A vers lám
| mikor kell az ideológiák általános |
| az általános konkrét csőtörésekor |
| egy pillanatra (vagy örökre |
| mindegy kinek mi köze hozzá) |
| s annak fonálférgekkel font fonadéka) |
| jóllehet azt hitték ezt nem |
| (valamiféle láma lapulhat mögötte |
| sőt elalélása előtti pillanatban |
| nekem (ex privát) ilyenkor a legszebb |
| az elalélás előtti pillanatban |
| (amikor a lelke tulajdonképpen már alszik is) |
| még azt is hogy (fogszabályzót viselő) csipkerózsikaként |
| a nyájas (avagy magános ordas mindegy) |
| vagy csupán csak annyit mondjon |
| (a fogszabályzó finom pengéinek köszönve |
| kissé pöszén) hogy: kuss.
|
|
A keserű váróterem
Változatok két Szenteleky-sorra
| Ásítós, mosdatlan vasutas |
| őgyeleg az izzadt, keserű váróteremben, |
| egér vackol a repedt öntöttvas kályhába, |
| és fiadzik máris szapora lökésekkel |
| a vészt jelző szikratávíró ritmusára. |
|
| Tekereg a végtelen perforált szalag, |
| kicsorog az üres muskátliskosarakba, |
| vicinális pöfög valahol, majd az is elakad, |
| nyomja a fű vissza a végeken túlra, |
| tekereg a végtelen perforált szalag, |
| becsorog a légópince üres boroshordóiba. |
|
| Jó e világvégi kis állomás keserű várótermében, |
| Afrikába indult innen, vacogó cigány kísérte |
| a hajnali vicinálisra, Afrikába indult innen |
| és most, fején lyukas parafasisakkal, |
| kezében a szétrágott drapp menetjegy labdacsával, |
|
| Jó e világvégi kis állomás keserű várótermében, |
| az egereknek, nézd, már hűlt helyük, |
| az a cigány cincog olykor errefelé kóvályogva, |
| pók stoppolja, lyukas zokni, a pénztárablak rácsát, |
| légy semmis-sötét motorja sem zúg, |
| lám, már légy sem parancsolja: légy! |
|
| Csak a falubolondja járt ki még naponta, |
| egyszer egy vagon palacsinta érkezését jelezték neki, |
| s az ezerkettedikre is boldogan kilohol, |
| ha a ravatalán valaki fülébe súgja, |
| egész vagon palacsinta érkezik Adorján irányából, |
| az a vacogó cigány kísérte utolsó útjára, |
| az állomáshoz csúszó temetőbe, |
| ám ő se játszott, hurkot húzott a csuklójára |
|
| Ám egy napon, ni, a tékozló fiú caplat |
| a fűvel benőtt vasútállomásra, |
| a kis állomásra a temető közepén, |
| és ül egyedül, kezében a szétrágott drapp |
| menetjegy labdacsával, a keserű váróteremben. |
|
| Jó e kis állomás keserű várótermében, |
| ül a tékozló fiú, jól megül, |
| fütyörészve várja az édes küldeményt, |
| ijesztgeti a holt lelkekkel kereskedni készülő |
| ájtatos manókat, egyikük fején már piros sapka: |
| kezében nekrofilek kislapátja. |
|
| Ül a tékozló fiú, fején parafasisakkal, |
| várja egyre az édes küldeményt, |
| az édes küldeményt a keserű váróteremben, |
| olykor akárha annak az ezeregy vicinálisnak |
| a füstjét hozná a szél, jóllehet sehol sem is |
| pakolnak ólommal plombált marhavagonokba palacsintát, |
| ül a tékozló fiú, tekereg a végtelen perforált szalag, |
| kicsorog az üres muskátliskosarakba, |
| becsorog a légópince üres boroshordóiba, |
|
| Ül a tékozló fiú, sisakjából már rég parafasarkot |
| szabott a bolond suszter, ül a keserű váróteremben, |
| fütyörészve várja az édes küldeményt. |
| Az édes küldeményt a keserű váróteremben. |
|
|
Bodza a határzónában
| Mondom (mondanám) semmi de túl könnyen |
| csúszik sőt siklik mutatós szlalomban |
| számról a semmi nem köll öklömnyi kenyér- |
| béllel letömködni meg ne fúljon mint ha |
| szálka akad fönn döfi át a kisgyerek torkát |
| mondom (mondanám) semmi sincs de van lám |
| van ablakom előtt az ó-fehér (elefántcsontsárga) |
| bodzacsipke és ez még mindig sok nekem |
| ez bizony még mindig ama nagy pompa sokkja |
| agyonvert ám akár baudelaire koldusa |
| s aztán augusztus elején a változást is csak az jelzi |
| hogy kecses korallszín madárlábak markolják össze |
| az ó-csipkerongyikát s még súlyosabb valamivel |
| löttyen (szalad) tele az ég vájdlingja |
| miféle bankett készül itt desiré |
| ahol ennyi lila gyémánt kaviár halmozódik |
| a szálkát meg amely a torkán fönnakadt a kisgyereknek |
| mint drága nyakkendőtűt hordja feszít tetszeleg |
| míg az első sarkon akárha pörge karddal |
| vékonyka nyakát át nem metszik s máris itt az ősz |
| szól a halk gyászos kardal s én is mondanám |
|
semmi sincs ilyentájt október végén |
| amikor már csak fekete (spanyol) csipkerongyikák |
| csüngnek a puha bélű játékpuskának jó ágakon |
| jó játékpuskával játszani nagyokat pukkanni |
| ijesztgetni a járókelőket |
| templomból csoszogó sötét kendős nénikéket |
| nyálas-szurkos kócgolyóval homlokon lőni |
| a tanító bácsit és a falubolondját |
| jó játékpuskával játszani nagyokat pukkanni |
| a hangtompított halál zajos (határ-)zónájában. |
|
Api a via appián
| Százszorszép volt sok most decemberben |
| a decemberi tavaszban sok száz |
| százezer is tán a via appián |
| meg vörösbegy volt sok még |
| s ez mármint a vörösbegy azért különös |
| mert a teremtő éppen e csöpp madár begyén |
| keverte ki a vörös legszebb árnyalatát |
| százszorszép volt most sok |
| meg vörösbegy a via appián |
| ám a fényképen mit készítettünk volt |
| a pinea-sor perspektívájában |
| api egy fekete kurvával a via appián. |
|
Mediterrán képeslap
| földig érő gipszköténye van |
| zárás után hallani összetörik |
| az ellenőröket hogy kibekkeljék |
| felhőkarcolók vázát szereli |
| felstimmeli az egérfogókat |
| majd a másik pálma őshüllő- |
| jóllehet ő pontosan tudja |
| a hüllő egyszer még nagyot lép |
| miközben én a dagály kobaltlemezén |
| hazakocogó szamarakat várom: |
| messziről megérzem málhájukban |
| a száraz tövis közé mikor keveredik |
|
Nincs nyelve
| a legszebb hangú harangot |
| abban a murteri kis városban |
|
| most hogy immár egy évtizede |
| (a monarchiában fiuméban-velencében szolgáló |
| tömörkény-hősök sorsára jutottam |
| pusztai tanyáikon hallucinálják az adriát |
| ökrendik a tengeri hal ízét |
| noha én állapítottam volt meg |
| igaz tolsztoj után világirodalmi rangját |
| tömörkény tengeres novelláinak |
| mégis készületlenül ért hőseinek sorsa |
| az ember novellákkal bajlódik |
| s keszeg novellahősként végzi) |
| a tenger kobaltlemeze visszhangozza |
| jóllehet annak a harangnak |
| a legszebb hangú harangnak |
| ott fenn a pineák kis festői ligetében |
| szólaltatja meg olykor így |
| a boltost és feleségét táborba hurcolták |
| üres kis boltokban szólaltatja meg így |
| drágakőszín döglégy az árva sajtharangot |
| naponta háromszor látni vélem |
| olyankor még katalektáimat írva is |
| kataleptikus állapotba kerülvén |
| ahogy a kopott márványlépcsőn |
| és akárha egy modern zenész |
| nyálkás oktopodákkal birkózzon az indigóban |
| a harangozást műkedvelésből űzi |
| éppen hogy büszkék kényes nyelvére) |
| az asszony szívforma párnácskájából |
| amilyen szépek csak a dalmát lányok tudnak lenni |
| ifjú korában agavészálból készített csipkét |
| a hvári bencés apácáknál tanult |
| agavészálból készített csipkét az oltárra |
| s cipeli fel a tűt a kopott márványlépcsőn |
| ha ködkürt szamár bőg kivár |
| a szárazföldről érkeznek a kis hídon kopogva |
| a babérral pakolt szamarak |
| és én azt is hallani vélem |
| a csillagok jegét koccintja |
| agavészálat húz át a fülemen |
| s csak aztán kezdi a tű hegyével |
| a fordítva felakasztott súlyos poharat |
| nyálkás oktopodákkal birkózik az indigóban |
| látni nem látja az úr arcát |
| csak a folyékony aranyat körüle. |
|
|
Kondor két király-képe
| Mint patinaragyás páncélruha rézing |
| súlyos nagy csörömpöléssel |
| egyszerre zuhant le az össz levélzet |
| és most itt villog pucéran a világ |
| mintha én tépdestem volna |
| egyenkint mind az erdők levelét |
| nehogy fennfelejtődjön valahol |
| a mediterráneum kecskék által |
| megközelíthetetlen fokán egy fügefalevél |
| én tépdestem a növénykék zöldselyem pihéjét |
| ezüstszállal varrt liliomos palástom durván megtéptem |
| lehullott a világ tarka virágtakarója |
| fejemen jó bolondom kékbojtos kalpagja |
| hallom csörömpölve karikáz koronámmal a piactéren |
| csak ez az egy szál ideges kóró maradt a kezemben |
| mint szamár legeltem le a világ össz tövisét |
| lábad közül a cianidtartalmú fogas balkáni babért |
| fényes nagy homlokodról a gledicsia lila szögeit. |
|
| Nem közönséges se szoliter darázs |
| lárvája még a velencei dózse-palota |
| s mi mindent még amiről nincs tudomásunk |
| (tehát a teremtőt is furdalhatja a lelkiismeret) |
| tűzvörös fém- papír- vagy gyilkosdarázs |
| lábai nem szőrösek szép simák |
| nem kubikol nem molnárkodik liliom torkában |
| nem kopnak el munkában el sem homályosulnak |
| a szűk virágvaginákban-mászkálásban |
| a szárnyak katedrális-ablakai |
| nem bírná el a tömérdek munkát |
| nem gyűjti rabolja a mézet |
| naponta nektártól részegül le |
| ám a nyers húst sem veti meg |
| – megfeledkezve illesztgetem a színes |
| szókockákat a kép pazar mozaikjába |
| közben egyszerűen csak arról van szó |
| nézzük az arc tömény melankóliáját |
| egyszerűen arról hogy a király a darázskirály |
| s a darázs a darázskirálynő. |
|
|
A kisgyerek nyelve
|
in memoriam danilo kiš
| Még nem zuhognak a hó márványtömbjei |
| csak a zúzmara jégszőrzete borzolódik |
| most húz bőrt a tócsára a fagy |
| rézkilincsre fagy kitépetik |
| az idén még találhatsz rózsát |
| lépd át a fagyal nyírt falát |
| kertünkben találhatsz rózsát |
| találhatsz rózsát még decemberben is |
| hosszú mohó ujjad rózsához koccan |
| apró piros cserép-hangszeren matat |
| hangszert nyaggatni hogy szerettél |
| hosszú mohó ujjad rózsához koccan |
| a szív is hasonlóan ég ki |
| kertünkben találhatsz rózsát |
| a jég celofán szkafandere |
| csöpp kristálykoporsója rajta |
| átléped a fagyal nyírt falát |
| ékből elcsavargó gázlómadár |
| mert olykor leválnak gémek |
| felénk is elcsavarog egy-egy flamingó |
| hosszú mohó ujjad rózsához koccan |
| a szív is hasonlóan ég ki |
| ám égni nem ég el az emberi testtel |
| akárha egy szál borvörös rózsát ejtenénk |
| a hamura mert ahogy a másik szabadkai író (csáth) |
| és az indiánok számára létezik homokember |
| úgy van hamu is hamuember |
| szíve helyén borvörös rózsával |
| kószál a mezőn egy talponállóban ujjai között nonpareille- |
| miért van kérded elmerengve |
| hogy csak borvörös rózsa marad a téli kertben |
| miért van az hogy intim-színű egy sem |
| az isten is azt szaglássza |
| tépi az intim-színűt rongyolja ő is |
| még nem zuhognak a hó márványtömbjei |
| csak a zúzmara jégszőrzete borzolódik |
| most húz bőrt a tócsára a fagy |
| rézkilincsre fagy kitépetik |
| ki a skarlát mandulákkal zsigerekkel |
| lépd át a fagyal nyírt falát |
| kertünkben találhatsz rózsát |
| találhatsz borvörös rózsát még decemberben is. |
|
Babér
|
in memoriam Csorba Győző
| A kis káosz nagy geometria. Babér, |
| rákpáncél, az égő Adriáról, szentjános- |
| kenyérkard. Az ablakon szétmosott kis |
| firhang. Egy belga bélyeg Baudelaire-illata; |
| az angyal fűrésze nem vérez fel, csonkol. Eső, általános |
| raszter. A Csontváry-múzeum előtt vadgesztenye |
| kopog (Aztán Bosznia-Hercegovinát kellett elővennem. |
| Mosztárban a római hidat –), a Halál, Élet-Nagyságban: |
| gipsz (Goethe), szögek, egy leszakadt gomb nyoma. |
| A kis geometria nagy káosz. Babér. |
|
Pécsi noteszlap
| Ide menekítették az eszéki állatkertet is |
| meg a szarajevói bolondokházát |
| akárha csak a szenteket menekítették volna |
| ki a tűzből a többiek ott égnek még a pokolban |
| megmentetett tehát az isten tán legnagyobb |
| trüvája a zebracsík mint olyan |
| minden más ügy már ideológia |
| állnak a szökőkút körül meséli koszta |
| a mesélés női kosztka tivadara |
| és cigarettázva nézik a vizet |
| valóban milyen szép is a víz |
| és még arról a szép lábatlan román |
| (majd lesz szlovák ukrán is) |
| levágatták a csonkot hogy rendelhessenek |
| neki műlábat svédországból |
| közben visszament romániába és most a lábát |
| követeli kosztán meg állást pécsett |
| koszta erdélyi tud románul szép levelet ír arról |
| hogy az a kaucsuk & nikkel láb valóban útban van svédből |
| tiszta azúrparázson járna. |
|
Veszprémi vers
| Vadbűz mint olyan ha pontosítani kellene |
| pontosítani kell a pontatlan |
| és pontosíthatatlan minden egyes raszterpontját |
| akkor tán a róka ketrecénél kötnénk ki |
| és nem a szürkefarkasnál elefántnál |
| (az isten ürüléke a tigriséhez lehet hasonlatos |
| ha nem maga a paripacitrom |
| antik diszkoszként repülő tehénlepény) |
| ide veszprémbe is menekítettek az eszéki állatkertből |
| meséli az ifjú állatkerti munkás |
| az eszéki zsiráf számára nem volt helyünk |
| elpusztult valahol balkán és európa között |
| vagy alája vezényeltek egy marcona kivégzőosztagot |
| egy égő zsiráf képénél mennyivel fantasztikusabb |
| egy árva zsiráf kivégzésének látványa |
| csak a zsiráf számára nem volt hely |
| túltelítve már be is deszkázva az ég |
| csak a zsiráf számára nem volt hely |
| meséli az ifjú állatkerti munkás |
| miközben csigán egy felfújódott tehéntetemet húz fel |
| nyújtja akár egy zsiráfot |
| (tán a dögöket is odaátról kapják) |
| de közben jut ideje kihessegetni nekünk a flamingókat |
| a faházikóból melyen a koronás darvakkal osztoznak |
| a flamingó fakórózsaszín szárnyának |
| feketeselyem bélése nem kisebb trüvája az istennek |
| mint a zebracsík a pávaszem |
| mind kevesebb veszprémben a flamingó |
| az absztrakt majom is meghalt |
| koszorút helyeztünk sírjára |
| nincs iszap mint a deltákban |
| az én deltám az adrián ég |
| ég mint ama zsiráfok (valódi torkolattűz) |
| mily zsúfolt lehet a po a rhône deltája |
| tele kecses menekült gázlómadárral |
| (ott tolongnak a kopácsiak is mind) |
| veszprémben nem szaporodnak |
| legfeljebb teszi hozzá az ifjú állatkerti munkás |
| ha tükörtermet tudnánk biztosítani nekik |
| ha tükrökkel sokszorosítanánk őket |
| mondja az olajos lánccal csörögve |
| s már bele is vág baltájával a borzalmas tetembe |
| látod mondtam akkor magamnak rozsdás |
| rácsvasat görbítve kínomban |
| (kisebbségi költő vagyok kisjugoszláviából) |
| a kisebbségi költőknek is tán éppen ez lenne a feladatuk |
| bálteremnagyságút a kisebbségnek |
| biztosítani a tömeg illúzióját |
| biztosítani a szaporodáshoz |
| végre egy testhezálló feladat |
| annál inkább mivel te mindig is bálterem |
| nagy tükrös bálterem voltál |
| magadra ragasztgattad tükörgyáratok |
| úgy néztél ki akár egy vérző mézeskalácsszív |
| úgy nézel ki most is összedarabolva |
| lereszelve a tükörablakocskákon |
| a döglegyek bálján forogva együgyűen. |
|
A flamingó térde
| Megfigyelted már mondd a flamingó térdét |
| miért gondolod hogy rilke mária után |
| néked már nem szent feladatod szemmel |
| a rózsaszínbe mint olyanba vackolt |
| megfigyelted már mondd a flamingó térdét |
| térdkalácsa csúnyán gyűrött |
| akárha állandóan térdepelne |
| térdepelne valaki előtt az azúrban |
| jóllehet sosem is térdepelhet hátra hajló térdekkel |
| sem az azúrban sem a delták aprórákos iszapjában |
| de állatkertjeink mocskos hólepedőin sem |
| egyáltalán nádszálcsontokra húzott pikkelyes |
| száraz skarlát bőrét megfigyelted már mondd |
| miért gondolod hogy rilke mária után |
| néked már nem szent feladatod szemmel |
| tartani a rózsaszínbe mint olyanba vackolt |
| összevetetted testes stúdiumokban a liba |
| és a hattyú opál cipőgomb szemét |
| lett vagy nem lett tehát dán lányok |
| észbontóan szép halszemét |
| (rívok ha arra gondolok többé tán el |
| sosem is jutok már a lett lányokhoz rigába |
| a riga környéki puhafaerdőkbe) |
| a flamingó ziháló pruszlikról lepattant |
| nyomókapocsfedél gyöngylencséjével összevetetted |
| hiszen mandelstam még azt is tudta |
| hogy a szitakötő (vízipille) szeme kék |
| mikor születik a költészetnek olyan tudósa |
| ki azt mondaná a nagy orosz költő elvétette |
| a szitakötő szeme ugyanis nem kék |
| (a nagy orosz költőnek persze joga volt |
| elvéteni sőt) hanem égetett élő zománc |
| azaz hát lila (indigó ibolya) |
| hiszen ez a leglényegesebb kérdés költészetét |
| illetően mivel minden más út (egér) |
| kijárat (vész) blokkolva volt szegény pára számára |
| az isten már csak azon a kék pontocskán |
| ha egyáltalán gukkerozott |
| és nem csak neki tűnt úgy hogy gukkerozza |
| jóllehet ha gukkeroz minket is csak mandelstam |
| kék pontocskáján gukkerozhat |
| (legnagyobb szeme van a rovarok között |
| elvben tehát beleférhetne az isten) |
| ha egyáltalán gukkeroz még az isten |
| s marcona katonatisztek gukkeroznak |
| mondom ha egyáltalán gukkerozhat még |
| ha nem nyomott valaki már rég szétrágott |
| rózsaszín rágót az isten kék szemére is |
| megfigyelted már mondd a flamingó térdét |
| csúnyán gyűrött térdkalácsát szemét |
| miért gondolod hogy rilke mária után |
| néked már nem szent feladatod szemmel |
| tartani a rózsaszínbe mint olyanba vackolt |
| a királyok még tudtak ínyencfalatnyi agyáról |
| vagy te is már csak az ember húgysárga agyára |
| pályázol mint e pápuák pigmeusok |
| végül is nem csoda hogy nem kíváncsi az isten |
| nem kíváncsi már egyáltalán nem |
| hisz látott elég kannibált karóba húzást |
| hogy a gyémántbogarakat madárporontyokat tövisre húzó |
| vérszomjas törökverébről (gébicsről)* ne is beszéljünk |
| nem kíváncsi már egyáltalán nem |
| melybe sosem is hullhatott világi szemét |
| önnön rágójával ragasztotta (pecsételte) le |
| megfigyelted már mondd a flamingó térdét |
| miért gondolod hogy rilke mária után néked |
| már nem szent feladatod szemmel |
| a rózsaszínbe mint olyanba vackolt |
| miért gondolod hogy téged csak öreganyád |
| leányzókorában különben ő is flamingó volt |
| a koreográfusok még ma sem tudják lejegyezni |
| tollában a tolltetű az atka a tollmoly |
| mert hát ugye nem csak a könyvnek van |
| mulya molya magának a tollnak is |
| akár a rózsaszín rózsa tetűje abszolút rózsaszín |
| s ha ujjad között szétnyomod |
| (john donne még megverselte a bolhát |
| merészen kiállt egy bolha életéért |
| Gyors hóhér, máris körmödön az az ártatlan |
| ama végső szubsztanciával vérezed össze magad |
| meredsz kezedre vagy csak rózsaolajat préseltél-pároltál |
| valahol az iráni felföldön vagy itt |
| a balkánon bulgáriában (1 kilogramm rózsaolajhoz |
| cirka 4000 rózsaszirom szükségeltetik |
| hány szirmot számoltál már le mondd ama égi salteron) |
| mint gyerekkorodban ha futballozás után |
| térdkalácsod fél- avagy egész drágakő |
| amilyenekért cortez conquistadorai kardhegyre hányták |
| az aztékokat istenem milyen semmiségekért is |
| képesek ölni a conquistadorok |
| a minap az újvidéki bolhapiacon |
| hamarosan eljő az idő amikor a szó |
| szoros értelmében azonosul a nevével |
| komplett bolhacirkuszokat vesztegetnek majd |
| gyors hóhérok ártatlan pici vérözönökkel |
| vukovári levlapokat* láttam árulni |
| az analfabéta fosztogatónak még azok a semmis |
| sárga levlapok is műkincsnek tűntek |
| (5000-t kértek darabjáért egy burek árát tehát) |
| megfigyelted már mondd a flamingó térdét |
| miért gondolod hogy rilke mária után |
| néked már nem szent feladatod szemmel |
| a rózsaszínbe mint olyanba vackolt |
|
Spiritusz, avagy jó volt ráébredni
|
thomka beátának és juhász erzsébetnek
| Álmomban piszoktól fénylő tiszta |
| egy drótostót matatott zsófi arcán |
| majd fekete esernyőmben is kicserélte |
| a drótokat mondván jól tudja mit jelent |
| ha havas esőt csap a kosava |
| zsófi egyszer azt mondta nekem |
| apja nagyon hasonlított danilóra |
| és szépen rá is helyezte apja fotóját |
| és valóban zsófi édesapja nagyon hasonlított a danilóra |
| akinek szép lófeje volt akár bloknak valamint paszternaknak |
| ugyanis már álmomban is megsejtettem |
| a drótostót versbéli funkcióját |
| akárha egy földrajzi asztalon ébredtem volna |
| jó volt mert már félni kezdtem |
| egyedül maradtam homokember |
| a maga paskolta-csöpögtette homokvárban |
| melynek felavatásán (13-ban) fürdőorvosunk |
| mint műtőasztalon miután szétszedtek és összeraktak |
| (magam sem tudom melyik volt fájdalmasabb) |
| fölülni saját ravatalomon |
| az a hazám amely a balla zsófiáé. |
| éppen úgy mint például kovač mirkónak rovigno |
| (és minden bizonnyal ezért kellett felbukkannia |
| álmomban annak a drótostótnak) |
| mert zsófinak is van tengere |
| magam sem tudom hogyan jutott birtokomba |
| a világ tán legszebb tengere |
| talán éppen new yorkban amikor valamelyik avenue-n baktatva |
| eörsivel a túloldalról néhány néger (akik minden bizonnyal |
| jelen lehettek előző napi felolvasásunkon ahol először |
| tettem volt említést arról a tengerről nevezetesen |
| hogy én egy olyan magyar költő vagyok akinek van tengere) |
| néhány néger átkiáltott: hey hungarians!
