|
Jön a postás. Egy nyurga, hirtelenszőke fiatalember. Mindig zavarba jön, ha megpillant a zöld vaskerítés mögött. Gyorsan, nagyot kattintva kinyitja táskáját, és nem érti, hogyan lehetek egyszerre bent, a rács mögött, a rózsák között és kint, táskája fenekén, narancsbélyeggel homlokomon.
Be kell takarni a rózsafákat, szólok a dog fülét gyürkélve, ugyanis a fazonírozás után az egyik nem áll a legszebben.
Kézbesítsd ki neki a nyugdíját, figyelmeztetem a táska öblösen visszhangzó mélyéről. Kézbesítsd ki, megszolgálta szegény.
|