| |
| mind mélyebbre süllyednek a forró mészben |
| a vérző taraj még tudott a világról |
|
| |
| a kanalizáció tágas folyosóin |
|
| |
| a borsószem töri a leforrázottat |
|
| |
| még rezgi a szenny zuhogását |
| a semmi szeplőtelen ágyneműjén egymásbadőlt |
| szerelmespár csontkeresztje |
|
| |
| TŐMONDAT VOLTUNK A VILÁGRÓL |
|
| |
| nehogy a kapcsolóba botoljunk megijednél |
|
| |
| nő a pont a szabálytalan szárnymondat végén |
| megsavanyodott a közösülés kenyérfalatja |
| nem fűz már drótnemiszerv |
| nagyító gyilok jár vágja át a szíjakat |
| melyek a méregzacskót a lélekhez kötötték |
|
| |
| az én homokzsákját szórva |
| külön-különminden |
léghajózik |
| fekete zászló alatt |
elhajózik |
|
| |
| angyalom szól végre ő is |
a mész beoltatott |
|
| ZENEKALODA mondom tovább kurblizva AZ ANYALÚGOT MI SZÜRCSÖLTÜK |
|
|
| tetves zöld nyelveid lefagytak |
| így fagyott le a mindenség az ő homlokáról |
|
| most már csak a bólogatás van: van. |
| szívemet döfködő kis nemiszerv |
| hogy átússzuk a langyos folyót |
| fájó szívemet döfködő majomfaszhegy |
| hogyan lebbenjen az angyal |
|
| pecsétviasz a habzó veszett szájon |
|
| kés fokával tisztított belek |
|
| semmirevertfélre- |
harangok |
|
| mocsár wertheimszekrényében |
| már pöttyös fürdődresszben |
|
| vattacukorral közelíts |
kövekkel |
|
| AKASZTVA MÉG ELÉLHETTEM VOLNA |
|
| ostyaszemétben a trafiktól srégen |
|
| a kefélő v-kkel földnyelveket pusztít |
|
| keresztbedöfött üvegkarókon futva |
|
|
| megöregedtél |
mire kigomboltad |
| valaki kikapja lábad közül a fehér rózsát |
| óriáshal májából fűrészelték |
| a sarokig követed tekinteteddel |
| óriáshal májából reszelték |
|
| ki a felszínes ember e túlvilágon |
|
| haját dicsérted |
és éppen haja nem volt |
|
| felszínes ember |
mennyezetre ragadtál |
|
| ki a legszebb az egérlakta patkánylakta görénylakta kis országban |
|
levetetted a púpos zubbonyt |
|
| fogai között fehér rózsával |
| kit gesztenyesütők sem segíthettek |
| szívén forró paripacitrommal |
| kit bárányai sem bégetnek |
|
| a sarokig követem tekintetemmel |
| kagyló szarkeresztje előtt térdepelve |
|
|
A MÉG FORMÁLÓDÓ KÖLTEMÉNY |
|
| méhek balzsamozzák az egeret a patkányt |
| a kaptárba szorult orrszarvút |
| hátán tizenhétben helyben ugrott megállt az óra |
| méhek balzsamozzák gőzölgő viasszal |
| kosarában karfiol galambok |
|
| angyalom szólt ismét |
dürer nem látott orrszarvút |
|
nemlétező dudorokkal dolgozz |
|
| ha az orrszarvú tülkére karfiolt tűztek volna |
| ha előbb szép ívben te is karfiolt háríthattál volna |
| és csak utána zuhansz közénk vissza újra |
| ha karfiollal hónod alatt fényképeztek volna |
| ha karfiol közé rejtettek volna a kofák |
| ha a lányok karfiollal dörzsölték volna bokád |
| ha még egyszer havas karfiolba haraphattál volna |
| ha karfiolt görgethettél volna fel |
| szívedet a poloskát ha fagyott karfiollal nyomhattad volna szét |
| ha karfiollal tömött koponyával vicsoríthattál volna |
| ha karfiollal vertek volna agyon |
| s a gödörbe utánad karfiol zuhogott volna |
| most és mindörökre harmatos karfiollal hálhatnál |
| most és mindörökre harmatos karfiollal hálhatnál |
hulla |
|
|
| a padláson találtad amikor a levelet |
| mintha csak így is tervezted volna |
| most nem óhajtod porcelánkövérségét |
| az első fordulónál a vánkosba dugtad |
|
| üres szobában jobban érezni enyhe bűzét |
| és majd utolsó hurcolkodásod után is |
| még soká világít a fekete tojásból a lidérc |
|
| tenyere élével a mester meg-megütötte |
| a lágyan forgó türemlő masszát |
| de az ütések is körbe fogództak |
|
| mint bedörzsölt rühes koponyában |
| rég elhatároztad magaddal majdnem mindent |
| lesz ott bőven az új vidéken |
| igaz voltam emberek között akik nem tudták |
