A kedves piemonti kő

Amikor úgy tűnt nekem már többé nem adatik meg ismét a vers kínomban arra gondoltam írok egy kis vékony szegény- szürke verseskötetet szerbül hiszen különben is olyant szeretnék immáron más nyelven nem nyegléskedhet páváskodni sem páváskodhat a költő (egyszer már írtam egy fehér könyvecskét versecen jelent meg anita berberről az expresszionista táncosnőről megtapasztalhattam tehát milyen szűk rés is az amelyen egy más nyelvben át kell préselni magát az embernek) s akkor egy hajnalon úgy ébredtem ez az ébredés még az álom része volt valami kék jég forró zsád (jadeit) fagyott a számba ám hirtelen nem tudtam milyen nyelven is álmodom milyen nyelven is fog megszólalni a dal jade mondta valaki (talán jómagam) szerbül ugyanis a jad (jád-nak ejtik) bánatot (gondot aggodalmat nyomort ínséget) jelent s valami hangszerszerű műszer a fogorvosi és a bányászfúró között kezdett el muzsikálni a számban ám a kő zöld selymét már képtelen volt kikezdeni hiszen a tolnai világlexikona is azt mondja hogy a jadeit: szívóssága hihetetlen igaz azt is hogy kedves (kíváncsi lettem különben is újra kell írnom e címszót a keletiek a nagy keleti bölcsek milyen jelzőkkel illették) meg azt is mondja a tolnai hogy európában a piemonti hegyekben található tehát hogy kedves és ugyanakkor piemonti kő is.