Re-kapituláció

 

1.

hordom
a tejet helyetted
kislány
most már hordani is fogom
örökké
piros kandliban
nem fekszel a tisza-fenéken
mily zöld az iszap
fenn a kékben sem vagy
az angyalok
újságpapirosra csavarnák hajad
hordom
a tejet helyetted
kislány
piros kandliban
mily zöld az iszap
mily kék az ég
piros kandliban
 

2.

koponyaformájú nagy kavics
tele furcsa lyukakkal
s a lyukakban egy-egy kis kavics
meddig forgott e fej patakok fenekén
míg minden lyukba
be nem vackolt egy-egy kis
bölcs buddha
 

3.

langy
nyári éjszakán
a fűben
szétvetett lábakkal
ha vizelsz
s arcod az ég felé emeled
több vagy a csillagásznál
a forró vízsugár a földhöz hegeszt
a föld a langy levegőhöz
a jegeces égbolthoz hegeszt
mennyivel több vagy a gukkerozó csillagásznál
méhkasba tévedt puha egérke
nyelveden viaszmorzsával
az első szúrás
mert méhet nyeltél
méhet nyelsz a levegővel
forrósága kellemes
a többi már
langy
nyári éjszakán
égi csalánban
hegesztőpisztollyal kezedben
halálos
 

4.

egykor bátyám is verseket írt
most böblingenben
egy óriási mosógépben
tankalkatrészeket mosogat
realizálnom kell az ő opusát is
miben fürödjek
versalkatrészeimet miben fürösszem
 

5.

festő barátom meséli
találkozott köcsöggel
gyermekkori pajtásunkkal
villanyszerelő
valahol topolya körül
köcsög kiáltotta örömében
köcsög
köcsög
köcsög megsértődött
van nekem tisztességes nevem
bocsáss meg köcsög
köcsög bocsáss meg
majdnem összeverekedtek
talán már a kés is előkerült
de akkor szerencsére köcsög elérzékenyült
fessél nekem egy köcsögöt mondotta
egy igazi köcsögöt
jó festek neked köcsögöt
egy igazi köcsögöt
egy igazi köcsögöt
köcsög
 

6.

enyvlapok vitrázsa
nagy fekete eprek zuhogása
angóranyúlsörét-pergés
egy öregasszony hajszálvékony görbebottal
fenyegeti a felkelő napot
enyvbűz
ha valamiért
a finom fafelületek végett
van a világ
és legyen
legyen enyvbűz
istentelen enyvbűz
angóranyúlsörét-pergés
 

7.

két-három pillanat
a tengeren
éjszaka a víz roppant bivalybőre
a hegyek vakrámájára feszítve
az első ibolya az öbölben
forró kavics-csontok
homokszedő bárkák között hanyatt biciklizve
egy kis szigeten munkát keresve
semmi több
 

8.

emlékszel még a falábú öreg csőszre
sok-sok meggyet loptunk tőle
de csak ma hajnalban vettem észre
hogy az öregnek fegyver volt a kezében
mauser
el fog jönni
rossz lábával zajt ver a lépcsőn
a háziak morogni fognak
miféle figura jön már ismét
és benyit
és le fog lőni
és tégedet is le fog lőni
leszedem a képeket a falról
le a maszkokat is
elégetem a fiókok tartalmát
d malackodó leveleit
egy ártatlan könyvben lapozok
rossz lábával zajt ver a lépcsőn
ajkaim
akár egykor a meggytől
rossz lábával zajt ver
távozóban
 

9.

első verseimet olvasgatom
hasonlókat szeretnék írni ismét
hasonlókat ezután már mindig
azokra a tizenéves kislányokra emlékezem
szeretnék elutazni zágrábba ljubljanába
barátaimra is emlékezem
és persze olvasok
petrus borelről*
még egy lábjegyzetet olvasok
petrus borelről*
olvasok olvasok: Gde je život?
 

