Aranyikon

in memoriam Baka István

 
Valóban olyan voltál, mint egy:
oroszvers. Magad fordítottad. Le.
A föld felé. Magadnak magad…
Látlak ott, Szentpétervárott
(te ezeket az ottokat rím-
helyzetbe hoznád, ha fogvicsorgatva is,
de egy magamfajta* – ), a járdaszélen,
mint aki kölnit ivott: angyalhúgyszagúan.
Ám valami csillan a ladikban (akárha szíved,
Raszkolnyikov kabát alá rejtett baltája):
aranyikonon csempésznek át a túlvilágra.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]