„Egyéb-szomorúság”. Ami szerencsésen kibékít

Tudom, őt már az a „mind kicsodább” felingerelte. Mindig ugyanannak szeretne? Mindenemben bonyodalmat sejt? (Sejtjeim „bonyolódnak” tovább; lebonyolítanak!) – Jól idelát a… (honnét? Nem, nem! A „Kockás Haver”-nak* adatai öröktitkok maradnak!) Szóval: nézeget. S egy toronyszobát szemlél egy könyvben; abból nézett épp fel. (Mert: elégedetlen az írógéppel; csak kattogást hall, nem hallja a „bármit”, amit írok; EGY ÁTTÉTEL HIÁNYZIK! mondja.) A toronyszoba… S ahogy széthullt. Szédül… Nem, nem, mi nem járunk így végül.(?)