|
| vagy már idehaza amikor összekacsintva mögöttem |
| azt mondták kisebbségi létére többségi (felséges- |
| felségi) vizekkel páváskodik |
| jóllehet már krleža megmondta |
| azért pávatollal a seggében |
| senki se daloljon ily vígan |
| később meg persze kárörvendve (névtelen levelek etc.) |
| a tüzes (gyönyörűen égett) ing rajtam maradt |
| abban valami kormos göncben vacogok itt |
| száraz tónak nedves partján |
| zsófinak is van tengere ott a wesselényi utcán |
| csikágóban ahol pesten én is élek |
| ahol olykor meglátogat a VII-dik kerből |
| chicagóba disszidált barátom |
| akit én is meglátogattam volt chicagóban |
| majd még megkérem írja meg nekem |
| a fekete tenger is megfeketedhet |
| így moshatja két (sőt több) tenger hazánkat |
| hazánkat amely spirituális kétségtelen |
| a határok még nem egészen sőt egyáltalán |
| ám ez a spiritualitás inkább lenne mondható |
| valami brutális spiritizmus eredményének |
| (valóban spirituszt isznak |
| a drótostót is meghúzta a spirituszos flaskát |
| miközben zsófi arcán matatva |
| aranydrótból szemüveget görbített neki |
| szegény zsófi ismét orrbavágatván |
| azt hitte megint altatás következik |
| én meg azt hogy már az álmomba is behatolnak) |
| nem csak zsófi tengere fekete |
| az úr tőlem is visszavonta |
| egy nádszálon szívja el a levegővel |
| tőlem is visszavonta az azúrt |
| immáron az én tengerem is fekete |
| az albán tengert viszont még nem kutattam |
| noha gurguláztam felülről görögből |
| gurguláztam alulról montenegróból |
| szerbiáé avagy montenegróé tengerem |
| ama csücske danilóé mindenképpen |
| hiszen ő montenegrói szerb és magyar volt |
| mert most kisjugoszláviában én is |
| montenegrói szerb és magyar vagyok éppen |
| (ha szétválnak helyzetem tovább bonyolódik) |
| az albán tengert viszont még nem kutattam |
| nem végeztem költészeti méréseket |
| (ne feledjük nopcsa kis híján albán király lett) |
| nem végeztem költészeti méréseket |
| (szerb passzusommal most még tán lelőnének |
| és napok kérdése albánia is amerikává lészen) |
| nem csak zsófi tengere fekete |
| lila amelyet visszájáról immáron csak egy árnyalat |
| választ el a flamingó violájától-skarlátjától |
| egy elhagyott (kihűlt-hűlt helyén kolbásznak |
| svarglinak) füstölő gyémántfülkéje laboratóriumom |
| és akkor lengyelországról még |
| hápogva úszunk egymás felé. |
|
Szemelvény a velencei vértanúból
| csak már itthon újvidéken |
| (magyarországon szlovénián keresztül mentünk- |
| jöttünk szigorú és drága vízummal a szlovénoknál |
| a magyaroknál olaszoknál még nem kell vízumot vennünk) |
| csak már itthon újvidéken a virág utcában láttam filmeden |
| [mennyivel könnyebb verset írnom |
| mint ahogy sírt s jajgatott |
| penzumát írva öreg festőbarátom |
| mennyivel könnyebb verset írnom |
| jóllehet a halál zuhogó hutája (szarajevó) után nem lehet |
| mennyivel könnyebb verset írnom |
| mennyivel könnyebb amióta mindent filmezel] |
| kabátom noha apály volt éppen |
| mondtam csak félszemmel nézve a filmet |
| mert azért mégsem bámulja magát az ember |
| csak a hosszú fekete kabát csücskét |
| majd beletörik a foga a tengerisó-kristályokba |
| mohó molyainak melyek különösmód |
| különben is épp alulról kezdtek neki kabátomnak |
| a lidón (cholnoky turzásnak mondja) |
| egy ceruzakagylót emeltem a nap elé |
| (lassan szűkítve a párában rezgő egészről |
| ahogy automata lencséd teszi) |
| hogy csöpög belőle a sós víz |
| számoltam szinte minden csöppet |
| kitolt (kihalt) belű ceruza |
| ha vastagabb volt a tű (zsákvarró) a drót a körző hegye |
| (barátom drága lopott kalaptűt használt |
| én is szerettem volna ma is szeretnék |
| egy olyan rubinmarkolatú kicsi kardot) |
| tanítód közben szépíratott történelmet |
| meséltetett a szamárpadban ülőkkel |
| te meg nagyokat nyögve toltad ki |
| s ha vastagabb volt a tű a drót a körző hegye |
| (csak a kalaptű volt az adekvát |
| kisénekesek tojását is kalaptűvel |
| az egész ceruza kettévált |
| s ha szerencséd volt egészben maradt a grafit |
| egy kihalt ceruzakagylót emeltem |
| majd még mindig nem engedve le a karomat |
| mint ahogyan te szélesíted lassan lencséd |
| akárha ceruzával szándékoztam volna átvinni méreteit |
| (olykor tényleg sóvárrá fehéredtek azóta pedig |
| meg is őszültek homokváraink a nagy ágyúzásban) |
| kerestem a koperi sópárlókat |
| murter paradicsomi lagunáit |
| lassan bepárásodó (minden bizonnyal a sóvár- |
| sópárlók miatt nem írtam hogy könnyező mert |
| könnyező) szemekkel kerestem a neretva-deltát |
| hol hátralévő éveimet leélni szándékoztam |
| tudnivaló volt lőttek az egésznek |
| és én még mindig ott bóklásztam |
| kár hogy akkor még nem volt ilyen érzékeny kamerád |
| (new yorkban vettük törökországi szírektől |
| akik azonnal felismerték hogy jugoszlávok vagyunk |
| jóllehet akkor már kezdtünk nemjugoszlávokká |
| kisebbségiekké tűnni át ide-oda) |
| ott bóklásztam ifjúkorom központi kategóriájának |
| egyik kis mandarin-ültetvényén |
| ki hitte volna hogy ilyen nehéz bevackolni |
| élni meg szinte lehetetlen egy kategóriában |
| jóllehet én ott szándékoztam élni ahol a neretva |
| még egy utolsó pillanatra neretva] |
| majd hirtelen mint aki megfeledkezett magáról |
| csak egy pillanatra feledkezett meg |
| mint akit észrevettek lelepleztek |
| zakóm belsőzsebébe dugtam a kicsöpögött kagylót |
| amely míg él nyitott csak ha kihal |
| (csak most látom a kisiskolások |
| míg tanítójuk szépíratott történelmet |
| meséltetett a szamárpadban ülőkkel |
| mindig is azok fogják mesélni) |
| reflexszerűen a zsebembe dugtam |
| és mintha mi sem történt volna |
| csöpögő hosszú fekete kabátomban |
| már ismét ellenőrizhető filmeden |
| miért vagytok ti mind feketében |
| kérdezte pesti írónő ismerősöm amikor |
| dubrovniki festő- szarajevói költő- belgrádi történész- |
| barátaimmal találkoztam hamburgban (ez akkor volt |
| amikor mándy iván elvesztette mondatát s a szobakulcsot |
| elnézést ha már nem követhetők az átkötések |
| kínosak már átköltései a kakukknak) |
| a sirályok tényleg sírtak |
| (szerencsére abszolút hangérzékeny is a kamerád |
| szépen hallható ahogyan mint giotto angyalai |
| a kereszt körül ejtőzve zokognak |
| rilke is mintha kamerával közelített volna |
| ezekhez az iszonyú lényekhez) |
| rövidszárú csizmám meg-megmerült a gyöngyház fövenyben |
| sétálhatna máshová ott az ember mint a manni |
| (jóllehet visconti kamerája ki volt visconti kameramannja |
| által kiélesített) színhely felé |
| előbb is játszottam az ötlettel |
| de most ott a helyszínen kissé meghőköltem |
| a játékosan feldobott ötleteket a legnehezebb |
| de belsőzsebemben szívem felett éreztem berezonáltak |
| csizmám alatt ropogni kezdtek |
| új befejezést írni (filmezni a filmhez) |
| netán egy egész novellát amelyben aschenbach |
| és a lengyelek (tadzióék) is brioni szigetére |
| (a cigányok írja cholnoky a kaleidoszkóp kolera- |
| cikkében ürgét ettek mégis rizskását hánytak) |
| bepárásodó (könnyező) szemekkel koper sópárlóit |
| murtert a neretva-deltát emlegetve |
| miért felejtem ki mindig brionit |
| volt egy pillanat jugoszlávia szétszerelésének |
| kezdetén amikor még nem vackolt be oda az új tulaj |
| elutazhattam volna brionira párhuzamosan a kolera- |
| stúdiumokkal terepszemlét végezni novellámhoz |
| krleža sokat dolgozott brionin |
| (ő kissé ironikusan jóllehet nagyobbacska |
| irónia szükségeltetett volna brijoninak mondta) |
| sinkóék is meg-meglátogatták |
| részletes utasítást rajzokat küldött nekik |
| hogyan találnak oda jól ismertem már |
| hruscsovék is oda érkeztek 56-ban |
| tehát akár valami krleža- |
| vagy sinkó-kézirat is előkerülhetne |
| tán éppen abból a rolós szekrényből |
| amelyet ott zágrábban a zrinjevácon |
| (nem szerette ha horvátnak mondtuk |
| de azt se persze ha magyarnak) |
| a nagy író halálakor feltörtek |
| (másnap már én is ott bóklásztam de lekéstem) |
| előkerülhetne abból az összetört szekrényből |
| a martalócok hátha nem azt keresték |
| (egy római uralkodó halódásának |
| természetesen a tod des vergils ismeretében |
| íródott krónikája azaz hát egy utolsó |
| immár elkésett végképp elkésett |
| jóllehet egy szöveg ideje |
| ezért kell ennyiszer áttörni |
| ezért kell kitolni a ceruza belét |
| nehogy tévedésből az ember belét engedjük ki |
| jóllehet egy szöveg ideje |
| nem annak a szamárpadban mesélt történelemnek az ideje |
| utolsó próbálkozás a fekete lyukként működő |
| azúr térség a lilán csillanó |
| égő kátrány fölé hajolásra) |
| előkerülhetne abból a feltört szekrényből |
| egy kézirat halál brionin (smrt na brijonima) címmel |
| kezdtek el térdüket csapkodva röhögni |
| filmed utolsó kádereit bámulva újvidéki barátaim |
| (akik különben is nevetségesnek tartották |
| kétségbeesett próbálkozásomat |
| még egy pillantást vessek magunkra |
| menteni próbáljam émelygős metaforáimat |
| ők különben sem mozdulnak kisebbségvédnek satöbbi |
| nevetségesnek tartották velencei retrovíziómat |
| noha filmeden lám mulattak nevetségesnek hiszen |
| éppen költő flamingóid között kötsz ki) |
| tán a kanális zsád mocskába zuhantál |
| nem noha valóban sok a banánhéj a kutyaszar |
| velencében könnyen megcsúszhat az ember |
| (könnyen nagynak vélt dolgon törheti nyakát) |
| kabátom csücske láthattátok a sós vízbe ért |
| a kihalt kagylók csöppennek egy utolsót |
| kitolt belű ceruzáim szivárognak még |
| mint kit szíven lőttek s szívéből nem piros vér |
| zsíros zöld zsád szivárog |
| mint ki saját írott (költött) mocskába pusztul |
| s már nem tud magának kilihegni |
| semmi új (piti) szerepet (pózt). |
|
Aranyikon
|
in memoriam Baka István
| Valóban olyan voltál, mint egy: |
| oroszvers. Magad fordítottad. Le. |
| A föld felé. Magadnak magad… |
| Látlak ott, Szentpétervárott |
| (te ezeket az ottokat rím- |
| helyzetbe hoznád, ha fogvicsorgatva is, |
| de egy magamfajta* – ), a járdaszélen, |
| mint aki kölnit ivott: angyalhúgyszagúan. |
| Ám valami csillan a ladikban (akárha szíved, |
| Raszkolnyikov kabát alá rejtett baltája): |
| aranyikonon csempésznek át a túlvilágra. |
|
Jó illatú
| hogy megforgassa az asztalon száradó |
| ahogy visszafelé menet orrához emelte |
| megpillantotta magát a kanári kis |
| szívformájú vásári tükrében |
| hirtelen lelassította lépteit |
| (még volt három lépés az ajtóig) |
| hogyan kellene most ilyen ujjakkal |
| a kis tükörből adekvátan folytatni életét |
| véletlen arcához találta emelni ujjait |
| amikor az őszibarackcefrét kezeltem |
| ujjaimmal törtem át naponta a 100 literes hordót |
| ismét illatozni kezdtek az ujjaim |
| akár verseket kezdhettem volna |
| újfent hajtogatni (fabrikálni) velük |
| kombináltporos papirosból is |
| mint hajtogatott volt repülőket hajókat |
| haldokló nagynéném magdaléna |
| kombináltporos papirosból |
| hajtogatott repülőit hajóit |
| s annál valóban nem lesz szebb látvány ahogyan |
| a halál felségterületéről szépen átlebegnek |
| a kombináltporos papirosból |
| hajtogatott repülők hajók |
| ide ebbe az istentelen zónába amelyből |
| struccpoétikámból kifolyólag |
| (egyfajta gyerekes zum trutz
|
| mintsem valami önsajnáló avagy hősies póz) |
| sajnos nem mozdulhatok immár. |
|
A kedves piemonti kő
| írok egy kis vékony szegény- |
| hiszen különben is olyant |
| más nyelven nem nyegléskedhet |
| páváskodni sem páváskodhat a költő |
| (egyszer már írtam egy fehér könyvecskét |
| versecen jelent meg anita berberről |
| az expresszionista táncosnőről |
| megtapasztalhattam tehát milyen szűk |
| rés is az amelyen egy más nyelvben |
| át kell préselni magát az embernek) |
| s akkor egy hajnalon úgy ébredtem |
| ez az ébredés még az álom része volt |
| forró zsád (jadeit) fagyott a számba |
| milyen nyelven is álmodom |
| milyen nyelven is fog megszólalni |
| jade mondta valaki (talán jómagam) |
| szerbül ugyanis a jad (jád-nak ejtik) |
| bánatot (gondot aggodalmat nyomort ínséget) jelent |
| s valami hangszerszerű műszer |
| a fogorvosi és a bányászfúró között |
| kezdett el muzsikálni a számban |
| ám a kő zöld selymét már képtelen volt |
| kikezdeni hiszen a tolnai világlexikona is |
| azt mondja hogy a jadeit: |
| (kíváncsi lettem különben is újra kell írnom e címszót |
| a keletiek a nagy keleti bölcsek milyen jelzőkkel illették) |
| meg azt is mondja a tolnai hogy európában a piemonti hegyekben található |
| tehát hogy kedves és ugyanakkor piemonti kő is. |
|
Metka
| Pesten az ernst múzeumban a nagy hőségben |
| jó a zölderes fekete márvány hűse láttam |
| az alpok-adria kiállításon: |
| minimális (semmis) eszközökkel |
| akárha beckett hőse (winnie) ifjúkorában |
| šalamun (művészettörténeti diplomadolgozata |
| stupicával foglalkozik) ódát írt |
| ahogyan imre a huszár címmel |
| könyvet szentelt oravecznek amikor |
| a magyar kritika (weörest persze kivéve) |
| még nem tudott mit kezdeni vele |
| azon tűnődtem hogyan is tudnám érzékeltetni |
| a rajz nulla fokán (adami etcetera) |
| egy kislány aki előző életében már megjárta mind |
| a modern művészetek kalandjait |
| egy kislány hozza faszíneseit |
| hozza mintha mi sem történt volna |
| nincs kizárva maga az isten is egy ilyen doboz |
| faszínessel látott hozzá a világ teremtéséhez |
| emlékszem nekem is volt egy doboz faszínesem |
| nagy arapapagájjal a fedelén |
| a palicsi zoo irodájában is van egy nagy arapapagáj |
| de ez különösmód nem tűr a testén tollat |
| az utolsó pihéig lekopasztja magáról |
| éppen csak a fazékba kellene dobni |
| egy az egyben ama faszínes-reklám |
| az embernek minden alkalommal |
| kifesteni ahogyan az a kislány |
| festi maga körül az adriát |
| úgy kell festeniük maguknak: |
| Reggel felkelek és megnézem a falut |
| írja claude lévy-strauss a szomorú trópusokban: |
| az ajtóban szánalmas madarakba botlok: házi ararákba, amelye- |
| ket az indiánok megszelídítenek, ott tartanak a faluban; rendszere- |
| sen megkopasztják őket, és már nem tudnak repülni, nyársra való |
| tyúkhoz hasonlítanak… A tetőkön nagy komolyan más ararák ül- |
| nek, amelyek már visszaszerezték az ékességüket; olyanok, mint |
| mármint a világszép palicsi zoo igazgatójának |
| úgy halt meg hogy felrobbant zágrábi fürdőszobájában |
| namármost hogy rekapituláljam versem: |
| minden bizonnyal azért érinthetett meg annyira metka |
| krešovec kis képe ott az ernst múzeumban |
| mert az én helyzetem is sokban hasonló: |
| egy semmis száraz tó közepén kell tengert festenem |
| jóllehet nem csak arám kopasz |
| faszínesem azúr belét is kinyomták |
| (ki mint egykoron a cikláment) |
| kieresztették a szó szoros értelmében |
|
A guzlica
| Ez a két eset akkor történt meg velem |
| amikor az a bizonyos guzlicás pálinka |
| (naponta közölték az újságok |
| egy kitűnő kapcsolatokkal rendelkező |
| leszerelt rendőr kotyvasztotta s árusította |
| öreg guzlicást ábrázoló címkével ellátott |
| jellegzetes lapos üvegben |
| a gombamód szaporodó szerb köztársaságokban is |
| egyesek szerint a harctérre is ő szállított |
| ő látta el vukovár hős ostromlóit |
| a horvátok nem is sejtették |
| miféle szövetségesük akadt |
| hogy halálos méregről van szó tulajdonképpen |
| különösmód sokáig nem tudódott ki |
| ugyanis az emberek természetesnek vették |
| nemcsak a frontokon hullanak |
| (csernobil ózonlyuk miegymás) |
| a dolog akkor tudódott ki |
| amikor a guzlicás pálinka (sligovica) |
| temetési torán guzlicás pálinkát (sligovicát) |
| és két hozzátartozója még ott a toron leesett a székről |
| mert aki sört ivott rá az ugyanis életben maradt) |
| mondom tehát hogy ezek az itt elmesélendő |
| történetek akkortájt estek meg velem |
| amikor még nem sikerült az olcsó |
| amikor az isteni nedű még javában szedte áldozatait. |
|
| akinek éppen most rendeztek pesten |
| modern szobrász barátom törökkanizsán született |
| mint amilyen a fakorcsolya például |
| (a rianó tisza közepén korcsolyázni |
| máig elmesélhetetlen élmény számomra |
| ugyanis a félelemmel elegy gyönyörtől |
| a szó szoros értelmében összeszartam magam) |
| modern szobrász barátom akinek absztrakt |
| és félabsztrakt formáival tele szabadka |
| meghívott magához öt éve itt élsz már |
| s még egyszer sem voltál nálam mondta |
| meghívott hogy megmutassa |
| pesti tárlatának anyagát is többek között |
| (emlékszem ipoustegy-ről beszélgettünk |
| egyes munkái ugyanis egyértelműen |
| ennek a felénk kevésbé ismert nagy művésznek |
| barátomnak volt alkalma személyesen is megismerkednie |
| reggel amikor elment otthonról |
| még nem gondolhatta látogatót hoz haza magával |
| hogy belépve a szoba közepén |
| egy guzlicát pillantottam meg |
| a konyhaasztalon pedig már |
| ott hevert gipszbe öntött másolata |
| hogy oldjam zavarát hirtelen arról kezdtem értekezni |
| a furcsa egybél hangszer radikális destrukciója |
| illetve a reá tapadt hamis mítoszoktól való megtisztítása |
| (karadžićot is láthattuk guzlicázni ugyanis |
| tehát a bronzguzlica akár neki is készülhetett |
| a furcsa egybél hangszer radikális destrukciója |
| így már akár egy angyal is kézbe vehetné |
| mert immár az angyalok csak a szűz gipszet |
| csak szűz gipszben hajlandók szárnyukkal tapsikolni |
| modern szobrász barátom hunyorítva hallgatta értekezésemet |
| amelybe természtesen beszőttem |
| lubarda monumentális kőfejű |
| valójában halálfejű mítikus guzlicását is |
| mondom hunyorítva hallgatta értekezésemet |
| valójában bámulta kíntornámat |
| legszívesebben a szemem előtt törte |
| amely abban a pillanatban egyértelműen |
| a gyilkos üveg giccscímkéjével korrespondált |
| egyértelműen a negatívum volt maga: |
|
| Belgrádban egy különös autóbuszon kaptam helyet |
| vrnjačka banjából robogott belgrádon újvidéken szabadkán |
| az emberek már fáradtan heverésztek aludtak |
| jobbról előttem egy házaspár ült |
| azért lettem rájuk figyelmes mert a feketeképű hölgy |
| minden moccanásra reagált |
| állandóan hátrafordult leste mit csinálok |
| férje szőke volt minden bizonnyal szlovén |
| mind kellemetlenebbül feszengtem |
| el nem tudtam képzelni mit lesekszik |
| mi lesekednivaló van rajtam |
| de aztán lassan megértettem |
| s valóban egyszer csak felállt |
| határozott léptekkel hozzám jött |
| s előhúzott valamit az ülésem alól |
| kellemetlen helyzet amikor |
| egy hölgy kotorász (hirtelen még az is átvillant |
| az agyamon mi lesz ha kigombolja sliccem |
| és elkezdi szopni a faszomat) |
| szemfényvesztésének eredménye |
| (még jó hogy nem kérdezte meg |
| mi a fenét akarok vele ljubljanában): |
| istenem lehetséges hogy egy guzlica nőtt |
| és ez a nő abszolút hallással avagy |
| zseniális szimattal azonnal megérezte. |
|
|
Magyar László (Niagara)
|
Elnémulva s azon bánattal hagytam el e helyet, hogy amit itt láttam s hallottam, soha elbeszélni, sem leírni nem leszek képes. Azon festések és rajzolatok, melyeket eddig a Niagaráról láttam, csupa mázolásoknak tetszettek az eredetihez képest, s minden leírás hasztalan hozzávetés és utánozása a valóságnak.
(Bölöni Farkas Sándor)
|
| Ha nikola teslának (pesten |
| dolgozott puskásnál) sikerül |
| turbinát szerelnie a niagarára |
| cérnagurigából perpetuum mobilét |
| ha sikerül nem kellett volna kitalálni az |
| akkor is ott volt a zsebemben |
| én láttam vízpáragombája tényleg |
| hasonlóforma mint egy állandó |
| szép ártatlan üde atomrobbanás |
| hatalmas ott az orrod előtt |
|
| Magyar László az állítólagos őst |
| az afrika-kutató magyar lászlót is |
| kutatta a szabadkai városháza tornyában |
| található levéltárosi cellájában |
| kutatta más szabadkai világutazók vadászok |
| ám az ő napi problémája mindinkább az lett |
| hogyan hazajutni palicsra |
| (ha benn maradt valami rendezvényen látni |
| lehetett ahogy hirtelen felugrik magyarázza |
| a körülötte ülőknek mennie kell indul a palicsi busz) |
| magyar lászló két dolgot akart látni még |
| a gyerekeit meg a niagarát. |
| gyerekei a röptéren várták torontóban |
| még aznap elvitték a niagarához |
| gyalult kanadai tölgyfa koporsóban hozták |
| mondják azt mondta jó gyerekei vannak |
| a niagara viszont szebb a képeslapokon. |
|
| Operaénekes volt szabadkán |
| férjét és fiát valamiért kinyírták |
| két szép lányával menekült kanadába |
| ott jó volt de nem énekelt |
| miért nem énekelt kérdeztem |
| azért mert hangos a niagara |
| aztán egy télen befagyott az ontario s az erie |
| megállt a levegőben a niagara |
| s a jég isten csillárja megrepedt |
|
|
|
A Niagarát hová viszi
|
Lassanként oszlott rémülésünk, feltekintgettünk a fellegekből omlani látszó vízoszlopokra, s tekintettük az alattunk mormoló fejér örvényt. Vezetőnk minden lépten intette a vigyázatot, s igenis elevenen képzeltük az itt történni hallott szerencsétlenségeket, és hogy Chateaubriand is itt törte volt el karját.
(Bölöni Farkas Sándor)
|
| Pélmonostori (horvátul és szerbül fehér |
| beli manastir) barátom vitt föl pestre |
| akkor még szerb fennhatóság alatt éltek |
| külön engedélyre volt szüksége hogy kijöhessen |
| de tudta mint krajinai polgárnak |
| magyarországra sem lesz könnyű átjutnia |
| úgy is lett a magyar vámos megpillantva kocsinkat |
| azonnal félreállított bennünket |
| s azt mondta addig nem mehetünk tovább |
| ő ráér amíg szépen elő nem adjuk a fegyvereket |
| nem értem a logikáját uram mondtam |
| amikor már megsokalltam a kötözködését |
| barátom ugyanis évekig szobafogságban élt |
| mire a vámos felhördült és rám |
| pontosabban régi disznóbőr aktatáskámra |
| amire mármint disznóbőr aktatáskámra |
| viszont én vagyok felettébb érzékeny |
| abszolút kusza még műfajukat kereső |
| műfajukat sosem is megtaláló kézirataimat |
| kedves könyveimet képeimet viszem benne |
| gyakran ismétlődik meg velem ez a jelenet |
| vagy vulkánfiberemet (abban a palicsi p |
| howard-anyagot hordozom ide-oda) buzerálják |
| végül hogy ne nehezítsem barátom helyzetét |
| kinyitottam a régi ám még nagyot kattanó zárat |
| ne ijesztgessen mondta mélyen a táskámba hajolva |
| máris csodálkozva emelve ki onnan valamit a vámos |
| csak akkor láttam amikor már teljesen kiemelte |
| ki se szereltem fekete rámájából |
| úgy áll évek óta íróasztalomon |
| illetve hát a lidó téli képét emelte ki |
| az árnyak tiszta geometriája a jégen |
| beljebb fekete ruhás gyerekek |
| elöl az egyik kezében vakító |
| annyira szeretem ezt a képet |
| hogy még abban a furcsa helyzetben is |
| mi ez kérdezte zavarát még mindig dühvel |
| miért kell velencébe vinni |
| szép koraőszi nap volt (indián nyár) |
| mondtam pestről egy gipszművésszel |
| és mi lesz ezzel a pélmonostori úrral kérdezte |
| ő marad pesten egy ideig mondtam |
| egy magyar gipszművésszel fog velencébe utazni |
| igen mondtam s most már én támadtam |
| hirtelen előhúzva a kép párját |
| befagyott kérdezte ámulva |
| ez már legalábbis úgy tett |
| egy kicsit gyanúsnak tűnt neki |
| velencét is meg a niagarát is |
| meg a határőröket is motyogtam |
| hiszen tudtam még a szlovén és az olasz határőrök is |
| várnak rám kisjugoszlávra |
| valamint magyarországot akkor a velencei biennálén |
| egyedül képviselő: jovánovics jovánra. |
|
|
A költő figyelmének elterelése (kisiklatása)
| mégis van tengerem lám mégis |
| (az olaszok lidónak mondják) |
|
A tenger-ben tesz említést cholnoky |
| akik hogy a buckák között tévelygő birkákat |
| szemmel tarthassák gólyalábon közlekednek |
| és közben okosabb dolguk nem lévén |
| ceruzavastagságú fakötőtűkkel |
| durva pamutból kócos lenfonálból |
| képzeljünk el egy ilyen embert (pásztort) |
| pedig hát pesten sem akad okosabb dolguk |
| gólyalábon andalogva a körutakon |
| – egyszer még a hetvenes évek boldog békeidejében |
| láttam az újvidéki vasútállomás várótermében |
| (majdnem azt mondtam varrótermében) |
| egy gobelinező katonatisztet |
|
A tenger-t lapozgatva mint ahogyan a tenger |
| lapozgat sűrű sós vizet homokot |
|
A tenger-t lapozgatva most ő ugrott be |
| (valaki mindig a nyakába ugrik az embernek) |
| a bámész tömeg gyűrűt képezett köréje |
| követte a puha motívum alakulását |
| én is ott tátottam a szám vonatomról megfeledkezve |
| a kis tiszt valóban őrültnek tűnt |
| egyenruhája kifogástalan volt |
| az arca sem hullott még szét |
| (ki találták zárni gondoltam |
| valamelyik unatkozó militáns utas |
| később bevitette a mentőkkel |
| (ez a nép ugyanis eddig csak békeidőben |
| szenvedett vereséget íme a bizonyíték) |
| kompromittáló kis tisztet be a bolondokházába |
| és a kis tiszt most ott gobelinezik szépen |
| de végsősoron az sincs kizárva |
| (most már jól be van zárva |
| eszébe sem jut többé kizáratni magát |
| istenem ki ide közveszélyesek közé) |
| hogy azóta már gólyalába is van |
| hiszen elmegyógyintézeteinkben |
| komoly szabó- és asztalosműhelyeket láttam |
| a versecieknek még költői műhelyük is volt |
| igazgatójuk is költött míg politikussá nem lett |
| a kis tiszt ott gobelinezik tehát |
| a normális katonatisztek pedig |
| egyáltalán nem költői váltásért |
| abban a verseci műhelyben sokkal szebb |
| a normális katonatisztek pedig háborúznak |
| igaz nem is kívánhattuk volna meg a vezérkartól |
| hogy komplett nekiessen gobelinezni |
| netán harisnyát kötögetni |
| valóban tiszta őrültség lett volna részünkről |
| mármint elvárni hogy a vezérkar kezdjen el |
| gólyalábon ténferegni (akár díszlépni gólyalábon) |
| ténferegni egyik tartományból a másikba |
| annál is inkább mivel ezek a mi tartományaink |
| noha a neretva deltája (hol magam is élni szándékoztam) |
| némileg hasonlónak mondható |
| de ha még netán rá is kapott volna a vezérkar |
| (mert láttam én már gobelinezett térképet |
| szép színes volt s határai felettébb puhák |
| igen puha pamutból voltak a folyók |
| puha pamutból legelni támadt kedve az embernek |
| s nyomukban azután a tisztikar a legénységgel is |
| rákapott volna a gobelinezésre |
| egyszerűen nem lett volna elég fal |
| amelyekre szép drága aranyrámákban |
| (a gobelin egyik titka a drága ráma) |
| felakaszthatták volna a gobelineket |
| most meg már egyáltalán nincsenek felénk falak |
| valahogyan még a falakra is haragudtak |
| szétlőtték mind szépen módszeresen |
| szét még a régi jó öreg várfalakat is |
| nem lett volna elég fal tehát |
| ha rákapnak a gobelinezésre |
| ha rákapnak a harisnya kötögetésére |
| a tömérdek meleg fuszeklinek |
| kénytelen lett volna beléjük esni a moly |
| most meg már azokat a lábakat |
| nem egyszer közönséges fűrésszel nyiszálták |
| de hát én nem erről szándékoztam beszélni |
| hanem szép kék kötésű cholnoky-könyvemről |
| mégis van tengerem lám mégis |
| a turzások természetrajzáról |
| arról ahogyan a hullámok kis kavicsszemet |
| csigát ezeregy homokszemet ragadnak magukkal |
| és felcsúsztatják őket a turzás rézsüjén |
| míg egyszer magasra nem szökik a hullám |
| amely talán éppen az isztriai partoktól indult |
| s a kavicsszem a csigahéj |
| az ezeregy homokszem átlökődik a turzás gerincén |
| hogy aztán a szárazföldi oldal lejtőjén |
| igen a turzások természetrajzáról |
| egy ilyen kis csigahéj le-föl utazgatásáról |
| nemrég ugyanis magam is felvettem egy ceruzakagylót |
| üres volt mint kitolt belű ceruza |
| egy kihalt belű ceruza mondtam |
| sóváran keresve a koperi sópárlókat |
| ragusát murtert a neretva-deltát |
| hol hátralévő éveimet leélni szándékoztam |
| (már lőttek és én még mindig ott bóklásztam |
| az egyik kis mandarinültetvényen) |
| majd bepárásodó (a sóvár-sópárolók |
| miatt nem mondom hogy könnyező) szemekkel |
| kihalt ceruzám közé csúsztattam |
| a turzások természetrajzáról szándékoztam beszélni |
| de közben a váratlanul feltűnő |
| gólyalábon kötögető landes-i pásztorok |
| elég volt egy pillanat hogy a kis tiszt |
| majd az egész vezérkar a nyakamba ugorjon |
| (kicsi rakás nagy hullarakássá nő) |
| egy költő figyelmét különben sem nehéz |
| akár a költemények maguk is leírhatók lennének |
| mint az állandóan elterelt (kisiklatott) figyelem |
| igaz olykor bűzös leheletű lagunái lidói. |
|
Kis versciklust képzeltem el
| a kis rézüstbe ültetett ciklámen |
| czóbelnek van egy szép ciklámen-csendélete |
| valamelyik jónevű párizsi galériában |
| ha jól emlékszem a drouet-ban láttam |
| czóbel lopta el tehát a ciklámenomat |
| hová a kis rézüstbe ültetett ciklámen |
| ki lopta el ha nem czóbel |
| a kis rézüstbe ültetett cikláment |
| talán csak nem a kis rézüstre volt épp szükséged |
| még jó hogy nem a rézágyat |
| (istenem végre rézágyunk van) |
| tüntetted el füstölgő savaidban |
| még jó hogy nem a kis rézangyalt |
| hová a kis rézüstbe ültetett ciklámen |
| ki lopta el ha nem czóbel |
| nemrég még czóbel (otromba) cipőiről értekeztél |
| (breton parasztnak nevezted |
| és még carlo zobelinit a tenoristát és czóbel minkát |
| valamint édesapját a zöller & zobel gyarmatáru |
| nagykereskedés tulajdonosát is megemlítetted) |
| most meg lám ciklámenom lett alliterációs |
| hová a kis rézüstbe ültetett ciklámen |
| ki lopta el ha nem az a breton paraszt |
| bevittem íróasztalomra a szűzgipsz kutyafej |
| és az arzénnal tömött bosnyák holló közé |
| már rég megfigyelhetted magad is |
| a sírvilág sikeres párizsi piktorai |
| kik maguk is mint harci mének ágaskodnak csatakosan |
| és a (virág)csendélet kismesterei közül |
| én alkati okok is közrejátszhattak elismerem |
| a (virág)csendélet kismestereit választottam |
| az ő képeikhez hajolok egyre közelebb |
| netán léggyé lehetnék szőlőszemeiken |
| most a sír- és csataképfestők világának eljövetelekor |
| amikor próféciáik tényleg beteljesülnek |
| sirámaik bebizonyosodik nem hiába sirattak el |
| nekem semmi okom más céhhez sompolyognom |
| semmi okom igazgyöngyhomályú szőlőfürtjükhöz-hajoltomból |
| más pózba egyenesedni fel |
| hová tűnt a kis rézüst azt mondd meg végre nekem |
| nem kell hogy kiegyenesedj |
| hová tűnt innen a csipkéről |
| hová a kis rézüstbe ültetett ciklámen |
| mondom én vettem magamhoz a kis rézüstöt |
| a kis rézüstöt a ciklámennal |
| kis versciklust képzeltem el ugyanis |
| (czóbel-hommage-ként is persze |
| annál is inkább mivel czóbel kertiszékét is |
| egy az egyben megegyezik huxley székével |
| melynek üres bambuszcsontjaiba |
| meszkalinos kísérlete folyamán a nagy angol író |
| kis versciklust képzeltem el a ciklámenről |
| a kis rézüst már tényleg füstölögni kezdett |
| miért nem tetted alá a csipkét |
| a kis rézüst már tényleg füstölögni kezdett |
| jó hogy nem tetted alá a csipkét |
| (ha nem is holland de halasi) |
| a kis rézüst már tényleg füstölögni kezdett |
| mint kísérleteim flamingója is különben |
| maga a ciklámen még látod mindig csak émelyeg |
| a rézágyat azért vigyük ki szobádból |
| a maga körül forgó rézangyalt |
| és találmányod a seregélyriasztó rézágyút is |
| a kis rézüst már tényleg füstölögni kezdett |
| jó hogy nem tetted alá a csipkét |
| kárt tehettél volna csipkém havazó rézsutosában |
| kis versciklust képzeltem el a ciklámenről |
| a (virág)csendélet-festő kismesterek |
| monoton életével azonosulván |
| nyestszőr ecseteiket stuccolják éppen |
| (asszonyaik bajszuk fazonírozásával gyanúsítják őket) |
| hogy szőlőfürtjeiken azt a legyet |
| mind jobban rezgő kezükkel még egyszer megérintsék |
| embereket mint disznókat pörkölnek |
| nyúznak mint drága kényesbőrű vadat |
| embereket húznak szép lassan vigyázva |
| a szív pumpáját át ne döfjék időnek előtte |
| embereket húznak szép lassan vigyázva karóba |
| a (virág)csendélet-festő kismesterek |
| monoton életével azonosulván |
| nyestszőr ecseteiket stuccolják éppen |
| hogy igazgyöngy-homályú szőlőszemeiken |
| azt a legyet még egyszer megérintsék |
| nehogy valamelyik nagyképű mázoló |
| kapzsi képkereskedő döglégynek vélje |
| már az émelygő ciklámen sincs sehol |
| csipkéd havazó rézsutosában nagy lyuk |
| kis versciklust képzeltem el |
| a kis rézüstbe ültetett ciklámenről |
| melyen egymásba gabalyodva aláhemperegtünk |
| a havasan szikrázó rézsüről |
| add meg még nekem azt a ciklust). |
|
Halvány dunszt
| milyen szép ez a halvány dunszt |
| ne haragudj de tényleg fogalmam sincs |
| hogyan került egymás mellé ez a két dolog (figura) |
| pedig hát éppen ez (lenne) a foglalkozásom |
| nézd most is itt fityeg egy bronz páka a farzsebemben |
| gyerekkorom óta mást se csinálok mint ólálkodom |
| utcán műhelyek ajtaja előtt |
| jóllehet nem (lenne) szabad |
| kifolyik a szemed ha bele-nézel |
| hát abba a violaszín nyelvecskébe |
| később ugyanezzel ijesztgettek |
| a lányok lábaközét illetően is |
| kifolyik a szemed ha be-lesel |
| humott szemmel babrálom a violaszín nyelvecskéket |
| a hegesztést illetően viszont már korán megtaláltam |
| megtanultam rézsút nézve látni |
| bátyám (ő is írt volt verseket) |
| évekig hegesztett hajókat hamburgban |
| van itt felénk a vakvágány mellett |
| (lám valóssá lett e metaforád is) |
| egy fehérbotos vak kisöreg |
| ő még nálamnál is többet ácsorog a hegesztők előtt |
| nálamnál is megszállottabban szemez a kis nyelvvel |
| hát igen ő is megtalálta a módját (a szöget) |
| nincs kizárva csupán azért vakult meg |
| hogy zavartalanul nézhesse a viola nyelvecskét |
| olykor akárha vívna vele hadonász fehér botjával |
| sziszegnek mondja ha melléje állok |
| sziszegnek az ultraviolák |
| de mondom fogalmam sincs hogyan került ide |
| amelyet én mondanom sem kell |
| mint ahogyan semmit sem bartók esetében |
| nagy tán legnagyobb lázadásának |
| anarchikus gesztusának tudom |
| mármint azt hogy 1940 november 6-án |
| útlevélmeghosszabbítási kérelmében |
| a new yorki főkonzulátuson |
| a szeme színe rubrikába (iktatószám 6353/40) |
| nem azt írta hogy barna hanem azt hogy: kék.