10.

a márványtömböket leköszörülték
és márványnál keményebb gumikerekeken
ismeretlen irányba távoztak
éjszaka volt
mi maradt még
kemény
egy-két mammutfog tán
a tisza fenekén
dió
a varjú csőrében
bükkfagatyák
ólomkatonát rejt
a párna alá egy kis kéz
pépgépek
a hajnal cikkanásai
aranyfogú vadászok
vattacukor-erdeinkben
székrekedés
és parázs viták
parázs viták a jégen
parázs viták a befagyott égen
 

11.

néha még elsétálok
ahhoz a kirakathoz
hosszasan nézem
a fűrészporral tömött szalámikat
gyomormirigyeimet már nem ingerlik
ifjúkorom adamantrudai
nézem őket
hosszasan nézem
hallom
benn a hentes
hallom
künn a hentes
csontra csap
csontra csap
 

13.

sosem engedni ki most már kezedből
az ólomgyalu szarvát
de csak gondolatban
gondolatban is csak elvétve
lökni rajta
jól emlékszem még
körmömmel vájtam ólomtojásba
vártam hogy oxidálódjon
majd ütögettem a körmenetben
végre satuba került
satuba akár az a gyűrött tojás
sosem engedni ki most már kezedből
szarvát
de csak gondolatban
gondolatban is csak elvétve
lökni rajta
 

14.

 

Azt hiszem, hogy bizonyos területeken, különösen a muzsikában elengedhetetlenül szükséges a visszatérés a klasszikusokhoz, mert véget kell vetni az eredetiség meddő, semmire sem vezető hajszolásának. A film messze van még ezektől a problémáktól, mert véleményem szerint a film mélységesen maradi, konzervatív művészet. A filmesek sokkal messzebb elmehetnének, mint amennyire elmentek. Kétségtelenül nem volna kellemetlen több őrültséget látni a vásznon. Legalábbis érdekesebb volna nézni a filmeket. Vannak, akik azt állítják, hogy én ilyesfajta őrült filmeket csinálok, de úgy látszik, nem veszik észre, hogy ebben a tekintetben eddig mennyire féken tartottam képzeletemet.

 

(Kubrick)

 
nem bírom hallgatni csajkovszkij muzsikáját
pedig ismertem leningrádban egy lányt
csajkovszkij szülőháza mellett lakott
nem bírom hallgatni habár szeretem
sokszor felteszem lemezjátszómra
a hattyúk tavát
az olasz capricciót
a vonósszerenádot
sokáig azt hittem hibásak lemezeim
durva por hullott közéjük vagy a gyerekek
firkáltak rájuk gyémántdarabkákkal
alkohollal mostam őket
magamat
gyerekeimet
újakat vásároltam
kaptam is egy-egy példányt
sercegnek
csörögnek
mind hangosabb csörgés
hallom
már lemez nélkül is állandóan
ahogy csajkovszkij eszi a papirost
közöttük kottapapirosokat is
teleírt kottapapirosokat
hallom
látom is újabban az őrült csajkovszkijt
egy túlkeményített mozivásznon
ahogy zabálja a papirost
elviselhetetlen
zene
ezüstpapirost enni például
mint film
csajkovszkij kevésbé kellemetlen
mint vers
nem vers
eszi
a hattyúkat
 

15.

hársfák a nagy esőben
szaladunk feléjük
alumíniumbögrékkel
 

16.

puskaszar
 

17.

ismétlődő
állandósuló látomás immár
egy sárga ceruza
többször hullott alá
halpiaci balkonunkról is
lebegve
meleg
valami kellemes melegség
mert aki nem fázik az fő
hol is kezdődött
és mikor
talán ott
a nap már lemenőben
amikor beúszott az öbölbe
akár egy szétvert noé-bárka
durva ám pedánsan hegyezett
gófer-oszlopa
gófer persze sohasem volt
tán cédrus
inkább akác mondják
édesgyökér
sohasem volt
de sárga volt
egy hatalmas sárga ceruza a tengeren
sós
kesernyés gyökér
sohasem volt
sohasem volt
 

