Kondor két király-képe

1. Az öreg király (1968) Mint patinaragyás páncélruha rézing súlyos nagy csörömpöléssel egyszerre zuhant le az össz levélzet és most itt villog pucéran a világ mintha én tépdestem volna egyenkint mind az erdők levelét nehogy fennfelejtődjön valahol a mediterráneum kecskék által megközelíthetetlen fokán egy fügefalevél én tépdestem a növénykék zöldselyem pihéjét ezüstszállal varrt liliomos palástom durván megtéptem lehullott a világ tarka virágtakarója fejemen jó bolondom kékbojtos kalpagja hallom csörömpölve karikáz koronámmal a piactéren csak ez az egy szál ideges kóró maradt a kezemben mint szamár legeltem le a világ össz tövisét lábad közül a cianidtartalmú fogas balkáni babért fényes nagy homlokodról a gledicsia lila szögeit.   2. Darázskirály (1963) Nem közönséges se szoliter darázs tán óriás fenyődarázs lárvája még a velencei dózse-palota ólmát is átfúrta s mi mindent még amiről nincs tudomásunk (tehát a teremtőt is furdalhatja a lelkiismeret) tűzvörös fém- papír- vagy gyilkosdarázs lábai nem szőrösek szép simák nem dolgozó nem kubikol nem molnárkodik liliom torkában mint mézecskék szárnyai nem kopnak el munkában el sem homályosulnak a szűk virágvaginákban-mászkálásban a szárnyak katedrális-ablakai nem bírná el a tömérdek munkát a törékeny csípő-kocsány nem gyűjti rabolja a mézet gyilkol érte gyilkol a mézért naponta nektártól részegül le ám a nyers húst sem veti meg – megfeledkezve illesztgetem a színes szókockákat a kép pazar mozaikjába közben egyszerűen csak arról van szó nézzük az arc tömény melankóliáját egyszerűen arról hogy a király a darázskirály s a darázs a darázskirálynő.