Ahogy

avagy tündérek és halfarkasok

Próbáld meg szeretni ezt a szép országot, ahol élsz; ártatlan a bekövetkező borzalmakban. Én tudom szeretni az égboltot.

Simone Weil: Levelek

Mégis azt mondom, akkor, régen rontották el. Lehetett volna itt paradicsom… és én örülök is, hogy úgy éltem Krakkótól Belgrádig, mintha tényleg az lett volna. Egy ház, egy nagy látóhatár… és mennyire nem volt az! De tudod jól, én csak azért is adtam a jó példát, és tettem úgy mintha! Csak nekem cipellőm is volt hozzá, hogy a jég be ne szakadjon alattam. Te, Hermi, mit csinálsz?! Ne a lavorba vizelj!

– Mondjad csak, drágám, te még a halálodat is el fogod mesélni, ha lesz, aki hallgatja?

Mészöly Miklós: Családáradás

Ahogy édesapám már majd 90 évesen

hosszú hallgatás után egyszer csak megszólalt

rendeltem 10 kiló babért

mit rendeltél szólt át édesanyám a hintaszékből

10 kiló babért

mit

10 kiló babért

babért kaptam fel a fejem én is

rendeltél 10 kiló babért

pestről a hangya-központból

és 100 kilót küldtek

egy egész bála dalmát babért

üzentek a vasútról

megérkezett a babér

küldjek kocsit

minek a kocsi kérdeztem

éppen az állomáson van a dragacsosunk

küldjek kocsit a babérnak mondták

10 kiló babérnak kérdeztem

100 kiló babérnak mondták

alig hogy elkezdtem volna árulni

jött a világháború

talán a hangya-központban is

a háború közelségét érezték meg

és mind szétküldték a raktáron lévő babért

jóllehet a babér

éppen hogy nem romlik rá az emberre

mint a málna és a hal

a babér állóképes

talán a hangya-központban is

a háború közelségét érezték meg

aki 1 kilót rendelt

5 kiló babért kapott

aki 10 kilót

az 100 kiló babért kapott

aki 100 kilót rendelt

1 egész vagonnal kapott

1 egész vagon dalmát babért

nemsokára államosították a boltot

és vitte a nép a babért

széthúzták az egész bálát

a kommunisták gyanakodva vizsgálták

az éles kesernyés levelet

a lábatlan barátnak a kuka bélának

a konfiszkált fatalpgyárosnak

a bolond tóthnak még a fejére is jutott

egyszerre olyan illata lett a városkánknak

mint egy görög ligetnek

a babér elnyomta a tisza felől érkező bűzt

a hullák bűzét

Ahogy csáth háborús naplójában

(szabadka palics horgos pázua szeged

cetinje lovćen bevétele

istenem még lovćent is bevették

Szavalnak de nem érzik a borzalmakat.

Délután fürdés. Belgrád ég.)

leírja (lajstromozza) mit is kapott

azt otthonról érkező csomagban:

Mikor hazajövünk, vár reám kis Olgám

csomagja: babér, cigaretta, töltény, villamtelepek.

Ahogy dr görög orebićen babérágakkal

borította ágyatokat

abban hiszen meztelen voltatok

valóban volt valami görögös

tépjétek mondta

tépjétek kiáltotta

jó lesz savanyú levesbe

abban mindennek ellenére

hiszen műértő volt dubrovnikban

és hamburgban készült a trópusi betegségek

orvosának fejből tudta legnagyobb költőnk

fehér ferenc költeményeit

szerette hallgatni ahogy

schweizer spielt bach

igen abban a tömérdek babérban

volt valami szégyenlős hommage is

dr görög különben még a háború kitörése előtt

hunyt el

már nem utazhattunk le temetésére

dalmát feleségén már előbb eluralkodott

a katalepszia

két szép fia pedig minden bizonnyal

mint horvát vitéz esett el a hazáért

Ahogy kötényes-horvát jános (tikász)

akár egy tömörkény-hős

(nem győzöm ismételni

a magyar irodalomban ő az adria írója)

arról mesélt hogy a monte grappáról

szépen látták ott csillámlott

mint katonatükröket stencliző

kisvárosi gyár körül a tömérdek tükörszemét

ott csillámlott alant

olyannyira közel (marha közel mondta ő)

hogy ha megindulunk hamarosan el is foglaljuk:

