A vers lám
| mikor kell az ideológiák általános |
| az általános konkrét csőtörésekor |
| egy pillanatra (vagy örökre |
| mindegy kinek mi köze hozzá) |
| s annak fonálférgekkel font fonadéka) |
| jóllehet azt hitték ezt nem |
| (valamiféle láma lapulhat mögötte |
| sőt elalélása előtti pillanatban |
| nekem (ex privát) ilyenkor a legszebb |
| az elalélás előtti pillanatban |
| (amikor a lelke tulajdonképpen már alszik is) |
| még azt is hogy (fogszabályzót viselő) csipkerózsikaként |
| a nyájas (avagy magános ordas mindegy) |
| vagy csupán csak annyit mondjon |
| (a fogszabályzó finom pengéinek köszönve |
| kissé pöszén) hogy: kuss.
|
|
A keserű váróterem
Változatok két Szenteleky-sorra
| Ásítós, mosdatlan vasutas |
| őgyeleg az izzadt, keserű váróteremben, |
| egér vackol a repedt öntöttvas kályhába, |
| és fiadzik máris szapora lökésekkel |
| a vészt jelző szikratávíró ritmusára. |
|
| Tekereg a végtelen perforált szalag, |
| kicsorog az üres muskátliskosarakba, |
| vicinális pöfög valahol, majd az is elakad, |
| nyomja a fű vissza a végeken túlra, |
| tekereg a végtelen perforált szalag, |
| becsorog a légópince üres boroshordóiba. |
|
| Jó e világvégi kis állomás keserű várótermében, |
| Afrikába indult innen, vacogó cigány kísérte |
| a hajnali vicinálisra, Afrikába indult innen |
| és most, fején lyukas parafasisakkal, |
| kezében a szétrágott drapp menetjegy labdacsával, |
|
| Jó e világvégi kis állomás keserű várótermében, |
| az egereknek, nézd, már hűlt helyük, |
| az a cigány cincog olykor errefelé kóvályogva, |
| pók stoppolja, lyukas zokni, a pénztárablak rácsát, |
| légy semmis-sötét motorja sem zúg, |
| lám, már légy sem parancsolja: légy! |
|
| Csak a falubolondja járt ki még naponta, |
| egyszer egy vagon palacsinta érkezését jelezték neki, |
| s az ezerkettedikre is boldogan kilohol, |
| ha a ravatalán valaki fülébe súgja, |
| egész vagon palacsinta érkezik Adorján irányából, |
| az a vacogó cigány kísérte utolsó útjára, |
| az állomáshoz csúszó temetőbe, |
| ám ő se játszott, hurkot húzott a csuklójára |
|
| Ám egy napon, ni, a tékozló fiú caplat |
| a fűvel benőtt vasútállomásra, |
| a kis állomásra a temető közepén, |
| és ül egyedül, kezében a szétrágott drapp |
| menetjegy labdacsával, a keserű váróteremben. |
|
| Jó e kis állomás keserű várótermében, |
| ül a tékozló fiú, jól megül, |
| fütyörészve várja az édes küldeményt, |
| ijesztgeti a holt lelkekkel kereskedni készülő |
| ájtatos manókat, egyikük fején már piros sapka: |
| kezében nekrofilek kislapátja. |
|
| Ül a tékozló fiú, fején parafasisakkal, |
| várja egyre az édes küldeményt, |
| az édes küldeményt a keserű váróteremben, |
| olykor akárha annak az ezeregy vicinálisnak |
| a füstjét hozná a szél, jóllehet sehol sem is |
| pakolnak ólommal plombált marhavagonokba palacsintát, |
| ül a tékozló fiú, tekereg a végtelen perforált szalag, |
| kicsorog az üres muskátliskosarakba, |
| becsorog a légópince üres boroshordóiba, |
|
| Ül a tékozló fiú, sisakjából már rég parafasarkot |
| szabott a bolond suszter, ül a keserű váróteremben, |
| fütyörészve várja az édes küldeményt. |
| Az édes küldeményt a keserű váróteremben. |
|
|
Bodza a határzónában
| Mondom (mondanám) semmi de túl könnyen |
| csúszik sőt siklik mutatós szlalomban |
| számról a semmi nem köll öklömnyi kenyér- |
| béllel letömködni meg ne fúljon mint ha |
| szálka akad fönn döfi át a kisgyerek torkát |
| mondom (mondanám) semmi sincs de van lám |
| van ablakom előtt az ó-fehér (elefántcsontsárga) |
| bodzacsipke és ez még mindig sok nekem |
| ez bizony még mindig ama nagy pompa sokkja |
| agyonvert ám akár baudelaire koldusa |
| s aztán augusztus elején a változást is csak az jelzi |
| hogy kecses korallszín madárlábak markolják össze |
| az ó-csipkerongyikát s még súlyosabb valamivel |
| löttyen (szalad) tele az ég vájdlingja |
| miféle bankett készül itt desiré |
| ahol ennyi lila gyémánt kaviár halmozódik |
| a szálkát meg amely a torkán fönnakadt a kisgyereknek |
| mint drága nyakkendőtűt hordja feszít tetszeleg |
| míg az első sarkon akárha pörge karddal |
| vékonyka nyakát át nem metszik s máris itt az ősz |
| szól a halk gyászos kardal s én is mondanám |
|
semmi sincs ilyentájt október végén |
| amikor már csak fekete (spanyol) csipkerongyikák |
| csüngnek a puha bélű játékpuskának jó ágakon |
| jó játékpuskával játszani nagyokat pukkanni |
| ijesztgetni a járókelőket |
| templomból csoszogó sötét kendős nénikéket |
| nyálas-szurkos kócgolyóval homlokon lőni |
| a tanító bácsit és a falubolondját |
| jó játékpuskával játszani nagyokat pukkanni |
| a hangtompított halál zajos (határ-)zónájában. |
|
Api a via appián
| Százszorszép volt sok most decemberben |
| a decemberi tavaszban sok száz |
| százezer is tán a via appián |
| meg vörösbegy volt sok még |
| s ez mármint a vörösbegy azért különös |
| mert a teremtő éppen e csöpp madár begyén |
| keverte ki a vörös legszebb árnyalatát |
| százszorszép volt most sok |
| meg vörösbegy a via appián |
| ám a fényképen mit készítettünk volt |
| a pinea-sor perspektívájában |
| api egy fekete kurvával a via appián. |
|
Mediterrán képeslap
| földig érő gipszköténye van |
| zárás után hallani összetörik |
| az ellenőröket hogy kibekkeljék |
| felhőkarcolók vázát szereli |
| felstimmeli az egérfogókat |
| majd a másik pálma őshüllő- |
| jóllehet ő pontosan tudja |
| a hüllő egyszer még nagyot lép |
| miközben én a dagály kobaltlemezén |
| hazakocogó szamarakat várom: |
| messziről megérzem málhájukban |
| a száraz tövis közé mikor keveredik |
|
Nincs nyelve
| a legszebb hangú harangot |
| abban a murteri kis városban |
|
| most hogy immár egy évtizede |
| (a monarchiában fiuméban-velencében szolgáló |
| tömörkény-hősök sorsára jutottam |
| pusztai tanyáikon hallucinálják az adriát |
| ökrendik a tengeri hal ízét |
| noha én állapítottam volt meg |
| igaz tolsztoj után világirodalmi rangját |
| tömörkény tengeres novelláinak |
| mégis készületlenül ért hőseinek sorsa |
| az ember novellákkal bajlódik |
| s keszeg novellahősként végzi) |
| a tenger kobaltlemeze visszhangozza |
| jóllehet annak a harangnak |
| a legszebb hangú harangnak |
| ott fenn a pineák kis festői ligetében |
| szólaltatja meg olykor így |
| a boltost és feleségét táborba hurcolták |
| üres kis boltokban szólaltatja meg így |
| drágakőszín döglégy az árva sajtharangot |
| naponta háromszor látni vélem |
| olyankor még katalektáimat írva is |
| kataleptikus állapotba kerülvén |
| ahogy a kopott márványlépcsőn |
| és akárha egy modern zenész |
| nyálkás oktopodákkal birkózzon az indigóban |
| a harangozást műkedvelésből űzi |
| éppen hogy büszkék kényes nyelvére) |
| az asszony szívforma párnácskájából |
| amilyen szépek csak a dalmát lányok tudnak lenni |
| ifjú korában agavészálból készített csipkét |
| a hvári bencés apácáknál tanult |
| agavészálból készített csipkét az oltárra |
| s cipeli fel a tűt a kopott márványlépcsőn |
| ha ködkürt szamár bőg kivár |
| a szárazföldről érkeznek a kis hídon kopogva |
| a babérral pakolt szamarak |
| és én azt is hallani vélem |
| a csillagok jegét koccintja |
| agavészálat húz át a fülemen |
| s csak aztán kezdi a tű hegyével |
| a fordítva felakasztott súlyos poharat |
| nyálkás oktopodákkal birkózik az indigóban |
| látni nem látja az úr arcát |
| csak a folyékony aranyat körüle. |
|
|
Kondor két király-képe
| Mint patinaragyás páncélruha rézing |
| súlyos nagy csörömpöléssel |
| egyszerre zuhant le az össz levélzet |
| és most itt villog pucéran a világ |
| mintha én tépdestem volna |
| egyenkint mind az erdők levelét |
| nehogy fennfelejtődjön valahol |
| a mediterráneum kecskék által |
| megközelíthetetlen fokán egy fügefalevél |
| én tépdestem a növénykék zöldselyem pihéjét |
| ezüstszállal varrt liliomos palástom durván megtéptem |
| lehullott a világ tarka virágtakarója |
| fejemen jó bolondom kékbojtos kalpagja |
| hallom csörömpölve karikáz koronámmal a piactéren |
| csak ez az egy szál ideges kóró maradt a kezemben |
| mint szamár legeltem le a világ össz tövisét |
| lábad közül a cianidtartalmú fogas balkáni babért |
| fényes nagy homlokodról a gledicsia lila szögeit. |
|
| Nem közönséges se szoliter darázs |
| lárvája még a velencei dózse-palota |
| s mi mindent még amiről nincs tudomásunk |
| (tehát a teremtőt is furdalhatja a lelkiismeret) |
| tűzvörös fém- papír- vagy gyilkosdarázs |
| lábai nem szőrösek szép simák |
| nem kubikol nem molnárkodik liliom torkában |
| nem kopnak el munkában el sem homályosulnak |
| a szűk virágvaginákban-mászkálásban |
| a szárnyak katedrális-ablakai |
| nem bírná el a tömérdek munkát |
| nem gyűjti rabolja a mézet |
| naponta nektártól részegül le |
| ám a nyers húst sem veti meg |
| – megfeledkezve illesztgetem a színes |
| szókockákat a kép pazar mozaikjába |
| közben egyszerűen csak arról van szó |
| nézzük az arc tömény melankóliáját |
| egyszerűen arról hogy a király a darázskirály |
| s a darázs a darázskirálynő. |
|
|
A kisgyerek nyelve
|
in memoriam danilo kiš
| Még nem zuhognak a hó márványtömbjei |
| csak a zúzmara jégszőrzete borzolódik |
| most húz bőrt a tócsára a fagy |
| rézkilincsre fagy kitépetik |
| az idén még találhatsz rózsát |
| lépd át a fagyal nyírt falát |
| kertünkben találhatsz rózsát |
| találhatsz rózsát még decemberben is |
| hosszú mohó ujjad rózsához koccan |
| apró piros cserép-hangszeren matat |
| hangszert nyaggatni hogy szerettél |
| hosszú mohó ujjad rózsához koccan |
| a szív is hasonlóan ég ki |
| kertünkben találhatsz rózsát |
| a jég celofán szkafandere |
| csöpp kristálykoporsója rajta |
| átléped a fagyal nyírt falát |
| ékből elcsavargó gázlómadár |
| mert olykor leválnak gémek |
| felénk is elcsavarog egy-egy flamingó |
| hosszú mohó ujjad rózsához koccan |
| a szív is hasonlóan ég ki |
| ám égni nem ég el az emberi testtel |
| akárha egy szál borvörös rózsát ejtenénk |
| a hamura mert ahogy a másik szabadkai író (csáth) |
| és az indiánok számára létezik homokember |
| úgy van hamu is hamuember |
| szíve helyén borvörös rózsával |
| kószál a mezőn egy talponállóban ujjai között nonpareille- |
| miért van kérded elmerengve |
| hogy csak borvörös rózsa marad a téli kertben |
| miért van az hogy intim-színű egy sem |
| az isten is azt szaglássza |
| tépi az intim-színűt rongyolja ő is |
| még nem zuhognak a hó márványtömbjei |
| csak a zúzmara jégszőrzete borzolódik |
| most húz bőrt a tócsára a fagy |
| rézkilincsre fagy kitépetik |
| ki a skarlát mandulákkal zsigerekkel |
| lépd át a fagyal nyírt falát |
| kertünkben találhatsz rózsát |
| találhatsz borvörös rózsát még decemberben is. |
|
Babér
|
in memoriam Csorba Győző
| A kis káosz nagy geometria. Babér, |
| rákpáncél, az égő Adriáról, szentjános- |
| kenyérkard. Az ablakon szétmosott kis |
| firhang. Egy belga bélyeg Baudelaire-illata; |
| az angyal fűrésze nem vérez fel, csonkol. Eső, általános |
| raszter. A Csontváry-múzeum előtt vadgesztenye |
| kopog (Aztán Bosznia-Hercegovinát kellett elővennem. |
| Mosztárban a római hidat –), a Halál, Élet-Nagyságban: |
| gipsz (Goethe), szögek, egy leszakadt gomb nyoma. |
| A kis geometria nagy káosz. Babér. |
|
Pécsi noteszlap
| Ide menekítették az eszéki állatkertet is |
| meg a szarajevói bolondokházát |
| akárha csak a szenteket menekítették volna |
| ki a tűzből a többiek ott égnek még a pokolban |
| megmentetett tehát az isten tán legnagyobb |
| trüvája a zebracsík mint olyan |
| minden más ügy már ideológia |
| állnak a szökőkút körül meséli koszta |
| a mesélés női kosztka tivadara |
| és cigarettázva nézik a vizet |
| valóban milyen szép is a víz |
| és még arról a szép lábatlan román |
| (majd lesz szlovák ukrán is) |
| levágatták a csonkot hogy rendelhessenek |
| neki műlábat svédországból |
| közben visszament romániába és most a lábát |
| követeli kosztán meg állást pécsett |
| koszta erdélyi tud románul szép levelet ír arról |
| hogy az a kaucsuk & nikkel láb valóban útban van svédből |
| tiszta azúrparázson járna. |
|
Veszprémi vers
| Vadbűz mint olyan ha pontosítani kellene |
| pontosítani kell a pontatlan |
| és pontosíthatatlan minden egyes raszterpontját |
| akkor tán a róka ketrecénél kötnénk ki |
| és nem a szürkefarkasnál elefántnál |
| (az isten ürüléke a tigriséhez lehet hasonlatos |
| ha nem maga a paripacitrom |
| antik diszkoszként repülő tehénlepény) |
| ide veszprémbe is menekítettek az eszéki állatkertből |
| meséli az ifjú állatkerti munkás |
| az eszéki zsiráf számára nem volt helyünk |
| elpusztult valahol balkán és európa között |
| vagy alája vezényeltek egy marcona kivégzőosztagot |
| egy égő zsiráf képénél mennyivel fantasztikusabb |
| egy árva zsiráf kivégzésének látványa |
| csak a zsiráf számára nem volt hely |
| túltelítve már be is deszkázva az ég |
| csak a zsiráf számára nem volt hely |
| meséli az ifjú állatkerti munkás |
| miközben csigán egy felfújódott tehéntetemet húz fel |
| nyújtja akár egy zsiráfot |
| (tán a dögöket is odaátról kapják) |
| de közben jut ideje kihessegetni nekünk a flamingókat |
| a faházikóból melyen a koronás darvakkal osztoznak |
| a flamingó fakórózsaszín szárnyának |
