Pilinszky kiskanala
kerestem válla fölött az óriásagavé cápauszony- |
töviseit a rózsaszín gyöngyház-vaginát melyen |
azt írták fekete tintával hogy OPATIJA
|
ma is elájulok ha meglátom |
az abbáziában ült nagykabátban |
s az oktogon ködébe révedve hosszan |
kevergette kerek asztalkáján kiskanalával a feketét |
úgy tűnt csak egy nagykabát van ott |
kopott krombiból gyűrt hegység |
melynek csúcsán a haj pöszmete akár a hó |
stenclizett semmis jogarral |
fél óra után át akartam szólni |
úgy éreztem ha abbahagyná a kevergetést |
s aztán már csak karistolgathatná az ebonitszerű jeget |
a stenclizett kiskanállal amely felvérzi az ajkat |
karistolgathatná akárha fekete tóban korcsolyázva |
amikor elviharzott az asztalhoz osontam |
a kávéhoz nem nyúltam jóllehet éjszaka érkeztem |
és az abbázia nyitásáig az utcákat róttam |
csak a kiskanalat csúsztattam zsebembe |
mint azok a stenclizett reálszoc alumíniumkanalak |
(a konctáborban elszedett kanalak között |
sok volt az alpacca az ezüst az arany) |
elnyűtt reálszoc budoár volt akkortájt |
az abbázia és az oktogonon |
kerestem az óriásagavék cápauszony-töviseit |
a rózsaszín gyöngyház-vaginát melyre azt írták |
fekete tintával hogy OPATIJA
|
ma is elájulok ha meglátom |
kerestem a cápák agavé-uszonyát |
|
tovább állt ott egy pillanattal mint más |
állt tarkovszkij ravatala előtt |
és ahogy aztán a mellére helyezte |
a virág (vagy tán fű-)szálat |
akárha egy kanál esett volna nagy |
csörrenéssel mint a halálraítélt megszökött-ben |
|
mondanom sem kell fizetés közben ott az abbáziában |
addig ügyetlenkedtem mígnem a kis stenclizett |
pilinszky kanalát kőre nem ejtettem |
már ezeket a vacak kiskanalakat is lopni kezdték |
a jugoszlávok mondta mérgesen távozva a pincér. |
|
|
|