A fehér homoknál
| Az ellenség szájtátva feláll |
| nyugodtan leolvashatnánk számjait |
|
|
Mint egy dobot üti előbb kecskebőr ruhánkat át
| A nyíl ha szívünk felé száll |
|
|
Puha mozdulatok
| egy intenzív éj előkészületei |
| a karmester még nem jött be |
|
| Valamivel már kevésbé veszem |
| tömérdek apró ravasz operáció |
|
| A másik szobában ágyad előtt |
| lefejtett fekete prémgallér |
|
| Nem akarom hogy lefényképezzenek |
| tegnap sem sikerült nekik |
| behúzódtam az asztalfiókba |
|
| Valamivel már kevésbé veszem |
|
|
Tollai forogva hullanak alá
| az is örvénylik egy ideig |
| majd csak a toll rezeg tovább |
| Azelőtt sosem gondolkodott |
| hova is jutna ha meredeken |
|
| Tollai forogva hullanak alá |
|
|
Százszor harapok szivacsba
| A fogak az állkapocs izmainak |
| kondícióját nagy sós szivacsba |
| harapdosva sikerül bizonyos |
|
| Valóban hogyan is néznék ki |
| fogatlanul lecsüngő állkapoccsal |
|
| százszor harapok szivacsba |
|
|
Nemsokára előszedik korcsolyáikat
| Nemsokára előszedik csillogó |
|
| A hideg fém mint a hattyú |
|
| És biztosan lesz majd olyan is |
|
| Nekünk is többször kellene |
| Mert ha így kapásból csináljuk |
| egy-két sejtre majd nem rakjuk |
| és az furcsa dolgokba kezd |
|
|
A folyó már zavaros
| Mutatóujjammal a felhasadt gyümölcsben |
| várom hogy a nyár is feladja velem |
|
| Kedvesek hozzám e vak állatkák |
| érzik sebeim kénes illatát |
| az én púpjaim a legpuhábbak |
|
|
Ökörbőr sátrunkból
| Csak most ahogy fel akarok |
| hogy zsíros bakancsom helyett |
|
|
Bábel tornya
| Első jelentősebb diverzáns akciónk |
| közvetlenül kaktuszkorszakunk előtt |
| Bábel tornyának ledöntése volt |
|
| Csak az első téglát nehéz kirántani |
| hogy újra ne építtessék velünk |
|
|
A kutyák messzire előreszaladtak
| A kutyák messzire előreszaladtak |
|
| A szigetre nem jöttek velünk |
| összezavarodnának az iszapkockákon |
|
| A csillagok fához ütődnek |
|
| Az emberek pontos varsáit |
|
|
A robbanás bearanyozza
| sokszor már teljesen száraz |
| s ha netalán közé vágódik |
| a robbanás bearanyozza orrom |
|
|
A hegy magába fordul
| Mint a tavasz darazsaitól |
| keserű mézétől rettegő medve |
| a hizelgő folyó hídjait felszaggatva |
| a várat múzeummá alakítva |
| legfeljebb egy-két kis amatőrexpediciót |
| engedve telepiszkolt folyosóiba |
|
| Meztelen két csőre töltve |
| az első énekesmadarat várom |
|
|
Ahogy e kisvároson átvonultam
| Ahogy e kisvároson átvonultam |
|
| Makkot szedtem törlőguminak |
|
| Ahogy e kisvároson átvonultam |
|
|
Merre is induljak
| a távolságok már itt benn is |
|
| Mégis jó egy kicsit mozogni |
|
| A fegyvert egyik vállamról |
|
|
Az ellenség birsalmát rázott
| Egyik kezünkben páfránypárnánkkal |
| másikkal a sátorlap sarkát tartva |
|
| birsalmát rázott lapunkra |
| mind agyonverve állatkáinkat |
|
| Egyik kezünkben páfránypárnánkkal |
| másikkal a sátorlap sarkát tartva |
|
|
Ma végre muszáj volt
| Az ellenség rózsaszín orrában nyomunk |
| Az első sorból engem lőttek ki |
| a másodikból én lőttem ki magam |
| a harmadikból engem lőttek ki |
| a negyedikből én lőttem ki magam |
|
|
Úgy kezdődött
| nem volt időnk borotválkozni |
| rezgő ujjainkat többé már |
| a fa sáros gyökerét az ég felé mutattuk |
| tükreinket puha itatósok közé raktuk |
| kis korallszigetre húzódtunk |
| rózsaszín sün hátán kuporgunk |
|
| tengeri csillagot nyeltünk |
|
| nem volt időnk borotválkozni |
|
|
A komlólugasban
| erővel háborúsdinak nevezni ezt |
|
|