Ismét Pilinszky
kocsis zoltánnak
Amikor pilinszky mint mutáló |
akinek év(ezred)záró ünnepségen fehér ingben |
jóllehet már a hajnali misén is ministrált |
s a mázsás misekönyv emelgetése közben |
hagyta a scamna alá gurulni |
akinek már az első próbálkozáskor vihart kell jeleznie |
amikor pilinszky azt szavalja csodálatos lemezeinek egyikén |
hogy örvénylik a Sonata pathetique meg hogy az édes elmebeteg
|
árva Schumann maga kosztolányi is megborzadna |
akkor amikor pilinszky azt szavalja |
szemem előtt mindig a CHIROPLAST
|
a zongoristák gyűrűsujjának meghosszabbítására |
szolgáló szerkentyű jelenik meg |
lép működésbe pontosabban finoman csikorogva |
akárha charles bovary lábegyenesítő készüléke |
(Vas, fa, ólom, bőr, csavar, rugó volt benne bőven.) |
s egyenesítik azt a donga(ló)lábat |
nyújtják végtelen isten jegyesének |
máris ezeregy gyűrűt húztak rá |
akárha egy vándormadár-rajt gyűrűztek volna |
máris ezeregyet avagy egyetlen óriásit |
ám a gyűrűsujjat csak egyre nyújtják |
mintha képtelenek lennének a szerkezet leállítására |
s a vőlegény jajongása egyre csak fokozódik |
(hol elnyújtva, hol, felhördülve mint egy megsebzett |
s a szelet-vihart kiáltó fióka hangja |
mint kimúló masztodon utolsó üvöltése |
ódonan dongó hörgése ér el hozzánk |
ám a gyűrűsujjat csak egyre nyújtják |
minthacsak magam is ott tüsténkednék |
disznóvágáskor ha húsdaráló |
zsíros fogantyúját hajtottam ájulásig |
mondom maga kosztolányi is megborzadna |
ám a gyűrűsujjat csak egyre nyújtják |
és ugyanakkor újfent tőben is ki-kitépik |
és akkor még mindig nincs oktávba fogva |
nem patkányfogó a hangszer |
jóllehet bach jános sebestyén orgonája |
melyen a mókus kívül van (fut) |
|
|