|
| igen ezt én bartók nagy lázadásaként értelmezem |
| akárha harci színekkel festette volna ki arcát |
| valóban készült az indián törzsek tanulmányozására |
| néha arra gondolok mondta menuhin |
| megfogalmazhatott volna az indiánok számára |
| én meg néha arra hogy tán meg is fogalmazta |
| látom bartókot kis cowboy-csizmájában |
| botjában kutyák (coyotok) ellen kés |
| ahogy kóvályog északnyugat vad erdeiben |
| poroszkál a grand canyonban |
| tüzet gyújt mint a kártyán |
| pelerinjével füstjeleket ad |
| azt mondja menuhin azok a vidékek pótolhatták volna |
| magyarországot és balkánt amely oly nagyon hiányzott neki |
| a balkánnál kicsit én elmélázok |
| persze hogy hogyan kerül ide bartók mellé az a fiú |
| arról továbbra sincs fogalmam (halvány dunszt) |
| csak arra emlékszem hogy valamit montázsoltunk |
| tudod szeretek dolgozni a hússzín szalagokkal |
| montázsoltunk (hegesztettünk) valamit a műanyagvállú |
| hangmérnökkel (kiegészítették akár egy szobrot |
| új vállat formáltak neki abból a rózsaszín üveges |
| gyurmából) igen vukovárnál lőtték el a vállát |
| meséltem épp ott voltam párizsban amikor |
| a sztalingrád metróállomás tábláját egy éjszaka |
| jól ismerem azt a környéket |
| (megfordultam a 70-es években sztalingrádban is) |
| úgy csatangoltam arrafelé akár stendhal hőse |
| waterloonál (sinkó ervin kedvenc példája) |
| és akkor az a műanyagvállú hangmérnök kezdett |
| hússzín hangszalagok ragasztása közben |
| mesélni arról a vak fiúról |
| mondta a kórházakban nagyobb a borzalom |
| pedig akkor még volt orvosság kötszer |
| nagyobb a borzalom mint kint a harctereken |
| a természet klorofill-kanavásza valahogy |
| (kivéve persze ha rájuk nem bukkannak |
| a nekrofil tévériporterek) |
| mesélte hogy éppen mellette állították fel |
| titkon ő is próbálta etetni |
| mint ahogyan édesanyja tömte a libákat |
| nem ment le semmi a torkán |
| és arra is mindig talált módot hogy kitépje |
| durván kicsupálja magából a vezetékeket |
| nem ment le semmi a torkán |
| megetették vele a szemeit |
| meg szép nagy kék szemeit. |
|
A csiríz isteni bűze
| Különben nem vagyok egy pontoskodó |
| még akkor sem ha olykor meg voltam győződve |
| a tiszavirág kishalála (la petite mort)
|
| ami július elején olykor épp születésnapomon |
| nagyhalállá (la grande mort) orkesztrálódik |
| a langyos zuzazöld folyóban |
| ahol egykor a nagyhalak még a lovakat is aláhúzták |
| a langyos zuzazöld folyó alatt |
| ahol mammutok alusznak az agyagban |
| egy karfiol az elhagyott kertben |
| akárha az angyalok agyforma ürüléke |
| anatómiai gipszagy mellyel doktoranduszok labdáztak |
| egy flamingó hátrahajló térde (ha netalán hátunk mögé |
| lopózna az isten akkor is térdet tudjunk hajtani előtte) |
| tehát a tiszavirág egy karfiol a flamingó ráncos térde |
| pontosan mutatja azt amit kerestem |
| most mégis szinte egzaktul érzem |
| nem szabad semmi kíntornát (verset) bemutatnom |
| még csak az asztalt sem megérinteni |
| mert mostanság ilyesmivel kísérletezem |
| próbálom megérinteni az asztalt |
| melynek lapját egykor gyúródeszkaként használták |
| még csak az asztalt sem szabad megérinteni |
| az is túl teátrálisra sikeredhet |
| majd ha az asztal érint meg téged |
| melynek lapját egykor gyúródeszkaként használták |
| zoknijaimat sem szabad párosítanom |
| még egy lukas zokniból is előcsalható |
| apám meséli amikor a börtönben már nem volt más |
| a zsebtolvajok saját kapcájukat dugták rabtársaik párnája alá |
| hogy aztán éjszaka virtuózmód visszalophassák |
| csak arról a kislányról kellene említést tennem |
| lassan mindent átjárt a csiríz isteni bűze |
| lassan mindent átjárt a csiríz isteni bűze |
| főzte a csirízt hogy összecsirizelje |
| imára csirizelje kis kezét (az újságban olvastam volt róla) |
| talán nekem is csirízt kellene főznöm |
| várni lassan mindent átjárjon isteni bűze |
| talán nekem is csirízt kellene főznöm |
| mielőtt mint leffegő féltalp a cipőről |
| végképp leválnék a féltekéről. |
|
Mint egy kapus
| Mondtam már mennyire kedvelem a glenn |
| gouldot ábrázoló fotókat nagy kesztyűit |
| vagy ír szettereit sétáltatja a tengerparton |
| vagy ahogy bach-lemezének (preludium fugák |
| és fugetták) borítóján például áll egy üres |
| szobában* sok fotón látni különben glenn gouldot |
| Szerb íróismerősömnek (utoljára még dubrovnikban |
| futottunk össze) van egy könyve: Kad su golmani
|
|
još nosili kačket (Amikor a focikapusok még micit |
| viseltek) éppen arról a könyvről van szó amelyben |
| ismerősöm elmeséli hogy cioran kis padlásszobájának |
| asztalán egy nyitott kosztolányi-könyvet látott |
| (kíváncsi voltam mondta mit olvas az utolsó filozófus |
| és ahogy kiment feltenni a kávét megnéztem) ismerősöm |
| danilo kišnek köszönve jól tudhatta ki kosztolányi |
| aki legfontosabb írói (borghes nabokov andrić) mellett |
| emlegette annál is inkább mivel szabadkán születtek |
| cioran könyvei tele zenei utalásokkal akárha egy aktív |
| zenekritikus (nietzsche és schopenhauer inasa) írta |
| volna őket azzal a különbséggel hogy ő nem tudott |
| mit kezdeni a rossini- és bizet-féle zenészekkel |
| ugyanis nem hinném hogy glenn gould valaha is |
| könnyezett volna játék közben |
| (különben persze nem biztos hiszen thomas bernhardt |
| nem állhatott távol tőle) |
| de abban az üres lepusztult szobában |
| ahol levett micivel a kezében álldogál egészen bizonyosan |
| megérzett valamit mint amikor a kapus megérzi hová rúgják |
| a tizenegyest: isten rothadt volt ott az egyik sarokban. |
|
Parancs János
„Egy templomot. Még a csillárt is sóból.” |
|
| minden júniusban nullásra nyírta |
| otthon szépen lemostam róla |
| és nagy titokban megérintettem |
|
| később parasztfiút láttam |
| tragacson keserűsó téglát tolt |
| hogy szétrakja a marhák jászlába |
| amikor kiment nagy titokban megérintettem |
| majd máris érkezett és mint kőművesek |
| szépen falazott (építkezett) tovább |
| akárha a kérődző marhák nagy tiszta szemével |
| egy világot keserűsó téglából: |
| jános egy olyan világban élt volt. |
|
|
Lötyöge avagy be kell-e avatkozni
| te mondd meg hisz téged is érint |
| (milyen egy bomba egy rakéta |
| érintése) be kell-e avatkozni boszniában |
| kis(csonka)-jugoszláviában |
| azaz hát montenegróban szerbiában |
| s annak volt-tartományában |
| mondd be kell-e avatkozni |
| meg be is kell avatkozni boszniában |
| kis(csonka)-jugoszláviában |
| jaj sajnos nagyon is be kell |
| mert ha nem avatkoznak be |
| akkor genocídiumot fog végrehajtani |
| amelyen genocídiumot hajtottak végre |
| genocídiumot fog végrehajtani két népen is |
| amelyen ismét úgy érzi valóban úgy érzi |
| mintha genocídiumot hajtanának végre |
| úgy is hogy magán hajtja végre |
| a genocídiumtól való félelmében |
| genocídiumot hajtva végre |
| fantomfájdalma egy nem-fantomfájdalom |
| valamiféle valós fájdalom |
| te mondd meg hisz téged is érint |
| (milyen egy bomba egy rakéta |
| majd később a clevelandi NASA-ban is |
| megsimogattam egy rakéta vakító testét) |
| mondd be kell-e avatkozni boszniában |
| kis(csonka)-jugoszláviában |
| mert ha nem avatkoznak be |
| akkor genocídiumot fog végrehajtani |
| (etnikai tisztogatás etcetera) |
| még másik két-három népen is |
| egy nép amely ismét úgy érzi valóban úgy érzi |
| fantomfájdalma nem-fantomfájdalom |
| jóllehet az fantomfájdalom |
| (borzalmasabb a valós fájdalomnál |
| egy végtelen ismétlődő kollektív fantomfájdalom) |
| egy nép amely ismét úgy érzi |
| mintha a két fenti nép mellett |
| még két-három nép is genocídiumot hajtana |
| mintha hajtottak is volna végre egymáson |
| jaj sajnos nagyon is be kell |
| illetve be is kell avatkozni |
| meg nem is kell beavatkozni boszniában |
| kis(csonka)-jugoszláviában |
| azaz hát montenegróban szerbiában |
| s annak volt-tartományában |
| nem kell beavatkozni vajdaságban |
| miért is kellene engem bombázni |
| (gyerekkoromban szabadkán egy bombatölcsérben |
| mert mint hallottam kétszer nem esik ugyanarra |
| éreztem még most is orromban a tölcsér |
| miért is kellene engem lőni rakétával |
| épeszű ember hogyan is óhajthatná |
| bombázzák szüleit családját |
| bombázzák lőjék rakétázzák őt magát |
| (valójában már kérdésed is |
| egyfajta belém-avatkozás) |
| nem hasítanak lézersugárral kétfelé |
| engemet vagy legalább a biciklimet |
| ha nem olvasztják le kis klasszikus |
| írógépemről a betűket a pázsiton felejtett |
| kisgereblye fogait a kislocsoló fülét |
| akkor rajtunk is genocídiumot hajt végre |
| jaj egy nagyon szegény nép |
| amely úgy érzi genocídiumot hajtottunk volt végre |
| ahogyan hajtottunk is ezt-azt egymáson végre |
| genocídiumot fog végrehajtani rajtunk |
| mert veszélyeztetve érzi magát |
| mint kisebbség érzi veszélyeztetve magát |
| hol mint kisebbség hol mint többség |
| hol megfordítva és egyszerre |
| általunk még kisebb kisebbség által |
| ahogyan ránk folyik (kátrány vagy lekvár mindegy) |
| s elönt bennünket nagy menekülő (-honfoglaló jóllehet |
| ugyanakkor magát őslakónak tudó) tömege |
| (hogyan is kívánhatnánk más halálát |
| és hát az ördöglakatnak nincs is kulcsa) |
| (hogyan is nem kívánhatnánk más folyamatos halálának |
| hogyan is nem a borzalmas halálhutának* meg- |
| meg bizony be is kell avatkozni |
| rakétázni kell lézerrel fűrészelni engemet |
| jóllehet nem lett volna szabad |
| kérdésed borzalmas csapdájába |
| (a patkány a süllyedő hajóról elszökik |
| ám a patkányfogóba aztán bárhol besétál) |
| hiszen válaszolni kérdésedre |
| mit feltenni nem lett volna szabad |
| válaszolni rá csak versben tudnék |
| versül tudni többé már én |
| ha nem avatkoznak be azért |
| versül tudni többé nem tudhatok |
| versül tudni többé már majd sosem is tudhatok |
| és blaszfémia is ez egy kicsit |
| tulajdonképpeni válaszomul tehát |
| lötyöge példázatát mutatom fel neked: |
|
| gyerekkoromban volt egy barátom |
| ha valamelyikünk játék közben megsértette |
| vagy netán seggbe találta billenteni |
| lötyöge aki valóban nagyon erős volt |
| és üvölteni kezdett mint a vadszamár |
| és akkor mi szépen úgy tettünk |
| hogy milyen nehéz őt lefogni |
| és lötyöge mintha mi sem történt volna |
| amíg ismét meg nem sértette |
| vagy seggbe nem billentette valaki |
| akkor lötyöge ismét az égre emelte kezét |
| és üvölteni kezdett mint a vadszamár |
| és akkor mi ismét úgy tettünk mintha lefognánk |
| hogy milyen nehéz lötyögét lefogni |
| megakadályozni abban hogy öljön |
| megakadályozni abban hogy minket leöljön. |
|
|
Immár azok is ráncosak
| Belgrádban ha felkapaszkodik az ember |
| szép fűzöld zsolnay-cserép |
| borítja csúcsos tetőzetét |
| benn nagy értékes kínai váza |
| dunai hajósok fizettek valamikor vele |
| és egy richard wagner-festmény |
| fogalmam sincs hogyan került oda |
| igaz évekig abban a szalonban |
| hegedűtanárom ragyogó felesége |
| mellei közé szorult az arcom |
| s hirtelen nem tudtam vonós |
| ha belgrádban akadt dolgom |
| istenem én e háborúk előtt a jugoszláv |
| írószövetség elnöke voltam |
| (ifjúkoromban egzotikus kalandnak |
| balkán minden meredek egzotikuma |
| ha belgrádban akadt dolgom |
| mindig beültem pintyőkét hallgatni |
| öreg moszkovita mondták barátaim |
| már nyugdíjas volt amikor fiával |
| (fia azóta Indonéziába költözött |
| akárha azt a bizonyos egzotikus |
| komponenst akarta volna kihangsúlyozni ő is): |
| a sarokban ott álltak árva gázolómadarak |
| vékony nikkellábakon szaxofonjai |
|
Élő porcelán
| Nem hinném el ha más mesélné |
| de kétszer is megesett velem |
| belgrádban a nagy rohanásban |
| (valami irracionális kapcsolat fűz |
| akik igaz az év nagy részét |
| új egzilben szanaszét a világban töltik |
| rohanok az egyik műteremből a másikba) |
| kétszer is megesett velem |
| hogy nem a szabadkai hanem az újvidéki |
| vonatra találtam felszállni |
| ez azért felettébb problematikus dolog |
| mert éjszaka akárha valami vakvágányról |
| (talán éppen arról amelyről évekig értekeztem) |
| lenne szó már nincs vonat (busz se persze) |
| nincs újvidékről szabadkára (arról hogy aztán |
| se palicsra se magyarkanizsára nincs semmi összeköttetés |
| most nem is beszélek jóllehet ez a kérdés is |
| tehát a kilencvenes évek elején |
| kétszer is hirtelen váratlansággal |
| (jóllehet életem legnagyobb hányada éppen ebben a városban |
| magam is sokban hozzájárultam ahhoz hogy újvidék |
| a számomra különben felettébb rokonszenves |
| egy pillanatra új vidék: new york legyen. |
| valójában még mindig újvidékinek tekintem magam etc.) |
| a vasútállomás nagy modernnek mondható |
| műmárvány konstrukciójában |
| kellett töltenem az éjt: a disznószájban.
|
| weöres sándor nevezte első újvidéki látogatása alkalmával |
| elviselhetetlenül pontosan |
| (ott álltam mellette ahogy felpillantott rá |
| úgy tűnt már az épület árnyai agyonnyomják) |
| felső homlokzati részét ahol a várótermek |
| a kávéház és a resti is található: disznószájpadlásnak.
|
| mindig sejtettem a legnagyobb modern magyar költő |
| örökre megmaradt kiskondásnak |
| (később meg is kíséreltem kipreparálni költészetéből |
| és roppant tanulságos eredményre jutottam) |
| megdöbbenve kellett tapasztalnom a háború |
| mennyire kicserélte a váróterem a kávéház |
| a resti figuravilágát hiszen nemrég még |
| egy gobelinező katonatisztet láttam ott. |
| hová tűnhetett az én gobelinező katonatisztem |
| elesett valahol vukovárnál |
| vagy az őrültekházában gobelinezik még mindig |
| talán egy puha pamuthadseregen dolgozik |
| napok kérdése és bevetésre |
| igaz közben immár egy másik harctéren |
| készen áll a pamuthadsereg |
| burekot majszoltam egy féllábú és egy félőrült |
| menekülttel iszogattam a restiben |
| majd elaludtam az asztalra borulva |
| egy valóságos disznószájban |
| sárga fogak őröltek a márvány szájpadlásra szorítva |
| miközben a kiskondás (weöres) |
| kuncogva integetett a túlvilágról |
| mondván azt elfelejtette említeni nekem |
| hogy az OPUST egy vadkan pofájában kell |
| valójában egy gyönyörű élő porcelán környezetben |
| egy gyönyörű szarral teli élő opál közegben |
| ám ha elég leleménytelen leszel |
| a húgyhólyagot magadhoz ölelve az utolsó |
| (nincs kizárva arkangyalokat mondott) |
| (nincs kizárva parasztkéket mondott) |
| az arkangyalok parasztkék világába emelkedhetsz. |
|
A töpörtyűs pogácsa
| Laci franciaországban dolgozott onnan párizsból |
| csöpögtek a mont blanc alatt |
| le is fényképezkedtek lea nagy sárga kalapban |
| janka pepita satyakban csöpögtek az adria felé |
| velence előtt fürödtek először |
| velence előtt fürdött először |
| de hát az csak valami zöld gezemice volt |
| a mi adriánk azúrjához viszonyítva |
| (lea lányom magyar állampolgár |
| egykor dolgozott a zágrábi horvát népszínházban |
| negyedrészt bunyevác mit mondjak még |
| az adria védelmére istenem) |
| először tehát (valójában biograd na moru-nál |
| merült akár valami misztikus szertartás részeként |
| hiszen nagyapja erre a valamire tette fel életét |
| amelyről már hiába is próbálná levakarni |
| biograd na moru-nál merült először |
| az adria azúrjába az unokám |
| miközben itthon palicsfürdőn |
| az évszázad legmelegebb napján én |
| ugyanis murteren nyaraltak (betinán) |
| azután a zágráb-belgrád autóúton |
| majd mielőtt még hazautaztak volna |
| hazaugrottunk magyarkanizsára |
| a déd- illetve nagyszülőkhöz |
|
 míg a társaság kászálódott ki a kocsiból |
| (a mozgó ház mikrobuszából) én bementem |
| a posta a piac a kutyás sóti után |
| az aranyhal a népkert előtt) |
| be a teraszról a konyhába |
| akkor született amikor duchamp |
| 1913-ban rászerelte arra a konyhai |
| hokedlire a biciklikereket |
| s egy töpörtyűs pogácsa evését |
| próbálta a pogácsa kemény alját kettévágni |
| de annyira rezgett a keze hogy képtelen volt |
| csak nyomkodta a késsel a pogácsa aljának |
| váratlan felbukkanásom e megerőltető |
| bonyolult tevékenységben jócskán megzavarta |
| gyorsan végezni akart a pogácsával |
| nem tudta hirtelen eldönteni mitévő legyen |
| üdvözöljön-e előbb vagy még próbálkozzon |
| s abban a pillanatban betódultak a többiek |
| lea (unokája) jankával (dédunokájával) |
| apám még mindig a pogácsa aljának puha |
| majd a kést félreejtve az ujjaival próbálkozott |
| mohó ragadozó mozdulatokkal |
| ám janka abban a pillanatban kiszúrta |
| (nem véletlen mondta volt édesanyám |
| kapkodni mászni kezdett érte konyhaasztalunkon |
| amely a sok baromfi- és disznóvágás (trancsérolás) után |
| most hirtelen valami különös pályává változott |
| apám zavara tovább fokozódott |
| még egy utolsó kísérletet tett |
| lecsípjen belőle bár egy darabkát |
| a keze már annyira rezgett hogy erre is képtelen volt |
| végül janka könyörtelenül elkacsmarta tőle |
| harapdálni két egérfogával a pogácsa maradványát |
| majszolni az asztal közepén trónolva |
| olykor akárha tényleg vasvillával (szigonnyal) átdöfve |
| fixálni próbálva apám (dédapja) kezét |
| gondoltam egyetlen gyógyír ez a pillantás a kezére |
| s akkor janka unokám váratlanul apám (dédapja) felé nyújtotta |
| kis kezével az utolsó falatot |
| lassan végre összehangolódtak eszegettek |
| etették egymást szépen mosolyogva |
| etette szépen a kilenchónapos a kilencvenévest. |
|
|
Koncz
| Lépteidben egész tartásodban |
| kis egérszürke simmicipődben |
| karodon összehajtogatott köpenyeddel |
| milyen különös de magyarra éppen így |
| fordították az erkölcstelent (L’Immoraliste) |
| jóllehet a te poétikádban egyértelműen |
| az etikán volt a hangsúly |
| költészeted egyfajta erkölcstan valójában |
| ahogy mezítelen átvonultál a hajnali városon |
| kétségtelen volt valami a régi nagy hadvezérek |
| te aztán tényleg ismerted a római auctorokat |
| hiszen alkatod (kis kacsód) is egyértelműen |
| a szép arányos termetű goethe |
| a nagyfejű süket beethoven is |
| mennyire bámulta a kis seggdugaszt |
| kétségtelen volt valami a régi nagy hadvezérek |
| tartásából amit az utcaseprők is azonnal megéreztek |
| egyszerre rántották vállukhoz hosszú szomorúfűz- |
| az üres elesett kisvároson |
| először történt hogy nem volt nadrágzsebedben |
| pisztolyformára összehajtható kulcsod |
| de édesanyád hisz várt-lesett egész éjszaka |
| már tárta is előtted a nagykaput |
| és te mint diadalív alatt a mindenkori hadvezérek |
| (ha már említettük idézzük is goethe |
| JULIUS CAESAR DIADALMENETE AHOGY |
|
MANTEGNA MEGFESTETTE című tanulmányát |
| És most valóban megjelenik, túlzón, de értő gonddal s ízléssel dí- |
| szített kocsiján maga Julius Caesar, s vele szemben egy derék-szép |
| ifjú tartja a Veni, Vidi, Vici táblát.) |
| benn a házban édesanyád csak annyit mondott |
| s te köpenyed könyörtelenül vállfára akasztottad |
| egérszürke kis simmid szép lassan kifűzted |
| fekete zoknid egyenkint lehúztad |
| és bevonultál pőrén mint bölcs ókori hadvezérek |
| ahogy bevonultak csodálatos termáikba |
| bevonultál a fürdőszobába hogy lemosd |
| a valójában már balkánhoz csípetett |
| végeken megküzdött győztes nap: porát- |
|
| Akkor már egy ideje édesanyja szobájában |
| ott ahol oly odaadóan ápolta a csöpp asszonyt |
| szépen mindent úgy hagyott ahogyan a kórházba |
| távozva édesanyja eligazította |
| ott voltak csöppfekete cejg és karton ruhái |
| görbebotja is ott volt az ágyban |
| s idővel akár egy buñuel-filmben |
| maga is odafeküdt a bal oldalra |
| korán elhunyt édesapja helyére |
| még mindig érintetlenül őrizve a jobb oldal |
| szép takarosságát rendjét |
| akkor belépve a konyhából láttam |
| a jobb oldalon még minden úgy áll |
| szép takaros rendben érintetlenül |
| úgy az orvosságok az imakönyv a szemüveg |
| viszont a bal oldal ismét púposra volt vetve |
| pista a családi ággyal szembeni fal mellett lévő |
| amelyen később majd haldokolni fog |
| amelyen végül majd ki is leheli lelkét |
| ahogy újra pillantást vetettem a jobb oldalra |
| mégis valami rendellenességet véltem felfedezni |
| édesanyja éjjeliszekrényéről hiányzott kis fekete |
| de abban a pillanatban már fel is fedeztem |
| ott állt a szőnyegen a szoba közepén |
| már majdnem utánanyúltam hogy az asztalra emeljem |
| amikor pista visszaheveredve díványára |
| akkor már nem volt hercegovinai dohánya |
| nemrég hercegovác festőbarátom ahogy elővette |
| dohányzacskóját könny szaladt a szemembe |
| nem tudtam elmagyarázni neki miért |
| akkor már nem volt isteni hercegovinai dohánya |
| nem győzte kipöckölni a kapadohányból a finánclábakat |
| mondom már majdnem utánanyúltam édesanyja |
| kis fekete retiküljének amikor pista belekezdett |
| az őrá olyannyira jellemző |
| mindig bámulatosan alapos magyarázatba: |
| átfeküdtem ide mert gyönge a gáz a kályhában |
| s ha kialszik szépen elgázosít álmomban |
| innen viszont ha édesanyám retiküljébe helyezem |
| cipzárral odafogatva apám borotválkozó tükrét |
| valójában ez volt a katonatükre is |
| ez volt vele lublinban ahol fejlövéssel kezelték |
| nem kell állandóan felkelnem ellenőrizgetni |
| nagy tudósok (galilei és bolyai ciolkowski és tesla) |
| magyarázhatták első alkalommal ilyen |
| mindenre kiterjedő aprólékossággal |
| korszakalkotó találmányaikat |
| namármost halála pillanatában |
| nem tudom hol állt az a kis fekete |
| de ahogyan kilehelte lelkét |
| egy pillanatra minden bizonnyal szépen látni lehetett |
| abban a régi katonatükörben |
| látni mint gyufája lángját ahogyan az isten legszebb |
| okkeréhez a hercegovinai dohányhoz közelített |
| látni mint giccs képeken ama túlrajzolt galambot. |
|
|
Puskin expressz
| állatkertünk agg oroszlánjánál is |
| félelmetesebbet rikkantva |
| a szó szoros értelmében rajtunk |
| mint egykor van aki még emlékszik |
| agatha christie regényéből legalábbis |
| egyszer valamiért le kellett fékeznie |
| mármint a PUSKIN EXPRESSZ-nek |
| minden résén folyt a szar |
| pedig hát palicsfürdőtől még messze |
| pjontek miután a petőfi utcában |
| a PUSKIN EXPRESSZ elé vetette magát. |
|
| az autónk még szerbiában lerobbant |
| a mechanikus szülei azt mondták |
| miért nem maradunk (nyaralunk) náluk |
| mit a fenét keresünk görögországban |
| finom túrókkal pálinkákkal traktáltak |
| bennünket úgy kellett megszökni |
| páratlan vendégszeretetük elől |
| ezért nem is mentünk le athénig |
| az első szép plázson letáboroztunk |
| alig jöttem ki a kék medúzák közül |
| annál is inkább mivel felettünk |
| végül mégis rászántuk magunkat |
| kis sárga RENAULT jött velünk szembe |
| amikor megkérdeztem nem értem |
| miért éppen ezt a csúcsot foglalták el |
| a telepi (újvidék egykor magyarok lakta |
| negyede) írók ugyanis akkortájt épp |
| készültünk kiválni a magyarországi |
| magyar és a jugoszláviai magyar |
| (a romániai és a szlovákiai magyar irodalomból |
| akkor még nem készültem kiszállni |
| mert sajtkukac akkor még nem ettem |
| azóta már azokból is készülök kiszállni |
| mert szú- avagy sziúszerű ékírásommal |
| félig-meddig beléjük írtam magam) |
| szép esteket rendeztünk a telepi petőfiben |
| a művelődéstörténetnek majd fel kell mérnie |
| (nagy józsef sebők félix bicskei tickmayer argyelán |
| a telepi rádió is akkor indult valójában |
| ugrinov ružo képeslapjait |
| amelyeket még csak most állítanak ki new yorkban |
| mi ott már akkor kiállítottuk) |
| te nem tudod kérdezte attila ámuldozva |
| te nem tudod hogy az olimposzon vagyunk |
| ha nem lebegek benn kék medúza |
| inkább a lengyel turistákat figyelem a kánikulában |
| ahogyan ciánzöld kesztyűket meg nyersvászon |
| mosogatóruhákat árulnak a kempingben |
| akkor amikor a pjontek megfojtotta a feleségét |
| és a PUSKIN EXPRESSZ elé vetette magát |
| a véres sínek mellett kódorogva arra gondoltam |
| ahelyett hogy ezt a borzalmat csinálta |
| miért nem kapaszkodott fel inkább |
| és most ott élhetne szépen athénban |
| egyszer akár össze is futhattunk volna |
| fülledt éjszakán valamelyik kávéház teraszán. |
|
| Az egyik lány (irodalomról beszélek nekik |
| a soros-alapítvány műhelyében) egy tetőről |
| írt ahogyan zuhanás közben haját elvágja |
| (jóllehet azt a bádogosok finoman visszahajlítják |
| ám én nem tudtam ennek az eljárásnak |
| pedig nemrég csatornázták újra egész homokváram |
| be kell majd ugranom bádogosunkhoz |
| aki különben harci kutyákkal foglalkozik) |
| a lány verse valójában kész volt |
| de én akkor arról kezdtem értekezni |
| most amikor már minden leállt |
| amikor már szinte lehetetlen |
| s példaként azt találtam mondani |
| a galamb pedig egykedvűen turbékolva |
| (lehet úgy is hogy csak turbékol |
| lenn a föld forró magmájában |
| ám ezt meg már magamnak mondom: |
| most kellene tovább írnod |
| most amikor már minden lefékezett |
| mindenből folyik ki a szar |
| amikor már szinte lehetetlen |
| folytatni s értelme sincs az egésznek |
| most amikor már pjontek is |
| megfojtotta feleségét és a PUSKIN
|
|
EXPRESSZ elé vetette magát pont |
| (illetve kettőspont): most.
|
|
| Én egyszer régen szentpétervárott |
| amely akkor még leningrád volt |
| és semmi remény sem sejlett |
| szemügyre vettem puskin szobrát |
| valahogy minden jel affelé mutatott |
| hogy ezt az ázsiába tévedt |
| annál is inkább mivel ott téblábolt |
| utóbb lelövik mint a kutyát |
| akkor ott a sínek mellett kódorogva |
| arra is gondoltam hogy pjontek |
| ahelyett hogy ezt a borzalmat csinálta |
| miért nem kapaszkodott fel |
| a PUSKIN EXPRESSZ utolsó vagonjára |
| és most ott élhetne szépen szentpétervárott |
| egyszer fehér éjszakán akár össze is futhattunk volna |
| valamelyik néva-parti csehóban |
| egyáltalán nem is lett volna szükséges érintenünk |
| e semmis (metafizikus) fürdőhelyét (palicsot) mint olyant. |
|
|
Ahogy
avagy tündérek és halfarkasok
|
Próbáld meg szeretni ezt a szép országot, ahol élsz; ártatlan a bekövetkező borzalmakban. Én tudom szeretni az égboltot.
Simone Weil: Levelek
Mégis azt mondom, akkor, régen rontották el. Lehetett volna itt paradicsom… és én örülök is, hogy úgy éltem Krakkótól Belgrádig, mintha tényleg az lett volna. Egy ház, egy nagy látóhatár… és mennyire nem volt az! De tudod jól, én csak azért is adtam a jó példát, és tettem úgy mintha! Csak nekem cipellőm is volt hozzá, hogy a jég be ne szakadjon alattam. Te, Hermi, mit csinálsz?! Ne a lavorba vizelj!
