Ismét Pilinszky

kocsis zoltánnak

 
Amikor pilinszky mint mutáló
kisdiák
akinek év(ezred)záró ünnepségen fehér ingben
kell verset mondania
jóllehet már a hajnali misén is ministrált
s a mázsás misekönyv emelgetése közben
egy gomb is leszakadt
lezuhant arról az ingről
hagyta a scamna alá gurulni
nem toldi ő
szélkiáltó-fióka
akinek már az első próbálkozáskor vihart kell jeleznie
vihart kell kiáltania
amikor pilinszky azt szavalja csodálatos lemezeinek egyikén
hogy örvénylik a Sonata pathetique meg hogy az édes elmebeteg
árva Schumann maga kosztolányi is megborzadna
akkor amikor pilinszky azt szavalja
szemem előtt mindig a CHIROPLAST
a zongoristák gyűrűsujjának meghosszabbítására
szolgáló szerkentyű jelenik meg
lép működésbe pontosabban finoman csikorogva
akárha charles bovary lábegyenesítő készüléke
(Vas, fa, ólom, bőr, csavar, rugó volt benne bőven.)
s egyenesítik azt a donga(ló)lábat
nyújtják végtelen isten jegyesének
gyűrűsujját
máris ezeregy gyűrűt húztak rá
akárha egy vándormadár-rajt gyűrűztek volna
máris ezeregyet avagy egyetlen óriásit
mely akár az alagút
ám a gyűrűsujjat csak egyre nyújtják
mintha képtelenek lennének a szerkezet leállítására
s a vőlegény jajongása egyre csak fokozódik
(hol elnyújtva, hol, felhördülve mint egy megsebzett
vadállat távoli bőgése)
s a szelet-vihart kiáltó fióka hangja
mint kimúló masztodon utolsó üvöltése
ódonan dongó hörgése ér el hozzánk
ám a gyűrűsujjat csak egyre nyújtják
minthacsak magam is ott tüsténkednék
disznóvágáskor ha húsdaráló
zsíros fogantyúját hajtottam ájulásig
mondom maga kosztolányi is megborzadna
ám a gyűrűsujjat csak egyre nyújtják
és ugyanakkor újfent tőben is ki-kitépik
és akkor még mindig nincs oktávba fogva
semmi (az isten)
nem patkányfogó a hangszer
jóllehet bach jános sebestyén orgonája
mint kozmikus mókuskerék
melyen a mókus kívül van (fut)
[(s az isten bévül)].
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]