Záró
A csomagolás napja; csupa zokszó |
lehetne! mégis csináljuk vigan |
(s így, rövid í-vel! Ebben, ugye, van |
valami mulatságos?) – Tobozokról, |
|
valami mulatságos tobozokról
|
meséltem Neked – (talán én magam |
veszem át e szereped; tele van |
úgyis mind a két „kezed” csomagokkal!) – |
|
emlékszel? Bólints annyit csak, hogy: „M” –: |
bízd rám, én majd megkülönböztetem! |
És csak rágogasd tovább a fűszálat… |
|
És majd, „ott fönn is”, találkozgatunk; |
s ígérem: részemről csak mi magunk…! |
Szólj, ha „valami jobb ötleted” támad. |
|
|
|