| feketeselyem bélése nem kisebb trüvája az istennek |
| mint a zebracsík a pávaszem |
| mind kevesebb veszprémben a flamingó |
| az absztrakt majom is meghalt |
| koszorút helyeztünk sírjára |
| nincs iszap mint a deltákban |
| az én deltám az adrián ég |
| ég mint ama zsiráfok (valódi torkolattűz) |
| mily zsúfolt lehet a po a rhône deltája |
| tele kecses menekült gázlómadárral |
| (ott tolongnak a kopácsiak is mind) |
| veszprémben nem szaporodnak |
| legfeljebb teszi hozzá az ifjú állatkerti munkás |
| ha tükörtermet tudnánk biztosítani nekik |
| ha tükrökkel sokszorosítanánk őket |
| mondja az olajos lánccal csörögve |
| s már bele is vág baltájával a borzalmas tetembe |
| látod mondtam akkor magamnak rozsdás |
| rácsvasat görbítve kínomban |
| (kisebbségi költő vagyok kisjugoszláviából) |
| a kisebbségi költőknek is tán éppen ez lenne a feladatuk |
| bálteremnagyságút a kisebbségnek |
| biztosítani a tömeg illúzióját |
| biztosítani a szaporodáshoz |
| végre egy testhezálló feladat |
| annál inkább mivel te mindig is bálterem |
| nagy tükrös bálterem voltál |
| magadra ragasztgattad tükörgyáratok |
| úgy néztél ki akár egy vérző mézeskalácsszív |
| úgy nézel ki most is összedarabolva |
| lereszelve a tükörablakocskákon |
| a döglegyek bálján forogva együgyűen. |
|
A flamingó térde
| Megfigyelted már mondd a flamingó térdét |
| miért gondolod hogy rilke mária után |
| néked már nem szent feladatod szemmel |
| a rózsaszínbe mint olyanba vackolt |
| megfigyelted már mondd a flamingó térdét |
| térdkalácsa csúnyán gyűrött |
| akárha állandóan térdepelne |
| térdepelne valaki előtt az azúrban |
| jóllehet sosem is térdepelhet hátra hajló térdekkel |
| sem az azúrban sem a delták aprórákos iszapjában |
| de állatkertjeink mocskos hólepedőin sem |
| egyáltalán nádszálcsontokra húzott pikkelyes |
| száraz skarlát bőrét megfigyelted már mondd |
| miért gondolod hogy rilke mária után |
| néked már nem szent feladatod szemmel |
| tartani a rózsaszínbe mint olyanba vackolt |
| összevetetted testes stúdiumokban a liba |
| és a hattyú opál cipőgomb szemét |
| lett vagy nem lett tehát dán lányok |
| észbontóan szép halszemét |
| (rívok ha arra gondolok többé tán el |
| sosem is jutok már a lett lányokhoz rigába |
| a riga környéki puhafaerdőkbe) |
| a flamingó ziháló pruszlikról lepattant |
| nyomókapocsfedél gyöngylencséjével összevetetted |
| hiszen mandelstam még azt is tudta |
| hogy a szitakötő (vízipille) szeme kék |
| mikor születik a költészetnek olyan tudósa |
| ki azt mondaná a nagy orosz költő elvétette |
| a szitakötő szeme ugyanis nem kék |
| (a nagy orosz költőnek persze joga volt |
| elvéteni sőt) hanem égetett élő zománc |
| azaz hát lila (indigó ibolya) |
| hiszen ez a leglényegesebb kérdés költészetét |
| illetően mivel minden más út (egér) |
| kijárat (vész) blokkolva volt szegény pára számára |
| az isten már csak azon a kék pontocskán |
| ha egyáltalán gukkerozott |
| és nem csak neki tűnt úgy hogy gukkerozza |
| jóllehet ha gukkeroz minket is csak mandelstam |
| kék pontocskáján gukkerozhat |
| (legnagyobb szeme van a rovarok között |
| elvben tehát beleférhetne az isten) |
| ha egyáltalán gukkeroz még az isten |
| s marcona katonatisztek gukkeroznak |
| mondom ha egyáltalán gukkerozhat még |
| ha nem nyomott valaki már rég szétrágott |
| rózsaszín rágót az isten kék szemére is |
| megfigyelted már mondd a flamingó térdét |
| csúnyán gyűrött térdkalácsát szemét |
| miért gondolod hogy rilke mária után |
| néked már nem szent feladatod szemmel |
| tartani a rózsaszínbe mint olyanba vackolt |
| a királyok még tudtak ínyencfalatnyi agyáról |
| vagy te is már csak az ember húgysárga agyára |
| pályázol mint e pápuák pigmeusok |
| végül is nem csoda hogy nem kíváncsi az isten |
| nem kíváncsi már egyáltalán nem |
| hisz látott elég kannibált karóba húzást |
| hogy a gyémántbogarakat madárporontyokat tövisre húzó |
| vérszomjas törökverébről (gébicsről)* ne is beszéljünk |
| nem kíváncsi már egyáltalán nem |
| melybe sosem is hullhatott világi szemét |
| önnön rágójával ragasztotta (pecsételte) le |
| megfigyelted már mondd a flamingó térdét |
| miért gondolod hogy rilke mária után néked |
| már nem szent feladatod szemmel |
| a rózsaszínbe mint olyanba vackolt |
| miért gondolod hogy téged csak öreganyád |
| leányzókorában különben ő is flamingó volt |
| a koreográfusok még ma sem tudják lejegyezni |
| tollában a tolltetű az atka a tollmoly |
| mert hát ugye nem csak a könyvnek van |
| mulya molya magának a tollnak is |
| akár a rózsaszín rózsa tetűje abszolút rózsaszín |
| s ha ujjad között szétnyomod |
| (john donne még megverselte a bolhát |
| merészen kiállt egy bolha életéért |
| Gyors hóhér, máris körmödön az az ártatlan |
| ama végső szubsztanciával vérezed össze magad |
| meredsz kezedre vagy csak rózsaolajat préseltél-pároltál |
| valahol az iráni felföldön vagy itt |
| a balkánon bulgáriában (1 kilogramm rózsaolajhoz |
| cirka 4000 rózsaszirom szükségeltetik |
| hány szirmot számoltál már le mondd ama égi salteron) |
| mint gyerekkorodban ha futballozás után |
| térdkalácsod fél- avagy egész drágakő |
| amilyenekért cortez conquistadorai kardhegyre hányták |
| az aztékokat istenem milyen semmiségekért is |
| képesek ölni a conquistadorok |
| a minap az újvidéki bolhapiacon |
| hamarosan eljő az idő amikor a szó |
| szoros értelmében azonosul a nevével |
| komplett bolhacirkuszokat vesztegetnek majd |
| gyors hóhérok ártatlan pici vérözönökkel |
| vukovári levlapokat* láttam árulni |
| az analfabéta fosztogatónak még azok a semmis |
| sárga levlapok is műkincsnek tűntek |
| (5000-t kértek darabjáért egy burek árát tehát) |
| megfigyelted már mondd a flamingó térdét |
| miért gondolod hogy rilke mária után |
| néked már nem szent feladatod szemmel |
| a rózsaszínbe mint olyanba vackolt |
|
Spiritusz, avagy jó volt ráébredni
|
thomka beátának és juhász erzsébetnek
| Álmomban piszoktól fénylő tiszta |
| egy drótostót matatott zsófi arcán |
| majd fekete esernyőmben is kicserélte |
| a drótokat mondván jól tudja mit jelent |
| ha havas esőt csap a kosava |
| zsófi egyszer azt mondta nekem |
| apja nagyon hasonlított danilóra |
| és szépen rá is helyezte apja fotóját |
| és valóban zsófi édesapja nagyon hasonlított a danilóra |
| akinek szép lófeje volt akár bloknak valamint paszternaknak |
| ugyanis már álmomban is megsejtettem |
| a drótostót versbéli funkcióját |
| akárha egy földrajzi asztalon ébredtem volna |
| jó volt mert már félni kezdtem |
| egyedül maradtam homokember |
| a maga paskolta-csöpögtette homokvárban |
| melynek felavatásán (13-ban) fürdőorvosunk |
| mint műtőasztalon miután szétszedtek és összeraktak |
| (magam sem tudom melyik volt fájdalmasabb) |
| fölülni saját ravatalomon |
| az a hazám amely a balla zsófiáé. |
| éppen úgy mint például kovač mirkónak rovigno |
| (és minden bizonnyal ezért kellett felbukkannia |
| álmomban annak a drótostótnak) |
| mert zsófinak is van tengere |
| magam sem tudom hogyan jutott birtokomba |
| a világ tán legszebb tengere |
| talán éppen new yorkban amikor valamelyik avenue-n baktatva |
| eörsivel a túloldalról néhány néger (akik minden bizonnyal |
| jelen lehettek előző napi felolvasásunkon ahol először |
| tettem volt említést arról a tengerről nevezetesen |
| hogy én egy olyan magyar költő vagyok akinek van tengere) |
| néhány néger átkiáltott: hey hungarians!
|
| vagy már idehaza amikor összekacsintva mögöttem |
| azt mondták kisebbségi létére többségi (felséges- |
| felségi) vizekkel páváskodik |
| jóllehet már krleža megmondta |
| azért pávatollal a seggében |
| senki se daloljon ily vígan |
| később meg persze kárörvendve (névtelen levelek etc.) |
| a tüzes (gyönyörűen égett) ing rajtam maradt |
| abban valami kormos göncben vacogok itt |
| száraz tónak nedves partján |
| zsófinak is van tengere ott a wesselényi utcán |
| csikágóban ahol pesten én is élek |
| ahol olykor meglátogat a VII-dik kerből |
| chicagóba disszidált barátom |
| akit én is meglátogattam volt chicagóban |
| majd még megkérem írja meg nekem |
| a fekete tenger is megfeketedhet |
| így moshatja két (sőt több) tenger hazánkat |
| hazánkat amely spirituális kétségtelen |
| a határok még nem egészen sőt egyáltalán |
| ám ez a spiritualitás inkább lenne mondható |
| valami brutális spiritizmus eredményének |
| (valóban spirituszt isznak |
| a drótostót is meghúzta a spirituszos flaskát |
| miközben zsófi arcán matatva |
| aranydrótból szemüveget görbített neki |
| szegény zsófi ismét orrbavágatván |
| azt hitte megint altatás következik |
| én meg azt hogy már az álmomba is behatolnak) |
| nem csak zsófi tengere fekete |
| az úr tőlem is visszavonta |
| egy nádszálon szívja el a levegővel |
| tőlem is visszavonta az azúrt |
| immáron az én tengerem is fekete |
| az albán tengert viszont még nem kutattam |
| noha gurguláztam felülről görögből |
| gurguláztam alulról montenegróból |
| szerbiáé avagy montenegróé tengerem |
| ama csücske danilóé mindenképpen |
| hiszen ő montenegrói szerb és magyar volt |
| mert most kisjugoszláviában én is |
| montenegrói szerb és magyar vagyok éppen |
| (ha szétválnak helyzetem tovább bonyolódik) |
| az albán tengert viszont még nem kutattam |
| nem végeztem költészeti méréseket |
| (ne feledjük nopcsa kis híján albán király lett) |
| nem végeztem költészeti méréseket |
| (szerb passzusommal most még tán lelőnének |
| és napok kérdése albánia is amerikává lészen) |
| nem csak zsófi tengere fekete |
| lila amelyet visszájáról immáron csak egy árnyalat |
| választ el a flamingó violájától-skarlátjától |
| egy elhagyott (kihűlt-hűlt helyén kolbásznak |
| svarglinak) füstölő gyémántfülkéje laboratóriumom |
| és akkor lengyelországról még |
| hápogva úszunk egymás felé. |
|
Szemelvény a velencei vértanúból
| csak már itthon újvidéken |
| (magyarországon szlovénián keresztül mentünk- |
| jöttünk szigorú és drága vízummal a szlovénoknál |
| a magyaroknál olaszoknál még nem kell vízumot vennünk) |
| csak már itthon újvidéken a virág utcában láttam filmeden |
| [mennyivel könnyebb verset írnom |
| mint ahogy sírt s jajgatott |
| penzumát írva öreg festőbarátom |
| mennyivel könnyebb verset írnom |
| jóllehet a halál zuhogó hutája (szarajevó) után nem lehet |
| mennyivel könnyebb verset írnom |
| mennyivel könnyebb amióta mindent filmezel] |
| kabátom noha apály volt éppen |
| mondtam csak félszemmel nézve a filmet |
| mert azért mégsem bámulja magát az ember |
| csak a hosszú fekete kabát csücskét |
| majd beletörik a foga a tengerisó-kristályokba |
| mohó molyainak melyek különösmód |
| különben is épp alulról kezdtek neki kabátomnak |
| a lidón (cholnoky turzásnak mondja) |
| egy ceruzakagylót emeltem a nap elé |
| (lassan szűkítve a párában rezgő egészről |
| ahogy automata lencséd teszi) |
| hogy csöpög belőle a sós víz |
| számoltam szinte minden csöppet |
| kitolt (kihalt) belű ceruza |
| ha vastagabb volt a tű (zsákvarró) a drót a körző hegye |
| (barátom drága lopott kalaptűt használt |
| én is szerettem volna ma is szeretnék |
| egy olyan rubinmarkolatú kicsi kardot) |
| tanítód közben szépíratott történelmet |
| meséltetett a szamárpadban ülőkkel |
| te meg nagyokat nyögve toltad ki |
| s ha vastagabb volt a tű a drót a körző hegye |
| (csak a kalaptű volt az adekvát |
| kisénekesek tojását is kalaptűvel |
| az egész ceruza kettévált |
| s ha szerencséd volt egészben maradt a grafit |
| egy kihalt ceruzakagylót emeltem |
| majd még mindig nem engedve le a karomat |
| mint ahogyan te szélesíted lassan lencséd |
| akárha ceruzával szándékoztam volna átvinni méreteit |
| (olykor tényleg sóvárrá fehéredtek azóta pedig |
| meg is őszültek homokváraink a nagy ágyúzásban) |
| kerestem a koperi sópárlókat |
| murter paradicsomi lagunáit |
| lassan bepárásodó (minden bizonnyal a sóvár- |
| sópárlók miatt nem írtam hogy könnyező mert |
| könnyező) szemekkel kerestem a neretva-deltát |
| hol hátralévő éveimet leélni szándékoztam |
| tudnivaló volt lőttek az egésznek |
| és én még mindig ott bóklásztam |
| kár hogy akkor még nem volt ilyen érzékeny kamerád |
| (new yorkban vettük törökországi szírektől |
| akik azonnal felismerték hogy jugoszlávok vagyunk |
| jóllehet akkor már kezdtünk nemjugoszlávokká |
| kisebbségiekké tűnni át ide-oda) |
| ott bóklásztam ifjúkorom központi kategóriájának |
| egyik kis mandarin-ültetvényén |
| ki hitte volna hogy ilyen nehéz bevackolni |
| élni meg szinte lehetetlen egy kategóriában |
| jóllehet én ott szándékoztam élni ahol a neretva |
| még egy utolsó pillanatra neretva] |
| majd hirtelen mint aki megfeledkezett magáról |
| csak egy pillanatra feledkezett meg |
| mint akit észrevettek lelepleztek |
| zakóm belsőzsebébe dugtam a kicsöpögött kagylót |
| amely míg él nyitott csak ha kihal |
| (csak most látom a kisiskolások |
| míg tanítójuk szépíratott történelmet |
| meséltetett a szamárpadban ülőkkel |
| mindig is azok fogják mesélni) |
| reflexszerűen a zsebembe dugtam |
| és mintha mi sem történt volna |
| csöpögő hosszú fekete kabátomban |
| már ismét ellenőrizhető filmeden |
| miért vagytok ti mind feketében |
| kérdezte pesti írónő ismerősöm amikor |
