Spiritusz, avagy jó volt ráébredni

thomka beátának és juhász erzsébetnek

 
Álmomban piszoktól fénylő tiszta
ügyes ujjaival
egy drótostót matatott zsófi arcán
aranydrótból görbített
szemüveget neki
majd fekete esernyőmben is kicserélte
a drótokat mondván jól tudja mit jelent
ha havas esőt csap a kosava
zsófi egyszer azt mondta nekem
apja nagyon hasonlított danilóra
és szépen rá is helyezte apja fotóját
az EX kiš-számára
és valóban zsófi édesapja nagyon hasonlított a danilóra
akinek szép lófeje volt akár bloknak valamint paszternaknak
mégis jó volt felijedni
ugyanis már álmomban is megsejtettem
a drótostót versbéli funkcióját
jó volt felijedni
akárha egy földrajzi asztalon ébredtem volna
jó volt mert már félni kezdtem
egyedül maradtam homokember
a maga paskolta-csöpögtette homokvárban
melynek felavatásán (13-ban) fürdőorvosunk
dr brenner is jelen volt
jó volt felijedni
mint műtőasztalon miután szétszedtek és összeraktak
(magam sem tudom melyik volt fájdalmasabb)
fölülni saját ravatalomon
jó volt ráébredni:
az a hazám amely a balla zsófiáé.
mert hát ugye palics is
éppen úgy mint például kovač mirkónak rovigno
(és minden bizonnyal ezért kellett felbukkannia
álmomban annak a drótostótnak)
egy rodostó
jó volt ráébredni
nem csak zsófi tengere
mert zsófinak is van tengere
nem csak nekem
mert hát nekem aztán van
magam sem tudom hogyan jutott birtokomba
a világ tán legszebb tengere
talán éppen new yorkban amikor valamelyik avenue-n baktatva
eörsivel a túloldalról néhány néger (akik minden bizonnyal
jelen lehettek előző napi felolvasásunkon ahol először
tettem volt említést arról a tengerről nevezetesen
hogy én egy olyan magyar költő vagyok akinek van tengere)
néhány néger átkiáltott: hey hungarians!
vagy már idehaza amikor összekacsintva mögöttem
azt mondták kisebbségi létére többségi (felséges-
felségi) vizekkel páváskodik
vígan így dalol
jóllehet már krleža megmondta
a tenger nem pávatoll
azért pávatollal a seggében
senki se daloljon ily vígan
később meg persze kárörvendve (névtelen levelek etc.)
a tüzes (gyönyörűen égett) ing rajtam maradt
abban valami kormos göncben vacogok itt
száraz tónak nedves partján
zsófinak is van
zsófinak is van tengere ott a wesselényi utcán
csikágóban ahol pesten én is élek
ahol olykor meglátogat a VII-dik kerből
az adriát átúszva
chicagóba disszidált barátom
akit én is meglátogattam volt chicagóban
zsófinak is van
majd még megkérem írja meg nekem
az ő fekete tengerét
a fekete tenger is megfeketedhet
zsófinak is van tengere
így moshatja két (sőt több) tenger hazánkat
hazánkat amely spirituális kétségtelen
a határok még nem egészen sőt egyáltalán
de hazánk az igen
ám ez a spiritualitás inkább lenne mondható
valami brutális spiritizmus eredményének
(valóban spirituszt isznak
a drótostót is meghúzta a spirituszos flaskát
miközben zsófi arcán matatva
aranydrótból szemüveget görbített neki
szegény zsófi ismét orrbavágatván
a spiritusz illata által
azt hitte megint altatás következik
én meg azt hogy már az álmomba is behatolnak)
nem csak zsófi tengere fekete
az úr tőlem is visszavonta
egy nádszálon szívja el a levegővel
tőlem is visszavonta az azúrt
immáron az én tengerem is fekete
az albán tengert viszont még nem kutattam
noha gurguláztam felülről görögből
gurguláztam alulról montenegróból
szerbiáé avagy montenegróé tengerem
ama csücske danilóé mindenképpen
hiszen ő montenegrói szerb és magyar volt
mert most kisjugoszláviában én is
montenegrói szerb és magyar vagyok éppen
(ha szétválnak helyzetem tovább bonyolódik)
az albán tengert viszont még nem kutattam
nem végeztem költészeti méréseket
az albán azúrban
(ne feledjük nopcsa kis híján albán király lett)
nem végeztem költészeti méréseket
(szerb passzusommal most még tán lelőnének
és napok kérdése albánia is amerikává lészen)
nem csak zsófi tengere fekete
korom
lila amelyet visszájáról immáron csak egy árnyalat
választ el a flamingó violájától-skarlátjától
egy elhagyott (kihűlt-hűlt helyén kolbásznak
svarglinak) füstölő gyémántfülkéje laboratóriumom
nem csak zsófi tengere
nem csak zsófi tengere
fekete tengere fekete
nem csak zsófi tengere
két kis kacsa
négy kis kacsa
és akkor lengyelországról még
nem is ejtettünk szót –
könnyet
négy kis kacsa
hápogva úszunk egymás felé.
 

palicsfürdő (95-96)

[ Digitális Irodalmi Akadémia ]