– Mondjad csak, drágám, te még a halálodat is el fogod mesélni, ha lesz, aki hallgatja?
Mészöly Miklós: Családáradás
|
|
Ahogy édesapám már majd 90 évesen |
| hosszú hallgatás után egyszer csak megszólalt |
| mit rendeltél szólt át édesanyám a hintaszékből |
| babért kaptam fel a fejem én is |
| pestről a hangya-központból |
| egy egész bála dalmát babért |
| éppen az állomáson van a dragacsosunk |
| küldjek kocsit a babérnak mondták |
| 10 kiló babérnak kérdeztem |
| 100 kiló babérnak mondták |
| alig hogy elkezdtem volna árulni |
| talán a hangya-központban is |
| a háború közelségét érezték meg |
| és mind szétküldték a raktáron lévő babért |
| éppen hogy nem romlik rá az emberre |
| talán a hangya-központban is |
| a háború közelségét érezték meg |
| az 100 kiló babért kapott |
| 1 egész vagon dalmát babért |
| nemsokára államosították a boltot |
| széthúzták az egész bálát |
| a kommunisták gyanakodva vizsgálták |
| az éles kesernyés levelet |
| a lábatlan barátnak a kuka bélának |
| a konfiszkált fatalpgyárosnak |
| a bolond tóthnak még a fejére is jutott |
| egyszerre olyan illata lett a városkánknak |
| a babér elnyomta a tisza felől érkező bűzt |
|
|
Ahogy csáth háborús naplójában |
| (szabadka palics horgos pázua szeged |
| istenem még lovćent is bevették |
| Szavalnak de nem érzik a borzalmakat. |
| Délután fürdés. Belgrád ég.) |
| leírja (lajstromozza) mit is kapott |
| azt otthonról érkező csomagban: |
| Mikor hazajövünk, vár reám kis Olgám |
| csomagja: babér, cigaretta, töltény, villamtelepek. |
|
|
Ahogy dr görög orebićen babérágakkal |
| abban hiszen meztelen voltatok |
| valóban volt valami görögös |
| hiszen műértő volt dubrovnikban |
| és hamburgban készült a trópusi betegségek |
| orvosának fejből tudta legnagyobb költőnk |
| fehér ferenc költeményeit |
| igen abban a tömérdek babérban |
| volt valami szégyenlős hommage is |
| dr görög különben még a háború kitörése előtt |
| már nem utazhattunk le temetésére |
| dalmát feleségén már előbb eluralkodott |
| két szép fia pedig minden bizonnyal |
| mint horvát vitéz esett el a hazáért |
|
|
Ahogy kötényes-horvát jános (tikász) |
| a magyar irodalomban ő az adria írója) |
| arról mesélt hogy a monte grappáról |
| szépen látták ott csillámlott |
| mint katonatükröket stencliző |
| kisvárosi gyár körül a tömérdek tükörszemét |
| olyannyira közel (marha közel mondta ő) |
| hogy ha megindulunk hamarosan el is foglaljuk: |
| aztán megpödörte bajszát hosszasan eltűnődve hozzátette |
| de mi a fenét csináltunk volna vele |
| hamarosan bekentük szarral |
|
|
Ahogy haša vasko popa felesége |
| nincs az egész városban panaszkodik |
| a különben éppen moholi születésű |
| már nem szállítanak panaszolja |
| már nem szállítanak dalmáciából |
| egy kis koszorút akartam fonatni |
| egy kis babérkoszorút a koporsójára |
|
|
Ahogy megfeledkezve (szinte önfeledten |
| hiszen ifjúságom színhelyéről van szó: |
| a szerb szürrealisták könyveit |
| két-három mondattal tovább idézem |
| a balkáni babér mottójában |
| amelyben engem természetesen a 17-ben |
| az adrián elsüllyesztett a regényben mitikussá |
| növesztett ZENTA nevű hajómakett |
| valójában maga a regény építése érdekel igazán*
|
| igen akárha egy megyik-korpusz úgy épül |
| amikor robbe–grillet-t (mészöly persze sokkal |
| jobb író) megkérdezték mit hozzon a jézuska |
| gondolkodás nélkül azt válaszolta |
| elhasznált gyufaszálakat hozzon neki a jézuska*
|
| igen mintha tovább idéztem volna a mottóban |
| a CSALÁDÁRADÁSt igen mert engem immár |
| éppen azok a további mondatok izgatnak |
| a televizelt lavórban úszkáló elszenesedett fejű |
| meg hát az hogyan fogom elmesélni halálom |
| lesz-e aki hallgatja majd halálom |
| ahogy immár cifrázás nélkül mesélem |
| ahogy immár cifrázás nélkül meséli magát |
| egy zentai nevű tisztvisélőnél akadt dolgom |
| fenn pesten az országházban |
| dolgom végeztével megkérdeztem a kedves urat |
| mire a kedves úr elmesélte |
| édesapja a második világháborúban |
| s ott vagy valamelyik szomszédos faluban |
| az egyik templomtoronyból tüdőn lőtték |
| a partizánok vagy a csetnikek |
| a családnak a mai napig fogalma sincs miért |
| zentai úrnak kellett szólítani |
| még sosem jártam zentán tette hozzá befejezve |
| meséjét a kedves zentai úr |
| de már hallottam valamit a zentai csatáról |
| ahol mi úgy tudjuk édesapám dicső halált halt |
|
|
Ahogy az üres bogojevói villában |
| (mind elhaltak mellőle a nők |
| meséltem amikor muca megsérült |
| a másik kocsiban leszakadt |
| az éppen ideális jugoszláv háziasszonynak |
| megválasztott hölgy feje) |
| dr tantos akit én még zentáról ismertem |
| aki sosem is felejtette el hangoztatni |
| akárha azt akarta volna mondani |
| görög származás görög sors |
| ahogy az üres bogojevói villában |
| (éppen ott valahol húzódott a háborús |
| határ a kilencvenes évek elején) |
| a zorba-lemezt hallgatta végtelen |
| s már dr tanatosként mutatkozott be |
| (a különös az hogy együtt tanultak |
| később nyaralt is nála orebićen) |
|
|
Ahogy akkortájt gyakran jutottak eszembe |
| zilahy lajos utolsó újvidéki napjai is |
| láttam fekete mamuszában csoszogni |
| a mestrović-szobor súlyos ökle alatt |
| szállodaszobájában a kis múzeális rezsón |
| vulkánfibere tele volt velős csonttal |
| meg az is jutott akkortájt gyakran eszembe |
| hogyan okította az egyik jugmagy írót |
| (nevezetesen tito összes műveinek fordítóját) |
| a bestseller-írás fortélyaira: |
| könyvespolcodhoz sétálsz fiam |
| és leveszed dedijer sarajevo 1914 című nagy tomusát |
| majd szépen lassan kimásolod az érdekesebb részeket |
| közben persze itt-ott kiszínezhetsz egy-egy detaille-t |
| leírhatsz részletesen egy gyűrődést |
| a hússzín atlasz szoknyán |
| bevezethetsz egy hőst is akár |
| aki például állandóan azt magyarázza |
| ő hol állt abban a bizonyos pillanatban |
| amikor az arkangyali princípiumot megtestesítő |
| figura elsütötte revolverét |
| meg még egy másik hőst is bevezethetsz |
| egy másik hőst akinek fogalma sincs miről is van szó |
| nyakában egy összekötött lábú bárányt visz a csarsiba |
| jómagam amióta először hallottam a nagy író tanácsait |
| ehhez a nyakában összekötött lábú bárányt cipelő |
| még átengedik a miljacka hídján parolázik a katonákkal |
| akik meg vannak győződve a nyakába akasztott bárányt |
| a trónörökös lába elé fogja helyezni |
| majd másnap-harmadnap munkavégzetlenül |
| a közben meglegeltetett báránnyal nyakában |
| mert addigra a miljacka hídja ismét járható |
|
|
Ahogy tárcádból mert évtizedekig ott hordtad |
| olykor még mindig előveszed |
| az újvidéki angyalos ház fotóját |
| állnak így semmis posztokon |
| s hogy egyáltalán léteznek |
| immár csak ezek a kis szürke képek |
| ez az angyal arról a párkányról még látta: |
| eduard kišt (danilo édesapját) loholni alant |
| ugyanabban a pravoszláv templomban |
| ahol einsteint eskették volt |
| s a görbe gríz einsteini görbülete |
| alatt rogyadozni talán minket is |
| látott a 60-as évek elején |
| (mert 68 után az már egy másik időszak |
| ugyanis felénk 48 és 68 között adatott meg |
| jóllehet tudom borzalmasat mondok |
| hiszen barátomat akkortájt |
| vitték egy hajó fenekére láncolva |
| nem értettük ki rótt ránk akkora terhet |
| merész álmainkkal megváltani |
| rányitni az adria vakító tükrére |
| (jóllehet ismét borzalmas dolgot mondok |
| hiszen a goli otok is az adrián van |
| egy lány után leftetve többször el is hajóztam mellette) |
| merész álmainkkal megváltani |
| a mediterrán komponenshez csatolni |
| ezt az átkozott tartományt |
| a szellemi vasfüggöny mögül is átlopni |
| azt a néhány magyar írót akit szerettünk |
| előveszem tárcámból a gyűrött kis szürke képet |
| mert azt hallom a lány aki készítette |
| (nem vették fel pesten a főiskolára |
| így a fotózást már régen abbahagyta) |
| azt hallom a lány fiújának |
| a mai fiúknak sem könnyebb |
| akik üzletelni próbálni kényszerülnek): |
| szegeden átvágták a torkát |
|
|
Ahogy a detonáció feldobta |
| majd szépen visszaejtette |
| a közben összedőlt meteorológiai állomás |
| romhalmazának legtetejére |
| az óriás műszivacs fotelt |
| 100 méterre se álltam mesélte barátod |
| éppen pörgetni kezdtem visszafelé |
| a még szlovén gyártmányú fotelbe |
| és a halfarkasok játékában |
| az egyik szlavóniai származású |
| most már mi is megszoktuk |
| mindenkinek a származását nézzük |
| ebbe a patinás szállóba (PARK) |
| és az a tündér így mondják a takarítónők |
| aztán visszahúzza rá a bőrt |
| mint egy harisnyát hisz nem is oly régen |
| egy nejlonharisnyáért dugtak még a hölgyek |
| a személyzet örül ha megérkezik |
| drága cigarettát dob nekik |
| s ülnek mint régen a hangjátékok mellett |
| azt is mesélték a takarítónők |
| hogy maga a trónörökös is szállt már meg itt |
| e patinás szállóban (PARK) |
| meg az a nagyhajú költő is |
| de az nem fajtalankodott fáradt volt |
|
|
Ahogy idővel (valójában fél évszázadról van szó |
| először még szinte tizenévesen találkoztam vele) |
| az egyik alapszövegemmé lett |
| (ahogy ő mondja jadranska) |
| komponenshez való ragaszkodására gondolok |
| (ehhez persze tudni kell hogy a szerb ikonok első |
| párizsi kiállítása katalógusának is ő írta bevezetőjét |
| azt a katalógust is szent könyveim között őrzöm |
| valamint a bogumil kövek tudósa is volt) |
| „Unatoć heterogenosti (koja je i danas osnovnom oznakom |
| našeg ambijenta) postojala je već i tada, prije sedam stoljeća, |
|
unutrašnja harmonična veza estetskog medija, mnogo dublja
|
|
nego što se misli danas…”* (kiemelés tőlem és itt még azt is ki kell |
| hangsúlyoznunk hogy az esztétikum médiumának belső |
| harmonikus kapcsolata a mai napig tetten érhető |
| és szintén sokkal jobban mint gondolnánk |
| danilo kiš mušić és konstantinović |
| murtić és halil tikveša művészetében például) |
| a különös az egészben az hogy krleža mégsem egy |
| még csak annyira sem mint például |
| nincs egy igazán szép mediterrán szövege |
| az itt tárgyalt nagyesszét egy dubrovniki verset |
| és egy dubrovniki naplófeljegyzést kivéve |
|
|
Ahogy unokáimmal (3 darab) |
| a lebombázott meteorológiai állomástól |
| a férfi strand felé vonulunk |
| de fürödni csak a női strandon fürdünk |
| a férfi strandnál ugyanis a vízbe hullott rakéták |
| érezni hűs fémes testüket |
| hamarosan elérkezik az idő |
| a legénykék erotikus kihívásként |
| fejeseket ugrálnak felettük |
| a merészebbek mint sellőket |
| tündérinek nevezte ezt a kis tavat) |
| fürdőnadrágjukon szépen látható lesz |
| az erekció selymes kis térképe |
| egy véletlen errefele tévedt |
| pásztorgyerekkel fognak felrobbanni |
| ugyanis maga a tó (paligo palus)
|
| is pontosan így keletkezett |
| egy pászor leszúrta botját |
| s szép nagy ívben felfakadt a víz |
|
|
Ahogy azt a rovignói szerb házaspárt |
| akikkel az újvidéki virág utca 3-at |
| (akárha azonos című könyvem) |
| és mercedesük hátsó ülésén |
| jóllehet ott ültek kisgyerekeik is |
| megpillantottam a kalasnyikovot |
| s a vöröscsillagos olajzöld páncélsisakot |
| egyet egészen biztosan intettem |
| azután sokáig álltam még ott |
| éppen ilyen kataleptikus helyzetekből születtek |
| feleségem azt hitte velük mentem |
| tovább már egy pillanatig sem bírom |
| többé már sosem is mehetnek |
| egyértelmű volt embert öltek |
| visszaszaladtam a virág utca 3-ba |
| (akárha szép puha könyvembe) |
| s azt mondtam feleségemnek: |
| palicsfürdőre költözünk kedves |
| dr brenner is oda vágyakozott egész életében |
| jóllehet azon a metafizikus fürdőhelyen |
|
|
Ahogy két kutyám és az azúrszifon |
| a rothadt kaptafa és a jerikói rózsa |
| mindig újra és újra meg tudnak örülni |
| homokváramba való visszatérésemnek |
| a kisszódás rokona volt az a fiú |
| hogyan darabolták le a már meggyilkolt |
| ötösével levezényelt magyarkanizsai rendőrfiúk |
| nehogy a túlvilágon is albánokhoz találjanak |
| istenem lehetséges hogy immár |
| vérrel dolgoznak a szikvízüzemek is |
| s csak a te szifonod tüsszög még azúrt |
| jóllehet éppen te voltál aki |
| anyád hibbant nővére halálakor |
| afféle duchamp-i leleményként |
| elsőként telítettél vérrel egy szikvizes szifont |
|
|
Ahogy danilo kiš korai kusturica-esszéjében |
| a vallások és nemzetek egyensúlyáról beszél |
| csak ebben az egy mondatában |
| amikor is egyfajta libikókának képzelte |
| el életünket (szarajevót) |
| és danilo mégsem tévedett |
| mert nyelve hibátlanul köszörült gyémánt |
| magában rejti sugározza a lényeget |
| ugyanis valami sötét egyensúlyról beszél |
|
„taj grad i dan-danas živi na tamnoj ravnoteži |
| religija i nacija, na njihovoj uzajamnoj odbojnosti |
|
i privlačnosti”* (kiemelés tőlem) |
| danilo libikókája immár üresen jár |
| de nemsokára majd minden bizonnyal |
| újra megnyergelik a gyerekek |
| újra énekelni kezdik azt a dalt |
| az első kusturica-filmből |
| (a kései kusturica számunkra érdektelen): |
|
|
Ahogy danilo kiš hagyatékából kiemeled |
| annak az akasztófának a fényképét |
| az átfotózások során az emelvény |
| hátterében látszó barakk deszkája |
| az akasztófa kampója akárha jeggyűrűvé |
| kiemeled és a lidón strandoló kosztolányi |
| a vigyorogva gitározó wilhelm |
| vitéz mária és unokáim fotói mellett őrzöd |
|
| mint lefagyott kezükkel a sarkkutatók |
| gyufaszálra applikált zászlaját |
| sosem is semmisebb zászlót |
| sosem is szebb semmisebb terrénumot |
| végre kikiálthatjuk függetlenségünket |
|
|
Ahogy vasko popa gyönyörű |
| jóllehet kapetan dragan által támogatott |
| poszthumusz kötetében rálapozol |
| šejkáról a tudós festőről |
| danilo kiš barátjáról-mesteréről írt versére |
| (kiš és popa különben nem kedvelték egymást |
| jóllehet korunk két meghatározó művészéről van szó) |
| s a popa-verssel való bajlódás közben |
| egyszercsak megborzadva veszed észre |
| vérrel telítődő homokórát |
| vérrel teli kupát tartasz a kezedben |
| különben éppen hogy szereted ha nem érted |
| szereted ha mint fában kiüthetetlen csomó |
| előbb brutálisnak (kannibalisztikusnak) nevezed |
| ám aztán rendszeres napi sétáidon |
| a homokvár és a vértó között |
| a valóság összehozza (mutatja) |
| meg is magyarázza neked a metaforát |
| állítván a homokóra motívumához még |
| senki sem nyúlt ilyen eredeti módon |
| a valóság tehát összehozza (tenyerén mutatja) |
| az érthető dolgokat pedig szétcsúsztatja |
| érzed mint szappanos fövenyen |
| benned is csúszik szét megállíthatatlanul minden |
| valójában emeled is e kannibál lakomán |
|
|
Ahogy újra és újra elmesélteted azt a koszovói |
| a magyarkanizsai rendőrfiúk őrjáratán |
| akárha a földből előbukkanva |
| rajtaütöttek az albán gerillák |
| csak a kisszódás rokonának sikerült |
| behúzódnia egy korhadt fába |
| két nap múlva találtak rá az övéi |
| mármint a jugoszlávok (szerbek) |
| neki kellett pléhkoporsóba gyűjteni |
| nagyjából összerakni földijei |
| s aztán neki kellett a saját zsoldjával |
| (kellett a mosógép kisgyerekei vannak) |
| hazaszállítani a magyarkanizsai rendőrfiúk tetemeit |
| belgrádnál épp elérte őket az első NATO-bombázás |
| rettegett amíg ő a légoltalmi pincében lapul |
| barátai földi maradványait a lecinezett koporsókban |
| s rabolt zsoldját (a mosógépet) |
| otthon napokig nem jött ki a kádból |
| talán még ma is a kádban él |
| mint ünnepi ebédre tartogatott (rác)ponty |
|
|
Ahogy nagybeteg édesapámat hallgatom |
| sokszor nem is értve nem is figyelve rá: |
| az őseink kezdi ki tudja hányadszor |
| de kracsun sándor dédapád |
| mondja nitroglicerinnel a nyelve alatt |
| és tódor nagyapád is már szegeden születtek |
| be vannak jegyezve a szegedi szerb templomban |
| sándor nagypásztor volt a járáson |
| volt egy kis hentesüzletünk a tóparti utcában |
| mostanság is gyakran érzek |
| a magyarkanizsaiak úgy hívtak bennünket |
| hirtelen felkapom a fejem |
| akárha faggyúlabdáját dobta volna felém |
| cincároknak hívtak bennünket?! |
| de hát ezt sosem mondtad nekem |
| sosem hogy mi cincárok lennénk |
| jóllehet engem mindig is foglalkoztatott |
| ez a megfoghatatlanul hullámzó |
| sokszor éppen belőlük vezettem le |
| ezt az egész kurva balkáni bagázst |
| de hogy jómagam is cincár lennék |
| de hát te motyogja immár a falnak fordulva |
| azt mondják mindig olyan rémálomszerű dolgokat |
| mondom kisfiam azt hozzál nekem |
| ne mindig csak narancsot: |
| egy faggyúlabdát hozzál nekem |
| mi cincárok még a túlvilágon is |
|
|
Ahogy álmodban te is ott tolongsz |
| a surčini röptéren várakozó tömegben |
| és megjelennek a rovignóba emigrált szerb írók |
| kovač bora ćosić glavurtić |
| mit rade konstantinovićnak |
| a legnagyobb szerb írónak |
| beckett barátjának hoztak |
| igen beckett inkognitóban járt belgrádba |
| az adriára járt radéékhoz |
| párizsban is rendszeresen találkoztak |
| s nekem akinek voltak némi információim |
| jó volt tudni beckett ott lófrál belgrád utcáin |
| (beckett leveleinek egy részét a boszniai menekültek |
| kidobálták rade rovinji lakásából |
| másik részükkel seggüket törölték |
| ami megmaradt gyönyörű könyvben |
| épp most látott napvilágot) |
|
|
Ahogy bécsben a finnugor intézetben megrendezett |
| est után (palics című novellámat olvasták |
| német fordításban s én rezgő mutatóujjamat huzigálva |
| sorról-sorra magyarul követtem elérzékenyülve) |
| báthory csaba megajándékoz a rilke-levelek |
| s közben valami megjegyzést tesz arról |
| hogy mintha azt hallotta volna a rádióban |
| de az is lehet teszi hozzá pancsovát mondtak |
| pázmáneumi szobámban (cellámban) nem volt telefon |
| egész éjszaka a kilencedik elégia csaba ajánlotta |
| új nyersfordítását próbáltam böngészni: |
| eltölteni (elfecsérelni?), mint babért, (amely) egy kissé sötétebb, |
| mint minden más zöld, kicsi hullámokkal minden levélperemen |
| (mint egy szél mosolya) –: miért (kell) akkor emberi (dolgokat ten- |
| nünk) – és sorsot elkerülve, sorsra vágyakozni (vágyakoznunk)?… |
|
|
|
Pilinszky kiskanala
| kerestem válla fölött az óriásagavé cápauszony- |
| töviseit a rózsaszín gyöngyház-vaginát melyen |
| azt írták fekete tintával hogy OPATIJA
|
| ma is elájulok ha meglátom |
| az abbáziában ült nagykabátban |
| s az oktogon ködébe révedve hosszan |
| kevergette kerek asztalkáján kiskanalával a feketét |
| úgy tűnt csak egy nagykabát van ott |
| kopott krombiból gyűrt hegység |
| melynek csúcsán a haj pöszmete akár a hó |
| stenclizett semmis jogarral |
| fél óra után át akartam szólni |
| úgy éreztem ha abbahagyná a kevergetést |
| s aztán már csak karistolgathatná az ebonitszerű jeget |
| a stenclizett kiskanállal amely felvérzi az ajkat |
| karistolgathatná akárha fekete tóban korcsolyázva |
| amikor elviharzott az asztalhoz osontam |
| a kávéhoz nem nyúltam jóllehet éjszaka érkeztem |
| és az abbázia nyitásáig az utcákat róttam |
| csak a kiskanalat csúsztattam zsebembe |
| mint azok a stenclizett reálszoc alumíniumkanalak |
| (a konctáborban elszedett kanalak között |
| sok volt az alpacca az ezüst az arany) |
| elnyűtt reálszoc budoár volt akkortájt |
| az abbázia és az oktogonon |
| kerestem az óriásagavék cápauszony-töviseit |
| a rózsaszín gyöngyház-vaginát melyre azt írták |
| fekete tintával hogy OPATIJA
|
| ma is elájulok ha meglátom |
| kerestem a cápák agavé-uszonyát |
|
| tovább állt ott egy pillanattal mint más |
| állt tarkovszkij ravatala előtt |
| és ahogy aztán a mellére helyezte |
| a virág (vagy tán fű-)szálat |
| akárha egy kanál esett volna nagy |
| csörrenéssel mint a halálraítélt megszökött-ben |
|
| mondanom sem kell fizetés közben ott az abbáziában |
| addig ügyetlenkedtem mígnem a kis stenclizett |
| pilinszky kanalát kőre nem ejtettem |
| már ezeket a vacak kiskanalakat is lopni kezdték |
| a jugoszlávok mondta mérgesen távozva a pincér. |
|
|
Balettpatkányok
| Lea lányom 12 éves korától |
| 18 éves koráig a budapesti |
| állami balettintézet növendéke volt |
| ahol bizony sokat szenvedett szegény |
| (a melltépő magyarkodás mindig is csak |
| letépik a gombokat mondta egyik barátom |
| aztán meghűlnek taknyoznak) |
| s én ha felutaztam pestre |
| istenem hányszor hány IBUSZ-szobában laktam |
| ezért is merem nevezni magam pesten őslakónak |
| ha felutaztam mindig ott vártam lea lányomat |
| a KONSUMTURIST antikváriuma előtt a hajós utca |
| és a népköztársaság (andrássy) út sarkán |
| (tűz esetén a kulcs a kinizsi utca 12 szám alatt |
| megfordult a fejemben elrohanok a kinizsi |
| utcába és tüzet kiáltva elkérem a kulcsot |
| kirabolom a KONSUMTURIST-ot és a legszebb nippel |
| ajándékozom meg pilinszky jánost azt mondom bácska |
| küldi az inkognitóban élő költőfejedelemnek) |
| ott antik nippeket (népeket) tanulmányozva |
| porcelángyárakban gyakran elcsodálkoznak |
| herend hívott is becsüsnek |
| szép foglalkozás mondták költőnek |
| hat évet szántam a nippek tanulmányozására |
| válaszolom ilyenkor s ők hosszan tűnődnek |
| tehát antik népek (nippek) tanulmányozásába mélyedve |
| ott kissé behúzódva a hajós utca öblébe |
| vagy szemben az opera szfinxének (melyről ady |
| leesett) lábához kuporodva |
| közben állandóan az volt az érzésem |
| pilinszky a hajós utca 1-es számú házból |
| vakító (hajótörésekben igaz kissé már kinyeglült) |
| valahová a bahamák vagy a spitzbergák környékére |
| az volt az érzésem folyamatosan figyel les leskelődik |
| figyeli a balettpatkányok nemzedékeit |
| mindenkiről külön-külön feljegyzéseket készítve |
| les leskelődik figyel olykor le is jön sétál közöttük |
| mint faiskolájában az erdész |
| persze könnyű volt így aztán |
| az angyalokról értekeznie |
| (a patkányokkal sem tud az ember mit kezdeni akár az |
| igen úgy éreztem évek (6) óta les minket leával |
| külön füzetbe könyvel bennünket |
| les a podmaniczky felől is sosem tudni honnan |
| lesi adyt a dalszínház utcából |
| őt is külön füzetbe vezeti |
| egy dinnye kőre zuhanása is alig elviselhető |
| hát még akkor egy koponyáé |
| egy szép hatalmas koponyáé |
| hallja újra és újra ahogy ady |
| a szfinxről fejjel a kőre zuhan |
| hallja antik gidák (akárha élő nippek) bakelitpatáit |
| a rózsaszín selyembe húzott |
| mondom könnyű volt így aztán |
| az angyalokról értekezni számításokat végezni |
| egy nyelvnélküli piarista logarléccel |
| hányan is férnek ama tű hegyén |
| a legtöbb helyet a nagy forró |
| molyrágta szárnyak foglalják el |
| lea is jobban szeretett egérke lenni |
| (ugrattam hogyan törpülhet egy b-patkány egérkévé) |
| jobban szeretett egérke lenni a diótörőben |
| a súlyos tetves művégtagokat az úr előtt. |
|
Ismét Pilinszky
|
kocsis zoltánnak
| Amikor pilinszky mint mutáló |
| akinek év(ezred)záró ünnepségen fehér ingben |
| jóllehet már a hajnali misén is ministrált |
| s a mázsás misekönyv emelgetése közben |
| hagyta a scamna alá gurulni |
| akinek már az első próbálkozáskor vihart kell jeleznie |
| amikor pilinszky azt szavalja csodálatos lemezeinek egyikén |
| hogy örvénylik a Sonata pathetique meg hogy az édes elmebeteg
|
|
árva Schumann maga kosztolányi is megborzadna |
| akkor amikor pilinszky azt szavalja |
| szemem előtt mindig a CHIROPLAST
|
| a zongoristák gyűrűsujjának meghosszabbítására |
| szolgáló szerkentyű jelenik meg |
| lép működésbe pontosabban finoman csikorogva |
| akárha charles bovary lábegyenesítő készüléke |
| (Vas, fa, ólom, bőr, csavar, rugó volt benne bőven.) |
| s egyenesítik azt a donga(ló)lábat |
| nyújtják végtelen isten jegyesének |
| máris ezeregy gyűrűt húztak rá |
| akárha egy vándormadár-rajt gyűrűztek volna |
| máris ezeregyet avagy egyetlen óriásit |
| ám a gyűrűsujjat csak egyre nyújtják |
| mintha képtelenek lennének a szerkezet leállítására |
| s a vőlegény jajongása egyre csak fokozódik |
| (hol elnyújtva, hol, felhördülve mint egy megsebzett |
| s a szelet-vihart kiáltó fióka hangja |
| mint kimúló masztodon utolsó üvöltése |
| ódonan dongó hörgése ér el hozzánk |
| ám a gyűrűsujjat csak egyre nyújtják |
| minthacsak magam is ott tüsténkednék |
| disznóvágáskor ha húsdaráló |
| zsíros fogantyúját hajtottam ájulásig |
| mondom maga kosztolányi is megborzadna |
| ám a gyűrűsujjat csak egyre nyújtják |
| és ugyanakkor újfent tőben is ki-kitépik |
| és akkor még mindig nincs oktávba fogva |
| nem patkányfogó a hangszer |
| jóllehet bach jános sebestyén orgonája |
| melyen a mókus kívül van (fut) |
|
Pilinszky Újvidéken
| Aztán már meg sem is lenne szabad írni- |
| verselni (pedig hányszor megkíséreltem |
| és ezután is hányszor meg fogom kísérelni még |
| ahogyan béni skiccelte a wiener bahnhofon bartókot |
| kikalapálni szép ezüstfejét) |
| azt amikor pilinszky jános újvidéken |
| (már előbb járt itt egyszer a tengerre menet |
| hogy egy város a kegyelem műve is |
| ki hitte volna hogy annak a magát fallal |
| mint köpennyel körülfogó városnak |
| még szüksége lesz a kegyelemre hogy ama pompás köpeny |
| a történelem mocskos kulisszájává változhat ismét) |
| azt amikor pilinszky jános újvidéken |
| a tyirpanov (fogalmam sincs ki volt) munkásegyetemen |
| odajött hozzám és megköszönte hogy míg egészen közel |
| a mennyezethez az apokrifet mondta |
| (ahogyan csak babits mondta) |
| kapaszkodhatott a szakállamba |
| mert ha nem kapaszkodhatott volna mondta |
| elvágódik a szálkás kutyaólszerű kis színpadon |
| el keresztben mondta még mindig zihálva |
| teljesen véletlenül ültem az első sorba |
| tán hogy ne tűnjön olyan üresnek a terem |
| cirill betűvel írták a plakáton |
| szép betűk de engem is úgy figyelmeztettek |
| hogy az a jános ott a plakáton |
| és nem egy előadás a ludolf-féle viszonyszámról) |
| azt viszont valóban éreztem vagy elvágódik |
| az üvegpalota szálkás zugában keresztben |
| nádszerkezetre applikált madárfejével |
| de azt nem hogy éppen az én szakállamba kapaszkodik |
| mint mondotta erősen két marokkal |
| néztem finom kézfejét melyet az ismeritek
|
|
törődött kézfejem-et szavalva maga elé emelt |
| válaszom ebből kifolyólag |
| (meg azért mert már annyian csimpaszkodtak belé |
| sinkó is szerette huzigálni) |
| kissé sutábbra sikeredett mint szerettem volna |
| mármint hogy máskor is és egyáltalán áll |
| csüng a rendelkezésére akár a villamos nyűtt |
| zsíros fogantyúja a szakállam |
| aztán nagy lászló következett suttogva sziszegvén |
| (pisze volt egy kicsit ő is mint pilinszky) |
| botjával verve ki a város címerét |
| hogy eljön a fekete katona
|
| (és lám már el is jött itt van la |
| a katona és milyen terepszínű |
| a terep maga fekete lyuk azúrral futtatva peremén) |
| egyszer már majdnem összefutottunk párizsban |
| meséltem később a vacsoránál |
| még éreztem nyirkát ott a porte-des-lilas-n |
| (legkedvesebb filmem címe is ez egyben |
| sok volt arrafelé az arabus |
| most meg ahogy kiss dániel mondaná |
| a jugoszlovák és más magyarok) |
| ott éltem aztán hetekig akárha önnel |
| ott kérdezte ámulatában jános lillán sikongva |
| ott (celan lejjebb élt a rue ha nem az avenue poincarén |
| pilinszky nem ismerte celant ciorannal barátkozott) |
| ott abban a házban még a kő is rothadt |
| és éjszaka folytatta már nem lillán |
| hanem ultraviollán kigyúltak minden villanyok |
| és én felijedvén negyven fokos lázban |
| elindultam úgy pöndölben ama fényesség elé |
| (a műhelyesek mesélték ők gyújtották fel a villanyt |
| frissen nyomott könyvet műhelyt pakoltak) |
| búcsúzáskor még mondott valamit |
| (bori doktor a háttérben darvassal viaskodott |
| az oroszok seggéből bújtatok ki kiabálta |
| s valami viadalinak belgrádban és persze |
| majd pesten is folytatódtak) mondott valamit |
| a sárga kocsik elnyűtt zsíros fogantyúiról |
| azt hogy elviselhetetlenül árvák |
| meg azt hogy várják a kálvin téren az üllői úton |
| várják felakassza rájuk magát |
| néztem vékony fonnyadt nyakát |
| és néhány év múlva egyszer éjszaka |
| valóban megpillantottam az üres sárga villamosban |
| zsíros szíjra akasztva csüngött |
| taxit fogtam üldözze mondtam tán még levághatom |
| gengszterekkel nem dolgozom mondta dühösen |
| én a gázzal el gaz (gengszter) akárha elgázolva. |
|
Kormos és Pilinszky
|
(Parancs Jánosnak)
| Kormos mesélte a pista szép táskás |
| kutyaszemével ravaszkásan pislogva |
| hogy egy párizsi hajnalon |
| ahogy pistát és párizst ismerem |
| lila éjszaka lehetett biztosan |
| pilinszky kétségbeesett hangja |
| valakit megölt nagy ártatlanságával |
| vagy valaki őt ölte meg a jámborját |
| s jános már tulajdonképpen |
| csak azt nem tudom hol talált zsetont |
| ne végezzék ki a bűnöst (guillotine-nal) |
| s te is (mármint pista) bocsásd meg |
| (ha lesz időd) bűnét a szegénynek |
| mondjad jános mondta pista |
| (aki úgy tudott franciául hogy nem |
| pilinszky pedig úgy nem hogy igen) |
| hogy mondják azt hogy tű mondta |
| tán sosem voltam ily zsenerőz |
| mesélte pista aki egy par excellence |
| sosem voltam ily zsenerőz |
| megajándékoztam (gyorsan belelesve a szótárba) |
| megajándékoztam jánost a tű mindkét francia nevével |
| köszönöm kormos lett kis bence mondta jános |
| sehogyan sem tudva leplezni zavarát |
| nekem csak egyre lenne szükségem |
| nincs is pénzem több tűre |
| választani pedig tudod képtelen vagyok |
| nekem csak egyetlen tűre lenne szükségem |
| mi történt jános kérdezte pista |
| (most meg arra gondoltam mesélte pista |
| tűvel készül gyilkolni a jámborja |
| kényes leány-lény szívét) |
| leszakadt egy gombom mondta zsenánsan |
| tűt kell vennem egy tűt pista |
| jó jancsikám mondta megkönnyebbülve pista |
| vegyél egy szép karcsú francia tűt |
| s ha felvarrtad fekete gombod |
| szépen elszeretjük a karcsúját a fiúkkal |
| akárha valaki eiffel-nagyságú tűvel döfte volna |
| a vég immár valóban ama végtelen tű hegyéről |
| hiszen az átdöfött rovarok páncélját is hiába |
| nincs több zsetonom pista. |
|
Pilinszky és Jován
| Azt hitték ahogy felfutottam zihálva |
| a balettpatkányok már ott spicceltek |
| magam is azt hittem ahogy lefutottam |
| még mindig félek pissoirnak vélem: |
| egyből (és nem szépen hajszálanként) |
| pedig csak gipszet kubikoltam |
| és ő sztaniol tepsikben nyújtotta |
| ügyesen akár egy balkáni pék |
| mesélik ugyanis van a balkánon egy fajta |
| azt még heidegger is megkóstolta volna |
| mármint a semmivel töltött böreket |
| mondd ismered ezt az étvágyat |
| igen jován jovánovics egy olyan pék |
| egy olyan nagyszájú balkáni balfék |
| jóllehet sosem is voltak balos érzelmei |
| és tersánszky sem róla mintázta a bicikliféket |
| egy olyan nagyszívű balkáni pék |
| akinél a semmi a tészta és a töltelék |
| minden más szeplőt ejtene (akárha mákkal töltenék) |
| amikor elkészültünk egy reszlivel megáldoztam |
| hogy a hajnali misét is átugorhassam |
| ahol az üres börek (burek s ništa) készül |
| ott még a tücskök is fehérek*
|
| a balettpatkányok spiccében is |
| a balkáni pék (nagyszívű balfék) pépjén |
| a jován keveri az öreg balettcipészeknek |
| a patkányvérecskét hogy felszippantsa |
| (nagy patkányfogó az opera jóllehet a diótörő |
| egérkéit ejti csapdába csak) |
| igen a flamingóselyemben is csak egy marék |
| gipsz az amibe a mester (a teremtő) lelket lehel |
| tudom akik nem hajszálanként őszülnek |
| hanem egyszerre mint vörösmartynál a föld |
| mint vörösmartynál az isten |
| mind azt mondják a jovánnak kubikoltak gipszet |
| de én tényleg a jovánnak kubikoltam a gipszet |
| és többé nincs is szándékomban mást csinálni |
| mint kubikolni a jovánnak a szűz alabástromgipszet |
| noha valójában fogalmam sincs hol is a műterme |
| de hát én mindig is kubikos szerettem volna lenni |
| e szűz anyagok (gipsz liszt etcetera) kubikosa |
| legközelebb már így is fogok bejelentkezni |
| a fényes világi szállók recepcióján: kubikos.
