|
Szkopjéban történt.
Künn állok a teraszon, és olvasom Repülőn Orhridba című (azóta valahol elkeveredett) költeményem a több ezres tömegnek, magyarul, majd az egyik színész macedónul. A tizedik sornál felnézek (onnan már fejből tudtam), s: az első sorban megpillantok egy lányt. Abbahagyom a vers mondását. Hátul a rendezők tanakodnak, mi történt.
Még a földrengés előtt jártam (egyik barátommal, aki azóta ismert költő lett) utoljára Szkopjéban. Igen, most már emlékszem, akkor udvaroltunk ennek a szép, kis, gömbölyű, fekete lánynak. Lenn a Vardár kiszáradt medrében ismerkedtünk meg vele…
Integet, olvassak csak tovább: ő nem él.
|