18.

háromévenként hurcolkodtunk
szétcsavarozható fehér konyhaszekrényünk
egy-egy darabja nehezebb volt
a piramisok kockáinál
melyekkel a kis fáraókat körülrakták
nehogy egyik fülükön be
a másikon meg kifolyjon a homok
észre sem vettük húgomat
a fiókban a papirosok alatt
az egyiken azt írta adó
a másikon imacédula
a harmadik papiroson meg amnestija
 

19.

a jég szoknyácskája
a törzseken
benn az albérlők
nyakig klorofillban
klorofillban horkolnak
a földet egy helyen
fácán sarkantyúzta meg
 

20.

a tavasz már itt van
és én
az idén egy kicsit kések
ugyanis minden évben
egy füzér verset teszek
patinazöld patái elé a sárba
hogy langy kalauzom
a megfelelőket kilyuggassa
a többit pedig átengedje lösznek
már itt van
sietnem kell
még hiányzik néhány vers
még hiányzik néhány vers
lesz lyukas
lesz lösz
lesz lösz
 

21.

kénlapok
vagy sárga lepkék
tűnődök
míg a kávét főzöm
a szél
tán le is dönti magas házunk
kénlapok
vagy sárga lepkék
röpködnek majd felettünk
 

22.

langy
nyári éjszakán
vörös rózsa markol
egy omladozó oszlopot
denevér cincog
a feldobott
óriás grombimiciben
óriás denevér cincog
 

23.

női hátsókként
nevetnek a kukoricásból
míg a göröngyös úton masírozunk
hol majd a tábort felütjük adorján alatt
a tökök
 

24.

még nem jártam lengyelországban
de valahol
hol is
minden bizonnyal malaparténál
azt olvastam hogy chopin
szívét valamiféle folyadékban őrzik
s azóta magam elé emelve
bambuszlábaimmal vigyázva lépkedve
egy kristályedényben viszem
és már évek óta
évtizede pontosabban
minden lépésnél
majdnem elejtem
minden lépésnél
majdnem elejtem
majdnem elejtem
három éve meg úgy tűnt
versben is beszámoltam róla
a legyek karfiolban
egy nagy hűtőkocsi jégmorzsáján láttam
heverni sápadt testét
majdnem elejtem
majdnem elejtem
breza a bronzkapuban
szépen leírja
malaparte halálát a műanyag sátor alatt
jómagam a nullás lisztben
picassót
korunk egyetlen zsurnalistájának neveztem
akit szerettem
majd tán meggondolatlanul
ugyanezt megismételtem
malapartéval kapcsolatban is
 

25.

minden tárgyat megjelöltem
körül- és leírtam én már minden tárgyat
hiába ugrál ide-oda tekintetem
raktárként zsúfolt szobámban
aranyos rézkörtéim
kedvenc kliséim
bige jóska vesalius és a többiek
édeskeserű pipáim
minden pipa egy történet
minden történet tehát az élet
aranyos rézkörtéim
aranyos rézkörtéim
s ilyenkor az ablaküvegen át
pedig kint még teljesen sötét van
mint izzó tű
szurkálni kezd
egy ébredező madárhang
pontosan engem céloz
a végtelen éjszakában
nyitott szemembe szúr
aranyos kliséim
édeskeserű rézkörtéim
nyitott szemembe szúr
és én mosolygok
könnyezve
. . . . . . . . . . . . . . . .
meghalt a szem
a festő szeme
fehér papír
meghalt a fül
fehér papír
meghalt
a fehér papír
meghalt
a
meghalt
a
 

26.

a vajda lajos-emlékkönyvet olvasva
az egész emberen csak a fekete
öltések
hatottak
megdöbbentően
háromféle fekete
venyige
csont
elefántcsontfekete
szénszárnyvilág
ólomkatonákat festett
lerajzoltuk többször
de nem akart sikerülni
radnótira emlékeztetett
odaragadt a rácshoz
szénfúgavilág
 

