|
A laskanyújtó magától forog a szögön. A fény, a legyek a tapétán, a gyerekek a szőnyegen, a vajtömb a hajnali hírek-en, s íme, én is, mind átmegyünk, átcsúszunk alatta.
Szépek vagyunk, szépek most, így élre rakva, szépek, akár a még érintetlen, vadonatúj papírpénz. Szépek. Ám vízjel, vízjel tölgylevele, érdes makk-kalpagja nélkül.
A laskanyújtó magától forog a szögön, mely már a tapétázás előtt is itt volt, itt már a ház felépítése óta – nem bírtuk kihúzni, belerozsdásodott a falba. Vannak szögek, melyek gyökeret engednek, akár némely száraz ág.
|