Nullás liszt

szétszóródott a kristálycukor elnémult a hűtőszekrény régi hangszerek hallgathatnak el így örökre kis zökkenéssel összekoccintva 70 tojásunkat a jégoltáron a fiókban 18 kést 10 kanalat 9 villát 2 tortalapátot 1000 könyvünk van ne félj én is félek: szerelmes versek írása közben mindig fél a költő most szépen láthatja mint libanyakat a nagy kerülőt ha valaki 8 évig nézett bennünket egy repülőgépből láthatja egymás felé trappoló szűzanyameztelen talpnyomainkat a nullás lisztben de még mindig elvéthetjük egymást akár földrengéskor a malomban azok a kopasz egérkék a kelleténél egy árnyalattal jobban hallottam a hűtőszekrény elnémulását mit jelentsen ez semmit majd leszárad lassan óriás füled új gyártmányú csöpp füled neked már sohasem lesz tengeri kagylók zenéjére táncolsz s végül majd áttáncolsz ahogy már annyiszor áttáncoltál árnyadon a gyerekek elmentek a nagyszülőkhöz picasso tegnap meghalt korunk egyetlen zsurnalistája akit szerettem kávé mellett reggelente olvastam avignoni kisasszonyok avignoni kisasszonyok holnap kedd egykor óriási városokban szerettem volna élni hol fantomkristályokká kapaszkodnak össze az emberek mert mi a természet klorofil és por által tisztára mosott klorofil és por víz víz által tisztára mosva csak a hús nem tudja tisztára mosni már magát soha kihúztam a telefont mint martin du gard mi a zsilett abszurd kis jószág hasonlatos az áldozási ostyához mellyel zöld lelkünkbe vágtak monogramot őrület mondják majd nevető- vagy sírógörcstől fulladozva végtagjaik között forgatva a csillogó lapocskát 1000 év múlva 0,65 dinár 40 gramm szódabikarbóna kilyukadt a zoknim egyetlen kék röggé lesz a levegő rózsaszín tokjában már a vér is a gyerekek szobájában alszunk mind a kettő maga a csavarral járó komikum a meselemezek elrongyolódtak elrongyolódtak a meselemezek a gyerekek is ezt mondogatják éneklik: kucuba-kucuba-kucuba ez itt a puma a kis vágódeszka sárga virága a mackó annyira elpiszkolódott hogy: él ó édes mackó tiszta vagyok-e annyira hogy már meghalhatok kóc kóc kóc által tisztára mosva nincs huzat egykor volt ventillátorunk az újvidéki áruházban 6 dinár egy fekete habbal éjfél után majd beömlik a vízszag labda se röpül hogy kilökje a fekete futóárokból a tűt a kis tűt ó édes kis tű babaszervízbe akarok a topolyai oszlopok földbe vert hattyúfalloszok petőfi zágrábban betéve tudta már lear bolondját hány óra 33 éves koromban kezdtem el bélyeget gyűjteni venyige- csont- elefántcsont-fekete szilvásbarna barnásviola őzbarna borsózöld fordított párban in memoriam-blokk celofán feldolgozásban borvörös téglabarna kanárisárga vágva vágva szürkül ülj a szennyeskosárba felborult az egyensúly dísznövényeink birodalmában 1200 fajta kaktusz van őszig most már megleszek hálóing nélkül mondogatom mig éjszaka matatok utánad sőt ha az emberélet útjának felén abba a nagy sötétlő erdőbe is pizsama nélkül érsz 2,70 dinár 1 kilogramm félbarna kenyér szalicilt már nem árulnak felénk kipukkadnak a levegőre ragasztott tapétacsíkok mi tartja mégis e nehéz aranyrámákat aranyrámákban e 100 kilogrammos figurákat itt élnek velünk fehér cipőben festették őket a kiskonyhában fegyelmezettek még nem nyúltak ki kávémért könyvemért melyben az áll beethoven dallamaiból szavak hajolnak ki meleg üvegkacsámért a pisztolyért 4 csövű 4 tagú családom pistának postázva németh széchenyije a beton valahol mégis itt van nem bírom felemelni a radírt összecsomózott vörös hajszálak betonhangyák függővasútja fáj a kezem egyedül asztaliteniszezem mind nagyobb a labda a számban piramis épül tán tapétadobozkákból turisták mindig lesznek és vattacukrot esznek kucuba-kucuba-kucuba ez itt a puma milyen messze már a párnaháborúk a lisztezett sózott toll fehér éjszakái ki szórta szét ki szórta szét bár csak mikroszkopikus méretekben ismét felporzik a küzdő felek körül