|
|
Érzékiség gyónásom
avagy pilinszky szabadkán
palicsi p howard vulkánfíberében
a mondom desirének és az árvacsáth második kötetének
kéziratával enyhén elszíneződve
|
Vajon kiabálnia kell a jövendőt feltáró istennek?
Lessing (Laokoón)
|
| Palicsfürdőre csak fél óra jutott |
| zaccszín csuhájában kísérőmnek |
| így is sikerült mindent megmutatnia |
| töviről hegyire elmagyaráznia |
| felét sem értettem hisz oda-vissza |
| a villamoson is volt még fél-fél óránk |
| szép volt az a szárazföldi sétahajózás |
| ha több időnk van minden bizonnyal |
| elveszünk belefulladunk gyóni szakértő |
| ferences kísérőm bevallotta most ő gyónt |
| könyörgött egy pillanatra se engedjem el |
| a derekára csavart selyemkötél végét |
| amit még az adria pucérstrandjain sem |
| csak most értettem meg honnan is |
| desiré észbontó detail-ai |
| noha a szpliti allén a kosztolányi-villa |
| felleltározására már nem jutott idő |
| állítólag éppen a napokban találták meg |
| egy kopasz muff zsebében korcsolyakulcsát |
| csak most kezdett derengeni |
| (mert nem impresszionista atomfizikus) |
| minden egyes porszem rezegve él |
| s ez az állandó halálos félelem |
| valami abszolút pozitív (rádiumszerű) |
| majdhogynem motívumnélküli |
| semmis pointillista vásznak forró isteni rasztere |
| seurat tárlatán láttam ilyeneket a grand palais-ban |
| (itt minden bizonnyal p p howard talált közbeszólni) |
| ugyanilyen vakító képek mutatkozhattak camus hősének is |
| emlékezzünk csak tűzesőről beszél |
| amikor minden ok nélkül lőtt |
| jópofa kis tűzesők ezek a képek |
| nem véletlen olvasta ólomkötényben dr brenner |
| desiré végtelen tagolt szövegeit |
| ő figyelt fel arra magyarázta a szerzetes |
| hogy egy-egy szó teljesen váratlanul |
| rádiumként kezd sugározni |
| ajánlotta hogy a könyvtárak is szerezzenek be |
| egy napnál tovább senki se merészkedjen szabadkán maradni |
| itt akárha egy nagy mozsárban törték volna össze |
| mind a monarchia finom porcelánját |
| de mondom ferences kísérőmnek így is sikerült |
| mindent megmutatnia (elmagyaráznia): |
| A székely ácsok rusztikus faragását |
| a monarchiának itt még van ideje (türelme) |
| jóllehet néhány év mindössze szarajevóig |
| dr brenner csak 13-ban kerül végre haza |
| ő is akár trakl rilke ady és crnjanski |
| meztelen áll a sorozóbizottság előtt |
| mondom a monarchiának itt még van ideje |
| dr brenner is lombfűrésznek tudja csontfűrészét |
| a nickelbrowning mellett a kígyóbőr retikülben |
| a monarchiának itt még van ideje |
| türelme lombfűrésszel szépen csipkévé varázsolnia |
| persze lechner magyaros szecesszióján belül |
| csáth virtuózmód hegedült paganinit |
| éppen piros józsiéknak köszönve tudta |
| hubermannba oltani ám csontfűrészével durván |
| dolgozott gyakran felejtett letörölni róla vért velőt |
| ezért az ő eljárása (stílusa) nem sorolható a szabadkai |
| népies szecesszió (mézeskalácsszív etcetera) rubrikájába |
| van benne valami szaggatottság (töredékesség): Végre, hogy
|
| bennem szaggatottság van, fájdalom, való, de nem csoda. |
| szokta volt idézgetni petőfit: |
| Minden nemzet, minden család, sőt minden ember meghasonlott |
| önmagával. Ilyen e század, s lehetek-e én másforma! én, századom |
| a szegény kisdiák orvosként |
| az orvos szegény szivárványt kergető kisdiákként |
| vezette naplóját van benne valami brutális |
| éppen weöres sanyit meg engem szoknak említeni |
| a lét kiskadétjai ottliknál is abszolút szobatiszták |
| a mai napig sem készült el desiré disznózsírból |
| készült költője után a: költő szarból. |
| mondom olyannyira virtuózmód dolgoztak lombfűrészeikkel |
| hogy a japán turisták ma is úgy érzik haza érkeznek palicsra |
| tokióban nem egy tudományos értekezés született |
| palicsfürdő japános építészetéről |
| tehát mint sajátjukat tartják számon a palicsi pagodákat pavilonokat |
| a női strandot meg különösen |
| vannak japán elméletek amelyek szerint |
| a női strand valójában szentélynek épült |
| amit én nem mindig követve ciceronémat |
| noha a derekára csavart cingulust |
| egy pillanatra sem engedtem el akceptáltam |
| ahogy besétáltunk kérte én is térdepeljek le |
| gondoltam ott a női strandon fogjuk elmondani |
| de meglepetésemre azt mondotta |
| szagoljam meg a móló colos deszkalapjait |
| igen mondtam anélkül hogy külön részletezte volna |
| a száz (100) idény női testet spiritualizáló |
| akkor ha nem fogom olyan görcsösen a derekára csavart |
| selyemkötél végét belebukok a zöld vízbe |
| (innen kosztolányi tózöldje ahogyan tóth árpád |
| zöld azúrja sem abszint hanem a balaton romló vize) |
| hisz kísérőm honnan is sejthette volna |
| hogy különben is betegesen érzékeny vagyok |
| az uszadékfa illatára mint olyanra |
| megmutatta dr brenner rendelőjét |
| elmagyarázta ide-oda futkosva mezítlábas sarujában |
| nem győztem loholni utána ha valaki lát bennünket |
| azt hiszi két gyengeelméjű lovaz |
| lovaz mint tyúkbéllel kiskacsák a nagy kék váza körül |
| amelyet éppen akkortájt helyeztek rendelője ablaka alá |
| elmagyarázta hogy a zsolnayaknak ez a sorozatgyártmánya |
| szabadka ország afféle kultikus edényévé lett |
| egyik ifjú művészük szerint |
| még az adria számára is ebből merik |
| ha fakulni (szennyeződni) kezd innen visznek |
| ők így képzelik a tiszta forrást |
| nem úgy mint az erdélyiek a mi népieseink |
| joguk van hozzá csáth elsőként ismerte fel bartókot |
| noha sajnos bartók épp csáth hazatérése előtt koncertezett |
| szabadkán gyűjtött délvidéken alibunáron fényen horgoson |
| ők így képzelik a tiszta forrást |
| csöpp kékítőgolyó formájában is akár |
| képesek imádni felmutatni az urat |
| azt is említette volt hogy két értelmezése van |
| a vázán látható díszítőelemnek |
| van aki az iszonyatosság jelképét |
| látja benne aki éppen félelmetes ordításáról |
| (a gar innen származhat a garat is ordítást jelent) |
| kapta nevét ugyanis magam is többször összerezzentem |
| a palicsi zoo agg oroszlánjának fájdalmas |
| egyértelmű volt ugyanaz a garat |
| a másik tábor poszeidont látja benne |
| én is inkább feléjük hajlottam volna |
| kafka poszeidon című novelletje jutott eszembe |
| el is meséltem a szerzetesnek |
| a tengerek istene minden vizek igazgatója |
| aki íróasztalánál ülve a fenéken |
| nagy elfoglaltságától valójában még nem is látta |
| sosem is lehetett világutazó afrika- vagy északi- |
| sark kutató kalóz mediterrán szakértő turista |
| tehát kafka istene az adriát sem láthatta velencétől |
| korčulán ragusán cattarón át duresi-ig például |
| Azt mondogatta, megvárja ezzel a világvégét, akkor bizonyára |
| adódik még egy nyugodt pillanat, amikor épp befejezés előtt, az |
| utolsó számítás átnézése után csinálhat egy kis körutazást. |
| namármost akkor ott a nagy kék zsolnay váza előtt |
| úgy tűnt nekem eljött a pillanat |
| amikor a vizek istene elindulhat végre |
| körüljárni mind a tengereket |
| felejthetetlen napokat töltvén murter jezero |
| nevű kis öblében (amely egy sós s nem édesvizű beltó |
| mint például mljet szigetének kis tava) |
| (nem is értette mármint kafka istene eddig miért nem |
| húzta le klott könyökvédőjét s csapta hóna alá |
| valamelyik szolid utazási iroda bedekkerét) |
| körüljárván tehát mind a tengereket óceánokat |
| az északbácskai tavak szemléjénél tart |
| igen valami különös kis vörös |
| vérrel tele-telefutó tavak közé ért |
| ne feledjük a gorgófő gorgoneion |
| kihulló vére rontó de csodás és gyógyító erővel is bír |
| s azt se feledjük emelte fel ujját a szerzetes |
| hogy a grál kehelyben isten vére fogatott fel |
| tehát akkor miért ne futnának olykor vérrel |
| majdhogynem szárazon maradva |
| szárazon minden vizek istene |
| száraz tónak véres partján |
| s akkor mégiscsak gorgó gondoltam |
| annál is inkább mert ahogy végre közelebb léptem |
| nem nagyon mertem közellépni megérinteni |
| a szerzetes ugyanis arról mesélt hogy az a zsolnay |
| ki szeretőjével való nyaralásuk után a vázát |
| palicsfürdőnek ajándékozta dr brennerrel is |
| megvizsgáltatta magát majd utána együtt reggeliztek |
| a kisvendéglő teraszán mint a kor másik nagyhatású |
| művésze (ady) szifiliszes volt igaz viszont |
| a kerámiagyáros is furcsa tályogokra lett figyelmes |
| az ifjú nagyreményű orvosíró karján |
| ahogy mégis megérintettem kékmedúzaként vacogó |
| kocsonyás testét hogy mint dr brenner a fájdalmasan |
| üvöltő keramikus garatjába lessek azt kellett látnom: |
| hívtam a szerzetest is közelebb nézze |
| szájba hogy ne üvöltsön végtelen |
| minden bizonnyal éjszaka felijedt vándor |
| vagy valaki akit már direkt ebben az ügyben küldtek |
| valami partizán komisszár bérgyilkos |
| kihúzta párnája alól revolverét |
| és az üvöltő isten torkába dugta fegyverét |
| ám a komisszár a bérgyilkos nem számított |
| (a két dolog közötti összefüggésre) |
| s a kék isten azóta pofájában a golyókkal |
| vannak napok amikor a zoo agg királya nem ordít |
| vagy más irányba röszke felé viszi hangját a szél |
| visszafelé nyitott villamoson utaztunk |
| a sok kaszárnya bicikligyár mellett |
| (amikor duchamp hokedlire szerelt biciklikerekét említettem |
| még fogalmam sem volt hogy szabadkának nagyhírű |
| a sárgaházra emlékszem még |
| ahová a zsidókat ellenállókat |
| a HÍD szerkesztőit is például |
| majd a HÍD életben maradt szerkesztőinek segédletével |
| a kulákokat és szentéletű margit édesapját is többek között |
| zárták mielőtt kivégezték volna |
| akiket nem végeztek ki lelkesen asszisztáltak az új hatalomnak |
| asszisztáltak netán a kivégzéseknél is |
| hamarosan hajófenékhez bilincselve őket vihar idején |
| mely a sárga ház előtt oly nagy kanyart vett |
| majdhogynem szó szerint értendő |
| görcsösen markoltam a fogantyút |
| jóllehet errefelé a fogantyúk bőrszíjának |
| a zománc és porcelántáblácskáknak |
| valami egészen más minőségük van |
| talán mert homokkal dolgoznak |
| akárha egy kívül ribiszke- |
| belül citromszín hangszer |
| amelyet mint kísérőm magyarázta |
| a helybéli tífusz (tito) macskovity |
| és a tömérdek vermes mellett |
| valójában két regénybeillő pesti figura |
| (az isten sem tudja hogyan bukkantak fel |
| éppen itt palicsfürdőn szabadkán) |
| szépen vigyázva mondom mint egy különös |
| egy még sosem látott koncertre |
| mondom szépen vigyázva cirádába csomagolva |
| két regénybeillő pesti figura: |
| a szlovák ivan bubula (a slovensky novine szerkesztője) |
| és a német lovag (cavalier) ernest lindheim. |
| szinte felfoghatatlan de végülis ők varázsolnak |
| kívül ribiszke- belül citromszín villamost |
| a kocsik igaz az első napokban még le- |
| leugrottak a sínekről (s némi politikai ellentéteket is |
| felszínre hozott ugyanis az ünnepélyes átadás bankettjén |
| amelyet cavalier lindheim adott mivel a szónokok |
| csak magyarul beszéltek bubula és cavalier lindheim is |
| a helyi horvát-bunyevác-sokác valamint szerb előkelőségek |
| (ma is nagyrészt egymás markírozásával foglalkoznak) |
| mondom mondta belázasodva kísérőm |
| minden szabadkai megszállott (őrült) helytörténész |
| ha nem kosztolányit és/vagy csáhtot kutatja |
| (gyónit gyűjti nagy titokban) |
| akkor a villamos történetét |
| ki cavalier ernest lindheimről ír épp monográfiát |
| noha tehát még le-leugrott a sínekről a kívül ribiszke- |
| belül citromszín hangszer |
| még mindig nem stimmelődött le |
| noha éjszakánként mind többet kell rajtuk dolgozni |
| ha itt élnék mondottam le sem is szállnék soha |
| máris úgy éreztem a finom bőrfogantyúk |
| oda-vissza utazgatnék a kék váza |
| és KOSZTOLÁNYI GUSZTIKA ÉLT EGY NAPOT
|
| sírja között hol a kéken vacogó szájbalőtt |
| kafkai isten üvöltését hol a bácskai notre dame |
| (szabadkát amellett hogy a világ legnagyobb falujának |
| bunyevác párizsnak is nevezik) kettéhasadásának |
| finom halk hangját hallgatva |
| hasad itt most pesten is hallom |
| hallom ahogy halkan hasad |
| hol azt gondolván elpirulva a nadrágom |
| jóllehet egy dekát sem híztam |
| a stoni osztrigának valóban spermaillata van |
| hol meg azt ahogyan harold pinter egyik darabjában |
| hasítják végtelen türelemmel az újságot |
| igen az étellift az a darab |
| abban olvas egész idő alatt újságot az egyik hős (ben) |
| legszebb színházi élményeim közé tartozik |
| ahogy az egyik bérgyilkos |
| (mondom minden bizonnyal ben) |
| az akit különben érdekel a lombfűrészelés: |
| GUS Igenis van, ami érdekel. |
| BEN Nézz meg engem: hogy mi minden érdekel. |
| GUS Mit tudom én! Például mi! |
| BEN Például ott van a lombfűrészelés. A hajómodelljeim… |
| szóval ahogy az egyik bérgyilkos |
| elkezdi hasítani az újságot |
| úgy olvassa a nagyformátumú finom angol újságot |
| szép szabályos csíkokra hasogatja |
| sosem is megrendítőbb zenét |
| de nem is biztos hogy negatívként kell megítélnünk |
| hisz egyfajta felmutatásként |
| a nagyformátumú finom angol újságok felmutatásaként is |
| értelmezhetnénk ben monoton ám hihetetlen érzékről |
| kézügyességről tanúskodó munkáját |
| nem emlékszem már melyik vidéki színházban láttam |
| valamelyik ifjú rendező leleménye lehetett |
| a BITEF-en vagy valamelyik wroclavi pincében leshette el |
| mert aztán akárhányszor olvastam is újra a darabot |
| semmi ilyen jellegű utasítást nem találtam |
| mármint hogy az egyik bérgyilkos (ben) |
| kezdje el csíkokra hasogatni az újságot |
| Ben zörög az újsággal, olvas. |
| Ben az újságot zörgeti, olvas. |
| Ben füttyent az újsághír olvastán. |
| pontosan érezzük örökké hasítani fogja |
| immár sosem is mehetünk haza a színházból |
| ki kell várnunk hogy ez a bérgyilkos (ben) |
| szép szabályos vékony csíkokra |
| hasogassa (kiolvassa) az újságot |
| jóllehet a második csík után már egyértelmű |
| hogy ez a bérgyilkos (ben) örökké hasogatni fogja |
| hiszen az ólmos rotópapír valóban végtelen |
| (mint láthattuk kafka novellájából is) |
| a vége után is van még újság |
| szenzációs szalagcímekkel hogy: |
|
| de az ólmos rotópapír csak folyik |
| amikor a lombfűrészelésről beszél |
| Láttál már engem lézengeni! |
| ugyanis mint közismert az ételliftben (Csigákon
|
|
járó tágas szekrény) az történik hogy most az egyik |
| bérgyilkos (ben) lövi le a másikat (gust) |
| profimód hasítja az újságpapirost |
| lassan végtelen koncentrációval |
| el tudom képzelni egy változatát a darabnak |
| ahol a bérgyilkos végtelen hasítja az újságpapirost |
| hiszen különben sem látni amikor lelövi |
| amikor az egyik bérgyilkos lelövi a másikat |
| de istenem ki lövi le az utolsó bérgyilkost |
| ha már nem vagy halott akkor minden bizonnyal |
| te lennél az utolsó bérgyilkos nem értem |
| mondom itt pesten is hallom ahogy halkan hasad |
| még a nadrág a finom angol újság hasadásánál is |
| finomabb halkabb hangot hallatva |
| belül citromszín hangszer kellemes kávédarálót (török |
| kávé) idéző monoton (az étellift is hasonló egyhangúsággal |
| jár zuhan csörömpöl le-föl) zajától kísérve |
| desiré és brenner józsika málnaszoknyában ők ministrálnak |
| hasad desiré és brenner józsika temploma |
| hasad halkan mintha csak súgni akarnának valamit |
| a málnaszoknyás ministránsok |
| minden bizonnyal azt hogy hasad |
| nincs kizárva még ők a kis málnaszoknyás ministránsok |
| neszelték meg először hogy valami hasadni kezdett |
| súgni hogy valami hasad halkan |
|
| unatkozik az utolsó bérgyilkos. |
|
|
Két lábjegyzet
Mint KASZA József, Szabadka polgármesterének sajtótájékoztatóján értesülhettünk, megbeszélést folytatott a magyarországi Zsolnay Kerámiagyár illetékeseivel. Ugyanis értékes kályhacsempék kerültek elő a városháza padlásáról (az első hírek még a pincéről beszéltek). Vélhetően még az idén sor kerül egy új szökőkút felépítésére is, a városháza előtti parkban (a könyvtár előtt már van egy óriás pécsi szökőkút, tömérdek kerámiai alkatrészére-díszére nem kevésbé regényes körülmények között akadtak rá), amely csempéit szintén a Zsolnay Kerámiagyár biztosítja.
Ám a polgármesteri sajtótájékoztató igazi szenzációja melyre még a helyi poéták is felfigyeltek, az, hogy a régi, törött, repedezett, szájbalőtt (ez nem a polgármester, Palicsi P. Howard kifejezése) kék eozinvázák helyett újak díszítik majd a palicsi sétányt. Remélhetően, fűzte hozzá a polgármester, a nagy értékű vázák nem lesznek a fiatalság és a vandalizmus áldozatai, mint az eddigiek.
MAGYAR László írja Egy falrepedés históriája című 1977-es dolgozatában: Probojevics János prépost először 1876. március 5-én jelenti a Teréz templomon észlelt repedéseket, a városi tanács pedig Tóth Mihály építészmérnököt utasítja a jelenség szakszerű kivizsgálására, aki három nappal később már részletes jelentést tesz.
A kérdéses repedés létezik, a homlokzat közepén a főbejárat fölött, kezdődik a csúcsfal felső részén s tart a főbejárati ajtó boltozatáig. Ezen repedési vonal hosszában, 4 helyen látható különböző magasságokban, különböző hosszúságú kötvasak vannak alkalmazva, úgy a két torony, mint a choruson levő ablakboltozat összetartására, illetőleg szilárd állásuknak biztosítására.
A repedés egyik fő okának látszik lenni azon körülmény, hogy a homlokzat padlás feletti ablakboltozata a mint a padlásról észre vehető, csak egy láb vastag boltozattal boltkulcs nélkül van készítve s efelett a repedés már jelentékeny is és többfelé elágazó.
A homlokzati főfalon keresztül a két tornyot összekapcsoló kötvas áttolatai, melyek az északi s déli részen kívülről láthatók, felső végükkel egymásnak látszanak hajolva lenni, miből következtethető, hogy azok nevezett irányban szakító erő behatása folytán hozattak jelen állapotba.
Tóth Mihály építészmérnök, folytatja dolgozatát Magyar László, 1877. aug. 13-án újabb jelentést küld a gazdasági tanácshoz. Hat év múlt el azután úgy, hogy különösebb intézkedés történt volna. Ekkor ismét Probojevics prépost hívja fel a városi tanács figyelmét a falon tátongó repedésekre: mielőbbi megvizsgálása elkerülhetetlen, mivel a repedések napról-napra nagyobbodnak.
A tanács utasítására pár nappal később – 1883. június 12-én – kivonulnak a helyszínre a mérnöki hivatal rangos szakemberei: Karvázy Pál városi mérnök, Mácskovics Titusz építészmérnök, Grundbök István és Koczka Géza műépítészek.
Behatóan megvizsgálták a templom külső és belső részeiben mutatkozó repedéseket, ám arra a közös megállapításra jutottak, miszerint a repedések már korábbról származnak, amelyek az egyenetlen és többnyire ellenkező irányú ülepedés által keletkeztek. Köztudomású ugyanis, hogy a templom környéke ingoványos. Majd így folytatják jelentésüket:
Továbbá a vizsgálat alkalmával tapasztaltatott, hogy a nagy chorusnak mennyezete, mellyel délfelül esőtorony választ el, be van ázva, az okot fürkészve egy botrányos cselekvénynek jutottunk nyomába, – ugyanis azon egyének, kik a harang lábban harangozni szoktak, ugyan ott végzék természetes ürülékeiket is, és ez által ázott körösztül a nagy chorus mennyezete.
Közben Ybl Miklóstól, az építészek országos elnökétől, válaszlevél érkezik Mukits polgármester címére. Ő hajlandó Czigler Győző jeles műépítészt a helyszínre küldeni.
A szabadkai városi tanács pedig máris intézkedik: feltölti a székesegyház környékét, előkészíti az állványzatokat, felhívást intéz a város lakosságához a templom szentélye alatt elhelyezett sírboltok és az azokban levő hullák eltávolítása céljából. Tehát azok, kiknek egykori családtagjai az említett sírboltban nyugszanak intézkedjenek, hogy a hullák onnan 1884. márc. 14-ig elkerüljenek, mert ellenkező esetben azokat a bajai temetőben közös sírba hatóságilag helyezik el.
Így kezdődtek tehát, fejezi be dolgozatát Magyar László, neves levéltáros, művelődéstörténész (a kalandor és tudós Afrika-kutató állítólagos kései leszármazottja, Palicsi P. Howard szomszédja), a Teréz templom mentési munkálatai, amelyek egészen 1889. novemberéig tartottak. Természetesen ezentúl is végeztek javításokat rajta, ám: A FŐHOMLOKZAT REPEDÉSEIT – MISZTIKUSMÓD – MINDEZIDÁIG NEM SIKERÜLT ELTÜNTETNI.
Palicsi P. Howard már rég meg is feledkezett a Teréz székesegyház repedésének bonyodalmairól, amikor egy este, a galambászok kis bircuzában, valaki, teljesen véletlenül, megemlítette, hogy az ő dédapja egykor a Teréz székesegyház harangozója volt. Igen, kérdezte Palicsi P. Howard, a Teréz székesegyház harangozója? És akkor mesélt valamit arról az a galambász, hogy az ő nagyapja, aki már nem volt harangozó (ő kezdett galambászattal foglalkozni a családban), úgy tudta, Ybl Miklós, miután áttanulmányozta kiküldött megbízottja (a neves építész, Czigler) jelentését, inkognitóban maga is a helyszínre utazott. Csak a galambász dédapja, a harangozó tudott a dologról.
Ybl Miklós, az építészek országos elnöke, két napig rejtőzködött a székesegyház padlásán. Idejének nagy részét, állítólag, Held Frigyes budai szobrász a Szeplőtelen Szüzet ábrázoló – a két torony közötti tetőszerkezeten, még 1797-ben elhelyezett – művének méricskélésével töltötte, ugyanis arra gyanakodott, nem helyezték pontosan a közepére… Ám, mint a galambász déd-, illetve nagyapja megjegyezte, az építészek országos elnökének (aki akkor már ki sem látszott a pókhálóból) minden megfigyelése (maga Ybl harangozott), mérése, hipotézise hiábavalónak bizonyult. Az égvilágon semmi konkrétummal sem tudott szolgálni.
Amikor visszaindulva, a pesti gyors első osztályára kért jegyet, a hivatalnok sokáig csóválta a fejét, mondván, nem szokásunk kéményseprőket első osztályon utaztatni.
Igen, Ybl Miklósnak, az építészek országos elnökének, végülis igazat kellett adnia kiküldött megbízottjának (a neves építésznek, Cziglernek), hogy itt valami másról van szó.
Valami egészen másról.
