Elsőnek

 

 

 

 

Elsőnek

Mert ha netalán nem tudnátok
Ott a bolondkocsi mögött
Én hasogattam szét elsőnek
Pörge kis vizes bárdommal
A törökmézhegyeket

 

 

 

Fogvájó

„Nincs az egész városban”
mondja a kis pincérlány.
Nem tudja hogy ezzel végképp
gömbjébe zárt az űr.
Nincs mivel kiszúrni.
Nem tudja hogy ezzel
utolsó fegyverünk is elvétetett.

 

 

 

Ősz

Lúdtojásnyi ólomdarabot
viszek magam előtt,
körmömmel belevájtam,
lesem hogyan oxidálódik.

 

 

 

Alma

Egy almát tettél
a tányérra.
Kettévágtam
megettük.
Két alma maradt
a tányéron.
(Az enyém
és a tiéd.)

 

 

 

Ceruzával írt vers

Ma (dátum) ennyi meg ennyi órakor
Ha eléd csúsztatom e versféleséget
Azért mégiscsak bolond nagy dolognak
Kellene történni véled
Ceruzával íródott pedig
És még egyszerűbb is lehetne
X-szel jelölném azt a pontot
Amelynek ezt a bolond nagy dolgot
Kellene kiváltania barátom

 

 

 

Sirálymellcsont

B. Sz. Gy., a grafikus emlékének

 
Az EXCELSIOR terasza alatt
Finom hússzín lécekből
Narancsosládákat építettem
Amikor a sirályból kiesett mellcsontja
Kikerülte a csőrt a karmokat
És mint a régi szentképeken
A részletesen megrajzolt lélek
Megállt egy pillanatra a sziget fölött

 

 

 

Képeslap

Akár Rijekában
a révkapitányság sarkánál
megpillantod a tengert
az ég kékjére persze
te nem ügyelsz
és valaki
vagy egy pálma
megfogja a kezed

 

 

 

Csendélet

Vacsora után,
ahogy fel akarok kelni az asztaltól,
hogy kalapom véve a városba menjek,
derekamba nyilall valami,
visszaejt, mint egy dobra, a székre.
Faragott, rossz régi szék.
Mi az, kérdezi az asszony.
Semmi, mondom,
és a vacsorából maradt
három hideg hajában főtt krumplit
ügyesen félretolva úgy teszek,
mintha az újságpapiros szélére jegyezgetnék.
Verset akarok éppen írni, mondom,
verset erről a három hideg krumpliról
itt a repedt márványlapon.
Diagnózis:
isiasztikus ideggyulladás.

 

 

 

Eső

A szakadékok most megtelnek
Majd mélyebbre hasadnak
De pisztráng nem ólálkodik
Szépen szeplősen
És bakelitcsülkű vadak sem
Ugranak ilyenkor át elvékonyodva
Mint máskor a tű fokán
Valahol messze rejtőznek
Fejükön kés formájú gyümölcsök nőttek
A szakadékok most megtelnek
Mind mélyebbre
Majd kettéhasadnak

 

 

 

Arckép forradással

Hogy gyilkossági, öngyilkossági kísérlet
nyoma-e ez a tíz centiméternyi forradás
itt a nyakadon, mellékes,
és az is, hogy nekem mi közöm hozzá,
inkább csak azt említeném, hogy valami
megnyugtató komolyságot kölcsönöz
neked, kedves.
A varrás kis lyukaiba belerakódik a por,
piszok, és fürdés után,
amikor több mint valószínű
legjobban szeretlek,
tűvel piszkálgatom az öltés helyeit,
figyelmesen, mintha még csak most varrnám össze,
mintha mindig nyitva szeretném tartani.

