|
Egy félig rothadt balos kaptafára bukkantam a szemétdombon. Nem volt egyszerű megmentenem. Előbb csak félrelöktem, majd leborítottam egy lyukas lábassal. Aztán két-három napig a garázs külföldi folyóiratokkal teli, kis könyvespolcán állt. A múlt héten hoztam fel ide padlásszobámba és helyeztem méterszer hármas asztalom jobb sarkára. Azóta farkasszemet nézek vele, pontosabban: szú-szemet.
Gondolatban körülrajzolom, bőröket feszítek, szögezek rá illatos, fenyőerdőket lehelő faszögekkel stb.
Szépen ívelt és mégis, ha lépne: sántítana.
Akárha egy isten büdös lábát szaglásznám, tanulmányoznám végtelen asztalomon.
Soha ilyen közel az istenekhez!
Igen, egy kicsit szobrász és ortopéd cipész is voltam mindig.
|