|
Végre fenn ültem a gépben. Néhány perc és futva, futva, mint egy nagy kéz, összefogva, megemelve bensőmet, már el is indult. Imádok futkosni, röpködni ezekkel a rissz-rossz gépekkel.
Belső zsebemben (zöld bársonyruhámat viseltem) két repülőjegy is volt, s amíg oda nem lépett hozzám a légikisasszony, nem tudtam, melyik jegyet húzom majd elő. Ránéztem: szőke fürtök… Az athéni jegyet nyújtottam oda neki.
Ein Zimmer nach Akropol bitte, mondottam Athénban, ugyanis azt, hogy Akropolra néző, hirtelen nem tudtam megmondani.
Szép szoba volt. Pontosan olyan, amilyent évekkel azelőtt elképzeltem, sőt meg is álmodtam már.
Félrehúztam a nyersvászon függönyt. A szoba közepére helyezett székre ültem és: zokogni kezdtem.
|