27.

b. szabó györgy
nem lélekvándorlásra gondolok
de gondolhatnék amikor mondom
a tulajdonképpeni pókok (armeidea) között
kell immár keresnünk őt
padlásokon erdőkben botorkálva
ha fejem hurkolt hálókba akad
nem agamemnon sorsán kesergek én
kesereghetnék
a zsákmányejtő spirál ragasztójából
biccentve köszönök
a tercsén bóbiskoló de máris felém futó
kis szövőgyári munkásnőnek
jó napot kívánok
a dokumentumot holnap visszahozom
hány meleg harisnyát
pulóvert fejtettem szét
s a hatalmas gubancokat sarokba dobva
hány és hány éjszakán át lestem
mivé szalad össze a fonál
szobor mely kilökte magából a márványt
hallottam mint harmónium fújtatóját
a pamutpajzsot
a selyempajzsot
mintha golyó
ágyúgolyó ütötte volna át
egy indonéz asszony előtt
térdeltem ljubljanában
míg nem messze
a szürke skáláját szélesítve
titkon talán már a halálra készült ő
narancsot hoztak és elvitték nyugalmát
baloldalt még kihúzta
a fonalvattakáosz
a felhők
a más-más összetételű föld
sarának vezérfonalát
felmutatta az ehetőmérges stoppológombát
de nem volt ereje
ereje már nem volt
nem volt ereje
megfojtani hajnalban a gyertyát
a dohánysárga nagybőgőket máris pakolták
 

28.

ismét hajnalodik
mintha már leírtam volna egyszer
vagy többször is ezeket a szavakat
úgy látszik elérkezett az idő
amikor ismételni kezdi magát az ember
titkon persze
mind szorosabbra húzva az áttetsző szálakat
ismét hajnalodik
közel talán már a nap
amikor majd csak ennyit mondok
hajnalodik
az lesz a legszebb
hajnalodik
ezek az ismétlődések
ezek a körök
igen ezek a körök végre
munkám törvényszerűségeit mutatják
boldog vagyok tehát mégis
boldogság • boldogság
így középen ponttal
avagy óriás kárbunkulussal
érdemes lenne egyszer kikezdeni
ezt a „verselést”
ismét hajnalodik
ismét hajnalodik
 

29.

a por finom kesztyűként rejti
az akaratos öklöcske ereit
mélyülő repedéseit
gyulladásban levő pórusok rozsdáját
mégis mintha éppen most pöccintette volna el
magától
a politúrozó tampont
először mondva ki
itt fenn mondva ki először
ahogy csak a fa tudja
puhán és szárazon
szék
a tampon az erdők felett lebeg forogva
az erdők felett
melyek kivágatnak és felszeleteltetnek
egerek trambulinja
a birkabéllel leragasztott szájú
üvegek alléjában
paradicsom írja
paradicsom
rohammal vétetett be
kerti szék írjuk
kerti szék a padláson
kerti szék
bár a lábak oroszlánmancsban végződnek
írjuk
bár mancsokkal
bár mancsokkal
 

30.

zászlócskák döfődnek
körben a meleg húsba
hajlanak egymás fölibe
gerle nyakán
a fekete pihetollak
száraz avagy virághabos ág
árnya
hangfogó
a felkelő napban is ott remeg
a tóba ejtett gyűrű
 

31.

ezüstfóliával takarják az ablakokat
a maradékba csirkehúst csavarnak
mert dél felé már elviselhetetlen a hőség
kora hajnalban amikor még nem csillantja
az üveget
a fóliát a nap
lévén éppen az épületek mögött
tán még a duna alá nyomva
úgy tűnik ólommal öntötték tele a szobákat
emberformákat sejtetnek a gyűrődések
ott egy kutya
itt két kisgyermek
az este még lázasak voltak
elpattanhatott volna valami üveg
vagy porcelánvezeték tejes testükben
mivel sosincs lázcsillapító a háznál
mosdótálba lógatott kézzel aludtak el
s akkor érte őket az ólomhullám
pompejiben sem jártam még
hajnal: egy óriás ólomkatona áriája
 

