Kormos és Pilinszky

(Parancs Jánosnak) Kormos mesélte a pista szép táskás kutyaszemével ravaszkásan pislogva hogy egy párizsi hajnalon éjszaka lehetett ahogy pistát és párizst ismerem lila éjszaka lehetett biztosan csöng a telefon pilinszky kétségbeesett hangja kész gondolta pista valakit megölt nagy ártatlanságával valakit meg a jámborja vagy valaki őt ölte meg a jámborját s jános már tulajdonképpen a túlvilágról telefonál csak azt nem tudom hol talált zsetont tüntessem el a nyomokat ne ítéljék el ne végezzék ki a bűnöst (guillotine-nal) s te is (mármint pista) bocsásd meg (ha lesz időd) bűnét a szegénynek pista mondta jános mondjad jános mondta pista hosszú ziháló csönd hogyan mondják franciául azt hogy ismét ziháló csönd mit kérdezte pista (aki úgy tudott franciául hogy nem pilinszky pedig úgy nem hogy igen) hogy mondják azt hogy tű mondta tán sosem voltam ily zsenerőz mesélte pista aki egy par excellence zsenerőz lény volt sosem voltam ily zsenerőz megajándékoztam (gyorsan belelesve a szótárba) megajándékoztam jánost a tű mindkét francia nevével köszönöm kormos lett kis bence mondta jános sehogyan sem tudva leplezni zavarát nekem csak egyre lenne szükségem egyetlen egyre nincs is pénzem több tűre választani pedig tudod képtelen vagyok (az egyik tű szebb karcsúbb mint a másik) nekem csak egyetlen tűre lenne szükségem mi történt jános kérdezte pista (most meg arra gondoltam mesélte pista tűvel készül gyilkolni a jámborja átszúrni egy gyönyörű kényes leány-lény szívét) leszakadt egy gombom mondta zsenánsan tűt kell vennem egy tűt pista jó jancsikám mondta megkönnyebbülve pista vegyél egy szép karcsú francia tűt s ha felvarrtad fekete gombod szépen elszeretjük a karcsúját a fiúkkal s a vég nincs több zse- akárha valaki eiffel-nagyságú tűvel döfte volna hátba jánost a vég immár valóban ama végtelen tű hegyéről vacogva hiszen az átdöfött rovarok páncélját is hiába fogná össze gomb nincs több zsetonom pista.