Félálomban

„Úgy vagyon, holtakká tészen, és hogy élünk, csak egy kis szuszogás hiteti el vélünk.”   Csokonai Vitéz Mihály: Az álom a kisbaglyok nagyok s rettent vatták értük nyúlkálnék parazsalló füzekbe fuldokolva-énekelve mint amerikai regényekben gyapotszedéskor a niggerek a vatták avas szalonnán tollasodnak a bagolyvatta speciális bűzét érzem most tán mert hunyorgok könyveket támasztva puha hátammal s e meleg üres délutánban vágyam vattába bugyolált szárnycsonkokkal a szembeni politúros szekrény bakelit vállfájára repülni nappászma mondanák nappászma a pantalló helyén holtszénszín vállfán tollasodva hintázom az üres napban avasodva vágyam most törpülni s bejutni észrevétlen a vázaként használt sósavas ballon ökölnyi mákfejébe hurrá hangzana némán a sötét kupola alatt mi csöpp nigger-motorjai az álom rettent vattabáláinak hurrá hangzik némán a kijárat nélküli templomban hurrá mi rettent motorjai az álom nigger-tamponjainak hurrá kiáltok én is némán a növényvak vitrázsok sárkányaival bajlódva bénán kívül: akár a vörös tér vaszilij balazsennij mák-gomba-vöröshagyma-feje lunacsarszkij legkedvesebb ékszerünknek nevezte belül: gótika mely goethe szerint az erős nyers német lélekből árad hurrá a mákfejek mind ilyen kívül-orosz-belül-német templomok vágyam most mégis visszatornázni magam a bakelit vállfára nappászma a pantallóba vissza a titkon parazsalló füzekbe mert hát izé kisbagoly vagyok én mégis rettent vatta és immár tíz év óta tata szép itt a piros illatos zöld sárga vesszőcskék kosara az ég koccanó kékzománcos lábasfedője alatt és érdekes az énekesmadarak is milyen kicsik szalmacsontokon fagylalthúsocskák áttetsző tollazat csöpp gyűrött seggecskéjük mert innen azt látni mert onnan az lát ária kőben mert nincs egyebük mint a hangjuk írja hamvas akárha citromot nyalnának hogyan is fér be hogyan is fér ki a ketyegő türkizszeplős tojás tán hangon mint láthatatlan selyemszálon termékenyülnek halnak mi nem tudunk fütyülni csak huhogni ha villám rubintkardja sújt leég a vatta a hús zörgünk a fűz huzatában fekete szipkákból szerelt vázak csak huhogni ha jön az árvíz csak huhogni ha róka ül tájfestésre használt vadászszékén a farkán kapar kapar és kicsúszunk alul a fűzkatedrálisból mely abszolút szabálytalan kicsúszunk s a fogak között rettent bűztamponok felrobbanunk vágyam holtszénszín vállfán az üres napban pantallóm égő cipzárja sikongat vágyam most nincs szégyenkezem szégyenkezem halálosan szégyenkezem halálomban