32.

valami ledobta magáról
ám ahogy a macska mindig talpára
ő énekébe zuhan
zuhan
a gránátalma repedt fel csupán
s ejtette levél tenyerébe a tücsköt
egy japán metszeten
ha kettéhasadna a föld
repülnék így
énekre tátott szájjal
a szénnel teli
a drágakővel kivert
órjás seb felett
zuhannánk
zuhannánk
egy bárányfelhő matracára
 

33.

az almárium felső fiókjában őrzöm
a verseimről írt kritikák egy részét
néhány elkallódott
s biztosan van olyan is
amely elkerülte figyelmemet
rendeznem kellene már ezt az anyagot is
mert vannak anyagok amelyeket már rendeztem
külön rakni az elismerőeket
amelyek elismerően szólnak verseimről
elismerően rólam
külön rakni az elmarasztalókat
amelyek elmarasztalóan szólnak verseimről
elmarasztalóan rólam
ismét külön
amelyek elmarasztalóan szólnak verseimről
elismerően rólam
külön amelyek elismerően szólnak verseimről
elmarasztalóan rólam
természetesen külön
amelyek nem vesznek tudomást verseimről
vagy nem vesznek tudomást rólam
nem tesznek különbséget
vagy igenis különbséget tesznek
külön a mélyen szántóakat
külön a felszínen munkálkodókat
külön a magánvéleményeket
és külön a különvéleményeket
de az is meglehet
nem kellene szétválasztani őket
inkább valami megfelelő dobozt szerezni nekik
csizmám doboza tán megfelelne
és hurcolkodás vagy árvízveszély idején
műanyag zacskóba dugni
ezt a számomra oly nagy kincset érő
paksamétát
és természetesen átkötni manilával
átkötni arany manilával kereszt alakban többszörösen is
 

34.

ismét hajnalodik
nem megyek ilyenkor közel az ablakhoz
maradok ahol vagyok
a tintakék széken
csak a kéztartásra kell ügyelni
az ismétlődő mozdulatok ritmusára
egy kis távlat szükségeltetik mindenhez
még a hajnalhoz is
szobámban még az éj piszkozatai
esthajnal új versek ó versek s miegymás
még ezután fogok ledőlni egyszer majd
eldőlni ilyentájt
az ágy mindig éj
ismét nadrágban fogok aludni
szégyellnék gatyában meghalni
vannak hajnalok
feltekint munkájából az ember
és meglepetve látja satöbbi
amelyek széthullanak darabokra
arról lehet szó minden bizonnyal
hogy amikor világosodni kezd
amikor a sötétség elválik a mélység színétől
vagy a sötétség félrecsúszik
a mélység felszínén
a kék erdő felszínén
abban a pillanatban szemerkélni kezd az eső
a végtelenből induló
végtelenbe tartó vonal mintha mi sem történt volna
pontocskákra
hull
a madarak a kakofónia dagályában
ám baskír íjam már feszül
már feszül
 

35.

az a drótkupolás egérfogó
közepén pörkölt szalonnadarabkával
az eszményi egérfogó
a szent péter-bazilikára emlékezteti
a rómát járt embert
nagyanyám leánykorában járt rómában
még most is őrzi a szent péter-bazilika
fényképét
őrizzétek ti is
e békebeli drótkupolás egérfogókat
de azért kíséreljétek meg
még időben
kihúzni kisujjatokat
fejeteket már késő
a megváltó fény köszörült koszorúja övezi
 

36.

mi maradt még
hátra
a kenyérbe montírozott női fej
a buddhakéz nevű citromfajta
drótos füzetemben
bakcsó és boccherini
ha sikerülne megvalósítani:
ez lenne a szuperfilm
 

37.

