Nincs nyelve
a legszebb hangú harangot |
abban a murteri kis városban |
|
most hogy immár egy évtizede |
(a monarchiában fiuméban-velencében szolgáló |
tömörkény-hősök sorsára jutottam |
pusztai tanyáikon hallucinálják az adriát |
ökrendik a tengeri hal ízét |
noha én állapítottam volt meg |
igaz tolsztoj után világirodalmi rangját |
tömörkény tengeres novelláinak |
mégis készületlenül ért hőseinek sorsa |
az ember novellákkal bajlódik |
s keszeg novellahősként végzi) |
a tenger kobaltlemeze visszhangozza |
jóllehet annak a harangnak |
a legszebb hangú harangnak |
ott fenn a pineák kis festői ligetében |
szólaltatja meg olykor így |
a boltost és feleségét táborba hurcolták |
üres kis boltokban szólaltatja meg így |
drágakőszín döglégy az árva sajtharangot |
naponta háromszor látni vélem |
olyankor még katalektáimat írva is |
kataleptikus állapotba kerülvén |
ahogy a kopott márványlépcsőn |
és akárha egy modern zenész |
nyálkás oktopodákkal birkózzon az indigóban |
a harangozást műkedvelésből űzi |
éppen hogy büszkék kényes nyelvére) |
az asszony szívforma párnácskájából |
amilyen szépek csak a dalmát lányok tudnak lenni |
ifjú korában agavészálból készített csipkét |
a hvári bencés apácáknál tanult |
agavészálból készített csipkét az oltárra |
s cipeli fel a tűt a kopott márványlépcsőn |
ha ködkürt szamár bőg kivár |
a szárazföldről érkeznek a kis hídon kopogva |
a babérral pakolt szamarak |
és én azt is hallani vélem |
a csillagok jegét koccintja |
agavészálat húz át a fülemen |
s csak aztán kezdi a tű hegyével |
a fordítva felakasztott súlyos poharat |
nyálkás oktopodákkal birkózik az indigóban |
látni nem látja az úr arcát |
csak a folyékony aranyat körüle. |
|
|
|