| Szólítva őt egy verssorát idézem: |
| „Csak azt feledném, azt a franciát…”, |
| s az évtizedek rossz szigetelésén |
| kétszázhúsz volt nyila villámlik át. |
| Túlnan a járdán föltűnik Pilinszky, |
| kockás kabátban, ég és föld között – |
| látom, arcán a lázas elveszettség |
| őszes borostaként kiütközött. |
|
| Köröttünk örvény, a hatvanas évek: |
| gyér forgalom, vodkaszag, vak remény; |
| nem öltek meg s nem öltük meg magunkat – |
| Isten hordott minket a tenyerén. |
| Túléltünk háborút, italt, szerelmet, |
| most egy kicsit ejtőzni akarunk, |
| ki egy szál deszkába, ki meg az égbe, |
| kapaszkodunk, míg bírja a karunk. |
|
| Költőnek ezenfelül ott a verse, |
| a gyulladt seb, mely lüktet s nem lohad, |
| de láza megbokrosítja a ritmust, |
| e rögeszmés, szárnyas versenylovat, |
| hogy száguldozzon, mint a hurrikánok |
| a karibi partokon s a prérin át, |
| s patájával dobogja és dobolja: |
| „Csak azt feledném, azt a franciát…” |
|
| Minek folytassam? Valaha a versünk |
| életmentés volt, ma csak pipere. |
| Franz! Szia, fogoly! s más ilyen nyalánk vicc, |
| míg süvítünk az űrbe kifele, |
| s a terepet átadjuk a szövegnek, |
| melyben buján párzik szóval a szó; |
| és hallhatjuk makogni gépeinket, |
| mint majmot az Afrika-utazó. |
|
| Nagy költő s balfácán egy porhüvelyben! |
| Esendő, nagyon is világi szent, |
| aki a Koponyák Hegye helyett a |
| báli szezonban inkább bálba ment; |
| János, kit jelenések látogattak, |
| de aki hétköznap csak Jancsi volt – |
| bámulja teremtményét a teremtő, |
| sámán a tüzet, melyet ő csiholt. |
|
|