valaki?

Nem kér inni? Tölt neki.

Ásványvizet iszik. Vajúdott egy nő az egyik kocsiban… Ikreket várt… Sok az ikerszülés, amióta vannak ezek a hormonok… És jött volna ki az első gyerek, a feje már kint volt, de tovább nem bírt jönni… Megrázkódik. Biztosan a másik gyerek, az tartotta vissza, hogy meg ne bírjon születni, elsőként! Markolta a bokáját és húzta vissza! Mostanában ezt szokták! Már az anyaméhben! Összerázkódik, iszik.

És, megszülettek?

Császározni kellett volna, de nem fért oda a mentő… Hiába végeztem el a bábaképzőt, ott ezt nem tanítják! Iszik, majd eltűnik a Kispolszkiban.

Szimatol. Lángos?!

Lángos!!

Gyertek, fiúk, a vendégeim vagytok!

Nehéz nap, de van neki koronája!

Király ez a lángos!

Mobilon. Na végre! Mit szarakodsz azzal a mobillal?! Rég fel lehetett volna tölteni! – Mi az hogy nem hívtalak! Most is én hívtalak! Hát nem én hívtalak, most is? Hát nem én?! – Hogy lehet ezt, hát hogy lehet ezt, hát hogyhogy?! Hát meg tudtad mondani, hogy hol vagy, mikor én kérdeztem, hogy hol vagy, hát meg bírtad mondani?! Nem voltál itt velem, nem volt kinek mondani, amit mondtam volna, én ezt nem bírom! – Te vagy a szemét, tudod?! És egy rohadt nagy bazi kurva vagy, tudod?! Kurva! Kurva! Soha többé! Kurva!

Srác átugrik a Trabantján, és a másik oldalon bevágja magát.

Basszák meg, ezt megúsztuk! – Lőttek már rám, Szibériában, még a Szovjetben, szétlőtték a szélvédőmet, csoda, hogy élek… Most már nem hajtok arrafele, kalózok tömege, kell az nekem? Pedig megfizetnék!

Berohan balról az esernyővel és a mobillal. Lőttek! Lőttek! Kigyulladt, égett! Rendőr! Rendőr! Kirohan jobbra.

Kimászik, visszaáll a deszkához, folytatja a lángosevést. Ideges a néni! Nevet.

Kavarják a szart. Ő is kimászik, feláll, ő is folytatja a lángosát.

Hangszórón. Czibor megáll, jobbra dől, aztán elindul balra, kacsázik előre, most befelé fordul, a védők szétszaladnak, Czibor Kocsishoz passzol, Kocsis hátrahúzza, átadja Hidegkútinak…

Hidegkúti át a jobb oldalra, Budai elfut, beadja, a védők kifejelik, Szojka lestoppolja, átadja Bozsiknak, Cucu megindul, Puskás, Puskás, Puskás cselez, elveszti, de nem, még elkanalazza, átadja Hidegkútinak, Hidegkúti elfekszik, de még odébbpöcköli, Puskás Öcsi hátra, Buzánszky átemeli, Lóránt elindul, balra passzol, Czibor elfut, ballal beadja, Kocsis fejel, góóóóól, góóóól, góóóól!…

De hát tök üres a pálya!!!

Gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű góóól, fantasztikus góóól, Kocsis felment fél méterrel a védők fölé és bebólintotta, kettő-null! Kettő-nullra vezetünk, ked113ves hallgatóim, kettő-nullra! Micsoda gól! De nézzük, középkezdés, jönnek, vigyázzunk, vigyázzunk, de jól van, Lantos lekezeli, hátragurítja Lórántnak, Lóránt felnéz, lágyan előre emeli, Bozsik lekezeli, lefordul, balra Szojkának, Szojka megáll, egy csel jobbra, kiugratja Budait, Budai átveszi, cselt csinál…. Ne!… Elvették, jönnek a jobb szélen, hol vagy, Buzánszky?! Jól van, Buzánszky ott van, hazagurítja Grositsnak, Grosits felszedi, labdázgat, aztán jobbal előre, Hidegkúti lestoppolja, hátraadja Bozsiknak, Cucu elmegy, felnéz, balra Szojkának, Szojka megáll, vissza Lantosnak, csak nem kapkodni, fiúk, nem könnyelműsködni, okosan, jól van, Lantos át a jobb oldalra, Budai hátrajött, átveszi, egy csel balra, tovább Kocsisnak, Kocsis vissza Bozsiknak, Bozsik felnéz, hatalmas, tért ölelő átadás balra Puskásnak, Puskás a félvonalnál, a partvonal mellett, a zászlónál, áll, lába a labdán, három védő szaladgál körülötte, Puskás a fenekét riszálja, a védők őrülten futkosnak, tovább a partvonal mellett Czibornak, Czibor befelé kacsázik, Lantos megindul előre, Czibor helyén, megkapja a labdát, beível, Hidegkúti a térfél közepén lefejeli, indul Kocsis, de nem ő kapja, Bozsik előre lendül, kiadja jobbra, Budai elfut, a védő háta mögé kerül, beadja, Hidegkúti tovább pöcköli, Puskás, góóól, góóól, góóól! Három-null, kedves hallgatóim, csodálatos, fantasztikus, őrületes, három-null! Két percen belül két góóól, kedves hallgatóim, csodálatos! Három-nullra vezetünk!

Semmi, csak hang- és fénypróba. A kurva 114anyjukat. Lemászik; Férfihoz. Van nekik villanyuk, tudtam én!

Az apám látta őket, az aranycsapatot!… Kint volt a hét-egyen…

Az én apám is…

Tényleg?! Nehéz volt ám jegyet szerezni! Azt akkor osztogatták!

Ő kapott. Fontos elvtárs volt. Aztán három év múlva kivégezték. Egyéves voltam. Aztán anyám férjhez ment… Nőhöz. Másnak is volt mostohája, nem csak magának!

A kurva anyjukat! Majdnem sír. Én sose láttam jó magyar focit! Soha! Tanyán laktunk, ott nem volt soha semmi!

Én csak a tévébe láttam őket… Fekete-fehérbe… Tényleg olyan jók voltak?

Az nem kifejezés!

De hát maga se látta őket!

Csakhogy én tudom!

Á, nem lehettek olyan jók, mint a mostani Reál Madrid… Vagy a Manchester United… Ugyan már!… Aranycsapat!… Mikor csak egy ezüstre futotta nekik! Az egész ország őket ünnepli ma is, a mohácsi vereséget… Aranycsapat?!…

Fingod sincs, bazmeg. Az én apám sztahanovista volt, úgy kapta a jegyet… Nem tudja már senki, mi az, hogy sztahanovista!… Négyszáz százalékra tel115jesített!… Persze nem volt az négyszáz százalék, csaltak, de százhúsz azért megvolt… Iszonyatos az is… Hatvanhatban bele is döglött, szilikózis… De a hét-egyet, azt látta… Mesélt róla, mielőtt kiköpte a tüdejét, nekünk, gyerekeknek… Hároméves voltam, de emlékszem, csillogott a szeme, és akkor nem a láztól… csillogott az apám szeme… csillogott… Sír.

Akkor voltunk mi magyarok utoljára! Mik vagyunk mi azóta, semmik, rabszolgák, világ rabszolgái!

Nem baj… Nem baj… Lesz még itten forradalom!

Buzgón bólogat. Lesz, lesz!

Majd Nyugaton! Ott fog elkezdődni! De borzasztóan sokára. Lassan kapnak észbe, a hülye polgárok, akiknek viszonylag jó még, ott Nyugaton. Majd ha rájönnek, hogy kurva szar nekik, majd akkor. Mire ideér, mi rég alulról szagoljuk. Amíg élünk, most már ez lesz. Ez a mérhetetlenül szemét, vacak, aljas… Ez.

