|
Szarajevóból kijövet, eltévedtünk.
Kezdetben isteni-zöld fennsíkokon bolyongtunk, majd még magasabbra kerültünk. Érezni lehetett, hogy a medvék, a farkasok és a sasok birodalmában keringünk. Valami még sosem tapasztalt intenzitás, ám már túl, túl mindenen…
Estefelé, amikor végre rendes úton gurultunk és vizet is ihattunk, túrót is vehettünk, J. megszólalt, nem hittem volna, hogy ennyire el lehet tévedni.
Én is valami hasonlót gondoltam, hiszen: annyira hasonlított az a nap, az a táj az életemhez.
|