„Utolsó üdvözlet a hanyatt fektetett nyolcasnak, ennek a némbernek, aki önnönmagát árboctalanul termékenyít: mindkét ágyasát egyszerre. Senkit sem sért ezzel, bár szaporítja a sóhajokat a mosolyok és árnyak rovására.”
Oskar Davičo: Epitaf 10
*
nyolc méter
rongyszőnyeget vett egy ruszin nénitől
a harmadik méternél levő lila sáv miatt
a lépcsőn hozta fel
mert valaki egy nagy hógolyót gurított a felvonóba
s nincs aki kituszkolná
szép vörös kék és fekete sávok is vannak
mégis miért hamuszín minden rongyszőnyeg
hallom felbúg a felvonó
gurul a nagy hógolyó
hátrálok végtelen
hátrálok végtelen a langyos szőnyegen
a ruszin néni majd segít nekem
*
egy légy
maradt a télben
szobáról szobára üldözik a gyerekek
mind kiürítették a gyufásdobozokat
hogy aki elcsípi azonnal bezárhassa
szerencsére már nem dohányzom
meggyújtani
felgyújtani sincs mit
egy légy
két légy
három légy
a nagy trapp újabb legyeket zavar elő
a rejtekhelyekről
réseinkből
nyolc gyufásdoboz
nyolc kis bányászkoporsó
s a családi gyufásdoboz tömegsírja
a télben
*
miron b.
micsoda szerencse című verseskönyvének
nyolcadik oldala
üres
ráteszem tenyerem
míg a kilencedik oldalt
olvasom
vezess búzatábla
a tizedik emeleten balra
az ablak tárva
miron te árva
hárfa
*
megkért bennünket
vegyünk neki csontfűrészt
sok kacsát
libát nyulat bárányt esznek
nem találtunk csontfűrészt
sosem is láttunk mi csontfűrészt
és akkor talált ő nišben
s nekünk is vett egyet
most itt a csontfűrész
a vadonatúj kis csontfűrész
beszélünk róla
ki kell jelölni helyét a polcon
használni kell
használni mert berozsdásodik
csiga-biga énekel a kicsi
add ide mondom
s máris kettéfűrészelem
kiengedem nyálkás lényét
megtörlöm szuvas csontban
a szuvas csont a legjobb csontfűrész-törlő
visszaheverek
riga
rigáról álmodoztam
lábaim a sekély öbölben tapsikolnak
beszélünk énekelünk róla
kis csontfűrész
és nyolc rigai csiga a polcon
*
szíjgyártó dolgozott a házunkban
szuroklabdán huzigálta a kendercérnát
halálakor vizesnyolcast hugyozott az inasa a porba
csak én tudom milyen súlyos a vadonatúj lószerszám
akárha porcukorba mártogatnám gyantalabdán huzigálom a vonót
csak én tudom milyen súlyos a vadonatúj hangszerszám
gyönyörű ostornyeleket sörétet árultunk a boltban
amikor kigyulladt a házunk a felsorakozott segédek vizesnyolcasokat
hugyoztak a tűzbe
csak én tudom a vadonatúj százas szögek mekkorák
*
egy vörös hintaszéket visznek
a havas füvön
nyolc c-vitamin volt a zsebemben
négyet már bevettem
kettőt este a teával
kettőt reggel a vécén
immár bizonyos
közeledem
kitűzött célom felé
melyet sosem tűztem ki
közeledem
közeledem a langyos szőnyegen
egy fekete hintaszéket hoznak
vörös zubbonyukon
nagy fehér pirulák a gombok
a ruszin néni majd segít nekem
*
nyolc éve hogy itt
vannak a szoba falán
e meztelen plakátok
great artists of erotic photography
nem is meztelenek
nem is meztelenek már e lányok
az idő felöltöztette őket
fel szép meztelenségükbe
a mezteleneket felöltözteti
a bebugyoláltakat lemezteleníti
az idő szépen
öt éve állnak a falak
három éve heverünk mi
téli gúnyában tankista gatyában egymáson itt
a ruszin néni majd segít nekünk
*
nyolcas
mi nyolcas
kérdem ijedten
ez a kis vasaló
közelebb hajolok
és valóban
a polc közepén egy kis rézvasaló
nyolcas
papi palástokat oltári csipkéket
vasaltak egykor vele az apácák
kihúzod csöpp rézfiókját
és bonbonnyi parazsat ejtesz
mekkora fiókja lehet a hetesnek
mekkora az egyesnek
mekkora parazsat kell az egyes fiókjába ejteni
az egyessel a kisgyerekek lelkét vasalják
majd kettőbe négybe
nyolcba hajtják
*
az első félidő négy: null
szimmetriaérzékünk azt mondja
a végeredmény
négy : négy vagy nyolc : null lesz
mi történik felettünk
hogy fű nő alá mennyezetünkből
mi történik
mi történik a pályákon
középen kettéfűrészelik a kapufát
s szétfordítják
hogyan kell négy akasztófára játszani
*
a padlásról hoztuk le
ezt a nagy aranykeretes tükröt
hanyadszor mesélem már
nádtető gyufa
rossz volt a létra
és ahogy éjféltájt lehoztuk
azon nyomban hozzá is kezdett a festéshez
szeretem ahogy ez a lila valami immár velem tükröződik
hanyadszor mesélem
ha nem nyolcadszor akkor tizennyolcadszor
a tükörről hoztuk le
a tükörről
és nem tudtuk
nem tudjuk visszavinni
rossz
fogatlan a lila létra
a ruszin néni majd segíteni fog nekünk
*
újvidék
újvidék szólítom
újvidék
mi az kérdi
csak le akartam ellenőrizni
mit
mit akartál te leellenőrizni
hogy hallasz-e
hogy hallasz-e engemet
míg mironnal beszélgetek
*
gyönyörködöm a két négyzetméter
habszivacs-táblában
párnát akarsz belőle göngyölni
olyant mint amilyenen abban a kis
párizsi szállóban aludtunk
én írni óhajtok rá
írni mivel
valami vörössel
valami feketével
írni mit
írni mit
gyönyörködünk
azt hogy gyönyörködünk
a két négyzetméter szivacsban
gyönyörködünk
ha több lenne belőle
tíz-tizennyolc négyzetméter
már nem hemperegnénk rajta
mű
mondanánk émelyegve
a műszivacs-illattól
tizennyolc négyzetméter műszivacs-
táblára írni se óhajtanék
nem óhajtanék írni mit vörössel
óhajtanék nem írni mit feketével
*
édes kis órám
érzem ahogy szőrös bőrömhöz
lapulsz ketyegve
nyolc óra
a színpadon valaki azt mondja
érzed ugye
ahogy aranyozott
fenekedhez lapulok
s mind egyenetlenebbül ütök
a színpadon valaki azt mondja
édes kis karórám
lassan bőröm alá kerülsz
rubinlibikókáidra én
nyolc
nekünk nyolc pontosan
a színpadon valaki azt mondja
*
o. davičo nyolcasa
fa
óriás h. moore-szobor
kísértő témája a fekvő nőfigura
gyakran emlékeztet távoli hegyek-völgyek egybefolyó látványára
barlangrendszerekre de a természeti asszociációt ritkán engedi
kizárólagossá válni a moore által „absztrakt elem”-nek nevezett