Menjünk be, hűvös lett!

Nem!

Hozom a takarót, rádterítem…

Nem!

Vacsorázni kéne!

Nem!

Néni kérem, nem tetszenek kérni?

Nem!

Á, a micsoda, a kód nélkül nem lehet! A kurva anyját neki! A padhoz megy, leül, nézi a kártyát. Kell valakinek? Odaadom egy ezresért!

Mi van, mi van?

Pénzkártya… Itthagyta… Meg a slusszkulcsot, iratokat, mindent…

Itthagyta? Hogyhogy?!

Mi az isten?! – Ez a kulcsa? A Mercinek?

Szerintem ez… Ez az… Megismerem… Kifele indul jobbra, Rendőr követi, kimennek.

Na mi van, kész vagytok mára?

Da.

Minden oké volt?

Da, da.

Akkor oké van, egyetek, igyatok… A terített deszka felé mutat.

Egy-egy üveg sört is nekik!

Igen, oda… Ha majd megindul a forgalom, el lehet vinni… Ja… Nem, már beszóltam a bontóba, hogy ne menjenek haza, meló lesz… Reggelig szétkapják, ügyes fiúk azok… Mondtam, hogy pont a pályánál! – Jó, addig oldalra állunk vele, megvárunk, persze… Elzárja a rádiót. Na! Mi?

Azt a kurva mindenit! Fú! Fú! Örül.

Te… láttál itt valakit a parkolástól?

Nem… Miér?

A rádióba. Figyeljetek!… Szóljatok a parkolásnak, küldjenek ki bírságolni!… Itt álltak egész nap, a tilosban… Állnak, nem? Akkor parkolnak, a tilosban, nem?!… A szélső sávot végig lehet büntetni, többszáz kocsi… Érted már?!… Nem kell százalék, majd később meghálálják… De siessenek, mert nemsokára vége lesz! Fúj egyet. Hálát adhatunk a micsodának… Na? Mi?

A kurva mindenit! Örül.

Vállalkozóhoz. Kösz a vacsorát, viszlát!

Sziasztok!

Felmutatja a kártyát. Nem kell senkinek?

Na jó, akkor… Megpróbálja eltörni, aztán ugrál rajta. A szemét, én a padomat őneki, ő meg nekem semmit, egy fillért se, semmit, a szemét! Kifárad, köhög, lehajol, összeszedi a kártya darabjait, aztán szétszórja.

Feláll, megtörli a száját, kiissza a sörét, az üveget visszaviszi a terített deszkára, majd Vállalkozóhoz fordul. Domnule majesztru?

Mi van?

Ujjaival pénzt mutat, a többi munkás nézi.

Az a helyzet, hogy nem bírtam elmenni a bankba, nem bírtam a falból se kivenni, itt kellett rostokolnom egész nap! Nincs nálam annyi… Semmi készpénz nincsen nálam… Nu bani gjata… Majd holnap… Müine.

Ez egy ilyen nap volt… Sajnálom, srácok… 118Szorri… Majd holnap… Menjetek, az asszony majd ad még valamit, ha éhesek vagytok… Csinö… szpirtoázö… vafi… lesz, lesz, vafi…

Meg hát még meg se tudtam nézni, mit végeztetek… majd holnap… Na nyomás, ha még ma akartok hazaérni… – Nálam laknak, a kertbe… Olcsóbb így nekik, még reggelit is kapnak… Apjuk helyett apjuk vagyok… Nevet.

Van magánál egy köteg pénz.

Elővette, én is láttam, teli van dohánnyal. Fizesse ki a munkásait! Azt mondta, műszak végén fizet.

Maga nem kap semmit, maga ingyen akart dolgozni!

Én nem is kérek semmit. A munkásait viszont illene kifizetnie. Ha már úgyse fizet utánuk járulékot.

Semmi közöd hozzá!

Na és a hölgy? Óránként ezer… Az órájára néz. Az nyolcezer!

