Ezt a veszekedést később nagyon megbántuk, Ő is, én is

„Alulról szagolják az ibolyát…” – Én még itt csak egy zöld radírt – felülről; vagyis: fent. De – fentről? lentről? – felőröl valami, radírporrá (?!), mi-nyomát töröltetve velem… Mind kicsodább leszek! S mind távolabb némely fenyőktől… De néha duzzad velem egy erő-kör! S nem is egy… Kettő. Nem adom alább! „Ne csúfold” (ez ugyan ki!), „amit nem tudsz.” S hogy: a zöld radír jószagú, hideg (?), mint… az eukaliptuszlevelek… (S „megállja” a trükköt, hogy: eukaktusz…!) Én: „Te meg, ha nem jártál valahol…” s Ő: „Csak várj, majd meglátjuk…! Kiszagolsz?”