| a kis faszobrok kettéugranak |
| az én bensőm nem keményfa |
| a kis faszobrok kettéugranak |
| a kis faszobrok kettéugranak |
|
| igen a citromkopogás sokkal pontosabb |
| bár tudom a költők haláluk után pávaagyvelőn élnek |
| kivéve a karfiol énekesét aki szamáragyvelőt kap |
|
| az éjjel zöld pléd alatt aludtam |
| paták tüzes patkók nyomával tele takaróm |
| melyet mintha biliárdasztal márványáról hasítottam volna |
| kik ezek a halott zsokék mellettem |
|
| a segoviai mór fellegvárba |
| honnan tudom hogy eljutottam az alcazarba |
| hogy a hótömbök még halálom előtt megérkeztek |
|
| s visszafordulok asztalomhoz |
| emlékszem amikor rühesek voltunk |
|
| ki látott már olyan puskát amellyel nem lőnek kérdem |
| elképzelem és jéggolyóval szívemben |
| most már tudom jégpuskával nem lőnek |
| jézuskát nem képzelnek el |
|
| tizenharmadikán születtél |
| még mindig nem ittunk az enciánból |
| ahol egyik regényemnek kellett volna játszódnia |
| egyik regényemnek amelyben ha jól emlékszem |
| mi is szerepeltünk volna kedvesem |
| egy szimpatikus bár kissé léha pár |
| a pofaszakállas császár s lehár társaságából |
| hasunkon fekete foltokkal |
| hátunkon mély repedésekkel |
|
| ha vállammal meglököm a szekrényt |
| a tiszavirágok úszkálni kezdenek |
| emlékszel nem gyújthattuk be a motort |
| az elnehezült rönköktől féltünk az erős sodrásban |
| a film akár egy kis tárgy ott van a kezedben |
| mint ahogy már ott volt polanski szekrényében is |
| köszönjük szépen a csicsókaküldeményt |
| talán sosem tudjuk majd meghálálni |
| kérded mit csináltam salzburgban mozart szülővárosában |
| elloptam egy óriás narancsszín gémkapcsot |
|
| a lány akárha rétestésztába öltözött volna |
| nem látom kezét a fekete kesztyűtől |
| nem látom lábát a fekete csizmától |
| nem csapkodnak mint bikacsökkel |
| a kulisszák mögött valaki reszel |
| nem fixáltam eléggé a karfiol pályáját költészetemben |
| a rétestésztába öltözött lány a kulisszák laokoon és fiai el |
| eget tartó reszelt s még reszeletlen tormaoszlopok |
|
| senki se maradt utána idióta fián kívül |
| aki az intézet falát kaparja éppen s azt mondja gargum-gargum |
| házát bezárták lepecsételték |
| micijével karikázik az udvaron a szél |
| akárha zöld gumiból lennének mondom ahogy beléjük kapok |
|
| mely igazán nem volt senkié |
| majd tán akár egy csillogó madár |
| citromkopogás hangzik az én |
| örömódámban mint már említettem |
|
| egy dolgot sajnálok igazán |
| azt hogy írtam az üvegekről |
| nem kellett volna mondtam az előbb |
| ahogy elmostam ezt a lekvárosüveget |
| s a nap felé emeltem könnyezve |
| nem kellett volna hiszen még néhány nap |
| s te is áttetsző leszel akár ez az elmosott lekvárosüveg |
|
| sosem ettem még pacalpaprikást |
| ám az én költészetem nyitott |
| nyúzott fejű piros emberkék suttogásával a pince |
| tomporod gyönyörű akár az a faeke |
| ott a fekete ketrec mellett |
| melybe végül is betornáztam magam |
| bravúrosan bizonyítva költészetem zártságát |
|
| szeretnék fegyverengedélyt |
| két tojó japán kacsát kaptunk |
| hazavisszük őket szabadkára |
| ezüstládikómnak hiányzik egyik lába |
| csók züzü-képeit nézegetem ilyenkor éjfél után |
| fegyverengedélyre van szükségem |
| mert e szűk lépcsőházban nehéz levinni a koporsót |
| s különösen nehéz lesz levinni azt amelyben majd hason fekve |
|
| és megvetted nekem a nagy fekete töltőtollat |
| hol vannak a sárga papagájok kérdezte róza |
| a fák ágai felemelték terméseiket |
| semmit sem értünk el kedvesem |
| a kis kávéházak sótartóival |
|
| breuer megkopott bauhausi csőszéke |
| megvédelmezzük monedát mondotta allende |
| a forgatókönyvhöz nem kell ihlet |
| ó a költők: rilke kavafisz holan |
| hómező vesztett csata után |
|
| csak a citromkopogás kedves már nekem |
| akár egy tiszta hattyúháton |
| rézszögeket hordok magammal |
| egy vaginaszerű pénztárcában |
|
| barátom elvezetett egy költőhöz |
| pénzt kértünk tőle kölcsön |
| mint attól a szeplős takarítónő párizsban |
| letusoltunk a színiakadémián |
| és a vívóleckéről érkező lányokkal |
| gombapaprikás reményében az alagút felé vettük utunkat |
|
| mind több a szép nagy homlokú kisgyerek |
|
| kinek a kezén van most az a karóra |
| amelyet az ortopéd cipész |
| aki egész éjszaka egy picek nevű mopszliról mesélt |
| hisz organizmusom is megromlott lassan |
| mégsem hiszem hogy eldobták |
| karórát nem szoktak eldobni csak úgy nagy ívben az utcán |
| mint ahogy majd én eldobom megromlott organizmusom |
|
| egymáson csúsztatott hajszálvékony sílécek |
| képtelen vagyok szétválasztani őket |
| képtelen vagyok szétválasztani bármit bármitől |
| haza akarok menni édesanyámhoz |
| megszégyenítettek a postán |
| egy ember könyveket küldött amerikába |
| a másik közömbösen pecsételt a zsinegillatban |
| este cocteau beszélt a zenéről melyen járni lehet |
| hajnalban sárga tornaruhában futott egy öntudatos ifjú |
| felettem paradicsomon táncoltak |
| mennyezetem akár szél előtt az ég |
|
| lehunyta szemét és azt mondta |
| közben azt kellett volna mondania |
| vagy telet mondva nyarat mondott |
| ó az antarktiszi sima testek |
| hogyan kell felmászni egy ciprusra |
| mondtam neki hogy hozzon hagymát a kert végéből |
| sárgarépát hozott és csodálkozva kérdezte |
|
| mind több cigarettapapirosra van szükségem |
| akár egy párducháton mélyen a föld alatt |
| akárha cseresznyeszín nyakéket hordanál és nem agyarakat |
| ó a költők: saint-john perse michaux cendrars milosz |
| egy olasz állomást hallgatva feküdtünk a téli tenger mellett |
| emlékszel így kezdtük kedvesem |
| titokban azóta is ezt az olasz állomást hallgatom |
|
| állok kezemben három sárga virággal |
| s hirtelen csörrenve elejtem kezem |
|
| csináld már gyerünk énekelj |
| mi az hogy nem tudsz énekelni |
| gyerünk csináld már énekelj |
| nos hát kezd el énekelj egy cumbiát |
|
|
|