Mindenesetre, nem építészeti problémáról. Az építészet hihetetlenül széles, szinte mindent magába foglaló, mindent érintő terrénum, mondotta. Ám itt, tette hozzá, sajnos, minden: a Mindenség maga reped-szakad ketté. Ahogy hazaérkezik Budapestre, azonnal konzultálni fogja filozófus barátait (Schmitt Jenő Henriket, Alexander Bernátot, Prohászka Ottokárt, Halasy Nagy Józsefet). Úgy is történt, ám filozófus barátai csak megmosolyogták a poros vidéki város jelentéktelen templomáért aggódó építészt. Igen, tették hozzá, mióta bizonygatjuk: A MINDENSÉG… De hát éppen ott? kérdezte csodálkozva az építész a zombori Schmitt Jenő Henriket. Valahol kezdetét kellett, hogy vegye, mondta majdhogynem közömbösen a filozófus. Ha jól értettelek, ezek szerint: ott vette kezdetét. Azon a bizonyos homlokzaton…
| a vérrel teli kis tavat (tót) |
| az is alkimikusi tégelyünk volt |
| hogyan befoltozni egy kislábast |
| ezért sötétülnek el idővel |
| olyannyira hogy ijedtedben |
| még ultraviolára sikeredett |
| ahogyan zenész sem maradtam |
| mint baudelaire mondja kedves festőjéről |
| én is kis vértavakat festek |
| slingelt- s csipketerítő helyett |
| még a nature morte-ok unott tárgyai |
| alma pipa az irrigátor asztalon felejtett labdája |
| pengéje már nem is létezik |
| helyette a sok sikoly hörgés kovácsolódott |
| egy súlyos porcelánfindzsa s megint alma |
| de csak ily kis akárha semmis |
| vértavakat mint a: vértó: |
| azért is nem mertem sosem megpályázni |
| ott a pálmák alatt az abbáziai |
| a mi öreg pákászunk igaz olykor meg- |
| meggyullad benne a bodzapálinka |
| még látta a pánt nem halt meg csak |
| valóban üvöltött mint a vadszamár |
| triesztig velencéig nem úszhatok |
| a vérrel teli kis tavat (tót) |
| alkonyodik mondja dr brenner desirének |
| jóllehet nem ül mellette senki |
| a lila vérrel teli kis tavon (tón) |
| a frissen kátrányozott ladikban. |
|
| a régi angszter-féle orgonát |
| szerencsére éppen javították |
| nem csoda hisz e különben is |
| túlméretezett vitorlásnak |
| a két málnaszoknyás ministráns |
| desiré aki akkor is csak a misekönyvet |
| cipelte a bunyevác pap után |
| meg brenner józsika aki a csengetyűt |
| rázta zenésznek készülvén |
| minden alkalmat kihasznált |
| ha nem a csengetyűt rázta |
| a füstölő láncával babrált |
| olykor tömjént is csempésztek |
| padláson végzett kísérleteikhez |
| példának okáért tömjénnel tömtek |
| majd a tömjént meggyújtották |
| úgy engedtek tovarepülni egy gébicset |
| füstölt a segge mint a rakétának |
| tömjénnel egy törökverebet |
| pillangót kopasz verébfiókát |
| ezért harcban álltak vele |
| karóba húzzák a karóbahúzót |
| visszajöttek desiré ropogós disznóbőr |
| bőröndökkel a pullman első osztályán |
| dr brenner négykézláb mászva át |
| az árvalányhajjal benőtt határzónán |
| sosem is láttam szebb vidéket |
| a szabadkai árvalányhajas pusztáknál |
| akárha még mindig bálnára vadászó |
| egyes értelmezések szerint melville |
| fehér bálnája maga az isten |
| e szétszerelt orgonaként hangzó vitorlásba |
| szanaszét szellentyűk szélládák |
| tele viasszal tömött fülű egércsontvázzal |
| a vox humana billentyűjét sehol sem találják |
| mi lesz ha meg sem is találják |
| ha ezután csak egyetlen egy hang |
| hangzik az angszter-féle orgonán |
| visszajöttek desiré ropogós disznóbőr |
| bőröndökkel a pullman első osztályán |
| dr brenner négykézláb mászva át |
| az árvalányhajjal benőtt határzónán |
| sosem is láttam szebb vidéket |
| a szabadkai árvalányhajas pusztáknál |
| visszajöttek s lám beálltak |
| e recsegő-ropogó vitorlásba |
| hogy süllyedve is istent vadásszák. |
|
| Hát igen desirét nem itt temették |
| brenner jósikának sincs semmi |
| a magyar irodalomban sem sokkal több |
| minek is nyomokat hagyni mondta |
| összemaszatolni vérrel-szarral |
| ez tetszett volna neki mondta |
| vagy triesztnél raguzánál |
| éppen csak a véres vattában túrva |
| gyémánt nyakék brilliáns karperec |
| az adriába fordítani hamvvedrét |
| ez tetszett volna neki mondta |
| noha mondom valójában itt vannak |
| visszatértek a tetthelyre |
| ketté a bácskai notre dame |
| ám mondta a skizofrén pap |
| orrom előtt egy lerágott szálkás |
| pulykacombbal hadonászva a vacsoránál |
| desiré csontjait a kerepesiből |
| már tárgyalt a vésnökkel mondta |
| rávéseti nevét a feketemárvány élére |
| már akkor sem volt máshol hely |
| de kosztolányi igazgató úr tele volt furfanggal |
| rá mint vésték volt a fekete márvány élére |
| KOSZTOLÁNYI GUSZTIKA ÉLT EGY NAPOT |
| akár bloom fia az ulyssesben mondtam |
| igen csak ott maradt még nevének |
| némi hely a fekete márvány élén mondta |
| a csontok mondtam a fura papnak akkor |
| különben is gusztustalan lenne áskálódni |
| elég lenne gusztika mellé vésetni |
| KOSZTOLÁNYI GUSZTIKA ÉLT EGY NAPOT |
| DESIRÉ TIZENNYOLCEZERÖTSZÁZHATVANNÉGYET |
| valóban bizonytalanodott el egy pillanatra |
| akkor felesleges átcsempészni a határon |
| a pap is kitépte egy hajszálát |
| mutatta is a tompa késsel |
| majd szépen ráírta egy borotvapengére |
| előtte s utána is majd mindenki kardra |
| hadonászott akárha karddal mondta |
| a komiszárok pisztolya sem más |
| az egész akár egy okádó dalárda |
| ő az első aki balerinaként meg- |
| meghajló teknőcnyelű borotvára |
| s ha netalán meg találta vágni magát |
| karddal hadonászva meg találták vágni őt |
| se nem vörös- se nem kék- |
| mint a tárnics a kamilla és a nefelejcs |
| a pitypang a büdöske és a gyöngyvirág |
| mint a fikusz és a fukszia a szaletliben |
| ez tetszett volna neki mondta |
| a balerinaként meghajló borotva |
| tetszett a hadonászó papnak is |
| a pitypang a büdöske nem én voltam |
| ismételgette kuncogva tetszett a gyöngyvirág |
| a fikusz és a fukszia a szaletliben |
| de egyáltalán nem voltam meggyőződve |
| hogy már rég nem csempészte át |
| hol csáth mászott ide-oda az árvalányhajas pusztán |
| nagyregény volt az élete mondta |
| egyszer talán majd megkísérlem mondtam |
| kivonatolni azt a nagyregényt egy versben: |
| KOSZTOLÁNYI GUSZTIKA ÉLT EGY NAPOT. |
|
| Az avilai szent teréz-székesegyház főbejárata |
| a varázsló kertjének görbe kis utcájára |
| tapad szinte pneumatikusan |
| észre sem vettem ünneplőmben |
| amely még mindig misztikusan működik |
| a vakutcák is akár a világtalan emberek |
| valójában e vakutca porában térdepelek |
| ahogy félszemmel belestem az egyik kapurésen |
| az ecetfa is szépen várt vele |
| miközben egy pöcegödröt fojtogatott |
| már rég újat kellett volna ásni |
| netán rákapcsolódni a városi kanalizációra |
| az ecetfa is szépen várakozott a kisfiúval |
| kocsánya dobverő hol hosszú tű |
| (dr brenner kígyóbőr retiküljében az ólom boxer |
| a nikkel browning és a csontfűrész mellett is volt |
| amilyennel az orvos átszúrja a halott szívét |
| az ecetfa is szépen várakozott a kisfiúval |
| fél szemmel ferences kísérőm is belesett |
| és átvezetett a galambpiacra |
| hol a galambászok kis bircuzában |
| a világ legkisebb bircuza ez |
| miközben két aszaltszilvaszín emberke |
| egy szentlélekforma galambra |
| (lám a régi mesterek még tudták |
| ahhoz hogy a lélek etcetera |
| problémáival foglalatoskodhassanak |
| galambásznak is kell lenni) |
| miközben két aszaltszilvaszín emberke |
| egy szentlélekforma galambra alkudozott |
| sok sárga sligovicát diktáltak belém |
| majd TITO nagykövete a perzsa sahnál |
| ő nem ivott civilben maratoni úszó |
| arról mesélt K* olykor náluk |
| a brenner-ház és a kis vakutca között |
| tekeri vissza a libatömő tölcsért |
| a liba talán már meg is fulladt |
| a liba talán már meg is fulladt |
| pedig a kopasztás még hátra van |
| az ecetfa is szépen várakozik |
| egy csípős reggelen az egész lomb |
| és az aláhulló lombban ázott veréb |
| a gazda tengerivel temeti be |
| már lenn az adrián is megjelent előttem |
| és nem értették mit mondok |
|
|
|
Pilinszky az In memoriam Celan-t készül meg-nemírni
| akkor már rég halott volt |
| különben is nagy a zaj a borpatikában |
| akár egy horgarnyozott esőcsatornában |
| egész szalvétagyűjteményét |
| fantasztikus szalvétagyűjteménye volt |
| és a côte d’azur szállóiból |
| a mamának jázmin teát kimonót |
| azt hittem elszáll mint egy pillangó |
| kardot a harakiri rituális végrehajtásához |
| és a côte d’azur szállóiból |
| nagyon durvák istenem milyen jó |
| durvák a szocialista országokból |
| vannak idők amikor nem csak a vécépapírt |
| a szalvétát is újságpapirosból szeleteljük |
| fantasztikus szalvétagyűjteménye volt |
| a nemzeti múzeum is érdeklődött utána |
| (egyszer én is jártam a játékosztályon |
| a nemzeti múzeum játékosztályán: |
| egy kislányról aki egész szalvétagyűjteményét |
| elhasználta hogy letörölje |
| aztán meg a vécésnéni mondott valamit |
| hogy az olyan embereket szerette |
| de valami véletlen folytán |
| és záróra után nekem daloltak |
| majd az utcamosók nem kis örömére |
| az összeragadt kutyákat is szerették |
| lefeküdtünk a körúton egy padra |
| nem is hallotta jól az esőcsatornán |
| jó hogy ismét sikerült nem- |
| elérnem (a vers) horganyozott peremét |
| jó hogy ismét sikerült letörölni |
| magas fénye van mint nyitáskor |
| ismertem egy embert aki a sahtot |
| a sankot is sakknak mondta |
| én csak azt kiáltoztam sekk sekk |
| ő meg azt hogy hallgass már te sekkfej |
| meg volt győződve ott a sahton |
| és nem a horganyozott esőcsatornán |
| fog felböffenni a szerecsen király |
| és mind a szerencsétlen parasztok |
| jó hogy ismét sikerült letörölni |
| jó rés nélküli csontlabdának lenni |
| majd ismét megkísérelem kifesteni |
| piros crayonnal beszegni ajkam |
| amellyel a mama lecsonkolta |
| jó lesz könyökcsövet kotorni |
| a nagynéni meg a nagybácsi mindig |
| marakodtak mert a nagynéni muffként |
| a nagybácsi pedig tangóharmonikaként |
| akasztotta nyakába a könyökcsövet |
| miközben a család fuldoklott |
| talán meg is fulladt a füstben |
| a mama azt hitte libát lőtt a tavon |
| amellyel a mama lecsonkolta |
| nem tudom a mama énekelt-e |
| kis csontfűrészünkkel cik- |
| cakkban szájat fűrészelek |
| szép szívforma ajkakat próbálok |
| és én is énekelek majd a vécésnéninek |
| miközben a mama fűrészelte a szárnyát |
| énekelek mint azok az emberek |
| de valami véletlen folytán életben maradtak |
| a nagybácsi majd kísér könyökcső-forma tangó- |
| harmonikáján miközben a család megfullad a füstben |
| mint a hattyú a vécésnéninek |
| mint azok az emberek akik zsírszódát ittak |
| de valami véletlen folytán életben maradtak |
| milyen jó résnélküli csontlabdának lenni |
| és máris szálltak mint egy dante-illusztráción |
| a côte d’azur szállói felé szalvétagyűjteményét |
| a nemzeti múzeum is érdeklődött utána |
| szalvétagyűjteményét feltöltendő |
| miközben a vécésnéni már nem zsírszódát |
| ivott trubadúrjáról mesélt |
| átváltott egy zsírszódával súrolt asztalra |
| az isten hátát is úgy képzelem el |
| mint egy zsírszódával súrolt asztalt |
| és az illata az uszadékfáé |
| mint uszadékfa a hullához |
| hagyj már ha mondom te hülye |
| akkor meg arra kezdtem gyanakodni |
| valami nedves orrú kis állat bökdös. |
|
| semmit sem tudunk szólt valaki |
| a zsírszódával súrolt asztal alól |
| talán nagyobb is a többinél |
| akár a patyolat szőttesben |
| halinakötésű könyv födelén |
| (a NAPOS OLDAL volt a kedvenc könyve |
| meg a VESZTEGZÁR A GRAND HOTELBEN
|
| a haláltáborba is magával vitt belőlük néhány lapot |
| de aztán a bagósok elkunyerálták őket |
| mókusokkal hóbaglyokkal teli fenyvesek |
| amikor a platzon bemutatták neki rejtő jenőt |
| majd egy sáros gödör fenekén |
| bemutatták jenőnek karácsony benőt) |
| akár a patyolat szőttesben |
| halinakötésű könyv födelén |
| semmit sem tudunk isten szakálláról |
| amelyet talán éppen az a hópehely |
| talán nagyobb is a többinél |
| hallali már nem figyelmeztethet |
| ültünk brâncuşi szakálla alatt |
| s azt is tudtuk a végtelen oszlop |
| hiába ismerjük fel uszadékfa- |
| a szakálláról semmit sem tudunk |
|
| de szeretem ha mások így mondják |
| mármint hogy valami egyáltalán |
| valaki ismét petőfit idézte |
| Oh ti szűkkeblű emberek, kik mindenben, |
| örökké szabályokat kerestek és állíttok, |
| jertek ide és boruljatok térdre |
| a szabálytalanság remeke előtt! |
| én álltam sréhen vigyázzban |
| aztán egész nap olyan jó volt |
| azért nem engedek takarítónőt a lakásba |
| nehogy vinklibe találja igazítani |
| mint valaki megjegyezte volt |
| viharkabátomból hasítottad vásznát |
| ahogy a tenyérnyi kép árnya |
| csak még fokozván a kép sréh voltát |
| az ezüsttel rádlizott falon |
| az ítészek (komisszárok) sosem is fogják |
| az ólomfehér s a rádliezüst (én ismertem |
| annak az embernek az unokáját aki feltalálta |
| szabadalmaztatta is persze hiába a rádlit mint |
| olyant ha egyszer meghallgatna az isten |
| a rádlis emberjogait is képviselném) |
| összevillanását érzékelni |
| csak még fokozza a sréh voltát |
| (akkor már lejöttem a dante- |
| illusztrációról amelyen azzal a szalvétagyűjtő |
| kislánnyal a côte d’azur szállói felé repültünk |
| hattyút vagy libát lőtt-e a tón a tata) |
| pedig borotvakrém az az ólomfehér |
| kis sréh katonatükrömből rajzoltál volt |
| (mindent tudtál kétbalkezességemről) |
| minden pillanatban átvághatom |
| ott ahol az üres szegycsontban |
| jajgató kiáltozásomat azonban mégiscsak |
| helytelen lenne halálomat megelőző |
|
| én úgy vagyok pointillista |
| mert kértem adjatok egy pontot |
| képtelen elmozdítani magam |
| én úgy vagyok pointillista |
| (találkoztam már olyan műítésszel |
| aki nem tudta megkülönböztetni |
| a rádliezüstöt a kályhaezüsttől |
| említettem már ha egyszer meghallgatna |
| az isten nincs kizárva ezt már ismét a vécésnéni |
| mondja a rádlis ember érdekében is szólnék) |
| vissza a lángszóróval irtott szeméremtetűhöz |
| abba a füstölögve szenesedő nyírfaligetbe |
| kagylóba mert már csak akkora |
| a metrófolyosón valahol austerlitznél |
| s keresztvágó fűrészen kíséri a férje |
| én nem tudlak ilyen szépen kísérni |
| e lombfűrészen mellyel aprítom magam. |
|
| Még kisfiúkoromban egyszer |
| tenyeremre helyeztem a kávéház |
| márványasztalán vékonyra kopott |
| akkor olvastam fel első költeményemet |
| jóllehet mózest akartak mondani. |
|
| szeméremtetűként hátrálnánk |
| isten szakállában (fanszőrében) |
| de a lángszóró hogy hogy nem |
| aztán gyorsabban kimegy a divatból |
| legfeljebb disznópörkölésre használhatnánk |
| amelyen kitépett póklábaink |
| ha nagy gumikalapáccsal üldözik |
| szólt ki a zsírszódával súrolt asztal alól |
| de az is lehet a horganyozott esőcsatornán szólt le |
| a végzetes ütést mindig akárha gumikalapáccsal |
|
| Ő volt az aki még a bikacsököt is |
| azt mondta ha verés volt kilátásban |
| lópikula és még cintányért |
| ezek a disznók moslékunkhoz. |
|
| Bach jános sebestyén úgyis |
| ha az obersturmbahnführer |
| hegedűtokját ellophatnánk bár |
| bach jános sebestyén úgyis |
| úgysem lesz többé szüksége |
| a lilabársony bélésű tokra |
| az égboltozat feneketlen sarába áshatnánk |
| az angyalok is valami sárszerű azúrban röpködnek |
| az égboltozat feneketlen sarába áshatnánk |
| bach jános sebestyén úgyis |
| az égboltozat feneketlen sarába áshatnánk |
|
| Ericet pontosan úgy képzeltem el |
| mint jován jovánovics gipszgilles-ét |
| koppenhágában a gliptotékában |
| s valójában béni petőfije is következett |
| mind a hektikás művészek szobrai |
| a társaság egy pillanatra abbahagyta |
| ez aznap volt amikor hermlin |
| lillafüreden bejelentette |
| s azon kezdett vitatkozni |
| ami leharapta gyűrűsujját |
| hogy egyáltalán hulla volt-e már |
| olyannyira rám tört a fantomfájdalom |
| ugyanis egyszer én is részt vettem |
| egy ujjleharapási históriában |
| hogy képtelen voltam kifejteni véleményemet |
| nem véletlen üveg vas vágta |
| mint kisbaba turkáltam szájában |
|
| Az a seb a brâncuşi-versben |
| párja kafka sebének: Hegyesszögben
|
| két fejszecsapás úgy keletkezett. |
| visszafelé utaztunk épp a végtelen oszloptól |
| a kis sötét craiovai galériában |
| azért a legszebb darab márvány |
| a világon mert hentesmunka az is |
| visszafelé târgu jiu-ból a földrengés |
| utáni bukarestbe mert abba |
| (a művészettörténet legszebb sebei |
| kettő van ugyanis valójában |
| kafka fejszéjével az élő húsba) |
| végén az ecetes spongyával |
| a turista ítészek (komisszárok) |
| miféle vagina görcsölt rá |
| mert már csak akkora vagina |
|
| a semmi katedrálisában is |
| lesz egyszer majd egy koncert |
| minket azért falaztak be ide |
| jó előre befalazott amfórának lenni |
|
| Aranyművesek műhelyében látni |
| hasonló játékszernek tűnő |
| amilyenekben az úr szorongatja |
| külön-külön a vesék márványbabját |
| patinás gyöngytyúkfejüket |
| ám amikor az egyik elém toppant |
| már jócskán elmocskolódott |
| akárha a túlvilág kátrányából |
| talán már abban is lubickolt |
| és nem az aranyművesek fényes |
| hátraugrottam tű villant a kezében |
| pedig csak arra akart megkérni szegénykém |
| segítsek cérnát fűzni belé |
| még sosem látott tónusban fényeskedtek |
| a târgu jiu-i bányászok göncei jutottak eszembe |
| végre valaki új patchworkot készít |
| magát mocskos folton foltot teríti |
| kis satujában az ékszerészinas tehát |
| erre a magasztos feladatra készítette elő |
| a mester épp csak szorított még egyet rajta |
| erre készítette elő kis karomszerű kezét |
| tettetett zavartsággal mint irodalmi esteken |
| orrom hegyén olvasószemüvegemmel |
| mégis milyen szép lett volna |
| az én foltos voltomat férceli semmi selymével |
| hogy az angyalok kis pruszlikjához |
| de már csak lenn a metro labirintusában |
| éreztem meg patetikusan a szívemhez kapva |
| ugyanis csak úgy lehet patetikusan |
| ahogyan a pesti színészek csinálják |
| csak lenn éreztem meg valami szivárog |
| a nénike valóban átdöfte szívem |
| tű és cérna meg egy kiégett villanykörte |
| hogy az úr lukas zokniját |
| bármikor megstoppolhassam. |
|
| (én hűzliből szerettem volna |
| a néni akivel olykor a kis közért |
| én a symphoniáért ő a három szelet párizsiért |
| kapkodva csörgünk a fillérekkel |
| mint rothadt ág nő az enyém is a falból |
| nem csak tavasszal csöpög |
| ne kezdje súrolgatni kozmás lábaskáját |
| ne kezdje súrolgatni végtelen |
| legközelebb újat veszek neki a közértben |
| a fal tövében térdepeltem |
| ne kezdje azzal a drótfánkkal |
| vonja ki a forgalomból azokat a lábaskákat |
| vonja ki azokat a drótfánkokat |
| s akkor halkan átszólt a papírfalon |
| amikor te homokkal sikáltad csajkád |
| hogy utána mint tükörben gyönyörködhess |
| schöpflin írja vörösmartyról hogy: |
| A szavak minduntalan el akarnak szakadni a gondolattól, eltávo- |
| lodnak tőle, meg visszaesnek bele, a symbolumok idegesen torlód- |
| nak egymásra, kisiklatják egymást helyükből. |
| emlékszel amikor horváth jános shelley fragmentumairól |
| értekezik petőfi kapcsán: |
| Azonban, ha Shelleyre fordítjuk figyelmünket, költeményei közt |
| feltűnő soknak fogjuk találni a töredékeket, Fragment-eket, melyek |
| nagyrészt már az 1839-iki kiadásban is benne voltak, s olykor töb- |
| bedmagukkal egyvégtében különülnek apró csoportokká a na- |
| gyobb, egész költemények között. Nagyrészüknek, töredék mivol- |
| tuk ellenére, teljes, vagy legalább a lényeget megvillantó, elgon- |
| dolkoztató értelme van. S a Fragment-ek némelyike s a Felhők |
| egyes darabjai, vagy amazok s Petőfi más költeményei között oly- |
| kor gondolatbeli rokonság, sőt egyezés is észrevehető. Valószínű- |
| nek tartom tehát, hogy ezek olvasgatása ébresztett kedvet Petőfi- |
| ben egy-egy gondolatvillanásnak hasonló töredékes formában va- |
| ló odavetésére. Egyenest a szándékos töredékülhagyás benyomá- |
|
sát teszi pl. az Emlékezet c. kis darab:
|
| Mit a hullám s a szél viszálya |
| S nem merném állítani, hogy Shelley töredékei is mindig szándék- |
| onnan keveredhettem tehát valamiféleképpen a másik vörösmartyhoz |
| mármint hogy egyáltalán lehetséges-e |
| noha ezekkel az in memoriam-okkal én már a harmadikat |
| jóllehet barátaim (van köztük aki nálamnál jobban |
| ismeri celant) még a másodikért gyilkolnak |
| egy csantavéri öreg mesélte mennyit vitatkoztak |
| ott volt a goriziai mušić |
| a világlexikon a világlap kiadója |
| mesélte mennyit vitatkoztak mauthausenben |
| azon hogy tulajdonképpen mennyi is |
| és akkor romeltakarítás alkalmával |
| az öreg csantavéri bácsi talált egy matematikakönyvet |
| úgy vetette rá magát dugta gönce alá |
| mint rothadt ág nő az enyém is a falból |
| nem csak tavasszal csöpög |
| ne kezdje el súrolni kozmás lábaskáját |
| azzal a borzalmas drótfánkkal |
| ne kezdje el a mama fűrészelni |
| a tata kutyái között én voltam |
| én húztam le sáros csizmáját |
| de amikor senki sem látta |
| tovább marcangoltam a lila ólommal teli |
| apró lila söréttel tömték volna |
| tovább marcangoltam azt a libát. |
|
| hajnalonta gyakran lelsz hasonlókra |
| miközben tengerész ősükről meséltek |
| akinek akár a kalózoknak vaskampó volt a keze helyén |
| vagy ez már akkor volt amikor a fájdalom |
| monarchiájáról írt az a horvát kislány |
| a csipke a nagy rózsaszín kagyló alatt |
| szégyenében lángra kapott |
| gyorsan nekem is a tenger felé kellett fordulnom |
| cioran vezetett el először brâncuşihoz |
| s a sarokban ott állt a kafkai balta |
|
| ütődött hozzám diszkréten |
| nem úgy mint nagygesztusú jó barát |
| amely már csak úgy magában |
| elég mélyen ahhoz hogy a láda- |
| és göngyöleggyárak ne vegyék észre |
| (a RÖNK A TISZÁN nem volt meg neki |
| úsztatja magát a delta felé |
| ütődött hozzám diszkréten másodszor |
| zsírszódát ivott mint a trubadúrja) |
| miközben a hattyú énekelt. |
|
| (meg tán tette hozzá valaki a morača kanyonja) |
| halil tikveša ott született szemben |
| amelyet szétlőttek (safet zecnek |
| ott volt műterme meséltem) |
| nagy kereszt éktelenkedik |
| a meredek hegyoldalba döfve |
| különben magyar katonák is |
| strázsálták egykor azt a neretva- |
| menti utat éppen úgy mint ahogy |
| strázsálták bosznia isteni fővárosát |
| tesanjt is nemegyszer tehát én |
| akár otthon is lehetnék arrafele |
| az igazság az hogy én valóban arrafele vagyok otthon |
| mondom halil ott született szemben |
| tehát mostar mellett amelynek hídját |
| (ki hinné hogy éppen egy filmrendező lövi szét) |
| örülök hogy éppen a magyarok próbálják |
| és halil a neretva alsó folyásának jellegzetes levél |
| On je rastao i školovao se uz zlatno-žute listove plemenitih hercego- |
| vačkih sorti duvana. Pričao je do detalja kako se duvan rasadjuje, |
| kako se čuva od sunca dok je mlad, kako se zaliva. Celo veče ja sam |
| pušio i odbijao dimove na sve strane. Halil je tek pred polazak kući |
| izvadio iz torbe duvankesui I majstorski zavio sebi jednu cigaretu. |
| mondom a neretva alsó folyásának |
| jellegzetes levél- illetve vaginaforma csónakját |
| a modern képzőművészet egyik legtisztább |
| jóllehet hartungnak már nincs jele csak gesztusa |
| s az is meglehet már nincs is szükség |
| s mégis mondom a modern képzőművészet egyik |
| legtisztább jelét találva meg így |
| (p p howard talán mondhat ily nagy szavakat |
| neki több szempontból adatott látni a képzőművészeteket) |
| mert háborúnk kritikus pillanatában |
| hol a szerbek hol a horvátok |
| ha ők nem akkor minden bizonnyal a bosnyákok |
| halil azzal állított be hozzánk |
| (belgrádban lakik újvidéken tanít) |
| cseréljük el a virág utcai házunkat (virág utca 3)
|
| az ő neretva-deltai műtermével |
| istenem azzal ahol a modern képzőművészet |
| egyik legtisztább jele vésetett |
| minket magyarokat tán nem bántana egyik fél sem |
| azóta halil nyaranta nem kis rizikóval persze |
| ismét neretva-deltai műtermében dolgozik |
| a legkonkrétabb anyaggal (újságkivágások romok) |
| mondom mindezt csak azért meséltem el |
| mert egy figyelmetlen pillanatomban |
| ifjúkorom központi költői kategóriájával |
| pilinszky az IN MEMORIAM CELAN-t készül nem- |
| jóllehet még fogalmam sem volt |
| hogyan kell megírnom hogy ne írjam meg |
| annál is inkább mivel már a kezdetektől |
| megíratlan verseket írtam |
| nolde UNGEMALTE BILDE címen ismert kis képeinek a mintájára |
| tehát most jobban meg kellene írnom |
|
| Nincs kizárva igazad volt |
| amikor átfuttatva számítógépeden |
| direktnek találod a képzőművészeti utalást |
| sőt a vége felé tetted hozzá |
| még mintha valami furcsa felülnézet |
| nem tudom pontosan minek is nevezzem |
| a nagyképűség tünetei is mutatkoznának |
| mondom nincs kizárva igazad van |
| de én (mármint p p howard) valóban másképpen |
| majdnem azt mondtam komolyabban |
| foglalkozom ezekkel a dolgokkal |
| példának okáért anna mark művészetével |
| egyáltalán a fehérrel festő szűz anyagokkal |
| dolgozó művészek családjával stupica gliha |
| veszelszky tartaglia menyus marko čelebonović |
| hogy jovánról ne is beszéljünk |
| akinek tudod én kubikolom az alabástromgipszet |
| kubikolom ahogy a curie-házaspár kubikolta |
| a szó szoros értelmében a szurokércet |
| tehát ahhoz hogy a gipsz liszt tengeri só |
| szakértőjévé legyek ugyanannyi szurokércet |
| kellett kubikolnom mint gipszet lisztet tengeri sót |
| s akkor még a legfontosabbról |
| (ő a századvég legnagyobb művésze) |
| az ő kátrányból felbukkanó arca |
| olyan akárha meszesgödörből bukkanna fel |
| ami viszont azt a furcsa felülnézetet |
| mondjuk ki nyugodtan nagyképűséget illeti |
| azt a valamit ami annak tűnhetett s tűnhet most is |
| habár most nem lenne szabad |
| még csak annak tűnnie sem lenne szabad |
| hiszen mušić is mindent többszörösen visszavont |
| megélte visszavonta a jelfestészetet |
| megélte visszavonta az informelt |
| s csak aztán vonta vissza magát a festészetet |
| egyedül ő úgy hogy az a valami |
| (visszavont festészet) amit művel |
| istenem hogyan lehetséges ez |
| amikor az ő kátrányból felbukkanó arca |
| (csak az helyezhető a nagy önarcképek mellé |
| jóllehet már nincsenek önarcképek |
| mégis egzaktul odahelyezhető) |
| amikor az ő kátrányból felbukkanó arca |
| akárha a meszesgödörből bukkanna fel |
| tehát azt a valamit akkor is most is |
| éppen eléggé megkínlódtam |
| hogy ne mondjam megszenvedtem |
| noha igazad van gisele lestrang grafikai |
| munkásságának nem szenteltem elég figyelmet |
| ha legközelebb párizsban járok |
| talán éppen anna markkal fogom felkeresni |
| s akkor lehet erickel is találkozhatom |
| hiszen valójában az sem biztos hogy fehér |
| mentségemre semmit illetve csak annyit mondhatok |
| hogy hát pilinszky nem írta meg az IN MEMORIAM CELAN-t |
| és minden jel szerint én sem fogom tudni megírni |
| a pilinszky az IN MEMORIAM CELAN-t készül nem- |
| valójában az egész PI-anyag visszavonásán dolgozom |
| pécsett a JAK-osoknak felolvasott PI-RIZÓMA
|
| celan és rosa luxemburg illetve a román a becskereki milo dort |
| nem sorolom közéjük de a becskerekről induló popát igen |
| tehát a román barátok témáját taglaló (taglózó) |
| esszévers is intimpistáskodónak tűnhetett |
| noha mint jeleztem rosa temetésén a magyar delegációt |
| sinkó viszont még a háború előttről |
| ismerte ciorant találkoztak párizsban |
| a pécsi PI-RIZÓMA valójában az első ilyen |
| visszavonás-jellegű kísérlet volt |
| hiszen nem tudtam heideggert és hannah arendtet |
| mušić és ida cadorin-barbarigo üres |
| (nekik nem kellett semmit sem telezsúfolniuk |
| benépesíteniük hiszen ida ősei építették a canal grande palotáit |
| és különben sem volt semmire szükségük |
| csak ülni akartak egymással szemben az üres műteremben |
| ülni boldogan hiszen éltek) |
| műtermébe ültetni őket (egyelőre még ez is lila motívum) |
| az viszont igaz annak a hátulütős (egyáltalán van-e ilyen tagló) |
| esszéversnek volt egy rejtett tiszta pontja |
| mondottam olyan pointillista vagyok akinek egy pontja van |
| (mušić velence-képeinek monet-n keresztül egyértelmű |
| a kötődése a pointillistákhoz hogyan is lehetett volna különben |
| a karszt a sivatag festőjévé) |
| igen a pécsi PI-RIZÓMÁ-nak volt egy rejtett tiszta pontja: |
| viszont különben a kínlódás persze tovább folytatódik |
| azokkal a mosogató drótfánkokkal például |
| mivel egy ćuprijai privát cég éppen most kezdte nálunk is forgalmazni |
| a ROST FREI-féle DER GRÜNE PUNKT-ot és SPIRINETTÁ-t |
| gyerekkoromban ugyanis magam is rendszeresen eljártam |
| egy fémesztergályos szeméttelepére |
| s édesanyámnak csodálatos SPIRINETTÁ-kat kócoltam |
| nem győzték foltozni őket a drótostótok |
| legtöbbnek pedig egyáltalán feneke sincs már |
| tehát korai (mint amilyen példának okáért a delta |
| itt most a rhône-delta flamingóira nem térhettem ki) |