MAGÁT VENEZIÁT

aztán megpödörte bajszát hosszasan eltűnődve hozzátette

de mi a fenét csináltunk volna vele

hisz a katonatükröket is

hamarosan bekentük szarral

Ahogy haša vasko popa felesége

a költő halálakor

babért keresve bolyong

a már háborús belgrádban

nincs az egész városban panaszkodik

a különben éppen moholi születésű

barátjuknak

már nem szállítanak panaszolja

már nem szállítanak dalmáciából

belgrádba babért

egy kis koszorút akartam fonatni

egy kis babérkoszorút a koporsójára

Ahogy megfeledkezve (szinte önfeledten

hiszen ifjúságom színhelyéről van szó:

ott adta először kezembe

a szerb szürrealisták könyveit

egy gyönyörű kurva)

két-három mondattal tovább idézem

a balkáni babér mottójában

a CSALÁDÁRADÁSt

amelyben engem természetesen a 17-ben

az adrián elsüllyesztett a regényben mitikussá

növesztett ZENTA nevű hajómakett

valójában maga a regény építése érdekel igazán^*

igen akárha egy megyik-korpusz úgy épül

amikor robbe–grillet-t (mészöly persze sokkal

jobb író) megkérdezték mit hozzon a jézuska

gondolkodás nélkül azt válaszolta

elhasznált gyufaszálakat hozzon neki a jézuska^*

igen mintha tovább idéztem volna a mottóban

a CSALÁDÁRADÁSt igen mert engem immár

éppen azok a további mondatok izgatnak

a televizelt lavórban úszkáló elszenesedett fejű

gyufaszálak

meg hát az hogyan fogom elmesélni halálom

lesz-e aki hallgatja majd halálom

ahogy immár cifrázás nélkül mesélem

ahogy immár cifrázás nélkül meséli magát

a halál

egy zentai nevű tisztvisélőnél akadt dolgom

fenn pesten az országházban

dolgom végeztével megkérdeztem a kedves urat

honnan a neve

mire a kedves úr elmesélte

édesapja a második világháborúban

zentán szolgált

s ott vagy valamelyik szomszédos faluban

az egyik templomtoronyból tüdőn lőtték

a partizánok vagy a csetnikek

ahogy hazahozták

a családnak a mai napig fogalma sincs miért

felvette a zentai nevet

zentai úrnak kellett szólítani

és immár úgy is halt meg

mint zentai úr

még sosem jártam zentán tette hozzá befejezve

meséjét a kedves zentai úr

de már hallottam valamit a zentai csatáról

ahol mi úgy tudjuk édesapám dicső halált halt

Ahogy az üres bogojevói villában

(mind elhaltak mellőle a nők

meséltem amikor muca megsérült

a másik kocsiban leszakadt

az éppen ideális jugoszláv háziasszonynak

megválasztott hölgy feje)

dr tantos akit én még zentáról ismertem

aki sosem is felejtette el hangoztatni

görög származását

akárha azt akarta volna mondani

görög származás görög sors

görög sorstragédia

ahogy az üres bogojevói villában

(éppen ott valahol húzódott a háborús

határ a kilencvenes évek elején)

a zorba-lemezt hallgatta végtelen

s már dr tanatosként mutatkozott be

(a különös az hogy együtt tanultak

dr göröggel

később nyaralt is nála orebićen)

Ahogy akkortájt gyakran jutottak eszembe

zilahy lajos utolsó újvidéki napjai is

láttam fekete mamuszában csoszogni

a mestrović-szobor súlyos ökle alatt

szállodaszobájában a kis múzeális rezsón

csontlevesét főzögetni

vulkánfibere tele volt velős csonttal

meg az is jutott akkortájt gyakran eszembe

hogyan okította az egyik jugmagy írót

(nevezetesen tito összes műveinek fordítóját)

a bestseller-írás fortélyaira:

