Élő porcelán

Nem hinném el ha más mesélné
de kétszer is megesett velem
belgrádban a nagy rohanásban
(valami irracionális kapcsolat fűz
a belgrádi festőkhöz
akik igaz az év nagy részét
új egzilben szanaszét a világban töltik
rohanok az egyik műteremből a másikba)
kétszer is megesett velem
hogy nem a szabadkai hanem az újvidéki
vonatra találtam felszállni
ez azért felettébb problematikus dolog
mert éjszaka akárha valami vakvágányról
(talán éppen arról amelyről évekig értekeztem)
lenne szó már nincs vonat (busz se persze)
nincs újvidékről szabadkára (arról hogy aztán
se palicsra se magyarkanizsára nincs semmi összeköttetés
most nem is beszélek jóllehet ez a kérdés is
megérne egy költeményt)
s így a háború alatt
tehát a kilencvenes évek elején
kétszer is hirtelen váratlansággal
átutazó vadidegenként
(jóllehet életem legnagyobb hányada éppen ebben a városban
játszódott le
magam is sokban hozzájárultam ahhoz hogy újvidék
a számomra különben felettébb rokonszenves
szerb athén
egy pillanatra új vidék: new york legyen.
valójában még mindig újvidékinek tekintem magam etc.)
a vasútállomás nagy modernnek mondható
műmárvány konstrukciójában
kellett töltenem az éjt: a disznószájban.
weöres sándor nevezte első újvidéki látogatása alkalmával
elviselhetetlenül pontosan
(ott álltam mellette ahogy felpillantott rá
úgy tűnt már az épület árnyai agyonnyomják)
felső homlokzati részét ahol a várótermek
a kávéház és a resti is található: disznószájpadlásnak.
mindig sejtettem a legnagyobb modern magyar költő
örökre megmaradt kiskondásnak
(később meg is kíséreltem kipreparálni költészetéből
a disznó motívumát
és roppant tanulságos eredményre jutottam)
megdöbbenve kellett tapasztalnom a háború
mennyire kicserélte a váróterem a kávéház
a resti figuravilágát hiszen nemrég még
arról írtam hogy:
egy gobelinező katonatisztet láttam ott.
istenem
hová tűnhetett az én gobelinező katonatisztem
elesett valahol vukovárnál
vagy az őrültekházában gobelinezik még mindig
talán egy puha pamuthadseregen dolgozik
rendületlenül éppen
napok kérdése és bevetésre
igaz közben immár egy másik harctéren
készen áll a pamuthadsereg
burekot majszoltam egy féllábú és egy félőrült
menekülttel iszogattam a restiben
majd elaludtam az asztalra borulva
egy valóságos disznószájban
sárga fogak őröltek a márvány szájpadlásra szorítva
miközben a kiskondás (weöres)
kuncogva integetett a túlvilágról
mondván azt elfelejtette említeni nekem
hogy az OPUST egy vadkan pofájában kell
realizálni
valójában egy gyönyörű élő porcelán környezetben
egy gyönyörű szarral teli élő opál közegben
ám ha elég leleménytelen leszel
a húgyhólyagot magadhoz ölelve az utolsó
utáni pillanatban szépen
az angyalok
(nincs kizárva arkangyalokat mondott)
poroszkék
(nincs kizárva parasztkéket mondott)
az arkangyalok parasztkék világába emelkedhetsz.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]