| és kései (mint példának okáért a mosogató drótfánk |
| a SPIRINETTA) költői kategóriáimért bizony |
| továbbra is meg kell kínlódnom |
| hogy ne mondjam szenvednem |
| nincs kizárva viszont s akkor részben mégiscsak |
| igazad lenne a síró-zokogó embernek |
| a p itt mondanom sem kell ugyanaz |
| a p illetve pi mint pilinszkynél és p nagy lajoskánál) |
| aki itt zokog a lecsapolt |
| mert mindig túlszalad vértavacska |
| fenekén a síró-zokogó embernek megnyúlik |
| tehát nagyképűvé a kívülálló számára már- |
| már tenyérbe mászóvá nevetségessé lesz az arca |
| ahogy azt sem tudom továbbra sem eldönteni |
| avagy a vécésnéni zsírszódát ivott trubadúrja |
| már csak azért sem mert közben mint jeleztem |
| a vécésnéni is rászokott a zsírszódára |
| noha mint uszadékfa a hullát |
| mondta szárnyát fűrészelve |
| jó mondta miközben behozta a vödröt |
| (nálunk szokták mondani ne nevess mint egy fakutya) |
|
| s most szép kormos ujjbegyekkel |
| kopogok a bisztró asztalkájának |
| nullás dominóm is elveszett |
| még szerencse a pincér véletlennek |
| nem fizetteti ki velem a kettérepedt |
| méhkaptárt ajándékozott nekik |
| egy méhlabda és a következő nyáron |
| jóllehet mint végül kisült |
|
| de nem biztos hogy jól hallottam |
| beszélhetett akár a sátán boronájáról |
| különös hogy a városban érezte meg |
| még valamikor az első világháború előtt |
| akkor még triesztben éltek |
| ám ott csak angolszövet öltönyöket hordott |
| ki hitte volna éppen a szaru- a sörte- |
| viselik legnehezebben a fájdalmat |
| a medúzák már mind őrültek |
| azt mondta ne fogjam a kezét |
| amely valójában egy értékes art deco |
| szekrényfal felső része lehetett |
| az egykori tulajdonosok mauthausenben |
| az utódok egy része new yorkban |
| egy textiles aki csöpp kényszerzubbonyokat készít |
| akinek valamiféleképpen sikerült kiiktatnia |
| jóllehet már maga is szépen bekötözve |
| alig képesek a földről felszállni |
| alig mernek ott leereszkedni |
| abból az angyalból szakítottam. |
|
| ismertem mondta a cigányt |
| a nyárfára is emlékszem a töltés mellett |
| igen az már a pörkölés után volt |
| az ólomteknőkön a lukakat |
|
| Azzal az elkoszolódott angol teásdobozzal kezdődött |
| pénzét tartotta benne a bukinista |
| meg a les nourritures terrestres-t vásároltam |
| michaux mesélte akkor éppen gide-nél lakott |
| vagy camus lakott nála már nem emlékezett |
| azt mondta miért hiszem az új dobozok |
| neked szerencséd van nem nyírbálnak |
| vagy fogvájóval szúrják ki |
|
| Nem az őserdők kígyói magyarázta |
| azt hittem végre egy biológus |
| de akkor görcsösen megszorította |
| hogy künnfelejtette albínó papagáját |
| előbb fekete macska ugrott |
| aztán egy fülesbagoly szállt a kalitkára |
| ám a papagáj megmarta a vérengzőket |
| közben barátja elindította az autót |
| és már csak az ablakon kiáltotta |
| éjszakára hagyjátok nyitva |
| mind a fogpépes tubusokat |
| hadd kígyózzanak szét az albínók |
|
| A kerek márványasztal közepén állt |
| aranycsíkkal körülfuttatott porcelántartóban |
| valaki azt súgta szép mint pogányné |
| és akkor valaki (háttal ült ugyanis) |
| sosem határozottabb mozdulatot |
| amit kafka baltája sem bírt |
|
| majd a csodálatos babaházak |
| bataille mesélte ő lemászott |
| úgy táncol a kis bisztrókban |
| akárha nietzsche muzsikálna neki |
| oly koreográfus még nem született. |
|
| annak nincsenek lyukas zoknijai |
| látod ezt a kiégett körtét |
| ha beleharapsz még fellobbanhat |
| mint nádszálat kettétöri. |
|
| Csak orrunk hegye látszott ki |
| brâncuşinak meséltem arról a nyomról |
| mit magunk mögött hagytunk |
| carrarai márványon olykor |
| ajánlotta vegyek egy marék |
| eric is abba nyomja arcát |
| csak még szegény nem tudja |
|
| Egy ébenmaszkot akart rám tukmálni |
| az a szép nyurga szomáliai fiú |
| de amikor jobban az arcomba bámult |
| pedig nem hallgattam meg brâncuşit |
| nem nyomtam lisztbe az arcom |
| azt hittem titkon majd én is vésővel dolgozhatok |
| vésővel dolgozhatok arcomon |
| a meszesgödörből próbáltam kimászni |
| s észre sem vettem átmásztam egy liszteszsákba |
| amelyet lám az örült molyok |
| mert nekik még a nullás (a lángliszt) is |
|
| klara rilke egyik szobrát |
| meg hogy rilke írta a kis balthus |
| balthus azóta is tíz körömmel kaparja |
| (jancsó jó barátságban volt vele |
| mint a római francia intézet igazgatójával |
| egyszer felhívott telefonon |
| mondtam épp balthusról írok holnapra |
| és az ablakomból szépen látni a beaubourg |
| nagy balthus-tárlatának a pannóját |
| a vödör ismét teleszaladt |
| mind szétlocsolom a mocskot. |
|
| Ha a kirakatban tükröződni látom |
| mindig a KÖLTŐ DISZNÓZSÍRBÓL
|
|
| ám ő már ült amikor én beléptem |
| az orrszarvúaknak nem sok barátjuk |
| fő táplálékuk a tüskés mimóza |
| a koszorúk drótvázait szállította |
| s egyet a robogó motorról |
| a borpatikában nem értették |
|
| érezte valahol ott kell lennie |
| egy lestimmelődött teniszütőnek is |
| jóllehet azért mentünk hozzá |
| amelyet rembrandt rajzolt |
| meg volt ugyanis győződve |
| az északi óceán hamudűnéiről |
| majd beckettet parafrazálva |
| nem értettem miről vitatkoznak |
| amikor egy valóságos márványkagylót |
| igaz a valóságos is akárha grafika |
| azt meg végképp nem értettem |
| miért kezdett egy lestimmelődött |
| teniszütőről beszélni ahogy kiléptünk |
| csak úgy finoman adogattunk egymásnak |
| amelyből majd a teknőt homorítja. |
|
| egy fenyődeszkát vitt mindig a hóna alatt |
| s a füle mellett plajbász helyett |
| és akkor most kellene szépen homorítani |
| én sem tudok sokat a lyukas ólomteknőről |
| ők sem arról hogy valójában miért is |
|
| Mit keresek a női vécében |
| rivallt rám hogy mindenki hallja |
| azt a vécésnénit aki zsírszódát |
| fűrészelte a hattyú szárnyát |
| a férfi vécében keressem mondta |
| ott szokta a kagylóba fojtani |
| ott van fenn a sarokban egy szellőztetőnyílás |
| amelyen razzia idején ha nem túl kövér az ember |
|
| Szép felvételek a karsztról |
| majd be is rámáztatom őket |
| jóllehet a homokvár falába |
| már nem merek szöget verni |
| végül apró szöggel lesz tele |
| közben még csak újvidéken voltunk |
| (már másodszor nem ismertem fel |
| akár egy festett görög szobron |
| (épp azt olvastam: terc-torony) |
| jóllehet már önnön kezével kikaparva |
| üres nyúlketrecek halmaza |
| valamiféle bakterházban lakott |
| feleségemnek barna babot ígért |
| (az alliteráció végett jegyeztem meg) |
| üres nyúlketrecek halmaza |
| de a vasrúd amellyel nyúzás előtt |
| a nyulakat nyakon vágta még ott |
| akár a felszabadított táborok |
| amelyeket nem hagynak el a rabok |
| hogy éjszakára még sokáig visszaszöktek |
| a szabadon bocsátott rabok |
| akik egész életükben a munkásokról |
| most diskurzust váltottak |
| az én lumpenjeim jobb helyzetben vannak |
| velük sosem is törődött senki |
| leszereltem volna arról a vasrúdról |
| én csak imádkozhatok értük. |
|
| ezzel a kiégett (kormos) körtével |
| stoppolod az úr lyukas zoknijait |
| mi nem arra kérünk zabáld meg |
| hogy egy madzaggal a mennyezetre köthessük |
| két stoppolás között olykor lobbanjon fel nekünk |
| csiszolod mint lencsét a semmit |
| és immár sosem is jut időd arra |
| hogy levágd lábadról a körmöt |
| mert még ebben a versikében |
| belekapsz egy másik versikébe |
| jóllehet te végtelen bizonygatod |
| még mindig ugyanaz a versike szól |
| hiszen amikor még kialakult a poétikád |
| fogalmad sem volt mit jelent a patává |
| ő ugyanis az apjának hozta azt a nagy erős |
| te meg csak úgy elsajátítottad mohón |
| akárha valami abszurd játékszert |
| mire ő hogy ezt szívesen kivárná |
| igen tette hozzá ő már olyan távolra |
| hogy bármely versikét kivárná |
| ahogy a puszta elhagyott vasútállomásán |
| melyik irányból is kell megérkeznie |
|
| Miért ragaszkodom ennyire |
| ehhez a kis valójában indiai |
| talán mert egyszer úgy tűnt |
| összesúgtak a hátam mögött |
| olyan értelemben mint amikor |
| azt mondják hogy egy nagy rög |
| (igaz dögöt is szoktak mondani). |
|
| s künn az a szőnyegbe bugyolált |
| hiába venném meg a súlyos szőnyeget |
| holnap másikkal jelenne meg |
| felszorulnék a mennyezetre |
| ahogy akoljában a bárányt |
| lassan szépen felszorítja |
| otthon néha én is magamra borítom |
| kíváncsi vagyok belőlem milyen |
| vagy szenegáli szőnyegárus |
| ki venné meg tőlem végül is |
| meztelensége bíborpalástját. |
|
| fél gyerekkorom nekem is ebben múlott el |
| a férfiaknak és a nőknek finom bőrökből rózsaszín fodros |
| gumikból bonyolult harisnyakötőik voltak |
| fél gyermekkorom nekem is ebben múlott el mondta: |
| felhuzigálni a harisnya lecsúszott szárát |
| a kisfiú tehát váratlanul megállt |
| lehajolt féllábbal talán le is térdelt |
| majd finom vékony ujjaival |
| a felbontott útburkolatból körülményesen |
| kiválasztott egy macskakövet |
| megvizsgálta mind a négy oldalát |
| megvizsgálta mind a négy élét |
| megvizsgálta mind a nyolc sarkát |
| én fennebb álltam a frege utca sarkán |
| valójában egy montenegróba induló |
| buszra vártam miközben éppen |
| e görög szabadságharcos életrajzát |
| böngésztem a falra erősített márványtáblán |
| a kisfiú pedig lenn a kalimegdáni |
| villamossínekhez közel térdepelt |
| lélegzetvisszafojtva vártam |
| s akkor még úgy félig-meddig térdepelve |
| vigyázva önnön fejéhez ütötte |
| egyszer még egyszer önnön fejéhez ütögette |
| majd szépen visszahelyezte oda |
|
| walter benjamin szavai jutottak eszembe |
| igen első pillanatban arra gondoltam minden bizonnyal: |
| ismét bevezetik a macskakövek helyett a fakockákat |
| Hausmann egyszer s mindenkorra lehetetlenné akarta tenni Pá- |
| rizsban a barikádok építését. Ez a szándék vezette már Lajos Fülö- |
| pöt is, amikor fakockákkal burkoltatta az utcákat. |
| az igazság az hogy valójában a marat/sade |
| belgrádi előadása elevenedett meg előttem |
| s noha danilo egyáltalán nem volt 68-as |
| (orosz emigránsok gyerekeivel |
| šejkával mihajlovval barátkozott |
| sosem is voltak balos illúziói) |
| mintha ő is elérzékenyült volna |
| kezében azzal a bizonyos macskakővel: |
| azóta naponta hallgatom gabit a rádióban |
| ő helyettesíti most a sinkovitsot |
| (később majd még újra visszahozzák a sinkovitsot) |
| nézem ahogyan kosztolányit kosztolányi-hősöket |
| istenem miért gondolják hogy nemecseknek |
| kell alakítania ezt a raccsoló két méteres |
| akinek a feje vagy a lába |
| nézzük csak meg jobban például |
| azt a lidón készült fotóját |
| a szó szoros értelmében kilóg a képből |
| hallgatom nézem gabit naponta |
| de azóta még egyszer sem sírta el magát |
| én hiába zokogok a lyukas zoknikba |
| a lyukakkal teli ólomteknőbe |
| ahogy egyszer csak némán felsír |
| zokog egész nap a rádióban |
| én meg csapkodni kezdem a hasam |
| igen én is benne a rádióban |
| úgy röhögök a boldogságtól hogy a gabi |
| nem csak tisztábban okosabban tagol |
| kevesebbet affektál s főleg nem patetizál |
| reggel felcsapom a kossuthot |
| és hallom benne ahogyan gabi: |
| és aztán teszem szépen a dolgomat |
| ólálkodok itt-ott néha talán fel is jegyzek |
| de közben tudom ha hazaérek s ismét felcsapom |
| a kossuthot hallani fogom benne ahogyan gabi: |
| és hát ez persze többek között: |
| a nagysikerű előadás másnapján a következő sorokat |
| olvashattuk a magyar szó-ban: |
|
|
A kaposváriak Marat/Sade előadását talán legcélszerűbb az utolsó jelenettől visszafelé értelmezni.
Az elmegyógyintézet falai a magasba emelkednek, a fenékfalat beborító függönyön egy nagy városi tér esőbe vesző képe látható, a néhány perccel előbb még lelkes elszántsággal, dübörgő léptekkel és harsány énekszóval, szorosan egymás mellett menetelő szereplők most mint a kidőlt, egymásra dobált hasábok fekszenek, köztük áll a Kikiáltó, kezében a barikádok macskakövével – és sír, hosszan, rázkódva. Siratja a forradalmat, a nagy emberi tettek jelképét.
Nem érdektelen a zárójelenethez idézni Peter Weiss drámát záró utasítását:
A zene, kiáltozás és dobogás viharossá fajul. Erős huzat tör be felülről, az oldalablakon át. A nagy függönyök lobogva csapódnak be a színpadra. Coulmier – az intézet igazgatója – a tribünre menekül, és vészcsengőjét rázza. Az ápolók korbácsaikkal a betegekre vetik magukat. Roux előrerohan, és megbéklyózott kézzel, betömött szájjal, háttal nyomul a menetelőknek. Fel akarja tartóztatni őket, a menet azonban felszippantja, eltűnik a sorok között, és mindenki nyomul tovább előre. A betegek őrjöngő táncba kezdenek. Sokan mámorosan ugrálnak és forognak. Coulmier az ápolókat a legvégső erőszakra ösztönzi. A betegeket sorra leütik. A kikiáltó a zene ütemére nagyokat ugrál a zenekar előtt. Sade a széken áll, és diadalmasan kacag. Coulmier kétségbeesetten jelzi, hogy eresszék le a függönyt.
A különbség szembetűnő. Az előadásban a betegek nem járnak őrjöngő táncot, Sade nem ül a széken és nem kacag diadalmasan, Coulmier nem jelzi kétségbeesetten, hogy eresszék le a függönyt, a zárójelenetben már nincsenek ápoltak és nincsenek ápolók sem. Egyetlen halomban fekszenek mindannyian. A Kikiáltó (a remek Máté Gábor) sem ugrál nagyokat a zene ütemére. Csak áll és sír. Jajgat.
| hogy az elmúlt évtizedekben egyszer én is |
| ismét érintettem ezt a problémát |
| amellett persze hogy szép gyűjteményem van belőlük |
| mármint a különböző városokból összehordott |
| akár el is képzelhetnénk egy macskakő-múzeumot |
| ugyanis a festő-szobrász paizs lászlónak |
| (aki különben sokáig főleg plexivel dolgozott) |
| van egy (számomra antologikus) alkotása: |
| minimális intervenciót végez |
| fémcsíkot applikál egy macskakőbe |
| valahogy úgy kell elképzelnünk |
| mint ahogyan a lovat patkolják |
| illetve pontosabban ahogyan a tojás- |
| illetve hályogkovácsok dolgoznak |
| a kaposváriak marat/sade-ja óta |
| ez volt az egyetlen méltó megérintése |
| költeményem befejezéséül még csak annyit |
| hogy kritikus barátom szavait olvasva most |
| azt kellett látnom hogy én valójában |
| sade márki (vagy mondjuk nietzsche) szerepét |
| szerettem volna alakítani a kossuth rádióban |
| (nem jajgatok még azt hiszem gabi sem jajgatott |
| itt egy pontosabb kifejezésre lenne szükségünk |
| a sírás és a zokogás illetve hát jajgatás között): |
|
| A nagykapu kilincséről ismerte fel |
| más már minden megváltozott |
| ha lenne pénzem visszavásárolnám |
| abból a kilincsből kiindulva |
| nem lenne nehéz újravarázsolni |
| a szobák illatát sem lenne nehéz |
| pipamocsokból árvácskából zsálfiából |
| csak most értettem meg miért voltam |
| mint kiket nyelvük kivágásával büntettek |
| arra a kilincsre fagyott a nyelvem kiskoromban |
| ezért volt hiábavaló aztán minden próbálkozás |
| milyen különös annyi mindent csinálhattam volna |
| a kovács a kántor is maga mellé vett volna |
| hiszen a műhelyben és a templomban is én fújtattam |
| de erővel meg akartam szólalni |
| hisz a fél kórus féleszű volt |
| hogy a pesti turisták elsírták magukat |
| (pedig épp akkor marta meg az a szürke farkas) |
| odajött hozzánk telecskaiakhoz |
| amikor már sikerült elhallgatni |
| elhallgatni ugyanolyan nehéz |
| mint a mama SINGER-varrógépe |
| tőmondatokban szurkálódni |
|
| Az sem segített persze a pi-ciklus nem- |
| megírásában hogy akkor már képtelen voltam |
| bármit is írni (papírra vetni milyen szép is ez |
| p p howardék szomszédja beleszántotta magát a földbe |
| jóllehet ez sem az mármint a papírra vetés |
| a beleszántás az talán igen) |
| valami olyasmit keresett mint az a |
| amibe a fülét aztán belecsomagolta |
| mint azután az ekevas velencei tükrében |
| mert nem hiszem hogy megfigyelted |
| már jóval túl az abszolút halláson |
| olyan fület mint az ekevas. |
|
| A rumosüveg vitorlása nem tetvesedik el |
| mint akutagava novellájában |
| p p howard borbélya újságot is ír |
| minden második cikke piros jankóról szól |
| tehát angyali légionisták is találhatók palicsfürdőn |
| akivel együtt horgászik a vértón ludason |
| gondolta ahogy borbélya tükre előtt |
| (a tetvetlenítőszesz kis rózsaszín flakonját) |
| az az úriember aki vitorlásokat épít |
| volt idő amikor csak fehér cubai rumot ittunk |
| vagy dr mardešić-ről elnevezett utcában |
| (ő volt dr brenner róla nem neveztek el utcát palicson |
| egyik utódja lošinj szigetén született veje toricelli angyal |
| palermóból érkezett vívást oktatni a vermesékhez) |
| s az egyik radanováci borbélyhoz jár |
| de nincs kizárva ő is légionista volt |
| ugyanis ha berúg leharapja az ember fülét |
| mondom vannak palicsfürdőn angyali |
| az sincs kizárva toricelli angyal valójában |
| a palermói maffia elől szökött ilyen messzire |
| vannak palicsfürdőn angyali légionisták is |
| nem csak olyanok akik mielőtt szájbalövik |
| szájba még a nagy kék zsolnay-váza |
| igen sosem tudni mikor hajóznak ki |
| kis tavainkra mind az üvegbezárt vitorlások |
| árusítják ki kis tavaink véreit. |
|
| Ahogy kiléptem mesélte a konyhaajtón |
| hirtelen valami erős zúgást hallottam |
| lehajoltam nem tudtam gutaütés ért |
| ugyanis akkor már nagyon aktuális volt |
| mármint a guta hatalmas gumikalapácsa |
| vagy harci helikopter keres |
| de már késő volt visszaugrania konyhába |
| talán valóban palackolt vértóról repülhettek |
| az sincs kizárva a háborúból |
| a kopácsi rétről érkeztek idilli zónánkba |
| palicsfürdőre ludasra királyhalmára |
| milyen súlyos lehetett az angyalok röpte |
| miféle boltozat lehetett az |
| miféle klinkertégla azúr kerámia |
| amely elbírta az úr trónját |
| (nemes nagy ágnesre hasonlító) |
| akkor már én is az asztal alatt ültem |
| azt mondták földrengéskor az asztal alá |
| a mama kirohant a kis csontfűrésszel |
| és az ég felé bökdösött vele |
| akárha valamelyik arkangyal szárnyát |
| akarná lefűrészelni kályhacsőpucoláshoz. |
|
| És akkor tényleg beúszott |
| kis öblünkbe a MOZART nevű |
| talán az a katalektákat író fiskális |
| nem tudom mert akkor már kimásztam |
| az asztal alól (az igazság az azt sem tudom |
| ki mászott ki az asztal alól talán az a földrengésektől |
| azt magyarázta nevetséges dolog lenne földrengéskor |
| igen talán mégis az a fiskális volt aki tánc közben |
| megmeredt (kataleptikus állapotba került) |
| majd megcsókolta kezét unokahúgának mondván |
| elnézést lövelltem s lejtett tovább |
| (igen ha valamit ezt koreografáld meg |
| azt hittem az antracén feloldja az ócskavasat |
| mikor úszhatott be a MOZART helyére |
| mert pontosan onnan a várfok |
| onnan ahol a MOZART horgonyozott |
| épp akkor gyalogoltam ki az antracénból |
| azt hittem járhatok rajta mint jézus |
| kezemben azzal a kibaszott napernyővel |
| amelyet a varrógép mellett találtam |
| s csak akkor vettem észre nem a fiskális |
| katalektájából hajtogatott MOZART
|
| horgonyozik ott hanem egy petróleumszín |
| (a festészet története nem ismeri ezt a színt |
| a petróleum és a keki között). |
|
| s miközben megfordítottam a lemezt |
| szemmel verte szemelvényeimet: |
| akárha közzétettem volna őket. |
|
| Ahogy a dohányzásról leszokni |
| itt a balta a csontfűrész |
| szanaszét a már szemmel vert |
|
| Aki melléüt mondta eltalálja |
| annak mint fura bokszkesztyű kezére szorul |
| többé sosem is szabadulhat tőle |
| kezére szorul mint a könyökcső |
| persze vannak emberek akik feltalálják |
| aki másik kezét is a csőbe dugta |
| s tangóharmonikaként játszott rajta |
| annak a szép monumentális nőnek |
| akiről senki sem tud semmit |
| csak azt hogy katalepszise immár |
| egész életünkben a mozgásszínházak |
| körül forgolódtunk (pina bausch a japánok |
| meg a joseph nadj hudi rókás alias |
| egy szót sem szólni az ő táncáról. |
|
| Amikor benn az aggok házában |
| aki halála előtt még be akart fejezni |
| neki már nem volt ideje ellopni |
| egyedül reá nem gyanakodtam |
| s egy gobelint még be akart fejezni |
| nagyon emlékeztetett arra a vécésnénire |
| csak a vécésnéni nem gobelinezett |
| a gobelin valahogy nem megy |
| a kátránnyal kent falakra |
| s klasszikus zenei műveltsége sem volt |
| zsírszódát ivott végül ő is |
| s mégis volt bennük valami közös |
| nem ő egészen biztosan nem lopta el |
| a nagymama ezüst kiskanalát |
| amelyet még jászárokszállásról hozott |
| cservenkára oroszlámosra palicsfürdőre |
| ő mondom csak még egyet akar |
| mert én is írtam volt költeményeket |
| (jóllehet katalekták voltak azok is) |
| írtam egy őrült katonatisztről |
| (lesz munkája a hadtörténészeknek |
| monográfiákat írni egy gobelinről) |
| nincs kizárva a kis járókás néni |
| (a második világháború néphőse) |
| ugyanazon a motívumon dolgoztak |
| a tömérdek felhalmozott fehér fonálról |
| egy hattyúra is gyanakodtam |
| olyan halk és puha lesz gondoltam |
| mint azé a hattyúé amelyet már felzabáltak |
| a molyok s amelynek mi már csak az árnyékát |
| pontosan olyan halk és puha ne |
| most amikor végre felemeltem |
| hiszen a teste már vékony volt |
| mindenki meg volt győződve |
| végre elérkezett a sorsdöntő |
| de aztán többé nem esett szó róla |
| én éppen egy békebeli itatóspapíros-lepedőt |
| indultam volt keresni valami alá |
| akkor még tudtam mi alá is |
| s ezért minden alá szépen odaterítem. |
|
| mármint a céllal ellenkező irányba |
| indult (ez volt a módszere) |
| talán most először a könyökcsőbe bokszolhatna |
| s mi önfeledten tangózhatnánk |
| a lyukas ólomteknővel a hátán |
|
| ez egy kvázi polgári nívó |
| affektálás) a vécésnéni a hattyú |
| nem fért bele már egyetlen selyem |
| az én vulkánbőröndömön meg már |
| zavarta kispolgári ízlését |
| rendszeresen bikatököt vacsorázott |
| miközben a szomszéd asztalnál az aranyműves |
| érezte a szárított csök ütéseit |
| s az ózonlyukat sem stoppolhatja be már |
| hogy új horganyozott vödröt vegyünk neki |
| (annál a bádogosnál aki a sankot is lefödte) |
| jelenitsnek volt vékonykeretű |
| szemüvege ám neki még spinoza |
| az uszadékfából tákolt asztal közepén |
| mesélte a talpfákat viasszal kente be |
| mitől az egész galéria megemelkedett |
| a folyó jött fel zavarosan |
| az akták akár a kislány szocialista szalvétái |
| az vette el a boltjainkat leégett házunkat |
| aki jubileumi előadásában adyt következetesen |
| adu-nak mondta miközben a közönséget kiverte |
| a hajnali köd ólmán tudtam már nem |
| az éjszaka már egyszer úgyis megvertek |
| jóllehet gyónnom kellett volna menni |
| hogyan kifuttatni szorgos széplelgés |
| de most valahogy anélkül szeretném |
| szorgos széplelgés nélkül nem lehet |
| (minden évben kijárok a hajdújárási szamárversenyre) |
| a lila ólommal teli hattyú |
| egészen biztosan hogy nem |
| herbecket választanám mondta: |
| Nicht jeder Mensch hat ein Mund |
| mancher Mund ist disqualifiziert |
| (Szája nincs minden embernek |
| némelyik szájat diszkvalifikálják |
|
vagy megműtik. Báthori Csaba ford.) |
|
| egyetlen pár táncolt csupán |
| a harmonikást nem is látta |
| ha ő egyszer így táncolhatott volna |
| sírt szendvicsét szőlőjét eszegetve |
| sírt jóllehet fogalma sem volt |
| süketnéma az a táncoló pár |
| ám tudta már a múlt században |
| láthatatlan kis kávákkal (lefolyókkal) kötötték |
| össze a márványasztalokat a szajnával |
| aztán egy kis idő múlva hozta |
| elmesélte az ő gyöngyház inggombját ragasztották |
| a harmonika egyik elveszett billentyűje helyére |
| ha azt a billentyűt nyomja le |
| s akkor ő is előmászott maga mögül |
| mint a viccben zsilett vágja át a nyakad |
| két korty gázt szippanthatsz akárha a pimodánban |
| ám a pincér tovább unalmaskodott |
| valójában pontosan megérzett mindent |
| s arról mesélt azt álmodta barátnője |
| jóllehet az az én barátnőm volt |
| gyöngyházgombot varr a ma divatos |
| s egyet így négylyukú lesz |
|
| de akkor ő megpillantott egy lomtalanított |
| felkiáltottam: ez az enyém. |
| politúros szép kis doboz volt |
| ám ahogy kinyitottuk szép tükör volt |
| a fedelébe építve satöbbi |
| üres volt ám tovább tanulmányozva |
| egy kis feliratot találtunk az oldalán: |
| (megtaláltam a fonalat gondolhatta) |
| ez fenn történt pesten (lábassnál) |
| most itt palicsfürdőn próbálom |
| ám hogyan kiporolni egy kis |
| antik gombostűkkel teli tűpárnát |
|
| Úgy határoztam törlöm még a vécésnéni- |
| a szalvétagyűjtő kislány- és a hattyú-motívumot is |
| (ahogy vajda jános a keser honvéd pákásza kíséretében |
| talán mert rosszul lát már hattyút lő a vértavon |
| szerencsére az öreg pákász sosem hallott |
| a felmerülő hattyúi képről miegymásról) |
| s csak arról az idős kertész házaspárról teszek említést |
| azt is csak így szóban szétfecsegve |
| akiket saját maguk kreálta parkjukban (ligetükben) |
| ravataloztak fel egy ősfa alatt |
| ugyanis arról van szó hogy az öreg kertész utolsó |
| kívánságaként a koporsóban a leszögelés előtti pillanatban |
| egy-egy sivatagi rózsát helyeztek el |
| nem volt semmi mesélte a kis kertész |
| akire a szeretett tudós előd |
| kívánságának megtisztelő végrehajtása hárult |
| száraz sivatagi rózsával gyömöszölni tele szájukat seggüket. |
| igaz amikor azt mondta minden nap ebédet visz az aggok házába |
| kissé elbizonytalanodtam a motívumok mármint a járókás (gobelinező) |
| néni a szalvétagyűjtő kislány és a hattyú motívumának törlését illetően |
| persze neki minderről fogalma sem volt |
| rokonának hordta az ebédet |
| elbizonytalanodtam ugyanis egykoron ő volt |
| különös mód ugyanis egy pillanatban azt vettem észre |
| a dolog esszenciája idővel semmit sem változik |
| belőle valami abszolút azonos marad |
| szinte megijedtem sikítva próbáltam elfutni |
| ám már akár egy fakabát isteni palást |
| hátamon ott volt a lyukas ólomteknő. |
|
| Nem akartam megírni azt amit ő nem- |
| írt meg nem-megírni sem akartam |
| még csak tisztába sem tettem |
| a szemelvényeket (katalektákat) |
| p p howard még olykor küzd |
| szegénykémnek nyakig a vértóban |
| el kell számolnia az adriával |
| nem a nő hátában márványban a levegőn |
| a csontfűrész amely akárha az arkangyal |
| szárnyát fűrészelte volna |
| fűrészen játszik a metrófolyosón |
| de hiszen árvacsáth kígyóbőr |
| orvosi retiküljében is ott |
| a boxer és a browning mellett |
| szétlőtt (robbant) helikopter még pörgő |
| kezdetben talán volt az a borpatika |
| ahol (pi-ben) felmerülhetett volna annak |
| a párizsi bisztrónak a képe |
| ahogyan az utolsó estén a pincér kiviszi |
| amiről volt némi fogalmam |
| egy celan-citátum román vonatkozása |
| (illetve rosa luxemburg és celan |
| illetve sinkóék és rosa luxemburg) |
| arról mondom már próbáltam beszélni |
| már az utolsó pontot is kitettem |
| (ez egy olyan pontozó technika kérdezte valaki) |
| mint a mesében részletezni kezdte |
| ahogyan az asztal (kaptár) közepén álló |
| kiszippantgatja a szárnyaszegett gólya |
| a vízbefojtott egereket (mindig fejjel |
| csúsznak lefelé sosem történhet fordítva) |
| majd kiszürcsöli a mindennapi |
| végtelennek tűnő nyúlbél-adagot is |
| azt hittem végre megtalálta az elveszett fonalat |
| s már szaladtam is volna vele |
| mint csirkék aranykiskacsák |
| a kaptáron a kristályvázában |
| naponta beült így a társaságba és lázasan |
| tátott szájjal hallgattuk mindannyian |
| majd nagy sokára csak annyit mondott |
| s többé aznap már nem lehetett szóra bírni |
| végül kénytelen voltam figyelmeztetni |
| ugyanis már napok óta figyeltem: |
| ott szorul a nyakán valaki erős kézzel húzza |
| azért olyan a feje már mint a kék medúza. |
|
|
|
Adriadalom
fuldoklás versben és prózában
|
„Figyelemre méltó, hogy Twombly egyik képét Valérynek ajánlotta, és talán méginkább figyelemre méltó, mert ez a találkozás Twombly tudta nélkül jött létre, az, hogy a festő egy képe és a költő egy verse ugyanazt a címet viseli: Naissance de Venus; és mindkét műnek ugyanaz az »effektusa«: a kiemelkedés a tengerből. Ez az összehajlás adja meg talán a »Twombly-effektus« kulcsát. Számomra úgy tűnik, ez az effektus, mely Twombly minden képén állandó, azokon is, melyek olaszországi letelepedését megelőzték (mert, ismét Valéry szavaival, megtörténik, hogy a jövő a múlt indítéka), hogy ez az effektus az, melyet a Mediterrán minden lehetséges kiterjedésében kivált. A Mediterráneum az emlékek és az érzések óriási összessége: nyelvek, melyek – mint a görög és a latin – Twombly címeiben jelen vannak, történelmi, mitológiai, költői műveltség, a formák, a színek és a fények együttes léte, mely a szárazföld helyei és a tenger síkjai között játszódik le. Twombly utánozhatatlan művészete az, hogy anyagából kiindulva (firkálások, mázolások, szétkenések, kevés szín, semmiképp sem akadémikus forma), aminek a nagy földközi-tengeri sugárhoz nincs
megfelelő kapcsolata, a Mediterráneum jelenségéhez nem kapcsolódik erőszakosan.
