Ady lép

cemende cenk cent – a legbizarrabb (a legbizarrabb-e avagy jött még a legislegbizarrabb kisfiú az attila) centenáriumán harsannak már a harsonák csattannak cintányérok ünneplőm kis szöveg késik a sötét szövet ám ami késik az felépül ha azon nyomban össze is roppan mint hó alatt ház ha szú eszi a mestergerendát mert eszi eszi a fene a szút a mesterségben óriás sötét fejét már fölemeltem de a botladozó lábakat nem merem a boltozat alá helyezni táncolva összeroppannának halála előtt két hónappal szomorúan mutatta lábszárait melyek vékonyak és finomak voltak akár egy négyéves gyermekéi sehogyan sem tudom fotónaturálni a figurát (csak öltönyeit csíkozom végtelen kobravonalzómmal) sehogyan sem tudom legalább egyetlen lépését újraléptetni nem találom a térkép léptékét (billen dől roggyan nincs mozdulat póz gesztus nincsen iramodás) a körúton a miasszonyunk előtt melynek minden kőördögével mondván igyunk még ép lépünkre hosszúlépést koccintott már egyetlen lépését sem akárha lépbe hágott volna a lellei akárha nem is csontot nádszálat húztak volna lábszáraiba tán madárnak is kezdték építeni születése után mint akinek azonnal kezére vágnak hatodik ujjait gyorsan el kellett távolítani madárnak azért gubbaszthatott magasfeszültségen madárnak építették alulról felfelé fölülről bölényként lefelé sehogyan pedig itt a kávészín kamásni lakcipellő politúros pálca is már nem lép áll alulról még váz szobor szobrainak stupid erdejében lépj te mondja rajtad a sor lépj s emelj végre cséphadarót pép-képeidre a miazmás metafóra-kévékre emelj végre cséphadarót szép világképedre hadard hadaró világodat ruth majd összekaparja a maradékot s az éj leple alatt melléd fekszik mert a bizarr és a rút igaz az igaz bizarr és rút ezzel emelheted csak címbe ady lép különben láp