Iniciálék méregzöld kertecskéiben

 

 

 

 

vásári drótgyűrű
sörösüvegkővel
elgurult
leröpült ujjáról
kioldja gipszlovát
a bolondkocsiból
mind nagyobb körben keresi
gyűrűjét
disznót drótoznak
fejen sörösüveget törnek
de akkorra már
ő fogja át az egész világot
a csöpp drótgyűrűben
húsa világol
zöld mezőn
a gipszló

 

 

 

bizony
egykor őzek ugráltak
állványod körül
ma már csak az iniciálék
méregzöld kertecskéiben
s tojásdad gyertyádban
egy véres tollú madárka
majd végtelen fekete szárnyát
borítja föléd

 

 

 

a kutya
egyszerre harapta át
zúzta be az őz
torkát homlokát
egyszerre tolult be
szűrőberendezéseket megkerülve
a piszkos levegő
ott állt
apád anyád lányod
torkuk ezüstösen harmonikázott
csizmádról leolvadt a sár
szépen látszott
csillogott
térdig érő patád
késed beleszaladt a zárba
az űr rosszul rakott fészkéből
kihullt

 

 

 

szénát húznak a lovak
állatkertünkbe
oroszlánék
az istráng fekete szalagait
a szemellenzőt tanulmányozzák
a küllők árnyjátékát
a semmibe döfő kocsirudat
a szénából
fogai között száraz virággal
mezei egér fut
a rácsok közé
jer la fontaine
a dél mixerében
már-már kellő százaléka
illatnak
bűznek

 

 

 

az inga
ahogy a költő mondja
a napra kenyérre is
diszkosz
min fiatal atléták
generációja edz
újra és újra
átdobva a láthatárt
kék medret váj
szemben a vak tükörben
megnyúlt mint az akasztott
kinek talpa
mintha mi sem történt volna
reggel
ismét földet ér
kakukkliszt a rugókon
hangja
nyugodt fegyver
hangja
s az óra
itt találkozik
időnkkel
mint a kietlen palicsi állatkertben
a történelem
a vietnami malacokkal

 

 

 

díszes kis szarkofágokban
ezeregy poloska
a tapéták lemosva
áll a bál
díszes kis szarkofágokban
ezeregy svábbogár
a parkettkockákon
pezsgő folydogál
áll a bál
álmukban
nonpareille-poharakból
isszák a vért a poloskák

 

 

 

ólmot ütögetve
lépegetsz a körmenetben
lepkék
hegyezd füled
selyemgubót hegeszt a halál
barka-borzadás

 

 

 

kilakoltatás
belakoltatás
lakás cella
két tojás
így népesedik jövevényekkel
távozókkal a család
végre a nagy nyüzsgésben
mert élni kezd padló alatt nád felett
éppen érkező magadnak is kosarat adva
mint egykor a szép lófejű fiú
a véres fogkefével
egyedül táncolhatsz
póznára mászol
s végre a pózna hegyén
lángra lobban a gyümölcs
fertőtlenítve bensőd
a lakást
jövevények lábaközét
távozók hónalját

 

 

 

holdkóros orfeusz
te legalább ismered
ezeket az állatokat
szőrös köveket
mint daganat piros gömbjében
a fájdalom
szavaid egykor bennük ketyegtek
gépeld le jegyzeteidet
gépeld ha fél kézzel is
mint cendrars
nem tudni
mikor ér lánghoz s fut vele
a gyertyát faló patkány
mikor kap lángra a cseresznyevirág
gépeld
a korszerű fegyverek
női lábbelik
isteni formájával versenyezve

 

 

 

agyagba csomagolt combod
rózsatűzön
már a küszöbön
virágtetű támadta meg
kutyád
fejdísz-fogasodon
fejdíszen fejdísz
farktollad mikroszkópfelvétele
páfrány-halcsontvázad szájában gyökér nikkelhorgával
analfabéta bányász fekete herbáriumában
óriási tücsök
kenyérből mintázott halotti maszkja

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]