Ahol Szerző enged „egy kérésnek”: lesz Záró   és a főszerepet újból Micimackóra osztják; Szerző művét az első bírálat éri

„Hát ebből majdnem minden kimaradt”, mondja kis barátom. „Igen, amit még nem írtam meg, az.” „Dehát van itt rólam olyan…?! és saját magadat sem túl előnyösen mutogatod…” (Mutogatom magunkat, és alig látszunk!) ilyen – s egyéb! – panaszait jegyzem fel. És mind a hiányokat: „Például, ahogy kinézegetünk az ablakon…” (Hogy fél! a közelébe se megy, nem hogy az ablakon kinézne –) „…és minden úgy tetszik!” (Minden „úgy tetszik”: ez benne van, mondom;) megegyezünk legalább abban, ahogy befejezzük.