A szakszervezeti bizalmi! Na nézzenek oda! Nevet. – Mit szóltok, srácok? Jó, mi?

Nyugi, gyerekek, nyugi!

Mért nem fizet, ha van pénze?

Semmi közöd hozzá, te faszfej.

Na hívjál rendőrt, kispofám. Kiabáljál utánuk szépen…

Leteszi a serpenyőt. Nekem se fizet?

Hát meszet ettem én?! Hol a szerződés, aranyanyám? Hol van?!

Megállapodtunk!

Az Ejrópában nem úgy van, bogaram. Ejrópában szabályos szerződést kell kitölteni, minden formának meg kell felelni, írásban, tanúkkal, ügyvéddel, ejrópai módon, civilizáltan, az nem úgy van már, ahogy azt ti elképzelitek, kicsinyeim! – Van írásos munkaszerződés? Van? Hadd lássam! Ha van, akkor fizetek! Adjad elő, kicsicica!

Szemét rohadék!

Hagyja a fenébe, ne!

Munkásokhoz. Maguk hülyék, maguk ezt védik, ezt a szemetet? Aki nem fizet maguknak? Aki egy szar sufniban tartja magukat!? Ezt védik? Ezt?!

Mért kell egy ilyen muris napot elrontani a hülyeséggel, haver? – Integet. Nu! Nu!

– Tudsz nekik munkát adni, apám? Mert ha tudsz, adjál nekik munkát, és fizessél nekik katonásan! De ha nem tudsz, akkor pofa be! – Engem szeretnek a srácaim, én jó vagyok hozzájuk, tudja ezt az egész Kárpát-medence, együtt reggelizem velük hajnali ötkor, bazmeg, amikor te még szundikálsz! Munkásokhoz. Na pakoljatok össze, ami maradt nyersanyag, azt rakjátok a csomagtartómba!

A papírszarokat itt lehet hagyni… Az olajat a fűre, lötty!… A mikróra vigyázzatok! Mikró! Értem? Óvatosan a PB-gázzal! Propánul, butánul! – Nem volt nekem ez üzletileg jó napom, 120nem jött be a beruházás! Keveset zabáltatok, baszkikám! – Magának, kiscica, magának fizettem volna, ha nem jártatja a pofáját. – A sört meg a kólát meg a szpritét is a csomagtartóba!

Acseszta, acseszta? A kávéfőzőt mutatja.

Viheted, a tiéd. Al töu. Hajde, hajde! Porta, porta!

Olyan jó kis pihenős nap lett volna, és erre elbasszák az embernek az okosok!… A fejét csóválja.

A mobilba. Te vagy az? Én vagyok!… De igen, én… Olyan kurva szép meleg nyári este van, ilyenkor csak te bírsz az eszembe jutni… Hát nem bírom, tehetek én róla? Megveszek érted, folyton… Jó, hát fél éve, de mi az a fél év?!… Azóta én folyton csak terád… Mért nem, mért nem… mert szereztem egy házat, egy vénasszonyé, ki fog halni, na?! Ezen ügyködtem fél teljes évig! És most felmegyek hozzád, ha nincs nálad pasi, és elmesélem, mi volt… Nincsen neked pasid, nekem ne mondd, ezt én érzem, innen a távolból, mert mi egy hullámhosszon, én azóta is veled egy hullámhosszon… Hallgat, elszontyolodik, elzárja a mobilt, összegörnyed.

Nyomogatja a mobilt. Én!… Mennek haza gyalog, már vacsoráztak, ne adj nekik semmit… A Pityu? Nem tudta? Egyetlen példát se?! Na majd szétverem az agyát, csak érjek haza egyszer… Maradt liszt, olaj, sör, kóla, élesztő, majd viszem, ahogy sza121badulok… A virsli? Elfogyott… Na csá. Elzárja a mobilt.

