|
Honnan ez a gombostű?! Ez, itt. Igen, pontosan ez az. Mérget veszek rá. Ez. Hogyan kerülhetett át ide, ebbe a házba?! Ki szúrta az angol dohánytapétába?! Ki?!
Ezzel volt felszúrva a falra, a vörösre átfestett falra, az a nagy tenyérnyi lepke, amelyet a villanytelep vécéjében fogtam, zártam a családi gyufásdobozba, és amelyet aztán – hiába csöppentettem rá rumot – néhány nap alatt széthordtak az üvegszerű, apró betonhangyák. Széthordták, és csak a gombostű maradt, ez a gombostű a függőleges vörös végtelen közepébe szúrva.
Mozdulatlanul néztem végig a nagy, bolyhos-hamvas építmény bontását. Így dolgozhattak az izzó sivatag közepén a piramisokat építő rabszolgák – a nap ilyen izzó tűként szúródhatott a tarkójukba, elmélkedtem a pamlagon heverve, míg végül már úgy tűnt, én heverek ott függőlegesen a vörös homokban, engem hordanak szét az apró üveglények.
Hogyan kerülhetett át ez a tű a limáni, 5. emeleti lakásból, ide, a telepi házba? Hogyan?
Amikor Erzsi néni kiszedte a szögeket, mert, mint mondotta, hurcolkodáskor így illik, külön ráparancsoltam: a gombostűt ne bántsa, a gombostű marad. Nem bántotta, és mégis eltűnt. Mielőtt még elkezdtük volna hordani, túrni, ömleszteni le a motyót, észrevettem eltűnését, és álljt kiáltottam, riadóztattam az egész társaságot. Átrostáltunk mindent, de hiába, a gombostű, ez a gombostű eltűnt.
Még szerencse, hogy ide, a dohány – és nem a nappali vörös tapétájába szúrták, mert ha ott fedezem fel, könnyen azt hiszem, még mindig a vörös sivatag közepén heverek.
Érdekes, a gombostű, az éjjeli lepke gombostűje is jött velünk. Ez az. Ez. Szépen látni kétszer is edzett gombját. Előbb a lepke halála edzette, aztán pedig az üveghangyák mikroszkopikus fogai, nyelve. Olyan a gombja, akár egy rubingömb – mind közelebb hajolok hozzá.
Igen, szalmakazalban lehetetlen megtalálni a tűt, de szalmakazlastól kitűnően, biztosan szállítható – ez lenne a végső és felettébb megnyugtató konklúzió.
Figyelem a rubingömböt, figyelem az egész dohányfalat, de egyelőre még se árnyék, se rovar nem mozdul, nem lopakodik feléje – felém.
|