A töpörtyűs pogácsa

Laci franciaországban dolgozott onnan párizsból csöpögtek a mont blanc alatt le is fényképezkedtek lea nagy sárga kalapban janka pepita satyakban csöpögtek az adria felé velence előtt fürödtek először velence előtt fürdött először unokám az adriában de hát az csak valami zöld gezemice volt a mi adriánk azúrjához viszonyítva (lea lányom magyar állampolgár egykor dolgozott a zágrábi horvát népszínházban negyedrészt bunyevác mit mondjak még védelmemre illetve hát az adria védelmére istenem) először tehát (valójában biograd na moru-nál merült akár valami misztikus szertartás részeként hiszen nagyapja erre a valamire tette fel életét amelyről már hiába is próbálná levakarni mint sót ótvart költészetét) biograd na moru-nál merült először az adria azúrjába az unokám miközben itthon palicsfürdőn az évszázad legmelegebb napján én a vértóban vacogtam ugyanis murteren nyaraltak (betinán) azután a zágráb-belgrád autóúton haza hozzánk palicsra majd mielőtt még hazautaztak volna haza magukhoz pestre hazaugrottunk magyarkanizsára a déd- illetve nagyszülőkhöz haza szüleimhez:  míg a társaság kászálódott ki a kocsiból (a mozgó ház mikrobuszából) én bementem a házunkba (korfú utca 7 a posta a piac a kutyás sóti után az aranyhal a népkert előtt) be a teraszról a konyhába édesapám egyedül volt állt az asztalnál jóllehet már alig áll akkor született amikor duchamp 1913-ban rászerelte arra a konyhai hokedlire a biciklikereket állt az asztalnál jóllehet már alig áll s egy töpörtyűs pogácsa evését próbálta befejezni késsel a kezében próbálta a pogácsa kemény alját kettévágni de annyira rezgett a keze hogy képtelen volt kikezdeni csak nyomkodta a késsel a pogácsa aljának puha belsejét váratlan felbukkanásom e megerőltető bonyolult tevékenységben jócskán megzavarta gyorsan végezni akart a pogácsával de nem ment nem tudta hirtelen eldönteni mitévő legyen üdvözöljön-e előbb vagy még próbálkozzon s abban a pillanatban betódultak a többiek lea (unokája) jankával (dédunokájával) ráhel jutka laci apám még mindig a pogácsa aljának puha selyembélését nyomkodta a késsel majd a kést félreejtve az ujjaival próbálkozott mohó ragadozó mozdulatokkal ám janka abban a pillanatban kiszúrta (nem véletlen mondta volt édesanyám úgy néz mint a vasvilla) a pogácsa maradványát kapkodni mászni kezdett érte konyhaasztalunkon amely a sok baromfi- és disznóvágás (trancsérolás) után most hirtelen valami különös pályává változott apám zavara tovább fokozódott még egy utolsó kísérletet tett hogy kettétörje lecsípjen belőle bár egy darabkát a keze már annyira rezgett hogy erre is képtelen volt végül janka könyörtelenül elkacsmarta tőle s máris majszolni kezdte harapdálni két egérfogával a pogácsa maradványát majszolni az asztal közepén trónolva olykor akárha tényleg vasvillával (szigonnyal) átdöfve fixálni próbálva apám (dédapja) kezét ne rezegjen gondoltam egyetlen gyógyír ez a pillantás a kezére s akkor janka unokám váratlanul apám (dédapja) felé nyújtotta kis kezével az utolsó falatot lassan végre összehangolódtak eszegettek etették egymást szépen mosolyogva etette szépen a kilenchónapos a kilencvenévest.