könyvespolcodhoz sétálsz fiam

és leveszed dedijer sarajevo 1914 című nagy tomusát

majd szépen lassan kimásolod az érdekesebb részeket

közben persze itt-ott kiszínezhetsz egy-egy detaille-t

leírhatsz részletesen egy gyűrődést

a hússzín atlasz szoknyán

bevezethetsz egy hőst is akár

aki például állandóan azt magyarázza

ő hol állt abban a bizonyos pillanatban

amikor az arkangyali princípiumot megtestesítő

figura elsütötte revolverét

meg még egy másik hőst is bevezethetsz

ha úgy gondolod

egy másik hőst akinek fogalma sincs miről is van szó

nyakában egy összekötött lábú bárányt visz a csarsiba

jómagam amióta először hallottam a nagy író tanácsait

ehhez a nyakában összekötött lábú bárányt cipelő

hőshöz csapódtam

korán érkezik

még átengedik a miljacka hídján parolázik a katonákkal

akik meg vannak győződve a nyakába akasztott bárányt

a trónörökös lába elé fogja helyezni

kóvályog a külvárosokban

majd másnap-harmadnap munkavégzetlenül

a közben meglegeltetett báránnyal nyakában

mert addigra a miljacka hídja ismét járható

visszaballag a hegyekbe

Ahogy tárcádból mert évtizedekig ott hordtad

olykor még mindig előveszed

az újvidéki angyalos ház fotóját

állnak így semmis posztokon

angyalok

s hogy egyáltalán léteznek

immár csak ezek a kis szürke képek

bizonyítják

ez az angyal arról a párkányról még látta:

eduard kišt (danilo édesapját) loholni alant

látta amint

ugyanabban a pravoszláv templomban

ahol einsteint eskették volt

megkeresztelik danilót

álmaink

s a görbe gríz einsteini görbülete

alatt rogyadozni talán minket is

látott a 60-as évek elején

(mert 68 után az már egy másik időszak

ugyanis felénk 48 és 68 között adatott meg

a művészet ideje

jóllehet tudom borzalmasat mondok

hiszen barátomat akkortájt

vitték egy hajó fenekére láncolva

a goli otokra)

nem értettük ki rótt ránk akkora terhet

merész álmainkkal megváltani

rányitni az adria vakító tükrére

(jóllehet ismét borzalmas dolgot mondok

hiszen a goli otok is az adrián van

egy lány után leftetve többször el is hajóztam mellette)

merész álmainkkal megváltani

kiváltani talán

a mediterrán komponenshez csatolni

ezt az átkozott tartományt

a szellemi vasfüggöny mögül is átlopni

azt a néhány magyar írót akit szerettünk

előveszem tárcámból a gyűrött kis szürke képet

mert azt hallom a lány aki készítette

(nem vették fel pesten a főiskolára

így a fotózást már régen abbahagyta)

azt hallom a lány fiújának

(üzletelni próbált

a mai fiúknak sem könnyebb

akik üzletelni próbálni kényszerülnek):

szegeden átvágták a torkát

Ahogy a detonáció feldobta

majd szépen visszaejtette

a közben összedőlt meteorológiai állomás

romhalmazának legtetejére

az óriás műszivacs fotelt

100 méterre se álltam mesélte barátod

éppen pörgetni kezdtem visszafelé

az orsót

felmászok gondoltam

beleülök

a még szlovén gyártmányú fotelbe

gyönyörködöm a tündérek

és a halfarkasok játékában

mesélik

az egyik szlavóniai származású

most már mi is megszoktuk

mindenkinek a származását nézzük

vámtiszt

ide hordja a nőjét

ebbe a patinás szállóba (PARK)