a holdvilágban
kocsik vonultak tán
púposra pakolva szalicillal
vagy emberek szaladtak
tele geleb
tele marék szalicillal
a mezőn át
a holdvilágban
zimonić alatt
vagy csak a szik
a sziksó csikorgott
mint télen
ha kiszaladsz meztéláb
az első hóba
ó az első hó
nem volt időm lehajolni
ujjaim között simogatni
simogatni megkóstolni
szöktem a rokonoktól
a birkákat a mezőn hagyva
de apám már nem találtam otthon
elvitték
elvitték szalicil-árusítás miatt
megőszültünk kisfiam mondotta anyám
én csak szaladtam az ökörnyálban
én csak szaladtam az ökörnyálban
 

39.

az ólomköpet feldobta
a nap megnyúlt
elvékonyodott
üstökösforma sárgarépa
mintha csak cézanne szavai
jutottak volna csöpp eszébe
az ólomköpettel egy időben
Eljön a nap, amikor egyetlen murokrépa,
amit egy festő festőszemmel néz meg,
forradalmat idézhet elő.
az ólomköpet feldobta
majd többször földhöz csapkodta
a már ősz nyuszit
sárgarépa
fehérrépa
semmirépa
 

40.

áthajtott a vízen
lusta volt a kompig kerülni
néha lustaság szüli jézust
és lefölözte a virágzó folyót
tyúkok rohanták meg a virágos fiákert
akár lakodalom után
egyenkint buktak a kis udvarba
a nagy lila varjak
ki gyújtotta meg a gyertyát a bakon
ki harmonikázik ily szomorúan
a bakacsin bőrsátorral
pofon vágtak
vagy zsíroskenyeredet ejtetted el
ki pukkasztgatja a köcsögöket a kerítésen
 

41.

éjszaka felkelek
elébem teszem a számológépet
fehér
sárga
zöld
és piros golyók a drótokon
számolok
éjszaka felkelek
elébem teszem a kisvonalas füzetet
első házifeladataimat írom
egy nap a természetben
fanyarkát szedtünk
szeplős tojásokat ők
éjszaka felkelek
ülök
csak ülök
kiszámoltam
megírtam
 

42.

 

Mivel az emberi lét valódi definíciója magában a „mise-en-scène-ben” van.

 

(Susan Sontag)

 
egy utcát keresek
egy utcát keresnék
de nincs térképem
pénztárcámban metrójegyeim is
elporladtak régen
kis ház
nagy ház
régi ház
új ház
nem ház
valami középület
szürke középület
a középület is ház
a szürke középület is ház
csak tudnám melyik negyedben keressem
tehetetlenül kaparászok
ismét elolvasom a képeslapot
melyet a tavasz hozott
látogass meg
13 rue pierre guérin paris 16e
ki lehet ez a pierre guérin
az új magyar lexikonban nincsen
camillo guérint a gümőkor elleni
bcg-oltás egyik feltalálóját találom csak
révaim nem teljes
illetve mindig az a kötet hiányzik
amelyiket keresem
a petit larousse kellene
petit larousse-om nincsen
felhívjam kapisztránt
ő akár a pisztráng
felhívom
halló
szerbusz
kérlek nézd meg a kis larousse-ban
ki volt pierre guérin
jó várok
halló
diktálhatod
PIERRE GUÉRIN
. . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . .
köszönöm
nem nézem a kézilabdát
be van kapcsolva a televízió
de nem nézem
akárha langyos zöld vízzel lenne tele
úgy remeg a lakás
asztalom körül úszkálok
verset írok
pierre guérinről
szerbusz
tisztelt pierre guérin mit kezdjek önnel
valamiféle kiindulópontra mindig szükség van
nem nézem a televiziót
ma többször nem telefonálok
saját erőmre kell hagyatkoznom
saját erőmre hagyatkozom
a sorok rácsa közt bolyongok
nem börtön tán
vagy kórház
nem tudhatom
egykor még kiültünk a teraszokra
filmújságokat (cahiers du cinéma) lapozgatott
kezünkben a szél
renoir mondtad
úgy dobva fel az italt
mint a törtgerincű stroheim
ködös partok mondtam
ködös partok
a sanghaji hölgy
a sanghaji hölgy
két állomás közé állítom
rádióm miniumos mutatóját
s hallgatom
hol erre hol arra hullámzik
hol egybecsavarodik
hol szétválik
beszéd zene zaj
ha megtalállak majd
a rue pierre guérinen
a rue pierre guérinen
nem megyünk moziba
a rue pierre guérinen biztosan nincs mozi
filmújságokat sem lapoz már többé
kezünkben a szél
film
fekete-fehér
film leszünk
hamu és gyémánt
gyémánt és hamu
két állomás között
langyos zöld lucsokban
nem bir aludni papagájom
pontszemét látom
GODARD
les bennünket a sarok mögül
látjuk de úgy teszünk mintha nem látnánk
óriás szépiacsontba rejtett kameráját
a rue pierre guérinen
lábunkat hanyagul egy söröshordóba ültetett
pálmának vetve
a rue guérinen
a rue guérinen
 

