|
Újságot, könyvet emeltem magam elé. Védekeztem.
Átcsúsztunk a szürreálisba, kiáltottam, fel 76. december 11-én Belgrádban. De senki sem hallotta, a vécésnénik pedig már megszokták a furákat motyogó figurákat.
Divatba jött a zsilett.
Kis barátom A zsilett és az agy, A zsilett és a toll témájának képzőművészeti realizációjával birkózott, én meg, éjszakánként, nagy titokban, A zsilett és az angyal című költeményemen dolgoztam mióta már (az angyalt és a zsilettet a
BAYER
aszpirinhoz hasonlítva), amikor, mint mondottam, mint kiáltottam volt, már a kávéscsészét is védekezve emelve magam elé a zöld Zsolnay-cserepekkel burkolt Moszkva ablakában: divatba jött a zsilett, a gilette!!!
A zsilett-fülbevaló (a fülbevaló, a fülbemászó zsilett), a zsilett-nyakbavaló (a nyakbavaló, a nyakon mászó, a nyakon vágó zsilett) stb.
Mit jelentsen ez, kérdeztem sápadtan én, aki egykor (60 körül) még a bőr és a kockás kelmék divatját is lelkes versikével üdvözöltem. Lehetséges, hogy egyszer a költészet minden irreálisan csillanó tárgya mint divatcikk (a divat mint apokaliptikus szarka!) jön be, jön így be a mellékajtón?!
Ki emlékszik még arra, hogy zsilettel, ezzel az önborotva-készülékbe való pengével kaparóztak, a középső és a mutatóujj közé fogva, mint selyem-maszkot, arcot hasongattak, fület vágtak le à la Van Gogh, szemet szeltek ketté á la Buñuel, ki emlékszik, hogy e csöpp pengével torkot vágtak
át?
Senki.
A zsilett megszűnt zsilettnek lenni. A zsilett lett. Divatba jött. Kialudt.
(A borotvakést sem igen használják már, de mivel nem jött így, ilyen formában divatba, nem is aludt ki: félünk tőle, még félünk tőle – ezt nekünk szakállasoknak igazán elhihetik.)
Hiába kapkodok, a szótárak, lexikonok, kézikönyvek lapjai indifferensen zizegnek ujjaim között. Nemigen tudnak a zsilettről. A zsírról, a zsidóról, a Zsigmondokról, a zsiráfokról, a zsokéról, a zsugáról, a zsűriről, valamint a Gilgamesről, a gimnáziumról és a gipszről tudnak, bőven értekeznek, de a zsilettről nem. A zsilettről nincs semmi megjegyeznivalójuk. A krónikák szeizmográfjai a zsilettet illetően semmi különöset sem regisztráltak… Pedig még az is megtörténhet, hogy századunkat K. C. Gilette gyárosról (Nobel s más robbanékony gyárosok útját átvágva, de átvágva az én jelöltem,
BAYER
útját is) a zsilett korának fogják keresztelni. Igen, még ez is megtörténhet, még ez is az én kormosképű korommal.
(Újvidékre 76. december 14-én ért a zsiletthullám. Dél körül kreol bőrű fiatalemberek csoportjait láttam sietni a központ felé – kezükben zsilettes lánckötegekkel.
Az apokalipszis angyalai!
Többi városunk elestéről még nincsenek értesüléseim, bizalmas adataim.)
|