| dubrovniki festő- szarajevói költő- belgrádi történész- |
| barátaimmal találkoztam hamburgban (ez akkor volt |
| amikor mándy iván elvesztette mondatát s a szobakulcsot |
| elnézést ha már nem követhetők az átkötések |
| kínosak már átköltései a kakukknak) |
| a sirályok tényleg sírtak |
| (szerencsére abszolút hangérzékeny is a kamerád |
| szépen hallható ahogyan mint giotto angyalai |
| a kereszt körül ejtőzve zokognak |
| rilke is mintha kamerával közelített volna |
| ezekhez az iszonyú lényekhez) |
| rövidszárú csizmám meg-megmerült a gyöngyház fövenyben |
| sétálhatna máshová ott az ember mint a manni |
| (jóllehet visconti kamerája ki volt visconti kameramannja |
| által kiélesített) színhely felé |
| előbb is játszottam az ötlettel |
| de most ott a helyszínen kissé meghőköltem |
| a játékosan feldobott ötleteket a legnehezebb |
| de belsőzsebemben szívem felett éreztem berezonáltak |
| csizmám alatt ropogni kezdtek |
| új befejezést írni (filmezni a filmhez) |
| netán egy egész novellát amelyben aschenbach |
| és a lengyelek (tadzióék) is brioni szigetére |
| (a cigányok írja cholnoky a kaleidoszkóp kolera- |
| cikkében ürgét ettek mégis rizskását hánytak) |
| bepárásodó (könnyező) szemekkel koper sópárlóit |
| murtert a neretva-deltát emlegetve |
| miért felejtem ki mindig brionit |
| volt egy pillanat jugoszlávia szétszerelésének |
| kezdetén amikor még nem vackolt be oda az új tulaj |
| elutazhattam volna brionira párhuzamosan a kolera- |
| stúdiumokkal terepszemlét végezni novellámhoz |
| krleža sokat dolgozott brionin |
| (ő kissé ironikusan jóllehet nagyobbacska |
| irónia szükségeltetett volna brijoninak mondta) |
| sinkóék is meg-meglátogatták |
| részletes utasítást rajzokat küldött nekik |
| hogyan találnak oda jól ismertem már |
| hruscsovék is oda érkeztek 56-ban |
| tehát akár valami krleža- |
| vagy sinkó-kézirat is előkerülhetne |
| tán éppen abból a rolós szekrényből |
| amelyet ott zágrábban a zrinjevácon |
| (nem szerette ha horvátnak mondtuk |
| de azt se persze ha magyarnak) |
| a nagy író halálakor feltörtek |
| (másnap már én is ott bóklásztam de lekéstem) |
| előkerülhetne abból az összetört szekrényből |
| a martalócok hátha nem azt keresték |
| (egy római uralkodó halódásának |
| természetesen a tod des vergils ismeretében |
| íródott krónikája azaz hát egy utolsó |
| immár elkésett végképp elkésett |
| jóllehet egy szöveg ideje |
| ezért kell ennyiszer áttörni |
| ezért kell kitolni a ceruza belét |
| nehogy tévedésből az ember belét engedjük ki |
| jóllehet egy szöveg ideje |
| nem annak a szamárpadban mesélt történelemnek az ideje |
| utolsó próbálkozás a fekete lyukként működő |
| azúr térség a lilán csillanó |
| égő kátrány fölé hajolásra) |
| előkerülhetne abból a feltört szekrényből |
| egy kézirat halál brionin (smrt na brijonima) címmel |
| kezdtek el térdüket csapkodva röhögni |
| filmed utolsó kádereit bámulva újvidéki barátaim |
| (akik különben is nevetségesnek tartották |
| kétségbeesett próbálkozásomat |
| még egy pillantást vessek magunkra |
| menteni próbáljam émelygős metaforáimat |
| ők különben sem mozdulnak kisebbségvédnek satöbbi |
| nevetségesnek tartották velencei retrovíziómat |
| noha filmeden lám mulattak nevetségesnek hiszen |
| éppen költő flamingóid között kötsz ki) |
| tán a kanális zsád mocskába zuhantál |
| nem noha valóban sok a banánhéj a kutyaszar |
| velencében könnyen megcsúszhat az ember |
| (könnyen nagynak vélt dolgon törheti nyakát) |
| kabátom csücske láthattátok a sós vízbe ért |
| a kihalt kagylók csöppennek egy utolsót |
| kitolt belű ceruzáim szivárognak még |
| mint kit szíven lőttek s szívéből nem piros vér |
| zsíros zöld zsád szivárog |
| mint ki saját írott (költött) mocskába pusztul |
| s már nem tud magának kilihegni |
| semmi új (piti) szerepet (pózt). |
|
Aranyikon
|
in memoriam Baka István
| Valóban olyan voltál, mint egy: |
| oroszvers. Magad fordítottad. Le. |
| A föld felé. Magadnak magad… |
| Látlak ott, Szentpétervárott |
| (te ezeket az ottokat rím- |
| helyzetbe hoznád, ha fogvicsorgatva is, |
| de egy magamfajta* – ), a járdaszélen, |
| mint aki kölnit ivott: angyalhúgyszagúan. |
| Ám valami csillan a ladikban (akárha szíved, |
| Raszkolnyikov kabát alá rejtett baltája): |
| aranyikonon csempésznek át a túlvilágra. |
|
Jó illatú
| hogy megforgassa az asztalon száradó |
| ahogy visszafelé menet orrához emelte |
| megpillantotta magát a kanári kis |
| szívformájú vásári tükrében |
| hirtelen lelassította lépteit |
| (még volt három lépés az ajtóig) |
| hogyan kellene most ilyen ujjakkal |
| a kis tükörből adekvátan folytatni életét |
| véletlen arcához találta emelni ujjait |
| amikor az őszibarackcefrét kezeltem |
| ujjaimmal törtem át naponta a 100 literes hordót |
| ismét illatozni kezdtek az ujjaim |
| akár verseket kezdhettem volna |
| újfent hajtogatni (fabrikálni) velük |
| kombináltporos papirosból is |
| mint hajtogatott volt repülőket hajókat |
| haldokló nagynéném magdaléna |
| kombináltporos papirosból |
| hajtogatott repülőit hajóit |
| s annál valóban nem lesz szebb látvány ahogyan |
| a halál felségterületéről szépen átlebegnek |
| a kombináltporos papirosból |
| hajtogatott repülők hajók |
| ide ebbe az istentelen zónába amelyből |
| struccpoétikámból kifolyólag |
| (egyfajta gyerekes zum trutz
|
| mintsem valami önsajnáló avagy hősies póz) |
| sajnos nem mozdulhatok immár. |
|
A kedves piemonti kő
| írok egy kis vékony szegény- |
| hiszen különben is olyant |
| más nyelven nem nyegléskedhet |
| páváskodni sem páváskodhat a költő |
| (egyszer már írtam egy fehér könyvecskét |
| versecen jelent meg anita berberről |
| az expresszionista táncosnőről |
| megtapasztalhattam tehát milyen szűk |
| rés is az amelyen egy más nyelvben |
| át kell préselni magát az embernek) |
| s akkor egy hajnalon úgy ébredtem |
| ez az ébredés még az álom része volt |
| forró zsád (jadeit) fagyott a számba |
| milyen nyelven is álmodom |
| milyen nyelven is fog megszólalni |
| jade mondta valaki (talán jómagam) |
| szerbül ugyanis a jad (jád-nak ejtik) |
| bánatot (gondot aggodalmat nyomort ínséget) jelent |
| s valami hangszerszerű műszer |
| a fogorvosi és a bányászfúró között |
| kezdett el muzsikálni a számban |
| ám a kő zöld selymét már képtelen volt |
| kikezdeni hiszen a tolnai világlexikona is |
| azt mondja hogy a jadeit: |
| (kíváncsi lettem különben is újra kell írnom e címszót |
| a keletiek a nagy keleti bölcsek milyen jelzőkkel illették) |
| meg azt is mondja a tolnai hogy európában a piemonti hegyekben található |
| tehát hogy kedves és ugyanakkor piemonti kő is. |
|
Metka
| Pesten az ernst múzeumban a nagy hőségben |
| jó a zölderes fekete márvány hűse láttam |
| az alpok-adria kiállításon: |
| minimális (semmis) eszközökkel |
| akárha beckett hőse (winnie) ifjúkorában |
| šalamun (művészettörténeti diplomadolgozata |
| stupicával foglalkozik) ódát írt |
| ahogyan imre a huszár címmel |
| könyvet szentelt oravecznek amikor |
| a magyar kritika (weörest persze kivéve) |
| még nem tudott mit kezdeni vele |
| azon tűnődtem hogyan is tudnám érzékeltetni |
| a rajz nulla fokán (adami etcetera) |
| egy kislány aki előző életében már megjárta mind |
| a modern művészetek kalandjait |
| egy kislány hozza faszíneseit |
| hozza mintha mi sem történt volna |
| nincs kizárva maga az isten is egy ilyen doboz |
| faszínessel látott hozzá a világ teremtéséhez |
| emlékszem nekem is volt egy doboz faszínesem |
| nagy arapapagájjal a fedelén |
| a palicsi zoo irodájában is van egy nagy arapapagáj |
| de ez különösmód nem tűr a testén tollat |
| az utolsó pihéig lekopasztja magáról |
| éppen csak a fazékba kellene dobni |
| egy az egyben ama faszínes-reklám |
| az embernek minden alkalommal |
| kifesteni ahogyan az a kislány |
| festi maga körül az adriát |
| úgy kell festeniük maguknak: |
| Reggel felkelek és megnézem a falut |
| írja claude lévy-strauss a szomorú trópusokban: |
| az ajtóban szánalmas madarakba botlok: házi ararákba, amelye- |
| ket az indiánok megszelídítenek, ott tartanak a faluban; rendszere- |
| sen megkopasztják őket, és már nem tudnak repülni, nyársra való |
| tyúkhoz hasonlítanak… A tetőkön nagy komolyan más ararák ül- |
| nek, amelyek már visszaszerezték az ékességüket; olyanok, mint |
| mármint a világszép palicsi zoo igazgatójának |
| úgy halt meg hogy felrobbant zágrábi fürdőszobájában |
| namármost hogy rekapituláljam versem: |
| minden bizonnyal azért érinthetett meg annyira metka |
| krešovec kis képe ott az ernst múzeumban |
| mert az én helyzetem is sokban hasonló: |
| egy semmis száraz tó közepén kell tengert festenem |
| jóllehet nem csak arám kopasz |
| faszínesem azúr belét is kinyomták |
| (ki mint egykoron a cikláment) |
| kieresztették a szó szoros értelmében |
|
A guzlica
| Ez a két eset akkor történt meg velem |
| amikor az a bizonyos guzlicás pálinka |
| (naponta közölték az újságok |
| egy kitűnő kapcsolatokkal rendelkező |
| leszerelt rendőr kotyvasztotta s árusította |
| öreg guzlicást ábrázoló címkével ellátott |
| jellegzetes lapos üvegben |
| a gombamód szaporodó szerb köztársaságokban is |
| egyesek szerint a harctérre is ő szállított |
| ő látta el vukovár hős ostromlóit |
| a horvátok nem is sejtették |
| miféle szövetségesük akadt |
| hogy halálos méregről van szó tulajdonképpen |
| különösmód sokáig nem tudódott ki |
| ugyanis az emberek természetesnek vették |
| nemcsak a frontokon hullanak |
| (csernobil ózonlyuk miegymás) |
| a dolog akkor tudódott ki |
| amikor a guzlicás pálinka (sligovica) |
| temetési torán guzlicás pálinkát (sligovicát) |
| és két hozzátartozója még ott a toron leesett a székről |
| mert aki sört ivott rá az ugyanis életben maradt) |
| mondom tehát hogy ezek az itt elmesélendő |
| történetek akkortájt estek meg velem |
| amikor még nem sikerült az olcsó |
| amikor az isteni nedű még javában szedte áldozatait. |
|
| akinek éppen most rendeztek pesten |
| modern szobrász barátom törökkanizsán született |
| mint amilyen a fakorcsolya például |
| (a rianó tisza közepén korcsolyázni |
| máig elmesélhetetlen élmény számomra |
| ugyanis a félelemmel elegy gyönyörtől |
| a szó szoros értelmében összeszartam magam) |
| modern szobrász barátom akinek absztrakt |
| és félabsztrakt formáival tele szabadka |
| meghívott magához öt éve itt élsz már |
| s még egyszer sem voltál nálam mondta |
| meghívott hogy megmutassa |
| pesti tárlatának anyagát is többek között |
| (emlékszem ipoustegy-ről beszélgettünk |
| egyes munkái ugyanis egyértelműen |
| ennek a felénk kevésbé ismert nagy művésznek |
| barátomnak volt alkalma személyesen is megismerkednie |
| reggel amikor elment otthonról |
| még nem gondolhatta látogatót hoz haza magával |
| hogy belépve a szoba közepén |
| egy guzlicát pillantottam meg |
| a konyhaasztalon pedig már |
| ott hevert gipszbe öntött másolata |
| hogy oldjam zavarát hirtelen arról kezdtem értekezni |
| a furcsa egybél hangszer radikális destrukciója |
| illetve a reá tapadt hamis mítoszoktól való megtisztítása |
| (karadžićot is láthattuk guzlicázni ugyanis |
| tehát a bronzguzlica akár neki is készülhetett |
| a furcsa egybél hangszer radikális destrukciója |
| így már akár egy angyal is kézbe vehetné |
| mert immár az angyalok csak a szűz gipszet |
| csak szűz gipszben hajlandók szárnyukkal tapsikolni |
| modern szobrász barátom hunyorítva hallgatta értekezésemet |
| amelybe természtesen beszőttem |
| lubarda monumentális kőfejű |
| valójában halálfejű mítikus guzlicását is |
| mondom hunyorítva hallgatta értekezésemet |
| valójában bámulta kíntornámat |
| legszívesebben a szemem előtt törte |
| amely abban a pillanatban egyértelműen |
| a gyilkos üveg giccscímkéjével korrespondált |
| egyértelműen a negatívum volt maga: |
|
| Belgrádban egy különös autóbuszon kaptam helyet |
| vrnjačka banjából robogott belgrádon újvidéken szabadkán |
| az emberek már fáradtan heverésztek aludtak |
| jobbról előttem egy házaspár ült |
| azért lettem rájuk figyelmes mert a feketeképű hölgy |
| minden moccanásra reagált |
| állandóan hátrafordult leste mit csinálok |
| férje szőke volt minden bizonnyal szlovén |
| mind kellemetlenebbül feszengtem |
| el nem tudtam képzelni mit lesekszik |
| mi lesekednivaló van rajtam |
| de aztán lassan megértettem |
| s valóban egyszer csak felállt |
| határozott léptekkel hozzám jött |
| s előhúzott valamit az ülésem alól |
| kellemetlen helyzet amikor |
| egy hölgy kotorász (hirtelen még az is átvillant |
| az agyamon mi lesz ha kigombolja sliccem |
| és elkezdi szopni a faszomat) |
| szemfényvesztésének eredménye |
| (még jó hogy nem kérdezte meg |
| mi a fenét akarok vele ljubljanában): |
| istenem lehetséges hogy egy guzlica nőtt |
| és ez a nő abszolút hallással avagy |
| zseniális szimattal azonnal megérezte. |
|
|
Magyar László (Niagara)
|
Elnémulva s azon bánattal hagytam el e helyet, hogy amit itt láttam s hallottam, soha elbeszélni, sem leírni nem leszek képes. Azon festések és rajzolatok, melyeket eddig a Niagaráról láttam, csupa mázolásoknak tetszettek az eredetihez képest, s minden leírás hasztalan hozzávetés és utánozása a valóságnak.
