Szemelvény a velencei vértanúból

A lidón bóklászva
csak már itthon újvidéken
(magyarországon szlovénián keresztül mentünk-
jöttünk szigorú és drága vízummal a szlovénoknál
a magyaroknál olaszoknál még nem kell vízumot vennünk)
csak már itthon újvidéken a virág utcában láttam filmeden
[mennyivel könnyebb verset írnom
jóllehet már nem írok
nem tudok sírok jajgatok
mint ahogy sírt s jajgatott
penzumát írva öreg festőbarátom
mennyivel könnyebb verset írnom
jóllehet a halál zuhogó hutája (szarajevó) után nem lehet
mennyivel könnyebb verset írnom
istenem végre könnyebb
mennyivel könnyebb amióta mindent filmezel]
kabátom noha apály volt éppen
beleért a sós vízbe
preparálódik legalább
mondtam csak félszemmel nézve a filmet
mert azért mégsem bámulja magát az ember
nem a lidót láttam tehát
csak a hosszú fekete kabát csücskét
ahogy lóg a sós vízbe
majd beletörik a foga a tengerisó-kristályokba
mohó molyainak melyek különösmód
különben is épp alulról kezdtek neki kabátomnak
a lidón (cholnoky turzásnak mondja)
egy ceruzakagylót emeltem a nap elé
hosszasan néztem
(lassan szűkítve a párában rezgő egészről
a felemelt ceruzára
ahogy automata lencséd teszi)
hogy csöpög belőle a sós víz
számoltam szinte minden csöppet
kitolt (kihalt) belű ceruza
ha vastagabb volt a tű (zsákvarró) a drót a körző hegye
(barátom drága lopott kalaptűt használt
ó a kalaptű
én is szerettem volna ma is szeretnék
egy olyan rubinmarkolatú kicsi kardot)
amivel toltad ki a belét
tanítód közben szépíratott történelmet
meséltetett a szamárpadban ülőkkel
te meg nagyokat nyögve toltad ki
ceruzád belét
s ha vastagabb volt a tű a drót a körző hegye
(csak a kalaptű volt az adekvát
kisénekesek tojását is kalaptűvel
ó a kalaptű
legszebb megütni)
az egész ceruza kettévált
kinyílt
s ha szerencséd volt egészben maradt a grafit
egy kihalt ceruzakagylót emeltem
a nap elé
majd még mindig nem engedve le a karomat
sóváran kezdtem keresni
mint ahogyan te szélesíted lassan lencséd
akárha ceruzával szándékoztam volna átvinni méreteit
a merített papírra
sóváran
(olykor tényleg sóvárrá fehéredtek azóta pedig
meg is őszültek homokváraink a nagy ágyúzásban)
kerestem a koperi sópárlókat
murter paradicsomi lagunáit
lassan bepárásodó (minden bizonnyal a sóvár-
sópárlók miatt nem írtam hogy könnyező mert
könnyező) szemekkel kerestem a neretva-deltát
hol hátralévő éveimet leélni szándékoztam
[már lőttek
tudnivaló volt lőttek az egésznek
és én még mindig ott bóklásztam
kár hogy akkor még nem volt ilyen érzékeny kamerád
(new yorkban vettük törökországi szírektől
akik azonnal felismerték hogy jugoszlávok vagyunk
jóllehet akkor már kezdtünk nemjugoszlávokká
azaz hát kisjugoszláv-
kisebbségiekké tűnni át ide-oda)
ott bóklásztam ifjúkorom központi kategóriájának
egyik kis mandarin-ültetvényén
a deltában
Δ δ
ki hitte volna hogy ilyen nehéz bevackolni
élni meg szinte lehetetlen egy kategóriában
jóllehet én ott szándékoztam élni ahol a neretva
még egy utolsó pillanatra neretva]
majd hirtelen mint aki megfeledkezett magáról
csak egy pillanatra feledkezett meg
mint akit észrevettek lelepleztek
(filmeznek a lidón)
a többi kitolt belű
kihalt ceruzám közé
zakóm belsőzsebébe dugtam a kicsöpögött kagylót
amely míg él nyitott csak ha kihal
záródik ceruzaformává
(csak most látom a kisiskolások
élő ceruzát akartak
míg tanítójuk szépíratott történelmet
meséltetett a szamárpadban ülőkkel
azóta is azok mesélik
mindig is azok fogják mesélni)
reflexszerűen a zsebembe dugtam
és mintha mi sem történt volna
csöpögő hosszú fekete kabátomban
ez a csöpögő csücsök
már ismét ellenőrizhető filmeden
miért vagytok ti mind feketében
kérdezte pesti írónő ismerősöm amikor
dubrovniki festő- szarajevói költő- belgrádi történész-
barátaimmal találkoztam hamburgban (ez akkor volt
