Balettpatkányok

Lea lányom 12 éves korától
18 éves koráig a budapesti
állami balettintézet növendéke volt
ahol bizony sokat szenvedett szegény
mert külföldi volt
(a melltépő magyarkodás mindig is csak
a gombokig terjedt
letépik a gombokat mondta egyik barátom
aztán meghűlnek taknyoznak)
s én ha felutaztam pestre
istenem hányszor hány IBUSZ-szobában laktam
ezért is merem nevezni magam pesten őslakónak
ha felutaztam mindig ott vártam lea lányomat
a KONSUMTURIST antikváriuma előtt a hajós utca
és a népköztársaság (andrássy) út sarkán
(tűz esetén a kulcs a kinizsi utca 12 szám alatt
megfordult a fejemben elrohanok a kinizsi
utcába és tüzet kiáltva elkérem a kulcsot
kirabolom a KONSUMTURIST-ot és a legszebb nippel
ajándékozom meg pilinszky jánost azt mondom bácska
küldi az inkognitóban élő költőfejedelemnek)
ott antik nippeket (népeket) tanulmányozva
porcelángyárakban gyakran elcsodálkoznak
honnan szakértelmem
herend hívott is becsüsnek
szép foglalkozás mondták költőnek
hat évet szántam a nippek tanulmányozására
válaszolom ilyenkor s ők hosszan tűnődnek
miért éppen hatot
tehát antik népek (nippek) tanulmányozásába mélyedve
vártam lea lányomat
ott kissé behúzódva a hajós utca öblébe
vagy szemben az opera szfinxének (melyről ady
leesett) lábához kuporodva
közben állandóan az volt az érzésem
pilinszky a hajós utca 1-es számú házból
vakító (hajótörésekben igaz kissé már kinyeglült)
szextánssal bemér
valahová a bahamák vagy a spitzbergák környékére
berajzol bennünket
az volt az érzésem folyamatosan figyel les leskelődik
figyeli a balettpatkányok nemzedékeit
mindenkiről külön-külön feljegyzéseket készítve
les leskelődik figyel olykor le is jön sétál közöttük
mint faiskolájában az erdész
persze könnyű volt így aztán
az angyalokról értekeznie
(a patkányokkal sem tud az ember mit kezdeni akár az
angyalokkal)
igen úgy éreztem évek (6) óta les minket leával
külön füzetbe könyvel bennünket
les a podmaniczky felől is sosem tudni honnan
lesi adyt a dalszínház utcából
őt is külön füzetbe vezeti
hallja a nagy koppanást
egy tök
egy dinnye kőre zuhanása is alig elviselhető
hát még akkor egy koponyáé
egy jó
egy szép hatalmas koponyáé
hallja újra és újra ahogy ady
a szfinxről fejjel a kőre zuhan
hallja antik gidák (akárha élő nippek) bakelitpatáit
a rózsaszín selyembe húzott
sok gipszspicc kopogását
mondom könnyű volt így aztán
az angyalokról értekezni számításokat végezni
egy nyelvnélküli piarista logarléccel
hányan is férnek ama tű hegyén
a legtöbb helyet a nagy forró
molyrágta szárnyak foglalják el
lea is jobban szeretett egérke lenni
(ugrattam hogyan törpülhet egy b-patkány egérkévé)
jobban szeretett egérke lenni a diótörőben
mint ide-oda cipelni
a súlyos tetves művégtagokat az úr előtt.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]