Nincs nyelve

(Tijesno)
Igen a legszebb hangú
jóllehet a leghalkabb
legvékonyab hang volt az
a legszebb hangú harangot
abban a murteri kis városban
hallottam
most hogy immár egy évtizede
el vagyok vágva
az adriától
(a monarchiában fiuméban-velencében szolgáló
tömörkény-hősök sorsára jutottam
akik már vakon
pusztai tanyáikon hallucinálják az adriát
ökrendik a tengeri hal ízét
noha én állapítottam volt meg
igaz tolsztoj után világirodalmi rangját
tömörkény tengeres novelláinak
mégis készületlenül ért hőseinek sorsa
az ember novellákkal bajlódik
s keszeg novellahősként végzi)
gyakran vélem hallani
azt a tijesnói harangot
a tenger kobaltlemeze visszhangozza
jóllehet annak a harangnak
a legszebb hangú harangnak
ott fenn a pineák kis festői ligetében
nincs nyelve
azért szól oly tisztán
a dagadt nyelv a lázas
mandulák nem zavarják
drágakőszín döglégy
szólaltatja meg olykor így
üres kis boltokban
a boltost és feleségét táborba hurcolták
üres kis boltokban szólaltatja meg így
drágakőszín döglégy az árva sajtharangot
naponta háromszor látni vélem
olyankor még katalektáimat írva is
kataleptikus állapotba kerülvén
ahogy a kopott márványlépcsőn
a harangozó cipekedik
egy tűt cipel fel
a nyitott toronyba
és akárha egy modern zenész
azzal ütögeti
aztán baktat le
hogy kihajózzon
nyálkás oktopodákkal birkózzon az indigóban
mert valójában halász
a harangozást műkedvelésből űzi
aztán megint tűt lop
(mert senki sem tudja
a harangnak nincs nyelve
éppen hogy büszkék kényes nyelvére)
tűt lop
az asszony szívforma párnácskájából
ifjú korában szép volt
amilyen szépek csak a dalmát lányok tudnak lenni
ifjú korában agavészálból készített csipkét
a hvári bencés apácáknál tanult
agavészálból készített csipkét az oltárra
s cipeli fel a tűt a kopott márványlépcsőn
ha ködkürt szamár bőg kivár
a szárazföldről érkeznek a kis hídon kopogva
a babérral pakolt szamarak
üresbe döfköd
és én azt is hallani vélem
a csillagok jegét koccintja
üresbe döfköd
agavészálat húz át a fülemen
s csak aztán kezdi a tű hegyével
a fordítva felakasztott súlyos poharat
átszellemülten ütögetni
majd ismét kihajóz
hálót húz
nyálkás oktopodákkal birkózik az indigóban
vakon pislog az azúrba
látni nem látja az úr arcát
csak a folyékony aranyat körüle.
[ Digitális Irodalmi Akadémia ]