és az a tündér így mondják a takarítónők

úgy üvölt mintha nyúznák

lehet hogy nyúzza is

szépen megnyúzza

aztán visszahúzza rá a bőrt

mint egy harisnyát hisz nem is oly régen

egy nejlonharisnyáért dugtak még a hölgyek

a személyzet örül ha megérkezik

boldogan nyújtják neki

a 13-as kulcsot

miközben ő egy-két box

drága cigarettát dob nekik

s ülnek mint régen a hangjátékok mellett

azt is mesélték a takarítónők

hogy maga a trónörökös is szállt már meg itt

e patinás szállóban (PARK)

meg az a nagyhajú költő is

de az nem fajtalankodott fáradt volt

aki szarajevót lőtte

Ahogy idővel (valójában fél évszázadról van szó

először még szinte tizenévesen találkoztam vele)

azt kellett tapasztalnom

hogy krleža nagyesszéje

a zára aranya és ezüstje

(zlato i srebro zadra)

az egyik alapszövegemmé lett

a harmadik

mármint a mediterrán

(ahogy ő mondja jadranska)

komponenshez való ragaszkodására gondolok

(ehhez persze tudni kell hogy a szerb ikonok első

párizsi kiállítása katalógusának is ő írta bevezetőjét

azt a katalógust is szent könyveim között őrzöm

valamint a bogumil kövek tudósa is volt)

„Unatoć heterogenosti (koja je i danas osnovnom oznakom

našeg ambijenta) postojala je već i tada, prije sedam stoljeća,

unutrašnja harmonična veza estetskog medija, mnogo dublja

nego što se misli danas…”^* (kiemelés tőlem és itt még azt is ki kell

hangsúlyoznunk hogy az esztétikum médiumának belső

harmonikus kapcsolata a mai napig tetten érhető

és szintén sokkal jobban mint gondolnánk

danilo kiš mušić és konstantinović

murtić és halil tikveša művészetében például)

a különös az egészben az hogy krleža mégsem egy

mediterrán író

még csak annyira sem mint például

kosztolányi és tömörkény

nincs egy igazán szép mediterrán szövege

az itt tárgyalt nagyesszét egy dubrovniki verset

és egy dubrovniki naplófeljegyzést kivéve

Ahogy unokáimmal (3 darab)

a lebombázott meteorológiai állomástól

a férfi strand felé vonulunk

de fürödni csak a női strandon fürdünk

a férfi strandnál ugyanis a vízbe hullott rakéták

még nem robbantak fel

érezni hűs fémes testüket

hamarosan elérkezik az idő

a legénykék erotikus kihívásként

fejeseket ugrálnak felettük

a merészebbek mint sellőket

(a város nagy szülötte

tündérinek nevezte ezt a kis tavat)

meg is nyergelik őket

fürdőnadrágjukon szépen látható lesz

az erekció selymes kis térképe

felrobbanni viszont majd

egy véletlen errefele tévedt

pásztorgyerekkel fognak felrobbanni

ugyanis maga a tó (paligo palus)

is pontosan így keletkezett

egy pászor leszúrta botját

s szép nagy ívben felfakadt a víz

Ahogy azt a rovignói szerb házaspárt

akikkel az újvidéki virág utca 3-at

(akárha azonos című könyvem)

készültem elcserélni

kikísértem a ház elé

és mercedesük hátsó ülésén

jóllehet ott ültek kisgyerekeik is

megpillantottam a kalasnyikovot

s a vöröscsillagos olajzöld páncélsisakot

talán még integettem is

egyet egészen biztosan intettem

utánuk

szegények után

azután sokáig álltam még ott

(istenem

éppen ilyen kataleptikus helyzetekből születtek

katalektáim mind)

feleségem azt hitte velük mentem

hiszen pontosan tudta

tovább már egy pillanatig sem bírom

az adria nélkül

noha ők az adria fele

többé már sosem is mehetnek

egyértelmű volt embert öltek

álltam ott egy ideig még

a szemétdombbá púposodó

vakvágány felé fordulva

majd hirtelen fázósan

vacogva valójában

visszaszaladtam a virág utca 3-ba

(akárha szép puha könyvembe)

s azt mondtam feleségemnek:

mégsem az adriára

palicsfürdőre költözünk kedves

dr brenner is oda vágyakozott egész életében

jóllehet azon a metafizikus fürdőhelyen

végül is mindössze

egy év

a 13-as

a balkáni háborúk vége

egy év

a 13-as

adatott meg neki

mert azután már

mint különben most is

és mindenkor (ámen):