amikor mándy iván elvesztette mondatát s a szobakulcsot
elnézést ha már nem követhetők az átkötések
ha nem elég vitézek
kínosak már átköltései a kakukknak)
tovább sétáltam a lidón
a sirályok tényleg sírtak
(szerencsére abszolút hangérzékeny is a kamerád
szépen hallható ahogyan mint giotto angyalai
a kereszt körül ejtőzve zokognak
rilke is mintha kamerával közelített volna
ezekhez az iszonyú lényekhez)
rövidszárú csizmám meg-megmerült a gyöngyház fövenyben
tovább sétáltam hová is
sétálhatna máshová ott az ember mint a manni
(jóllehet visconti kamerája ki volt visconti kameramannja
által kiélesített) színhely felé
előbb is játszottam az ötlettel
de most ott a helyszínen kissé meghőköltem
a játékosan feldobott ötleteket a legnehezebb
szolídan megcsinálni
de belsőzsebemben szívem felett éreztem berezonáltak
csizmám alatt ropogni kezdtek
az üres kihalt ceruzák
új befejezést írni (filmezni a filmhez)
a der tod in venedighez
netán egy egész novellát amelyben aschenbach
és a lengyelek (tadzióék) is brioni szigetére
menekülnek a kolera elől
(a cigányok írja cholnoky a kaleidoszkóp kolera-
cikkében ürgét ettek mégis rizskását hánytak)
bepárásodó (könnyező) szemekkel koper sópárlóit
murtert a neretva-deltát emlegetve
miért felejtem ki mindig brionit
volt egy pillanat jugoszlávia szétszerelésének
kezdetén amikor még nem vackolt be oda az új tulaj
elutazhattam volna brionira párhuzamosan a kolera-
stúdiumokkal terepszemlét végezni novellámhoz
krleža sokat dolgozott brionin
(ő kissé ironikusan jóllehet nagyobbacska
irónia szükségeltetett volna brijoninak mondta)
sinkóék is meg-meglátogatták
részletes utasítást rajzokat küldött nekik
hogyan találnak oda jól ismertem már
azt a kis mólót
hruscsovék is oda érkeztek 56-ban
tehát akár valami krleža-
vagy sinkó-kézirat is előkerülhetne
tán éppen abból a rolós szekrényből
amelyet ott zágrábban a zrinjevácon
(nem szerette ha horvátnak mondtuk
pannoniust zrínyit
de azt se persze ha magyarnak)
a nagy író halálakor feltörtek
(másnap már én is ott bóklásztam de lekéstem)
előkerülhetne abból az összetört szekrényből
egy kézirat
a martalócok hátha nem azt keresték
(egy római uralkodó halódásának
természetesen a tod des vergils ismeretében
íródott krónikája azaz hát egy utolsó
immár elkésett végképp elkésett
jóllehet egy szöveg ideje
ezért kell ennyiszer áttörni
ezért kell kitolni a ceruza belét
nehogy tévedésből az ember belét engedjük ki
jóllehet egy szöveg ideje
nem annak a szamárpadban mesélt történelemnek az ideje
utolsó próbálkozás a fekete lyukként működő
azúr térség a lilán csillanó
égő kátrány fölé hajolásra)
előkerülhetne abból a feltört szekrényből
egy kézirat halál brionin (smrt na brijonima) címmel
tán beleestél
kezdtek el térdüket csapkodva röhögni
filmed utolsó kádereit bámulva újvidéki barátaim
(akik különben is nevetségesnek tartották
kétségbeesett próbálkozásomat
még egy pillantást vessek magunkra
menteni próbáljam émelygős metaforáimat
a halálhuta tövében
ők különben sem mozdulnak kisebbségvédnek satöbbi
nevetségesnek tartották velencei retrovíziómat
noha filmeden lám mulattak nevetségesnek hiszen
úgyis a po-deltában
éppen költő flamingóid között kötsz ki)
tán a kanális zsád mocskába zuhantál
úgy csöpögsz
nem noha valóban sok a banánhéj a kutyaszar
velencében könnyen megcsúszhat az ember
(könnyen nagynak vélt dolgon törheti nyakát)
kabátom csücske láthattátok a sós vízbe ért
a kihalt kagylók csöppennek egy utolsót
kitolt belű ceruzáim szivárognak még
mint kit szíven lőttek s szívéből nem piros vér
zsíros zöld zsád szivárog
mint ki saját írott (költött) mocskába pusztul
s már nem tud magának kilihegni
semmi új (piti) szerepet (pózt).
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]