(Bölöni Farkas Sándor)
|
| Ha nikola teslának (pesten |
| dolgozott puskásnál) sikerül |
| turbinát szerelnie a niagarára |
| cérnagurigából perpetuum mobilét |
| ha sikerül nem kellett volna kitalálni az |
| akkor is ott volt a zsebemben |
| én láttam vízpáragombája tényleg |
| hasonlóforma mint egy állandó |
| szép ártatlan üde atomrobbanás |
| hatalmas ott az orrod előtt |
|
| Magyar László az állítólagos őst |
| az afrika-kutató magyar lászlót is |
| kutatta a szabadkai városháza tornyában |
| található levéltárosi cellájában |
| kutatta más szabadkai világutazók vadászok |
| ám az ő napi problémája mindinkább az lett |
| hogyan hazajutni palicsra |
| (ha benn maradt valami rendezvényen látni |
| lehetett ahogy hirtelen felugrik magyarázza |
| a körülötte ülőknek mennie kell indul a palicsi busz) |
| magyar lászló két dolgot akart látni még |
| a gyerekeit meg a niagarát. |
| gyerekei a röptéren várták torontóban |
| még aznap elvitték a niagarához |
| gyalult kanadai tölgyfa koporsóban hozták |
| mondják azt mondta jó gyerekei vannak |
| a niagara viszont szebb a képeslapokon. |
|
| Operaénekes volt szabadkán |
| férjét és fiát valamiért kinyírták |
| két szép lányával menekült kanadába |
| ott jó volt de nem énekelt |
| miért nem énekelt kérdeztem |
| azért mert hangos a niagara |
| aztán egy télen befagyott az ontario s az erie |
| megállt a levegőben a niagara |
| s a jég isten csillárja megrepedt |
|
|
|
A Niagarát hová viszi
|
Lassanként oszlott rémülésünk, feltekintgettünk a fellegekből omlani látszó vízoszlopokra, s tekintettük az alattunk mormoló fejér örvényt. Vezetőnk minden lépten intette a vigyázatot, s igenis elevenen képzeltük az itt történni hallott szerencsétlenségeket, és hogy Chateaubriand is itt törte volt el karját.
(Bölöni Farkas Sándor)
|
| Pélmonostori (horvátul és szerbül fehér |
| beli manastir) barátom vitt föl pestre |
| akkor még szerb fennhatóság alatt éltek |
| külön engedélyre volt szüksége hogy kijöhessen |
| de tudta mint krajinai polgárnak |
| magyarországra sem lesz könnyű átjutnia |
| úgy is lett a magyar vámos megpillantva kocsinkat |
| azonnal félreállított bennünket |
| s azt mondta addig nem mehetünk tovább |
| ő ráér amíg szépen elő nem adjuk a fegyvereket |
| nem értem a logikáját uram mondtam |
| amikor már megsokalltam a kötözködését |
| barátom ugyanis évekig szobafogságban élt |
| mire a vámos felhördült és rám |
| pontosabban régi disznóbőr aktatáskámra |
| amire mármint disznóbőr aktatáskámra |
| viszont én vagyok felettébb érzékeny |
| abszolút kusza még műfajukat kereső |
| műfajukat sosem is megtaláló kézirataimat |
| kedves könyveimet képeimet viszem benne |
| gyakran ismétlődik meg velem ez a jelenet |
| vagy vulkánfiberemet (abban a palicsi p |
| howard-anyagot hordozom ide-oda) buzerálják |
| végül hogy ne nehezítsem barátom helyzetét |
| kinyitottam a régi ám még nagyot kattanó zárat |
| ne ijesztgessen mondta mélyen a táskámba hajolva |
| máris csodálkozva emelve ki onnan valamit a vámos |
| csak akkor láttam amikor már teljesen kiemelte |
| ki se szereltem fekete rámájából |
| úgy áll évek óta íróasztalomon |
| illetve hát a lidó téli képét emelte ki |
| az árnyak tiszta geometriája a jégen |
| beljebb fekete ruhás gyerekek |
| elöl az egyik kezében vakító |
| annyira szeretem ezt a képet |
| hogy még abban a furcsa helyzetben is |
| mi ez kérdezte zavarát még mindig dühvel |
| miért kell velencébe vinni |
| szép koraőszi nap volt (indián nyár) |
| mondtam pestről egy gipszművésszel |
| és mi lesz ezzel a pélmonostori úrral kérdezte |
| ő marad pesten egy ideig mondtam |
| egy magyar gipszművésszel fog velencébe utazni |
| igen mondtam s most már én támadtam |
| hirtelen előhúzva a kép párját |
| befagyott kérdezte ámulva |
| ez már legalábbis úgy tett |
| egy kicsit gyanúsnak tűnt neki |
| velencét is meg a niagarát is |
| meg a határőröket is motyogtam |
| hiszen tudtam még a szlovén és az olasz határőrök is |
| várnak rám kisjugoszlávra |
| valamint magyarországot akkor a velencei biennálén |
| egyedül képviselő: jovánovics jovánra. |
|
|
A költő figyelmének elterelése (kisiklatása)
| mégis van tengerem lám mégis |
| (az olaszok lidónak mondják) |
|
A tenger-ben tesz említést cholnoky |
| akik hogy a buckák között tévelygő birkákat |
| szemmel tarthassák gólyalábon közlekednek |
| és közben okosabb dolguk nem lévén |
| ceruzavastagságú fakötőtűkkel |
| durva pamutból kócos lenfonálból |
| képzeljünk el egy ilyen embert (pásztort) |
| pedig hát pesten sem akad okosabb dolguk |
| gólyalábon andalogva a körutakon |
| – egyszer még a hetvenes évek boldog békeidejében |
| láttam az újvidéki vasútállomás várótermében |
| (majdnem azt mondtam varrótermében) |
| egy gobelinező katonatisztet |
|
A tenger-t lapozgatva mint ahogyan a tenger |
| lapozgat sűrű sós vizet homokot |
|
A tenger-t lapozgatva most ő ugrott be |
| (valaki mindig a nyakába ugrik az embernek) |
| a bámész tömeg gyűrűt képezett köréje |
| követte a puha motívum alakulását |
| én is ott tátottam a szám vonatomról megfeledkezve |
| a kis tiszt valóban őrültnek tűnt |
| egyenruhája kifogástalan volt |
| az arca sem hullott még szét |
| (ki találták zárni gondoltam |
| valamelyik unatkozó militáns utas |
| később bevitette a mentőkkel |
| (ez a nép ugyanis eddig csak békeidőben |
| szenvedett vereséget íme a bizonyíték) |
| kompromittáló kis tisztet be a bolondokházába |
| és a kis tiszt most ott gobelinezik szépen |
| de végsősoron az sincs kizárva |
| (most már jól be van zárva |
| eszébe sem jut többé kizáratni magát |
| istenem ki ide közveszélyesek közé) |
| hogy azóta már gólyalába is van |
| hiszen elmegyógyintézeteinkben |
| komoly szabó- és asztalosműhelyeket láttam |
| a versecieknek még költői műhelyük is volt |
| igazgatójuk is költött míg politikussá nem lett |
| a kis tiszt ott gobelinezik tehát |
| a normális katonatisztek pedig |
| egyáltalán nem költői váltásért |
| abban a verseci műhelyben sokkal szebb |
| a normális katonatisztek pedig háborúznak |
| igaz nem is kívánhattuk volna meg a vezérkartól |
| hogy komplett nekiessen gobelinezni |
| netán harisnyát kötögetni |
| valóban tiszta őrültség lett volna részünkről |
| mármint elvárni hogy a vezérkar kezdjen el |
| gólyalábon ténferegni (akár díszlépni gólyalábon) |
| ténferegni egyik tartományból a másikba |
| annál is inkább mivel ezek a mi tartományaink |
| noha a neretva deltája (hol magam is élni szándékoztam) |
| némileg hasonlónak mondható |
| de ha még netán rá is kapott volna a vezérkar |
| (mert láttam én már gobelinezett térképet |
| szép színes volt s határai felettébb puhák |
| igen puha pamutból voltak a folyók |
| puha pamutból legelni támadt kedve az embernek |
| s nyomukban azután a tisztikar a legénységgel is |
| rákapott volna a gobelinezésre |
| egyszerűen nem lett volna elég fal |
| amelyekre szép drága aranyrámákban |
| (a gobelin egyik titka a drága ráma) |
| felakaszthatták volna a gobelineket |
| most meg már egyáltalán nincsenek felénk falak |
| valahogyan még a falakra is haragudtak |
| szétlőtték mind szépen módszeresen |
| szét még a régi jó öreg várfalakat is |
| nem lett volna elég fal tehát |
| ha rákapnak a gobelinezésre |
| ha rákapnak a harisnya kötögetésére |
| a tömérdek meleg fuszeklinek |
| kénytelen lett volna beléjük esni a moly |
| most meg már azokat a lábakat |
| nem egyszer közönséges fűrésszel nyiszálták |
| de hát én nem erről szándékoztam beszélni |
| hanem szép kék kötésű cholnoky-könyvemről |
| mégis van tengerem lám mégis |
| a turzások természetrajzáról |
| arról ahogyan a hullámok kis kavicsszemet |
| csigát ezeregy homokszemet ragadnak magukkal |
| és felcsúsztatják őket a turzás rézsüjén |
| míg egyszer magasra nem szökik a hullám |
| amely talán éppen az isztriai partoktól indult |
| s a kavicsszem a csigahéj |
| az ezeregy homokszem átlökődik a turzás gerincén |
| hogy aztán a szárazföldi oldal lejtőjén |
| igen a turzások természetrajzáról |
| egy ilyen kis csigahéj le-föl utazgatásáról |
| nemrég ugyanis magam is felvettem egy ceruzakagylót |
| üres volt mint kitolt belű ceruza |
| egy kihalt belű ceruza mondtam |
| sóváran keresve a koperi sópárlókat |
| ragusát murtert a neretva-deltát |
| hol hátralévő éveimet leélni szándékoztam |
| (már lőttek és én még mindig ott bóklásztam |
| az egyik kis mandarinültetvényen) |
| majd bepárásodó (a sóvár-sópárolók |
| miatt nem mondom hogy könnyező) szemekkel |
| kihalt ceruzám közé csúsztattam |
| a turzások természetrajzáról szándékoztam beszélni |
| de közben a váratlanul feltűnő |
| gólyalábon kötögető landes-i pásztorok |
| elég volt egy pillanat hogy a kis tiszt |
| majd az egész vezérkar a nyakamba ugorjon |
| (kicsi rakás nagy hullarakássá nő) |
| egy költő figyelmét különben sem nehéz |
| akár a költemények maguk is leírhatók lennének |
| mint az állandóan elterelt (kisiklatott) figyelem |
| igaz olykor bűzös leheletű lagunái lidói. |
|
Kis versciklust képzeltem el
| a kis rézüstbe ültetett ciklámen |
| czóbelnek van egy szép ciklámen-csendélete |
| valamelyik jónevű párizsi galériában |
| ha jól emlékszem a drouet-ban láttam |
| czóbel lopta el tehát a ciklámenomat |
| hová a kis rézüstbe ültetett ciklámen |
| ki lopta el ha nem czóbel |
| a kis rézüstbe ültetett cikláment |
| talán csak nem a kis rézüstre volt épp szükséged |
| még jó hogy nem a rézágyat |
| (istenem végre rézágyunk van) |
| tüntetted el füstölgő savaidban |
| még jó hogy nem a kis rézangyalt |
| hová a kis rézüstbe ültetett ciklámen |
| ki lopta el ha nem czóbel |
| nemrég még czóbel (otromba) cipőiről értekeztél |
| (breton parasztnak nevezted |
| és még carlo zobelinit a tenoristát és czóbel minkát |
| valamint édesapját a zöller & zobel gyarmatáru |
| nagykereskedés tulajdonosát is megemlítetted) |
| most meg lám ciklámenom lett alliterációs |
| hová a kis rézüstbe ültetett ciklámen |
| ki lopta el ha nem az a breton paraszt |
| bevittem íróasztalomra a szűzgipsz kutyafej |
| és az arzénnal tömött bosnyák holló közé |
| már rég megfigyelhetted magad is |
| a sírvilág sikeres párizsi piktorai |
| kik maguk is mint harci mének ágaskodnak csatakosan |
| és a (virág)csendélet kismesterei közül |
| én alkati okok is közrejátszhattak elismerem |
| a (virág)csendélet kismestereit választottam |
| az ő képeikhez hajolok egyre közelebb |
| netán léggyé lehetnék szőlőszemeiken |
| most a sír- és csataképfestők világának eljövetelekor |
| amikor próféciáik tényleg beteljesülnek |
| sirámaik bebizonyosodik nem hiába sirattak el |
| nekem semmi okom más céhhez sompolyognom |
| semmi okom igazgyöngyhomályú szőlőfürtjükhöz-hajoltomból |
| más pózba egyenesedni fel |
| hová tűnt a kis rézüst azt mondd meg végre nekem |
| nem kell hogy kiegyenesedj |
| hová tűnt innen a csipkéről |
| hová a kis rézüstbe ültetett ciklámen |
| mondom én vettem magamhoz a kis rézüstöt |
| a kis rézüstöt a ciklámennal |
| kis versciklust képzeltem el ugyanis |
| (czóbel-hommage-ként is persze |
| annál is inkább mivel czóbel kertiszékét is |
| egy az egyben megegyezik huxley székével |
| melynek üres bambuszcsontjaiba |
| meszkalinos kísérlete folyamán a nagy angol író |
| kis versciklust képzeltem el a ciklámenről |
| a kis rézüst már tényleg füstölögni kezdett |
| miért nem tetted alá a csipkét |
| a kis rézüst már tényleg füstölögni kezdett |
| jó hogy nem tetted alá a csipkét |
| (ha nem is holland de halasi) |
| a kis rézüst már tényleg füstölögni kezdett |
| mint kísérleteim flamingója is különben |
| maga a ciklámen még látod mindig csak émelyeg |
| a rézágyat azért vigyük ki szobádból |
| a maga körül forgó rézangyalt |
| és találmányod a seregélyriasztó rézágyút is |