43.

kitömött varjú hónom alatt
számban pörkölt disznófarokíz
mit mondjak még
mielőtt lemos a víz
mit még
ebben az
„avantgarde-nem avantgarde” huzavonában
őrlődött fel
kondor béla élete
számos ikerködfoltot rajzolt
amint ezek
ezek amint hatalmas távcsövében mutatkoztak
mit még
mit mondjak még
boldogság • boldogság
így középen ponttal
avagy óriás kárbunkulussal
boldogság • boldogság
 

44.

egy váza virág
nem is virág
az első zöld gallya
benyitok s ott az asztalomon
mit csináljak
mit ne csináljak
ne vegyem fogaim közé
ne ugorjak ki vele az emeletről
szárnyként csapkodva kezemmel
inkább boncold fel a verebet
háziasszonyod ki tudja miért
már hetek óta a jégen tartja
preparáld ki szárnyát
bámuld a szárny szerkezetét
a szárny szerkezetét
az első zöld gallyat
égszínkék tintád
valaki felvizezte
égszínkék tintád nem égszínkék
géped fekete pántlikáját lobogtatja a szél
 

51.

érdekes átolvasni verseskönyveimet is
az egyiknek például sirálymellcsont a címe
három példányom van belőle
rajzok is vannak benne
boldog vagyok hogy a címadó versikét
felvették a világirodalom gyöngyszemei
sorozat
verses világjárás című kötetébe
ugyanis ifjúkoromban olyan
cendrars-michaux típusú költő
szerettem volna lenni
és azóta is
állandóan úgy érzem magam mint aki
holnap messzire nagyon messzire fog utazni
szüleivel
avagy szülei nélkül
AZ EXCELSIOR TERASZA ALATT
FINOM HÚSSZÍN LÉCEKBŐL
NARANCSOSLÁDÁKAT ÉPÍTETTEM satöbbi
ilyen egyszerű kis könyveket kellett volna csinálni
igaz a gogol halála ilyesmi
egy pohár vízről kellett volna írni csak
van egy könyvem amelyet meg barátommal írtunk
piros
nézem fényképünket a borítólapon
legnagyobb hatással
hogy immár
egy kis vallomással se maradjak adós
a zágrábi olvasóterem könyvliftjének
halk búgása
volt költészetemre
tehát az a lift és nem más
emlékszem még amikor a doreen 2-t írtam
csibuk lefordította versemet
doreennak angolra
ám mint később mesélte
át kellett költenie kissé
át kellett költenie
ki kellett hagynia
hozzá kellett adnia
no meg hát angolul sem igen tudott még akkor
azóta természetesen már minden nyelvet beszél
emlékszem úgy volt hogy a 64-es újévet
doreennal fogom várni
tavaly amszterdamban
sokszor gondoltam arra az indonéz asszonyra
néha egyszerűbb dolgokat akartam
csinálni mint a költészet
néha összetettebb dolgokat akartam
csinálni mint a költészet
és elmúlt az élet
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]