szarajevó következett

Ahogy két kutyám és az azúrszifon

a rothadt kaptafa és a jerikói rózsa

mindig újra és újra meg tudnak örülni

homokváramba való visszatérésemnek

a kisszódás rokona volt az a fiú

ki saját szemével látta

hogyan darabolták le a már meggyilkolt

ötösével levezényelt magyarkanizsai rendőrfiúk

ujjait az albán gerillák

nehogy a túlvilágon is albánokhoz találjanak

nyúlni

istenem lehetséges hogy immár

vérrel dolgoznak a szikvízüzemek is

s csak a te szifonod tüsszög még azúrt

jóllehet éppen te voltál aki

anyád hibbant nővére halálakor

afféle duchamp-i leleményként

duchamp-i emlékműként

elsőként telítettél vérrel egy szikvizes szifont

Ahogy danilo kiš korai kusturica-esszéjében

tehát még 985-ben is

a vallások és nemzetek egyensúlyáról beszél

danilo tévedett

csak ebben az egy mondatában

amikor is egyfajta libikókának képzelte

el életünket (szarajevót)

és danilo mégsem tévedett

mert nyelve hibátlanul köszörült gyémánt

magában rejti sugározza a lényeget

ugyanis valami sötét egyensúlyról beszél

„taj grad i dan-danas živi na tamnoj ravnoteži

religija i nacija, na njihovoj uzajamnoj odbojnosti

i privlačnosti”^* (kiemelés tőlem)

danilo libikókája immár üresen jár

le-föl e sötét közegben

de nemsokára majd minden bizonnyal

újra megnyergelik a gyerekek

újra énekelni kezdik azt a dalt

az első kusturica-filmből

(a kései kusturica számunkra érdektelen):

Na morskome plavom žalu…

Ahogy danilo kiš hagyatékából kiemeled

annak az akasztófának a fényképét

az átfotózások során az emelvény

hátterében látszó barakk deszkája

új sötét anyaggá lett

az akasztófa kampója akárha jeggyűrűvé

kiemeled és a lidón strandoló kosztolányi

a vigyorogva gitározó wilhelm

vitéz mária és unokáim fotói mellett őrzöd

Ahogy siflis andrás

mint lefagyott kezükkel a sarkkutatók

kitűzi kis

gyufaszálra applikált zászlaját

sosem is szebb

sosem is semmisebb zászlót

sosem is szebb semmisebb terrénumot

itt bizony mondom

végre kikiálthatjuk függetlenségünket

Ahogy vasko popa gyönyörű

jóllehet kapetan dragan által támogatott

poszthumusz kötetében rálapozol

šejkáról a tudós festőről

danilo kiš barátjáról-mesteréről írt versére

(kiš és popa különben nem kedvelték egymást

jóllehet korunk két meghatározó művészéről van szó)

s a popa-verssel való bajlódás közben

egyszercsak megborzadva veszed észre

vérrel telítődő homokórát

vérrel teli kupát tartasz a kezedben

nem érted

különben éppen hogy szereted ha nem érted

szereted ha mint fában kiüthetetlen csomó

van a versben

ám most zavar

zavar hogy nem érted

előbb brutálisnak (kannibalisztikusnak) nevezed

ám aztán rendszeres napi sétáidon

a homokvár és a vértó között

a valóság összehozza (mutatja)

meg is magyarázza neked a metaforát

állítván a homokóra motívumához még

senki sem nyúlt ilyen eredeti módon

a valóság tehát összehozza (tenyerén mutatja)

az érthető dolgokat pedig szétcsúsztatja

érzed mint szappanos fövenyen

benned is csúszik szét megállíthatatlanul minden

emelnéd öntenéd ki

de csak megfordíthatod

valójában emeled is e kannibál lakomán

kupád

Ahogy újra és újra elmesélteted azt a koszovói

jelenetet:

a magyarkanizsai rendőrfiúk őrjáratán

akárha a földből előbukkanva

rajtaütöttek az albán gerillák

mind lekaszabolták őket

csak a kisszódás rokonának sikerült

behúzódnia egy korhadt fába

két nap múlva találtak rá az övéi

mármint a jugoszlávok (szerbek)

neki kellett pléhkoporsóba gyűjteni

nagyjából összerakni földijei

földi maradványait

levágott fejüket

ledarabolt ujjaikat

s aztán neki kellett a saját zsoldjával

rabolt holmijával

mosógép etcetera

(kellett a mosógép kisgyerekei vannak)