| a kis rézüst már tényleg füstölögni kezdett |
| jó hogy nem tetted alá a csipkét |
| kárt tehettél volna csipkém havazó rézsutosában |
| kis versciklust képzeltem el a ciklámenről |
| a (virág)csendélet-festő kismesterek |
| monoton életével azonosulván |
| nyestszőr ecseteiket stuccolják éppen |
| (asszonyaik bajszuk fazonírozásával gyanúsítják őket) |
| hogy szőlőfürtjeiken azt a legyet |
| mind jobban rezgő kezükkel még egyszer megérintsék |
| embereket mint disznókat pörkölnek |
| nyúznak mint drága kényesbőrű vadat |
| embereket húznak szép lassan vigyázva |
| a szív pumpáját át ne döfjék időnek előtte |
| embereket húznak szép lassan vigyázva karóba |
| a (virág)csendélet-festő kismesterek |
| monoton életével azonosulván |
| nyestszőr ecseteiket stuccolják éppen |
| hogy igazgyöngy-homályú szőlőszemeiken |
| azt a legyet még egyszer megérintsék |
| nehogy valamelyik nagyképű mázoló |
| kapzsi képkereskedő döglégynek vélje |
| már az émelygő ciklámen sincs sehol |
| csipkéd havazó rézsutosában nagy lyuk |
| kis versciklust képzeltem el |
| a kis rézüstbe ültetett ciklámenről |
| melyen egymásba gabalyodva aláhemperegtünk |
| a havasan szikrázó rézsüről |
| add meg még nekem azt a ciklust). |
|
Halvány dunszt
| milyen szép ez a halvány dunszt |
| ne haragudj de tényleg fogalmam sincs |
| hogyan került egymás mellé ez a két dolog (figura) |
| pedig hát éppen ez (lenne) a foglalkozásom |
| nézd most is itt fityeg egy bronz páka a farzsebemben |
| gyerekkorom óta mást se csinálok mint ólálkodom |
| utcán műhelyek ajtaja előtt |
| jóllehet nem (lenne) szabad |
| kifolyik a szemed ha bele-nézel |
| hát abba a violaszín nyelvecskébe |
| később ugyanezzel ijesztgettek |
| a lányok lábaközét illetően is |
| kifolyik a szemed ha be-lesel |
| humott szemmel babrálom a violaszín nyelvecskéket |
| a hegesztést illetően viszont már korán megtaláltam |
| megtanultam rézsút nézve látni |
| bátyám (ő is írt volt verseket) |
| évekig hegesztett hajókat hamburgban |
| van itt felénk a vakvágány mellett |
| (lám valóssá lett e metaforád is) |
| egy fehérbotos vak kisöreg |
| ő még nálamnál is többet ácsorog a hegesztők előtt |
| nálamnál is megszállottabban szemez a kis nyelvvel |
| hát igen ő is megtalálta a módját (a szöget) |
| nincs kizárva csupán azért vakult meg |
| hogy zavartalanul nézhesse a viola nyelvecskét |
| olykor akárha vívna vele hadonász fehér botjával |
| sziszegnek mondja ha melléje állok |
| sziszegnek az ultraviolák |
| de mondom fogalmam sincs hogyan került ide |
| amelyet én mondanom sem kell |
| mint ahogyan semmit sem bartók esetében |
| nagy tán legnagyobb lázadásának |
| anarchikus gesztusának tudom |
| mármint azt hogy 1940 november 6-án |
| útlevélmeghosszabbítási kérelmében |
| a new yorki főkonzulátuson |
| a szeme színe rubrikába (iktatószám 6353/40) |
| nem azt írta hogy barna hanem azt hogy: kék.
|
| igen ezt én bartók nagy lázadásaként értelmezem |
| akárha harci színekkel festette volna ki arcát |
| valóban készült az indián törzsek tanulmányozására |
| néha arra gondolok mondta menuhin |
| megfogalmazhatott volna az indiánok számára |
| én meg néha arra hogy tán meg is fogalmazta |
| látom bartókot kis cowboy-csizmájában |
| botjában kutyák (coyotok) ellen kés |
| ahogy kóvályog északnyugat vad erdeiben |
| poroszkál a grand canyonban |
| tüzet gyújt mint a kártyán |
| pelerinjével füstjeleket ad |
| azt mondja menuhin azok a vidékek pótolhatták volna |
| magyarországot és balkánt amely oly nagyon hiányzott neki |
| a balkánnál kicsit én elmélázok |
| persze hogy hogyan kerül ide bartók mellé az a fiú |
| arról továbbra sincs fogalmam (halvány dunszt) |
| csak arra emlékszem hogy valamit montázsoltunk |
| tudod szeretek dolgozni a hússzín szalagokkal |
| montázsoltunk (hegesztettünk) valamit a műanyagvállú |
| hangmérnökkel (kiegészítették akár egy szobrot |
| új vállat formáltak neki abból a rózsaszín üveges |
| gyurmából) igen vukovárnál lőtték el a vállát |
| meséltem épp ott voltam párizsban amikor |
| a sztalingrád metróállomás tábláját egy éjszaka |
| jól ismerem azt a környéket |
| (megfordultam a 70-es években sztalingrádban is) |
| úgy csatangoltam arrafelé akár stendhal hőse |
| waterloonál (sinkó ervin kedvenc példája) |
| és akkor az a műanyagvállú hangmérnök kezdett |
| hússzín hangszalagok ragasztása közben |
| mesélni arról a vak fiúról |
| mondta a kórházakban nagyobb a borzalom |
| pedig akkor még volt orvosság kötszer |
| nagyobb a borzalom mint kint a harctereken |
| a természet klorofill-kanavásza valahogy |
| (kivéve persze ha rájuk nem bukkannak |
| a nekrofil tévériporterek) |
| mesélte hogy éppen mellette állították fel |
| titkon ő is próbálta etetni |
| mint ahogyan édesanyja tömte a libákat |
| nem ment le semmi a torkán |
| és arra is mindig talált módot hogy kitépje |
| durván kicsupálja magából a vezetékeket |
| nem ment le semmi a torkán |
| megetették vele a szemeit |
| meg szép nagy kék szemeit. |
|
A csiríz isteni bűze
| Különben nem vagyok egy pontoskodó |
| még akkor sem ha olykor meg voltam győződve |
| a tiszavirág kishalála (la petite mort)
|
| ami július elején olykor épp születésnapomon |
| nagyhalállá (la grande mort) orkesztrálódik |
| a langyos zuzazöld folyóban |
| ahol egykor a nagyhalak még a lovakat is aláhúzták |
| a langyos zuzazöld folyó alatt |
| ahol mammutok alusznak az agyagban |
| egy karfiol az elhagyott kertben |
| akárha az angyalok agyforma ürüléke |
| anatómiai gipszagy mellyel doktoranduszok labdáztak |
| egy flamingó hátrahajló térde (ha netalán hátunk mögé |
| lopózna az isten akkor is térdet tudjunk hajtani előtte) |
| tehát a tiszavirág egy karfiol a flamingó ráncos térde |
| pontosan mutatja azt amit kerestem |
| most mégis szinte egzaktul érzem |
| nem szabad semmi kíntornát (verset) bemutatnom |
| még csak az asztalt sem megérinteni |
| mert mostanság ilyesmivel kísérletezem |
| próbálom megérinteni az asztalt |
| melynek lapját egykor gyúródeszkaként használták |
| még csak az asztalt sem szabad megérinteni |
| az is túl teátrálisra sikeredhet |
| majd ha az asztal érint meg téged |
| melynek lapját egykor gyúródeszkaként használták |
| zoknijaimat sem szabad párosítanom |
| még egy lukas zokniból is előcsalható |
| apám meséli amikor a börtönben már nem volt más |
| a zsebtolvajok saját kapcájukat dugták rabtársaik párnája alá |
| hogy aztán éjszaka virtuózmód visszalophassák |
| csak arról a kislányról kellene említést tennem |
| lassan mindent átjárt a csiríz isteni bűze |
| lassan mindent átjárt a csiríz isteni bűze |
| főzte a csirízt hogy összecsirizelje |
| imára csirizelje kis kezét (az újságban olvastam volt róla) |
| talán nekem is csirízt kellene főznöm |
| várni lassan mindent átjárjon isteni bűze |
| talán nekem is csirízt kellene főznöm |
| mielőtt mint leffegő féltalp a cipőről |
| végképp leválnék a féltekéről. |
|
Mint egy kapus
| Mondtam már mennyire kedvelem a glenn |
| gouldot ábrázoló fotókat nagy kesztyűit |
| vagy ír szettereit sétáltatja a tengerparton |
| vagy ahogy bach-lemezének (preludium fugák |
| és fugetták) borítóján például áll egy üres |
| szobában* sok fotón látni különben glenn gouldot |
| Szerb íróismerősömnek (utoljára még dubrovnikban |
| futottunk össze) van egy könyve: Kad su golmani
|
|
još nosili kačket (Amikor a focikapusok még micit |
| viseltek) éppen arról a könyvről van szó amelyben |
| ismerősöm elmeséli hogy cioran kis padlásszobájának |
| asztalán egy nyitott kosztolányi-könyvet látott |
| (kíváncsi voltam mondta mit olvas az utolsó filozófus |
| és ahogy kiment feltenni a kávét megnéztem) ismerősöm |
| danilo kišnek köszönve jól tudhatta ki kosztolányi |
| aki legfontosabb írói (borghes nabokov andrić) mellett |
| emlegette annál is inkább mivel szabadkán születtek |
| cioran könyvei tele zenei utalásokkal akárha egy aktív |
| zenekritikus (nietzsche és schopenhauer inasa) írta |
| volna őket azzal a különbséggel hogy ő nem tudott |
| mit kezdeni a rossini- és bizet-féle zenészekkel |
| ugyanis nem hinném hogy glenn gould valaha is |
| könnyezett volna játék közben |
| (különben persze nem biztos hiszen thomas bernhardt |
| nem állhatott távol tőle) |
| de abban az üres lepusztult szobában |
| ahol levett micivel a kezében álldogál egészen bizonyosan |
| megérzett valamit mint amikor a kapus megérzi hová rúgják |
| a tizenegyest: isten rothadt volt ott az egyik sarokban. |
|
Parancs János
„Egy templomot. Még a csillárt is sóból.” |
|
| minden júniusban nullásra nyírta |
| otthon szépen lemostam róla |
| és nagy titokban megérintettem |
|
| később parasztfiút láttam |
| tragacson keserűsó téglát tolt |
| hogy szétrakja a marhák jászlába |
| amikor kiment nagy titokban megérintettem |
| majd máris érkezett és mint kőművesek |
| szépen falazott (építkezett) tovább |
| akárha a kérődző marhák nagy tiszta szemével |
| egy világot keserűsó téglából: |
| jános egy olyan világban élt volt. |
|
|
Lötyöge avagy be kell-e avatkozni
| te mondd meg hisz téged is érint |
| (milyen egy bomba egy rakéta |
| érintése) be kell-e avatkozni boszniában |
| kis(csonka)-jugoszláviában |
| azaz hát montenegróban szerbiában |
| s annak volt-tartományában |
| mondd be kell-e avatkozni |
| meg be is kell avatkozni boszniában |
| kis(csonka)-jugoszláviában |
| jaj sajnos nagyon is be kell |
| mert ha nem avatkoznak be |
| akkor genocídiumot fog végrehajtani |
| amelyen genocídiumot hajtottak végre |
| genocídiumot fog végrehajtani két népen is |
| amelyen ismét úgy érzi valóban úgy érzi |
| mintha genocídiumot hajtanának végre |
| úgy is hogy magán hajtja végre |
| a genocídiumtól való félelmében |
| genocídiumot hajtva végre |
| fantomfájdalma egy nem-fantomfájdalom |
| valamiféle valós fájdalom |
| te mondd meg hisz téged is érint |
| (milyen egy bomba egy rakéta |
| majd később a clevelandi NASA-ban is |
| megsimogattam egy rakéta vakító testét) |
| mondd be kell-e avatkozni boszniában |
| kis(csonka)-jugoszláviában |
| mert ha nem avatkoznak be |
| akkor genocídiumot fog végrehajtani |
| (etnikai tisztogatás etcetera) |
| még másik két-három népen is |
| egy nép amely ismét úgy érzi valóban úgy érzi |
| fantomfájdalma nem-fantomfájdalom |
| jóllehet az fantomfájdalom |
| (borzalmasabb a valós fájdalomnál |
| egy végtelen ismétlődő kollektív fantomfájdalom) |
| egy nép amely ismét úgy érzi |
| mintha a két fenti nép mellett |
| még két-három nép is genocídiumot hajtana |
| mintha hajtottak is volna végre egymáson |
| jaj sajnos nagyon is be kell |
| illetve be is kell avatkozni |
| meg nem is kell beavatkozni boszniában |
| kis(csonka)-jugoszláviában |
| azaz hát montenegróban szerbiában |
| s annak volt-tartományában |
| nem kell beavatkozni vajdaságban |
| miért is kellene engem bombázni |
| (gyerekkoromban szabadkán egy bombatölcsérben |
| mert mint hallottam kétszer nem esik ugyanarra |
| éreztem még most is orromban a tölcsér |
| miért is kellene engem lőni rakétával |
| épeszű ember hogyan is óhajthatná |
| bombázzák szüleit családját |
| bombázzák lőjék rakétázzák őt magát |
| (valójában már kérdésed is |
| egyfajta belém-avatkozás) |
| nem hasítanak lézersugárral kétfelé |
| engemet vagy legalább a biciklimet |
| ha nem olvasztják le kis klasszikus |
| írógépemről a betűket a pázsiton felejtett |
| kisgereblye fogait a kislocsoló fülét |
| akkor rajtunk is genocídiumot hajt végre |
| jaj egy nagyon szegény nép |
| amely úgy érzi genocídiumot hajtottunk volt végre |
| ahogyan hajtottunk is ezt-azt egymáson végre |
| genocídiumot fog végrehajtani rajtunk |
| mert veszélyeztetve érzi magát |
| mint kisebbség érzi veszélyeztetve magát |
| hol mint kisebbség hol mint többség |
| hol megfordítva és egyszerre |
| általunk még kisebb kisebbség által |