| keresztben és összevissza is pontok |
|
| ha válladra emeled a korsót |
| döfőszerszámmal pózoló fegyverhordozó |
| alig tartod már nyüszítve |
| hogy eldobni valamit üres szobában |
| akkor meg már miért nem tartanád |
| széttaposott vérebed sárga bőrén |
| a semmi mozgó sörét-gúláján trónolva |
|
| mint egykor tartották közömbösen |
| tudatában a téves világképnek |
| valamibe majd úgyis kapaszkodni próbálsz |
| földbe vagy egekbe fúlva az utolsó órán |
| – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
| mert ha közben ólompontot is kap |
| a pézsmapocok nem ejti el zöld nádszálát |
| mit hasában a nagy vakságot látó kis vakokkal |
|
| a szív mákba hempergetve már az is |
| elhaló hullámverése dobja partra |
| a tetőmély temető üvegcölöpét |
| legalább a mocsár lélegezzen |
| meneküljön a karfiollal tömött kis koponya alagútján |
| amin az arzént és a fűrészport betáplálják |
|
| falaink között csak a: s(ír)ás. |
| a halál hajóablakaiba rakja lakkozza körmeit |
|
| nem tudunk egymásról de még együtt követjük |
| saroktól sarokig az üvegtáblát cipelő aggastyánt |
| s ha megbotlik majd zuhanunk csörömpölve mi is |
| háttérbe tűnnek a halántékcserepek |
| mi szüksége is fejére a hasbeszélőnek |
| hadastyán orfeusz mint roppant citerát tartja |
|
| – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
| és jelentéktelen változtatásokkal |
| figyelembe véve hozzátartozók jóakarók sugallatát |
|
a gerinc már csak mint gerinchúr |
| megismételtetik a fogadás |
|
| a zöld fekete-fehér harakirije |
| állatkertünk zebrái trappolnak |
| tériszonyunk kedves tájékán: SZIK ÉS MÁK. |
|
| egy gyerek átlátszó zsákban |
| megtöretve az esthajnal prizmájában |
|
| a lecsapolt tó közepén két papucs |
| emlékszem tolongtak hogy lássák ahogy vízre lép |
| és nádszállal egyensúlyozva |
| – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
| veréb csörren az ablak alatt |
| a kilakoltatott koponyában |
| égve felejtett villany a tavasz |
| puha toll óvja csitítja a rezgő gerinchúrt |
| vagy csak az ágy kínoz valakit |
| leveri szemüvegét csörrenő fogsorát |
| nem keserítette napóleont ágycsikorgás |
| petróleumos falakon matat |
| nem ismer magára önnön vérfoltjában a poloska |
| éjfelen maradunk tán örökre |
| – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
| a padláson találtad a korsót |
| amikor tükörbe zuhant a sonka |
| levélben a selyemharisnyát |
| mert közben eltűnt a létra |
|
utolsó jelentkezésem brizbánból |
|
zsebemben rövid kirándulásunk összetolt poharával |
|
képeim és könyveim között |
|
nem nyitok ajtót prágának |
|
jól melegít e kis kerozin-kályha |
| és enyhe bűzt fújsz szerte a világba |
|
| mi is maradna utolsó hurcolkodásod után |
| ha már mint jó boltosok a kopott rőffel |
| a nádszállal sem mérhetsz |
| a nádszállal sem mérheted |
|
|
| mert bevehetetlen vár a torta (írtam) |
|
el is esett dicsőn? azóta |
| némafilmeken üti így össze pincér bokáját valamely idióta |
| és repül repül ajtónak ablaknak karamellizálódó legyekkel |
| a puha és kerek költemény |
| mint ahogy a sirius béta égitestek között a szemétdomb |
|
| szeretjük akár a katonatükröt: hátulján tank szívkeretben. |
| még ostyaemeleteket menthet ékalakban |
|
| gyereket eszel ha édességet |
| gyümölcslé ereidben gyermekeid ha ennivalók |
|
| f. a pálmák között meztelen |
| lesi a kis cukrászgyereket |
| már elérhetetlen sós istenek |
| istállónk nagy sókristályai |
| csillagok szamárbőrmennybolton |
| már elérhetetlen sós vizek |
|
| félmandula- és vaníliarudak citromreszelék |
| narancscikkek és áttört forró gesztenyék |
|
| szelek minden irányból krémporokkal és porcukorral |
|
| csupaszemlégy mint amikor még mondtad: |
