|
Nemrég egy drága, legalábbis nekem drága, lemezjátszót vásároltam. És éjjel-nappal muzsikáltam nagy, vastag, dohánytapétás falú szobámban. Aztán, két hét se múlott, hirtelen telítődtem. Majd hamarosan eljött a nap, amikor csöndben heverésztem pamlagomon.
Ám mennyivel más csönd volt az!
Magad is kipróbálhatod: eressz oroszlánokat szobádba, s hagyd tépjék szét a benne legelésző bárányokat vagy egymást. Meglásd, mennyire más minőségű lesz utánuk szobád csöndje.
Ülök a német muzsikus-istenek után maradt csöndben, mint Szophoklész és Shakespeare véres tragédiái után – s minden bizonnyal így is maradok örökre: előrebillenve kissé.
|