| ahogyan ránk folyik (kátrány vagy lekvár mindegy) |
| s elönt bennünket nagy menekülő (-honfoglaló jóllehet |
| ugyanakkor magát őslakónak tudó) tömege |
| (hogyan is kívánhatnánk más halálát |
| és hát az ördöglakatnak nincs is kulcsa) |
| (hogyan is nem kívánhatnánk más folyamatos halálának |
| hogyan is nem a borzalmas halálhutának* meg- |
| meg bizony be is kell avatkozni |
| rakétázni kell lézerrel fűrészelni engemet |
| jóllehet nem lett volna szabad |
| kérdésed borzalmas csapdájába |
| (a patkány a süllyedő hajóról elszökik |
| ám a patkányfogóba aztán bárhol besétál) |
| hiszen válaszolni kérdésedre |
| mit feltenni nem lett volna szabad |
| válaszolni rá csak versben tudnék |
| versül tudni többé már én |
| ha nem avatkoznak be azért |
| versül tudni többé nem tudhatok |
| versül tudni többé már majd sosem is tudhatok |
| és blaszfémia is ez egy kicsit |
| tulajdonképpeni válaszomul tehát |
| lötyöge példázatát mutatom fel neked: |
|
| gyerekkoromban volt egy barátom |
| ha valamelyikünk játék közben megsértette |
| vagy netán seggbe találta billenteni |
| lötyöge aki valóban nagyon erős volt |
| és üvölteni kezdett mint a vadszamár |
| és akkor mi szépen úgy tettünk |
| hogy milyen nehéz őt lefogni |
| és lötyöge mintha mi sem történt volna |
| amíg ismét meg nem sértette |
| vagy seggbe nem billentette valaki |
| akkor lötyöge ismét az égre emelte kezét |
| és üvölteni kezdett mint a vadszamár |
| és akkor mi ismét úgy tettünk mintha lefognánk |
| hogy milyen nehéz lötyögét lefogni |
| megakadályozni abban hogy öljön |
| megakadályozni abban hogy minket leöljön. |
|
|
Immár azok is ráncosak
| Belgrádban ha felkapaszkodik az ember |
| szép fűzöld zsolnay-cserép |
| borítja csúcsos tetőzetét |
| benn nagy értékes kínai váza |
| dunai hajósok fizettek valamikor vele |
| és egy richard wagner-festmény |
| fogalmam sincs hogyan került oda |
| igaz évekig abban a szalonban |
| hegedűtanárom ragyogó felesége |
| mellei közé szorult az arcom |
| s hirtelen nem tudtam vonós |
| ha belgrádban akadt dolgom |
| istenem én e háborúk előtt a jugoszláv |
| írószövetség elnöke voltam |
| (ifjúkoromban egzotikus kalandnak |
| balkán minden meredek egzotikuma |
| ha belgrádban akadt dolgom |
| mindig beültem pintyőkét hallgatni |
| öreg moszkovita mondták barátaim |
| már nyugdíjas volt amikor fiával |
| (fia azóta Indonéziába költözött |
| akárha azt a bizonyos egzotikus |
| komponenst akarta volna kihangsúlyozni ő is): |
| a sarokban ott álltak árva gázolómadarak |
| vékony nikkellábakon szaxofonjai |
|
Élő porcelán
| Nem hinném el ha más mesélné |
| de kétszer is megesett velem |
| belgrádban a nagy rohanásban |
| (valami irracionális kapcsolat fűz |
| akik igaz az év nagy részét |
| új egzilben szanaszét a világban töltik |
| rohanok az egyik műteremből a másikba) |
| kétszer is megesett velem |
| hogy nem a szabadkai hanem az újvidéki |
| vonatra találtam felszállni |
| ez azért felettébb problematikus dolog |
| mert éjszaka akárha valami vakvágányról |
| (talán éppen arról amelyről évekig értekeztem) |
| lenne szó már nincs vonat (busz se persze) |
| nincs újvidékről szabadkára (arról hogy aztán |
| se palicsra se magyarkanizsára nincs semmi összeköttetés |
| most nem is beszélek jóllehet ez a kérdés is |
| tehát a kilencvenes évek elején |
| kétszer is hirtelen váratlansággal |
| (jóllehet életem legnagyobb hányada éppen ebben a városban |
| magam is sokban hozzájárultam ahhoz hogy újvidék |
| a számomra különben felettébb rokonszenves |
| egy pillanatra új vidék: new york legyen. |
| valójában még mindig újvidékinek tekintem magam etc.) |
| a vasútállomás nagy modernnek mondható |
| műmárvány konstrukciójában |
| kellett töltenem az éjt: a disznószájban.
|
| weöres sándor nevezte első újvidéki látogatása alkalmával |
| elviselhetetlenül pontosan |
| (ott álltam mellette ahogy felpillantott rá |
| úgy tűnt már az épület árnyai agyonnyomják) |
| felső homlokzati részét ahol a várótermek |
| a kávéház és a resti is található: disznószájpadlásnak.
|
| mindig sejtettem a legnagyobb modern magyar költő |
| örökre megmaradt kiskondásnak |
| (később meg is kíséreltem kipreparálni költészetéből |
| és roppant tanulságos eredményre jutottam) |
| megdöbbenve kellett tapasztalnom a háború |
| mennyire kicserélte a váróterem a kávéház |
| a resti figuravilágát hiszen nemrég még |
| egy gobelinező katonatisztet láttam ott. |
| hová tűnhetett az én gobelinező katonatisztem |
| elesett valahol vukovárnál |
| vagy az őrültekházában gobelinezik még mindig |
| talán egy puha pamuthadseregen dolgozik |
| napok kérdése és bevetésre |
| igaz közben immár egy másik harctéren |
| készen áll a pamuthadsereg |
| burekot majszoltam egy féllábú és egy félőrült |
| menekülttel iszogattam a restiben |
| majd elaludtam az asztalra borulva |
| egy valóságos disznószájban |
| sárga fogak őröltek a márvány szájpadlásra szorítva |
| miközben a kiskondás (weöres) |
| kuncogva integetett a túlvilágról |
| mondván azt elfelejtette említeni nekem |
| hogy az OPUST egy vadkan pofájában kell |
| valójában egy gyönyörű élő porcelán környezetben |
| egy gyönyörű szarral teli élő opál közegben |
| ám ha elég leleménytelen leszel |
| a húgyhólyagot magadhoz ölelve az utolsó |
| (nincs kizárva arkangyalokat mondott) |
| (nincs kizárva parasztkéket mondott) |
| az arkangyalok parasztkék világába emelkedhetsz. |
|
A töpörtyűs pogácsa
| Laci franciaországban dolgozott onnan párizsból |
| csöpögtek a mont blanc alatt |
| le is fényképezkedtek lea nagy sárga kalapban |
| janka pepita satyakban csöpögtek az adria felé |
| velence előtt fürödtek először |
| velence előtt fürdött először |
| de hát az csak valami zöld gezemice volt |
| a mi adriánk azúrjához viszonyítva |
| (lea lányom magyar állampolgár |
| egykor dolgozott a zágrábi horvát népszínházban |
| negyedrészt bunyevác mit mondjak még |
| az adria védelmére istenem) |
| először tehát (valójában biograd na moru-nál |
| merült akár valami misztikus szertartás részeként |
| hiszen nagyapja erre a valamire tette fel életét |
| amelyről már hiába is próbálná levakarni |
| biograd na moru-nál merült először |
| az adria azúrjába az unokám |
| miközben itthon palicsfürdőn |
| az évszázad legmelegebb napján én |
| ugyanis murteren nyaraltak (betinán) |
| azután a zágráb-belgrád autóúton |
| majd mielőtt még hazautaztak volna |
| hazaugrottunk magyarkanizsára |
| a déd- illetve nagyszülőkhöz |
|
 míg a társaság kászálódott ki a kocsiból |
| (a mozgó ház mikrobuszából) én bementem |
| a posta a piac a kutyás sóti után |
| az aranyhal a népkert előtt) |
| be a teraszról a konyhába |
| akkor született amikor duchamp |
| 1913-ban rászerelte arra a konyhai |
| hokedlire a biciklikereket |
| s egy töpörtyűs pogácsa evését |
| próbálta a pogácsa kemény alját kettévágni |
| de annyira rezgett a keze hogy képtelen volt |
| csak nyomkodta a késsel a pogácsa aljának |
| váratlan felbukkanásom e megerőltető |
| bonyolult tevékenységben jócskán megzavarta |
| gyorsan végezni akart a pogácsával |
| nem tudta hirtelen eldönteni mitévő legyen |
| üdvözöljön-e előbb vagy még próbálkozzon |
| s abban a pillanatban betódultak a többiek |
| lea (unokája) jankával (dédunokájával) |
| apám még mindig a pogácsa aljának puha |
| majd a kést félreejtve az ujjaival próbálkozott |
| mohó ragadozó mozdulatokkal |
| ám janka abban a pillanatban kiszúrta |
| (nem véletlen mondta volt édesanyám |
| kapkodni mászni kezdett érte konyhaasztalunkon |
| amely a sok baromfi- és disznóvágás (trancsérolás) után |
| most hirtelen valami különös pályává változott |
| apám zavara tovább fokozódott |
| még egy utolsó kísérletet tett |
| lecsípjen belőle bár egy darabkát |
| a keze már annyira rezgett hogy erre is képtelen volt |
| végül janka könyörtelenül elkacsmarta tőle |
| harapdálni két egérfogával a pogácsa maradványát |
| majszolni az asztal közepén trónolva |
| olykor akárha tényleg vasvillával (szigonnyal) átdöfve |
| fixálni próbálva apám (dédapja) kezét |
| gondoltam egyetlen gyógyír ez a pillantás a kezére |
| s akkor janka unokám váratlanul apám (dédapja) felé nyújtotta |
| kis kezével az utolsó falatot |
| lassan végre összehangolódtak eszegettek |
| etették egymást szépen mosolyogva |
| etette szépen a kilenchónapos a kilencvenévest. |
|
|
Koncz
| Lépteidben egész tartásodban |
| kis egérszürke simmicipődben |
| karodon összehajtogatott köpenyeddel |
| milyen különös de magyarra éppen így |
| fordították az erkölcstelent (L’Immoraliste) |
| jóllehet a te poétikádban egyértelműen |
| az etikán volt a hangsúly |
| költészeted egyfajta erkölcstan valójában |
| ahogy mezítelen átvonultál a hajnali városon |
| kétségtelen volt valami a régi nagy hadvezérek |
| te aztán tényleg ismerted a római auctorokat |
| hiszen alkatod (kis kacsód) is egyértelműen |
| a szép arányos termetű goethe |
| a nagyfejű süket beethoven is |
| mennyire bámulta a kis seggdugaszt |
| kétségtelen volt valami a régi nagy hadvezérek |
| tartásából amit az utcaseprők is azonnal megéreztek |
| egyszerre rántották vállukhoz hosszú szomorúfűz- |
| az üres elesett kisvároson |
| először történt hogy nem volt nadrágzsebedben |
| pisztolyformára összehajtható kulcsod |
| de édesanyád hisz várt-lesett egész éjszaka |
| már tárta is előtted a nagykaput |
| és te mint diadalív alatt a mindenkori hadvezérek |
| (ha már említettük idézzük is goethe |
| JULIUS CAESAR DIADALMENETE AHOGY |
|
MANTEGNA MEGFESTETTE című tanulmányát |
| És most valóban megjelenik, túlzón, de értő gonddal s ízléssel dí- |
| szített kocsiján maga Julius Caesar, s vele szemben egy derék-szép |
| ifjú tartja a Veni, Vidi, Vici táblát.) |
| benn a házban édesanyád csak annyit mondott |
| s te köpenyed könyörtelenül vállfára akasztottad |
| egérszürke kis simmid szép lassan kifűzted |
| fekete zoknid egyenkint lehúztad |
| és bevonultál pőrén mint bölcs ókori hadvezérek |
| ahogy bevonultak csodálatos termáikba |
| bevonultál a fürdőszobába hogy lemosd |
| a valójában már balkánhoz csípetett |
| végeken megküzdött győztes nap: porát- |
|
| Akkor már egy ideje édesanyja szobájában |
| ott ahol oly odaadóan ápolta a csöpp asszonyt |
| szépen mindent úgy hagyott ahogyan a kórházba |
| távozva édesanyja eligazította |
| ott voltak csöppfekete cejg és karton ruhái |
| görbebotja is ott volt az ágyban |
| s idővel akár egy buñuel-filmben |
| maga is odafeküdt a bal oldalra |
| korán elhunyt édesapja helyére |
| még mindig érintetlenül őrizve a jobb oldal |
| szép takarosságát rendjét |
| akkor belépve a konyhából láttam |
| a jobb oldalon még minden úgy áll |
| szép takaros rendben érintetlenül |
| úgy az orvosságok az imakönyv a szemüveg |
| viszont a bal oldal ismét púposra volt vetve |
| pista a családi ággyal szembeni fal mellett lévő |
| amelyen később majd haldokolni fog |
| amelyen végül majd ki is leheli lelkét |
| ahogy újra pillantást vetettem a jobb oldalra |
| mégis valami rendellenességet véltem felfedezni |
| édesanyja éjjeliszekrényéről hiányzott kis fekete |
| de abban a pillanatban már fel is fedeztem |
| ott állt a szőnyegen a szoba közepén |
| már majdnem utánanyúltam hogy az asztalra emeljem |
| amikor pista visszaheveredve díványára |
| akkor már nem volt hercegovinai dohánya |
| nemrég hercegovác festőbarátom ahogy elővette |
| dohányzacskóját könny szaladt a szemembe |
| nem tudtam elmagyarázni neki miért |
| akkor már nem volt isteni hercegovinai dohánya |
| nem győzte kipöckölni a kapadohányból a finánclábakat |
| mondom már majdnem utánanyúltam édesanyja |
| kis fekete retiküljének amikor pista belekezdett |
| az őrá olyannyira jellemző |
| mindig bámulatosan alapos magyarázatba: |
