Nézem az arcom
| azt a lányt ott a repülőgép utolsó ülésén |
| kis kerek tükre mögé bújva |
| ajkát festette éppen színtelen rúzzsal |
| amikor jobbról azon a felhőlyukon |
| megpillantottam azt a lyukat a földben |
| hogy a felhőlyuk s az a földbe fúrt egyforma átmérőjű |
| azt már akkor észrevettem |
| de azt hogy a lány tükre is pontosan ugyanakkora |
| azt csak most látom ahogy |
| nézem ezt a különös fúrót |
|
|