Mi történik Twombly festményén? Valamiféle mediterrán effektus. Ez az effektus eközben nem »fagy bele« a pompába, az ünnepélyességbe, a humanista művek gondosságába (még egy olyan intelligens szellem költeményei is, mint Valéry, a magasabb illendőség fogságában maradnak). Az eseménybe Twombly gyakran meglepetést (apodeston) visz bele. Ez a meglepetés az illetlenség, a kigúnyolás, a zsugorodás látszatát kelti mintha a humanista felfuvalkodottságból hirtelen kiengedte volna a levegőt. Mi áll távolabb a klasszikusok által oly nagyra értékelt »stílus« szemszögéből nézve Orpheusz fátylától, mint egy földmérőtanonc néhány gyerekes vonása a Veil of Orpheus-on!”
Roland Barthes
„ezt a pálinkát halfejből főzték…”
Domonkos István: A kitömött madár
|
|
a legnagyobb lila = lilán edzett |
|
horog majd megemlítem a legvastagabb mint kisgyermek dere- |
| ka oly vasból font lánc megemlítem a nagy hatalmas hajócsavart |
|
hogyan s honnan tán csak nem az égből hullhattak |
|
erre az alföldi ócskatelepre hogy sétámon éppen én bukkanjak |
| alig elviselhető példázat = a csendélet lánccal hajócsavarral |
|
talán azért horog tűnődök a nagy a legnagyobb horog |
|
mert ahhoz nem passzol a fűszálon csúszó kamilla sárga sze- |
|
gyöngyöző harmatcsepp pohár víz lassú virágozni is ráérő al- |
|
csak tenger ahhoz a nagy a legnagyobb lila horoghoz |
|
ahhoz eleve adott a tenger jóllehet valójában nem is horog |
|
illetve mégis az hiszen minden horog |
|
a legkisebb melyen szúnyog muslinca a csalétek |
|
a legkisebb horog is = henteskampó |
|
lilán csillanó henteskampó az izzó tengersík felett |
|
lilán csillanó henteskampó csüng be az izzó azúr sík fölé |
|
mint ahogyan majd aranylabdaként gurul alá citrommal na- |
|
a kis aranysakálok ugató nevetése |
|
az első sor egy lilán csillanó henteskampó |
|
évek = istenem már évtizedek hiszen a rátka az a dalmát lány |
|
hatvanban íródott évtizedek óta az első sor a tenger = adria |
|
ahogyan egymást eltörlik szépen |
|
ahogyan egymást őrlik torlódva szétszúzzák |
|
az első sós sor sokáig egy öblös klott szuszpenzor volt |
|
jóllehet éppen az a forradalmi benne hogy csupán csak há- |
|
azért mondok mégis öblösséget mert egy nagynövésű ember- |
|
apám az alacsony növésű gondolván a tengerre = adriára az |
|
akárha az adria húzná magára az adria sötéten csillogó öble |
|
előtte s utána súlyos kötött kezeslábasok a tiszán palicson |
|
nincs kizárva fulladtak meg emberek = gyerekek azért is |
|
mert elsúlyosodó gyapjú kezeslábasok lehúzták őket |
|
ahogy az öblös klott szuszpenzort kiveszem nagy titokban a |
|
és nem tudom mi az ami kiverte a só |
|
a tengeri só íze az első sor tengeri só ízű |
|
azzal kezdődik abból s egy kisüveg poshadt adriavízből |
|
vonta volt ki a természettudományok iránt korán fogékony |
|
= lásd árvacsáth című könyvecskémet kosztolányi desiré szá- |
|
mert azúr nélkül egy tapodtat sem tud mozdulni költészetében |
|
a bácskaiak jobban tudják hogy a magyaroké a tenger = adria |
|
jobban érzik hogy hamarosan nem lesz az övék |
|
az ő zsigereikben jobban benne ez az ide-oda ringás |
|
egyfajta hol kellemes hol szörnyűséges tengeribetegség |
|
bizony gyakran van hányingere az embernek |
|
hajol át a láthatatlan korlátokon s csúnyán hány |
|
ettől az enyém-tied játéktól amely most példának okáért |
|
horvát-szlovén-szerb-montenegrói játék |
|
legjobb lenne tán mint azt egy másik vajdasági = verseci író |
|
herczeg ferencz írta szép adriakönyvében (ha egyszer |
|
megcsinálhatnám ideális vajdasági könyvtáramat abban a |
|
szelek szárnyának is ott lenne a helye mert az egyik |
|
legszebb tengerkönyvünk a másik különösmód meg fejtő |
|
érzelmes utazása tehát valamiféleképpen pontosabban |
|
keresztül ő is jugoszláviai azaz hát vajdasági író) |
|
tengerünket latinnak nevezi |
|
ez az első élmény = íz = sós sor |
|
de itt = az adriadalom első helyre a nagy a legnagyobb lila |
| horog nyomult a lilán csillanó henteskampó |
|
mert minden jel szerint csak az bizonyult elég erősnek |
|
ahhoz hogy magával emelje rántsa szakítsa az egészet |
|
külsőségeivel – belsőségeivel az egész adriát |
|
tehát az első élmények a só kiverte szuszpenzor s az az |
|
feliratú kagyló melynek spirálként magába forduló rózsás öblét |
|
a díványról napokig lesni tudtam |
|
hogy végül egy napon a kék agyagból mintázott cigánylány |
|
nyomjam hisz a nők lábaközét jól kiismertem a kénes csoda- |
|
ablakán leskelődve az az ABBÁZIA-kagyló illetve az első va- |
|
ahogy a bácskai = tiszai-palicsi legénykék nekiszaladnak a |
|
azaz hát nekiszaladnának ha az ugrás előtti pillanatban istenem |
|
hányszor meséltem megírtam ezt is |
|
milyen kitartóan gömbölyítettem ezt a |
|
ha az ugrás előtti pillanatban egy arrafelé bóklászó némber |
|
nem kezd arról mesélni hogy előző nap a cápák éppen ott |
|
egy kislányt s ez a szó hogy trancsírozás már ennek a dalnak |
|
jóllehet a dal nekem már rég ad acta = csupán csak riadalom |
|
ennek a dalnak az eleme ennek s nem a többi végtelen ismét- |
|
homokká = semmivé szóródó első soroké |
|
igen pontosan itt szakadt át először papírosom |
|
szakította át a nagy lila henteskampó |
|
mert csak az bizonyult elég erősnek ahhoz hogy megtartsa |
|
összerántsa a tengernyi versszemetet |
|
a cápafog a kés a kampó leghegyét érezni mindig tű |
|
s minden bizonnyal épp ezért az első hang éppen a tijesnói |
|
hangja akárha tű érintése |
|
egy tű az izzó azúrsík felett s csak aztán a szamár száraz csi- |
|
az izzó tobozok fütyülő repülése |
|
lődözése az örökzöld erdőkből |
|
s ahogy sisteregve kialszanak körülöttem a vízben |
|
de azok az erdőtüzek tán már azok is e háború részei voltak |
|
most olvasom lokrumot foszforeszkáló golyókkal lövik |
|
tán kedves hamburgi festőismerősöm tonči édesapjának |
|
arborétumát is foszforeszkáló golyókkal égették fel |
|
és mi lett a zelenikai ősparkkal mit magyar antal telepített |
|
szállodájában első péter szerb király boris bolgár cár |
|
és montenegró uralkodója nikita is nyaralt |
|
de mint én elképzeltem a kis kiš danilo is sokat sétálhatott |
|
kezében petőfivel ősfái alatt |
|
ki magyar adorján kérdeztem volt egyik áruház-novellámban |
|
az újvidéki magyar szóban |
|
s hamarosan kaptam egy levelet az adriáról |
|
megriadtam hiszen valaki olvassa írásaimat bemutatkozott |
|
megküldte kis kék könyvét a csodaszarvasról |
|
az efféle nagyvadaknak én különben nem vagyok vadásza de |
|
szerb királlyal bolgár cárral azaz hát kišsel máris egy borgesi |
|
hisz ott nem messze a másik költőfejedelem is = njegoš |
|
ki vérrel hányja tele akár van gogh kedvenc billiárdasztalát |
|
egy vérrel telehányt billiárdasztal a tenger felett |
|
és ez már van gogh képénél is elviselhetetlenebb |
|
mondom azok a foszforeszkáló tobozok már e háború részei |
|
mint a kampó = a lilán edzett henteskampó is az |
|
csak az előző háborúé mármint a másodiké |
|
a lilán edzett henteskampó adria-dalom első sora |
|
mert évek = évtizedek óta kerestem ezt a lehetséges első sort |
|
a tenger esetében minden következő sor hullám ugyanolyan |
|
kerestem az első sort amely akár az eposzok regények indítása |
|
kerestem jóllehet közben megírtam a gyönggyel töltött |
|
ami majdnem az sőt több is és mégsem |
|
emlékszem major nándor delének indítását szerettem = iri- |
|
valami olyasmiről álmodoztam a csontszínű város = orebić |
|
vagy és korčula előtt láthatatlan zsinegen mint gyerekek pa- |
|
vijjogó sirályokat vonszol magával a hajó |
|
s az izzó kék végtelen előtt akár valami oltáron ott a csapdában |
|
nyúl helyett egy vadkutya teteme |
|
nyakára piros ékköves örvet nyomott a vas |
|
piros ékköves örv a dög nyakán a végtelen azúrsík előtt |
|
a maximum és a rút esztétája jól tudtam csak valami ilyesmi |
|
de hát most mindenek után istenem mi mindenek után = előtt |
|
miért ne kölcsönözhetném dalom indításához ezt a baude- |
|
dögöt is melynek szemét egy dongó szürcsöli épp |
|
e baudelaire-i dögöt amely mégsem bűzt hanem levendulailla- |
|
mert a csapáson három öszvér közeledik púpos levendulara- |
|
hiszen ezt is már az a kampó rántotta szakította ide |
|
a tömérdek versszemét rongy parafa közé hogy aztán már |
|
izzó nap hidegen csillogó hold rángassa ide-oda diadalom |
| ahogy sziveri mondaná végtelen selymét |
|
ez a henteskampó amelyet hihetetlen de szintén ott hallottam = |
|
pillantottam = érintettem meg kibuggyanó ujjbeggyel akárha |
|
cápafoghoz tűhöz értem volna ugyanott ahol nándor dele de |
|
márvány fennsíkjai is itt játszódik sinkó is ide járt nyaralni mielőtt |
|
a halál velencében lapjain is említett brionira nem kezdett |
|
krležához azaz hát utóhoz németh istván is mielőtt még az ol- |
|
s a bácskai tüdőnek áldásosabb téli dubrovnikhoz nem pártolt |
|
mert hiába mondtam = akartam hogy jezero = a murteri para- |
|
kis beltengerei vagy vrnik márványbányája |
|
legyen egyszerűen orebić lett a centrum |
|
a horog a cápafog a kés a kampó tűvékony hegye ott ütött meg |
|
a többi áldozat is mind ilyen tűszúrást érez először |
|
a dolog brutalitását a zsigerek kiszaggatását csak a kívül- |
|
az áldozat már nem érzékeli |
|
ugyanis az újvidéki rádió hol mint műkritikus dolgozom |
|
fő terrénumom a jugoszláv = délszláv tengerfestők vidović |
|
babić lubarda dobrović gliha ljubo ivančić és mindenekelőtt |
|
a karszt nullafokával dachauban azonosuló mušić |
|
a zágrábban hangyával tanuló goriciai-velencei-párizsi mušić |
|
a világ egyik legnagyobb élő művésze |
|
akit nemrég párizsban fel akartam keresni hogy átadjam neki |
|
róla írt versemet de mint közölték velem már vakul |
|
így nem zavartam csak még vakítóbb lett számomra karsztja a |
|
az újvidéki rádió aranyos = miniatűr (ez is akárha egy mušić- |
|
titkárnőjének meghalt az édesapja az adrián úgy találtak rá |
|
orebići házukban a monte vipera = sveta ilija alatt |
|
csak az arany = görög sakálok meg a vadszamarak amiket |
|
jünger még látott 32-es dalmáciai utazásán s míg én naplóját |
|
olvastam azon tűnődtem hiszen épp a sivatagi rózsával baj- |
|
nem a núbiai vadszamárról van-e szó ez esetben is |
|
nem csoda tehát hogy titkárnőm úgy határozott eladja azt a |
|
ott a monte vipera tövében s az sem csoda hogy én |
|
nem csoda hisz tavasz volt éppen |
|
pesti költőbarátom aki felfedezte volt cholnoky |
|
melyet cholnoky tengerével és a monarchia képekben az oszt- |
|
és dalmáczia-kötetével éppen nekem vásárolt volt |
|
a kínaiaknak azt a mondását hogy csak a kékszeműek látják a |
|
pesti = veszprémi költőbarátom felhívott mint mindig zihálva |
| te mondd mikor virágzanak a narancsfák |
|
lám a költők miről beszélnek egymás között még ha lehallgat- |
|
s a narancs rejtjellé lesz hiszen végsősoron az is |
|
leugrottunk tehát megnézni aranyos = miniatűr titkárnőnk há- |
|
az alig észlelhetően beinduló háború miatt = igen azért lett ol- |
|
a ház is és ebben volt részünkről = részemről elsősorban némi |
|
és van még mindig mert nem álltam el attól hogy hozzájussak |
|
pulai vagy dubrovniki házhoz persze žuljana jezero és nem |
|
orebić is számításba jöhet a rátka a kitömött madár írójával |
|
getünk másról őt is valami irracionális honvágy gyötri az |
|
a tengerrel = kérdi szűkölve szinte minden alkalommal tenge- |
|
a háború miatt már vonaton utaztunk s mégis az lett életünk |
|
egyik legszebb tengerélménye |
|
hihetetlen de épp aznap kezdett virágozni a tamariszkusz a |
|
a leánder most virágzik táviratoztam költőbarátomnak (jólle- |
|
már nem kapta meg) és a háború már magához |
|
rántotta margaret duras azóta szinte minden szövegemben |
|
szavait az india songból mármint hogy a pestisnek leánder il- |
|
komphajón mentünk át pločeból = kardeljevóból |
|
ha kocsival mentünk žuljanába a dubrovniki úton stonnál for- |
|
komphajón mentünk át trpanjba ott is nyaraltunk egyszer |
|
s ahogy megérkeztünk s ott kóvályogtunk letaglózva szinte |
|
lám már ebben is ott a kampó |
|
letaglózva szinte a narancs a tamariszkusz a leánder illatától |
|
elsúlyosodó elolajosodó sós levegő által |
|
véletlenül azt találtam mondani feleségemnek hogy van itt egy |
|
görög mondtam s a keresztnevét úgy találtam kiejteni |
|
megsejtve apja s fia sorsát akárha istent mondtam volna |
|
honnan ismered hisz eddig mindig csak átutaztunk itt |
|
a kanizsai írótáborból mondtam |
|
egy éjszaka odaállított asztalunkhoz tihamér a festő |
|
és azt mondta önfejlövése miatt már nehezen forgó nyelvvel |
|
bemutatom barátomat a görögöt |
|
egy fehérköpenyes férfi állt előttünk akárha értünk jött volna |
|
köpenyén fehér simicipőjén vérfoltok |
|
ugyanazt a rándulást éreztem mint amikor majd a kampót em- |
|
nem tudtuk hentes a konyháról mint később kiderül édesapja |
|
hentes volt hentes a konyháról hogy megkérdezze vacsora |
|
óhajunk vagy új fürdőorvos hiszen éppen így írtam le csáthot |
|
szattyán simiben nyakig véresen |
|
aztán kisült hogy igen fürdőorvos csak nem ott ókanizsán |
|
orebićről vitt egy beteget vagy halottat már nem emlékszem |
|
s visszafelé megállt festőbarátjánál hogy bácskai tájképet vi- |
|
s lejöttek a csodafürdőbe mert szereti az irodalmat is |
|
máris adyt kezdte szavalni majd minket is kik az asztalnál |
|
fehér ferit pap jóskát konczot |
|
ledöbbentünk egy csuromvér ember fehér simicipőben verse- |
|
de mire felocsúdhattunk volna már az egyik kékharisnyával |
|
hát így ismertem meg görög doktort mondtam feleségemnek |
|
egészségház felé kapaszkodva |
|
beüzentem nem voltam biztos emlékszik-e még rám |
|
kirohant otthagyva félig bekötözött betegeit ott csapot papot |
|
s napokig vezetgetett bennünket a környéken |
|
még az apácák hálószobáját is megmutatta nekem |
|
mondván egy költőnek látni kell az ágy melletti sámlin össze- |
|
megmutatta a ventilator nevű munkásnyaraló udvarán a 400 |
|
a kékszemű cholnoky nemcsak a vihart látta előre |
|
hanem csontváry kék szemével tudta látni a cédrust is |
|
kínai könyvében pontosan úgy írta le mint ahogyan csontváry |
|
megmutatta al capone orvosát (vagy a házát) legkedvesebb |
|
az egykori spanyol dalénekes vak és gangrénás bosnyák bácsit |
|
fantasztikus langusztákat főzetve nekünk míg ő beugrott le- |
|
az egyik öregasszony körmét |
|
és ő mondta ki ott a hajnali kék végtelen előtt |
|
ő akasztotta rántotta át a lényegében fűzfapoétaságot súrló |
|
azúrságaimon azt a lila = lilává edzett = a halál által lilává |
|
durván és könyörtelenül mint amilyen durván csak az orvosok |
|
élete felől faggattam hogyan került a bánáti oroszlámosról |
|
éppen ide a tengerre orvosnak hogyan lett belőle dalmát |
|
felesége gyerekei már nem tudnak magyarul |
|
istenem gyerekei épp katonakötelesek voltak |
|
ezt nem egészen értettem ahogy akkor feleségem sem azt |
|
hogyan mozdult ajkamon az istván az isten felé |
|
jóllehet volt már egy ismerősöm szintén bácskai orvos |
|
aki felfedezvén hogy ősei állítólag görög származásúak voltak |
|
egész nap csak zorba a görög lemezét hallgatta |
|
közben észre sem véve hogy famíliája körülötte megőrül kihal |
|
kanizsán zentán tanult majd hamburgba utazott |
|
hajó- illetve a trópusi betegségek = pestis orvosa szeretett |
|
és tényleg volt egy hajóútja amerikába de aztán megfeneklett |
|
előbb dubrovnikban majd orebićen |
|
schweitzer hatása is közrejátszott persze |
|
de mint hamarosan kiderült elsősorban az hogy minél távo- |
|
kerülni oroszlámostól minél távolabbra akár valós oroszlánok |
|
emberevők közé afrikába minél messzebb oroszlámostól |
|
hol apja az öreg görög henteskedett |
|
s a partizánok ahogy bejöttek egy henteskampóra akasztották |
|
hirtelen összeszorítottam ajkamat |
|
de tán éppen azért hangzott fel maximális erővel |
|
csak abból felhangozható a tenger formájával azonos üvöltés |
|
ez lett tehát az én baudelaire-i ellenpontom |
|
az azúrt ellenpontozó lila henteskampó |
|
ki másra is gondolhattam volna a minap hamburgban |
|
amikor a lúgosködös kikötő csalétekként künnfelejtett |
|
polcán miközben a még zárt hisz olykor még tényleg havazott |
|
csapszék ablakán réz búvár bámult üres tekintettel |
|
(később a városban is rám-rámmeredt azt hittem követ |
|
rámállítottak egy réz búvárt kőben mint afféle hamburgi |
|
a semmis = giccs bóvli között matatva egy nagy rózsaszín = |
|
ott azzal a kagylóval kezemben végre ennyi kajtatás loholás = |
|
utazás után különös hogy éppen ott hamburgban akárha ke- |
|
azt az annyit sóvárgott ABBÁZIÁ-t a csodafürdőben lebegő |
|
kezembe mint egy üresen visszhangzó misztikus gyöngyházat |
|
ott azzal a kagylóval kezemben döbbentem rá végképp el- |
|
kis mediterrán tengerem = adriát |
|
csak valami vers = dal (lied) lehet tán még |
|
abban a pillanatban amíg az adria ad acta lett (épp |
|
előtt adtam vissza aranyos = miniatűr titkárnőmnek az orebići |
|
papirosait) zengett fel egyben a végrevalahára ad notam
|
|
mint gyerek álltam a világ legnagyobb kikötőjének mólóján |
|
fülemre szorított rózsaszín kagylóval |
|
s még csak fokozta mindezt az hogy műkritikus létemre is tel- |
|
felkészületlenül ért a kunsthalléban levő kis caspar david |
|
középső falán a jeges-tengerrel |
|
végre ott didereghettem e kép előtt napokig egyedül |
|
jóllehet nem is erről a művészettörténet egyik alapképéről |
|
hanem a szemben lévő falról e képet néző = látó festő |
|
friedrich georg kersting által festett portréjáról |
|
a festő elviselhetetlen kék szeméről |
|
csak az láthatja a vihart a katasztrófát a jeges-tengert |
|
de a dolog korántsem ért itt véget |
|
a félelmetes csapda még tovább csalt ugyanis a festő asztalán |
|
kutászkodva = ugyanaz a mohó zabráló mozdulat volt ez |
|
mint amely a daruk rengetegében felejtett polcon felfedezte |
|
a rózsaszín kagylót más üvegcsék festőládikó miegymás tár- |
|
egy ledugaszolt = lekötözött üvegre bukkantam |
|
az üveg alján néhány ujjnyi kék por világított |
|
hihetetlen de a festő szeme és e világoskék por miatt vágatott |
| az a boltíves ablak kersting |
|
festményébe ugyanaz a kék volt mint a jég a konstruktív jég- |
|
ugyanaz mint a festő szeme |
|
és itt volt szükség annak a déli kagylónak a szemérmes = |
|
azúr volt az volt az azúr = azúr = Az Úr
|
|
pontosan az amit a gyönggyel töltött browningban és az |
|
próbáltam kivonni bonyolult költői-alkímiai manipulációkkal |
|
abból a vízből amit azóta sajttá lyuggattak = lőttek |
|
foszforeszkáló golyókkal gránátokkal rakétákkal |
|
többen is tanúsították nekem magát a tengert lőtték |
|
ahogy baranyában és szlavóniában a templomokat |
|
magát a tengert csak úgy valami különös dühvel |
|
Az Úr-t mert egyfajta vallásháború is folyik |
|
úgy gondolják ha a másét lövik nem a sajátjukat lövik |
|
ki másra is gondolhattam a minap hamburgban |
|
istvánra = ismét félre hord a szám istent akar mondani |
|
gondoltam megkeresem a trópusi betegségek intézetét = lean- |
|
és egykori tanítványuk görög istván után tudakozódom |
|
de egy romtemplom = st nikolai turm előtt találtam magam |
|
az intézetet már késő volt keresni = leander tamariszkusz |
|
az a templom is teljesen felkészületlenül ért jóllehet mást sem |
|
csináltam egész életemben mint készültem fel = rá
|
|
sok fontos templomot körbejártam bevackoltam a szent péter |
|
a notre dame-ba a vaszilij blazsennijba de mégsem hittem |
|
hogy gyerekkorom templomán kívül létezik igazi templom |
|
nem kerestem fel az intézetet nem hívtam fel telefonon görögöt |
|
újvidékről már régóta nincs összeköttetés egy ideig |
|
keresztül még lehetett próbálkozni de most már az is el van |
|
de utolsó tavaszunk utolsó reggelére gondolva imádkoztam |
|
akárha abban a réz búvárruhában ereszkedtem volna vissza az |
|
azt hittem az éjszaka ránktörte a vihar az ajtót |
|
szép a legszebb tavaszi reggelen |
|
egyetlen kék csík volt a világ |
|
pontosan az amit abban a lekötözött üvegben láttam |
|
abban a kagylóban hallottam |
|
ránktörte és egy fát döntött az ágyunkra |
|
kényelmetlen egy falombbal aludni |
|
s akkor megpillantottam a zaklatott görög doktort |
|
megijedtem tőle mit keres a szobánkban ágyunk mellett |
|
mióta áll ott néz bennünket |
|
tépjétek gyorsan a leveleket jó lesz levesbe |
|
egy babérfa volt amit bevonszolt ágyunkra |
|
miközben ifjúkori versem szavalta és valaki vagy egy pálma |
|
nagy zacskókban szentjánoskenyér-liszt aszalt füge aszalt |
|
orebići narancs citrom volt ágyunk köré halmozva |
|
de még fel sem ébredtünk még be sem fejezhettük a babérszü- |
|
mielőtt még elbúcsúzhattunk volna nemsokára indult a bu- |
|
nyomtalanul eltűnt tudtuk hiába is keresnénk |
|
tán ha egészen pontos akarnék lenni akkor abban a pillanatban |
|
amikor megértettem eltűnt nem láthatom többé |
|
abban a pillanatban rántott fel tulajdonképpen a lilává edzett |
|
otthon feleségem kis üvegcsékbe virágmagokat szortírozott |
|
csomagot küldött görögnek |
|
mondta ha akarsz valamit küldeni barátodnak készítsd ide |
|
akkor jutott eszembe görög doktor tényleg arra kérte felesége- |
|
estike nyári-őszirózsa hajnalicska büdöske magot küldjön neki |
|
mert azt akar ablaka alá ültetni |
|
az elviselhetetlenül sós fűszeres = leánder tamariszkusz |
|
déli levegőt ellensúlyozandó |
|
tihamér festményeire is azért volt szüksége amiért az estikére |
|
mert különben megfullad mondta megőrül |
|
s akkor mondom még igazán el sem kezdődött a háború |
|
amelyben aztán naponta aggatták egymást henteskampóra |
|
s mint orvosnak minden bizonnyal nem egyet éppen neki kel- |
|
egy lemezt tettem az üvegcsék mellé amelyekre a magok |
|
nevét is felírta šeboj lepa kata |
|
egyik kedvenc lemezemet albert schweitzer spielt bach
|
|
az első sor a lila a lilává edzett |
|
az első sor keresése amely mivel a hullámok egyformák rit- |
|
szemben a szelek szeszélyeivel monoton |
|
a főárboc kötélzetén matatok stimmelem mint hegedűm stim- |
|
matatok az öreg- és ormány- a csúcs- és a pillangóvitorlán |
|
tűnődök elég lesz-e ennyi vászon herczeg a yacht-ember |
|
ezer négyszöglábnyi vászonnal járta be az adriát |
|
mennyire vigyázott szeplőtelenségére |
|
a pernyeeső mely szakadatlanul aláhull az óriás kürtőkből |
|
megszeplőzteti a vitorlák szűzies fehérségét |
|
ennél nagyobb bánat pedig alig érheti a yacht-embert |
|
igen amikor a kanizsai írótáborban elénk vezette tihamér gö- |
|
amikor elénk toppant görög doktor úgy véresen |
|
akárha a tiszta költészetről kifejtett téziseimre adott válaszként |
|
észrevettem azért is gondolhattam első pillanatban hogy hentes |
|
észrevettem fehér köpenye nadrágja más erősebb anyagból |
|
mint készülnek felénk az orvosköpenyek |
|
görög vitorlavászonba volt öltözve |
|
az első sor a lila a lilává edzett horgok |
|
már sehova sem tudok elutazni hogy ne vigyem magammal |
|
barátom regényét a kitömött madarat jóllehet abban is mint a |
|
csupán a tengerre vonatkozó részeket olvasom |
|
miért akartak mind a ketten bűnügyi regényt írni |
|
miért nem csak a szelekről és a halakról értekeztek |
|
egy regényről álmodozok = eposzról amelyben csak annak a |
|
a halfejből főzött pálinkának az elkészítéséről van szó |
|
hajnalodott mire a hálókat megtaláltam szép fogás volt |
|
a világító medúzák bevilágították a tenger mélyét a háló körül |
|
az első sor a lila lilává edzett |
|
az első sor amely egyben az utolsó is |
| a lila a lilává edzett henteskampó |
|
|
|
|