| átfeküdtem ide mert gyönge a gáz a kályhában |
| s ha kialszik szépen elgázosít álmomban |
| innen viszont ha édesanyám retiküljébe helyezem |
| cipzárral odafogatva apám borotválkozó tükrét |
| valójában ez volt a katonatükre is |
| ez volt vele lublinban ahol fejlövéssel kezelték |
| nem kell állandóan felkelnem ellenőrizgetni |
| nagy tudósok (galilei és bolyai ciolkowski és tesla) |
| magyarázhatták első alkalommal ilyen |
| mindenre kiterjedő aprólékossággal |
| korszakalkotó találmányaikat |
| namármost halála pillanatában |
| nem tudom hol állt az a kis fekete |
| de ahogyan kilehelte lelkét |
| egy pillanatra minden bizonnyal szépen látni lehetett |
| abban a régi katonatükörben |
| látni mint gyufája lángját ahogyan az isten legszebb |
| okkeréhez a hercegovinai dohányhoz közelített |
| látni mint giccs képeken ama túlrajzolt galambot. |
|
|
Puskin expressz
| állatkertünk agg oroszlánjánál is |
| félelmetesebbet rikkantva |
| a szó szoros értelmében rajtunk |
| mint egykor van aki még emlékszik |
| agatha christie regényéből legalábbis |
| egyszer valamiért le kellett fékeznie |
| mármint a PUSKIN EXPRESSZ-nek |
| minden résén folyt a szar |
| pedig hát palicsfürdőtől még messze |
| pjontek miután a petőfi utcában |
| a PUSKIN EXPRESSZ elé vetette magát. |
|
| az autónk még szerbiában lerobbant |
| a mechanikus szülei azt mondták |
| miért nem maradunk (nyaralunk) náluk |
| mit a fenét keresünk görögországban |
| finom túrókkal pálinkákkal traktáltak |
| bennünket úgy kellett megszökni |
| páratlan vendégszeretetük elől |
| ezért nem is mentünk le athénig |
| az első szép plázson letáboroztunk |
| alig jöttem ki a kék medúzák közül |
| annál is inkább mivel felettünk |
| végül mégis rászántuk magunkat |
| kis sárga RENAULT jött velünk szembe |
| amikor megkérdeztem nem értem |
| miért éppen ezt a csúcsot foglalták el |
| a telepi (újvidék egykor magyarok lakta |
| negyede) írók ugyanis akkortájt épp |
| készültünk kiválni a magyarországi |
| magyar és a jugoszláviai magyar |
| (a romániai és a szlovákiai magyar irodalomból |
| akkor még nem készültem kiszállni |
| mert sajtkukac akkor még nem ettem |
| azóta már azokból is készülök kiszállni |
| mert szú- avagy sziúszerű ékírásommal |
| félig-meddig beléjük írtam magam) |
| szép esteket rendeztünk a telepi petőfiben |
| a művelődéstörténetnek majd fel kell mérnie |
| (nagy józsef sebők félix bicskei tickmayer argyelán |
| a telepi rádió is akkor indult valójában |
| ugrinov ružo képeslapjait |
| amelyeket még csak most állítanak ki new yorkban |
| mi ott már akkor kiállítottuk) |
| te nem tudod kérdezte attila ámuldozva |
| te nem tudod hogy az olimposzon vagyunk |
| ha nem lebegek benn kék medúza |
| inkább a lengyel turistákat figyelem a kánikulában |
| ahogyan ciánzöld kesztyűket meg nyersvászon |
| mosogatóruhákat árulnak a kempingben |
| akkor amikor a pjontek megfojtotta a feleségét |
| és a PUSKIN EXPRESSZ elé vetette magát |
| a véres sínek mellett kódorogva arra gondoltam |
| ahelyett hogy ezt a borzalmat csinálta |
| miért nem kapaszkodott fel inkább |
| és most ott élhetne szépen athénban |
| egyszer akár össze is futhattunk volna |
| fülledt éjszakán valamelyik kávéház teraszán. |
|
| Az egyik lány (irodalomról beszélek nekik |
| a soros-alapítvány műhelyében) egy tetőről |
| írt ahogyan zuhanás közben haját elvágja |
| (jóllehet azt a bádogosok finoman visszahajlítják |
| ám én nem tudtam ennek az eljárásnak |
| pedig nemrég csatornázták újra egész homokváram |
| be kell majd ugranom bádogosunkhoz |
| aki különben harci kutyákkal foglalkozik) |
| a lány verse valójában kész volt |
| de én akkor arról kezdtem értekezni |
| most amikor már minden leállt |
| amikor már szinte lehetetlen |
| s példaként azt találtam mondani |
| a galamb pedig egykedvűen turbékolva |
| (lehet úgy is hogy csak turbékol |
| lenn a föld forró magmájában |
| ám ezt meg már magamnak mondom: |
| most kellene tovább írnod |
| most amikor már minden lefékezett |
| mindenből folyik ki a szar |
| amikor már szinte lehetetlen |
| folytatni s értelme sincs az egésznek |
| most amikor már pjontek is |
| megfojtotta feleségét és a PUSKIN
|
|
EXPRESSZ elé vetette magát pont |
| (illetve kettőspont): most.
|
|
| Én egyszer régen szentpétervárott |
| amely akkor még leningrád volt |
| és semmi remény sem sejlett |
| szemügyre vettem puskin szobrát |
| valahogy minden jel affelé mutatott |
| hogy ezt az ázsiába tévedt |
| annál is inkább mivel ott téblábolt |
| utóbb lelövik mint a kutyát |
| akkor ott a sínek mellett kódorogva |
| arra is gondoltam hogy pjontek |
| ahelyett hogy ezt a borzalmat csinálta |
| miért nem kapaszkodott fel |
| a PUSKIN EXPRESSZ utolsó vagonjára |
| és most ott élhetne szépen szentpétervárott |
| egyszer fehér éjszakán akár össze is futhattunk volna |
| valamelyik néva-parti csehóban |
| egyáltalán nem is lett volna szükséges érintenünk |
| e semmis (metafizikus) fürdőhelyét (palicsot) mint olyant. |
|
|
Ahogy
avagy tündérek és halfarkasok
|
Próbáld meg szeretni ezt a szép országot, ahol élsz; ártatlan a bekövetkező borzalmakban. Én tudom szeretni az égboltot.
Simone Weil: Levelek
Mégis azt mondom, akkor, régen rontották el. Lehetett volna itt paradicsom… és én örülök is, hogy úgy éltem Krakkótól Belgrádig, mintha tényleg az lett volna. Egy ház, egy nagy látóhatár… és mennyire nem volt az! De tudod jól, én csak azért is adtam a jó példát, és tettem úgy mintha! Csak nekem cipellőm is volt hozzá, hogy a jég be ne szakadjon alattam. Te, Hermi, mit csinálsz?! Ne a lavorba vizelj!
– Mondjad csak, drágám, te még a halálodat is el fogod mesélni, ha lesz, aki hallgatja?
Mészöly Miklós: Családáradás
|
|
Ahogy édesapám már majd 90 évesen |
| hosszú hallgatás után egyszer csak megszólalt |
| mit rendeltél szólt át édesanyám a hintaszékből |
| babért kaptam fel a fejem én is |
| pestről a hangya-központból |
| egy egész bála dalmát babért |
| éppen az állomáson van a dragacsosunk |
| küldjek kocsit a babérnak mondták |
| 10 kiló babérnak kérdeztem |
| 100 kiló babérnak mondták |
| alig hogy elkezdtem volna árulni |
| talán a hangya-központban is |
| a háború közelségét érezték meg |
| és mind szétküldték a raktáron lévő babért |
| éppen hogy nem romlik rá az emberre |
| talán a hangya-központban is |
| a háború közelségét érezték meg |
| az 100 kiló babért kapott |
| 1 egész vagon dalmát babért |
| nemsokára államosították a boltot |
| széthúzták az egész bálát |
| a kommunisták gyanakodva vizsgálták |
| az éles kesernyés levelet |
| a lábatlan barátnak a kuka bélának |
| a konfiszkált fatalpgyárosnak |
| a bolond tóthnak még a fejére is jutott |
| egyszerre olyan illata lett a városkánknak |
| a babér elnyomta a tisza felől érkező bűzt |
|
|
Ahogy csáth háborús naplójában |
| (szabadka palics horgos pázua szeged |
| istenem még lovćent is bevették |
| Szavalnak de nem érzik a borzalmakat. |
| Délután fürdés. Belgrád ég.) |
| leírja (lajstromozza) mit is kapott |
| azt otthonról érkező csomagban: |
| Mikor hazajövünk, vár reám kis Olgám |
| csomagja: babér, cigaretta, töltény, villamtelepek. |
|
|
Ahogy dr görög orebićen babérágakkal |
| abban hiszen meztelen voltatok |
| valóban volt valami görögös |
| hiszen műértő volt dubrovnikban |
| és hamburgban készült a trópusi betegségek |
| orvosának fejből tudta legnagyobb költőnk |
| fehér ferenc költeményeit |
| igen abban a tömérdek babérban |
| volt valami szégyenlős hommage is |
| dr görög különben még a háború kitörése előtt |
| már nem utazhattunk le temetésére |
| dalmát feleségén már előbb eluralkodott |
| két szép fia pedig minden bizonnyal |
| mint horvát vitéz esett el a hazáért |
|
|
Ahogy kötényes-horvát jános (tikász) |
| a magyar irodalomban ő az adria írója) |
| arról mesélt hogy a monte grappáról |
| szépen látták ott csillámlott |
| mint katonatükröket stencliző |
| kisvárosi gyár körül a tömérdek tükörszemét |
| olyannyira közel (marha közel mondta ő) |
| hogy ha megindulunk hamarosan el is foglaljuk: |
| aztán megpödörte bajszát hosszasan eltűnődve hozzátette |
| de mi a fenét csináltunk volna vele |
| hamarosan bekentük szarral |
|
|
Ahogy haša vasko popa felesége |
| nincs az egész városban panaszkodik |
| a különben éppen moholi születésű |
| már nem szállítanak panaszolja |
| már nem szállítanak dalmáciából |
| egy kis koszorút akartam fonatni |
| egy kis babérkoszorút a koporsójára |
|
|
Ahogy megfeledkezve (szinte önfeledten |
| hiszen ifjúságom színhelyéről van szó: |
| a szerb szürrealisták könyveit |
| két-három mondattal tovább idézem |
| a balkáni babér mottójában |
| amelyben engem természetesen a 17-ben |
| az adrián elsüllyesztett a regényben mitikussá |
| növesztett ZENTA nevű hajómakett |
| valójában maga a regény építése érdekel igazán*
|
| igen akárha egy megyik-korpusz úgy épül |
| amikor robbe–grillet-t (mészöly persze sokkal |
| jobb író) megkérdezték mit hozzon a jézuska |
| gondolkodás nélkül azt válaszolta |
| elhasznált gyufaszálakat hozzon neki a jézuska*
|
| igen mintha tovább idéztem volna a mottóban |
| a CSALÁDÁRADÁSt igen mert engem immár |
| éppen azok a további mondatok izgatnak |
| a televizelt lavórban úszkáló elszenesedett fejű |
| meg hát az hogyan fogom elmesélni halálom |
| lesz-e aki hallgatja majd halálom |
| ahogy immár cifrázás nélkül mesélem |
| ahogy immár cifrázás nélkül meséli magát |
| egy zentai nevű tisztvisélőnél akadt dolgom |
| fenn pesten az országházban |
| dolgom végeztével megkérdeztem a kedves urat |
| mire a kedves úr elmesélte |
| édesapja a második világháborúban |
| s ott vagy valamelyik szomszédos faluban |
| az egyik templomtoronyból tüdőn lőtték |
| a partizánok vagy a csetnikek |
| a családnak a mai napig fogalma sincs miért |
| zentai úrnak kellett szólítani |
| még sosem jártam zentán tette hozzá befejezve |
| meséjét a kedves zentai úr |
| de már hallottam valamit a zentai csatáról |
| ahol mi úgy tudjuk édesapám dicső halált halt |
|
|
Ahogy az üres bogojevói villában |
| (mind elhaltak mellőle a nők |
| meséltem amikor muca megsérült |
| a másik kocsiban leszakadt |
| az éppen ideális jugoszláv háziasszonynak |
| megválasztott hölgy feje) |
| dr tantos akit én még zentáról ismertem |
| aki sosem is felejtette el hangoztatni |
| akárha azt akarta volna mondani |
| görög származás görög sors |
| ahogy az üres bogojevói villában |
| (éppen ott valahol húzódott a háborús |
| határ a kilencvenes évek elején) |
| a zorba-lemezt hallgatta végtelen |
| s már dr tanatosként mutatkozott be |
| (a különös az hogy együtt tanultak |
| később nyaralt is nála orebićen) |
|
|
Ahogy akkortájt gyakran jutottak eszembe |
| zilahy lajos utolsó újvidéki napjai is |
| láttam fekete mamuszában csoszogni |
| a mestrović-szobor súlyos ökle alatt |
| szállodaszobájában a kis múzeális rezsón |
| vulkánfibere tele volt velős csonttal |
| meg az is jutott akkortájt gyakran eszembe |
| hogyan okította az egyik jugmagy írót |
| (nevezetesen tito összes műveinek fordítóját) |
| a bestseller-írás fortélyaira: |
| könyvespolcodhoz sétálsz fiam |
| és leveszed dedijer sarajevo 1914 című nagy tomusát |
| majd szépen lassan kimásolod az érdekesebb részeket |
| közben persze itt-ott kiszínezhetsz egy-egy detaille-t |
| leírhatsz részletesen egy gyűrődést |
| a hússzín atlasz szoknyán |
| bevezethetsz egy hőst is akár |
| aki például állandóan azt magyarázza |
| ő hol állt abban a bizonyos pillanatban |
| amikor az arkangyali princípiumot megtestesítő |
| figura elsütötte revolverét |
| meg még egy másik hőst is bevezethetsz |
| egy másik hőst akinek fogalma sincs miről is van szó |
| nyakában egy összekötött lábú bárányt visz a csarsiba |
| jómagam amióta először hallottam a nagy író tanácsait |