| „préselt papírtálcán XX gyertyacsonkkal |
| látni vélem a történelmi kontinenst” |
| mint kirakatüveget ha nyaltunk” |
|
| szétszórt sárga irónok szalmáján |
|
| még néhány töltött bonbon |
|
| édespusztád szélét is gyorsan elérted |
|
|
| hatalmas fekete rajztömbbel hóna alatt szállt |
| a tömött villamosra maga készítette dísszel a nyakán |
| még csak egy zongora hiányzik szólt valaki |
| s a papirosok között valóban volt egy zongora is: |
|
|
visszapillantódra túlvilág gőze csap |
|
sehol vidéked karfiolnapjai |
|
sehol időd ejtőernyős magjai |
|
| rég elhatároztuk tán még a dombról lejövet |
| halat eszünk ha kifizetik |
|
| a váz hegyeit tán nekünk köszörülték |
| díszes hajót húztunk torkunkon a puha palackba |
| leadtuk a pontos döféseket |
|
| a piros sárga zöld apróságok utolsó rángásai |
| még egy-egy csöpp édes váladék |
|
| s most vékony csonttűkön játszol |
|
| „eljátszom mi játék: életem.” |
|
| gyereksereg fut a pokla után |
| legyek kapaszkodtak motorrá bennünk |
|
| csengő jelzi a végállomást |
|
| üveghangon énekli a farkas a halált |
|
|
| fekete tányérok a tisza felett |
| leonardo a főpincér az utolsó vacsorán |
| hosszú tűvel döfi a marcipánt |
| a kanyarban júdás: örvény. |
| vadászünnepségeken keresztbe tett fegyverek sortüze |
|
| ahol a sírok voltak mert voltak nagyobb sörétek is |
| a fenékre állhatok mint óriás elsüllyesztett szobor |
|
| hajszálvékonyan sípoló péniszek |
| a tükörben szeretkeztünk mi is |
| oxigéngyöngyök gurulnak felfelé |
| nyakadról letépték a magad készítette díszt |
|
| rajtam kívül ki már belül vagyok |
| s ha jövök majd a rectum hajóablakán |
|
| a majom paradicsomát nyomja a rácsnak |
| dél felé a hattyú mindig arra jár |
|
| tiszta ujj toalettpapiros vágott dohány |
|
|
| A POKOL dús remek forma (koncz)
|
| mint uccello szép cacciája |
|
| üldöző ó üldözött ó üldöző |
| egzakt összevisszasága a bársonyon |
|
|
az a hat őz tán nem is kellene |
|
| e pákás kis pocsolya nekünk |
|
|
az a hat őz tán nem is kellene |
|
| hajszálvékony fehér gerellyel 12 hajtó |
| finom kis kezükkel mint sartre ha előad |
| 16 fonott farkú lovas: a pokol az.......... |
|
|
az a hat őz tán mégse kellene |
|
| sintér tartja a glóriát a szent felett |
|
| vagy ahogy jancsó mondaná koreográfia |
|
|
az a hat őz tán mégse kellene |
|
| persze van még néhány szép meghatározás: |
| „pokol is csak pokolban van” (holan)
|
| „ott a pokol ahol vagyunk” (marlowe)
|
| de az ő látószöge (oh anima mia) |
|
| bogárkátrány citromszín lepkevér |
|
| szélvédőnkön mint fekete nap egy csupaszemlégy |
|
|
|
|
oláh sándor emlékének
| olykor– – – – – – – – – – – – – – – – – – – |
| (ha új nevét keresném oly-kornak nevezném e főzelékfélét) |
|
| münchenből érkezett az állomástól fiákeron |
| a hang gipszként folyt belé: megsüketült. |
| a föld angyali daganata felé kapsz |
| már-már mondanád is: megvan. |
|
| szénnel vonalazod a feltűzött papirost |
|
| pucolt csirkék: soutine még nem volt divat. |
| rézmozsár: másoltad velázquezt. |
| a kisdeszkán kettészelt hagyma: könnyezel. |
|
| egyik kezedben ecsetcsokrot |
| főzelékként csorranó napunk |
|
| csak most ürességnek nevezed |
|
| nem látod: sírsz. az ablakot az ecetfát |
| pedig te vágtad le róla a lányt |
|
| a szavak tiszta üvegén nézed |
|
| most sikerült összegyűrnöd a gyűröttet: abszolút. |
| mintha csak fényképezkednél vele |
| lefejtesz minden feleslegest |
| akárha rákot törzs nikkelfogóval |
| letördösöd a koponyacsontokat |
|
| valami vaskos belső halotti maszk |
|
| mit gyűrsz majd utolsó falatként magadba |
| ahogy az a halálraítélt is pontosan tudta |
|
| bécsi szeletet és zöld salátát kért |
|
|
| tovább már nem tágíthatod |
| a dalból vízbe ugró béka körei |
| elhalnak az éj bársonytonnái alatt |