Mehettek, gyalog, pezsosz, drumul, hamarabb odaértek, mint én…

Befut jobbról, az esernyőjével hadonászik. Lehet menni, lehet menni! Isten kegyelme, Isten kegyelme! Kifut balra.

Azt a kurva!… Kirohan jobbra.

Na végre! Kirohan jobbra.

Kiugrik, hátramegy a Zsigulihoz. Hé, a papír! Hogy elismeri!…

A bal alkarját mutogatja kifelé. Ne tartsad fel a sort, bazki!

Tényleg, a papír!!!

Névjegyet vesz elő. Itt van, majd valamikor kitöltjük!

Hátrafordul, Srácnak. Maga jött belém, nem?! Adjon róla papírt!

Vállalkozóra mutat. Ez lökött magának, nem?!

Úgy itt maradnék magával!… – Valakik dolgoztak, a hülyék, elvontatták a villamost… Kár… Le kéne állni 122ezzel az egésszel, és ki kéne találni valami mást… – Hadd hívjam meg vacsorázni!

Én a lányommal szoktam.

Már rég megvacsorázott, maga nélkül.

Remélem is. Már aludnia kéne.

Mesét mond neki? Az annyira fontos?

Jó ötlet. Rég nem meséltem neki.

Nőhöz, kétségbeesve. Figyeljen ide!… Lenne egy ház, egy öreg néninél… Kert, tyúkok, kapirga, minden… Mit szól hozzá?… Tiszta idill… Maga egy helyes csaj… Komolyan… Egy isteni nő… Én még életemben nem zúgtam bele ennyire senkibe…

Mi van?!

Kihajol a vezetőülésről, felemelkedik. Üljenek már be, mit szarakodnak?!

Üvölt. Töltse már ki, nekem nincsen cascóm!!!

Kapd be!

A kurva életbe már!… Bevágja magát a kocsijába.

Dudál. Üljenek már beee!

Úgyis kinyomozom a rendszáma alapján!

Kell magának a nyakába egy hülye bakfis, meg egy beteg vénasszony? Nem lesz magának arra ideje.

Lesz! Soha nem voltam ennyire biztos semmiben!

Na kíváncsi vagyok. Átmászik a Skoda hűtőjén és beül.

Néni kérem, tessék leengedni!

Lenéz, leengedi a kosarat, Hajléktalan beleteszi a cuccot, majd Öregasszony felhúzza a kosarat, kiveszi a vájdlingot. Nem mosták el, nem mosták el!

Hallgass, mert nem hallom őket!!

Kiüvölt a kamionjából, lenézve. Cincogjon már odébb, szaros kisegér, vagy széttaposom a beleit!!!

Kidugja a fejét a Kispolszki ablakán, hátranéz Kamionosra. Kussoljon, vagy magának megyek rükvercbe, maga tenyészmarha!

Kiemelkedik a Trabantból, előre ordít Nőnek. Ne a pofámba túráztassa a motorját, maga állat!

Kiemelkedik a Zsiguliból, Nőnek. Engedje már ki a kéziféket, idióta kurva! Úgy adjon gázt, hülye pina! Fék nélkül, fék nélkül!

Kiugrik, hadonászik, hátrafelé kiabál Nőnek. Belém ne merészeljen jönni még egyszer, maga… maga… maga… Artikulálatlanul üvölt. Jenő! Jenő!! Jenő!!! Visszavágja magát a kocsijába.

Kiemelkedik a Skodájából, visít. Húzzál el a francba, szemét buzeráns!!!

Előveszi a zsebéből a szórólapot, a félhomályban silabizálja. „Eljött az idő, mert ez az idők mélye, az idők mélye immáron eljövendett…” Nevet, majd kö124högőroham fogja el, eldobja a szórólapot, pár cuccot felmarkol, a padhoz viszi, a pad alá gyűri, leül, összegörnyed, a gyomrát nyomogatja, nagy nehezen abbahagyja a köhögést.

Hajléktalan lefekszik, bebugyolálja magát a rongyaiba, és a fejére is húz egyet.