A kisgyerek nyelve

in memoriam danilo kiš

 
Még nem zuhognak a hó márványtömbjei
csak a zúzmara jégszőrzete borzolódik
most húz bőrt a tócsára a fagy
a kisgyerek nyelve
rézkilincsre fagy kitépetik
az idén még találhatsz rózsát
lépd át a fagyal nyírt falát
kertünkben találhatsz rózsát
találhatsz rózsát még decemberben is
hosszú mohó ujjad rózsához koccan
akárha porcellán kagylón
apró piros cserép-hangszeren matat
hangszert nyaggatni hogy szerettél
hosszú mohó ujjad rózsához koccan
a szív is hasonlóan ég ki
fagy a sárga agyagba
kertünkben találhatsz rózsát
a jég celofán szkafandere
csöpp kristálykoporsója rajta
átléped a fagyal nyírt falát
ékből elcsavargó gázlómadár
mert olykor leválnak gémek
felénk is elcsavarog egy-egy flamingó
hosszú mohó ujjad rózsához koccan
a szív is hasonlóan ég ki
ám égni nem ég el az emberi testtel
akárha egy szál borvörös rózsát ejtenénk
a hamura mert ahogy a másik szabadkai író (csáth)
és az indiánok számára létezik homokember
úgy van hamu is hamuember
szíve helyén borvörös rózsával
olykor ágyad szélére ül
kószál a mezőn egy talponállóban ujjai között nonpareille-
pohárral várja a hajnalt
miért van kérded elmerengve
hogy csak borvörös rózsa marad a téli kertben
miért van az hogy intim-színű egy sem
az isten is azt szaglássza
tépi az intim-színűt rongyolja ő is
még nem zuhognak a hó márványtömbjei
csak a zúzmara jégszőrzete borzolódik
most húz bőrt a tócsára a fagy
a kisgyerek nyelve
rézkilincsre fagy kitépetik
ki a skarlát mandulákkal zsigerekkel
lépd át a fagyal nyírt falát
kertünkben találhatsz rózsát
találhatsz borvörös rózsát még decemberben is.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]