Bodza a határzónában

Mondom (mondanám) semmi de túl könnyen csúszik sőt siklik mutatós szlalomban számról a semmi nem köll öklömnyi kenyér- béllel letömködni meg ne fúljon mint ha szálka akad fönn döfi át a kisgyerek torkát mondom (mondanám) semmi sincs de van lám van ablakom előtt az ó-fehér (elefántcsontsárga) bodzacsipke és ez még mindig sok nekem ez bizony még mindig ama nagy pompa sokkja agyonvert ám akár baudelaire koldusa életre bottal nagyon s aztán augusztus elején a változást is csak az jelzi hogy kecses korallszín madárlábak markolják össze az ó-csipkerongyikát s még súlyosabb valamivel löttyen (szalad) tele az ég vájdlingja miféle bankett készül itt desiré ahol ennyi lila gyémánt kaviár halmozódik a szálkát meg amely a torkán fönnakadt a kisgyereknek mint drága nyakkendőtűt hordja feszít tetszeleg míg az első sarkon akárha pörge karddal vékonyka nyakát át nem metszik s máris itt az ősz szól a halk gyászos kardal s én is mondanám mondom semmi semmi sincs ilyentájt október végén amikor már csak fekete (spanyol) csipkerongyikák csüngnek a puha bélű játékpuskának jó ágakon jó játékpuskával játszani nagyokat pukkanni ijesztgetni a járókelőket templomból csoszogó sötét kendős nénikéket nyálas-szurkos kócgolyóval homlokon lőni a tanító bácsit és a falubolondját jó játékpuskával játszani nagyokat pukkanni a hangtompított halál zajos (határ-)zónájában.