| pontosan tudod meddig ért |
| hol halt el tán szép gyűrűzésed |
| ujjaid hegyében gyökérfüggönyös partok omlanak |
| tovább már nem szűkítheted |
| alulról puha rovar forogtál gombostűhegyen |
| a halált egykor kútfalra festették |
|
| mit is jelent neked a munka |
| mi égett el maradéktalanul ma is a hajnal-hamuhegyeiben |
| mit csendéletedbe helyeztél |
| felhabzott magában mint délben a kő |
| ha a nap mérőónja rámutat |
| mi volt éjfelen papirosodnál fehérebb |
| átütötte ágyéktájt ólomkötényedet |
| mitől ütődött vissza éjfelen fejed |
|
| megint elaludtál az asztalnál |
| legyek retusálják homlokod zsírlenyomatát |
|
| tiszta-e még szavaid üvegfala |
| (bársonytonnák és hamuhegyek) |
|
| azt hitted összegyűrheted abszolút |
|
| megzavartad szép zsúfolódását |
|
| kiütötted koponyád szájából a földet |
|
|
| az akadémia lépcsőin lefutva |
| nyakadat törhetted volna mint mindig tavasszal |
| új szénvesszőket rendeltél |
|
| a hárs tövében koszos ládáját ölében tartva |
| tengerimalackáit etette a lány |
|
| meglátott és gyorsan előkapta bilétáit |
| a szénvesszők árát leszórtad |
|
| éppen úgy harapták a bilétákat |
|
| bökött táblámra bakelitpálcájával a tanár |
|
| modellünk fejébe nyomtam hatalmas sérvét |
|
|
| akár mérget patikamérlegen |
| mérheted nyelveden a pelyhet |
|
| a künnrekedtek alagutakat fúrnak |
|
| hiába vágsz zsebtükrödön is lékeket |
| nem vetettél belőle kenyérszín vályogot |
| márvány alatt féreg morzsa |
|
| nincs feladója e váratlan ajándékcsomagnak |
|
| kit lelkesíts az unalom és a patkány bajvívásán |
|
| kis virág a japán ecset megfagyott |
|
| dörzsöljük egymást mint két farudat |
| döfködjük a lehelet jégszarvaival |
|
| fehér vakondtúrással tele már |
|
| holtak vitorláznak fagyott szárnyakon |
| tavasszal majd lecsöpögnek |
|
| ismeretlen hullát találsz zöld partodon |
|
|
| morzsolódás/lemorzsolódás |
|
| a gyerek néha átöleli a ház sarkát |
|
| szétszóródás egy pontba morzsolódás |
|
| súlytalanság feneketlen serpenyőjében |
|
| karfiolon éltek mindig is az angyalok |
|
|
| ha felkelnél tán ott is hagynád |
|
| légy érintése tesz hús-vérré valamit |
|
| csak a hulla artikulálja tisztán: légy.
|
|
| a fehér robbanásként átüt |
|
| köveznek a selyemszárnyak |
|
| ki ragaszkodik még így hozzád |
| kering benn a töpörtyűnyi szív körül |
|
| csak a légy artikulálja tisztán: karfiol.
|
|
|
| krétán fordul a szögescsizma |
|
| szépen mosott zacskóban lóg a mák |
|
| veteményeskert a világ teteje |
|
| nagy-nagydolgukat végzik ott az angyalok |
| pusztába szórt drágakő a karfiol |
|
|
|
| aeroplán-vázlatok gyúlnak s buknak |
| muslincák legyek csapkodnak majd |
|
| benn még lobban egyet a puhafaparázs- |
| utolsó jeleik a rezgettyűk a halálba fúrtak: |
| rövidek voltak és hosszúk. |
|
| szőlőlevél-töltike: halhatatlanságom.
|
| ó pedig dehogyis volt karfiol az |
|
| papirosaid között felhasogatott nemiszerved |
|
| havat kereső repülő ember
|
| a lámpás cilinderét markoltad |
|
| a székesegyház (notre-dame) két tornya alatt |
| két testvértornyunk nyomorúsága |
|
| a mosópor-réteg fátyla fellebben |
| az ajkak között végre szivárogni kezd |
| a vér: visszavarázsolt tavunk.
|
|
| a színháromszög kékje zöldje préseli ki |
| koponyából a piros földi zenét |
| ott állt a parton szégyenlősen törölgetve |
| a vért: boldog kinek még futja elfütyörészni amit szenvedett.
|
| a puszta a puszta sodronyzaton |
| a tisztában mossák mint halottat a tó halát |
|
| kimászni a párisi regény-ből |
| „Szakítottam!” mondja maga is |
| „Promeni svoju pesmu!” bár |
|
| egy bogaras ember a hajón |
| kéménye egykor tán tülök volt homlokán |
| édességekkel és főzelékfélékkel |
|
| ki-mászni horgonyok madárnyomain |
|
|
|
|