| ehhez a nyakában összekötött lábú bárányt cipelő |
| még átengedik a miljacka hídján parolázik a katonákkal |
| akik meg vannak győződve a nyakába akasztott bárányt |
| a trónörökös lába elé fogja helyezni |
| majd másnap-harmadnap munkavégzetlenül |
| a közben meglegeltetett báránnyal nyakában |
| mert addigra a miljacka hídja ismét járható |
|
|
Ahogy tárcádból mert évtizedekig ott hordtad |
| olykor még mindig előveszed |
| az újvidéki angyalos ház fotóját |
| állnak így semmis posztokon |
| s hogy egyáltalán léteznek |
| immár csak ezek a kis szürke képek |
| ez az angyal arról a párkányról még látta: |
| eduard kišt (danilo édesapját) loholni alant |
| ugyanabban a pravoszláv templomban |
| ahol einsteint eskették volt |
| s a görbe gríz einsteini görbülete |
| alatt rogyadozni talán minket is |
| látott a 60-as évek elején |
| (mert 68 után az már egy másik időszak |
| ugyanis felénk 48 és 68 között adatott meg |
| jóllehet tudom borzalmasat mondok |
| hiszen barátomat akkortájt |
| vitték egy hajó fenekére láncolva |
| nem értettük ki rótt ránk akkora terhet |
| merész álmainkkal megváltani |
| rányitni az adria vakító tükrére |
| (jóllehet ismét borzalmas dolgot mondok |
| hiszen a goli otok is az adrián van |
| egy lány után leftetve többször el is hajóztam mellette) |
| merész álmainkkal megváltani |
| a mediterrán komponenshez csatolni |
| ezt az átkozott tartományt |
| a szellemi vasfüggöny mögül is átlopni |
| azt a néhány magyar írót akit szerettünk |
| előveszem tárcámból a gyűrött kis szürke képet |
| mert azt hallom a lány aki készítette |
| (nem vették fel pesten a főiskolára |
| így a fotózást már régen abbahagyta) |
| azt hallom a lány fiújának |
| a mai fiúknak sem könnyebb |
| akik üzletelni próbálni kényszerülnek): |
| szegeden átvágták a torkát |
|
|
Ahogy a detonáció feldobta |
| majd szépen visszaejtette |
| a közben összedőlt meteorológiai állomás |
| romhalmazának legtetejére |
| az óriás műszivacs fotelt |
| 100 méterre se álltam mesélte barátod |
| éppen pörgetni kezdtem visszafelé |
| a még szlovén gyártmányú fotelbe |
| és a halfarkasok játékában |
| az egyik szlavóniai származású |
| most már mi is megszoktuk |
| mindenkinek a származását nézzük |
| ebbe a patinás szállóba (PARK) |
| és az a tündér így mondják a takarítónők |
| aztán visszahúzza rá a bőrt |
| mint egy harisnyát hisz nem is oly régen |
| egy nejlonharisnyáért dugtak még a hölgyek |
| a személyzet örül ha megérkezik |
| drága cigarettát dob nekik |
| s ülnek mint régen a hangjátékok mellett |
| azt is mesélték a takarítónők |
| hogy maga a trónörökös is szállt már meg itt |
| e patinás szállóban (PARK) |
| meg az a nagyhajú költő is |
| de az nem fajtalankodott fáradt volt |
|
|
Ahogy idővel (valójában fél évszázadról van szó |
| először még szinte tizenévesen találkoztam vele) |
| az egyik alapszövegemmé lett |
| (ahogy ő mondja jadranska) |
| komponenshez való ragaszkodására gondolok |
| (ehhez persze tudni kell hogy a szerb ikonok első |
| párizsi kiállítása katalógusának is ő írta bevezetőjét |
| azt a katalógust is szent könyveim között őrzöm |
| valamint a bogumil kövek tudósa is volt) |
| „Unatoć heterogenosti (koja je i danas osnovnom oznakom |
| našeg ambijenta) postojala je već i tada, prije sedam stoljeća, |
|
unutrašnja harmonična veza estetskog medija, mnogo dublja
|
|
nego što se misli danas…”* (kiemelés tőlem és itt még azt is ki kell |
| hangsúlyoznunk hogy az esztétikum médiumának belső |
| harmonikus kapcsolata a mai napig tetten érhető |
| és szintén sokkal jobban mint gondolnánk |
| danilo kiš mušić és konstantinović |
| murtić és halil tikveša művészetében például) |
| a különös az egészben az hogy krleža mégsem egy |
| még csak annyira sem mint például |
| nincs egy igazán szép mediterrán szövege |
| az itt tárgyalt nagyesszét egy dubrovniki verset |
| és egy dubrovniki naplófeljegyzést kivéve |
|
|
Ahogy unokáimmal (3 darab) |
| a lebombázott meteorológiai állomástól |
| a férfi strand felé vonulunk |
| de fürödni csak a női strandon fürdünk |
| a férfi strandnál ugyanis a vízbe hullott rakéták |
| érezni hűs fémes testüket |
| hamarosan elérkezik az idő |
| a legénykék erotikus kihívásként |
| fejeseket ugrálnak felettük |
| a merészebbek mint sellőket |
| tündérinek nevezte ezt a kis tavat) |
| fürdőnadrágjukon szépen látható lesz |
| az erekció selymes kis térképe |
| egy véletlen errefele tévedt |
| pásztorgyerekkel fognak felrobbanni |
| ugyanis maga a tó (paligo palus)
|
| is pontosan így keletkezett |
| egy pászor leszúrta botját |
| s szép nagy ívben felfakadt a víz |
|
|
Ahogy azt a rovignói szerb házaspárt |
| akikkel az újvidéki virág utca 3-at |
| (akárha azonos című könyvem) |
| és mercedesük hátsó ülésén |
| jóllehet ott ültek kisgyerekeik is |
| megpillantottam a kalasnyikovot |
| s a vöröscsillagos olajzöld páncélsisakot |
| egyet egészen biztosan intettem |
| azután sokáig álltam még ott |
| éppen ilyen kataleptikus helyzetekből születtek |
| feleségem azt hitte velük mentem |
| tovább már egy pillanatig sem bírom |
| többé már sosem is mehetnek |
| egyértelmű volt embert öltek |
| visszaszaladtam a virág utca 3-ba |
| (akárha szép puha könyvembe) |
| s azt mondtam feleségemnek: |
| palicsfürdőre költözünk kedves |
| dr brenner is oda vágyakozott egész életében |
| jóllehet azon a metafizikus fürdőhelyen |
|
|
Ahogy két kutyám és az azúrszifon |
| a rothadt kaptafa és a jerikói rózsa |
| mindig újra és újra meg tudnak örülni |
| homokváramba való visszatérésemnek |
| a kisszódás rokona volt az a fiú |
| hogyan darabolták le a már meggyilkolt |
| ötösével levezényelt magyarkanizsai rendőrfiúk |
| nehogy a túlvilágon is albánokhoz találjanak |
| istenem lehetséges hogy immár |
| vérrel dolgoznak a szikvízüzemek is |
| s csak a te szifonod tüsszög még azúrt |
| jóllehet éppen te voltál aki |
| anyád hibbant nővére halálakor |
| afféle duchamp-i leleményként |
| elsőként telítettél vérrel egy szikvizes szifont |
|
|
Ahogy danilo kiš korai kusturica-esszéjében |
| a vallások és nemzetek egyensúlyáról beszél |
| csak ebben az egy mondatában |
| amikor is egyfajta libikókának képzelte |
| el életünket (szarajevót) |
| és danilo mégsem tévedett |
| mert nyelve hibátlanul köszörült gyémánt |
| magában rejti sugározza a lényeget |
| ugyanis valami sötét egyensúlyról beszél |
|
„taj grad i dan-danas živi na tamnoj ravnoteži |
| religija i nacija, na njihovoj uzajamnoj odbojnosti |
|
i privlačnosti”* (kiemelés tőlem) |
| danilo libikókája immár üresen jár |
| de nemsokára majd minden bizonnyal |
| újra megnyergelik a gyerekek |
| újra énekelni kezdik azt a dalt |
| az első kusturica-filmből |
| (a kései kusturica számunkra érdektelen): |
|
|
Ahogy danilo kiš hagyatékából kiemeled |
| annak az akasztófának a fényképét |
| az átfotózások során az emelvény |
| hátterében látszó barakk deszkája |
| az akasztófa kampója akárha jeggyűrűvé |
| kiemeled és a lidón strandoló kosztolányi |
| a vigyorogva gitározó wilhelm |
| vitéz mária és unokáim fotói mellett őrzöd |
|
| mint lefagyott kezükkel a sarkkutatók |
| gyufaszálra applikált zászlaját |
| sosem is semmisebb zászlót |
| sosem is szebb semmisebb terrénumot |
| végre kikiálthatjuk függetlenségünket |
|
|
Ahogy vasko popa gyönyörű |
| jóllehet kapetan dragan által támogatott |
| poszthumusz kötetében rálapozol |
| šejkáról a tudós festőről |
| danilo kiš barátjáról-mesteréről írt versére |
| (kiš és popa különben nem kedvelték egymást |
| jóllehet korunk két meghatározó művészéről van szó) |
| s a popa-verssel való bajlódás közben |
| egyszercsak megborzadva veszed észre |
| vérrel telítődő homokórát |
| vérrel teli kupát tartasz a kezedben |
| különben éppen hogy szereted ha nem érted |
| szereted ha mint fában kiüthetetlen csomó |
| előbb brutálisnak (kannibalisztikusnak) nevezed |
| ám aztán rendszeres napi sétáidon |
| a homokvár és a vértó között |
| a valóság összehozza (mutatja) |
| meg is magyarázza neked a metaforát |
| állítván a homokóra motívumához még |
| senki sem nyúlt ilyen eredeti módon |
| a valóság tehát összehozza (tenyerén mutatja) |
| az érthető dolgokat pedig szétcsúsztatja |
| érzed mint szappanos fövenyen |
| benned is csúszik szét megállíthatatlanul minden |
| valójában emeled is e kannibál lakomán |
|
|
Ahogy újra és újra elmesélteted azt a koszovói |
| a magyarkanizsai rendőrfiúk őrjáratán |
| akárha a földből előbukkanva |
| rajtaütöttek az albán gerillák |
| csak a kisszódás rokonának sikerült |
| behúzódnia egy korhadt fába |
| két nap múlva találtak rá az övéi |
| mármint a jugoszlávok (szerbek) |
| neki kellett pléhkoporsóba gyűjteni |
| nagyjából összerakni földijei |
| s aztán neki kellett a saját zsoldjával |
| (kellett a mosógép kisgyerekei vannak) |
| hazaszállítani a magyarkanizsai rendőrfiúk tetemeit |
| belgrádnál épp elérte őket az első NATO-bombázás |
| rettegett amíg ő a légoltalmi pincében lapul |
| barátai földi maradványait a lecinezett koporsókban |
| s rabolt zsoldját (a mosógépet) |
| otthon napokig nem jött ki a kádból |
| talán még ma is a kádban él |
| mint ünnepi ebédre tartogatott (rác)ponty |
|
|
Ahogy nagybeteg édesapámat hallgatom |
| sokszor nem is értve nem is figyelve rá: |
| az őseink kezdi ki tudja hányadszor |
| de kracsun sándor dédapád |
| mondja nitroglicerinnel a nyelve alatt |
| és tódor nagyapád is már szegeden születtek |
| be vannak jegyezve a szegedi szerb templomban |
| sándor nagypásztor volt a járáson |
| volt egy kis hentesüzletünk a tóparti utcában |
| mostanság is gyakran érzek |
| a magyarkanizsaiak úgy hívtak bennünket |
| hirtelen felkapom a fejem |
| akárha faggyúlabdáját dobta volna felém |
| cincároknak hívtak bennünket?! |
| de hát ezt sosem mondtad nekem |
| sosem hogy mi cincárok lennénk |
| jóllehet engem mindig is foglalkoztatott |
| ez a megfoghatatlanul hullámzó |
| sokszor éppen belőlük vezettem le |
| ezt az egész kurva balkáni bagázst |
| de hogy jómagam is cincár lennék |
| de hát te motyogja immár a falnak fordulva |
| azt mondják mindig olyan rémálomszerű dolgokat |
| mondom kisfiam azt hozzál nekem |
| ne mindig csak narancsot: |
| egy faggyúlabdát hozzál nekem |
| mi cincárok még a túlvilágon is |
|
|
Ahogy álmodban te is ott tolongsz |
| a surčini röptéren várakozó tömegben |
| és megjelennek a rovignóba emigrált szerb írók |
| kovač bora ćosić glavurtić |
| mit rade konstantinovićnak |
| a legnagyobb szerb írónak |
| beckett barátjának hoztak |
| igen beckett inkognitóban járt belgrádba |
| az adriára járt radéékhoz |
| párizsban is rendszeresen találkoztak |
| s nekem akinek voltak némi információim |
| jó volt tudni beckett ott lófrál belgrád utcáin |
| (beckett leveleinek egy részét a boszniai menekültek |
| kidobálták rade rovinji lakásából |
| másik részükkel seggüket törölték |
| ami megmaradt gyönyörű könyvben |
| épp most látott napvilágot) |
|
|
Ahogy bécsben a finnugor intézetben megrendezett |
| est után (palics című novellámat olvasták |
| német fordításban s én rezgő mutatóujjamat huzigálva |
| sorról-sorra magyarul követtem elérzékenyülve) |
| báthory csaba megajándékoz a rilke-levelek |
| s közben valami megjegyzést tesz arról |
| hogy mintha azt hallotta volna a rádióban |
| de az is lehet teszi hozzá pancsovát mondtak |
| pázmáneumi szobámban (cellámban) nem volt telefon |
| egész éjszaka a kilencedik elégia csaba ajánlotta |
| új nyersfordítását próbáltam böngészni: |
| eltölteni (elfecsérelni?), mint babért, (amely) egy kissé sötétebb, |
| mint minden más zöld, kicsi hullámokkal minden levélperemen |
| (mint egy szél mosolya) –: miért (kell) akkor emberi (dolgokat ten- |
| nünk) – és sorsot elkerülve, sorsra vágyakozni (vágyakoznunk)?… |
|
|
|
|