|
Jégverés volt. Galambtojásnyi jég esett, mondtam.
Ó, egek, galambtojásnyi jég!
Térden állva keresgéltem-méricskéltem őket a fűben, de galambtojásnyit egyet sem találtam. Fejem búbján sem koppant galambtojásnyi. Kisebb és nagyobb, igen de galambtojásnyi nem.
Tehát egyértelműen meggyőződtem: nem esett galambtojásnyi jég.
És mégis, és mégis!
Ismét belekezdve beszámolómba, az első szó, melyet kilökött a nyelvem: a galambtojásnyi volt. Szinte megijedtem, összetörik.
Miközben az ütések visszhangját méricskélem koponyámban, megint csak azt kell mondanom: galambtojásnyi.
Mutató- és hüvelykujjam közé fogom e meleg szót, és sehogyan sem értem, mi köze a jéghez, jégveréshez.
|