|
Eltűnt a ciklámen ceruzám. Még véletlenül sem akarom azt mondani, hogy valaki eltulajdonította. Egyszerűen eltűnt.
Első utam a zöld almáriumhoz vezet, de tele a fiókok téli holmival, egy szál fű se fér beléjük, nemhogy még az én alig használt, alig néhányszor hegyezett ciklámen ceruzám.
Eltűnt, és én nélküle nem tudok mozogni. Mozogni – hol is?
Ciklámen ceruzával szoktam aláhúzgálni a könyvekben a sorokat, néha naponta több könyvet is átfestek, ciklámenné varázsolok. Tehát nélküle nem tudok mozogni az ólomsorok között.
Eltűnt, elnyelte a föld, s én tehetetlenül vergődök súlyos ólommérgezéssel, ciklámen mankóm nélkül.
|