(20)
Riccardo del Turco: Figlio unico |
|
| Gyere, most táncolunk egy hanglemezre – |
| (nem kell ráállni! bár téged kibírna…) |
| (dehogyis azért, mert téged csak ír a |
| barátod! mért kell rögtön ilyenekre |
|
| gondolni…) Lépjünk; lépjünk egyet erre, |
| megint erre… (A Szegesincs Fakírra, |
| M. úrfira gondolhatnánk, a hinta- |
| székben! e ritmusért megirigyelne.) |
|
| Tudod-e, hogy sose nagyon szerettem |
| táncolni? Túl könnyen kimelegedtem, |
| vagy e fokon inkább csak átlépkedtem
|
|
|
volna… mindig jobban vonzott a teljes – |
| Nem hittem, hogy a táncból is „ilyen lesz”: |
| egy kis medve, kit a barátja felvesz.
|
|
|
|