 

 

 

Körénk is kört rajzoltak a vízen

Azon a kis szigeten szerettünk volna élni
Egyszóval messze az emberektől
Már ahogy az lenni szokott
Ő rajzolni tanította volna a gyerekeket
Mivel már volt is némi adottságuk
Szabályos köröket tudtak rajzolni maguk köré a vízen
Én meg hosszú évekig vártam volna
Nehéz bortól
Fátyolos szemmel
Ébenfogakkal
Sókristálypagodákkal dobhártyámon
Orromban a szamáristállók bűzével
Egy-egy érdesebb sort
Ám a gyerekek körénk is kört rajzoltak a vízen

 

 

 

Golfpályát nyírtam

Babakocsira emlékeztető masinámmal
Míg az elvtársak egymás hátán
Ásítozva próbálgatták új botjaikat
Golfpályát nyírtam
Ügyesen kerülgettem a fagyos gyantájú
Marha nagy tobozokat
Lent már vízre ütötték a napot
Mint egy tojást
És hála istennek egyáltalán
Nem lett létrás
Angyalt nyírhat így a fenti fodrász

 

 

 

Gyümölcsszállítmányok az éjszakában

Éjfél után felijedek
Mintha felszaladt volna a lázam izzadok
Lerázom számba teszem a kis lázmérőt
És kiállok így meztelen a balkonra
Hatalmas sötét teherautók
Sátruk elöl-hátul felcsavarva
A gyümölcsszállítmányok
Hamvas bőrükön harmat
Az intenzív gyümölcsillat ébreszthetett fel
Ma talán végre valami jeges húsú
Új gyümölcs is érkezett
Amiben mint egy prizmában
Átrendeződik hiányos fogsorunk
Ismét lerázom a hőmérőt
A pohárba teszem
És mellette a rádión cédulát hagyok
„Reggel én megyek piacra”

 

 

 

Doreen 2

ars poetica helyett
azért írom neked ezt a verset
mert úgysem tudod elolvasni
mert különben sem érdekelnek
a versek
(a Braque-ot is csak azért törölgeted
mert drága
mert 10 000 000-t ér
mit is jelenthetnének neked
buja trópusi virággal bélelt lány
ezek a sápadt
még az első fázisból való
hanyag sárga virágok
be sem rámáztattad
pedig csak 60 × 30
talán észre sem vennéd
ha ellopnák
ha ellopnám),
mégis néha nagyon megörülsz
a nevednek
DOREEN
DOREEN a vers előtt
(ezért említem újabban a versben is
a neved) amikor megmutatom
az újságokat
meg úgylehet versem üressé vájt
égetett
kancsó formája is
jelenthet valami kicsit
a szemednek
igaz
amióta még a fülét is
letöröm
darázsderekú kancsóimnak
legtöbbször kihullanak a kezedből
és a nagy csörrenésre fölébrednek
a szomszédok mert a modern házakban papírvékonyak a falak
megörülsz amikor megmutatom
az újságokat (pedig ha tudnád
milyen nyavalyás újságok ezek)
mert tudod hogy majd pénzt kapunk
értük
annál többet minél hosszabbak
annál többet minél hosszabbak
annál többet minél hosszabbak
barna ujjaiddal gyorsan
megszámolod a sorokat
és megszorzod százzal
vagy hetvennel
(ez a versem nyolcvanöt soros)
múltkorjában amikor azt a
kétszázötven soros verset
hoztam haza
megcsókoltál
azóta minden vers előtt
a hosszú vers
múzsájához fohászkodom
hogy hosszan írhassam versem
mert DOREEN
én szeretném ha többször is
megcsókolnál
igaz különben sincs sose kedvem
abbahagyni a verset
hogy legalább a versben
nyújtózkodhassak
186 centiméteremnek kicsi
ez a szoba
alacsonyak ezek az utcák
meg a takaróm is rövid
és különben sem szeretem
a rövid bolha-fürge
verseket
félek a vers szélétől
félek a vers végétől
félek a vers szélétől
félek a vers végétől
félek
hajótöröttként akarok hánykolódni
rajta és lassan alásüllyedni
úgy hogy észre se vegyem mikor
fulladok bele
minden versbe bele akarok fulladni
bele akarok fulladni
bele akarok fulladni
bele akarok fulladni minden versbe.
 

(1963)

 

 

 

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]