hazaszállítani a magyarkanizsai rendőrfiúk tetemeit

belgrádnál épp elérte őket az első NATO-bombázás

rettegett amíg ő a légoltalmi pincében lapul

barátai földi maradványait a lecinezett koporsókban

s rabolt zsoldját (a mosógépet)

fenn bombatalálat éri

otthon napokig nem jött ki a kádból

talán még ma is a kádban él

mint ünnepi ebédre tartogatott (rác)ponty

Ahogy nagybeteg édesapámat hallgatom

sokszor nem is értve nem is figyelve rá:

az őseink kezdi ki tudja hányadszor

makói hagymások voltak

de kracsun sándor dédapád

mondja nitroglicerinnel a nyelve alatt

és tódor nagyapád is már szegeden születtek

be vannak jegyezve a szegedi szerb templomban

sándor nagypásztor volt a járáson

künn élt a szárnyékban

tódor henteskedett

volt egy kis hentesüzletünk a tóparti utcában

kizárólag csak birkahúst

faggyút árultunk

mostanság is gyakran érzek

faggyúillatot

azt hozzál nekem kisfiam

ne mindig csak narancsot

egy faggyúlabdát

ölelgethessem az ágyban

a magyarkanizsaiak úgy hívtak bennünket

kracsun őseinket hogy:

cincárok.

hirtelen felkapom a fejem

akárha faggyúlabdáját dobta volna felém

mit beszélsz apa:

cincároknak hívtak bennünket?!

mindig csak úgy mondták:

cincárok.

de hát ezt sosem mondtad nekem

sosem hogy mi cincárok lennénk

jóllehet engem mindig is foglalkoztatott

ez a megfoghatatlanul hullámzó

pásztor- és kupecnépség

sokszor éppen belőlük vezettem le

ezt az egész kurva balkáni bagázst

de hogy jómagam is cincár lennék

ez rémálom

de hát te motyogja immár a falnak fordulva

azt mondják mindig olyan rémálomszerű dolgokat

irkálsz az újságba

mondom kisfiam azt hozzál nekem

ne mindig csak narancsot:

egy faggyúlabdát hozzál nekem

mi cincárok még a túlvilágon is

azzal

faggyúlabdával

faggyúlabdával labdázunk

Ahogy álmodban te is ott tolongsz

a surčini röptéren várakozó tömegben

és kinyílik a gép ajtaja

és megjelennek a rovignóba emigrált szerb írók

kovač bora ćosić glavurtić

kezükben olajággal

babérral

mit rade konstantinovićnak

a legnagyobb szerb írónak

beckett barátjának hoztak

igen beckett inkognitóban járt belgrádba

az adriára járt radéékhoz

párizsban is rendszeresen találkoztak

s nekem akinek voltak némi információim

jó volt tudni beckett ott lófrál belgrád utcáin

ott matat a karszton

(beckett leveleinek egy részét a boszniai menekültek

kidobálták rade rovinji lakásából

másik részükkel seggüket törölték

ami megmaradt gyönyörű könyvben

épp most látott napvilágot)

Ahogy bécsben a finnugor intézetben megrendezett

est után (palics című novellámat olvasták

német fordításban s én rezgő mutatóujjamat huzigálva

sorról-sorra magyarul követtem elérzékenyülve)

báthory csaba megajándékoz a rilke-levelek

ötödik kötetével

s közben valami megjegyzést tesz arról

hogy mintha azt hallotta volna a rádióban

bombázták palicsot

de az is lehet teszi hozzá pancsovát mondtak

pázmáneumi szobámban (cellámban) nem volt telefon

egész éjszaka a kilencedik elégia csaba ajánlotta

új nyersfordítását próbáltam böngészni:

eltölteni (elfecsérelni?), mint babért, (amely) egy kissé sötétebb,

mint minden más zöld, kicsi hullámokkal minden levélperemen

(mint egy szél mosolya) –: miért (kell) akkor emberi (dolgokat ten-

nünk) – és sorsot elkerülve, sorsra vágyakozni (vágyakoznunk)?…

Ahogy: sehogy.