a talaj a küzdelem azzal dől el hogy egy jól irányzott szúrással a hasoldali idegdúcok valamelyikébe jut a méreg a kérdés mi tizedeli egy család tompakéskészletét az ötödik emeleten hurcolkodások földrengések háborúk például megfigyelni hogyan liftezik fel egy kanál egy villa hányszor csenget evőeszközök hullanak majd szegény csontjainkra mészpor nullás liszt valentinóéknál láttam egy csokor rizsevő pálcikát nagy témák nem vagyok én hordár ki szórta szét a cukrot zsilettkristályok fúródnak agyvelőm mennyezetébe ki szórta szét a sót ki szórta szét ki szórta szét talpam is már akár az agyam finom és húgyszínű ki szórta szét némely csigák is telis-tele kristálycsillárocskákkal ott is hol a padló a mennyezet hol a mennyezet a padló ki szórta szét oh miért vagyunk mi újabban kérdezte goethe olyan szétszórtak nullásak miért nem raksz már évek óta virágot a fekete vázába egy óriás kék sátorban kaptuk a varsói gettólázadás évfordulóján ki szórta szét lisztevő nem kenyérevő látta már a gettót mein lieber malaparte korunk egyetlen zsurnalistája akit szerettem szerette hillt ki szórta szét kucuba-kucuba a meselemezek elrongyolódtak elrongyolódtak a meselemezek megérkezett görögországból ruhája alatt még meztelen holnap már lesz hús kívül is belül is lesz ruha kóc szaru hol a gyűrűd szarugyűrűd lombfűrésszel kutattál utána a szarvakban tán visszahelyezted hogy combtőben átdöfhessenek ki szórta szét a lisztet kucuba ez itt a puma a vers teste a párkányra helyezett kocsonyát lesed már-már ismét boldogan remeg tiltott magzatelhajtás gyalupadszerű asztalomon mondják kik belátnak ki-be látnak s átlátnak rajtam is kézmíves ily korban précieux gyakorta naiv ámbátor báthory erzsébetről ír bataille nagy durva gesztusokat is kedvelő …dekagramm agyvelő be kell üvegeztetni képeim mert ha fúj a szél a vers teste este ha lefekszel nem tudsz nélküle megvannak fogásaid ki tudod tapogatni magadban ha kell még bent megfordítod ki tudod lökni habár nem akarod naponta teherben maradsz nem fogod persze megtartani ellenkező irányba indulsz műanyagot is használsz közönséges is vagy szétszóródott prózai tolnai de éjfelente a párkányra helyezett kocsonyát lesed már-már ismét boldogan remeg emlékszel akár ifjúkorunkban elölről tudtuk kezdeni mint kevesen a világon mi csak folytatható ha nem is folytatható a költészetet kétfelől fúrtuk a levegőt s mint szindbád a csontból a velőt kiütöttük a nemlétezőt felsír a köldökzsinórt sosem metszed el csupa nyálkás zsinór vagy akár lila éjben az űrutas tarkódon is nyálkás díszkötés van nincs jogod mondod magadnak a jó a szép nincs az ilyen az olyan vershez nincs a csendélethez csinnadrattához pedig hát milyen jó is a jó szép is a szép milyen ilyen is az ilyen olyan is az olyan szerfelett szerfelett én bóka lászló költeményeit szeretem Zárt formák gőgje: új Horatius. de Berzsenyinek kemény erkölcsei, – „Hervadó színnel rogyok a halálnak…” így fordította Szapphót Kölcsey. felfelé fordított tenyérrel alszom ki szakította ki a zacskót ki hasította fel a zsákokat földbe vert hattyúfalloszok elrongyolódott meselemezek túl park lesz kucuba sok a gyerek nem lehet elzárni a csapot egy lógerincet néztünk a partról a víz még nem érte el még nem hullott szét az óriási kláris a ló gerinces állat bulldózer simítja a homokot körbe-körbe állandó fortissimóban holnap érkeznek a gyerekek nem hoznak tán bolhát befőttesüvegekben fehér egeret zörögnek már a szemetesek ki szórta szét emeleten nem tarthatsz sok klisét ki szórta szét virágcserépbe temessenek kérjük a csontot ki szórta szét romlik a szemem látom magam sült galamb szájában sült galamb tükörszeméttelep null                           null ás                              ás a labdarózsa gömb alakú virágzatában minden virág meddő 2,5 dinár 1 liter tej a lemezhibából kellene kiindulnunk liszt ferenc