A keserű váróterem
Változatok két Szenteleky-sorra
| Ásítós, mosdatlan vasutas |
| őgyeleg az izzadt, keserű váróteremben, |
| egér vackol a repedt öntöttvas kályhába, |
| és fiadzik máris szapora lökésekkel |
| a vészt jelző szikratávíró ritmusára. |
|
| Tekereg a végtelen perforált szalag, |
| kicsorog az üres muskátliskosarakba, |
| vicinális pöfög valahol, majd az is elakad, |
| nyomja a fű vissza a végeken túlra, |
| tekereg a végtelen perforált szalag, |
| becsorog a légópince üres boroshordóiba. |
|
| Jó e világvégi kis állomás keserű várótermében, |
| Afrikába indult innen, vacogó cigány kísérte |
| a hajnali vicinálisra, Afrikába indult innen |
| és most, fején lyukas parafasisakkal, |
| kezében a szétrágott drapp menetjegy labdacsával, |
|
| Jó e világvégi kis állomás keserű várótermében, |
| az egereknek, nézd, már hűlt helyük, |
| az a cigány cincog olykor errefelé kóvályogva, |
| pók stoppolja, lyukas zokni, a pénztárablak rácsát, |
| légy semmis-sötét motorja sem zúg, |
| lám, már légy sem parancsolja: légy! |
|
| Csak a falubolondja járt ki még naponta, |
| egyszer egy vagon palacsinta érkezését jelezték neki, |
| s az ezerkettedikre is boldogan kilohol, |
| ha a ravatalán valaki fülébe súgja, |
| egész vagon palacsinta érkezik Adorján irányából, |
| az a vacogó cigány kísérte utolsó útjára, |
| az állomáshoz csúszó temetőbe, |
| ám ő se játszott, hurkot húzott a csuklójára |
|
| Ám egy napon, ni, a tékozló fiú caplat |
| a fűvel benőtt vasútállomásra, |
| a kis állomásra a temető közepén, |
| és ül egyedül, kezében a szétrágott drapp |
| menetjegy labdacsával, a keserű váróteremben. |
|
| Jó e kis állomás keserű várótermében, |
| ül a tékozló fiú, jól megül, |
| fütyörészve várja az édes küldeményt, |
| ijesztgeti a holt lelkekkel kereskedni készülő |
| ájtatos manókat, egyikük fején már piros sapka: |
| kezében nekrofilek kislapátja. |
|
| Ül a tékozló fiú, fején parafasisakkal, |
| várja egyre az édes küldeményt, |
| az édes küldeményt a keserű váróteremben, |
| olykor akárha annak az ezeregy vicinálisnak |
| a füstjét hozná a szél, jóllehet sehol sem is |
| pakolnak ólommal plombált marhavagonokba palacsintát, |
| ül a tékozló fiú, tekereg a végtelen perforált szalag, |
| kicsorog az üres muskátliskosarakba, |
| becsorog a légópince üres boroshordóiba, |
|
| Ül a tékozló fiú, sisakjából már rég parafasarkot |
| szabott a bolond suszter, ül a keserű váróteremben, |
| fütyörészve várja az édes küldeményt. |
| Az édes küldeményt a keserű váróteremben. |
|
|
|