Halvány dunszt

Halvány dunsztom sincs milyen szép ez a halvány dunszt ne haragudj de tényleg fogalmam sincs hogyan került egymás mellé ez a két dolog (figura) pedig hát éppen ez (lenne) a foglalkozásom mi (lenne) hát a hegesztés nézd most is itt fityeg egy bronz páka a farzsebemben gyerekkorom óta mást se csinálok mint ólálkodom utcán műhelyek ajtaja előtt és nézem jóllehet nem (lenne) szabad kifolyik a szemed ha bele-nézel mibe hát abba a violaszín nyelvecskébe később ugyanezzel ijesztgettek a lányok lábaközét illetően is kifolyik a szemed ha be-lesel humott szemmel babrálom a violaszín nyelvecskéket a hegesztést illetően viszont már korán megtaláltam egy szöget megtanultam rézsút nézve látni a viola kis nyelvet bátyám (ő is írt volt verseket) évekig hegesztett hajókat hamburgban van itt felénk a vakvágány mellett (lám valóssá lett e metaforád is) egy fehérbotos vak kisöreg ő még nálamnál is többet ácsorog a hegesztők előtt nálamnál is megszállottabban szemez a kis nyelvvel hát igen ő is megtalálta a módját (a szöget) megvakult nincs kizárva csupán azért vakult meg hogy zavartalanul nézhesse a viola nyelvecskét olykor akárha vívna vele hadonász fehér botjával sziszegnek mondja ha melléje állok sziszegnek az ultraviolák de mondom fogalmam sincs hogyan került ide bartók bartók semmis gesztusa amelyet én mondanom sem kell nem tekintek semmisnek mint ahogyan semmit sem bartók esetében nagy tán legnagyobb lázadásának anarchikus gesztusának tudom mármint azt hogy 1940 november 6-án útlevélmeghosszabbítási kérelmében a new yorki főkonzulátuson a szeme színe rubrikába (iktatószám 6353/40) nem azt írta hogy barna hanem azt hogy: kék. igen ezt én bartók nagy lázadásaként értelmezem akárha harci színekkel festette volna ki arcát valóban készült az indián törzsek tanulmányozására néha arra gondolok mondta menuhin megfogalmazhatott volna az indiánok számára egy zenei nyelvet én meg néha arra hogy tán meg is fogalmazta látom bartókot kis cowboy-csizmájában botjában kutyák (coyotok) ellen kés ahogy kóvályog északnyugat vad erdeiben poroszkál a grand canyonban tüzet gyújt mint a kártyán pelerinjével füstjeleket ad azt mondja menuhin azok a vidékek pótolhatták volna magyarországot és balkánt amely oly nagyon hiányzott neki a balkánnál kicsit én elmélázok persze hogy hogyan kerül ide bartók mellé az a fiú arról továbbra sincs fogalmam (halvány dunszt) csak arra emlékszem hogy valamit montázsoltunk tudod szeretek dolgozni a hússzín szalagokkal montázsoltunk (hegesztettünk) valamit a műanyagvállú hangmérnökkel (kiegészítették akár egy szobrot új vállat formáltak neki abból a rózsaszín üveges gyurmából) igen vukovárnál lőtték el a vállát meséltem épp ott voltam párizsban amikor a sztalingrád metróállomás tábláját egy éjszaka vukovárra cserélték jól ismerem azt a környéket (megfordultam a 70-es években sztalingrádban is) úgy csatangoltam arrafelé akár stendhal hőse waterloonál (sinkó ervin kedvenc példája) és akkor az a műanyagvállú hangmérnök kezdett hússzín hangszalagok ragasztása közben mesélni arról a vak fiúról mondta a kórházakban nagyobb a borzalom pedig akkor még volt orvosság kötszer nagyobb a borzalom mint kint a harctereken a természet klorofill-kanavásza valahogy felitatja a borzalmat fel immár a hullákat is (kivéve persze ha rájuk nem bukkannak a nekrofil tévériporterek) mesélte hogy éppen mellette állították fel a fiú ágyát ő is gyakran ügyelt rá titkon ő is próbálta etetni tömni mint ahogyan édesanyja tömte a libákat de hiába nem ment le semmi a torkán és arra is mindig talált módot hogy kitépje durván kicsupálja magából a vezetékeket nem ment le semmi a torkán megetették vele a szemeit meg szép nagy kék szemeit.